Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-16 / 50. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. december 16, Mezőgazdasági üzemeink elsődleges feladata a lakosság élelmiszer-szükségletének biztosítása. Igényéé feladat ez, hiszen az eredményesség, a termelési tervek teljesítése nem csupán az ember szorgalmától függ, döntő módon befolyásolja annak alakulását a természet, az időjárás Is. Kedvezőtlen év esetén bizony érezteti hatását a gazdasági eredmények, a jövedelem alakulásánál, ami természetesen megmutatkozik a tagság év végi jutalmazásánál is. Az ilyen esetek elkerülését célzó törekvés lett egyik ösztönzője annak, hogy ma már számos mezőgazdasági üzem létesít valamilyen melléküzemági termelést, mely azon tűi, hogy munkalehetőséget teremt a tagság egy részének, jelentős jövedelemforrása a közösnek. Az ily módon létrejött „pluszbevétel“ kedvezően alakítja a tagság egész évi keresetének alakulását. A „melléküzemágasok“ sorába a szklabonyai (Sklabiná) Győzelmes Február Efsz Idén lépett be: ez év februárjában kezdte meg a termelést újonnan létesített gépészéti melléküzemága, ahol 27 dolgozó teherautókhoz készít alkatrészeket. Az országút melletti új épület (ágas munkacsarnokából bádoglemez jellegzetes zaja hallatszik, ívhegesztő fénye villog, présgépek tompa szusszanása szűrődik ki. A sarkig tárt kétszárnyas ajtó nyílásából emelőtargonca bukkan elő, viszi a kész terméket az udvaron létesített lerakatra, ahon-Készülnek a tartályok, jobboldalt Ladislav Srnéík mester ismeret nem okozott komolyabb gondot, ám annál több fejfájást az Idetelepített gépek. Tudni kell, hogy eléggé elhasznált gépeket kaptunk, melyeknél gyakori volt az üzemzavar. Az akkor még ismeretlen masinák orvoslása több esetben komoly fejtörést jelentett Feter Colotka karbantartónak és Štefan Štrunga gépész■ Honnan , kapják a termeléshez szükséges nyersanyagot és hová kerül a késztermék az üzemből? — A gyártáshoz mindennemű nyersanyagot a loukovi üzem biztosít számunkra. A készárut pedig a LIAZ üzemeinek (Mníchovo, Pferov, Loukov), valamint a Mladá Boleslav-i Központi Mototechnába szállítják, de küldünk a Bolgár Népjíözsársaságba is. Zömében tehergépkocsival szállítunk, melyek visszafelé a termeléshez szükséges nyersanyagot fuvaroznak. Kihasználjuk, persze, a közeli nagykürtösi (Veľký Krtíš) vasútállomást is, ahonnan vasúti kocsikban továbbítjuk termékeinket. Hetente két alkalommal közúton, egyszer pedig vonattal indítunk szállítmányt. Az alkatrészekké formált pléhrengeteg közül a szomszédos helyiségbe kerültünk, ahol a termékek végső megmunkálását végzik. Igor Slezák, az üzemrészleg egyik fiatal dolgozója permetezi az alapfestéket a felfüggesztett termékeket, hogy amíg rendeltetési helyükre nem érnek, szállítás közben megóvják a korrózió hatásától. ■ Mekkora értéket hoz létre évente a melléküzemág kis kollektívája? Az utolsó munkafolyamat: a festék szórás i nan teherautók szállítják rendeltetési helyére. A bejáratnál találkoztam Ladislav SrnCík mesterrel, aki készségesen kalauzolt végig a tágas csarnokon, mutatta be az egyes munkafolyamatokat — és közben a melléküzemág létrejöttével kapcsolatos eseményeket elevenítette fel. — A termékgyártást a hozzá szükséges összes gépi berendezéssel a LIAZ n. v. loukovi üzemétől vettük át Idén, február 15-én. Egyetlen termékről volt szó csupán: sárhányókat készítettünk a LIAZ teherautókhoz. Május elsejével tovább bővül