Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-30 / 52. szám
1988. december 30. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Amikor a hír eljutott hozzánk a szerkesztőségbe, úgy robbant, mint egy bomba. (Hogy mi volt konkrétan, azt még most. az elején juszt sem árulom el.) Izgatottan kérdezgettük egymást: mit gondolsz, tényleg igaz lehet? Végül is rám esett a választás. Beültem a szolgálati kocsiba, és irány Felsőborovicska. A tényekről elvégre a helyszínen kell meggyőződni-. Illedelmesen bekopogtam az üzem portájának altaján. A portás készségesen bólintott, hogy kerüllek csak bellebb. — A, egy újabb érdeklődő a termékeink trántl — mosolygott rám. — Menjen csak erre egyenesen, aztán balra, amíg meg nem lát egy műhelyt, vagy inkább csak fészert. Ott álljon be a sorba, mert rengetegen lesznek. Meg is találtam a fészert, pardon, a műhelyt. Csakugvan hosszú sor állt előtte. Rögtön feltűnt, hogy az emberek türelmesek, nem zúgolódnak, de STANO BEBJAK: SZALMÁT VEGYENEK! — valamelyikük tekintetében van valami csalódottság, szomorúság. Még akkor sem szóltak, amikor előrementem. pedig már elő volt készítve, mit fogok mondani: polgártársak, én nem vásárló vagyok, a sajtótól lőttem, és az olvasók gvors tájékoztalása nagyon fontos dolog. Am senki nem mozdult. Sőt. néhányan még bólintottak is a fejükkel, hogy menjek csak nyugodtan. Beléptem hát — és kővé meredtem. Amerre csak néztem, mindenütt szalma. Rozs-, árpa-, zab- és búzaszalma, kötegenként és szálanként, minden elképzelhető hosszúságban és vastagságban, gondosan elrendezve. Csak nézem elképedve, szóhoz sem tudtam lutni. Egv Idősebb szolfd kinézésű férfi lépett mellém: — Nos. uram? — kérdezte együttérző hangon. — Mennyire van szüksége. és milyenre? — Én... Izé... hogyismondjam — hebegtem, mert még mindig nem tértem magamhoz a látványról. — Csak bátran, bátran. Diszkréciónk garantált Világosan lerl Önről, hogv egv csődbe lutott vállalattól érkezett. Egyelőre három kéve talán elég lesz, ha nem. legfeliebb maid vlsszalön. — És csakugvan odacipelt elém'három kéve erős szálú búzaszalmát. — Mindlárt be is csomagolfuk, kifizeti a pénztárnál, aztán már viheti is. — Ezzel hátat fordított, és odalépett a következő klienshez. — Várion egv kicsit, tőember — kiáltottam utána. — Én nem vevő va. gyök. Én a tömegtájékoztatástól lőttem! Egv lő riportot szeretnék frní, de egyelőre nem értek semmit az égvilágonl <— Vagy úgy, az már egészen más — mondta megváltozott hangnemben a szalmás úriember. — Gyerünk be az irodánkba, ott maid elmondok mindent. Bementünk, a titkárnő rövidesen hozta a gőzölgő kávét, a kísérőm pedig beszélni kezdett. — Tudja, azelőtt egészen kőzönsé-Szöveg nélkül ges, szürke kis üzem voltunk. Termékeink iránt alig volt kereslet. Éppen hogy csak tengődtünk, minden évet veszteséggel zártunk, már úgy nézett ki. hogv végleg le kell húznunk a rolót. Ekkor azonban az egyik dolgozónk — a mai igazgató — szenzációs ötlettel állt elő: csináljunk egy gyökeres termékszerkezet-váltást, és álljunk át — szalmafeldolgozásral — De miért pont a szalmára? — Egyszerű, kérem — dőlt hátra kísérőm, akiről ekkor már tudtam, hogy az üzem igazgatóhelyettese. — Van ugyebár egv szólás, biztos maga Is Ismeri: A fuldokló a szalmaszálba is belekapaszkodik ... Nomármost: biztosan azt is tud fa, hogy hány ilyen fuldokló üzem. vállalat, cég, intézmény van nálunk mostanság, az egyénekről, mondjuk azok vezetőiről nem Is beszélve ... Elkezdtünk hát — szalmaszálakat gyártani az ilyenek részére. És micsoda bölcs döntés voltl Az első naptői kezdve özönlenek hozzánk az emberek: Igazgatók, helyettesek, osztályvezetők, Ilyen vagy amolyan főnökök... £s nem egy-két szálat visznek ám, hanem egész kötegeket! KI saját magának, okos