Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-12-30 / 52. szám

1988. ílecemSer 30. SZABAD FÖLDMŰVES 11 Portré, róla? 'A csodálkozó íeJtfn­­tét egy az egyben kifelezi a ,jntértéppenéná-t. Hiszen egy ’általán nem csinál semmit különbül mint a többiek, vállfa ö. Túlzott Sze­rénységgel. állítom jómagam, meg azt is, hogy Búri Jánosra nem éppen a restségéért rugalmatlanságáért figyeli tem fel a szántói JSantovka) „Pra­meň“ Szálloda vendéglőjében. A ha* tározottság, a kedvesség, a oendégeki kel szemben tanúsított készség — ez mind jellemzőié annak a fiatalember­nek, akt bizony már régóta elkötele­zettje a vendéglátóiparnak. Pontosan hirtelen nem is tudja az évek számát. 'Azt viszont tgen, hogy az említett szántól szállodában ez év szeptember elsejétől dolgozik. Tehát egy jó ne* gyed esztendeje. Majd azért mégiscsak felldéződnek az elózó állomások, a ptncérszakmá­­ban eltöltött évek. Az indulás Nagy­­ölvedre (Veiké Ludincej vezethető vissza, a szülői házhoz. A gyerek vi­szonylag gyenge fizikumú, sovány, 'Amikor pályát kell választania, vég­képp nem tervez olyat, amely komoly fizikai jellegű. Ügy dönt, inkább el­megy pincérnek. Ezen elhatározását szülei csak helyeselni tudják. A járásszékhely, Léva I Levicef ad neki otthont a további diákévek fo­lyamán, a hetvenes évek legelején. Olvasni is szeret (nem csupán számolni) A pincér — szolgálat előtt (A szerző felvétele)' 'Mivet a természet mesterséges 'át­alakítása folyamán jácskán megcsap­pant a gályák száma, ma már más szemmel nézzük az ezzel kapcsolatos problémakört. A természet- és kör­nyezetvédők fészekmentő tevékeny­sége sok helyen lehetővé teszi a ta­vasszal érkező gólyapárok további maradását, illetve szaporodását. El­sősorban a fehér gólyákra (Clconia ciconia) gondolunk, hiszen azok úgy­mond „háziasodtak“ és rakják fész­küket falvainkban kéményekre, oil­röpködnek, elfoglalják felújított la­kóhelyüket. Manapság már ritka esel, hogy több gólyafészek is található egy-egy faluban vagy városban, így tehát nem okoz gondot a gólyák megfigyelése és védelme. Sajnos, azonban így is van elhullás. A gólyafészek általában igen szembetűnő helyen található, semmi nem védi a téli fagytól, nyárt esőzéstől, villámcsapástól. A gólyá­kat nem tudjuk mesterségesen táplál­ni, hiszen táplálékukat mocsaras, vize-Cólyafészek az ecetgyár kéményén lanypóznákra és a magas fákra. Sok­szor azonban a kéményeket lebont­ják, a villanyhálózatot átépítik és a magas fa pedig elpusztul. Ekkor jön az ember leleményessége és segítő­­készsége. Az eredeti fészekhez közel magas oszlopot állítanak, amelynek tetejébe egy régi kocsikerék kerül és arra pedig a gölyafészek. A meg­figyelések szerint a gólyák kezdet­ben ktssé gyanúsan szemlélik az új fellegvárat, de látván, hogy a fészek aljába költözött verebek zavartalanul (A szerző felvétele) nyős réteken, a szántóföldeken kere­sik, találják meg. A mocsarak, lápok lecsapolása, valamint a rétek és szán­tóföldek vegyszerezése nagymérték­ben meggyorsította a gólyák létszá­mának csökkenését. A megfigyelések szerint Afrikában is — lelelöhelyü­­kön a Szaharától délre, ahol a civi­lizáció egyre nagyobb teret hódít — csökken a gólyák biztonsága, s az ornitológusok tömeges pusztulásokról ts tudnák. A gólyák egy-egy fészket több év­tizeden keresztül laknak, sőt gólya­generációk váltják egymást, így a fé­szek nagyságából annak kora is hoz­závetőlegesen megállapítható. Miros­lav Buchner írja, hogy az Afrikából hazatérő gólyák minden évben javít­ják a fészket, a széleket új gallyak­kal erősítik, a belsejét pedig friss fű­vel ágyazzák, tehát a fészek évről évre terebélyesedik. A legrégibb gó­lyafészket Németországban rakják a gólyák, s hozzávetőlegesen 4C0 esz­tendővel ezelőtt készült, jelenlegi