Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-12-16 / 50. szám

J 988 december 16. SZABAD FÖLDMŰVES 5 „Otthonunk a béke szigete“ Kint a korai hic^eg. a teher zuz­maravirágokka! telehintett fák csu­pasz ágait vifiogó szél tépi cihái ja. A kicsi, barátságos szobában viszont kellemes a meleg. Az öregasszony az ablaknál ül. Már jó ideje figyeli a téli világot. És is­mét sírásra görbül a szája. Könnyei széles patakban folynak végig baráz­dált arcán. — Alig néhány hete költöztem ide, ezen lakhelyemre — szipogja a zseb­kendőjébe a 76 esztendős Mráz Ilon­ka néni —, úgy mondiák. én vagyok a Nagykürtösi (Veľký Krtiš) Nýug­­díjasotthon legújabb lakója. Kereken tíz éve halt meg a férjem. Áldott jó lélek volt. negyvenöt esztendeig él­tünk együtt. Huszonhét évig a Nagy­kürtös! Állami Gazdaságban dolgoz­tunk. Állatgondozók voltunk. Párom te­heneket etetett, én meg fejtem az ál­latokat. Gyermekünk nem született. Az utóbbi időben sokszor nyomtam az ágyat, 16 ideig kórházban is fe­küdtem, egyre nehezebben bírtam a munkát, rokonaimnak hirtelen csak teher, fölösleges kölönc lettem. A tű­zifám elfogyott, a boltba se bírtam eljárni bevásárolni, nem akartam tél­víz idejére egyedül maradni, hát fel­költöztem a nyugdíjasok otthonábav Kezdetben bizony — hiába vigasz­taltak a lakótársak — sokat zokog­tam, de mostanság már egyre keve­sebbet sírok. Megértettem: ez a ház az otthonom ... Életem alkonyán új otthonra találtam. A Nagykürtösi Nyugdíjasotthon 1981. augusztus 17-én nyitotta meg a kapuit. Viera Strgová, az intézmény szociális dolgozója vaskos könyvet rak elém. „Krónikánkból — mondjá közben kedves szóval — megismerhe­ti az otthon múltját, életét, minden­napjait . . . egész történetét.“ „Az épületegyüttes akácerdő óvö­­féltő karéjában, mintegy 6 hektáros terület egyik csücskében áll — tu­dom mega szép, cirkaltnas betűkkel rótt sorokból —, a 132 ágyas intéz­mény 21 millió koronás költségvetés­sel készült. Lakóik 52 kétágyas, elő­­szobás, főzősarokkal ellátott, fürdő­szobás helyiségekben laknak. A ma­gatehetetlen fekvőbetegek pedig a földszinti szobákban élnek. Az ott­hon lakóiról lói képzett, lelkiismere­tes ápolónők, egészségügyi dolgozók gondoskodnak.“ — Eleinte — magyarázza Anna Bí­róvá főnővér is — bizony nehéz volt környékbeli emberekkel benépesíteni a helyiségeket. Távolabbi vidékekről kellett lakókat hozni. Aztán — a hó­napok, évek múltával — rájöttek já­rásunk polgárai is: nem „szegény­be — hivatásuk szerelmesei, mond­hatnám megszállottal. Végtelen türe­lemmel, odaadással végzik a munká­jukat. — A nővérek — áll meg mellet­tünk egy botjára támaszkodó sötét fejkendős nénike — valóban nagyon becsületesek. Mindannyiunkat nevén szólítanak, s mindig van hozzánk né­hány kedvps szavuk. Pedig, tudom jól. nem könnyű veiünk, öregekkel bánni, boldogulni. — A nyugdíjasotthonról — jegyzi meg az igazgató már a fekvőbete­geknél — összesen harminchéten gondoskodunk. Állandó orvosi iigye­­letünk van, 15 egészségügyi nővérünk egynémelyíke .minivárosunk“ szolgá­lati bérlakásába költözött. Dél felé jár az idő. Az étterem előtti öblös társalgófolyosón már sok ember ücsörög, téblábol. Tiszták, jól ápoltak mind. mondatba sűrített élettörténetet ve­lünk együtt hallgató Galbács János bácsi —, azért korántse gondolja, hogv ml tétlenül múlatjuk az Időt naphosszat. Igaz, ha az Idő engedi, sokat sétálunk a parkban, a friss le­vegőn, de veteményeskertiinket, no meg gyümölcsösünket szintén mi ápoljuk, gondozzuk. A hatvanötödik esztendőmet taposom, 4 éve költöz­tem Dacsókeszlről (Koslhovce) az