Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-30 / 52. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. december 30, DUBA GYULA: íj Szilveszteri Álmoskönyv Az álmok embertől és kortól függenek. Miutén a tudósok és a tövendömondók (lásd még: álomfejtő, javasasszony. táltos, boszorka) után a humoristák foglalkoznak legtöbbet az emberiség álmaival, az ö nevükhöz fűződik az a felismerés, hogy álmaink az idő függvényei. Krúdy Gyula Álmoskönyvéből tudjuk például, hogy a századforduló embere egészen más dolgokról álmodott mini mi tizenöt évvel ezelőtt, amikor első Szilveszteri Álmoskönyvemet közreadtam. Míg Krúdvék álmait szecessziós bohóságok és finom pest-budai lovagi kalandozások töltötték meg, addig mi a kor sugallta realizmus műfajának megfelelően álmainkban általában prémiummal, talpnyalással, házasságtöréssel, dogmákkal, és életrajzokkal bíbelődtünk. Sőt háztáji gazdasággal, karrierrel és költészettel foglalkoztunk éjszakai pihenéseink közben, sokak ösztönvilágában pedig színes és fekete autók suhantak, melyek különféle rossz utakra csábították őkét (lásd: mankó, váratlan leltár, sikítani). Azóta álmaink ts megváltoztak. Már most megtegyzem. hogy tizenöt év múlva, amikor Legíii-abb Szilveszteri Álmoskönyvemet kívánom maid közzétenni, újra másokat álmodunk, mint jelenleg. De egyelőre maradiunk a mánál, és nézzük álmaink — egyéves jótállással szállított, rozsdamentes és tűzbiztos, atomsugárzásnak Is ellenálló — megfejtéseit! Frakkosan békanyálban hemperegni — pletyka ér Palatáblára törökbasát rajzolni — Iskolázásra küldenek Farmernadrágban musztángot betörni — tuzextündér szerelme Ódon lovagteremben horkolni — elszenderedsz egy értekezleten Siralomházban özvegy menyasszonynyal táncolni — törvénytelen gyermek atyja leszel Lépvesszővel leánykamadarat (Motactlla boarula, népiesen: hegyi billegető) fogni — nejed lazultál Megzöldiilve befőttesüvegben kurutvtyolni — időjárás-bemondó leszel a tv-ben Pendelyben mosogatninői egyenjogúság Hosszú gaty ib n futballozni (nőknek) — egyenjogúság Éjfélkor temetőben bolyongani mezítláb — A-vírus látogat meg Műkedvelőként eljátszani a Megfagyott huligán (Gyulai Pál Megfagyott gyermekének modernizált változata) cím szerepét — hírnév (ismeretlen, halálos vírust fedeznek fel rajtad s rólad nevezik el) Éjjeliedényen ücsörögve pipázni — nagyapaság Akadémiai frázisszőtárt szerkeszteni — kiértékelés Aranyérrel sorba állni aranyért — aranyláz Sivatagban kék madarat kergetni — kertvásárlás Megfogni a kék madarat — nagyobb kölcsönt kérsz Hafnalban libasorban megőszülni — Skoda személyautó A Slavín-dombnn hatlövdtfi pénztárcával telekre vadászni — Idegöszszeroppanás Pókhálóban légynek lenni — hivatal Szlovákiai magyar költőnek lenni — álmodod magad Ugyanaz, egy kötettel — meg se születtél Ugyanaz nyugdíjasán — szent tehén leszel Indiában (lásd: lélekvándorlás) Pocsolyában szigonyágyúval vadászni ebihalakra — zseniszenilitás Almáriumban albérletben lakni — kisebbségi géniusz Ha mai álmainkat összehasonlítjuk a tizenöt évvel előttiekkel, érdekes megfigyelést tehetünk: álmaink közvetettebbek és bonyolultabbak lettek. Mondhatnám, komplikáltabbak, bürokratikusabbak. Az egykoriaktól eltérően nem könnyen fedik fel lényüket. Hol vannak már az olyan egyértelmű és könnyen áttekinthető álmok, mint az, hogy: „Cilinderben falra mászni — fogorvos“, vagy „Fásiá. dában éjszakázni — hazajött a férj“. Elmúltak visszahozhatatlanul. Illetve visszaálmodhatatlanul. Jüetünk