magassága 2,5 méter; átmérője 2£5 méter; súlya pedig meghaladja az egy tonnát a becslések szerint. Egykor a Zsitva völgye is bő táp­lálékkal látta el a gólyákat, de a fo­lyót új mederbe terelték, megválto­zott az árterület, s a gólyák elhagy­ták a vidéket. Aggodalomra azonban nincs ok, mert egyes helyeken a gó­lyák költenek és szaporodnak. Vere­­bélyen (Vráblej is van gólyafészek, s az idén a gólyaszülök három fió­kát neveltek fel.. Sajnos, egy gólya elpusztult; így csak négy repült téli pihenőre. Verebélyen a gólyák a volt ecet­­gyár kéményén fészkelnek már több évtizede. Ezt Kis Józseftől tudtam meg, aki 1951 óta figyeli a gólyákat. Akkor költözött ugyanis a közeli ház­ba. Mivel azonban a gólyafészek már jóval előtte ott volt, lehet akár 100 éves is. Kis Józseftől azt is megtud­tam, hogy az ecetgyár Örkény István anyai nagyszüleié volt. Örkény így ír erről: „A család felmenő anyai ágon a felvidéki Pető család volt. Ök Nyit­­rától nem messze, Verebély nevű köz­ségben éltek, ahol belálhatatlanul ré­gi idők óta ecetgyáruk volt." • Bevallom kissé csalódtam, mikor elolvastam Örkény verebélyi tartóz­kodásáról szóló írását, mivel. gólyák­ra vonatkozó feljegyzést nem talál­tam. Pedig a természet Iránt fogé­kony gyermek biztosan látta és meg­figyelhette a gólyákat. Megnyugtat azonban az a tény, hogy a gólyák léte nem került végveszélybe és ta­vasszal újra jönnek, s kelepelésüktől hangos lesz a táj. A magyar nyelv sajátossága, hogy a gólyát több név­vel is Illeti. Ezek közül az ismerteb­bek: házi gólya, eszterág, cakó, kosz­­ta és a gagó, de Fekete István jóvol­tából a gólyát ,Jcelének“ is nevezik. MOTESlKY ÄRPÄD Hetvenhárómban kapja meg a tanonc­­levelet, úgy, hogy a három év alatt a közepes tanulók sorában foglalt he­lyet. S ami módfelett fontos: a pin­cérszakma mind jobban tetszik neki, ahogy mesélt, állandóan közelebb ke­rül az emberekhez, beosztásából adó­dóan. Ipolyságra (Sahy) nősül, s fő­képpen az ottani vendéglátó-ipáéi üzemekben pincérkedik. Majd ezerki­­lencszázhetvenhétben bevonul katoná­nak. A két év eltelte után újjent a határ menti városban keresi a kenye­rét. A Honiban, az Ipelben, majd a vasútállomási vendéglőben. Es aztán főtt a szántót ajánlat. Az 'Ingázást — mintegy harminc kilomé­ter oda-vissza — már egészen meg­szokta. Szerencsére jó az autóbusz­járat Ipolyság és Léva között. A szó­ban forgó szállodában egyébként mintegy húsztagú kollektívának a tagja. A társat csendesnek, szorgal­masnak jellemzik, röviden, határozot­tan. Ö úgyszintén kellemesnek tartja a kollégákat. A .frameň" igazán nem tartozik a nagy befogadóképességű szállodák listájára. Mindössze huszon­hat — két-három ágyas -— szobával várja a vendégeket. De hát maga Szántó is kicsi, igaz, közkedvelt üdü­lőhely. Főképpen a nyári idényben keresik fel sokan. Olyankor a ven­déglő pincérei és szakácsai egyálta­lán nem tétlenkednek. Igaz, a nyarat követően meg beindulnak a tovább­képzések, a különböző tanfolyamok •—szóval megintcsak vannak vendé­gek. Bs a sok esküvő ilyentájt. No­vember végén, december eleién pél­dául már nem voltak elegendők a szombatok. Búul János programja is túlzsúfolt volt, hiszen több héten át a péntekjeit is lekötötték az if fű há­zasulandók. A vendéglő nyitvatartási ideje egyébként reggel nyolctól este fél kilencig van, az Idényben pedig 22.00 óra a záróra ideje. A harminchárom éves pincér el­mondta magáról többek között azt is, hogy olvasni is szeret. Az „is“-t az előző mondatomban. azért használ­tam, mert a pincérekről általában az a szóbeszéd járja, hogy csak számol­ni szeretnek (s éppen ezért olyany­­nyira tudnak is). Portréalanyom elő­szeretettel böngészgeti a napilapokat, a folyóiratokat s a szépirodalmat —­­mindenekelőtt a kortársat — úgyszin­tén kedveli. A tévében elsősorban a sportközvetítésekért rajong. Azt is el­árulta, hogy nagy focirajongó, csak egy valamit kimondottan sajnál: hogy aktívan sosem sportolt. Felesége ház­tartásbeli, három gyermekük van. Szó, ami szó, Bún János nem na­gyon merült bele a részletesebb élét- és szakmaelemzésbe. Az a véleménye, jobb, ha a pincérnek inkább a keze jár, nem pedig a szája. Ugye, hányszor vélekedtünk ekkép­pen fés bizonyára a jövőben ts ke­rülünk ilyen gondolatok birodalmá­ba) már mindannyian.,. 