Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-12-16 / 50. szám

g gyi Művek által előállított mész­köves ainmúnsuletrom. valamint némely behozatalból származó készítmény rossz minősége, ф a növényvédő szerek, főleg, a fungicidek. az Unichem ter­melői gazdasági egység által gyártott fertőtlenítő anyagok, továbbá a konzerváló («itrom­­sav), az üvegmosó szerek (nát­­roníúgl és az üzemanyagok hiá­nya. Jelentős problémát okoz a gázolaihlány. Az állami tervek a mezőgazdaságnak és az élel­miszeriparnak 1980-ban 1 millió 22 ezer 600 tonnát irányoztak elő. Ez a mennyiség azonban a termelési feladatok végrehaj­tására nem volt elegendő, s to­vábbi 60 ezer 200 tonnára volt szükség. így a CSSZSZK kor­mányának 1285/169. Tt. számú rendelete által előirt 1 száza­lékos megtakarítását nem sike­rült megvalósítani, sőt a fo­gyasztás 100,17 százalékra nö­vekedett. A gázolajfogyasztás 1987-ben is kedvezőtlenül ala­kult. A rossz Időjárási viszo­nyok következtében az előző évhez viszonyítva a felhasznált mennyiség 3,6 százalékkal nőtt. De 1987 őszén Csehországban még ennek ellenére Is vagy 100 ezer hektár maradt felszántat­­lanul. A túlzott üzemanyag-fo­gyasztás oka elsősorban az el­avult géppark, a mérőműszerek hiányában keresendő. AZ ÉPÍTŐIPAR GAZDASÁGI SZERVEZETEI Az építőipar az agráripari komplexum szántára elsősorban cementet, meszet, azbesztcemen­tet, csempét, téglát, cserepet, deszkát, betoncsöveket, előre­gyártott elemeket stb. szállít, silókat épít. A tehénistállók, sertéshizlalók, gazdasági udva­rok és más célépítmények ter­vezését a Földművelési Terve­zőintézet végzi. AZ EGÉSZSÉGÜGY GAZDASÁGI SZERVEZETEI Az efsz-ek, az állami gazda­ságok, az egészségügy egész sor terméket, nyersanyagot: gyógy­növényeket. tápokat, mákgubót, csomagolóanyagot, laboratóriu­mi állatokat stb. szállítanak. A szállítások üzemi szinten kö­tött adásvételi kapcsolatok alap­ján történnek. Csehszlovákiában a Spofa szá­mára gyártott finomított laktóz egyetlen előállítója a Hradec Králové-1 Tejtápot Gyártó Válla­lat Nový Bydžov-i üzeme. Ezen a területen is számos nehézséggel kell szembe nézni. A mezőgazdaság nem képes elegendő C-emulgeátort, ízesítő­ket, sztearint. glicerint előállí­tani. Az egészségügy a mező­­gazdaság részére vitaminokat, vitamin-sűrítményeket. állnt­­egészség-ügvi gyógyszereket és különféle aminosavakat gvárt Nem tud azonban minden igénynek eleget tenni. E- vita­minból például a szükséges 37 tonna helyett csak 27 -e; képes szállítani Az élelmiszeripar évi aszkorbinsav szükséglete pedig kb. 50 tonna, a Spofa gyártási kapacitása azonban ennek ^ив tud eleget tenni. AZ Gj GAZDASÁGI MECHANIZMUS ELVEINEK ' ALKALMAZÄSA AZ AGRÄR ÉS ÉLELMISZER IPARI KOMPLEXUMBAN A tudományos-műszaki fejlő­dés az élelmiszergyártás terüle­­tén felgyorsította a munkameg­osztás folyamatát. Ennek meg­felelően alakult és fejlődött az ágazatok közti Irányítási rend­szer is. Sajnos azonban a terve­zés módszerei és a gazdaságos­­sági eszközök hatékonysága e téren egyre Inkább elmaradt. Az élvonalbeli külföldi terme­lőkhöz viszonyítva lemaradás következett be a gépek, beren­dezések, vegyi anyagok, beru­házási egységek terén Is, me­lyek minősége, színvonala áraik alakulásával nem volt össz­hangban. A jelenlegi nehézségek oka elsősorban az, hogy az alapvető termelési eszközök nagy részét a mezőgazdasági