termékszerkezetünk: — üzemanyagtartályok gyártását kezdtük meg a LIAZ és a Skoda teherautók típusához. nek, olykor hárman is kerestük az üzemzavar okát, hogy mielőbb eltávolíthassuk a hibát. Megállunk az egyik testes gép mellett, mely körül négyen is szorgoskodtak. — Itt, ezen a gépen kezdődik az üzemanyagtartályok készítése — magyarázza kísérőm —, itt alakítják át a síklemezt tartályformára és készítik el a beöntőnvílást is. A szomszédos gépen egy igen fontos műveletet végzünk, ott kerül sor az egymásra simuló pléhlemezek összehegesztésére. Ez igen pontos munkát igényel, hiszen egy esetleges hibás varrat nyomán használhatatlanná válna a tartály. — Termelésünk értéke hat és fél millió koronát tesz ki jelenleg, amiből mintegy kétmillió korona jövedelme van szövetkezetünknek. Az anyagi haszon mellett, persze, figyelemre méltó az a tény is, hogy egész éven át folyamatos munkalehetőséget biztosítunk tagságunk egy részének, ami különösen a téli időszakban, a mezőgazdasági „holtidényben“ segít megoldani dolgozóink egy részének foglalkoztatását. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a szklabonyai szövetkezetben jövője van a „kettős probléma“ megoldását Is segítő melléküzemági termelésnek. Bizonyítja ezt az Is, hogy már az első „nekifutás“ után e termelés bővítését tervezgetik, más alkatrészek gyártásával is foglalkozni szándékoznak. A jelenlegi helyzet és eredmények igazolják, hogy a termelés — Vlasta Liptáková mérnök, ágazatvezető irányításával — jó úton halad és a lövőben is eredményesen fejlődhet. BÖJTÜS JÄNÜS KETTŐS CÉLÚ melléküzemági termelés И Minden kezdet nehéz, tartja a közmondás. Gondolom, itt sem volt problémamentes az indulás? — Természetesen az ilyen átállás nem megy zökkenőmentesen, nálunk is adódtak gondok. Igen 16 munkaszervezést igényelt a gépek ideszállttása és beszerelése, üzembe helyezése. A mezőgazdasági tevékenységet felváltani az Ipari munkaformákkal nem okozott komolyabb „zökkenőt“, ugyanis több dolgozónk a loukovi üzemben két hónapon át ismerkedett a sárhányókészltéshez szükséges ismeretekkel, Jaroslav Žinger, Ondrej Rehánek és Ján Tóth pedig az üzemanyagtartályok gyártásának módszereit sajátították el. Idehaza aztán a többiek is „ellesték“ a munkavégzéshez szükséges alapismereteket. Ily módon a termelés körül a szakÉs a szállításra váró tartályok (A szerző felvételei) Elcsendesedett a határ, nem róják azokat traktorok, elvétve látni a földeken embereket. Az idei tél viszonylag korán megálljt parancsolt a mezőgazdasági dolgozóknak, igaz, sok helyütt csak az elpő jelentkezések mutatkoztak ez ideig vészesnek. Mégis: Itt a tél, a munkaeszközök nagyjavításának az időszaka. Felettébb szükséges ezen munkafolyamat szivvel-lélekkel és fegyelemmel történő végzése, hiszen lövőre újfent csatasorba kell állítani a masinákat, művelni velük a talajt, betakarítani és tető alá szállítani a termést. És most — a relatív nyugalom időszakában — lut több Idő a mezőgazdaságban dolgozók poltttkai és szakmai továbbképzésére. Szögezzük le rögvest, a hatékonyabb, eredményesebb termelés és gazdálkodás érdekében erre is nagyon oda kell figyelaktlvitást. Mégpedig a téli továbbképzésekkel összefüggésben. Azt igyekszünk (vagy legalábbis próbálkozunk) többször is aláhúzni, mily jelentőséggel bír, ha a szövetkezeti tag — legyen az mind az állattenyésztés, mind pedig a növénytermesztés alkalmazottja — részt vesz egy-egy továbbképzési délutánon. Ha