Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-12-16 / 50. szám

12 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. december 16. Nem veszteséges már a megifjodott téesz # Egy mezőgazdasági termelőszövetkezet fellendülésének évei #Az elnök bízik a fiatalokban # Jól jövedelmező állattenyésztés —szépülő falu Yvette és Petra Drezdából szárma­zik. Mindketten a lauterbach hühlaui Thomas Müntzer Állattenyésztő Ter­melőszövetkezetben tanulják a mező­­gazdasági gépszerelő szakmát, s a bizonyítvány megszerzése után Is Itt szeretnének maradni. Tulajdonképpen nincs a dologban semmi rendkívüli. Lauterbach-Bühlau számára azonban igen. Ezt akkor érthetjük meg iga­zán, ha megismerjük mindennek a hátterét. * Ä termelőszövetkezet élére 1981- t>pn új elnök került, az akkor 57 éves Erhärt Spengler. Tudták róla: ízig­­vérig mezőgazdász, s vezetőként is megállja a helyét. Az új elnSköt azonban senki sem irigyelte, hisz egy olyan téesznek a szénáját kellett rendbe hoznia, amely a bischofswer­­dai lárásban a leggyengébbek közé tartozott. 1981-ben az egy tehénre jutó átlagos évi tejtermelés például szerte az országban 3400 liter volt, a lauterbachiak azonban csak 2600 litert fejtek. A sertéstenyésztés sem jutott ötről hatra. A téesz partnerei­nek hibájából élmaradt takarmány­­szállítmányok. az Istállókban uralko­dó rossz munkakörülmények éppen úgy okát voltak mindennek, mint az igencsak bírálható vezetés, a munka­­fegyelem lazasága, a teljesítményelv elhanyagolása, közömbösség a szövet­kezeti tulajdonnal szemben. Kemény szavak ezek. de Erhärt Spengler úgy vélte s véli ma is: ha meg akarunk oldani egy problémát, azt alaposan elemeznünk kell s nyíltan meg Is kell neveznünk. A téesz alacsony gazda­sági szintje kedvezőtlenül befolyásol­ta a két község, Lauterbach és Bühl­au életét is. Már jó ideje nem költö­zött oda egy lélek sem. Még az „ős­lakosok“ is ezt tanácsolták • a gyer­mekeiknek, hogy az Iskola befejezése után ne menjenek a mezőgazdaságba, ne is maradjanak a faluban. így az­tán hiány volt munkaerőben, különö­sen fiatalban. — Végtelen ördögi kör alakult ki — mondja Erhärt Spengler és hozzá­teszi: — Fiatalok nélkül egy termelő­­szövetkezetnek nincs jövője, márpe­dig kilátás nélküli helyre fiatalok nem mennek. * Azokban az években Lauterbach nem volt egyedi eset az országban. A termelés intetizifikálásának kereté­ben a hetvenes években nagyfokú szakosodást, hajtottak végre a mező­­gazdaságban. így alakult ki az ön­álló állattenyésztő és növénytermesz­tő gazdaságok. Ez a lépés a mező­­gazdaságot mindent összevetve előbb­re vitte, de új problémákat is felve­tett. amelyeket nem minden szövet­kezet tudott optimálisan megoldarfi. Obejktív és szubjektív okok feltűnő teljesítménykülönbségekhez vezettek. A lauterbachihoz hasonló téeszek elégtelenül járultak hozzá a lakosság élelmiszer-ellátáshoz. A mezőgazda­sággal szemben támasztott, egyre nö­vekvő követelmények nyomán ezt a helyzetet mihamarább meg kellett változtatni. Erhärt Spengler nem szű­kölködött ötletekben, segítőtársakra azonban neki is szüksége volt. Először is pótolni kellett a hiányzó munkaerőt. S mivel az emberek má­sutt sem igen álltak sorba a téeszek kapuja előtt bebocsátásra várva, ez illetékesek hazánk ifjúsági szövetsé­géhez fordultak (fennállása óta nem először). Az FDJ 1980-ban védnöksé­get vállalt az állattenyésztési prog­ram fölött. Az ifjúsági szövetség já­rási szervezetei összesen 218 termelő­­szövetkezet és 167 község patronálá­­sát vállalták, jól gazdálkodó téeszek­­iben, agrártudományi intézetekben to­boroztak a veszteséges gazdaságok megsegítésére. S ezek elé