Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-16 / 50. szám
б'-------------------------—---------------------------------------------------------------------SZABAD FÖLDMŰVES—-------------------------------------------------------------------------— 1988. december 16. A barátsági hónap jegyében I ТагЫЫаи» 1 Zatyko Veronika néni csak ómul batyui a szobányi helyiségben. „Mennyi gyönyörű kézimunka — kapkodja a fejét jobbrabalra St ráadásul mnlúen egyes darab a lukanényei (Nenince) lányok, 'asszonyok szorgalmát, tigyeséyét dicsen. A legközelebbi kiállításra — fordul a hetvenes éveli taposó idős asszony Híves Györgynéhez, a művelődési központ igazgatónőjéhez — én is hozok ám néhány varrottast.“ A nényei művelődési ház saját hagyományaihoz hűen, a nőszervezettel karöltve az idén . is virágkötészeti bemutatóval egybekapcsolt kézimunka kiállítással kezdte a csehszlovák—szovjet barátsági hónap megünneplését. — Tárlatunkra — újságolja a kedves beszédű igazgatónő — nem csupán nyugdíjas nagymamák, ha— Gyönyörű munkák — csodálja szebb varrottasokat nem tizenéves fiatalok is hoztak kézimunkákat. Egyébként minden esztendőben másoktól Igyekszünk „anyagot" kérni. Az asztalon, fotelokon, díszpárnák, azsúrozott térítők sorakoznak, sőt még a falakra tűzve is látható néhány leheletfinom csipkekbltemény. Híves Györgyné pedagógus, 1982 óta igazgatta a ház munkáját. Segítőtársa, munkatársnője Balkó Zsófia. — Ezerkilencszázhetvenkilenctől, a gimnázium elvégzése óta vagyok népművelő — újságolja a csendes szavú, halk beszédű ifiasszony. Három évig egyedül foglalatoskodtam itt, a szülőfalumban a kultúra ápolásával^ azóta ketten fáradozunk a szellem pallérozásán. Persze égető szükség lenne még egy segítőtársra mindenképp. Két kicsi gyermekem van, a rendezvényekre általában délután, az esti órákban, vagy a hétvégéken kerül sor; ilyenkor elszólít a családtól a kötelesség, édesanyám kénytelen felvállalni az apróságokat... Híves Györgyné férje a híresneves lukanényei citerazenekar vezetője. —■ Régebben — panaszolja az igazgatónő — aktívabban dolgoztak a tömegszervezeteink. Mostanság. elkényelmesedtek egy kicsit, elvárnák, hogy helyettük mi szervezzük meg nekik a különböző akciókat, összejöveteleket. Zatykó Veronika néni a szebbnél (A szerző felvétele) szünk megnyerni a közösségi tevékenység számára — vélekedik ismét a népművelő —, hisz sok esetben éppen általuk sikerül közös rendezvényeinkre falunk idősebb lakóit is becsalogatni. Ma már egyébként a könyvtár, a mozi, az ifjúsági. klub is a kultúrotthon irányítása alá tartozik. — A csehszlovák—szovjet barátság hónapjára — veszi át a szót .Híves Györgyné — számos rendezvényt terveztünk. Elsőként a faluszerte nagy népszerűségnek örvendő lampionos felvonulást említeném. Az óvodásokon és az alapiskolák tanulóin kívül az ifjúság is nagy számban megjelent, sőt a felnőttek sem hiányoztak a menetoszlopból. Mintegy háromszázan indultunk el a helyi iskola épületétől, aztán néhány utcán át a kultúrotthonnál ■ fejeztük be a hagyományos békefelvonulást. Közben koszorút helyeztünk el a két világháború során elesett lukanényei katonák emlékoszlopánál. Végezetül, a színházteremben dalokból, táncokból, versekből, emlékiratokból összeállított műsorcsokorral tisztelegtünk