Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-30 / 52. szám
12 SZABAÖ FÖLDMŰVES 1988. december 30. MAGNEZITÜZEM MELLETT nehéz gazdálkodni A megírandó témához — a talaj termőképességének növelésére tett helyi intézkedések bemutatásához — nem is választhattam votná alkalmasabb helyszínt a Jolsvai {Jelšava) Állami Gazdaságnál. Már csak azért sem, mert itt sűrítetten keresztmetszetét kapjuk mindazoknak a törekvéseknek és az ezeket akadályozó béklyóknak, amelyek a termőföld védelmére hozott párthatározatok 'és kormányrendeletek végrehajtását elősegítik, illetve nehezítik. * Vágjunk mindjárt a dolog közepébe. Pavel Dakvner mérnöknek, az állami gazdaság föagronómusának, és a talajvédelemmel megbízott Erika Kobzává mérnöknek tájékoztatása szerint: 'Az állami gazdaság 6 ezer 800 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodik. Ebből 3 ezer G37 hektár a szántó, 840 hektár a rét és 2100 hektár a legelő. A talajok java része barna (közép)kötött glejes, 15 százaléka erősen savanyú kémhatású, 40 százaléka pedig sekély és köves. A szántónak közel nyolcvan százaléka öt toknál meredekebb domborzatú. A réteknek közel egyharmadáról csak kézi erővel lehet begyűjteni a takarmányt. Ugyanakkor a speciális betakarító eszközökből is nagy a hiány. Eddig már több száz hektárnyi legelőterületet hódított vissza az erdő, mert nincsenek anyagi és egyéb eszközök a gyepterületek tisztántartására. Ä jolsvai magnezltüzem által a levegőbe kibocsátott és a talajra letelepedő, erősen környezetszennyező anyagok a termőföldnek mintegy harminc százalékára kedvezőtlenül hatnak. Az évente négyzetkilométerenként lerakódó 150 tonna por rendkívül megnehezíti és költségessé tesz! a térségben folyó mezőgazdaság! termelést. Még konkrétabban: 90 hektárnyi szántóterületen teljesen lehetetlenné vált a növénykultúrák termesztése. (A szomszédos lubenikt gazdaságban legalább háromszáz hektár termőföldet nyilvánítottak biológiailag holttá!) A folyamatos szennyeződés miatt 30 százalékkal növekedtek a termelési költségek. Némi kárpótlásként, a magnezitüzem évente átlagosan 1 millió 200 ezer korona kártérítést fizet a gazdaságnak. De a hozamok csökkenéséből és a takarmányhiányból eredő veszteséget már senki sem veszi számba, illetve senki sem teszi jóvá. Pedig mintegy 25 százalékos terméscsökkenés írható a „kémények“ rováséra. Hogy ez itt élő emberek és állatok szervezetében okozott egészségkárosító hatásokról már ne is beszéljünk... Az ebben érdekelt szervek bevonásával még évekkel ezelőtt (1982) egy biotervet dolgoztak ki, amely a járási pártkonferencla határozatával összhangban előirányozta (volna) a környezet szennyezésének radikális mérséklését. Továbbá programot kínált (volna) a — 900 hektárt kitevő — legszennyezettebb talajok szerkezetében, vegyi összetételéiben és biológiai életében bekövetkezett kedvezőtlen változások legalább részbeni helyrehozatalára (speciális rekultivációjára). Mondom: volna, mert az évek múlásával a nagy reményekkel, valamint a kedvező változtatjátok igéretével emlegetett biotervet ts belepte a por. Vajon miért késik a benne foglaltak végrehajttajtása? Lőrincz ÍJyula elvtársnak, e rozs« nyói (Rožňava) járási pártbizottság mezőgazdasági titkárának a tájékoztatása szerint azért, mert a MÉM is úgy értékelte a helyzetet, hogy amíg a magnezltüzem kéményeire nem kerülnek fel a hatékonyan működtető szűrőberendezések, tehát ameddig változatlan Intenzitással tovább szenynyezik a környezetet — nos. addig nincs értelme milliókat költeni a talajok „felélesztésére“. Ez a .magyarán zat érthető, bár féloldalas és korántsem megnyugtató! Mert megválaszolás nélkül hagyja, miért késtk, mtért halogatják a szűrőberendezések felszerelését? Ehelyett a Járást lapban a közelmúltban egy bizakodó hangvételű tudósításban arról számoltak be, hogy immár javul a helyzet, hiszen a gyár térségében újra „beindult“ a vegetáció: zöldell a fű. Csakhogy. Pavel Dakxner főagronőmus szerint csupán arról van szó, hogy néhány méterrel megtoldották a mérget