Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-12-30 / 52. szám

Š2ÄBAÍJ FÖLDMŰVES A tanítvány a helyzet. Kezdetben gyakran előfor­dult, hogy az Irányításom alá tartozó szövetkezeti tagok nem értették (vagy nem akarták megérteni), mit kívánok tőlük, nem. akartak engedel­meskedni. Bizonyítanom kellett, hogy bízhassanak bennem. Csakhogy a bi­zonyításhoz Idő kell, nem megy egyik napról a másikra. Ezért olyan nehéz a kezdet mindenütt. Nekem szeren­csére nagyon sokszor segített a ne­­hézségeket áthidalni Ján Škobla mér­nök növénytermesztést föágazat-veze­­tő. akitől nagyon sokat tanultam. Kl­­tűnften Ismerte az Itteni termőföld titkait — s tőle mindazt elsajátíthat­tam, amire munkában a legnagyobb • ..ég a „mester" (Foto: su) szövetkezeti lakásban. Feleségem Lé­ván (Levice) dolgozik szövőnőként. Két fiam van, Péter négy-, Pál más­fél éves. Szabadidőmben a legszíve­sebben a természetet járom, és spor­tolni is nagyon szeretek. Sokat olva­sok. A leginkább a szakirodalmat, fő­leg szaklapokat, de szépirodalmat és a krimikönyveket is kedvelem. Pilinszky Pálról fefettesel nagyon jó véleménnyel vannak, dicsérik mun­káját, szorgalmát. Az ifjú agronómus pedig igyekszik minél jobban dolgoz, ni, becsületesen elvégezni a rábízott feladatokat, hiszen — bár már blzo­­— még mindig van mit ten­­(daer) szükségem van. — Miből tevődik össze a* Ön mun­kája? — Az én feladatom a gabonavető­­mag jobb hektárhozamát elősegítő feltételek kidolgozása, tehát a vetés, a növényvédelem, a tápanyagok meg­­felelő mennyiségének meghatái ozása, előkészítése. A legérdekesebb, legösz­­tönzőbb ebben a szakmában, ha egy rossz termést „ígérő“ esztendő a megfelelő agrotechnikai beavatkozá­soknak .köszönhetően jő terméssel szolgál. — Család, szabadidő? — Hontfüzesgyarmaton (Hontian­ska VrblcaJ élek családommal egy nyitott nie. A TOVÁBBI GYARAPODÁSÉRT Akitől sokat tanult Pilinszky Pál, a fagy verneki (Zbroj­­níky) Máfus 9. Egységes Földműves­­szövetkezet agronőmusa 1983-ban végzett a Nyltral (Nitra) Mezőgazda- Sági Főiskola növénytermesztési sza­kán. öt éve dolgozik a szövetkezet­ben. Az agronónvust munka közben zavartam meg, ennek ellenére készsé. gesen válaszolt kérdéseimre. — Miért éppen ezt a szakmát vá­lasztotta? >— Alapiskolás koromban még a történelem érdekelt a leginkább, de mindig Is szerettem a természetet tár­ni, a szabadban lenni. A Zselizi (Že­liezovce) Magyar Tanítási Nyelvű 'Gimnáziumban a „választás“ előtt ne. héz helyzetben voltam, mert az er­dészet éppügy vonzott mint a mező­­gazdaság. Végül Is az utóbbi mellett döntöttem — s jelentkeztem Nyltrá­­ra. Mint agronőmus tehát „a termé­szetben maradhattam“. — A főiskolai évek Után milyen volt a kezdet? — Igyekeztem jól tanulni, a lehető leglobban elsajátítani a szakmai is­mereteket. Bekapcsolódtam a tudomá­nyos diákköri tevékenységbe is. Szer­ződést kötöttem a fegyvernek! * szö­vetkezettel. amely ösztöndíjjal segí­tett. Ide jártam gyakorlatra is. Az Igazi munka azonban egészen más. A főiskolán — bár szakmailag jól fel­készíti a diákokat. — nem tanítják meg az emberekkel való bánásmódot, a kapcsolatteremtést. Sokféle ember van. Az egyikkel könnyen szót lehet érteni, a másikkal éppen ellenkező 1988. december 30. ............