a nagy október emlékének. A diákok a szovjetunióbeli levelezőpartnereiktől kapott ajándéktárgyaikat bocsájtották közszemlére a barátság hónap kapcsán, Az orosz és szovjet írók, költők műveiből rendezett, árusítással egybekapcsolt könyvkiállítás szervezésébe a pedagógusok is besegítettek. A Beszélgessünk a Szovjetunióról című találkozóra még a szomszédos községekből is eljöttek az emberek. A résztvevők, társalgás közben, szamovárból kínált, hamisítatlan illatos orosz teát iszogathattak;. Természetesen a művelődési ház zömmel fiatalokból álló irodalmi szakköre is bemutatkozott a barátsági hónap rendezvénysorozatában. A helyi hangos híradóban szintén elhangzott egy emlékműsor. A szovjet filmek hete keretében gyermekfilmek vetítésére is sor került. A hónap, záróakkordjaként a csehszlovák—szovjet baráti szövetség alapszervezete tartotta évzáró taggyűlését december első felében. Talán mondanom sem kell, hogy a könyvtár szintén kivette részét az ünnepségsorozatból. Az intézmény, melynek a magyarul is jól beszélő nyugdíjas óvónő, Anna Lendvayová a .vezetője, a közelmúltban érdemelte ki a Példás könyvtár megtisztelő címet. — Csáb (Čebovce) Lukanénye és a társközség, Bátor falu /Bátorováj fiataljai részvételével — a szovjet emberek életével foglalkozó vetélkedőt tartottunk. Élménybeszámolóval egybekötött beszélgetést is szerveztünk, melynek során helybeli lakosok meséltek a Szovjetunióban szerzett tapasztalataikról. A napköziseket meselemezek hallgatására invitáltam. A Szovjetunió a gyermekek szemével című rajzkiállítás az alapiskolások kedvenc rendezvénye. A Délvirág folklórcsoport szovjet dalokkal mutatkozott be. A könyvtár jelenleg, s ezt szintén érdemes megemlíteni, 5100 kötettel rendelkezik, s 260 rendszerés olvasót mondhatott magáénak. Közben középkorú asszony nyit be a könyvtárterem ajtaján. — Szeretem az írott szót — vallja Híves Jolán, miközben a kötetek között válogat —, s a kultúrotthon legtöbb rendezvényére is eljárok. Nekünk szólnak a műsorok, hát úgy gondolom, mindnyájunknak illik időt szakítani a megtekintésükre. Szórakozunk, pihenünk, s művelődünk is közben ... Zolczer László A csehszlovák—szovjet barátság hónapja a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban is serkentőleg hatott a kulturális, művelődési és egyéb megmozdulások-rendezvények szervezésére. Járásszerte vetélkedők, esztrádműsorok, klubösszejövetelek és kiállítások jelezték a hozzáértő és lelkes szervezők jó munkáját. Vagyis pezsgő kulturális élet folyt falun, Milan Kosmel: Portré (kisplasztika) városon egyaránt a barátsági hónap folyamán. A Dunaszerdahelyi járásban — éppen a kulturális rendezvények koordinálása céljából — már hosszú évek óta a barátsági hónap keretében rendezik meg a csallóközi kulturális napokat. Az idén a soksok kulturális megmozdulás magába foglaló rendezvényre 1988. november 16. és 30. között került sor. Az idei, XXI. Csallóközi Kulturális Napok ünnepélyes megnyitására a Csallóközi Múzeum kiállítócsarnokában került sor, a nyárasdi (Topclníky) képzőművészeti alkotótábor munkáiból rendezett tárlatnyitás alkalmából. Az ünnepi tárlatnyitón örvendetes nagy számú érdeklődő jelent meg, s üdvözölhettük körünkben Morvay Károlyt, a -járási pártbizottság titkárát is. A