azt a célt tűzték, hogy legkésőbb 1990-ig érjék el a járás legjobb téeszének színvo­nalát. * Erhärt Spengler örömmel fogadta a kezdeményezést, mely nyomán friss szellők kezdtek fűjdogálni az 6 té­­eszében is. A „kapitánynak“ volt ele­gendő tapasztalata ahhoz, hogy ezt a szelet befogja a gazdaság vitorlá­jába. A fiatalokat különböző helyekre osztotta be — főleg az istállókba ési az építőbrigádokba. A téesz által ki­gazdálkodott, valamint az államtól kapott anyagi eszközöket az elavult épületek és berendezések felújítására, modernizálására fordították. A tagság az „újakkal“ közösen tanácskozta meg a tennivalókat, mondván: a ta­pasztalatcsere a legolcsóbb beruházás. Ahol arra szükség volt, felelevení­tették a korábban jól bevált módsze­reket is. s továbbfejlesztett formában újra alkalmazták. Ilyen volt például az intenzív legelőgazdálkodásra, vagy­is az arra vonatkozó döntés, hogy a tíz hónaposnál idősebb szarvasmar­hákat áprilistól novemberig kint tart­ják a legelőn. Az állatok gondozása ígv több munkát igényel, mint egyéb­ként, mégis megéri. A növénytermesz­tők is jól járnak, hisz az állatok „önellátóvá“ válnak, i»pm kell takar­Amikor Thomas a munkatársaival reggel nyolc órakor leül reggelizni, már csaknem a fél munkanap van m ögöttük mányt levágni és a helyükbe szállí­tani. Minden egyes úfabb lépésnél érez­hették a lauterbachiak. hogy előbbre jutnak, s hogy a borítékba is több kerül. Ez lassan megszüntette a ko­rábbi közömbösséget. Már a rajt is jól sikerült Erhärt Spengler 1983-ban bejelentette a tagságnak, hogy nin­csenek többé mínuszban. Az a tény is magáért beszél, hogy az 1990-re tér vezett tehenenként! évi négyezer liter tejet határidő előtt elérték. * A téeszelnök tapasztalatból tudta: a jobb munkakörülmények és a jó fize­a fiatalok teszik ki. Irigylésre méltó helyzet, különösen akkor, ha bele­gondolunk, hogy országos átlagban a fiatal téesztagok aránya mindössze 15 százalék. A Lauterbachban és.Bühlauban ne­velkedett fiatalok köréből Is egyre többen térnek vissza szülőfalulukba. Közéjük tartozik az agrármérnöknek készülő Thomas Haufe Is. akinek a családja már nemzedékek óta Bühlau­­ban él. Thomas örül, hogy az FDJ- védnökség nyomán fellendült itt az élet, felvirágzott a két falu. Ehhez a továbbiakban 6 Is hozzá szeretne já­rulni. Emellett azt is tudja, hogy a tés önmagában még nem vonzza a fiatalokat falura. Ahhoz bizony szük­ség van megfelelő lakásra, bölcsődet és óvodai férőhelyre, jó bevásárlási lehetőségekre, szolgáltatásokra, egész­ségügyi ellátásra, a szabadidő ésszerű eltöltését szolgáló lehetőségek bizto­sítására is. Csak mindezek megléte mellett számíthat jobb munkateljesít­ményre. S a szövetkezet ma már so­kat tesz e célok eléréséért is. A köz­téesz, mint a legtöbb az országban, nem kap máról holnapra szupermo­dern számítógépekkel felszerelt istál­lókat. Akkor a jó teljesítmény már nem „kunszt1, mondja mosolyogva, s már vannak is elképzelései, miként lehetne a téesz teljesítményét tovább növelni. Megemlíti, hogy korszerű fe­jőállást kell felállítani a legelőn, s hogy be kell vezetni a több műsza­kot. Ezen utóbbi iránt azonban főleg az idősebb tagokat nem sikerült iga­zán fellelkesíteni. A régiek szimpátiája emiatt persze A téesz kőművesbrigádja jól halad a szarvasmarha-istálló újjáépítésével — állapíthatja meg Erhärt Spengler elnök (jobbra) ségekkel szerződést kötött, amelyben pontosan meghatározták a feladato­kat. Ennek nyomán a lakosoknak egyre több örömük telik fejlődő fal­vaikban. S miután a téesz visszanyer­te jő hírét, egyre több fiatal kopogtat munkáért az elnök ajtaján, s legtöbb­jük már