Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-16 / 50. szám
% 1988. december 16. SZABAD FÖLDMŰVES 3 fi Szovjetunió üj, jelentős kezdeményezései Mihail Gorbacsov, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke december 7-én beszédet mondott az ENSZ-közgyűlés 43. ülésszakán. Beszédének bevezető részében arra mutatott rá, hogy a világ a korszerű hírközlő eszközöknek köszönhetően mintha érthetőbb és kézzelfoghatóbb lenne. A nemzetközi párbeszéd rendkívüli módon egyszerűsödött. Jelenleg aligha lehetséges valamilyen „zárt közösségek“ életben 'tartása. Mindez megköveteli, hogy felülvizsgáljuk a nemzetközi együttműködés problémáinak egész rendszerére vonatkozó nézeteket, hiszen ez az együttműködés a komplex biztonság legfontosabb eleme. A világgazdaság egységes szervezetté válik, egyetlen állam se fejlődhet rajta kívül, bármely társadalmi rendszerhez is tartozzon, s bármilyen legyen is a gazdasági színvonala. Ezért ki kell alakítani a világgazdaság működésének alapvetően új mechanizmusát, a nemzetközi munkamegosztás új struktúráját. A továbbiakban kiemelte, hogy mindenkit foglalkoztat a kérdés: miként lép az emberiség a XXI. századba. A mai világ alapvetően különbözik attól, amilyen századunk 'elején vagy közepén volt. S továbbra is változik minden tekintetben. Az atomfegyverek megszületése csupán tragikus módon aláhúzta e változások jellegét. Ezek a fegyverek, mint az abszolút katonai erő szimbólumai és hordozói leleplezték ennek az erőnek az abszolút határait is. A túlélésnek, az emberiség fennmaradásának kérdésével annak teljes mezítelenségében kell szembenéznünk. Olyan időszakba lépünk, amikor a haladás alapjává az összemberl érdekek válnak. E tény tudatosítása megköveteli, hogy a világpolitika is az egyetemes értékeknek alárendelve alakuljon. A további haladás a világban csak akkor lehetséges, ha az új világrend felé vezető úton elérjük az egyetemes konszenzust. A világközösségnek meg kell tanulnia olyan módon alakítani és irányítani a folyamatokat, hogy fennmaradjon a civilizáció, az élet mindenki számára biztonságosabb és megfelelőbb legyen. A mások rovására történő fejlődésről alkotott elképzelések idejüket múlták. Az erő és az erővel való fenyegetés már nem lehet a külpolitika eszköze. Nyilvánvaló, hogy a katonai erő növelésével egyetlen nagyhatalom sem válhat mindenhatóvá. Sőt mi több, a katonai erőre való egyoldalú hagyatkozás végső soron gvengíti a nemzetbiztonság más összetevőit. Számunkra világos a szabad választás elvének kötelező érvényessége. Ha ezt nem ismerik el, az a legsúlyosabb következményekkel járhat a világbőkére nézve. A szónok a továbbiakban hangsúlyozta. hogy az adott történelmi helyzetben felmerül az ENSZ új szerepének a kérdése. Szükséges, hogy az államok átértékeljék a világszervezethez fűződő viszonyukat, hiszen az ENSZ nélkül már nem lehet elképzelni a nemzetközi politikát. Minden államcsoport érdekeit figyelembe kell venni, s erre csak egy olyan szervezet képes, mint az'Egyesült Nemzetek Szervezete. A fejlődő országok adósságproblémáival foglalkozva leszögezte: ha reálisan nézünk a dolgokra, be kell ismerni, hogy a felhalmozott adósságokat nem lehet törleszteni. A Szovjetunió kész arra, hogy száz évre befagyassza a legkevésbé fejlett országok adósságainak visszafizetését, több esetben pedig leírja tartozásukat. A Szovjetunió javasolja, hogy konkrétan vitassák meg az adósságválság megoldásának módjait sokoldalú nemzetközi fórumokon, beleértve ez adós és a hitelező országok kormányfőinek