Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-16 / 50. szám
1988. december 16. SZABAD FÖLDMŰVES 7 A Tragédia szerzőjének emlékére VI. Madách Imre IRODALMI £S KULTURÁLIS NAPOK 1988 .............. / ACsemadok Nagykürtösi (Veľký Krtlš 1 Járási Bizottságának és alapszervezeteinek rangos rendezvényei közé tartozik a minden évben megrendezésre kerülő (az idén a VI.) Madách Imre Irodalmi és Kulturális Napok, amely a járás szülöttének, Alsősztregova (Dolná Strehová) fiának, a XIX. század kiemelkedő egyéniségének állít emléket. Ennek a rendezvénynek a műsora — helyet, Időt és témát tekintve — igen szerteágazó. A cél azonban közös: művelődni, tanulni, élményekben gazdagodni. Fussunk csak végig a rendezvénysorozaton: Ipolynyéken (Vinica) magyar filmnapok várták a mozilátogatókat. Ipolyvarbón (Vrbovka) fellépett a Szőttes népművészen együttes. Ipolyvarbón és Nagykürtösön Zika Klára tartott előadást Magyarnak lenni címmel. Kopöcs Tibor Tisztelet a szülőföldnek című grafikai kiállítása Ipolyvarbóról Bussára (Busince) vándorolt. Író-olvasó találkozóra került sor Tóth Elemérrel és Csákv Károllyal több községben ,és alan'skolában. Többek közt Bussán tartották meg a gyermek- és munkásénekkarok járási fesztiválját. S ami ieazán Madách-lellegfl rendezvény volt, az a könyvkiállítással egybekötött művelődési szeminárium, melyet a hagyomány töl eltérően — a nagyobb látogatás reményében — szombat helyett pénteken: november 18-án rendeztek meg a járási székhelyen. A Madách Imre életét és munkásságát felvonultató előadói est folyamán Kovács Anna. a Nógiád meg\ei múzeum irodalmi szakelőadója a cselekvés oldaláról vizsgálta meg Madách Imre Mózes című drámáját, melyet Az ember tragédiája után. 1860 januárjában kezd el írni és elkészülte egybeesik az osztrák birodalom válságának kiéleződésével. Madách országgyűlési beszédében is félreérthetetlenül elutasítja a kiegyezés bármiféle formáját — tárja a hallgatóság elé A nemzeti eszme tragédiája, Madách Mózese című előadásában a dráma születésének társadalmi hátterét. így a drámában a" Bach-korszékot a babiloni fogsághoz hasonlítja: a zsidó nép történetének egy fejezete mögé rejti a magyar nép e korszakának sorskérdéseít. A dráma kibontakozása előtt Mózes még puszta eszköznek tekinti a népet, később azonban rájön arra, hogy e „gyailó. hitvány" eszközzel, a néppel, mily nagyot tudott létrehozni Minek és kinek tartják a Madách-kutatók a darabban Mózest? Minek tartja saját magát? — teszi fel a kérdést az előadó. Mózes azonosul a fáraóval, de egyben II. Józseffel is. Alkudozik a néppel, a fáraóval, de Jehovával is. A műben benne van a mózesi vétség, az eltúlozás. Madách részéről művészi megfontolás volt, hogy hősét épp az ellenkező táborból vezeti a zsidó nép vezérségéig. Kovács Anna az eredeti kéziratot összevetette Keresztúry átdolgozásával is. Rámutatott az egyes eltérésekre. mely által értelemszerűen megcsonkultak, eszmeileg ..