ott­honba. Minden lakó 690 koronát fizet visz­­sza — az ellátás fejében — a hó­nap derekán kapott nyugdíjból. — Visszamaradó pénzükkel — zökkent a valóságba Bombor Tivadar — mindannyian szabadon rendelkez­nek. Bizony akad. aki néhány nap alatt a nyakára hág a koronáinak. Aztán kölcsönöket venne fel... — Lakóink — sorol újabb adatokat az igazgató — saját maguk állítják — Szeretem az írott szót, de a munkát sem vetem meg — büszkélkedik Galbács Jani bácsi Öregedő, koros férfiak és asszo­nyok: nyugdíjasok. így vagy úgy, de egyedül maradtak. Szerencsére, sze­rencséjükre, új, népes Családjuk, a nyugdíjasok otthona befogadta vala­­mennyiüket. — Otthonunk a béke szigete — ka­rol belém Molnár Margit néni —, hét hónapja költöztem az épületbe. Nem voltam soha férjnél, szüléimet elte­mettem, sőt, már két bátyám szintén meghalt, feleségeik sokat betegesked­tek. Magamra maradtam. Nem tudom össze házirendjüket. A lakóbizottság a békétlenkedőket következetesen megfegyelmezi. MI törődünk nagy családunk minden egyes tagjával, olyan emberséggel, akárha a közvet­len hozzátartozóink lennének. Bekopogtunk néhány szobába, la­kásba is. — A szórakozásra nálunk rengeteg lehetőség adódik — jegyzi meg a hűségesen mellettünk baktató Gal­bács Jani bácsi —, szinte minden hazai újságot megkapunk, de néhány Mráz Ilonka néni a legújabb laké eredményesen működő önképzőkörrel is büszkélkedhetünk. A Magyar és a Csehszlovák Televízió műsorát külön szobákban nézhetik az érdeklődők. Nyaranta füvet kaszálunk, a szénáért kapott fizetés egy része az otthoné, a többi pedig zsebpénzünket gyara­pítja. Én a nyugdíjamból még taka­rékba is teszek. Nem egy otthonlakónak jó módban élnek a gyermekei, rokonai. Sokan várják türelmetlenül reggelente a postást... S akad, akihez leginkább csak a nyugdílfizetés másnapján ér­kezik látogató, és rendszerint el Is viszi az idős ember pénzének zömét. Hiába, nem vagyunk egyformák. A könyvtárat, bizonygatták többen is. mindenképpen látno-m kell. jó, le­gyen. — Az idősek mintegy 1800 kötet közül válogathatnak — újságolja elé­gedetten Fábry Mária könyvtáros —, és sokan közülünk itt kaptak rá rendszeresen az olvasásra. A múltkor az egyik szomszédom késő este szólt, hogy adlak már neki valamilyen ol­vasnivalót. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy menten lejöttem vele a könyvtárba ... Néhányan élettársként élnek az épület falai között. — Egy Idős asszony, valahonnan a cseh országrészből érkezett hoz­zánk — fogott a búcsúzáskor Anna Bíróvá egy szívhezszólő igaz történet elmesélésébe-“-, s csak megközelítő­leg tudta, hol élhetnek a gyermekei. Fiatal korában ugyanis eldobta ma­gától az apróságokat, gyermekotthon­ba, nevelőintézetbe adta csemetéit. Nekünk némi nyomozás után sikerült kiderítenünk az időközben természe­tesen felnőtt gyermekek hollétét. Le­velünkre mind a hárman eljöttek szülőanyiukhoz. És csak nálunk tud­ták meg, hogy ők valójában testvé­rek, itt Ismerték s ölelték meg éle­tükben először egymást. Mindent megbocsátottak hűtlen édesanyjuknak, egy városba költöztek — és magukhoz is vették szüléjü­ket ... Éles sípsző hasít az épület csend­jébe. — Ebédhez szólít a ' hangjelzés — mosolyintja el magát Bombor Tiva­dar —, lakóink saját találmánya. A folyosón sietős léptek zaja hang­zik .. ZOLCZER LÄSZLÖ (A szerző fel\ételei) A fekvőbetegeket türelmes, lelkiismeretes gondozók ápolják ház, menhely“ a nyugdíjasok ottho­na, hanem a magukra maradt, megfá­radt emberek biztos hajléka. Most 133 lakója van az intézménynek Bombor Tivadar, a fiatal Igazgató szíves örömest végigkalauzol az épü­letben. — Dolgozóink — fog magyarázatá­ba. miközben az alagsori mosodát meg a tárolóhelyiségeket vesszük sor­ellátni magam. 