szervezettségének növekvő bonyolultságát álmaink ts követik: formanyelvük árnyaltabb, de nehézkesebb, összefüggéseik és jelrendszerük burkoltabb, mint a modern verseké, s e tény valószínűleg agyműködésünk finomodásának és tudatalattink — ösztönéletünk — bizonyos tntellektuallzálödásának a következménye. És nyilván annak, hogy olyan régi típusú fogalmainkat, mint egyszerű, derék, becsületes, (őszívű, erényes stb. fokozatosan felváltottuk korszerűbbekkel, mint fejlett, megbízható, sokoldalú, szakképzett, elkötelezett stb. A változás Irányvétele természetesen álmainkban Is megmutatkozik. A jövöt illetően elárulok egyet készülő, Legújabb Szilveszteri Álmoskönyvemből, amely terveim szerint — mint fentebb említettem — másfél évtized múlva lát nyomdafestéket, íme ezredfordulós álmaink egyike: Száz megavpltos ciklotronban özvegy nentronnal anticsárdást ropni — holdkórosság. De Itt még nem tartunk, maradjunk mai álmainknál! KARINTHY FRIGYES: G.ő g i c s e Szeretnék valahogy megismerkedni velük, mert Pestig még négy órát megy a vonat, és a lapokat kiolvastam. Csinos, barna asszony és ktssé vöröskés űr és Bubüke, akt hat éves lehet, de még szoknyában járatják. Odafigyelek. — Bübüke, mit kell mondani a bácsingk? — Köszönöm tépen. — Köszönöd tépen? Jaj,te aranyos! Nézd, kérlek. Aranka, hogy csücsöríti azt a kts szálát, mikor azt mondja: tépenl Jaj, “tie édes ez a gyerek. Tel!... Te, drágaság. — Aztán. — BUbüte, tit sze/et Bübüte, a nénit vad a báclt? s Bübüke: A Majiszta nénit. Mariska néni. jaj. te, mindjárt megeszlek! Mél szejetl Bübüte a Majiszta nénit? Üde azéj, mej az ad neki cutojtát, Bübüke. Igen. Mariska néni. Hallod? Azt mondta. Igen. Hallottad, hogy mondta? A bácsi. Hát a báctt nem szeleti a Bübüte? Na, megállj! Moszt haratsztt a báct. A bácsi tényleg haragszik. Durcásan elfordul Bűbükétől, és az egyik ujját durcásan a szálába dugja. Haragosan néz Bübükére. és ősszecsücsbríti a száját. Bübüke nem bánja. Az asszony könyörögve néz rám, mintegy elképedve, hoay, hogy lehet egy gyerek ilyen édes. Tényleg, milyen édes egy Ilyen gyerek. Nem is olyan édes. Továbbá, — Bübüte, moszt diditéznl teli Bübütének. Ajukálni kell. Bübüke nyafog, nem akar aludni. — Bübüte, idenézz, néni, meg báct ts ajutál. Idenézz; látod? Neked ts muszáj. Be akarják csapni a gyereket, hátradőlnek, behunyják a szemüket és ágy tesznek, mintha aludnának. Bübüke figyeli őket, nem merik kinyitni a szemüket. Végre megunják és tényleg elalusznak. Egyedül maradok BübUkével. Nagyon unom magam, meg fogok ismerkedni a gyerekkel. — Bübüte — kezdem —, méft nem afutál? Bübüke felém fordul, és mély meg* vetéssel néz végig. — Nevem Réz Jeromos — mondja Bübüke hidegen és határozottan. — Az úrnak nem vagyok Bübüke. Ezeknek az vagyok, szegényeknek, mert rokoni viszony kőt hozzájuk, és el kell néznem a gyengeségüketRészint belátásból, mert ők azt hiszik, hogy nagyon kedvesek, amikor így gügyögnek nekem, és nincs szivem hozzá, hogy kiábrándítsam őket, részint pedig számításból, mert néhány évig náluk leszek most, -ók gondoskodnak rólam, és mondhatom, így kényelmesebb nekem, mintha magamnak kellene megkeresni a kenyeremet, felnőtt gyanánt. Ezzel szemben én tartozom nekik kedvesnek és báfosnak és gyermetegnek lenni, ök például azt mondják nekem „Bübüte“', mire én selypítve felelek nekik, mert ez nekik örömet okoz, úgy látszik, hogy a pénzükért foguk van hozzá, em várok senkire, nem vesztettem el semmit, nem késtem le a buszt és