Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-09 / 49. szám
1988. december 9. SZABAD FÖLDMŰVES 13 2 5 év a talajjavítás szolgálatában Az ember úgyszólván ősidők óta Igyekezett a saját javára formálni környezetét. A kezdetben többnyire öncélú, a létszükséglet által diktált tevékenysége a fejlődés során a haladás elért fokával párhuzamosan egyre tudatosabb, célszerűen Irányított folyamattá változott a minél kedvezőbb életlehetőség megteremtése érdekében. A környezetre, az ökológiai egyensúlyra ez a folyamat azonban nem minden esetben bizonyult kedvezőnek. Annyira nem, hogy ma a környezet az emberiség létfenntartásának elsőrendű kérdése. A csörlős tömlős öntözőberendezések a jövőben is a legelterjedtebbek közé tartoznak (Kontár Gyula felvétele) A Vásárát! (Trhové Mýto) Élsz csepegtető öntözésének berendezései (Archívumi felvétel) az árvíz elleni védelem tekintetében a folyók medrének a szabályozása is elkerülhetetlen hldromelioráclős intézkedés. Ma a szabályozott folyómedrek hossza meghaladja a 4 ezer kilométert. 1990-tg valamivel több mint 1200 kilométeres távon szükséges a folyómedreket szabályozni. Az Állami Meliorációs Igazgatóság megalakulásával kedvező feltételek jöttek létre a nem beruházésos jellegű talajjavítást munkák célszerűen Irányított megvalósítására. A hetvenes évek eleién az agromeliorációs munkák valamennyi járás területén beindultak. 1971-től 1980-lg úgyszólván 780 ezer hektáron hajtották végre az agromeliorációs intézkedéseket, összesen 7,2 milliárdos költségben. A mezőgazdasági üzemek talaljavltásra a salát eszközeikből további 3,2 milliárd koronát fordítottak. A Jelenlegi ötéves tervidőszak végéig az agromelloréclős munkát 1 roiyiő 760 ezer hektáron kpll elvégezni. A szükséges takarmányalap megteremtése szempontiéból nagy jelentősége van az állandó gyepterületek rekiíltiválásának. Csak 1990-tg 436 ezer hektárnyi gyepterületnek - kell a termőképességét helyrehozni. Napjainkban a Szlovákia területén létrehozott meliorációs beruházások értéke eléri a 15 milliárd koronát, ebből az Állami Meliorációs Igazeatőság felügyeletében lévő érték meghaladta a 9 mllllárdot. Az eddig megvalósított meliorációs beruházások, Jőllehet tetemes ráfordításokat Igényeltek. viszont az Intézkedések nyomán a várt eredmény sem maradt el. Az Öntözött területeken például a növénytermesztés bruttó termelése 25—30 százalékkal múlté felül az öntözetlen területek termelési értékét. Agromeliorációs Intézkedésekkel az 1971—1985-ös években a mezőgazdasági terület 15 ezer hektárral, a •zántőterületet pedig 54 ezer hektárral bővítettük, pontosabban fogalmazva pótolhattuk a terttletelvonást. Továbbá 15 ezer hektáron Intenzív szőlőültetvényeket és gyümölcsösöket telepítettünk, s több mint 178 ezer hektáron növeltük az állandó gyepterületek termőképességét. A Keletszlovákiai-síkság meliorációs rendezése Is pozitív eredménnyel járt. méghozzá nem csekély, mintegy 200 ezer hektárnyi területen. Jól példázzák ezt az elmúlt évek eredményei. Azokról a területekről, ahol korábban kalászos gabonából alig takarítottak be 2,2—2,5 tonnánál többet hektáronként, az idén 5,46 tonnájs hektárhozamot értek el. Sőt, tíz mezőgazdasági üzemben a termés meghaladta a 6 tonnát. S ez kétségtelenül a talajjavítás sikerének mondható. A lövőben a hidro- és az agromelioráclókra még Igényesebb feladatok hárulnak. Az ú| beruházások mellett ugyanis folyamatosan korszerűsíteni kell a régebbieket. Ezen túlmenően a talaliavításl programokba újszerű intézkedéseket Is be kell Iktatni. Az intenzív mezőgazdasági termelés számtalan negatív hatással jár. Az agromelioráció feladata, helyrehozni a nehéz mezőgazdasági gépek által okozott talajtömörödést, a túlzott műtrágyázás következtében a talajok elszlkesedését. Fokozott erőfeszítést kell majd kifejteni az Ipari szennyeződés által károsított talajok helyreállítására. Ez pedig nem kevés, hiszen csak Szlovákiában meghaladják a 200 ezer hektárt. Ütszerfl hatékony módszerek bevonását Igényli a talajerózió elleni védelem Is. Már a jelenlegi programokban Is kiemelt helyen szerepelnek az ökológiai kérdések, az életkörülmény megóvása, illetve az életkörülmény olyan rendezése. amely az esztétikai szempontok figyelembe vételével az ökológiai egyensúly megtartását tekinti feladatának. 