áthangolódtak“ az egyes gondolatok. Ehhez fűződött Zs. Nagy Lajos vitaindító hozzászólása is. Miért volt szükséges átdolgozni Madách művelt? Ennek magyarázata a Madách nyelvezetének kissé magyartalanságában, nehézkességében rejlik — jutottak közös nevezőre a lelkes Madách-kutatóval. Mózes csak úgy válhat hőssé, ha tulajdon érdekeiről lemond, elveti magától a magánélet boldogságát is. Editen a műben — hasonlóan az előzőekhez — úgyszintén előkerül a férfi-nő konfliktus, a nő mint a hős naggyáváiásának az. akadálya — akárcsak Madách magánéletében. Fráter Erzsébettel kötött házassága első évei boldogan telnek el, erről tanúskodik a Vadrózsák című szerelmi ciklusa is. Madách kezdetben a teljes összhangot vélte megtalálni a szerelemben. Később megzavarja a családi boldogságot kiújuló betegsége. Maga ugyan nem vesz részt a szabadságharcban, távolmaradását betegsége kellőképpen igazolja. A Rákőczy János rejtegetése miatti fogság betetőzi Fráter Erzsébettel kötött sikertelen házasságának felbomlását. Egy asszony, illetve özvegy Madáchné Fráter Erzsébet vajúdásán keresztül ezeket az életmomentumokat tárta fel a közönségnek Kerner Edit tanár Balassagyarmatról T. Pata ki László tidércláng című monodrámája alapján. A Madách család puritán, szigorú életét Fráter Erzsébet sohasem tudja 'megszokni.' Hiányzik számira" a vidámság, a társaság. Madách azonban nem a pesti farsangokon van igazán elemében, hanem a rajongásig vallott eszmék között. Felesége nem érzi magát otthon a rideg környezetű Alsósztregován, a „nagyaszszony“. Majthényi Anna kastélyában sem. A pontos életrajz alapján megszerkesztett monodrámát a levéldokumentumok tették méglnkább hitelessé. Például Madách az anyjával váltott leveleiben a végtelenül aggályos felelősségérzet hol az éléskamra, hol a hat órai hazajárás miatt bonyolódik hosszadalmas magyarázkodásba, mentegetőzésekbe. „Erzsi tekintetes“ [Fráter Erzsébet) egy ideig ura a helyzetének. Igyekszik megérteni fétist, aki egy alkalommal elpanaszolja: úgy érzem, mintha apám nem 'is az apám, hanem a testvérem lenne — mert a „nagyasszony“ neki is úgy pa rancsolt, minlha fia lehne. A „nagy asszony“ minden és mindenki fölött uralkodott, ez volí a monodráma vezérfonala Is. Kerner Edit mesterien mutatta be a családtagok közötti egyre elhatalmasodó undort, hidegséget. „Erzsi tekintetes“ szinte már abban örvendezett, ha bosszúságot okozhatoft a „nagyasszonynak“. Nem akart megalázkodni, de a vagyoni helyzete mégis rákényszerítette. De mindhiá ba, mégis magára hagyták . . . A Madách-képet Pozsonyi Anna tanár (Balassagyarmat) előadása egészítette ki, aki Madách Imre fiának képét festette meg. Miként hasonlított Madách Aladár az apjára, hogy alakult az élete? — ezelt a kérdéskörök határozták meg az előadást. Madách Aladár a filozófiai meg a spiritiszta-tanok tanulmányozásába merült, néha egy-egy verssel is jelentkezett — kevés sikerrel. Egy ideig az Új Nemzedék című inp szerkesztője volt, amelyen Komjáthy és Reviczky költészete kiteljesedett A Madách-témájú előadásokat Balta György újságíró' eszmefuttatása váltotta fel: Hol tart a csehszlovákiai magyar gyermekirodalom? Az előadó célja nem a kronológiai felsorolás volt, hanem kötetlen beszélgetés a Kis Építő helyzetéről. Külön kitért a nemzetiségi tudatformálásra. Miért nem szabad elszigetelődnünk, miért szükséges az örökös kapcsolatkeresés és -teremtés? S végezetül a csehszlovák állam megalakulásának 70. évfordulójának történelmi jelentőségével