67 éves vagyok, kis­iskolás korom óta a szlovákgyarmati (Slovenské Darmoty) közös gazda­ságban dolgoztam. Édesanyám testé­ből az esztendők folyamán 44 epe­követ operáltak ki. sokat szenve­dett, nem akartam magára hagyni, hát inkább nem menteni térihez. Pe­dig volt kérőm elég ... — Persze — szólal meg a néhány Nyugdíjasként is A kisgérest (Malý HoreSJ gazda­sági udvar műhelyében rengeteg szerszám, fahulladék. Társuk Pusz­tai Jenő. , A hatalmas test, munkaruhába bújtatva. A lassan hetvenedik életévét taposó nyugdíjas még mindig fiatalos munkakedvvel vég­zi feladatát. Arcát barázdák vetik, melyek beszéd közben kisimulnak. Tekintete mosolygós, de ismeri a szigort ts. Két színhelyen is munkálkodik. Egyik az előbb említett műhely, a másik pedig — ahová minden másik napon jár — a szövetkezet. Egy őrlőturbina mellett dolgozik. Emberek jönnek, a takarmányt megőrölni. Nehéz zsákokat cipel, de bírja. Arcát, ruhá/át liszt por lepi be. Figyeli a gépet, koncent­rál. ' — Az első világháború utolsó évében, 1918-ban születtem Nagy­­géresen (Veľký HoreSI — eleve­níti fgl a régi időket. — Szüleim munkás-parasztok voltak, keser­vek és küzdelmek között tengő­dött az életük^Rajtam kívül még négy gyereket neveltek. A testvé­rek között mindenki választott magának mesterséget, jómagam Királyhelmecre (Kráľ. Chlmec) kerültem, ahol kitanultam á ci­­pészmesterséget. Még húszéves sem volt, amikor a fasizmus Európát fenyegette. Nemsokára el is főttek azok a borzalmas évek. Fiatal lévén őt is besorozták katonának. Két évig újonckodott, majd tiszti iskolába küldték. » Rohamtanfolyamon is részt vett. Megjárt több koncent­rációs tábort. Csak a felszabadu­lást kővetően került haza. — A második világháború, után, 1948-ban megnősültem. Kisgéresbe jöttem nőnek, azóta is itt lakom. Első munkahelye ma Királyhelme­ci Gép- és Traktorállomás lett, amely abban az időben alakult meg. Egy év múlva meg már Ag­­csernön (Čierna nad Tisou) a vasúti építkezésből vettem kl a részemet. Négy évig hordtam anyagot az építkezéshez. 1953-tól huszonöt éven keresztül a nagygérest „SZNF 30. évforduló­ja“ elnevezésű szövetkezet tagja­ként dolgozott Hét évig a Jedno­ta Fogyasztási Szövetkezetben fu­varozott. nyolc évig pedig a Va­sét is akkor vállalta el. A nagyja­vítást követően beindult a termé­nyek őrlése. — Nyugdíjasként hetente min­den második munkanap járok be a műhelybe. De szívesen végzem a kötelességem akkor is, amikor szükség van a munkámra, amikor helyettesítek. Pusztai fenő nemcsak a munká­jának szentelte az életét, de a kulturális élet fellendítéséért is sokat tett. Már alapiskolás korá­ban színdarabot rendezett és vitt a közönség elé. Nagy sikerrel szerepeltek, nemcsak Nagygéres­­ben, de a Bodrogköz távolabb eső helyein is. jáni (Vofany) Villanyerőmű építé­séből vette ki a részét. Csak idény­munkák idején segédkezett a szö­vetkezetnek. • A hatvanas évek vége felé már nem kocsiskodott. Attól az időtől kezdve kisjavításokkal, szerelések­kel bízták meg. Ügy mint most. A szövetkezet darálójának kezelé­Pusztai Jenő élete hosszú élmé­nyekben gazdag, tartalmas. Nehéz időkben volt fiatal, majd főttek a szövetkezetben eltöltött évek. Még nyugdífbavonulása után sem vált meg a munkájától. Milyen is ő? Idős — de mégis van benne vala­miféle fiatalos vonzerő. Szereti a humort д viccelődést, a jókedvet. Iski Ibolya / V

Next

/
Thumbnails
Contents