konzultációit, ezeket az ENSZ égisze alatt lehetne megtartani. Beszédének további részében az ökológiai katasztrófa veszélyének elhárítása érdekében felszólított a nemzetközi együttműködésre, majd pedig a békés űrkutatással foglalkozott. Megismételte az űrkutatási világszervezet létrehozására tett javaslatot s megerősítette, hogy a Szovjetunió ebbe kész bekapcsolni a krasznojarszki radarállomást. Mihail Gorbacsov bejelentette, a Szovjetunió úgy döntött, ismét bizonyítja, hogy nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is kész a leszerelés megszilárdítására. A Szovjetunió úgy döntött, hogy csökkenti fegyveres erőinek létszámát. „Az elkövetkező két évben a fegyveres erők létszámát 503 ezer fővel csökkenti, s lényegesen korlátozza a hagyományos fegyvereket. Ezeket a korlátozásokat egyoldalúan valósítjuk meg a bécsi találkozó mandátumáról szóló tárgyalások keretein kívül. A varsói szerződésbeli szövetségeseinkkel történt megállapodás alapián úgy döntöttünk, hogy 1991-ig az NDK-ból, Csehszlovákiából és Magyarországról hat harckocsizó hadosztályt vonunk ki, s feloszlatjuk azokat. Az említett országokban állomásozó szovjet hadseregcsoportokból kivonunk csapásmérő deszantegységeket fegyverzetükkel és szállítóeszközeikkel együtt, s egy egész sor más köteléket és alakulatot is. Ezekben az országokban a katonák száma 50 ezerrel, a harckocsiké pedig ötezerrel csökken. Minden szovjet hadosztályt, amelyek szövetségeseink területén maradnak, átalakítunk. A (e’enlegihez képest más lesz struktúrájuk, amely a tankok jelentős számának kivonása után egyértelműen védelmi jelleget ölt. Ezzel párhuzamosan a Szovjetunió európai részén is csökkentjük a haderő/létszámát és a fegyverzetet. Országunk e részében és európai szövetségeseink területén a szovjet fegyverzet száma összességében 10 ezer harckocsival, 8500 tüzérségi rendszerrel és 800 harci repülőgéppel lesz kevesebb. E két év folyamán lényegesen csökkentjük a Szovjetunió ázsiai részén is a fegyveres erőket. A Mongol Népköztársaság kormányával történt megegyezés értelmében az ott ideiglenesen elhelyezett szovjet katonák jelentős része hazatér. Ezzel az alap vető jelentőségű döntéssel a szovjet vezetés a nép akaratát fejezi ki, amely egész szocialista társadalmunk mélyenszántő megújítására irányul. Az ésszerű és megbízható elégségesség szintjén fogjuk fenntartani az ország védelmi képességét, senki se essen kísértésbe, hogy fenyegesse a Szovjetunió és szövetségesei biztonságát. Ezzel az akciónkkal, s a nemzetközi kapcsolatok demilitarizálására irányuló egész tevékenységünkkel egy másik időszerű problémára is figyelmeztetni akarjuk a világközösséget — ez a fegyverkezési gazdaságtól a leszerelési gazdaságra való áttérés“ — mondotta Mihail Gprbacsov. Az afganisztáni helyzetről szólva kijelentette, hogy az ENSZ-közgyűlés novemberi határozatát néhány konkrét intézkedéssel ki lehetne egészíteni. A határozat szavaival élve: annak érdekében, hogy az afgánok mielőbb ■ és átfogó módon megoldják a széles alapokon nyugvó kormány létrehozását, a következőket kellene tenni: — 1989. január elsejétől mindenütt elrendelni a tűzszünetet. A tárgya( lások során fennmaradnának olyan területek, aníelyeket az afgán fegyveres csoportok ellenőriznének, — ezzel összefüggésben, ugyanettől az időponttól kezdve le kell állítani minden fegyverszállítást a szembenálló feleknek, — a széles alapokon nyugvó új kormány kialakításának — ahogyan azt az ENSZ-határozat feltételezi — ideje alatt az ENSZ békefenntartó erőit küldenék