például végignézi a televízióban a haladó tapasztalatok Iskolájának egyes tananyagait, vagy meghallgatja az előadásokat Szóval részt venni. Számos helyütt már magát ez; a tényt az aktív hozzáiárulás „csúcsaként“ könyvelik el. Tegyük hozzá: hibásan. Mert ugyebár vannak kimutatások, nagyon szépek, pozitívak. Ott az aláírások, hogy például a 40 hallgatóból 35 megjelent, három hiányzását igazolta a szövetkezet elnöke, ketten pedig éppen betegállományban vanTovábbképzés es evitseg ni a mezőgazdasági üzemekben. Ahol úgy vélik, hogy сэак úgy félvállról kezelhetik eme problémakört, viszonylag távol járnak az igazságtól. Köztudott, hogy a jövő esztendő első napjától a mezőgazdasági-élelmiszer-lpari komplexumban foglalkoztatottakra az eddigiekhez vlszoríyítva jóval igényesebb feladatok megoldása vár. Ezzel összefüggésben szükséges kezelni a dolgozók továbbképzését is — legyen az mind politikai, mind pedig szakmai jellegű. Nemrégiben lapunk is közölte az „Ismeretek bizonyítvány nélkül“ elnevezésű verseny V. évfolyamának 3 tananyagát. Az említett versenyt ezúttal Is a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének Szlovákiai Bizottsága hirdette meg, közösen a Rolnícke novlnyval és a Szabad Földművessel. Még a verseny előtt kifejtettük, hogy az remélhetőleg nem lesz hamis tükre az egységes földműves-szövetkezet kifejtett szövetségi munkának. Most újfent — ezúttal azonban már múlt Időben használva — reménykedünk: úgy gondoljuk, a nemrégiben véget ért versenybe minél többen bekapcsolódtak, méghozzá aktívan. Az előző mondat utolsó szava a leglényegesebb. Igen, az aktivitás, a megfelelő viszonyulás a szövetkezeti tagok részéről az Ilynemű feladatok megoldásához Is. Persze, most minden btzonynyal többen felkapják a fejüket, esetleg egy jókorát legyintenek: mi haszna, ha én részt veszek a versenyben, beküldőm a megfejtéseket. A határban, a földeken kell helytállni, az aratás során, a szántásnál, az állatok gondozásánál! Nem pedig valamiféle versenyben. Abból még nem lesz kenyér és hús az ország éléskamrájában. Az ekképpen goiidolkodóknak természetesen igazuk van. De csak részben. Azért hangsúlyozzuk ezt most, a téli továbbképzések időszakában, hogy minél többen (és mélyrehatóbban) tudatosítsák, hogy éppen az elkövetkezendő Időszak termelésének és gazdálkodásának sikeressége fog (elentő6 mértékben függenl a dolgozók szakmai felkészültségétől, hozzáállásától. Szóltunk már a feladatok igényességéről. Természetesen azzal már a szövetkezeti tagok nagy része tisztában van. S most szeretnénk párhuzamba hozni az Igényességgel a már úgyszintén hangoztatott nak. Igen, azok a bizonyos hatékony papírmunkák. De térjünk vissza egy pillanat erejéig a megjelenési aktivitáshoz. Tegyük fel, tényleg összejött 30 dolgozó a tervezett 33-ból. Micsoda részvételi arány! X-százalékos... Fantasztikus kimutatás. Mert hiszen a jelenléti Iveket ellenőrzik a felsőbb szervek, esetleg elküldik azokat magasabb szintre. És ott mindenki szeretne „helytállni“, jó pontot szerezni. Csakhogy amint elkezdődik a szakmai előadás, egyre fokozódik a mocorgás, amely idővel kimondottan zajjá erősödik. Az előadóra már csak talán az első asztaloknál ülők figyelnek, vagy még azok sem. Természetesen megunja ezt maga a szónok Is, a tananyag terjedelmét lerövidíti, hogy annak mihamarabb a végére érjen. Vagy miután a jelenlevők átharsogják a tévéközvetítés hangerejét, kikapcsolják a készüléket. Tehát