-....... Béke (Mierovo) a Dunaszerda­­helyi (Dunajská Streda) Járás azon kisközségei közé tartozik, melyek fejlődése főleg a hetvenes évek helytelen településfejlesztés! koncepciójából kifolyólag lelassult. Ennek áldatlan következményei főleg abban mutatkoztak, hogy a fiatalok közül többen elköltöztek a községből és a lakosság korösszetétele fokoza­tosan romlott. Az utóbbi években ör­vendetes változás állott be ezen a té­ren. A helyi nemzeti bizottság kép­­viselő-testülete már hosszabb ideje szorgalmazta a községfejlesztést, s azon belül is a családi házak építé­sét. Szerda Mária, a hnb elnöke nem kis örömmel újságolta, hogy ebben a községben felgyorsult a középületek és a családi házak építésének az üte­me. — Községünk lakossága nagy örömmel fogadta a Dunaszerdahelyl Járási Nemzeti Bizottságnak azt a határozatát, melynek alapján lehető­ség nyílik a kisközségek és települé­sek fejlesztésére. Mi mindig tudtuk, hogy nem a fiatalok egészséges lo­­kálp .‘'•io‘,zmusával van baj, hanem az érvén,es jogszabályokon, illetve szemléleten kell változtatni. Sajnál­tuk, hogy évente nem tudtuk kielégí­teni az építkezni kívánók igényeit, mivel nem vagyunk központi község. Még annak ellenére sem lehetett építkezési engedélyeket kiadni, hogy nálunk vannak ún. beltelkek, tehát nem a mezőgazdasági földalapot használtuk volna erre a célra. Pedig tapasztalatból állítom, hogy fiatal­jaink szeretik szülőfalujukat, sokan közülük nehéz szívvel hagyták el sző­kébb hazájukat. Szerencsére ezen már túlvagyunk és megelégedéssel tölt el bennünket, hogy most már kt tudjuk elégíteni az építkezők kérelmeit. — Kik igényelnek építkezési telke­ket? — Talán mondanom sem kellene, hogy főleg a fiatalok, „fészekrakók". Akadnak azonban olyanok, akik ér­tesülvén a lehetőségekről, haza kí­vánnak térni a községbe, ahol családi házat akarnak építeni. Jelenleg tíz igénylőnek tudunk máris építkezési telket biztosítani,, de a további évek­ben. 35—40 új, építkezésre alkalmas telek kimérésével számolunk. Az épít. kezni szándékozók, java része a Légi (Lehntce) Agrokombinátban, Efsz-ben dolgozik. Munkájukra a mezőgazda­sági Ü7,emben és a községben egy­aránt nagy szükség van, hiszen több­ségük szakmunkás, akikre mindig tu­dunk támaszkodni a községfejlesztési akciókban is. A jelenlegi időszakban ugyanis községünkben fontos középü­letek is épülnek, méghozzá Z-akcló keretén belül. — Hogyan teljesítik a képviselő­testület választási programtervét? — Utaltam már a középületek épí­tésére. 1986-ban kezdtük meg a mű­velődési ház építését, önsegélyes ala-^ pon. A falu lakosságának régi vágya válik valóra, hiszen az elavult, nem célszerű épületben nehéz volt a kul­túrának és egyéb rendezvényeinknek valódi otthont biztosítani. Tavaly és Idén egyaránt 800—800 ezer korona értékű munkát végeztünk el rajta, így minden feltétel megvan ahhoz, hogy eredeti határidőben, a jövő áv júniusában átadásra kerüljön. A kül­ső építkezési munkálatokat már be­fejeztük, így á téli hónapokban benn lehet dolgozni. Ekkorra tervezzük a belső vakolást és az összes szerelési munkálatot. örvendetes jelenség, hogy a Légi Agrokombinát Efsz veze­tése minden szükséges támogatást megad, főleg a szakembereket és a gépi erőt biztosítja. Ugyanakkor elis­merőleg kell szólni a legaktívabb polgárainkról, nyugdíjasokról, így Ku­­nyi Lászlóról, Hotter Zoltánról, id. Orbán Istvánról, akik fáradozást nem ismerve segítenek a munkálatoknál. Az ő hatékony munkájuk nagyban hozzájárul ahhoz, hogy tudjuk tarta­ni a meghatározott ütemtervet. Kép­viselőink főleg a társadalmi munkák szervezésében járnak elöl, sajnos, nem mindnyájan egyformán. Több képviselő passzivitást tanúsít ezen a téren. Jó példával jár elöl Marsai István képviselő, aki nemcsak a szer­vezésben segít, hanem személyes pél­dát is mutat a lakosságnak aktív, el­kötelezett magatartásával. Az agilis elnöknek nem kis idejébe és energiájába kerül ilyen komoly építkezés szervezése és Irányítása. Gyakran cseng a telefon, de az nem mindig elegendő. Személyesen kell utánajárni a dolgoknak, intézkedni. — A mindennapos (lgyes-bajos dol­gok intézésén