csallóközi kulturális napok rendezvénysorozatát Haizok Ilona mérnök, a járási nemzeti bizottság kultúrügyi osztályának vezetője nyitotta meg. A kiállító művészek munkásságát méltató ünnepi tárlatnyitó beszédet Héger Károly, a járási népművelési központ igazgatója, és Jozef Oškvarek, a Szlovák Képzőművészek Szövetsége Nyugat-Szlovákiai Kerületi Szervezetének titkára mondott. A tárlatnyitő kultúrműsorában Vontszemű Judit és Lőner Mónika a nagymegyeri zeneiskola tanárai — arattak megérdemelten nagy sikert. A kiállítócsarnok tárlóin huszonkét amatőr és hivatásos képzőművész 82 alkotását tekinthetik meg az érdeklődők. Valamennyien részt vettek és hosszabb-rővidebb időt töltöttek áz idei — immár kilencedik alkalommal megrendezett — nyári alkotótáborban. A kiállított munkák színvonala egyértelműen Igazolja e tábor létjogosultságát, hasznosságát és művészi kiteljesülést elősegítő-kibontakoztató alkotó légkörét. A tábor résztvevőinek szakmai továbbképzéséről Almási Róbert, Kelemen |ános, Krascsenics Sándor és Štefan Kabina festőművészek, valamint Milan Kosmelszobrászművész gondoskodott. Emellett évről évre jó lehetőség nyílik a gyümölcsöző tapasztalatcserére is e táborban. Az idei kiállítás amellett, hogy hű betekintést nyújt a táborban alkotók alkotóműhelyébe, azt is igazolja, hogy a Kis-Duna fákkal és bokrokkal szegélyezett vadregényes partvidéke — a Sajátos látásmódból eredően — különbözőképpen tükröződik az alkotásokban. A munkák készítésének módja is igen változatos, tgy a leggyakrabban előforduló olajfestmények mellet grafikák, pasztellek, akvarellek, rajzok és falikárpitok is láthatók. A néhány szobor és fénykép is .szervesen beilleszkedet* a tárlat anyagába. A kiállítást a járási népművelési központ és a Csallóközi Múzeum közösen rendezte A kiállílás — és az Freizinger Mihály: Halász (olaj) (V. Gy. reprodukciói) egész alkotótábor — fölötti védnökséget az elmúlt évekhez hasonlóan ismét a vásárűti (Trhové Mýto) Csehszlovák—Szovjet Barátság Egységes Földműves szövetkezet váiialta. A kiállításhoz az idén is sok hasznos tudnivalót tartalmazó, ízléses kivitelezésű tárlatvezető katalógust ^dott ki a járást népművelési központ. A három hétig nyitva tartó kiállítás iránt megnyilvánuló szép érdeklődés azt Igazolta, hogy a nyárasdi képzőművészeti alkotótábor egyre jobban bekerül a köztudatba. Ez a tény a jövőben bizonyára még jobb munkára serkenti a szervezőket és a résztvevőket egyaránt. Dr. MAG C-YULA, a Csallóközi Múzeum igazgatója — Elsősorban az ifjúságot igyekл allpközaranyos (Zlatná na Ost-LQ rove) 12 kilométerre fekszik Komáromtól |Komárno), lakosainak száma 2500. A Duna partján fekvő falu lakói ősidőktől fogva foglalkoztak az aranymosással. A falu neve szintén ezzel a foglalkozással kapcsolatos. Az otolsó aranymosó. Zsemlovics bácsi, egy éve halt meg, s szinte az utolsó pillanatig művelte ezt a nagy türelmet és mesterségbeli fogásokat igénylő munkát. A Duna csendesen hömpölyög tovább, vizében az „aranymosók unokái“ legfeljebb vígan lubickolnak a nyári időszakban. Az aranyosi kézilabdázó lányok a sportpályákon aranyozzák tovább a falu hírnevét, csillognak, eredményesek. A falu lakossága büszke rájuk, mérkőzéseikre többen kíváncsiak mint a labdarúgókra, és ez nem csekélység. Fábián