4 KLAMARCS1K MÄRIA Szem, szár, csutka a kocák takarmányozásában Asertéstakarmányozésban, főként a betakarítás után mesterségesen szárított szemes kukoricát használnak fel. Ennek rendkívül sok előnye van, de néhány hátrányos hatása Is ismert. így egyebek között a hibás szárítási eljárás következtében a ltzln károsodásával kell számolni, azonkívül a hízósertések gyomorfekély-megbetegedései és a gyors szárítás között Is lehet összefüggés. A vemhes és szoptatós kocák takarmányozásában a szemes kukorica nem nevezhető Ideális takarmánynak. Tűi nagy az energiakoncentráció)a, ezért ajánlatos megfelelő kiegészítő komponensekkel az energlasztnt csökkentésére törekedni. Ez azonban sok esetben nehéz feladat, mivel például a zab- vagy a búzakorpa csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre, a zöld lisztek (például lucernaliszt! előállítása viszont nem gazdaságos. Kisebb napi takarmányadagokkal lehetne még az energlabevltelt csökkenteni, ez viszont takarmányozás technikai okokból nehezen oldható meg, és más gondokhoz (például az állatok állandó éhségérzete miatt nermanens stresszállapothoz) vezethet. A szemes kukoricának alacsony a rosttartalma Mivel — mint említettük — a zab. árpa és korpa csak korlátozott mértékben áll rendelkezésre, olyan tömegtakarmány felhasználása látszik célszerűnek, amely mind friss, mind tartósított formában alkalmas a rostszlnt emelésére, ezenkívül Ízletes és kedvező a táplálőanyag-összetétele Is. Ogy látszik, hogy a vázolt problémák megoldásában a kedvezőtlen energiahelyzet „segítséget* nyújthat. Az energiaárak emelkedése ugyanis arra kényszerltette a termelőket, hogy a kukorica szárítás nélküli tartósításának különböző módjait részesítsék előnyben a szárítással szemben. Általában a következő lehetőségekkel számolhatunk: Egész kukoricaszem silőzása. Ez az eljárás viszonylag nagy veszteséggel Jár, ezért a gyakorlatban nincs Jelentősége. Kukoricadara silőzása. Ez a legjobban elterjedt tartósítást mód, amely azzal az előnnyel Jár, hogy az anyag jól tömöríthető, ezért csekély a tárolást veszteség, és etetés előtt nem Igényel darálást. További előnye, hogy minden korcsoportban behatárolás nélkül etethető, dietetika! tulajdonságai kiválóak és az élelmiszeripar különböző melléktermékeivel kiválóan értékesíthető, mint a szárított szemes kukorica darája. Szem—csutka dara (CCM), amely a csutka mintegy kétharmadát tartab mázzá a szemmel együtt, darált állapotban. Az eljárásnak az az előnye, hogy a csutkahányad növelt a területegységenként betakarított tápláld’' anyag-mennyiséget, előnye továbbá, hogy a fermentált rostnak kedvező dietetlkal hatása van, ezenkívül az energiakoncentráclfl Is kismértékben csökken. Hátrányként meg kell említeni, hogy betakarításkor a kombájnok kapacitása Jelentősen csökken. Felhasználása a sllózott szemes darával azonos módon történhet, de a kocák takarmányozásában sokkal kedvezőbben alkalmazható lenne. A következő kukoricatermék a kukoricacső-dara, amely a teljes csövet, szemet és a csuhélevelet Is tartalmazza, és elsősorban szarvasmarhatakarmány, de alkalmas kocatakarmánynak Is. Ismertek olyan kísérletek, amelyek frakclonéléssal osztályozzék az eredeti anyagot és így ennek ai összetétele ■ CCM-éhez hasonló, a fennmaradó rostdús hányad viszont változatlanul a kérődzők takarmányát képezheti. A teljes kukoricanövény-szllázs, amelynek a szárazanyaga eléri a 30— 35 százalékot, egyre növekvő Jelentőségű a sertéstakarmányozásban. Ennek a szllázsnak az energlakonceiitráclója nagy, és ha a szecskanagyság 1—2 centimétere«, lói tömöríthető anyag. Ezt a terméket újabban (vagy talán helyesebben: ú|ból) kocákkal Is etetik, nyersrosttartalmának és vegetatív víztartalmának kedvező hatása miatt Is. A