kívül sok időt emészt fel az az építkezés. Ennek ellenére szívesen csináljuk és vállaljuk a többletmunkát, mert látjuk, hogy vá­lasztópolgáraink régi vágyának te­teszünk eleget. Az épülő kultúrház tószomszédságában ugyancsak 1987- ben kezdődött el a községi vegyesáru­­üzlef és vendéglátő-lpar! létesítmény építése, 4 millió korona beruházással. A munkálatok kivitelezője a járási építőipari vállalat, s az átadási ha­táridő pedig egyezik a kultúrházéval. Így jövőre községünkben két komoly középületet avatunk majd (remélhe­tőleg). A hnb elnöke azt !s elmondotta, hogy hosszú évek után megoldották a háztartási hulladék elszállításával kapcsolatos problémákat is. Erre a óéira kukákat vásároltak, s a szemét­­szállító gépkocsi hetente' viszi el a szemetet a községből az erre kijelölt helyre. Annak ellenére, hogy a la­kossági szolgáltatások nagy része a községen kívülre esik, az utóbbi években mégis van bizonyos javulás. Biztosítják helyben a szén megrende­lését, a gázpalackokat, s a ruhatisz­tító és az ün. mozgóhentes fs heten­te „ellátogat“ a községbe. A problé­mák között a hnb-elnök első helyen a hiányos autóbusz-közlekedést emlí­tette. A járatok többsége elkerüli a falut, így az utazóközönség gyakran kénytelen bizonyos útszakaszt gya­logszerrel megtenni hazáig. Annak ellenére, hogy a Szlovák Műemlékvé­delmi Hivatal a községben lévő kas­télyt műemlékké nyilvánította, annak állapota egyre rosszabb, elhanyagol­­tabb. Ideje lenne már pénzt biztosí­tani a rekonstrukciós munkálatok el­kezdésére. Jelenleg az egyosztályos Iskola van elhelyezve benne, sajnos, nem megfelelő körülmények között. Előfordult már, hogy a tetőzet beá­zott, ezért kisebb javításokat kellett végezni rajta. A végleges megoldás azortban nem a toldásokban, foltozá­sokban van, hanem az épület komp­lex felújításában. Csakis így szolgál­hatja eredeti célját. A hnb pedig a helybeli új óvoda mellett hozzáépítés keretében szorgalmazza az ú| Iskola építését. Közös elhatározással és összefogás­sal egy gazdag múlttal rendelkező község Ismét elindult a fejlődés út­ján. Alkotóerőből és tenniakarásból nincs hiány. Bizonyítja ezt az a tény is. hogy az Idei év folyamán a lakos­ság több mint tízezer órát dolgozott le társadalmi munkában a községfej­lesztési akciókban. SVINGER ISTVÄN „Hő ha hullna, nem aggódnánk“. Ismételték a határ és saját személyes kívánságunkat a mezőgazdasági üze­mek vezetői a Tőketerebesi (Trebi­­iov) járásban december táján. Ma­gyarázatul azonban hozzátéve: „az ugyanis éltetné az újra felpislákolő reményt, már ami a jövő évi, ponto. sabban az idei kenyérnekvalőt illeti. Am. ha a tartós hideggel párosulva a következő napokban is hótakarő nélkül maradnak a vetések, az ara­táskor bőséget nemigen remélhetünk. A mezőgazdaságban kevésbé járta­saknak a gondolatokat a következők­kel próbáljuk még világosabbá tenni. Az elmúlt ősszel, igaz optimális Idő­ben sikerült az őszi vetésű növénye­ket, — Így mindenekelőtt 19 ezer ezer hektáron a búzát — földbe jut­tatni. a hónapok őta tartő szárazság miatt a tél megérkezésére a búzának csak mindössze fele kelt ki. S e ki­kelt állomány sem egyöntetű, összes­ségében gyengén fellett, ami azt je­lenti. hogy már egy közepes erőssé­gű tél. főleg ha keifés csapadékkal, hóval jár, súlyos kárókat okozhat, veszélyeztetve ezzel a tervekben meg­fogalmazott termésátlagokat. Áz az Igazság, hogy a Tőketerebesi lárásban október 27-én jelentkezett az első komolyabb fagv. Szerencsére december második hetében a hőmér­séklet emelkedett. Kiadós eső hullott a vetésekre. A csapadék mellett az enyhe Idő Is szinte előcsalogatte, s szemlátomást őréről őrára gyarapí­totta a növénykezdeményeket. Am