Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-15 / 28. szám
1988. Július 15. SZABAD FÖLDMŰVES 7 GOMBASZÖG 1988 = A Csehszlovákiai magyar dolgozók országos kulturális ünnepélyéről különösen jő Írni abban az évben, amikor a krónikás visszatérhet a gyökerekhez, s egyebek között elmondhatja, miért éppen Gombaszög.. Miért éppen itt, a festői gömöri táj ölén, találkoznak a dal és tánc kedvelői, népi örökségünk ápolói? Az apropó, ami arra ösztönöz, hogy a múltba visszanézzünk, nem az, hogy ez már harmlncharmadszor történt. Hanem egy kerek évforduló: a Sarló fiO éve. Ehhez a mozgalomhoz vezetnek ugyanis a gombaszögi kulturális ünnepély gyökerei, mert a Szilicei-fennsík tövében jöttek össze 1928-ban azok a baloldali magyar fiatalok, akik tenni akartak valamit önmagukért, a közösségért. Egy, a valóságot kutató regőscsapat indult akkor útjára Gombaszögből. Az ő tiszteletükre jön össze minden év nyarán több ezer ember ezen a helyen. A húszas évek cserkészmozgalma egyfajta felszabadulást, szabadabb kiélési formát jelentett a csehszlovákiai magyar fiataloknak. Távol az ellentmondásokkal teli világtól összetartó közösségeket alakítottak ki. melyek öntevékeny szellemi tartalommal töltötték meg a cserkészkereteket Ezekből nőtt ki a mozgalom, amelynek kicsúcsosodása az 1928 augusztusában Gombaszögön megrendezett találkozó volt. Ez lett a Sarló alakuló gyűlése, amely az 1928—31-es években vezető szerepre tett szert a csehszlovákfai magyar diákmozgalomban. Fokozatosan közeledett a tudományos szocializmus eszméihez, ami főleg a harmincas évek elején nyilvánult meg, amikor a CSKP-vel való együttműködésük szorosabb lett, és a sarlósok egy része bekapcsolódott e párt munkájába is. A Sarló 1934-ben belső szükségletből szüntette be tevékenységének addigi formáját, de szellemét továbbéltette a Vörös Barátság — a sarlósoktól alig pár évvel fiatalabb csoportja S nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a Sarló hagyományaira támaszkodva Szlovákla-s xerte alakultak a harmincas években kisebbségi mozgalmak. Erre a hat évtizeddel ezelőtti időszakra volt hivatott emlékezni és emlékeztetni az az országos szeminárium is, amelyet a Csemadok Központi Bizottsága, az SZLKP KB Marxizmus-Leninizmus Intézete, valamint a Szlovák írószövetség magyar szekciója rendezett a történelmi honi imereti aktivisták számára, közvetlenül az idei gómbaszögi ünnepi hétvége előtt Tozsnyón (RožSava). A jelenlevők tisztelettel üdvözölhették a kis bányászvárosban az előbb vázolt események ma is élő résztvevőit — a már szinte kivétel nélkül ősz hajú, de szellemükben fiatalos sarlósokat. Tartalmasnak ígérkező műsorpontok csábítottak a részvételre, ám a szervezők nyilván nem gondoltak arra, hogy például a pénteki munkanapon délelőtt kilenc órakor kevesen tudják majd meghallgatni a hazánk nemzetiségeiről szóló előadást. Pedig időszerű és fontos téma ez, amit bizony több embernek kellett volna végighallgatnia. De vegyük sorjában, mi is történt ezen a szemináriumon. Lut ács Tibornak, a Csemadok KB vezető titkárának a megnyitója után Viliam Plevza. az SZLKP KB Marxizmus-Lenintzmus Intézetének igazgatója tartott előadást A csehszlovákiai magyar és szlovák értelmiség harca a társadalmi haladásért címmel. Ebben elemezte a húszas és harmincas évek haladó mozgalmait, vázolta a Sarló kialakulásának körülményeit, szerepét a burzsoázia elleni harcban. Példákat sorolt fel a DAV és a Sarló kapcsolatára, párhuzamokat keresett gondolatiságuk hasonlóságára. Sándor László, a Sarló egyik alapítója, a mozgalom kisugárzó hatásáról beszélt. Kiss József, az Oj Szó főszerkesztője volt a következő előadó, aki a Sarló utóéletével foglalkozott, hangsúlyt helyezve a háború után fellelhető nyomainak kimutatására. Az első nap három előadását a hozzászólók gondolatai követték. A jelenlevő sarlósok közül Buross Zoltán, Nagyidai Ernő, Horváth Ferenc. Száraz József, Vass József emlékeztek a múltra. Különleges, emelkedett hangulatú volt ez a beszélgetés, mert bizony ritka dolog, hogy hat évtUed után találkozzanak egy mozgalom alapító