teljes kukorlcanövény-szilázs előnyös kiegészítője lehet az elterjedt egyoldalú, gyakran elzsírosodáshoz és emésztési zavarokhoz vezető, kizárólag abrakkeveréket felhasználó kocatakarmányozást rendszereknek, a különböző technológiájú sertéstelepeken. A hagyományos szemes kukorica termelési technológiához képest a teisavas erjesztéssel stabilizált kukoricatermékek lényegesen szigorúbb technológia! feltételekhez és kifogástalanul működő rendszertechnolőglához kötöttek. Különösen a kocák takarmányozására alkalmas teljes kukoricanövény-szllázs készítése követel sokoldalú figyelmet. A kukorica a fiziológiai érettséget megelőzően kerülhet betakarításra, 30—40 százalék közötti víztartalommal a szemekben. A szemek gyakorlatilag a viaszérés stádiumában legyenek, amikor a levelek még zöldek. Az aprítást, a tömörítést és a lezárást nagyon gyorsan kell végrehajtani. Kocatakarmányként a legalkalmasabb a Jól tömöríthető, 1—2 cm hosszúságúra szecskázott egész növény. Az egész kukorlcanövény-sztlázs, a szemes kukoricához hasonlóan, viszonylag energiagazdag takarmány, de (nyers-) fehérje- és ásványlanyag-tartalma kicsi. A kifogástalanul erjedt és tárolt egész növényszilásban 2 százalék körüli a tejsav- és mintegy 0,7 százalék körüli az ecetsavtartalom, pH-értéke 4,0—4,2 közötti. Az egész kukoricanövény-szllázs etetése a sertéstakarmányozás^ ban viszonylag ,,ü]“. A vemhes kocák, a nagyüzemi tartás mai gyakorlatában. többnyire kizárólag száraz takarmányt kapnak, 1,7—2,4 kilogrammot naponta, a technológiától és a takarmányozási rendszertől függően. (Magyar Mezőgazdaság) Ha a környezetről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a talajt, amely a mezőgazdasági termelésnek nélkülözhetetlen termelőeszköze. Az elmúlt évek során a nagyarányú Iparosodás és városiasodás számottevő területet vont el a termékeny földből, a mezőgazdaságtól, amelynek viszont a rohamos népesedés következtében egyre több ember élelmezéséről kell gondoskodnia. A mezőgazdasági termelés, s így az élelmezés szempontjából lénvegbevágőan fontos a termőterület bővítése, a kevésbé termékeny, a kedvezőtlenebb adottságú talajok hasznosítása, s ezek termőképességének a növelése. Legalább annyira fontos a meglévő szántóföld természetes termőképességének a megtartása, megóvása az erózióval, a szennyeződéssel, valamint az intenzív művelés káros hatásaival szemben. Ebből a szempontból meghatározó feladatkört tölt be a melioráció. Jelentőségét már a fejlett ókori birodalmakban is felismerték, Az öntözőcsatornák építésével, a későbbi korszakokban pedig a lápos területek lecsapolásával, a folyómedrek szabályozásával óriási területeket mezőgazdasági termelésre tettek alkalmassá. . Napjainkban a talajjavítás jelentősége hatványozott. Az elmúlt két és fél évtized folyamán csak Szlovákiában a mezőgazdasági terület 218 ezer hektárral csökkent. Annyival, amenynyi nagyjából három középszerű járás területének felel meg. A lakosság száma pedig több mint 100 ezerrel nőtt. Ma egy főre számítva 0,47 hektár mezőgazdasági, ebből 0,29 hektár szántóterület jót. A legnagyobb kiterjedésű szántóterület a Nyugat-szlovákiai kerületben található, ahol a mezőgazdasági területnek mintegy 84,5 százalékát foglalja el. Szlovákia mezőgazdasági területének úgyszólván egvharmadán rétek és legelők helyezkednek el. A talajok termőképességét vizsgálva kiderül, hogy Szlovákia talajainak mindössze 23—25 százaléka nagy termóképességfl. kedvező adottságú, viszont a talajok 75 százaléka a termőerő helyreállítása érdekében kisebb-nagyobb talajjavítási beavatkozásokat igényel. Az Intenzív mezőgazdasági termelés szempontjából még kedvezőtlenebb a helyzet, aszerint, hogy Szlovákia legproduktívabb mezőgazdasági körzeteinek mikroklímája száraz, a csapadék eloszlása az év folyamán pedig egyenlőtlen. Az öntözés sok helyen nélkülözhetetlen. Már a felsorolt tények is világosan tükrözik, hogy a nagyüzemi belterjes mezőgazdasági termelés melioráció nélkül elképzelhetetlen. Az elmúlt évek folyamán több