ismertette meg a hallgatóságot Juraj Bodnár, az SZSZA lektora. Tálán a szeminárium napjának si-' kérés kijelölése, talán a jó témaválasztás fette lehetővé, hogy örvendetesen gyarapodott a hallgatóság száma az előző évhez viszonyítva. S végezetül még csak annyit, reméljük, jövőre^ lehetőség nyílik az alsósztregpvai Madách-emlékmü megkoszorúzására Is a Madách-napok keretében. Hogy méglnkább tisztelettel adózzunk, meghajtsuk fejünket Madách Imre nagysága előtt. Hárman az előadók közül, (balról jobbra): Batta György. Pozsonyi Anna és Kovács Anna \ Fotó: — leško— лш éhány percet bolyongtam a pol|y cok között, majd nagy örö* ■ mömre megtaláltam a keresett szépirodalmat. Semmilyen útmutatás, vagy felirat nem volt található a könyvszekrényeken, ami szerint tájékozódhattam volna. Ennek is volt most egy előnye — a sikerélmény. Az általam felfedezettnek érzett sarok percekre olyan közelinek tűnt, mintha minden könyv az enyém lett volna. Mohón faltam a címeket. Rokonszenvesen olvasgattam a még ed'ľg ismeretlen könyvek fülszövegét is, hisz mind valami újat, ismeretlent takar, amit jó lesz együtt felfedezni. A járási könyvesboltban rajtam kívül nem volt egyetlen vevő sem. Senki sem jött oda hozzám, hátha segítségre lenne szükségem, senki sem kérdezte meg, mit is parancsolok. A jeijedezés édes pillanataiban ezt észre sem vettem, mint azt sem, hogy a pultnál két fiatal elárúsíiónő beszélget. Nem divatról folyt a terefere, de még csak holmi hälfe, kuncogó barátnői beszélgetést se képzeljen el az olvasó. Nagyon is harcias vita folyt itt. indulatoktól sem mentes hangsúllyal és hangerővel — rólam, a vevőről. Szemmel láthatólag már hosszabb ideje folyt a beszélgetés: „Hiába figyelmeztet a főnök, hogy közelednék az ünnepek, legyünk figyelmesebbek. Ёп is fáradt vagyok, nincs kedvem mindig mosolyogni, meg percenként köszöngetni! És gondolod, hogy. ez valakinek is fontos?!“ — „Ne aggód], ők is Ilyenek“ — kontrázott rá a másik is. „Mindenki csak rohan! Sietnek minden ajándékozási kötelezettséget letudni magukról, ez a lényeg .., hol vagyunk itt mi?“ — folytatta az előző feldúltam A néhány mondatból megértettem a polcok melletti .árvaságomat, és egy kicsit elbátortalánodva indultam a pulthoz. A kiválasztott könyveket átnyújtotam az eladónak. Ö elvette, miközben rám sem nézett... de ekkor jött a nagy baj. „Mennyit fizet? — kérdezte a könyvekre sem pillantva. Meglepődtem. Szemrehányó pillantásai közepette szinte a földbe gyökereztem. A legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Ám nem adtam fel a harcot: összeszedtem minden matematikai képességemet és visszaemlékezve az árakra, úgu-ahogy megszületett a végeredmény. De micsoda szerencsétlenség! Három koronával tévedtem. Elkezdtem kotorászni a zsebemben a hiányzó összeg után, miközben meglepetten vettem észre, hogy egyikük sem mutat valami nagy hajlandóságot könyveimet az útra felkészíteni. Gyengébb idegzetű ember lévén odaugrottam és bocsánatkérő mosollyal becsomagoltam volna őket... de nem. Türelmesen várakoztam, és azzal vigasztalódtam, hogy ez valójában az egész tortúra befejező része. Az egyik elárusítnő hanyag mozdulatokkal a kezébe kapta könyveim, és mint egy hentes a