tagjai. Utánuk a tőlük jóval fiatalabb, de az ő szellemiségükben tevékenykedő Böszörményi István kért szót. Hazai magyarságunkkal kapcsolatos gondolatait, indítványait, fontosnak, rögzítésre méltónak tartom, s bízom benne, hogy ezekből megvalósítanak valamit felsőbb szerveink. — A közép-szlovákiai Jesenskén — mondta a felszólaló — található az a ház. ahol annak idején először hangzott el Balogh Edgár szájából a Sarló kifejezés. Tehát már itt, ezen a helyen kezdtek formálódni a mozgalom alapjai. Ennek tiszteletére az idei jubileumi évben emléktábla elhelyezésével fejezhetné ki az utókor a forradalmi elődök megbecsülését. Továbbá a Csemadok KB pártfogásába vehetné ezt a házat, amely nagyságánál fogva alkalmas lenne egy irodalmi és néprajzi múzeum kialakítására, akár szlovákiai méretekben is. Létre lehetne itt hozni egy Sarló-emlékszobát és lehetőség lenne különféle rendezvények megtartására is. Azt hiszem teljes mértékben egyetérthetünk Böszörményi Istvánnal, mert évek óta húzódó gondok megoldást lehetőségeit vázolta, amikor elég egy kis akarat, ügyszeretet, meg némi pénz. A szeminárium másnapján Sziegl Ferenc, az SZSZK Kormányhivatala nemzetiségi titkárságának vezetője tartott előadást, Csehszlovákia szocialista fejlődése a februári győzelem után, tekintettel a nemzetiségek fejlődésére címmel. Mindnyájunkat érintő kérdésekről beszélt, és csak sajnálni lehet, hogy nem nagy számban hallgatták Itteni magyarjaink a tényeket és lehetőségeket. A szeminárium utolsó előadója Vadkerty Katalin, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa volt. A legértékesebb hozzászólást mindenképpen Dobos László szavai, gondolatai jelentették. A Sarló számunkra erkölcsi többlet, fogalmazta meg neves írónk. Annak Idején ez a mozgalom dogmákat döntött össze és programot adott, ami sók részében még ma is aktuális. Sajnos a Sarló utóélete, a hagyaték Itt nálunk nem azt kapta és kapja, amit érdemelne. Üjból elhangzott a kérdés: Nem kellene-e élővé tenni azt a szellemi hagyatékot, melyet ez a mozgalom létrehozott? Június 18—19 én. a Sarló megalakulásának helyén. Gombaszögön zajlottak az országos kulturális ünnepség eseményei. Hadd tudjam le rögtön a\p időjárás kérdését, mert ennek milyensége minden évben ott kisért e rendezvény fölött: az idén minden rendben volt, nem lehet panaszunk az égiekrel Az első nap délutánján nyitották meg A szőlőtermesztés tárgyi hagyományai cfmű néprajzi kiállítást, a martosi (Martovce) éneklőcsoport közreműködésével. Ezen az érdeklődők főként a szőlőművelés és a szőlő feldolgozásának hagyományos eszközeivel ismerkedhettek meg. E tárgykörhöz a bejáratnál részletes útmutatót is kaptak, melyben az Észak-Magyarországon a X—XII. században kialakult, és a mai napig folyó szőlőművelés módszereibe is bepillantást nyerhetnek a néprajz iránt érdeklődők. 16 órai kezdettel került sorra a Február fényében című válogatott népművészeti műsor. Ez volt a gombaszögi ünnepségnek az a része, amelyet a televízió Is közvetített élő adásban. Itt a meghfvott folklórcsoportok legjava léphetett a színpadra. Ekkor láthatta a jelenlévő közönség és a tévénézők a Csemadok KB Szőttes népművészeti együttesét, a Szeged táncegyüttest Magyarországról. az UŠZSZSZK folklóregyüttesét, a Carnica táncegyüttest Kassáról (Košice), a Vonica folklőregyüttest Gottwaldovből, a Nagy Csalit Somorjárói (Samorín), a martost éneklőcsoportot, az Ilosvai táncosait Nagyidáről (Veľká Ida), a Csaliót Somorjáról és a Csallóközi Táncegyüttest Dunaszerdahelyrő! (Dun. Streda). Ä Jó ütemben pergő táncműsor’ után került sor az idei 33. országos kulturális ünnepély megnyitójára. Az előző népművészeti bemutató megtekintése után ezen részt vettek a pSrt- és állami szervek küldöttel, valamint a Nemzeti Front küldöttségének tagjai. A küldöttséget Rudolf Jurík, a CSKP KB tagja, az SZLKP KB osztályvezetője vezette. Tagjai között volt Anna Rybnikárová, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke. A Keletszlovákiai kerület párt- és állami szerveinek küldöttségét Rudolf Blaho, a kerületi pártbizottság titkára, a