7suslaj A Duna gyermeke A közelmúltban egy csodálatosan szép s egyben nagyon érdekes köny­vet kaptam ajándékba: Timaffy Lász­ló és Alexay Zoltán Ezer sziget or­szága című müvét, amely a Sziget­közt mutatja be. A Móra Ferenc Könyvkiadó gondozásában idén meg­jelent képeskönyv egy csodálatos ví­zibirodalommal ismerteti meg a ter­mészet szépesége és a néprajz lránt érdeklődő olvasót. A szerzők — a néprajzos Timaffy László és a bioló­gus, természetfotós Alexay Zoltán — nem egymástól függetlenül mutatják be a táj múltját és jelenét, növény-, illetve állatvilágát, valamint a régi mesterségeket, népszokásokat; hanem a kutatás és tapasztalat révén szer­zett ismeretanyagot mozaikszerűen, egymást kiegészítve teszik közzé. A Szigetközt, kontinensünk egye­dülálló vízibirodalmát a Duna hozta létre több ezer évvel ezelőtt. A víz a lapos síkságon lerakta a sok hor­dalékot, így zátonyok, kis szigetek képződtek. A vízzel sodródott hor­dalék fokozatosan feltöltötte a Kis­alföld egy részének felszínét. Hatal­mas törmelékkúp keletkezett, amely Szlovákia mai fővárosától egészen Komáromig húzódik. így jött létre a déli oldalon Szigetköz, az északin pe­dig a Csallóköz szigetvilága. A Duna évezredeken át sok sok szi­get között, számtalan ágban folyt, innen ered a Szigetköz „Ezer sziget országa“ elnevezése. A könyvből megtudhatjuk, hogy a növényvilág el­ső képviselői, a keserű- és pázsitfü­vek néhány igénytelen faja hogyan alapozta meg a sajátos flóra létre­jöttét. Gyönyörű fekete-fehér és szí­nes felvételek, valamint áttekinthető térképek és rajzok teszik szemléle­tessé a szigetzátonyok keletkezésétől a szigetek kialakulásáig megtett utat. A Duna azonban nemcsak épít, ha­nem gyakran rombol is. Ezt nevezik A Nyugat-szlovákiai Sütőipart Vállalat nyitrai (Nitra) üzem­egységének Ipolysági (Šahy) részlegén Balog Lajos tapasztalt pék­mester már közei 20 esztendeje irá­nyítja a 35 tagó munkaközösséget. A részlegen dolgozó három műszak­ban sütik a kenyeret és a különböze péksüteményeket. Naponta több mint 8 tonna kenyeret és hozzávetőlege­sen 20 ezer darab péksüteményt ké­szítenek a kora hajnali óráktól késó estig. Körzetünkben, az Ipoly men­tén több mint 100 megrendelő igé­nyeinek tesznek eleget. A belkeres­kedelmi üzlethálózat boltjain kívül rendszeresen ellátják a Gyűgyi (Du­­dince) Fürdőt és a nyári időszakhan a térség pionírtáboraiba is ók szál- Iítfák a friss kenyeret és a péksüte­ményt. Az üzemrészleg korszerűsítését kö­­vétóén a pékség dolgozói teljesíteni tudják Igényes tervfeladatatkat, de természetesen a minőségi követelmé­nyekkel szemben támasztott logos piaci Igények kielégítéséről sem fe­ledkeznek meg. A munkaközösség tagial hagyományosan bekapcsolód­nak a szocialista versenybe, amely­ben mindig jól szerepelnek. A lévai fLevícej malom dolgozóival való együttműködés elmélyítésének kö­szönhetően Is sikerült Javítani a tér-Példás munkaközösség Varga Hona munka közboa (A szerző felvétele) mékek' minőségét, 5 jelenleg a napi teljesítmény 85 százaléka kerül az 1. minőségi osztályba. Varga László pékmester már negyven éve, felesé­ge Varga Ilona pedig több mint há­rom évtizede végzi példásan napi fel­adatait. A kollektíva többi tagja is Igyekszik minden tőle telhetőt meg­tenni. hogy