és élelmiszer­ipari üzemek sem a piacon, sem pedig az adásvételi kap­csolatok útján nem szerezhetik be. Ezeket a termelést eszközö­ket a hazai ipar egyaránt nem gyártja vagy az előállított mennyiség mélyen ,a kereslet alatt van. A tapasztalatok meg­mutatták, hogy az előző, direk­tív utasításokkal dolgozó irá­nyítási rendszer ezeket a prob­lémákat lényegében nem oldot­ta meg. A gazdasági mechanizmus át­építése folytán 1989. január el­sejétől az agrár- és élelmiszer­­ipari komplexumban bekövetke­ző változások garantálják a helyzet javulását, ámde nem támaszthatnak valótlan elvárá­sokat. A piaci helyzet javulásának egyik lényeges eleme a beruhá­­zásos fejlesztés (az újjáépítés, a korszerűsítés, az új létesítmé­nyek felépítése, felgyorsítása). A belüzeimi önelszámolás és az önfinanszírozás elveinek követ­kezetes alkalmazása arra kény­szeríti majd a termelőket, hogy minél kevesebb elfekvő, átlagos vagy annál rosszabb minőségű árut gyártsanak. Az új gazdasági mechanizmus nagyobb teret biztosít a kül­­kapcsolatok közvetlen kialakí­tásának. E téren az egyes álta­lános gépipari vállalatoknak (az Agrozet, a gépkocsiipar stb.), nehézipari, egészségügyi és vegyipari üzemeknek már vannak bizonyos tapasztalataik. A fejlett kapitalista államok­ban megfigyelhető, hogy csak­nem valamennyi mammutválla­­lat .konszern és nemzetközi mo­nopólium termékeivel és tőké­iével igyekszik beépülni az ag­ráripari komplexumba. Fejlesz­tésében minden lehető eszköz­zel (modern gépekkel, techno­lógiával) részt vállalnak. Ая ipari és a banktőke agrár- és élelmiszeripari komplexumon belüli összefonódásának objek­tív jellege van és az agráripari komplexum hazai fejlődésében is jelentkezett. A mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak szükségletei kielégítése terén a jövőben ki­sebb kínálattal, valamint azzal szükséges számolnia, hogy az adásvételi kapcsolatok kialakí­tásakor — tekintetbe véve az új gazdasági mechanizmus sza­bályait — nagyszámú szállító­val kell tárgyalnia. A termelőeszközök kínálatát Illetően a 8. ötéves tervidőszak­ban javul a helyzet. Növekszik a termelés és keresik a legfon­tosabb hiánycikkek behozatali lehetőségét. A fejlett államok vállalataihoz hasonlóan a hazai szállítóknak is többet kell fog­lalkozniuk a piackutatással, az tnnovált termékek- reklámozá­sával, s következetesen be kell tartaniuk a gazdasági szerződé­seket. A műszaki-anyagi bázis bizto­sításában az agrár- és élelmi­szer-ipari komplexum által a jövőben vállalt kockázat első­sorban az önfinanszírozásban rejlik. Például a vállalatoknak a tőkebefektetéseket is jól meg kell fontolniúk. A személycse­réktől sem szabad visszariadni annak érdekében, hogy a beru­házások meghozzák a vári gaz­dasági sikert, s ne úgy mint a múltban gazdasági csődhöz ve­zessenek. A nem mezőgazdasági jellegű tevékenység évi volumene az agrár- és élelmiszer-ipart kont­­plexumban napjainkban kb. 22 milliárd korona. Ilyet jelenleg a mezőgazdasági üzemek 80 százaléka folytat. Az új gazda­sági mechanizmusnak e téren Is vannak feladatai. A tapasz­talatok arra utalnak, hogy a nem mezőgazdasági jellegű te­vékenység—a külföldi koope­rációs kapcsolatok kialakítása mellett — elsősorban a másutt veszteséges termelőeszközök gyártására Irányul. Az új gazdasági mechanizmus teljes terjedelmében történő be­vezetése a