az enyhe napokat hideg éjszakák követ­ték, újabb csapadék volt. hő nélkül. Sajnos, félő, hogy ha a hideg tartós Hó, ha hullna... marad, méghozzá hő nélkül, akkor a „nekibátorodott“ búzatáblákon a tél végzi el az aratást. Erről beszéltek azoknak a gazda­ságoknak a vezetői is amelyeknél az elmúlt napokban a határképről ér­deklődtünk. ■ Koleszár János, a Királyhelmect (Kráf. Chlmec) Állami Gazdaság nö­vénytermesztési főágazat-vezetője: — Az elmúlt ősszel optimális Idő­ben sikerült 2200 hektáron az őszi vetésű növényeket a földbe juttatni, Igaz, a búzának csupán egy része kelt ki, az Is gyengén. Az enyhe de­cember és egy kis hő hatására az egész állományban megindult a kelés, az állomány megerősödése. Sajnos, azonnal „elment“ a hő, s félünk, hogy az Időjárás újra ..komisz“ lesz. A havat, a csapadékot nemcsak az őszi vetéseink, de az ősszel mély­szántott területeink de Igénylik, hi­szen a talaj vízháztartása eléggé kri­tikus. A decemberi esőzések ideigle­nesen enyhítettek a gondokon, de a problémákat végképp nem oldották meg. Egyébként gazdaságunkban ez Idő tájt már nagyban folyik a téli gép­javítás. Már most megkezdtük a ta­vaszi munkálatokhoz szükséges erő- és munkagépek mindenre kiterjedő vizsgálatát, javítását. A munkákkal egyelőre zavartalanul haladunk, al­katrészhiány eddig még nem hátrál­tatta a javítást. ■ André János, e nagykapusi (Vei­ké Kapnsanv) Béke Egységes Föld­műves-szövetkezet elnöke: — A korán beköszöntött őszi fagv a munkákat nagyon hátráltatta, fő­ként a mélyszántást. Mintegy 1300 hektárnyi búza sorsáért aggódunk. A probléma ugyanaz, mint járásszerte. December második hete a hosszú, re­ménytelen ősz után újTa biztatást adott. Nagyon aggódunk, miközben felettébb várjuk a hőesést. A biológia! leltározást már befejez­tük. A zárómérleget készítjük és a tervezéssel vagyunk elfoglalva. Ezer­nyi munkánk van. A gépjavítás ná­lunk ts megkezdődött, amibe bevon­tuk a traktorosokat is. ■ Dakó Géza, a nagvgéresl (Veikf HoreS), az SZNF 30. évfordulója Egy­séges Földműves szövetkezet növény­­termesztési főágazat-vezetője: — Ezerkétszázötven hektár búza, 125 hektár rozs és 75 hektár őszi ár­pa sorsa van az időjárás kezében. Nálunk Is — a terv- és mérlegkészí­tés mellett — most a gépjavítás a legidőszerűbb teendő. Alkatrészhiány­ról még nem tudok, de, úgy gondo­lom, e téren az öröm még korai, a gondok február közepe felé csúcso­sodnak ki. Rövidesen megkezdjük a munkála­tokat a szőlőültetvényekben. Ha az Időjárás engedi januárban, elkezdjük a metszést. Ami a szőlőt illeti el­mondhatom, hogy az elmúlt öt évet alapul véve ilyen beérett vesszőállo­­mánnyal mint most egyik évben sem rendelkeztünk. Ez biztató. Ml taga­dás, ránkférne már egy gazdag szü­ret. ■ Dőry Dénes, a vajáni (Vojany) Jövő Egységes Földműves-szövetkezet elnöke: — Tavaly búzából 8,26 tonnás át­lagtermést értünk el, amit kiváló eredményként könyveltünk el. Az ősziek szépek és egyelőre iől telel­nek. Dolgozóinknak munkahelyi ta­­tanécskozásokat tartottunk, ezeken ismertettük az elmúlt év gazdasági eredményeit, problémáit s megbeszél­tük az új feladatokat. ILLÉS BERTALAN 5 Szolgálati kocsi A helyi nemzeti bizottság épülete előtt hullaszállító kocsi áll meg. Az arra haladók valahogy nem figyelnek fel különösebben a jelenségre. Meg­lepődöm. Mert másutt ugyebár ilyen esemény láttán egy kicsit ráérőseb­­bek az emberek, összebújnak a fejek, szinte mindenki orvos; mi okozta föl­di útidnak végét a szegény megbol­dogultnak. Rengeteget dohányzott, ekképpen az egyik nagyon jólérte­sült. Én,, meg úgy tudom, a sok pá­linka meg a sör döntötte ót a sírba, vallja a másik halandó. Szóval ezúttal nincs