előrelátással, ki a sógorának, komájának, hogy ha futdoklani kezd, np őbele kapaszkodjon. A hatalmas érdeklődésre való tekintettel gyorsan bővíteni kellett a kínálatot így gyártunk ma már szalmaszélat 50, 75, 100 és 150 centiméteres hosszúságban, elegáns fogantyúval a végén a jobb megkapaszkodás miatt, aztán krómozott, sőt Igényesebb vevőink számára aranyozott kivitelben. Araink ennek ellenére szolldak, mert tudjuk, hogy aki fuldoklik. az általában pénz dolgában sem áll valami jól. Még mondott egykét érdekességet; mindent gondosan felírtam a Jegyzetfüzetembe, majd csináltam hozzá egy-két felvételt Is. Utána öszszecsomagoltam és Indulni készültem. — Egy pillanat, szerkesztő elvtársi Már csak nem engedjük el üres kézzel? Itt van egy szép kis köteg, celofánpaptrba csomagoljuk, tekintse egy kis figyelmességnek! — De kérem .. .1 — tiltakoztam — Ma, a nyíltság és az átalakítás korában ... amikor harcolunk a korrupció elleni? S főleg én, az újságíró? Nem, ezt nem fogadhatom el.. Л Titokzatosan mosolyogtak; az egyikük még a fejemét Is megstmogatta. — Tegye csak el. Ha Ilyen nagy harcos, szüksége lehet még rá. Talán már nem Is olyan sokára... Erre az érvre nem tudtam mit mondani. (Fordította: —v—J SZEMJON LIVSIN: A Montmaiii jellelete (Egy erotikus-problematikus koprodukciős film forgatókönyve) f » • V “*» *’ * • * t; r jri T“т,; r: • «. л-l ü—.“ i.-.T’f:* l'i’H.Z.t •• .-I«. •!•*. «•*» *.* Ml —««fc* - - s«"» , * ■ *•« t •-1. ;r Sasllkovo. Eldugott falucska a he-1 gyek lábánál. Mediterrán napsütés érleli a fehér aranyat. Iskolások szedik dalolva. A legszorgalmasabban dolgozik és a legszebben dalol a nyolcadikos Plrocska. A gyerekek idilli, tizenöt őrás munkáját váratlan esemény szakítja félbe. Vendégek érkeztek a távoli Párizsból. A republikánus párt városi bizottsága szervezett tanulmányutat a taglal számára, az Itteni népi ellenőrzési bizottság munkájának tanulmányozására. A küldöttség egvlk tagja, a daliás Plerre Farkache azonban csak Pirocskát nézi. Nem ment el a faluban rendezett kiállításra, amely a gazdaság sikereit hivatott bemutatni. Amfg társai a húst, valat és az egyéb sikereket csodálták. 6 egyre lobban belefeledkezett Plrocska tengerkék szemébe. Az új, másfél férőhelyes falusi kórház avatásán sem vett részt, egy másik kollégája vágta át ünnepélyesen a köldökzsinórt. Nem; ő egyre csak Pirorskát nézte, majd igéző tekintettel egy virágzó rfblzlibokor alá vezette. Ott a leány, elbűvölve a férfi szépségétől, odaadta neki legféltettebb kincsét: Valeri) Feontvev fényképét. Álla Pugacseva aláírásával. Am nyomban utána ijedten szipogni kezdett: — Most miattad el fogok késül az iskolából I — Sose aggódj — vigasztalta Ptrre. — Elintézem neked, hogy felvegyenek a Párizsi Kurtizánképző Szakközépiskolára. Az anyám ott tanít politikát gazdaságtant. ... Amikor Abbasz, az öreg fazekasmester megtudta, hogy a lánya ismét elveszítette az ártatlanságát, ráadásul Párizsba szökött egv ficsúrral, taítékzani kezdett. Pirocskát a Tökfelsőkészftő tröszt vezérigazgatóiéhoz szerette volna adni. aki ezért megtette volna őt szakszervezeti elnöknek. Erre lön holmi francia szélhámos, akinek a családfáját nem is Ismeri, és még csak nem is plénumtag ... — Lavrentyl! Pavlovicsra esküszöm — kiáltozta feldűltan —, hogy ezt nem ússza meg szárazon! — És leakasztotta a falról öreg, hűséges aknavetőiét. Am Pierre-rel sem lehet csak olyan egyszerűen kibabrálni. Hosszas huzavona után végül fs megegyeznek, és az öreg Abbasz ezer frankkal a zsebében, hartrfincnyolc aranyfoggal a szájában és egy Grundig márkájú sztereó kávéfőzővel a szatyrában tér haza. A menyasszonyt megpillantva Pierre apja, az Elíziumi mezőkön dolgozó egyszerű farmer elnémul az örömtől. „jaj... laj“ — tudta csak kinyögnl nagy