Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-12-09 / 49. szám

14 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. december 9, VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÄSZAT • VADÁSZAT • VADÄSZAT • VADÄSZAT • VADÄSZAT • VADÁSZAT • VADÄSZAT // INTERJÜ RUDOLF RÜTHNICK FÖERDÍSSZEL ■ Az NDK-ban a vadgazdálkodás mai, szocialista szervezeti kereteit harmincöt éve teremtették meg. Mi jellemzi ezt a szervezetet, s a vadá­szatról szélé törvényt? — A szocialista rendszerű vad­gazdálkodásról szóló első törvényt 1953-ban alkották meg az NDK ban. Ennek az alapelvei még ma is érvé­nyesek, s az 1984-es ú( törvényben is benne foglaltatnak. A legfontosabb kitétel, hogy a vadállomány a nép tulajdonát képezi. A vadászat joga pe­dig független a földbirtok tulajdoná­tól. Ennek különös jelentősége van a tudományos alapokon nyugvó gaz­dálkodás és a dolgozóknak a szóra­kozássá, sporttá blakult vadászatban való részvétele szempontjából. így van arra lehetőség, hogy a vadász­­területek kijelölése és a vadásztársa­ságok megalakítása a helyi adottsá­goknak és a gazdasági követelmé­nyeknek megfelelően történjék. E cé­lokra az állam a földterületeket térí­tésmentesen bocsátja rendelkezésre. Vadászatunk állami irányítású. Ä legfelsőbb szintű szerv a mező-, erdő- és élelmiszer-gazdasági tárca. A hu­szonöt éve működő 890 vadásztársa­ságnak összesen 44 ezer 500 tagja van. A vadgazdálkodásra vonatkozó törvény előírja a természeti környe­zet védelmét és gondozását Is. ■ Mely költségeket kell a vadász­nak viselnie? — A felvételi díj 20 márka, az évi tagdíj pedig 10-tőj 150 márkáig ter­jed, ezt a jövedelemtől függően szab­ják meg. A vadásztársaságok tagjai az elej­tett vad eladási árának 20—30 száza­lékát kapják meg. Ezen kívül a szőr­més ragadozók, a varjak és más álla­tok elejtése után prémiumra Is jogo­sultak. ■ Milyen feltételei vannak annak, hogy valaki vadászhasson? — A legfontosabb, hogy szeresse a természetet, ismerje az erdőt, az ott éló állatokat, a környezetet. A sza­badon élő állatok megfigyelése, vé­delme, gondozása és téli etetése sok áldozatkészséget követel. 'A vadászat sikerének is az alapos, odaadó munka a feltétele. S ez elkez-' dődik már a vadászvizsgára való fel­készüléskor, s korántsem ér véget a vadászat végét jelző kürtszóval. A vizsgán az elméleti és a gyakorlati tudást egyaránt bizonyítani kell. A szükséges Ismereteket leginkább úgy lehet elsajátítani, ha az ember tagja valamely vadásztársaságnak. Itt aztán az érdeklődése s a képességei szerint lehet valaki fegyveres vadász, kutya­vezető vagy -tenyésztő, a társaságok­nak vannak továbbá ragadozók elejté­sével foglalkozó tagjai, solymászai és persze kürtösei is. (A bajba jutott állatok mentése) ■ KI lehet tagja a vadásztársasá­goknak? — Bárki, a társadalom bármely osztályának és rétegének tagja, mind­egy hogv munkás, paraszt vagy ér­telmiségi az illető; felvételéről társa­dalmi tevékenysége alapián döntenek. ■ Hallhatnánk valamit a vadállo­mány alakulásáról? — A vadon élő állatok a termé­szethez tartoznak, növelik értékét. Ebben az összefüggésben nagyon fon­tos, hogy szaporodásuk a megfelelő határok között történjék. Hazánkban ezért tudományos szempontok figye­lembevételével történik a vadgazdál­kodás. Különösen fontos a megenged­hető legnagyobb vadsűrűség és az egyes fajok állományának meghatá­rozása, boniflkálása. Döntő szempont, hogy az állatok számára legyen ele­gendő táplálék. A nagyvad — mindenekelőtt a vad­disznó és a szarvas — állománya egyes területeken nagyobb a bonlfl­­kált értékeknél. Ez nem kedvező sem a vadászat, sem a mező- és erdőgaz­daság szempontjából. Ennek több oka is van. Előszór Is: Ismert tény, hogy a szabadon élő állatfalok szaporodásá­ra bizonyos természetes Ingadozás jel­lemző. Jelenleg a szóban forgó álla­tok esetében az állománynövekedés szakaszában vagyunk, ez egész Euró­pában megfigyelhető. Emellett azon­ban sokan Indokolatlanul tartózkod­nak az elejtéstől, s helytelenül Ítélik meg a túl nagy állomány következ­ményeit. Ezért alapvetően arra törek­szünk, hogy mindenütt, ahol fölsza­porodás tapasztalható, visszaszorítsuk az állományt a bontflkált értékre. A gondoskodás alatt ez Is értendő. Amíg a legtöbb nagyvad száma nö­vekedett, addig az apróvad esetében — ide tartozik a nyúl, a fogoly, a fá­cán stb. — sikerült elérnünk a kívánt arányt. ■ A vadászat nem főfoglalkozás... — így van, a társaságok tagjai a szabadidejüket szentelik a vadászat­nak. A tapasztalatok szerint a szoká­sos mennyiségű vaddisznó elejtéséhez évente legalább félmillió éjszakára van szükség. Vadászaink évről évre több mint hétezer tonna húst bocsá­tanak a népgazdaság rendelkezésére. Hazánk sokoldalúan és intenzíven hasznosított erdeiben, mezőin, tóvidé­­keln, ahol egyre több üdülni, pihenni vágyó ember tartózkodik, mind bo­nyolultabb feladattá válik a vadászat. ■ Szóljunk néhány *z6t a vadak okozta kárról ie! Ki viseli az anyagi terheket, hogyan lehet csökkenteni a veszteségeket? — A mezőgazdaságnak okozott kárt a helyi kármegállapló bizottságok mé­rik fel. ök rendelik el a szükséges intézkedéseket Is, például az állatok elejtését. Illetve kerftések, vagy elte­relő etetőhelyek felállítását. Az oko­zott kárt a helyi állami szervek dön­tése alapján az Illetékes erdőgazda­ság téríti meg. ■ Ml a véleménye a trófeák szen­vedélyes gyűjtéséről? — Ezek száma és minősége való­ban tanúskodik a vadgazdálkodás eredményességéről, s egyben jutalom is a hosszú évekig végzett munkáért. Gyűjteni azonban csak akkor szabad, ha az állatok cél­tudatos szelekciója hozzájárul a gene­tikai egyensúly fenntartásához, így, miközben biz­tosítjuk a folyama­tos ellátást vad­húsból, hozzájáru­lunk a fajok egész­ségének fenntartá­sához. A trófeák kérdése tehát ösz­­szefügg a vadhús biztosításával és a vadkár megelőzé­sével. ■ Hogyan érté­kelhető az NDK vadgazdálkodása nemzetközi viszony­latban? — Elmondhatom, hogy nagy tekin­télynek örvend. Ha­zánk már több al­kalommal adott ott­hont nemzetközi versenyeknek, ta­nácskozásoknak. Ezek alkalmával kölcsönösen el­mondtuk szakmai tapasztalatainkat és közreadtuk az újabb tudományos ismereteket, meg­ismertük egymás munkáját. Ugyan­akkor bizonyos mennyiségű nagy- és apróvadat is cserélünk egymás kö­zött. A találkozókon szó volt már a továbbképzés és a ^természetvédelem feladatairól Is. (NDK-, 1988/10) Néhány esztendeje Forrás néven HruSovban működött a Nagy­kürtöst (Vefký Krtíš) járás legnagyobb vadásztársasága, öt éve azonban újjáalakult: azóta már csu­pán 2 ezer 689 hektárnyi területen gazdálkodik a 23 vadász és 3 vadász­jelölt. — A társaságunk neve is megválto­zott . — tájékoztatott a minap Ján Matúšov vadgazda —, mivel 1983 óta Teplicóra módosítottuk nevünket. A Teplica egyébként vadászkörzettink egyik kies erdőrészlete. Kénytelenek voltnnk csökkenteni a vadászterületet, mivel egyszerűen nem győztük fel­ügyelni, kellőképpen gondozni, s