Kabulba és más stratégiai fontosságú helyekre. — felkérjük az ENSZ-főtitkárt, hogy segítse elő az Afganisztán semlegességéről és demllltarizálásáről szóló nemzetközi konferencia mielőbbi megrendezését. Mihail Gorbacsovnak az ENSZ-köz.gyűlés 43. ülésszakán elhangzott beszéde világszerte rendkívüli visszhangot váltott ki. VILÁGGAZDASÁGI HELYZETKÉP A nemzeti jövedelem képzőse A világgazdaság múlt évi fejlődésével kapcsolatban csak néhány összefüggés erejéig és az európai KGST- tagországok viszonylatában foglalkozunk. Az európai KGST országokban a gazdasági növekedés dinamikájának lényeges visszaesését a múlt évben a termelőeszközök hatékonyságának alacsony színvonala és a kivitel gyenge dinamikája idézte elő. A múlt évben a nemzeti jövedelem tervezett képzését csak a Magyar Népköztársaságban teljesítették. Ha a nemzeti jövedelem 1987. évi képzését összehasonlítjuk az 1986-os év szintjével, megállapíthatjuk, hogy a múlt évben lényeges visszaesés volt tapasztalható hazánkban, az NDK- ban a Lengyel Népköztársaságban, Romániában és a Szovjetunióban, kisebb mértékű csökkenés a Bolgár Népköztársaságban, növekedés pedig csupán Magyarországon. A Szovjetunióban a múlt évben a hetvenes és a nyolcvanas évek egyik legalacsonyabb szintjét érték el. Ha a hat európai KGST tagországot vesszük alapul. arra következtethetünk, hogy a nemzeti lövedelem képzése a múlt évben az utóbbi öt év legalacsonyabb szintjére csökkent. A nemzeti fövedelem képzésére az Ipari (Románia), de főleg a mezőgazdasági termelés (Bulgária. Románia, Lengyelország és a Szovjetunió) hatott kedvezőtlenül. Míg a hat európai KGST+aeországban a mezőgazdasági termelés 1986-ban átlagosan 5,3 százalékkal növekedett, addig a múlt (II.) évben fél százalékkal visszaesett. Lemaradás volt tapasztalható Bulgáriában (4,8 %), Lengyelországban (3,0 %) és Magyarországon (1 %], viszont növekedést értek el Romániában (2,3 %), az NDK-ban (1,6 %} és hazánkban (0,9 %). -Ha az európai KGST-tagországok 1986—1987. évi gazdasági növekedésének dinamikáját összehasonlítjuk az 1981—1985-ös évek átlagával, megállapíthatjuk. hogy a némi - csökkenés ellenére folytatódott az 1983-as évhez viszonyított évenkénti növekedés gyorsítása. Sokkal bonyolultabb lesz viszont a nyolcvanas évek második felére tervezett növekedési ütem betartása. Az ötéves feladatok teljesítése érdekében az 1988—1990-es években átlagosan 6 százalékkal kellene növelni a nemzeti jövedelem képzését, ami nehezen elképzelhető. Ha hazánk nemzeti jövedelme képzésének dinamikáját értékeljük, arra a következtetésre juthatunk, hogy az 1966—1987-es években az 1983— 1985-ös évekhez viszonyítva csökkenés volt tapasztalható. Ezt főleg az Ipari termelés dinamikájának lelassulása. a termelőeszközök alacsony hatékonysága és a termékszerkezet-váltás elégtelen színvonala idézte elő. Ha teljesíteni akarnánk a nyolcvanas évek második felére tervezett nemzetijövedelem-képzést, akkor az 1988— 1990-es években 4,3 százalékos növekedési dinamikát kellene elérnünk. Az európai KGST-tagországok múlt évi fejlődéséből pozitívan emelhető ki a társadalmi munkatermelékenység évi dinamikájának megőrzése és további növelése, ami elsősorban az anyagi termelésben foglalkoztatottak állandósításának, illetve csökkentésének köszönhető. Hazánk kivételével az összes többi európai KGST-tagországban a múlt évben a társadalmi ■munkatermelékenység gyorsabb ütemben növekedett, mint a nemzeti jövedelem képzése. Foglalkoztatottság Az európai KGST-tagországok közül a múlt évben