népgazdaságban 1991. januárjában kezdődik. Ez­zel együtt egész sor új intézke­dést és új nagyüzemi árakat is bevezetnek. Jelenleg az általá­nos Irányelvek kidolgozásán munkálkodnak. A szerződéses árakat a Szövetségi Arhivatal szabályai szerint dolgozzák ki. Ezeket azonban csak a terven felül történő megrendelések esetében lehet majd alkalmazni. A sz^pződéses árak értékhatá­rát a behozatali és a kiviteli árak alapján határozzák meg. Azokat a vállalatokat, ame­lyek a külföldi szállításoknak a szerződésben rögzített hazai megrendelések rovására tesz­nek eleget, pénzbírsággal sújt­ják. A hazai termékek ártámoga­4 • tása az ösztönzést és a terme­lés bővítését hivatott szolgálni. Az új gazdapági mechanizmus az állami terv közvetlen alkal­mazásával Is számol. Így -kíván­­lák szabályozni egyes meghatá­rozott hazai és külföldi termé­kek, technológiák építésének volumenét. Az 1990 utáni Időszakra java­solják a szerződéses kötelezett­ségek eddigi, az 1980/48. Tt. számú rendelet szerinti, formá­jának megtartását. Változások csak abban lesznek, hogy a jö­vőben nem válnak a szerződé­ses kapcsolatokat megalapozó tervezés részévé. A 9. ötéves tervidőszak tar­talmára új gazdasági törvény­­könyv lép életbe. A szerződé­ses kötelezettség vonatkozni fog a rögzített szállítási feladatok­ra, a fogyasztói limitekre (ár-, Illetve értékhatárokra), az épít­kezési munkákra, a behozatal­ra, a gépipari technológiák szál­lítására. Az adásvételi kapcso­latok és az Intézmények saját száhdékainak egyeztetése után kerül sor a tervjavaslatok ki­dolgozására, melyeket az SZSZK Mezőgazdasági • és Élelmezés­­ügyi Minisztériuma bírál el, majd azokat jóváhagyásra a CSSZSZK kormánya elé terjesz­­tL * A gazdasági kapcsolatok te­rén a jövőben az egyes intéz­mények magatartását a követ­kező előírások szabályozzák: — a gazdasági törvénykönyv, amelynek módosítása még az év folyamán megvalósul, — a tervezésről szóló törvény, — a nemzeti vagyon kezelésére vonatkozó 1984'90. Tt számú rendelet, amelynek módosí­tása 1989. január elsejéig megtörténik (ezzel egyívű­ben érvényét veszti az 1981/ 49.-Tt. számú rendelet), 1— a módosított 1905/73. Tt. szá­mú állami vállalatokkal és a mezőgazdasági szövetkeze­tekkel foglalkozó rendelet. Az említettekkel összhangban további rendeletek módosításá­ra is sor kerül. Az új mezőgazdasági mecha­nizmus bevezetése a mezőgaz­dasági és élelmiszeripari kom­plexumban hosszú távú folya­mat, melyben a gazdasági intéz­ményeknek el kell sajátítaniuk a vállalkozói magatartásformá­kat, a közvetlen adásvételi kap­csolatok, az új gazdasági esz­közök alkalmazását, az önfinan­szírozás, a belüzemi önelszámo­lás elveit. E folyamat élén a CSKP áll, amely biztosítja az új gazdasági .mechanizmus társa­dalmi ellenőrzését, s azt. hog a szocialista társadalom érd keivel összhangban hasson. (A Csehszlovák Televízió a Haladó tapasztalatok iskolája XVIII. évfolyamának harmadik tananyagát 1989. január 2-án 16.30 órakor sugározza. Az első ismétlésre január 5-én 10.50 órakor, a másodikra pedig január 9-én 16,30-kor kerül sor.) r HALADÓ TAPASZTALATOK (SK0LÄJA i ' XVIII. évfolyam 3. tananyag Az agráripari komplexum fejlődésének eddigi tapasztalatai A szocialista mezőgazdaság építése folyamán az agrárter­mékek és az élelmiszerek elő­állításának anyagi-műszaki bá­zisa teljesen megváltozott.. A termelésben