bőrönddel, jön. Hiszen nem mindenütt kínálnak azonnal beköltöz­hető új lakást, s az egyedülállóknak munkásotthoni elhelyezést. A tervezett eredményeket immár sorozatban érik el. A tanulókat nem számítva, a tagság egyharmadát már egy csöppet sem csökkent a fiatalem­ber iránt, hiszen ismerik kicsi kora óta. Tudják, mennyire szerette a nagy­apja állatait, milyen jól tud a jószág­gal bánni, Ezért őt jobban elismerik, mint a városból érkezetteket. Kezdet­ben sok minden nehezebb azokkal, akiknek nincs olyan múltjuk, mint Thomasnak. Be is látják ezt az Idő­sebbek, mégis gyakran robbannak ki viták. Megalapozatlan előítéletek okán — jelenti ki az elnök. A kollektíva légkörét mindenesetre rontják, s ez olykor kihat a termelésre is. Az elő­rehaladás nem csupán a műszaki esz­közök színvonalától vagy az állatállo­mány növelésétől függ, hanem a mun­kához való kedvtől Is, a saját és a többiek munkájának megbecsülésétől. Erhärt Spengler e téren még talál ja­vítani valót. * A munkaidő után a fiatalok azt sze­retik, ha pezseg az élet körülöttük. Egyikük, Thomas úgy véli, mindazért nemcsak a munkahelyen, hanem a szabad időben is tenni kell valamit. Két éve vezeti az Ifjúsági klubot. S ha akadnak, akik unalomról panasz­kodnak, arról nem a klub tehet. Szer­veznek Itt táncesteket, előadásokat, kirándulásokat, társadalmi munkát és még sok egyebet. Mindnyájan érzik, milyen sokat jelent, hogy erős téesz­­ben dolgoznak, amelytől anyagi támo­gatást kapnak. Számíthatnak azonban a községi tanácsok és a mezőgazda­sági dolgozók tömegszervezetének se­gítségére is. A klub tagjai a kölcsö­nösség legyében rendszeres társadal­mi munkát is vállalnak, ígv például ők végzik a várócsarnokok és a zöld­övezet gondozását. Szívesen teszik, hisz végső soron az ő falujukról van szó. Erhärt Spengler örömmel látja a fiatalok buzgőlkodását a községért, a téeszért. Ez adja a bizonyságot hogy jő lapra tett, amikor az FDJ-védnök­­ség nyomán elkezdte visszacsalogatni a fiatalokat a faluba. (NDK, 1988/11) Az állattenyésztési eredmények értékelése Közeledik az év vége, az értékelé­sek Időszaka. Mozgalmas évre tekint­hetnek vissza az állami gazdaságok és az egységes földműves-szövetkeze­tek dolgozói. Dinamikusan változó korunk, a gazdasági mechanizmus átalakítása, az. új gazdasági szabá­lyozók bevezetése, a szervezeti válto­zások egyszersmind alkaknazkodást kívánnak szakembereinktől. akik ugyanakkor évek őta visszatérő, le­­küzdhetetlennek tűnő problémákkal küzdenek. Barak László mérnök, az Érsekúj­vár! (Nové ZámkyI Egységes Föld­műves-szövetkezet állattenyésztési ágazatvezetője következőképpen érté­kelte az elmúlt év eredményeit: — Szövetkezetünk évek őta jő. eredményeket ér el a sertés- és szarvasmarha-tenyésztés terén. A ter­vet ebben az évben is teljesítettük, bár, mint ahogy az a későbbiekből kiderül, körülményeink nem tartoz­nak a legrózsásabbak közé. A hoz­zánk hasonló, állattenyésztésre sza­kosodott szövetkezeteket talán leg­jobban érintő ágazati változásokkal kezdeném összefoglalómat. A még mindig élénk vitákat kiváltó rende­let — a tej minőségi szabványa — erősen befolyásolta szövetkezetünk eredményét Annak ellenére, hogy előreláthatólag 40—50 ezer literrel több tejet értékesítünk a terv által előirányzott mennyiségnél a bevételi terv teljesítését 75—78 százalékra be­csülöm. Sok más gazdasághoz hason­lóan mi Is a korábbi évek színvona­lánál lényegesen rosszabb eredménye­ket értünk el ebben az évben. Ez nem azt jelenti, s ez, gondolom, min­den szakember számára világos, hogy rosszabb körülmények között dolgoznánk, vagy gyengébb minősé­gű tejet termelnénk. Annak ellenére, hogy