Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-16 / 50. szám
J 988 december 16. SZABAD FÖLDMŰVES 5 „Otthonunk a béke szigete“ Kint a korai hic^eg. a teher zuzmaravirágokka! telehintett fák csupasz ágait vifiogó szél tépi cihái ja. A kicsi, barátságos szobában viszont kellemes a meleg. Az öregasszony az ablaknál ül. Már jó ideje figyeli a téli világot. És ismét sírásra görbül a szája. Könnyei széles patakban folynak végig barázdált arcán. — Alig néhány hete költöztem ide, ezen lakhelyemre — szipogja a zsebkendőjébe a 76 esztendős Mráz Ilonka néni —, úgy mondiák. én vagyok a Nagykürtösi (Veľký Krtiš) Nýugdíjasotthon legújabb lakója. Kereken tíz éve halt meg a férjem. Áldott jó lélek volt. negyvenöt esztendeig éltünk együtt. Huszonhét évig a Nagykürtös! Állami Gazdaságban dolgoztunk. Állatgondozók voltunk. Párom teheneket etetett, én meg fejtem az állatokat. Gyermekünk nem született. Az utóbbi időben sokszor nyomtam az ágyat, 16 ideig kórházban is feküdtem, egyre nehezebben bírtam a munkát, rokonaimnak hirtelen csak teher, fölösleges kölönc lettem. A tűzifám elfogyott, a boltba se bírtam eljárni bevásárolni, nem akartam télvíz idejére egyedül maradni, hát felköltöztem a nyugdíjasok otthonábav Kezdetben bizony — hiába vigasztaltak a lakótársak — sokat zokogtam, de mostanság már egyre kevesebbet sírok. Megértettem: ez a ház az otthonom ... Életem alkonyán új otthonra találtam. A Nagykürtösi Nyugdíjasotthon 1981. augusztus 17-én nyitotta meg a kapuit. Viera Strgová, az intézmény szociális dolgozója vaskos könyvet rak elém. „Krónikánkból — mondjá közben kedves szóval — megismerheti az otthon múltját, életét, mindennapjait . . . egész történetét.“ „Az épületegyüttes akácerdő óvöféltő karéjában, mintegy 6 hektáros terület egyik csücskében áll — tudom mega szép, cirkaltnas betűkkel rótt sorokból —, a 132 ágyas intézmény 21 millió koronás költségvetéssel készült. Lakóik 52 kétágyas, előszobás, főzősarokkal ellátott, fürdőszobás helyiségekben laknak. A magatehetetlen fekvőbetegek pedig a földszinti szobákban élnek. Az otthon lakóiról lói képzett, lelkiismeretes ápolónők, egészségügyi dolgozók gondoskodnak.“ — Eleinte — magyarázza Anna Bíróvá főnővér is — bizony nehéz volt környékbeli emberekkel benépesíteni a helyiségeket. Távolabbi vidékekről kellett lakókat hozni. Aztán — a hónapok, évek múltával — rájöttek járásunk polgárai is: nem „szegénybe — hivatásuk szerelmesei, mondhatnám megszállottal. Végtelen türelemmel, odaadással végzik a munkájukat. — A nővérek — áll meg mellettünk egy botjára támaszkodó sötét fejkendős nénike — valóban nagyon becsületesek. Mindannyiunkat nevén szólítanak, s mindig van hozzánk néhány kedvps szavuk. Pedig, tudom jól. nem könnyű veiünk, öregekkel bánni, boldogulni. — A nyugdíjasotthonról — jegyzi meg az igazgató már a fekvőbetegeknél — összesen harminchéten gondoskodunk. Állandó orvosi iigyeletünk van, 15 egészségügyi nővérünk egynémelyíke .minivárosunk“ szolgálati bérlakásába költözött. Dél felé jár az idő. Az étterem előtti öblös társalgófolyosón már sok ember ücsörög, téblábol. Tiszták, jól ápoltak mind. mondatba sűrített élettörténetet velünk együtt hallgató Galbács János bácsi —, azért korántse gondolja, hogv ml tétlenül múlatjuk az Időt naphosszat. Igaz, ha az Idő engedi, sokat sétálunk a parkban, a friss levegőn, de veteményeskertiinket, no meg gyümölcsösünket szintén mi ápoljuk, gondozzuk. A hatvanötödik esztendőmet taposom, 4 éve költöztem Dacsókeszlről (Koslhovce) az otthonba. Minden lakó 690 koronát fizet viszsza — az ellátás fejében — a hónap derekán kapott nyugdíjból. — Visszamaradó pénzükkel — zökkent a valóságba Bombor Tivadar — mindannyian szabadon rendelkeznek. Bizony akad. aki néhány nap alatt a nyakára hág a koronáinak. Aztán kölcsönöket venne fel... — Lakóink — sorol újabb adatokat az igazgató — saját maguk állítják — Szeretem az írott szót, de a munkát sem vetem meg — büszkélkedik Galbács Jani bácsi Öregedő, koros férfiak és asszonyok: nyugdíjasok. így vagy úgy, de egyedül maradtak. Szerencsére, szerencséjükre, új, népes Családjuk, a nyugdíjasok otthona befogadta valamennyiüket. — Otthonunk a béke szigete — karol belém Molnár Margit néni —, hét hónapja költöztem az épületbe. Nem voltam soha férjnél, szüléimet eltemettem, sőt, már két bátyám szintén meghalt, feleségeik sokat betegeskedtek. Magamra maradtam. Nem tudom össze házirendjüket. A lakóbizottság a békétlenkedőket következetesen megfegyelmezi. MI törődünk nagy családunk minden egyes tagjával, olyan emberséggel, akárha a közvetlen hozzátartozóink lennének. Bekopogtunk néhány szobába, lakásba is. — A szórakozásra nálunk rengeteg lehetőség adódik — jegyzi meg a hűségesen mellettünk baktató Galbács Jani bácsi —, szinte minden hazai újságot megkapunk, de néhány Mráz Ilonka néni a legújabb laké eredményesen működő önképzőkörrel is büszkélkedhetünk. A Magyar és a Csehszlovák Televízió műsorát külön szobákban nézhetik az érdeklődők. Nyaranta füvet kaszálunk, a szénáért kapott fizetés egy része az otthoné, a többi pedig zsebpénzünket gyarapítja. Én a nyugdíjamból még takarékba is teszek. Nem egy otthonlakónak jó módban élnek a gyermekei, rokonai. Sokan várják türelmetlenül reggelente a postást... S akad, akihez leginkább csak a nyugdílfizetés másnapján érkezik látogató, és rendszerint el Is viszi az idős ember pénzének zömét. Hiába, nem vagyunk egyformák. A könyvtárat, bizonygatták többen is. mindenképpen látno-m kell. jó, legyen. — Az idősek mintegy 1800 kötet közül válogathatnak — újságolja elégedetten Fábry Mária könyvtáros —, és sokan közülünk itt kaptak rá rendszeresen az olvasásra. A múltkor az egyik szomszédom késő este szólt, hogy adlak már neki valamilyen olvasnivalót. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy menten lejöttem vele a könyvtárba ... Néhányan élettársként élnek az épület falai között. — Egy Idős asszony, valahonnan a cseh országrészből érkezett hozzánk — fogott a búcsúzáskor Anna Bíróvá egy szívhezszólő igaz történet elmesélésébe-“-, s csak megközelítőleg tudta, hol élhetnek a gyermekei. Fiatal korában ugyanis eldobta magától az apróságokat, gyermekotthonba, nevelőintézetbe adta csemetéit. Nekünk némi nyomozás után sikerült kiderítenünk az időközben természetesen felnőtt gyermekek hollétét. Levelünkre mind a hárman eljöttek szülőanyiukhoz. És csak nálunk tudták meg, hogy ők valójában testvérek, itt Ismerték s ölelték meg életükben először egymást. Mindent megbocsátottak hűtlen édesanyjuknak, egy városba költöztek — és magukhoz is vették szüléjüket ... Éles sípsző hasít az épület csendjébe. — Ebédhez szólít a ' hangjelzés — mosolyintja el magát Bombor Tivadar —, lakóink saját találmánya. A folyosón sietős léptek zaja hangzik .. ZOLCZER LÄSZLÖ (A szerző fel\ételei) A fekvőbetegeket türelmes, lelkiismeretes gondozók ápolják ház, menhely“ a nyugdíjasok otthona, hanem a magukra maradt, megfáradt emberek biztos hajléka. Most 133 lakója van az intézménynek Bombor Tivadar, a fiatal Igazgató szíves örömest végigkalauzol az épületben. — Dolgozóink — fog magyarázatába. miközben az alagsori mosodát meg a tárolóhelyiségeket vesszük sorellátni magam. 