nagyszabású beruházást valósítottak meg ezen a téren. Az első nagyobb arányú hidromeliorációs programot már az ötvenes évek derekán tűzték ki, s kezdték realizálni. De a szerteágazó meliorációs beruházások és Intézkedések átfogó központi irányítása, célszerű tervezése és szakszerű kivitelezése 1963-tól datálódik, amikor létrejött a Mezőgazdasági Beruházó igazgatóság, amely 1969-ben az átszervezések során a mai néven ismert Állami Meliorációs Igazgatósággá alakult. Ma központjai az egész országot behálózzák, s minden járásban megtalálhatók. Szlovákia talajjavítási beruházásainak 25 éves múltjáról, a megvalósított meliorációs építkezésekről, a jelentősebb talaj javítási programokról, valamint a meliorációs tevékenység távlati feladatairól Ján Bodnár mérnök, a Bratislava! Állami Meliorációs Igazgatóság vezetője és munkatársai a közelmúltban megtartott sajtótájékoztatón ismertették az újságírókat. Kétségkívül, a legnagyobb arányú beruházások, a legkiterjedtebb munka a talaj vízgazdálkodásának a szabályozása érdekében történt. A hldromelloráclós beruházások közül a legtöbb figyelmet és eszközt a lápos területek termővé tételére fordították. Szlovákia területén úgyszólván 558 ezer hektárnyi terület követelte meg a pangó vizek lecsapolását. Ez idáig az alagcsövezést 425 ezer hektáron valósították meg, ami 80 szá ra, ahol a lecsapolást további talajjavítási munkák követték és követik még a jövőben a talaj kémiai és fizikai állapotának a szabályozása érdekében. Már említettük, hogy ma a korszerű mezőgazdasági termelésnek egyik legjelentősebb belter|esitó tényezője az öntözés. Nem véletlen, hogy Szlovákia viszonylatában az öntözőberendezések építését jóformán 900 ezer hektárra tervezték. Napjainkban ebből közel 300 ezer hektár öntözhető, ami az Igényelt területnek egyelőre mindössze 35 százalékát közelíti meg. A legtöbb öntözőberendezés a Nyugat-szlovákiai kerületben épült, ahol ma az öntözéses gazdálkodás mintegy 262 ezer hektárt foglal el. A tervek szerint a 9. ötéves tervidőszak végéig az öntözhető terület 45 százalékra, kétezerig pedig 51—54 százalékra fedezi majd a szükségletet. Az öntözőberendezések gyorsabb ütemű építését a lehetőségeinket meghaladó ráfordításon túl a vízforrások hiánya Is hátráltatja. A közeljövőben elsősorban az Érsekújvár! (Nové Zámky). a Nyltrai (Nitra), a Komáromi (Komárno) és a Senlcel járásban kerül sor az öntözőberendezések építésére, miután megoldódik a víztározók kérdése. Bár az öntözőberendezések beruházási költségei tetemesek, viszont szakszerű alkalmazásuk esetén a mezőgazdasági termelés a többszörösére növelhető, mégis a mezőgazdasági gyakorlat csak lassan fogta fel az öntözés jelentőségét. Ez volt az oka annak, hogy a hetvenes években az öntözőberendezések kihasználtsága mindössze 40—60 százalék között mozgott. Az utóbbi években jelentős javulás tapasztalható, lőllehet a szélzaléka a tervbe vett területnek. A 8. ötéves tervidőszak végéig további 56 ezer hektárnyi terület alapcsövezésével rendezik a talajok vízgazdálkodását. A távlati tervek szerint a 9. ötéves tervidőszakban ugyancsak 70 ezer hektárral bővül majd az alagcsövezet-terület. Kétezerig gyakorlatilag befejeződik a talajok lecsapolásával kapcsolatos nagyszabású program. A talajok vízgazdálkodásának a rendezése a legnagyobb arányú munkát a Kelet-szlovákiai kerületben Igényelte, ahol az alagcsövezés meghaladja a 200 ezer hektárt. Vonatkozik ez főleg a Kelet-szlováklal-sikságsőségesen aszályos évjáratok hatására. De 1986-ban 82 százalékra, az Idén pedig már 91 százalékra használták ki az öntözőberendezéseket a mezőgazdasági üzemekben. Az öntözéses gazdálkodás fejlesztése szorosan összefügg a víztározók építésével. A 8. ötéves tervidőszak végéig Szlovákia területén 208 víztározóval számolnak, űrtartalmuk pedig eléri az 54 miliő köbméter vizet. Jelenleg Szlovákia területén 193 víztározó található, amelyben összesen 48 millió köbméter vizet tárolnak. A lecsapolást munkákkal és a víztározók építésével kapcsolatban, de főleg