sokat foglalkozunk dolgozóink­kal, az általuk termelt első osztályú tej mennyiségétől függően jutalmaz­zuk őket és pontrendszerben bíráljuk — napi két ellenőrzés alapján, a tej minősége nem éri el a korábbi szin­tet. A fejőgépek és fejőeszközök fer­tőtlenítéséről Is kellőképpen gondos­kodunk, nincs hiány fertőtlenítősze­rekből és tisztítószerekből sem. Né­hány esetben már előfordult, hogy a Senkvicébén lévő központi laborató­riumból jelezték: a korábban lekül­dött eredmények helytelenek, hibát követtek el. Ezek után kicsit megren­dült a bizalmunk, és ugye nem cso­da, ha az a vélemény alakult ki kö­rünkben. hogy a Senkvicei laborató­rium«műszerezettség, valamint szak­képzett munkaerő szempontjából fel­készületlen. Szövetkezetünk egyéb­ként rendelkezik saját laboratórium­mal, melyet kooperációs körzetünk­ben hét társtulajdonossal egyetemben üzemeltetünk. Mint ahogy azt előbbiekben em­lítettem, szövetkezetünk állattenyész­tésre szakosodott és ezen a téren je­lentős eredményeket ért el. A szarvas­marha-hizlalás terén napi 900 gram­mos súlygyarapodással túlteljesítet­tük az évi tervünket. Ezt az ered­ményt átfogó, a gyenge pontokra összpontosító felmérés elkészítésével értük el. Időben tudatosítottuk: a téli hőnapok munkájával döntő módon befolyásolhattuk eredményeinket, ezért fokozott figyelmet fordítottunk az átteleltetés körülményeire. Komoly istállókapacitási problémákkal küsz­ködünk, szarvasmarha- és sertéste­nyésztés terén úgyszintén. Jelenleg egy új, 504 férőhelyes tehénlstállő épül a bánovi telepünkön, ennek be­fejezésével végre hozzáláthatunk el­avult Istállóink rekonstrukciójához. A jövőben valószínűleg átcsoportosí­tásra is sor kerül, néhány Istállót sertéstenyésztés céljaira alakítunk át. A sertéshlzlalásban napi 570 gram­mos súlygyarapodást értünk el, mi elég ló eredmény, de ennél sokkal jobbakkal is dicsekedhettünk a múlt­ban. A súlygyarapodás csökkenése két okra vezethető vissza, az egyik­ről már szóltam: az elégtelen Istálló­­kapacitásunk, a meglévő épületek zsúfoltsága állataink közérzetén ke­resztül minden termelési . eredmé­nyünkre negatívan hat. A másik ok a takarmányok mennyiségében és fő­leg minőségében rejlik. Manapság a keveréktakarmányok minőségileg nem érik el azt a szintet, amit valamikor, amikor szója, vér-, csont- és halliszt adagolásával gondoskodtak a megfe­lelő fehérjetartalomról. Az előző évekkel való ömehaSonlftásban azon­ban javulás tapasztalható a tömegta­karmányozási feltételeink terén. Meg­felelő készletekkel rendelkezünk lu­cernából és kukoricalisztből, amelyek május végéig biztosítják a zökkenő­­mentes takarmányozást. A takarmányadagok összeállítását a Trenőíni Agrokémiai Vállalattal és az Érsekújvári Agrokémiai Vállalat mellett működő szarvasmarha-takar­mányozási központtal együttműködve állapítjuk meg. A takarmány mennyi­sége, minősége, összetétele, ára, ada­golása mellett nagy súlyt fektetünk az ásványt sók megfelelő koncentrá­ciójára. Az itteni körülményekből ki­induló az optimallzácló során — ezt tapasztalatból mondom — főleg a foszfor pótlására kerül sor, mert ta­lajaink ebben az ásványban szegé­nyebbek a kelleténél. Takarmányain­kat BS—6-os szárítón dolgozzuk fel, emellett működik a granuláló gépsor, melynek termékeit ez Idáig elsősor­ban a hízőmarhák takarmányozásá­ban használtuk fel — Itt látványo­sabban fejtik ki pozitív hatásukat a granulált takarmányok. November 10-étől bővültek gépsoraink,, így hasznosítjuk granulált termékeinket a tenyészüszők. hízóbikák és tehenek takarmányozásában is. A jövő évben remélhetőleg megoldódnak legégetőbb istállőkapacitási gondjaink, mérténél kül