okádó kéményeket. Így a szennyeződés néhány kilométerrel arrébb csapódik le a földekre... Ezek után lássuk mit tehetnek és mit tesznek az állami gazdaság szakemberei a részben már terméketlenné vált termőföld agóniájának e meghossznbhíiásáért? Mert, hogy egy hasonlattal éljek: havazás Ideién nem sok értelme van a hólapátolásnak.., Ä műtrágyaellátás szerencsére zavartalan. de a tárolásáról már nem mondható el ugyanez. Az agrokémiai válialat az eredeti terveknek megfelelően átvállalta ugyan a raktározás gondlát, de csak a foszfor- és a káliumtrágyák esetében. A nitrogéntartalmú ipari trágva elhelyezéséről a gazdaságnak keil gondoskodnia. Tárolóhely hiányában — pedig évente mintegy félmillió koronát fizetnek az agrokémiai vállalatnak — a tavaszra szükséges nitrogénkészletet sem tudták kialakítani. Ennek (is) „köszönhetően“ és a laboratóriumi talajvizsgálatok alapján történő trágyázási terv betartásával az elmúlt két esztendőben hektáronként 30 kg tiszta tápanyagnak megfelelő nitrogéntrágyával használtak fel kevesebbet az eladdig szokásosnál. Persze arra Is rákényszerülnek, hogy rövtdebb-hoszszabb Ideig a szabad ég alatt, vagy elavult Istállókban tárolják az élőkörnyezetre ugyancsak veszélyes nttrogéntrágyát. A talajok Itt az átlagosnál is fokozottabb mértékű szerves trágyázást igényel(né)nek. Viszont kevés az Istállőtrágya. A kitermelt mennyiség csupán a szántóterület 20—22 százalékára elegendő, holott az agrotechnikai előírások alapján ennél nagyobb területet kellene évente ellátni szervesanyagokkal. Bár évente mintegy 3 ezer tonna komposztot is bedolgoznak a talajba, összességében véve mindez messzemenően kevés. A hiányát e silókukorica rendkívül alacsony hozamában mérhetjük le a leginkább. 'A burgonya, a szemes kukorica és'a hüvelyesek után a 350 hektáron termesztett silókukoricára fmeghatározó takarmánynövény!) csak a maradék elven jut istállóírágya. A krónikus hiány kialakulásában az átépítés alatt lévő rostos szarva smarha- és sertésistállőknak Is nagy szerepük’ van, ahonnan naponta 40 ezer liter erjesztetlen trágyalevet hordanak ki szerteszéjjel a határba. Ráadásul a gazdaság területén eddig még egyet« len mezei trágyatelep sem épült, pedig legalább hétre volna szükség. A kezeletlen alkalmi trágyalerakatokon Igv nagy mennyiségű hatóanyag megy veszendőbe. Ä gazdaságban nagy erőkkel végzik a talajok hagyományos rekultlvá- Iását. Ebben az ötéves tervidőszakban már összesen 1200 hektárt tettek termőbbé, s egyben 400 hektárral növelték a szántóterületet... Az elkövetkező kát esztendőben további háromszáz hektáron növelik majd a gyenge minőségű „kiürült“ talajok termőerejét. Az altalajlazításnak azonban eddig nem tulajdonítottak nagy jelentőséget. Tavalyelőtt egyetlen hektáron sem, tavaly is mindössze 130 hektáron „villázták fel“ Ily módon я nehéz gépekkel alaposan letaposott. tömörödött talajt. Holott évente legalább 450—500 hektáron kellene elvégezni ezt a pagyon fontos műveletet. A talajok elsavanvodását meszezéssel próbálják megállítani, de eléggé szélmalomharcot folytatnak az „iparszerű savanyítás“ fii« lenében. A szakszerű, betartható vetésforgót is csak úgy sikerült kialakítaniuk, hogy 250 hektárral csökkentették a gabona vetésterületét és majdcsak ugyanennyivel növelték az évelő növényeket. Szemes kukoricát ez ide'g felsőbb utasításra termesztettek 200 hektáron, és tenniük kellett ezt annak ellenére, hogy csak minden tizedik esztendőben hozott valamirevaló (az idén például hektáronként 3 ton« na) termést. Gabonából itt 3—3,5 tonnát érnek el hektáronként, ha nem számítjuk az idei 4,2 tonnás rekordtermést. A szántóterület 35 százaié« kán termesztenek takarmánynövénye« két. Ennek ellenére évről évre gon« dot okoz számukra ai szükséges mennyiségű tömegtakarmány biztosi« tása. Tavaly például 800 tonna szénát és 500 tonna szilázst vásároltak a hiányzó mennyiség pótlására. Viszont az Idén, tíz év óta először, sikerült önellátókká válniuk. Bár a szennyezett területekről származó szálastakarmányt keverni