va­dászni a nagy kiterjedésű körzetet. Régebben mintegy 7 ezer hektárt mondhattunk a magunkénak és 6 község 60 puskása tartozott kö­zénk. A vadásztársaság elnöki tisztségét jelenleg Viliam Lekýr tölti be. — Munkánk, eredmé­nyeink alapján — mon­dotta a vadgazda — a járás legjobb vadásztár­saságai között tartanak bennünket nyilván. Ta­valy példának okáért a nagyvad közül többek kö­zött 20 vaddisznót és 4 őzet lőttünk ki. A terve­zett 582 kilogramm vad­hússal szemben 644 kilót adtunk el. Körzetünkben legtöbb a vaddisznó, és talán mondanom sem kell, hogy nagy károkat okoznak a földműves-szö­vetkezetnek is. Idei ter­vünk 4 szarvas, 9 őz és Ismét 20 vaddisznó kilö­vését Irányozza elő. A Hrušovt Vadásztársa­ság területének mintegy a felét erdők teszik ki. — A bozótosokat, erdő­ligeteket kis patakok há­lózzák be — folytatta tovább Ján Ma­túšov —, ám ezek nyaranta kiszárad­nak. A Teplica nevű forrás viszont a legnagyobb hidegben sem fagy be. A vfzlelőhelyet ezért a vad hóban, fagyban Is nagy előszeretettel keresi ■fel. Sajnos, rájöttek erre már az orv­vadászok is, akik a csapások mentén lesben állva nem egyszer megtizede­lik az állományt. A vadászok nem feledkeznek meg az utánpótlás neveléséről sem. — Közel hat esztendeje — büszkél­kedett a vadgazda — az alapiskolá­ban megalakult az ifjú természetba­rátok köre. A gyerekek gyakorlati felkészítését Jozef Varga, vadász­társaságunk alelnöke irányítja, mig az elméleti tudnivalókkal Zsigmond Ernő pedagógus ismerteti meg az alig tizenéves pionírokat. A nyolc Hón kí­vül jelenleg két leány is tagja a va­dászati szakkörnek. Törődnek a fiatalokkal A tanulásban is jeleskedő pionírok főleg az utóbbi években tettek ki ma­gukért: 1986-ban, az Ifjú vadászjelöl­­tek járási találkozóján a második he­lyen végeztek, tavaly és a műit tan­évben pedig nem találtak járásszerte legyőzőre. S az idén ott voltak az alapiskolai tanulók szlovákiai döntő­jében is. A szakkör tagjai közül elsősorban a Fischer testvérek tűnnek ki szor­galmukkal, rátermettségükkel. Ján Matúšov vadgazda 1 -(A szerző felvétele) — A tét! és a tavaszi szünet nap­jaiban — árulta el Miroslav Fischer — különösképpen nagy gondot fordí­tunk az állatok etetésére. És persze a természetvédelemről sem feledke­zünk meg. — Kettőnkön kívül — vette át a szót Dušan, a testvére — már Anna húgunk is élénken érdeklődik szak­körünk tevékenysége Iránt. Munkánk akad az év minden hónapjában épp elég. Segítünk a felnőtteknek az ete­tők karbantartásában, feltöltésében, az ösvények tisztításában, de közben nyomolvasást Is tanulunk, s játékos formában ismerkedünk, barátkozunk a természettel. Tavaly, a versenyek elótt a gránátdobást Is gyakoroltuk és a lövészetben Is cslszolgattuk tu­dásunkat. — S azóta — kapcsolódott a tár­salgásunkba ifj. Ján Matúšov, a vad­gazda fia — a tanulmányi eredmé­nyeink Is jobbak. Tavaly én nyertem meg az ifjú vadászok egyéni |árásl versenyét, az idén viszont a barátom, Miro lett az első. — Ügy ám — csillant fel a Fischer fiú szeme —, és győzelmemhez épp Janko gratulált elsőnek. Janko édesapjával már 8—10 éves kora óta gyakorta járja az erdőt. A vadgazda kereken 20 éve vadász. — Még kezdő puskás voltam —< jutott Ján Matúšov eszébe a jó né­hány esztendővel ezelőtti eset —, amikor életem első vaddisznővadásza­­tára Indultunk. Rövid barangolás után az egyik erdőszéli kukoricatáblából vadkan csörtetett elő. Gyors egymás­utánban kétszer rátüzeltem, mire az agyaras jószág menten