Magyarországon tovább csökkent, az NDK-ban és Bulgáriában az 1986-os év szintjén állandósult. Lengyelországban, Romániában és a Szovjetunióban 0,5 százalékkal, hazánkban pedig 0,8 százalékkal növekedett a foglalkoztatottság. A növekedés — hazánk kivételével — kimondottan a nem termelési szférával volt kapcsolatos. A szocialista közösség országaiban elvégzett elemzések eredményei megmutatták, hogy a munkaerővel kapcsolatos helyzet nem annyira feszült, mint ahogy az a számadatokból következik. A teljes mértékű foglalkoztatottság ugyanis a munkaerő nem hatékony kihasználásával párosul. A gazdasági kísérletek eredményeiből arra lehet következtetni, hogy a szocialista közösség országainak termelővállalatainál többen dolgoznak, mint amennyire szükség volna. Ez az irányító és adminisztratív apparátusra is vonatkozik. A szovjet ökonómusok adatai alapján például a Szovjetunióban az irányítási és közigazgatási szférában 18 millióan dolgoznak, ami a foglalkoztatottság 14 százalékát érinti. Az idei év január elsejét a Szovjetunióban a termelővállalatoknál dolgozónként 300 rubel értékű különleges adót vezettek Ьэ annak érdekében, hogy a vállalatokat a munkaerő hatékony kihasználására ösztönözzék. (Folytatjuk] Д karácsonyt ünnepek közeledtével egyre 'gyakrabban térünk be az áruházakba és üzletekbe abban reménykedve, hogy végre rábukkanunk az elképzelésünknek megjelelő vagy legalább is azt megközelítő ajándékra. Természetesen azonban nemcsak ajándékbeszerzés céljából járjuk a boltokat, hiszen kenyér, tej, ruhanemű vagy lábbeli a szürke hétköznapokon is szükséges. Az élelmiszer-ipari, ' fogyasztási vagy közszükségleti cikkek beszerzési gondjai nem éppen a legfőbb fényt vetik a hazai áruellátásra. Mindennapi bosszankodásunk nem egy esetben éppen a foghíjas kínálatra vagy éppen az udvariatlan kiszolgálásra vezethető vissza. Mivel én is szenvedő alanya vagyok az árubeszerzési kálváriáknak, természetesen nagy érdeklődéssel vártam a belkereskedelmi és idegenforgalmi tárca, valamint Piaci kórkép az ipari minisztérium képviselőinek véleményét arról, hogy a hazai áruhálózat dolgozói miként készültek fel az év végi hajrára, a hagyományos erőpróbára. Megtudtam, hogy az üzletekben az utóbbi időszakban hiába keresett termékekből, illetve árucikkekből a korábbi esztendők hiányosságai és mulasztásai miatt nem tudnak elegendő mennyiséget gyártani, s így természetesen forgalmazni sem. A szakemberek szépen felévített, gondosan előkészített beszámolókban magyarázták, hogy a legtöbb ellátási probléma forrása: a vásárlóerő növekedése jócskán meghaladja az árukészletet. Emellett a nem megfelelő áruszerkezet is nem kis szerepet játszik a jelenlegi helyzet kialakulásában. A kereskedelem képviselői — a mundér becsületét védve — a termelőkre igyekezték hárítani számos esetben a felelősséget, míg a gyártók hagyományosan az adásvételi kapcsolatok alacsony szintiére, az alap- és nyersanyagok hiányára és más ,objektiv okokra, illetve nehézségekre hivatkozva mondták el védőbeszédüket. A vénén természetesen mindkét fél képviselői ígéretet tettek, hogy minden tőlük telhetőt meotesznek a hibák mielőbbi kiküszöbölése ér dekében. A jövőben javítani joaiák az együttműködést, hogy közös erővel megoldják a problémákat. Azon fognak igyekezni, hogy legközelebb ne forduljanak elő hasonló hiányosságok... Folytathatnám a jól ismert közhelyeket, a tömeqtóiékoztató eszközökben nyilatkozó, a közösség érdekeire hivatkozó bölcs megállapításokat, de nem akarom próbára tenni az olvasó türelmet. Engem