Ferenc testnevelővel, edzővel és Szalay Lajossal, a csapatvezetővel (akiket áprilisi ott jártunkkor nem sikerült „lollvégre csípni'1 — a szerk. megj. I beszélgetek az aranyosi kézilabdasport múltjáról, jelenéről és a jövő terveiről. A hetvenes évek végén szerepelt Falusi kézilabda - országos szinten avagy: ADALÉKOK EGY ÁPRILIS VÉGI RIPORTHOZ (A szerző felvétele) már Aranyos ifjúsági csapata a kerületi bajnokságban. Tóth Károly és Fábián Ferenc nevéhez és munkájához fűződik az a sikersorozat, amely 1982 ben indult el. Ma már olt tartanak, hogy öt csapatuk van- versenyben. A fiatalabb diákcsapat (11—12 évesek) veretlenül vezeti a kerületi bajnokságot, edzőjük Tóth Károly. Ez a korosztály szép sikerekkel szerepel az iskolai sportközpontok versenyében. Az idősebb diáklányok (13— 14 évesek) korosztályában Fábián Ferenc edző irányításával két csapat is szerepel. Az egyik a kerületi bajnokság élcsapata, a másik a kerületi I. * osztály élmezőnyében versenyez. A serdülő lányok (15—16 évesek) a Szlovák Nemzeti Liga élmezőnyéhez tartoznak. Edzőjük Lőrincz László. A női csapat az 1987/88-as idényben — újoncként — a második helyen végzett a kerületi bajnokságban; edzőjük szintén Fábián Ferenc. Legnagyobb sikereiknek eddig a következő eredményeket könyvelik el: az isftolai sportközpontok szlovákiai bajnokságában 1985-ben az első helyen végeztek, 1986-ban a serdülő korcsoport kiharcolta az I. ligába Jutást, ahol 1987-ben győztek, 1988-ban csak gőlaránnyal szorultak a második helyre. A válogatott edzői is fel-Edzésen figyeltek már az aranyosi lányokra. Kurucz Anikó és. Gál Gabrielta csehszlovák junior, SZalai Renáta a serdülő korosztályban szlovákiai válogatott. öt csapat versenyben tartása komoly erőfeszítést követel, de a sikerek azt bizonyítják, hogy érdemes dolgozni. Az egymásra épülő korosztályok biztosítják, hogy lesz megfelelő utánpótlás. Egyelőre mostohák az edzési és versenykörülmények, kint, aszfaltozott pályán játszanak, de „Z“ akcióban épül már az aranyosi kézilabdázók álma, az új sportcsarnok. 5 millió koronás költségvetéssel. Az átadás 1991-ben lesz. Ez az álom sohasem valósulhatott volna meg, ha a falu és a szövetkezet vezetősége nem áll nagy lelkesedéssel, anyagi és erkölcsi támogatással az ügy mellé. Az aranyosi efsz elnöke. Nagy László mérnök, lelkes sportrajongó, aki szfvvel lélekkel támogatja a sportot, maga is szabadidő sportokat űz, és jól tudja, hogy. a sportnak jelentős összetartó ereje van a falu életében. Ugyanígy gondolkodik a hnb elnöke, Hegedűs Sándor, aki előzőleg testnevelő tanitó volt. Tudja, hogy a testnevelés és sport színvonalának emelése pozitív hatással van a* falu további fejlődésére. Büszke a gyerekek eredményeire az alapiskola igazgatója, Horváth Zoltán is; az iskola vitrinjei telis-teli vannak serlegekkel, érmekkel. A fa'akat oklevelek sokasága díszíti, hirdetve, hogy az, „aranymosók unokái“ a sportpályákon aranyozzák be a falu amúgy , is aranyos nevét. * Fábián Ferenc, az aranyosi kézilabdasport mozgatórugója'. és Szalay Lajos csapatvezető nem titkolják hogy céljuk merész, de nem elérhetetlen: az új sportcsarnokban szeretnék kiharcolni a feljutást az I. ligába, Csehszlovákia élvonalába. További sok sikert, aranyosi kézilabdázó lányok! —kg—