67 éves vagyok, kisiskolás korom óta a szlovákgyarmati (Slovenské Darmoty) közös gazdaságban dolgoztam. Édesanyám testéből az esztendők folyamán 44 epekövet operáltak ki. sokat szenvedett, nem akartam magára hagyni, hát inkább nem menteni térihez. Pedig volt kérőm elég ... — Persze — szólal meg a néhány Nyugdíjasként is A kisgérest (Malý HoreSJ gazdasági udvar műhelyében rengeteg szerszám, fahulladék. Társuk Pusztai Jenő. , A hatalmas test, munkaruhába bújtatva. A lassan hetvenedik életévét taposó nyugdíjas még mindig fiatalos munkakedvvel végzi feladatát. Arcát barázdák vetik, melyek beszéd közben kisimulnak. Tekintete mosolygós, de ismeri a szigort ts. Két színhelyen is munkálkodik. Egyik az előbb említett műhely, a másik pedig — ahová minden másik napon jár — a szövetkezet. Egy őrlőturbina mellett dolgozik. Emberek jönnek, a takarmányt megőrölni. Nehéz zsákokat cipel, de bírja. Arcát, ruhá/át liszt por lepi be. Figyeli a gépet, koncentrál. ' — Az első világháború utolsó évében, 1918-ban születtem Nagygéresen (Veľký HoreSI — eleveníti fgl a régi időket. — Szüleim munkás-parasztok voltak, keservek és küzdelmek között tengődött az életük^Rajtam kívül még négy gyereket neveltek. A testvérek között mindenki választott magának mesterséget, jómagam Királyhelmecre (Kráľ. Chlmec) kerültem, ahol kitanultam á cipészmesterséget. Még húszéves sem volt, amikor a fasizmus Európát fenyegette. Nemsokára el is főttek azok a borzalmas évek. Fiatal lévén őt is besorozták katonának. Két évig újonckodott, majd tiszti iskolába küldték. » Rohamtanfolyamon is részt vett. Megjárt több koncentrációs tábort. Csak a felszabadulást kővetően került haza. — A második világháború, után, 1948-ban megnősültem. Kisgéresbe jöttem nőnek, azóta is itt lakom. Első munkahelye ma Királyhelmeci Gép- és Traktorállomás lett, amely abban az időben alakult meg. Egy év múlva meg már Agcsernön (Čierna nad Tisou) a vasúti építkezésből vettem kl a részemet. Négy évig hordtam anyagot az építkezéshez. 1953-tól huszonöt éven keresztül a nagygérest „SZNF 30. évfordulója“ elnevezésű szövetkezet tagjaként dolgozott Hét évig a Jednota Fogyasztási Szövetkezetben fuvarozott. nyolc évig pedig a Vasét is akkor vállalta el. A nagyjavítást követően beindult a termények őrlése. — Nyugdíjasként hetente minden második munkanap járok be a műhelybe. De szívesen végzem a kötelességem akkor is, amikor szükség van a munkámra, amikor helyettesítek. Pusztai fenő nemcsak a munkájának szentelte az életét, de a kulturális élet fellendítéséért is sokat tett. Már alapiskolás korában színdarabot rendezett és vitt a közönség elé. Nagy sikerrel szerepeltek, nemcsak Nagygéresben, de a Bodrogköz távolabb eső helyein is. jáni (Vofany) Villanyerőmű építéséből vette ki a részét. Csak idénymunkák idején segédkezett a szövetkezetnek. • A hatvanas évek vége felé már nem kocsiskodott. Attól az időtől kezdve kisjavításokkal, szerelésekkel bízták meg. Ügy mint most. A szövetkezet darálójának kezeléPusztai Jenő élete hosszú élményekben gazdag, tartalmas. Nehéz időkben volt fiatal, majd főttek a szövetkezetben eltöltött évek. Még nyugdífbavonulása után sem vált meg a munkájától. Milyen is ő? Idős — de mégis van benne valamiféle fiatalos vonzerő. Szereti a humort д viccelődést, a jókedvet. Iski Ibolya / V