sokára. Hamarosan megjelent a felesége Is. Mindketten úgy fogadták Pirocskát, mintha az édes gyermekük lett volna. Az esküvőt Párizs legszebb kaszinójában rendezték. Éppen a Miss Striptease pályázat jelöltjeinek seregszemléje folyt. Plrocska gondolt egyet, és mint a tavalyi Miss Nyizsnij Tagil, színién belelentkezett. Am sem kitűnő kérdőív! válaszai, sem formás, politikailag érett teste nem hat jean Belmőra, a zsűri elnökére, az Ismert filmszínészre. Plrocska érre dühbe gurul, és ledobja magáról a ruháját, mellesleg a legújabb Chrisian Zajcev modellt Ogy áil most ott. olyan öltözékben. amilyenben az anyja a világra hozta: szteppelt pongyolában. kivarrott trikóban, fapapucsban ôs a szocialista munkaverseny győztesének járó szalagban. Az egyszerű párizsiak csak hüledeztek: ilyen itt még nem voltl Csak természetes, hogy így már simán megnyerte a pályázatot. Pierre boldog. Pezsgőspoharat nyújt ragyogó menyasszonyának, melyet az egy csésze hársfateával viszonoz... — „C’est la vie, mon amour!* — teszi hozzá, ami lefordítva annyit lelent: Pezsgőt nem kapsz, honnan lesz aztán erőd? Robbanás hallatszik a teremben. X helyi szexbomba volt: felrobbant az irigységtől. ...A Montmarte utcai kis házra leszállt az éj. Lakói már rég alszanak, csak Plrocska és Pierre nem. ön- Iárő gázvezeték építését tervezgetik Párizs és Sasllkovo között. Az egyik irányban francia parfüm folyna benne, amellyel ha megöntöznék otthon a gvapotbálákat, nem mennének beléjük a kártevők. A félmeztelen hold előbukkan a felhők mögül, ás sokáig nézi a fiatalokat, gyengéd, internacionalista tekintettel... (Szlovákból fordította: —ss) й* Mi ta^-.dús, olykor komikus leveleket is'kajju..» Önöktől, kedves olvasóink. De mim az alábbiakban is látni fogiák: mi nem ismerünk elveszett levelet! Íme tehát a rendhagyó Olvasóink írják rovat ezúttal kissé szokatlan helyen, de végtére Is szilveszterkor mi is felforgathatjuk kissé a lapot. És — nincs harag ugve, bárki szembesül a soraival? Elvégre •— mondjuk el újra — szilveszter van.., + SZÉPIRODALOM Gyermekvers érkezett, három is egy oldalon. íme a legszebb: KIS HÁZIKÓ Kis házikó áll a folyó szélén, kis kutyuska ül a kisleány térdén. Vidáman ugat és csahol, a kisleány pedig vele dalol. Mindketten ürülnek*, hisz békében élhetnek: Nem bántja őket senki, Békében, békében jaj de ]ó élni. Eredeti gépelésiJ Tehát ketten egyidejűleg: dalolnak, ugatnak, csaholnak, ürülnek. S mindezt: békében, békében, jaj de jól + KERESZTREJTVÉNY Egyik Idei számunkban Kisfaludy Károly néhány műve volt a megfejtés. Köztük A pártütök című regény. Olvasónk nyilván nem tudott megbirkózni egy keresztsorral, s így középe tájt hiányozhatott egy betű. Következtetett tehát *— és beírta: „A parti tök"... Sző se róla: megvan a logikája. Elvégre mégiscsak mezőgazdasági lap vagyunk + KISÁLLATTENYÉSZTÉS „Örömteli esemény történt P. T- portáján, N-ben. Isaura nevű tehene négyesikreket hozott a világra. A kis borjúk egészségesek és szépen fejlődnek. Jsaurát kicsit megviselte a rendhagyó esemény, de szépen törődik borjaival.“ Arról hallottunk, hogy annak Idején volt ,aki pénzt küldött Isaura felszabadítására. De hogy tehenet — méghozzá egy szupertehenetl — Is elneveztek róla, arról most etőször. Hiába, a tévésorozatok hatása úgy látszik, sokféle lehet... És végül a legszebb, a »KERTÉSZET« rovatból: „R. A. kiskertész Z- ben két nagy tököt termelt az tdén. A nagyabbik közülük 80 cm magas, a súlya 54 kilogramm. Senkinek sincs Z-ben olyan nagy súlyú töke, mint R, A.-nak.“ Gyanítjuk, hogy a levélírót magú R. A. bérelte tel. Nem árt néha egy kis reklám az embernek... з|с Továbbre Is várjuk kedves leveleiket. Az ilyeneket Is! (Megjegyzés: A neveket — diszkredóból — megváltoztattuk.) Válogatta: — ss *