egyre nagyobb ( mértékben alkalmazták a kor­szerű technikát és a modern műszaki eljárásokat. A vegyi és a biológiai tudományok terüle­téről átvett íntenzifikáelős (belterjesítő) tényezők segítsé­gével jelentősen megnöveked­tek a hgktárhozamok, a hús-, a tejtermelés stb. A belterjes gaz­dálkodás, például a gabonafé­léknél,. lehetővé tette, hogy az 1,5—1,7 tonnás hektárhozamok helyett hektáronként 5—7, azaz évi 11—12 millió tonna gabonát takarítsunk be. Az ötvenes évektől a megtermelt hús és tej menylsége is 3,5-szörösére nőtt. A mezőgazdasági termelés összmennyiségének értéke 50 milllárdró] 120 milliárd koro­nára növekedett. Az élelmiszerrel történő ön­ellátás terén sikeresen teljesít­jük a CSKP hosszú távú gazda­sági politikáját, s az élelmi­szer-fogyasztás színvonala meg­felel a lakosság életvitelének. Az egyenletes ellátás és fo­gyasztás egyike a szocialista társadalom stabilitását biztosí­tó legfontosabb tényezőknek. Az élelmiszergyártás biztosí­tása érdekében a gép- és vegy­ipar területén speciális, szako­sított anyagi-műszaki bázist hoztunk létre, s így megterem­tettük mezőgazdaságunk lenini szövetkezetesítés! tervek alap­ján történő átépítésének felté­teleit. Az Ipar segítségével lét­rehoztuk a szükséges műszaki eszközöket és széles körben kezdtük alkalmazni a tudomány és technika vívmányait is. A hatvanas években a mezögaz daság gyors fejlődésének lehet­tünk tanúi. A kisüzemi mód­szerekről a nagyüzemi gazdál­kodásra való átállás rendkívül rövid Idő alatt zajlott le. Ilyen irányú fejlődésre az egyes ipari ágazatoknak majdnem száz év­re volt szüksége. A modern műszaki eszközök és eljárások, valamint a tudo­mányos-műszaki haladás ered­ményeinek felhasználásával a mezőgazdaáági munka Is ipari jellegűvé vált. Az élelmiszeriparhoz kapcso­lódó népgazdasági 1 ágazatok anyagi viszonyai adottak, s csak az objektív törvényszerű­ségekkel összhangban működ­hetnek. Az agráriftarť komple­xum, melynek létrehozásával a mezőgazdaság fejlődése jelen­tősen felgyorsult. bizonyos mértékig ezek elemzése alap­ján határolható be. A 7. és 8 ötéves tervidőszak tapasztalatai arra utalnak, hogy az élelmiszer ipari termelés nö­velésének és a piac ellátásának feladatát az agráripari komp­lexum vette át. Hibátlan műkö­désének fő záloga az új gaz­dasági mechanizmus bevezeté­se, amely társadalmi céljaink­kal összhangban tökéletesítheti a lakosság élelmiszerellátásá­nak módszereit és formáit. Az agráripari komplexum terv szerű fejlesztésének tapasztala­tai A lakosság életszínvonalának emelkedésével, valamint a nép­gazdaság intenzív fejlődésével összhangban az élelmiszer-el­látás területén már a CSKP XVI. kongresszusa Is Igényes feladatokat tűzött ki. Ezek el­sősorban a hazat nyersanyagok jobb és következetesebb fel­használására, s így az önellá­tás mértékének növelésére irá­nyultak. Az Igényes mezőgaz­dasági és élelmiszer-ipari fel­adatok a 7. ötéves tervidőszak folyamán megkövetelték a me­zőgazdasági termelés tervszerű irányításának tökéletesített rendszerét. A tökéletesített rendszer a tervezés és a gazdasági eszkö­zök alkalmazása terén üj Intéz kedéseket tartalmazott. A vál­tozásoknak a mezőgazdasági üzemek önállósulását, továbbá az egyes gazdasági eszközök (például a felvásárlási árak) racionálisabb kihasználását kel­lett elősegíteniük. Elsősorban azonban nagyobb