csülköt, ügyesen beletekerte a csomagolópapírba. Ezután nagy megkönnyebbüléssel vettem észre, hogy már újra nem figyel rám senki. A két lány már újra vitatkozott. ■ * Könyvekkel a hónom alatt, sietve elindultam a kijárat felé. A küszöbön még bátortalanul köszöntem, de az utolsó hanaokat már csak suttogtam, hisz az előbbiek is elvesztek a helyiség polcai közt. A helyzet komolysága ellenére elmosolyodtam, mert kiléptemkor akaratlanul is hátratekintenem: nem menekülnek-e utánam soriában a könyvek. Nem csodálkoztam volna. —száz— P, mint peresztrojka „Újságíró vagy — fogtak vallat óra nemrég az ismerőseim —, magyarázd meg hát nekünk, közembereknek, mi is az a peresztrojka? Igen sokat beszéltek róla mostanában.“ „0, hát mi sem egyszerűbb“ — feleltem megkönnyebbülve, hogy e bonyolult időkben ilyen könnyűt kérdeztek. „Ez egy orosz nyelvű kifejezés, ami magyarul annyit tesz, hogy »átépítés«, meg »átalakítás«. Világos, nem?“ „Jó, jó — vetette közbe az egyikük, a fejét vakarva —, a szótárban mi is megnéztük. Azt hittük, te többet tudsz róla, elvégre tóled is olvastuk már néhányszor". Meginogtam egy kissé: „Hát... izé... Nektek ez nem elég? Akkor mire is vagytok kiváncsiak tulajdonképpen?" ' Tanácstalan hallgatásukra már-már nyeregben éreztem magam, amikor az eddig szerényen a háttérbe húzódó J. barátom szeme váratlanul felcsillant: „Mondjuk arra, hogy mit is jelent valójában?" Most egy fél percig én voltam tanácstalan. Agyamban egymást kergették a gondolatok: napilapjaink vezércikkeire hivatkozzam? Emlékeztessek a tévéhíradó múlt heti kommentárjára? Rögtönözzek gyors kivonatot KB-ülések, kormányhatározatok terjedelmes anyagából? Ereztem, hogy ez így nem megy. Itt, egy baráti bészélgetés keretében tömörebb, kifejezőbb, mondhatni jelszószerű érvekre van szükség. Es lám: amint idáig jutottam gondolatmenetemben, máris beugrott a magyarázat. „Hát akkor jól figyeljetek“ — mondtam. „A peresztrojka — a jelenlegi feladatok teljesítésének fő iránya. A peresztrojka — gazdaságunk dinamikus továbbépítésének elengedhetetlen eszköze. A peresztrojka — a Nagy Október forradalmi hagyatókának alkotó módon való továbbfeflesztése. A peresztrojka — szocialista társadalmunk további dinamikus fejlődésének záloga. • A peresztrojka — de gondolom, ennyi is elég. Meg vagytok elégedve?" „Ez mindjárt más" — mondta elismerően J., az örök okvetlenkedö. „Most már csak azt mondd meg, hogy mindezt te hol láttad?“ „Hogyhogy hol? — kérdeztem, megütközve a tájékozatlanságán. „Hát a jelszavakon és a transzparenseken. Ki vannak függesztve mindenhol. Te talán nem olvasod őket?" „fa, igen” — válaszolt meghunyászkodva a barátom. „Transzparenseken én is láttam. Sőt, a múltkor mi is festettünk egyet.“ „Na látod.-Csak nyitott szemmel kell járni. Van még több kérdésetek?" ,flincs“ — felelték szerényen, és én tökéletesen meg voltam elégedve magammal. Elvégre egy újságírónak kötelessége megmagyarázni az embereknek azt, amire maguktól képtelenek rájönni... (J.-t és társait meggyőzte: —ss—) Két bratlslaval pillanatfelvétel az idei első — igen korai — havazás után: A Szlovák Nemzeti Galéria udvara (balról), és a Béke tér, a Klement Gottwald Pionírházzal (jobbról) (Fotó; —ss) > mm ma