véleménynyil­vánítás, szegényezés, istenemezés. A szóban forgó falu lakosságának nagy része ugyanis tudja, amiről én csu­pán később szeriek információt: most vagy E., az elnök jött meg a kocsival valahonnan, vagy valame­lyik kolléganője. Igen, a hullaszállí­tóval. Mert hiszen egy nemzeti bi­zottságnak kell hogy legyen egy szol­gálati kocsija. Es lám, itt is van. Ha egyéb nincs, hát ilyen. (Igaz, nem nagy ügy egy effajta szolgálati kocsi, hiszen ilyen tulajdonképpen egyszer mindenkinek jut./ Az elnök közben beszalad az épü-. letbe, elintéz néhány sürgős ügyet (egy gyors hívás az állami gazdaság­ba, egy — igaz, kissé fontosabb —■ a járásra...), majd újfent a sofőr! teendők — s ezúttal is a hullaszállí­tóval. Mellette kolléganője. A dolog eléggé égetős. El kell menni a járási székhelyre, komoly építkezési ügy­ben. De hát ahhoz még két kőművest is vinni kell. Hát hová ülnek? Oda, ahol mások — nem önszántukból —­­már csak feküdni szoktak, hátra. Ügy is történik, előkerül a két kőműves, az elnök szigorúan megbeszél velük valamit, valahogy akképpen, ahogyan egy vezérőrnagy osztja szét a paran­csokat az alezredeseknek. És min­dennemű tétovázás nélkül beszállás —­­ki előre, ki meg hátra. Ezen aztán teljesen elámulok. Szokás kérdése, próbálom magamat kissé visszazök­kenteni a valóságba (igaz, jómagam felettébb nehezen tudnék igazodni a körülményekhez és a követelmények­hez). Az indulás problémamentes, a se­bességváltással sincsenek különösebb gondok. Rá kell most aztán taposni, várnak a járást székhelyen. Nyugod­tan lehet nyomni a pedált. Hiszen ki látott már olyat, hogy a hullaszállí­tót megállítják a rendőrök valame­lyik kereszteződésnél. Hja, de ott van hátul a két kőműves, rendesen mun­karuhában, s nem is éppen fekvő­­helyzetben. Guggolnak szegények, le­sunytak. A nagyváros nincs távol ama bizo­nyos falvai — és a hullaszállítót —i irányító elnök székhelyétől. Még sze­rencsére, vallják óriásit sóhajtva az érkezést követően a meggépiberedett kőművesek. Eléq volt a kuporgásból, a zsugorodásból. De sebaj, visszafelé nyugodtan ülni fogunk, szabadkoznak úgyszólván egyszerre. Amint mondtam, megmondtam, lay az egyik az indulás pillanatában, és kényelmesen helyet foglal, ülve, ahol mások fekve helyeztetnek el kénye­lembe. A másik egykettőre követi munka-(üti-jttírsa példáját. Bizonyára azért arra is gondol, hogy nyugodt (s egyben örökös) fekvőhelyzetben egyikük sem szeretné ilyennyire rö­vid időn belül utánozni a másikat. Egy kereszteződés. A hullaszállító sofőrje lefékez, a zebrán békés-büsz­kén haladnak át az emberek. Néhá­nyon felfigyelnek a volán mögött ülő hölgyre, de sokan természetesnek ve­szik a jelenséget; hát ha már erre a posztra sem akad férfi? Mit lehet tenni? Meg az új évben amúgy is qond lesz elhelyezkedni. A nő meg minden bizonnyal szívesen vállalta ezt a munkát. No de mit keres ott mellette a másik nőszemély? Tán őt sem tudták sehol másutt alkalmaz­ni? Pont a temetkezési vállalatnál? Lehetséges. A mai világban ... Majd többen hirtelen fordulnak el, fejüket úgy elrántják, hogy a folyamad se­bességét egyszerűen nem lehet fel­mérni Mi ez, kérdezi a sofőr kollé­ganőiétől. Közben azonban zöldre vált a jelzőlámpa, nincs idő teketóriázni, ilyen forgalmas helyen társalogni. Hát persze, a két kőműves, kap ész­be hirtelen a vezető. Micsoda világ, tekerik többen a fe­jüket a hullaszállító kocsiból kibuk­kanó kőmüveskobakok láttán. Es azt ts megjegyzik, hogy a kocsi hátsó részében szállítóitokat szerencsére nem szükséges kiemelni, kiszállnak azok maguk is. Meg az sem marad et a meaiegyzések sorából, hogy mily szolgálatikocsi (-PÉNZ/-ínséges világ­ban élünk?! SUSLÄ BÉLA’

Next

/
Thumbnails
Contents