leginkább az bosszantott fel, amikor hallgatva a beszámolókat, megtudtam, hogy a különböző belső és külső nehézségek ellenére a belkereskedelem • nagyon jó évet fog zárni, mert nemcsak teljesíti a legfontosabb mutatókat, hanem azokat túl is szárnyalja. Óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy milyen mutatók teljesítése szerint értékelik a belkereskedelmet? Véleményem szerint ugyanis kizárólag a kiskereskedelmi bevétel nagyságára alapozva nem volna szabad. ilyen kategorikus kijelentéseket tenni. Mert, ha az emlékezetem nem csal, én úgy tudom, hogy a belkereskedelmi hálózat dolgozóinak elsődleges feladata a vásárlók mennyiségi, szerkezeti és minőségi igényeinek a kielégítése Vajon elfeledkeztek a legfőbb szempontról, s a vásárlóközönség 'véleményét figyelmen kívül hagyva, az ágazatok önmaguk számára állítják ki a bizonyítványt? Ha így van, akkor ezen sürgősen Változtatni kell(ene). Vásárlói szemszögből nézve, engem például nem érdekel, hogy hány százalékkal teljesítették túl bevételi tervüket a belkereskedelem dolgozót, amikor például nem lehet rendszeresen tejtermékeket vásárolni, s a cipőüzletben csak törpékre vagy pedig kizárólag óriásokra méretezett lábbeli kapható. Hasonló a helyzet más árucikkekkel is, de vázolni a helyzetet ennyi is elég. Bevallom, hogy eredetileg nem ilyen módon akartam írni a témáról, az év végi belkereskedelmi helyzetről. De a hivatalos véleményeket és beszámolókat hallgatván nem tartottam fontosnak azzal foglalkozni, hogy egyes termékekből mennyivel lesz kevesebb, esetleg több a korábbi időszakhoz viszonyítva az év végi piacon. Mindenki úgyis aszerint ítéli meg a téli áruellátást, hogy mit sikerül az üzletekben megvásárolnia. Hiába dicsekedik például az egyik vállalat képviselője azzal, hogy 5 ezer téli cipővel többet szállít, ha több mint 500 ezer párral marad adósa a cipőipar a belkereskedelemnek ... Tudom, hogy nem lehetséges az egyik napról a másikra megoldani a bonyolult alapanyag beszerzési, gyártási, technológiai és forgalmazási nehéztéaeket. Szerény ismeretóm szerint erre hosszabb időszakra van szükség, különösen, ha figyelembe vesszük a szerkezetátalakítással kapisolatos bonyodalmakat. Ám, ha a belkereskedelem nem tud eleget tenni eisődleaes ieladaiának, s nem képes kielégíteni a joaos piaci iaényeket. akkor legalább ne kürtölie szét „sikereit“, s ne értékelje önmaaát. Mert ezzel csak tovább bosszantja az amúay is riühös vásárlót. BÁRDOS GYULA Felhívás! Hirdetési rovatot indítunk! Felhívjuk Olvasóink, a mezőgazdasági vállalatok, üzemek, intézmények és szervezetek figyelmét arra, hogy lapunk — az Olvasóink körében végzett közvélemény-kutatás alapján — 1989. január elsejétől hirdetési rovatot indít. A hirdetéseket — amelyek díja soronként 12, keretben pedig négyzetcentiméterenként 10 Kčs — a mielőbbi megjelenésre való tekintettel a 3. oldalon közöljük. Kérjük a hirdetni szándékozókat, hogy minden esetben I tüntessék fel a megjelenés kívánt formását (sor vagy keret), közöljék a megjelenés időpontját (hetilapról lévén szó lapunk számát vagy megjelenésének dátumát) és azt, hogy hányszor kívánják megjelentetni a hirdetést. Mivel a hetilapnál hosszabb a nyomdai átfutási idő, a hirdetéseket legalább 14 nappal korábban juttassák el szerkesztőségünkbe, í A hirdetési díjat kiadóvállalatunk pénzesutalványán kell ■ befizetni, amelyet szerkesztőségünk juttat el a feladók címére. A hirdetéseket lapunk címére (815 75 Bratislava, Križkova 9.) küldjék, „Hirdetés“ megjelöléssel. A SZERKESZTŐSÉG *