nem lesz könnyű teljesíteni az 1989-es igényesebb terv feladatait. —úmr— Ä hazai szűlőnemesités eredmé­nyességét jelenti, hogy az Ál­lami Fajtanemesítő Tanács eb­ben az évben „Olšava“ néven álla­milag előzetesen elismert fajtává minősítette a KOBO 39/28 jelzésű cse­­megeszőlő-fajtajelöltet. bővítve ezzel a fajtaválasztékot csemegeszőlő-ter­mesztésünk területén. Az elismert faj­ták jegyzékében az „Olšava“ már az ötödik hazai nemesítésű szőlőfajta. Az új fajtát generatív keresztezés­sel 1962-ben állították elő a Poleso­­vicei Nemesítő Állomáson. Előállítá­sakor a „Kossuth Lajos“ fajtát a „Boskolena“ és a „Barbarossa“ faj­ták virágporkeverékével keresztezték. A nemesitől cél viszonylag rövid te­nyészidejű új Fajta előállítása volt. A szülőpárok közül a „Kossuth La­jos“ bőtermő, nagyfürtű, egyes évek­* ígéretes csemegeszőlő-fajta: az „Olšava“ ben rúgásra kissé hajlamos fajta. Zöldessárga, nagy bogyói augusztus végén, szeptember elején érnek. Rendszeresen és bőven terem. Nagy termések után tőkéi visszaesnek, gyengülnek. A „Boskolena" bőtermő, életképes fajta. Középnagy fürtje in­kább borszőlőre emlékeztet. Közepes nagyságú, sárgászöld bogyói lédúsak, vékony héjúak. A „Barbarossa“ kö­zéperős növekedésű, rendszertelenül termő fajta. Fürtje nagy, rózsaszín, néha kékbe hajló nagy, húsos bo­gyókkal. Az újonnan minősített fajta közép­erős vagy erős növekedésű, vesszőit minden évben jól beérleli. Flirtje nagy (átlagtömege 300 g). hengeres, néha vállas, közepesen tömött vagy laza, hosszú kocsányú. Bogyói na­gyok (20x20—25 mm), kissé ovális alakúak, vékony, de erős héjúak, hú­sosak. bölevűek, kellemes zama­­túak. A bogvú szfne rózsaszín, teljes érésben kékespiros. Már augusztus­ban színesedik, de érési ideje szep­tember közepe-vége. Termőképessége nagy vagy igen nagy. Termékenységi együtthatója 2,5. Üzemi kísérleti par­cellákon több év átlagában (1982— 1987) 9,7 tonna hektáronkénti ter­mést hozott. Tél) fagvállúsága jő, ezért valamennyi szőlőtermő vidé­künkön eredményesen termeszthető. A legtöbb csemegeszőlő-faltához hasonlóan az „Olšava“ is optimális tápanyagellátást igényel. Hiányos tápanyagellátás mellett a tőkék élet­­képessége csökken, a fürtök ritkák, apró bogvójúak, fejetlenek maradnak. Négyzetméterenként 4—8 riigyes ter­heléssel is rendszeresen és bőven te­rem. Középmagas és magasművelésen is sikerrel termeszthető. Virágzás utáni fiirtritkltással (hajtásonként egy fürtöt meghagyva) szebb és na­gyobb fürtöket nevel. Ez a művelet azonban csak a háztáji gazdaságok­ban jöhet számításba. Mivel rövidebb izközű fajtáról van szó, a zöldmun­­kák közül igényli a hőnaljhajtások eltávolítását. Betegségekkel és kárte­vőkkel szembeni ellenálló képessége megegyezik más csemegeszőlő-fajták ellenálló képességével. Bogyói nem repednek, a fürtök sokáig a tűkén maradhatnak. jól oltható, tehát jó az affinitása valamennyi szaporításra engedélye­zett alanyfajtának. Előnyben részesít­jük azonban az erős növekedésű alanyfajtákat (Kober 5 BB, Cr—2. Te­leki 5 C, 125 AAj, hogy biztosítva legyen a tőkék megfelelő növekedési ere|e és élettartama. Gyenge növe­kedésű alanyfajtákon a tőkék növe­kedésben visszaesnek, rövid életűek lesznek. Az „Olšava“ minősítésével cseme­geszőlő-termesztésünk több előnyös tulajdonságokkal rendelkező fajtával gazdagodott. Jó tulajdonságai közöl Esősorban nagy termőképességét és 'ngyállóságát kell kiemelni. Gyümöl­cse nemcsak friss fogyasztásra, hanem övidebb ideig tárté tárolásra is al­­almas. Oltványtermesztő nagyüze­­nelnk e fajta szaporítását az 1989-es vben kezdik el. KORPÁS ANDRÄS agrármérnök i

Next

/
Thumbnails
Contents