azért óriási különbségek vannak részvétel és részvétel (aktivitás) között. Ha már egyszer megjelenünk, használjuk ki az időt minél ésszerűbben. Hiszen mindenki előtt világos: a mezőgazdasági dolgozók egyáltalán nincsenek annak bővlben. Ezzel az Írással végképp nem azt akartuk nyomatékosítani, hogy a téli szakmai továbbképzési időszak öt. hat vagy tíz előadása megoldja a mezőgazdasági-élelmiszer-lpari komplexum dolgozóira háruló problémákat. Ez Igazán nem volt szándékunkban. Arra törekedtünk, hogy rámutassunk, miképpen lehet (ne) gyarapítani egy-egy mezőgazdasági üzem dolgozóinak az ismereteit, ha a továbbképzésre szánt időt ésszerűen és aktívan kihasználják az illetékesek. Persze, nem szabad szem elől téveszteni, hogy ebben az Időszakban Is — éppúgy, mint az egész esztendő folyamán — óriási szükség van a jő szervezésre, a párbeszédre, az aktív emberi hozzáállásra— s ebből kifolyólag társadalmunk fejlesztésének egyik alapmotívumára: a dolgozók bevonására az irányításba, illetőleg az oly gyakran emlegetett nyíltságra. SUSLA BÉLA DEMOKRÁCIA (?) Péntek délután. Éppoly szürke, mint a legtöbb. Sőt, még valamivel szürkébb, mivel erősen felhős az égbolt, elvétve már néhány csepp eső váltja fel a tegnapelőtti havazást, únos esőt. A vállalatnál (most ne jelöljük X-szel, hanem mondjuk P-vel, miért ne, hiszen a demokráciát gyakoroljuk mostanság felettébb szorgalmasan!) két órára beszélgetést szerveztek. A téma? Nagyon is aktuális: a környezetvédelem. Sokak számára azonban sokszor elrágott csont, elcsépelt ügy. Valóban, gyakran szerepel napirendi pontként több össze jövet elen-értekezleten. Nem csoda. Itt van pé dóul Gabőíkovo—Nagymaros, a nagyvárosok szennyeződésének bő problémaköre. A rengeteg személygépkocsi — városban és falun egyaránt. Szóval a téma egyáltalán nem áj — és végképp nem unott legyintést érdemlő. Csak ugyebár péntek délután van, a hétvégi bevásárlások és lazítások időszaka. Mit eszik és iszik a család szombaton és vasárnap? Vajon kinek is van kedve (hangulata, idegzete, lelki ereje) beállni a sorba' mondjuk négy-jél öt táján? A szervezők mintegy kilencven személy megjelenésére számítottak. Vagyis inkább ekképpen: az optimistábbak. De lehet, hogy ezúttal ők sem vették komolyan kijelentéseiket — számításaikat. A kilencven darab rakott kenyér, valamint az ugyanannyi sütemény már néhány nappal a beszélgetés előtt biztosítva volt. Hátha mindenki eljön ... A meglepetés ezúttal (is) elmaradt. Az érdekesnek ígérkező beszélgetésre mintegy negyvenen jöttek el. Viszonylag pontosan megjelentek. Most az előadó késeit — családi okokból kifolyólag vagy húsz percet. Ezért többször is elnézést kért. Telített asztalok, gőzölgő tea, rövid előadói beszéd — majd kötetlen beszélgetés. A jelenlévők közben fogyasztották. a számukra elkészített kenyeret és a süteményt. Vagy egy félóra elteltével erélyesen a terembe lépett egy középkorú hölgy, tallózzunk az ábécé végén és nevezzük öt Z-nek. Senkitől sem zavartatva vagy négy-öt, kenyérrel és süteménnyel megrakott tálcát elvett az asztalokról. s éppoly nyugalommal, mint ahogy bejött a terembe, távozott. Az említett jelenet kissé megzavarta az előadót is. Hirtelen tói tőit a már bizonyára langyos teából, belekortyolt, maid folytatta az előadást. Többen elcsodálkoztunk —, szólni azonban senkt sem óhajtott a látottakhoz. Szóval, hogy is van ez? Peresztrojkázunk, gyakoroljuk, elmélyítjük a demokráciát? (su—)