a belkereskedelem kép. viselői és főleg a vásárlók elégedet­tek legyenek. Az ünnepeket megelőzően nyújtott műszakokban dolgoznak, hogy eleget tudjanak tenni a szokásosnál jóval nagyobb mennyiségű piaci megren­deléseknek. Balog István és Makrai László már negyed évszázada szállít­ja a friss, ropogós ipolysági kenye­ret az üzletekbe. Panasz még nem érkezett munkájukra, pedig a téli hó­napokban nincs egyszerű dolguk, ha az árut idejében rendeltetési helyére akarják szállítani. Ä jó hírű pékségben az utánpótlás biztosításáról sem feledkeznek meg. Jelenleg Is 9 fiatal szakmunkástanu­lója van az üzemrészlegnek, ügyelnek arra, hogy a nyugdíjba vonulók he­lyét olyan fiatal szakemberek foglal­ják el. akik továbbra is öregbíteni fogják az ipolyságl pékség jó hírne­­vét,- 'J" " BELANľl ÍANQS e szigetköziek partszaggatásnak. Er­ről is részletesen beszámolnak a mű szerzői, s a mai felvételek mellett dokumentumértékfl fotók illusztrál­ják a víz hatalmas erejét, romboló és egyben építő munkáját. Az Öreg-Duna és a töltések közöt­ti hullámtérben még ma is a víz aa úr. E területen több mint félezer szi­get található. A vízszint emelkedé­sétől függően változó táj szépsége, a keletkező és pusztuló partok külö­nös varázsa teszi hangulatossá a Szi­getközt. A dűs növényzet sok állat­nak nyújt búvóhelyet. A tiszta vizű laposokat figyelve mozgalmas kép tá­rul elénk: rákok, csigák, kagylók, piócák nyüzsögnek. Tavasztól őszig hallatszik a békák kórusa, a vízpar­tokat, a volt holtágakat ellepő náda­sokban rengeteg vízimé dér fészkel. Üjabban a bütykös hattyúk is egyre gyakoribbak a térségben. Télen sok hattyú gyűlik össze a Moson-Duna és a Rába torkolatánál. .Folytathatnánk az itt élő állatok felsorolását, de a fauna gazdaságának Illusztrálásához elégedjünk meg ennyivel. Amíg a nedves tüzesekben az ára­dásokat és a száraz Időszakokat egy­aránt tűrő, igénytelenebb nővényfa­­lok élnek, addig a keményfallgetek számtalan ritka növényt rejtegetnek. A tölgyek főleg tavasszal mutatják' meg magukat teljes pompájukban. Ebben až időszakban nyílik a boglá. ros szellőrőzsa, a tüdőíü, az erdei gyöngyköles, az élősködő vicsorgó s e többi szebbnél szebb növény. Nem­csak a ^ virágok gyönyörűek, hanem elnevezésük is. Nyelvünk gazdagsá­gát, a tájnyelv hitelességét és ár­nyaltságát bizonyítják a találó nö­vénynevek. Bizonyára csak kevesen tudják, hogy a Szigetközben is talál­hatók szerényebb virágú orchideák, más néven kosborok, A könyv szer­zői eddig tizennyolc orchideafajt ta­láltak botanikus barátaik segítségé­vel a Szigetközben. A színes fénv­­képfelvételek révén megcsodálhatjuk például a vitézkosbort, a méhbansát, a mocsári kosbort vagy a fagyon ritka fátyolos nőszirmot. A térség hosszú idő őta- sajátos megélhetést biztosított, s még a gya­kori árvizek sem riasztották el az itt élő embereket. A Szigetközben számos, a Dunával kapcsolatos ősi mesterségek alakultak ki. A szájha­gyomány útján terjedő népdalokban, mesékben, hiedelmekben figyelemmel kísérhetjük e csodálatos vfziparadí­­csom lakóinak sorsát. A pásztorok, halászok, aranyászok, molnárok éle­téről számos érdekességet tudhatunk meg. Az ízes tá(szavak egy lassan már feledésbe merülő világot Idéz. nek fel. A kötetben számos hagyo­mányos szigetköz! étel elkészítésének módjáról )s részletesen olvashatunk. A képeskönyv egyik érdekessége, hogy magyar—szlovák helységnevek­kel térképet közöl a Csallóközről * Kár, hogy hazai könyvesboltjaink­ba — tudomásom szerint — nem ju­tott el ez a szép könyv. Magyaror­szágon 80 forintért vásárolható meg. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a természetet, az élővilágot. Szebb — bár nem karácsonyi — ajándékot nem is nagyon tudok elképzelni. BÁRDOS GYULA \ 4 Л

Next

/
Thumbnails
Contents