teljesítmé­nyek kifejtését, a növényter­mesztés és állattenyésztés ki­egyenlített fejlődését voltak hi­vatva ösztönözni. A tervezés szabályainak megfelelően szo­rosabbá vált az agráripari komplexum egyes ágazatainak együttműködése is. A mezőgazdasági termelés tervszerű Irányításának tökéle­tesítésére hozott intézkedéseket a CSKP Központi Bizottságának 1981. október 4-i ülésén hagy­ták jóvá. Várható volt, hogy az új szabályozók bevezetése az agráripari komplexum egyes ágazatai között megteremti a szorosabb kapcsolatok szerve­zési és gazdasági feltételit, valamint jobb kooperációhoz, együttműködéshez vezet. A CSKP Központi Bizottsága 4. ülésének határozatai alapján a szocialista mezőgazdaság történetében — a 7. ötéves, va­lamint a hosszú távú terv ke­retében — az agráripari komp lexum fejlődéséről alkotott el­képzeléseket először dolgozták ki önálló részként. A tudomá­nyos-műszaki eredmények mi­előbbi alkalmazásának érdeké­ben az elképzelések között sze­repelt a kutatások és a tudo­mányos-műszaki haladás meg­valósításának tervezete is. A korábbi direktív (közvet­len) utasításokkal szemben a mezőgazdasági termelő és fel­vásár] ótizemek kapcsolatát tö­kéletesebben, rugalmasabban szabályozták. Ezzel igyekeztek jobb összhangot teremteni az agrártermékek feldolgozása és tárolása, valamint a hazat, s a külföldi piacokon történő érté­kesítése között. A felvásárlő­­üzemektől elvárták., hogy dön­tő szerepet vállaljanak a terv­szerű felvásárlás törvényeinek megvalósításában, s ennek ér­dekében. gazdaságosan alkal­mazzák az új árakat, és más ökonómiai eszközöket, beleért­ve az integrációs alapot is. A döntéshozatalban érvénye síthető nagyobb önállóságnak, az új gazdasági eszközökkel együtt, erősítenie kellett az ered­ményekért. a belüzemi önelszá­molás. az önfinanszírozás be­vezetéséért vállalt felelősséget. Az agráripari komplexum ön­álló tervfeledataival párhuza­mosan fejleszteni kellett a me­zőgazdaság! üzemek és a szá­mukra munkaeszközöket gyártó vállalatok adásvételi kapcsola­tait Is. A tervezés szabályait azon­ban a gyakorlatban nem való­síthatták meg következetesen. Ezt elsősorban a népgazdaság ágazati jellegű tervezése aka­dályozta Az'agráripari komplexum ter­veinek tartalma és módozatai, aínelyek a 7. és a 8 ötéves tervidőszak előkészítése során érvényesültek, a progresszív el­képzeléseknek köszönhetően alapjában véve összhangban vannak az űj gazdasági mecha­nizmus elveivel. A szükséges munkamegosz­tást a tervbizoítságok. minisz­tériumok és ágazatok szintjén kell biztosítani, amely a MÉM- mel szorosan együttműködve lehetővé teszi a mezőgazdaság egyes ágazatai és a kereske­delmi minisztériumok munkájá­ba történő bekapcsolódást is. A tervezés szabályzói konk­rét feladatokat, a tervbizottság számára pedig — az agráripari komplexum ötéves tervfelada­tainak kidolgozására — utasí­tásokat tartalmaznak. A szövetségi és az egyes köz­társaságok tervbizottságai az ágazati elképzelések alapján ki­dolgozták az agráripari komp­lexum 8. ötéves tervidőszaká­nak feladatait, amelyek fő mu­tatói a következők: — a legfontosabb mezőgaz­dasági termények felvásárlása; — az élelmiszer ipari termé­kek gyártása és piacra történő szállítása; — a mezőgazdasági és az élelmiszer-ipari ágazatok kül­kereskedelemmel kapcsolatos beruházásos és nem beruházd-

Next

/
Thumbnails
Contents