nem tévedtem el. Szürke öltözékben, évvégi barázdákkal, átlagfizetéses ambíciókkal, egy makulátlan, egy egyben jelentéktelen átlag-lelkiisméret vagyok, az utcáé. Állok egy kirakat előtt. Gömbökkel megpakolt polisztirénhó, rajta próbababák. Bambán vigyorognak rám mikulásálarcuk mögül. Az üvegen visszavillannak rám a tekintetek En vagyok most a környezet... Megérkezett az importáru, az értesültek hegyes könyökeikkel, pénztárcájukat kezükben szorongatva — s ezzel mintegy elsőbbséget kérve — törik ‘az utat. Kékre fagyott fülcimpák közölt állok. A torlódásban előrebukok és egy ezüstrókával nézek farkasszemet. Furcsamód megnyugszanak a kedélyek, ugyanis hátrébb tolódtam, ahol még nem értesültek arról, miért sorakoznak. Mert én sor is tudok lenni, bizony ámI Egy anya vonszolja el mellettem csemetéjét. A kissrácot rázza a zokogás. Anyja nehezen tartja már az egyensúlyt a jö pár kiló mandarin és kapálódzö magzatja között. „Répát akarok ennil“ — üvölti torkaszakadtából a kis lurkó. A mama pironkodva csttítgatja, mintha az valami illetlent mondott volna... amilyen gyorsan csak lehet, továbbvonszolja, és a sarkon egy gerezd mandarint gyömöszöl a szájába. „Nem ezt, répát vegyél nekem!“ — visít a gyermek, miután kiköpte a húsos gerezdeket. Tápész nézelődő vagyok, akii hidegen hagynak embertársai és teljesen érdektelenek gondjaik. Támadnak némi gátlásaim a vádak hallatán, de itt nincs most helye a töprengésnek, ugyanis... ... egy kamaszcsapat bűzlik felém. Szemükben csillog az tétovasággá szelídült buzgóság, amivel az egyre lobban hullámzó utat szeretnék lábuk alá igazítani. Most felháborodott, érthetetlen kívülálló leszek, vagy boldogtalan, gondterhelt, humánummal túlfűtött gondviselés, aki ezennel végképp elvesztette a fiatalságba vetett hitét . Mint fáradt, őszi legyek, csapódnak hozzám időnként a már csak lézengő „üzletkalózok“. Fel sem nézve, pénz* tárcáik utolsó póttartalékai után ku* tatva oldalognak odébb — újabb so* rokba folyva, vagy a zöldre várako* zók áradatába zúdulva. Lefogytam. A kirakatüvegben mát. csak téblábolok. a neonfények csillagásában itt ts ott is feltűnik egy pil* lanatra az alakom. A hóval porzott fák alatt köszönés nélkül, fellsmerhe* tétlenül elsomfordálok egy mellékút• cán.-szít* ■— Azt mondja, doktor úr, hogy olyan állapotban vagyok, mint a népgazdaság? hw——w—hh—И——И—иидиямми—Hurjiirrai TÖMEG BÁCSI KALANDJAI TABILÄSZLÖ: GÓLRA MEGY MINDEN hogy úgy mulassanak, ahogy ők tudnak. Ezek társadalmi félszegségek, uram, és én alkalmazkodom és kíváncsian kérdezősködöm és csodálkozom, mikor mindenféle butaságokat mondanak nekem a vasútról, meg a madarakról, és úgy teszek, mintha ők nagyon imponálnának nekem, hogy mindent tudnak és én semmit se tudok. Alkalmazkodom, de higygye el, nehezemre esik sokszor. — Uram, igazán sajnálom önt. — Ne sajnáljon. Ha felnövök, nekem is lesz gyerekem, és gügyögve fogok beszélni vele, és tanítani fogom és imponálni fogok neki és az szót fogad- nekem. Az emberek, ha idősebbek lesznek és rájönnek, hogy senki se hallgat rájuk, bosszúból gyereket szülnek maguknak, hogy leqyen valaki, akt előtt látszhatják a felnőttet és mindentudót. De most ne zazárjon, gondolkodom. — Leülhetek egy percre? Felkaptam a fejem az újságból. Ötven év körüli, erős testalkatú férfiú állt az asztalom mellett; szigorúan, de nem ellenségesen nézett a szemembe. Arcmemóriám siralmasan gyenge lévén, kérdéssel felettem a kérdésre: — Ismerjük egymást? — Maga nem ismer, de én