kell az „egészsége« sebb“ dűlőkről összegyűjtöttel. KORCSMÄROS LÄSZLÜ A botrány visszhangja még nem ült el. És most nem a szöuli olimpikonok doppingbotrányára gondolunk, noha a módszert Illetően van hasonlóság a kettő között. Míg azonban a tiltott ajzószereket használó élsportolók tettének megítélése pusztán erkölcsi kérdés, Itt — a potenciális tömeges egészségkárosltás következtében — társadalmi-büntetőjogi históriáról ran szó. Az történt ugyanis, hogy az NSZK-beli Észak-Rajna-Vestfálla tartomány münsterl körzetében a hatóságok augusztusban lefoglaltak 14 ezer hlzómarhát, mert felmerült a gyanú, hogy hozamnövelés céljából rendszeresen fecskendeztek beléjük tiltott hormonkészítményeket. Ä bérhizlalás fővállalkozója a Südlohn- Oedlng községében lakó Felix Hying volt, akit takarmányozást tanácsadójával együtt nyomban őrizetbe is vettek. Az ügy úgy pattant ki, hogy a westfáltal Bocholt község vágóhídién az Állategészségügyi Hivatal munkatársa gyanús szúráshelveket fedezett fel a borjak nyakán. Kiderült, bogy az Ide szállított állatok egy részénél a vágósúlyt hormonkészítményekkel „feltupírozták“. A leíoglalt állatokon végzett vizsgálatok első eredményei szerint a boriakba három hormonkészítmény keveréket fecskendezték, az ösztrogén és a tesztoszteron nevű nemi hormonok bizonyos származékait. Ezek a vegyületek rákkeltő hatásúak lehetnek Megállapították, hogy a lefoglalt hlzóállománynak legkevesebb háromnegyed részét kezelték ezekkel a szerekkel, amelyek az NSZK-ban 1977 őta. az Európai Közösség területén pedig ez év eleje őta tilalmi jegyzékben szerepelnek. Miután a szóban forgó készítménytől felgyorsul az állatok zsír- és húsképződése. Ilyen módon 15 százalékkal csökkenthető a boriak hizlalást idele, és látszatra a hús minősége Is javul, a súlygyarapodás mellett. Szakértők szerint nehéz annak bizonyítása, hogy hízóállatot hormonkészítményekkel kezeltek; a legbiztosabb tanűságtevők a friss szúráshe« lyek az állatok nyakán. Arról tehát, hogy mióta használták ezeket a készítményeket a münsterl tenyészetekben, valószínűleg csak akkor nyilatkozhatnak maid a nyomozó szervek, ha átvizsgálták az üzleti könyveket, elemezték az állattáp- és gyógyszerforgalmat, valamint az átlagon felüli vágósúlyok nyomán elért értékesítési eredményeket. Ami a tiltott módon kezelt állatok húsának emberi fogyasztását, az ezzel kapcsolatos kockázatok megítélését Illeti, a szakértői vélemények eltérnek egymástól. Karl-Heinz Kimbel, a német orvosok gyógyszer szakbizottságának vezetőle szerint olyan húsból készült ételek fogyasztása, melyben nagy a hormonmaradvány-tö« ménység, a nőknél rendszertelen vérzéseket okozhat, a férfiaknál potenciazavarokat, a serdülőknél a nemj érés késését vagy kimaradását, gyermekeknél mellrnirigy-növekedést idézhet elő, és nem zárható ki rákkockázat sem. Ezzel szemben Karg müncheni zoológus a müncheni állatorvosi hetilapban úgy foglal állást, hogy egy felnőtt ember 600 000-szer annyi nemi hormont termel naponta, mint amennyi egy 25 dekás borjűszelet elfogyasztása nyomán kerül a szervezetbe. Nőknél és gyerekeknél a saját hormontermelés még néhány ezerszeresen nagyobb. Ennek ellenére, ha történetesen az asztalra kerülő hús éppen a borjúnak abból a részéből való, /ahová ez antibiotikumot befecskendezték, ott lényegesen nagyobb a maradványkoncentráció, s ez Karg szerint is problémát jelenthet. Hans-fürgen Hapke toxikológus, a hannoveri állatorvosi főiskola tanára,v javasolta: ültessenek a borjú fülébe kapszulát, amely folyamatosan adagolja a htzlalószert, s az állat levágásakor a fület a kapszulával dob|ák el. Így a „szúrás helye“ nem kerülne fogyasztásra. A Die Zeit című NSZK-bell napltapban Fritz Vorholz az eset kapcsán szftményt, e norteszteron-laureátoť fecskendeztette be a borjakba, a Clen. butáról nevű gyógyszer túlméretezett adagjai kíséretében. Immár a teljes NSZK-beli borjúállomány több mint negyedénél áll fenn a gyanú, hogy az ember egészségét károsító hizla« lásl módszerekkel Igyekeztek a tér« melést, s