Rozsnyói járás klüdöttségét Ján Gallo, a járási pártbizottság vezető titkára vezette. A Csemadok Központi Bizottságának képviseletében megjelent Sidó Zoltán elnök, és lakács Tibor vezető titkár. Jelen volt még Boros Jenő, az MNK bratlslaval főkonzulja. Az ünnepi nagygyűlés szónokai Rudolf Jurík és Sidó Zoltán volt. Az előbbi átadta az SZLKP KB első titkárának személyes üdvözletét, majd beszédében részletesen szólt a dolgozó nép februári győzelmének jelentőségéről, szerepéről a nemzetiségek további életében. Említette a jelen Időszakban tojyó pártmunka Időszerű kérdéseit, annak eredményeit. Értékelte a Csemadok munkáját, a nemzetiségi kultúra elért eredményeit. Sidó Zoltán beszédében főként a februári események következményeiről, a kulturális szervezet feladatairól szólt. Hangsúlyozta az alapszervezetek jogköre kibővítésének fontosságát és szükségszerűségét. Az ünnepi nagygyűlés után egészen 19 óráig folytatódott a népművészeti műsor. Ebben színpadra lépett még a Rozmaring Sziliéről fSeűaj, a Hajós Komáromból fKomárno), a Bodrogközi Királyhelmecről fKrál. Chlmec). a Búzavirág Rozsnyóról, a Kisbojtár Stúrovőből és két nagyon ló énekkarunk, a komáromi Egyetértés kőrus és a Galántai Magyar Tanítást Nvelvű Gimnázium énekkara. Az ezt követő szünetben már a győri vendégek kezdték el felkészülésüket a fellépésükre. A kezdésre majdnem teljesen megtelt a nézőtér — a legtöbb néző szombaton este az előadásra volt kíváncsi. Kálmán Imre—Harsányt Zsolt »Marice grófnő« című operettét a Győri Kisfaludy Színház művészei adták elő nagy közönségsikerrel A majd éjfélig elhúzódó zenés darab még nem jelentette a szombati gombaszögi műsor utolsó számát. A berzétet íBrzotín) művelődési házban az operett alatt már megindult a táncház, s jő hangulatban Jőval éjfél után ért csak véget. Több, a délután folyamán a színpadon látott népzenét játszó zenekar húzta itt a talpalávalőt. Ä kulturális ünnepély második napja Rozsnyón kezdődött délelőtt kilenc órakor a felszabadulási emlékmű ünnepélyes megkoszorúzásával. Ezután a Bányászok teréről, Rozsnyó főutcáján menettánc-bemutató zajlott. Ennek befejeztével Ismét Gombaszögre tértek vissza a szereplők, s lassan az érdeklődők is ebbe az irányba vették útjukat. Sajnos, amikor a gyermekek lépnek fel — s ez általában vasárnap délelőtt van —, nagyon kevés még a nézőtéren elfoglalt ülőhely. Kiest az érdeklődés ez iránt a míisorrész iránt. Jobbára ilyenkor a szülőknek kéne megjelenniük a gyermekeikkel. mert főleg az 6 számukra lehetne érdekes, amit kortársaik produkálnak a nagy színpadon. Hogy élményhez jutva esetleg szintén valami hasonlóval kezdjenek el foglalkozni, továbbéltetni a népművészet kincseit. Csakhát amint szinte minden éven tapasztaljuk kevés az olyan szülő Gombaszög vidékén, aki gyermekét Ilyen élményben akarná részesíteni. Ä vasárnapi délután a Barátaink üdvözlete jelsző alatt zajlott. Itt ismét azok a vendégek léptek a színpadra — most nagyobb lehetőséget kapva —, akiket előző nap már láttunk fellépni. Főleg a Szőttes volt nagyon jő. Az új vezetés gyönyörű ruhákba öltöztette táncosait, s ezek színvonalas tánctudása sem maradt el. Estére ismét megtelt a nézőtér, sokan voltak kíváncsiak a budapesti Vidám Színpad művészeire. Csala Zsuzsa, Bodrogi Gyula, Stranb Dezső és Szuhay Balázs zenekaruk kíséretében ' szórakoztatta a közönséget. A másfél órában egyéni — talán két kivételtől eltekintve — műsorszámokat adtak elő. Bocsásson meg nekem, aki másképp érezte, de én több helyen laposnak és meglehetősen rutinmunkának láttam előadásukat. A gyors tempó miatt — meg lehet, hogy más is közrejátszott — nem sikerült közvetlen kapcsolatot teremteni a nagyszámú közönséggel. Befejezésül még annyit: Valami új ötletre lenne szüksége Gombaszf.gnek. Na persze nem olyanra, hogy valahová elviszik. Ilyen már volt itt. Hanem hűen a Sarló hagyományaihoz, annak szelleméhez. Hiszen Gombaszög egy csúcs kellene hogy legyen egy folyamatban. Higgyünk a jövőben: abban, hogy előbb-utőbb csakugyan az lesz. Esetleg Ismét csalódunk majd egyet. Ilyen Is volt már. AMBRUS FERENC t