magát Igen. Aha. Ogy hát megint egy tévénéző — noha már csaknem egy éve, hogy nem láthat —, még mindig emlékszik a fizimiskámra. — Parancsoljon т mondom mérsékelt örömmel, és az üres székre mutattam —, miben állhatok rendelkezésére? — Leült, rám függesztette a tekintetét, én meg őrá a magamét. Néhány másodperc múlva közelebb hajolt, és így szólt: Meglepő bejelentése felkeltette az érdeklődésemet. Hogy témát akar adni, abban nem volt kétségem. De mért kezdte ilyen sejtelmesen? — Azt mondta uraságod, hogy minden gólra megy? — Bólintott. — Hogy értsem ezt? — írja meg már egyszer, hogy minden gólra megy. Nemcsak a futball megy gólra, hanem gólra megy a közlekedés, a vendéglátóipar, a köztisztaság, sőt a köztisztesség is. Mért van így elkeseredve az ország népe futbaüsportunk szomorú állapota miatt? Mért nem múlik el egyetlen nap sem, hogy valamelyik lapban ne felennék meg terjedelmes ctkk, mely sürgeti a felemelkedést, vázolta a szebb jövő felé vezető utat s felsorolja a legsürgősebb tennivalókat? Mért van tele a sajtó a jó szándékú olvasók leveleivel, mért tárgya a futball ankétoknak, üléseknek, rádióműsoroknak? Mért ilyen egységes a közvélemény országszerte ebben a kérdésben? Mert a futball gólra megy, s ha a labda nem kerül az ellenfél kapujába, nincs győzelem, s et esetben minden magyarázkodás, hely* zetelemzés, fogadkozás, perspektíva* felmutatás fölösleges, hiábavaló idő* töltés. A lélektelen, henye munka a futballpályán azonnal kiviláglik abból az egyszerű tényből, hogy a labda nem megy, az istennek sem megy be* le az ellenfél kapufába. Csakhogy minden gólra megy áml Az is, amit nem labdával művelnekI Ezt kellene belevinni a köztudatba, s akkor né* pünk javulást követelő türelmetlensége, amt mostanság mindenek)ölött a julballsport kérdésében mutatkozik meg, áldásosán hatna más területe* ken is. Minden gólra megy... ezt vi* gye bele a köztudatba, tisztelt uram, és akkor nem élt hiába. — Jó, jó — hebegtem egy kissé nyugtalanul —, de hogyan? Hogyan és miként lássak hozzá? — Tájékoztassam magát egy szégyenletes eredményről? — Ha volna szíves. — Most jövök ennek a presszónak a mellékhelyiségéből. Az ellenfél négy-nullra vezet. Az első gólt már az előtérben kaptuk a vízcsapnál. A másik hármat egy kissé beljebb, Négy-null, és hol van még a mérkőzés vége? Három előretolt csatárunk, az üzletvezető, a higiénikus és a takarítónő teljesen gólképtelen. Valószínűleg lokálokban töltik az éjszakájukat, és a kondíciójuk siralmas. Mért csak azon siránkoznak százezrek, hogy mi lesz a futballsporttal, mért nem siránkoznak azon Is, hogy mi lesz a magyar higiéniával? Az is gólra megy, kérem, ha hiszi, ha nemi Nem tudja véletlenül, hogy áll a Fehérvári üti meccs? —■ Miféle meccs van a Fehérvári úton? — Az útépítők csapata Játszik. Két hete jártam arra, akkor öt-еду arányban vesztésre álltunk. Azt a totojá* zást, uram, ami ott folyikt Amit tegnap betemettek, azt ma felássák, amit ma temetnek be, azt holnap ássák fel. Így aztán csoda e, ha nem tudunk befutni az útépítő világbajnokság döntőjébe? Alighanem nagyon barátságtalanul dörmöghettem valamit, mert felállt az asztalom mellől, csomóra, kötötte a sálját, és begambolta a ballonkabát* ját. Még egyszer a fülemhez hajolt: — Minden gólra megyI — suttogta rekedten, s azzal kivonult az üzemegységből. Később kiderült, hogy a kávéját elfelejtette kifizetni, kifizettem helyette. Еду-nullra vesztettem... —* gondoltam magamban. De a gól of* szájdból esett.