így az üzleti nyereséget fokozni. Ä’ fentiekkel kapcsolatban önkéntelenül felvetődik a kérdés, vajon mi a helyzet a hozamnövelő hormonkészítmények használatával hazánkban? A kérdésre Dr. Ivan D u h a n, a Bratislava! Állami Allat-egészségügyl Igazgatóság élelmiszer-egészségügyi osztályának vezetője válaszolt. Az elmondottakból kiderült, hogy hazánkban már a hatvanas évek eleiétől kezdve törvényerejű rendelet tiltja az ösztrogén és thyreosztattkus hormonok és hormonkészítmények használatát a gazdasági állatok takar, mányozásában. Nevezetesen az állat-egészségügyi gondoskodásról szóló törvényt kiegészítő 154/1961 Tt. számú, valamint a későbbi, 89/1974 Tt. számú rendeletről van szó. A szintetikus sztilbeszterol típusú hormonok és ezek származékainak használatát az Állami Állategészségügyi Igazgatóság központi igazgatóié által 1987- ben életbe léptetett rendelet tiltja azon gazdasági állatok esetében, amelyeknek húsát és belső szerveit emberi táplálkozásra szánták. A hormonkészítmények maradványainak a kimutatására. Illetve az ellenőrzésére irányuló laboratórium! vizsgálatokat Szlovákiában egyelőre nem végzik az erre a célra nélkülözhetetlen, de csak drága valutáért beszerezhető speciális kromatográf hiánya miatt. Kérdéses esetekben vagy az exportra kerülő hús, a közös piac követelményeinek megfelelő labora. tórlumi vizsgálatát Csehországban végzik el. E látszatra kissé ellentmondásos helyzet magyarázataként azonban el kell mondani azt is, hogy hazánk« ban lényegesen más a gyógyszerforgalom helyzete, mint a tőkés országokban. A humán- és az állatgyógyászatban egyaránt a gyógyszerek zömét csakis orvosi utasításra, receptre adják ki. A hormonkészítmények alkalmazása tehát csakis az állat-egészségügyi szolgálat felügyeletével történik. Magánszemély gyakorlatilag nem luthat hozzá a hormontartalmú gyógyszerekhez, Illetve készítményekhez, így a visszaélés lehetősége is csekély. Az állatok hormonos kezelése kimondottan a szaporodás-biológiai folyamatok szabályozásában engedélyezett, s állatorvosi felügyelettel hajtható véghez azzal a feltétellel, hogy a kezelt állatok húsa nem kerülhet emberi táplálkozásra. Említést érdemel, hogy az Állam! AlIat-egészségügyl Igazgatóság három kijelölt Intézményében, mégpedig a Kassai (Košice) és a Dolný Kubín-i Állami Állat-egészségügyi Intézetben, valamint a Húsipari Tröszt integrált munkahelyén laboratóriumi szűrővizsgálatokat folytatnak a toxikus nehézfémek, a nitrátok, az antibiotiku« mok és egyéb gyógyszerek, a tisztitó és fertőtlenítő, valamint a tartósító szerek töménységének. Illetve szermaradványainak a megállapításra. A hús rádioaktivitá« sát a Nyitral (Nitra) Állami Állat egészségügyi Intézetben vizsgálják. A kiterjedtebb laboratóriumi hálózat kiépítését egyelőre a műszerek hiánya korlátozza. (A szerkesztőség megjegyzése.} Bikahizlalás doppinggal vagy anélkül. radikális fellépést sürget a „hormonmaffia“ megfékezésére. S hogy e harangok félreverése nem indokolatlan, mutatja, hogy időközben egy második német nagyvállalkozó Is gyanúba ke* veredett: Bernhard Wigger, a Bewltal (Archívumi felvétel) cég tulajdonosa, akinek 60 ezer növendék szarvasmarhája van bérhizlalásra kiadva az NSZK egész területén, sőt még külföldön is. Úgy fest a dolog, hogy ő egy másik, de nem kevésbé tiltott mesterséges hormonké-Ä Német Környezet- és Természetvédelmi Szövetség szerint az NSZK „eddigi legnagyobb hormonbotránya" csak újabb bizonyítéka az élelmiszer rek rendszeres mérgezésének. Oká nyilvánvaló: a hormonüzlet milliókat hoz. Egyetlen 2 márka értékű lnjek« cióval nyolckilős súlygyarapodás ér«^ hető el, ami pénzre átszámítva ötven márkának felel meg. Hying nagyvál« lalkozó a 14 ezres borjúállományával — számításba véve, hogy egy állatnemzedék hizlalása körülbelül fél évig tart — mintegy 1,5 millió márka többletnyereségre tett szert. Óriási tehát a kísértés, és ez teszi úgyszólván reménytelenné a tiltott anyagok« kai való visszaélések elleni harcot. (M. M.J’ A sérülékeny életkürnyezet