összerogyott Ekkor én a földre dobtam a fegyve­remet és — vadásztársaim figyelmez­tetése ellenére — a hatalmas állat felé futottam. Már csak néhány mé­­ternyire voltam tőle, amikor hirtelen felállt, és nagyot fújva-prüszkölve fe­lém rontott. Mozdulni se tudtam, szinte kővé dermedtem az Ijedségtói. Nagy szerencsémre Idősebb szaktár­sam töltött fegyverrel nézte végig a pár másodperc alatt lezajló esemé­nyeket, vállához emelte puskáját és azonnal a vaddisznóra lőtt. A 130 kW lós kan végre halálos találatot ka­pott, s kimúlt. Fellélegeztem. Meg­gondolatlanságomra majdnem alapo­san ráfizettem. A Hrušovl Vadásztársaságnak még nincs vadászháza. — Tagságunk — szögezi le Ján Ma­túšov — a faluszépítésl meg az egyéb társadalmi munkákból Is becsülettel kiveszi a részét. Az állomány etetését többnyire szemes takarmánnyal vé­gezzük. Az Idén közel három tonna gabonaféle gyűlt össze. Besegítünk a közősnek is a betakarítási munka­csúcs idején. A gépekkel megközelí­tenem füvei benőtt területek kaszá­lását szintén felvállaljuk. Az utóbbi időben errefelé is meg­csappant a nyúl-, a fogoly- és a fá­cánállomány. Borzból Is csak mutató­ba akad egy-két példány. Róka vi­szont akad bőven. Itt-ott látni vad­­macskát is. A társaság egyik tagjá­nak hatalmas vaddisznót sikerült el­ejtenie. A trófea a szlovákiai kiállí­táson ezüstérmet nyert. — Elsősorban védjük, neveljük az állományt — bizonygatja a vadgazde —, s сэак ha kellőképpen elszaporo­dott, akkor nyúlunk a puskáért. Nem túlzók, de vadásztársaságunk a fa­lu legjobb tömegszervezetei közé tar­tozik. Tagságunk ugyanis zömmel fia­talokból áll. És ez örvendetes tény. ZOLCZER LÄSZLÖ December Vadtenyésztés, vadvédelem. Decem­berben általában már hótakaró fedi a határt. A vad elvonulása miatt az életjeleknek csak kevés nyomát talál­juk. A madárélet e hónapban egé­szen szegényes. Az apró madarak kö­zül csak a- sármányok, ökörszemek és a cinkék tűnnek fel. A feketeri­gók az erdőből a kertekbe helyezik át tartózkodási helyüket. A nagy hi­deg beálltával a harkályok is az em­beri lakhelyek közeiét keresik és szorgalmas kopácsolásuk most már nagyon ritkán zavarja meg az erdő csendjét. A madarak helyváltoztatása miatt a völgyek és kertek világa lé­nyegesen módosul. A nagyvad a hideg miatt általában a sűrűségeket bújja. Az őzsuta a bak­kal a sűrű gazokban lappang, a med­dők és gidák kedvező időben az új vágásokba is kiváltanak. A vaddisznó völgykatlanokba és a széltől védett sűrűségekbe vonul, az erős kanok pedig a kondáktól különválva csa­tangolnak. A medve rejtekhelyére vo­nul, a borz is barlangjába húzódik. Az apró szőrmés ragadozók csak tisz­ta. csendes időben bújnak eló odúik­ból. A nyúl a hideg elől szintén a falvak közelébe s az erdőkbe vonul, |ó Időben azonban másutt is elfek­szik. Decemberben a vad védelme, 6vá9a és gondozása képezi a vadász fő teendőjét. A hideg napok beálltával az etetésnek nagyon jelentős szerepe van. Ebben a vad számára ínséges Időszakban az lenne a legjobb takar­mányozási módszer, ha ez eleséget a termesztés helyén, vagyis a vadföJ- deken fogyaszthatnák el az állatok. Ez azonban csak ritkán lehetséges. Az etetőket a vadásztársaságok tagjai­nak túlnyomó része már a nyár fo­lyamán és az ősz beköszöntésekor elhelyezte és feltöltötte megfelelő beltartalmú takarmánnyal. Vigyázzunk, hogy a nedvdús és az abraktakarmányt csakis a vad Igénye és szükséglete szerint adagoljuk. Ne feledkezzünk meg a szénaetetésről sem! A nagyetetők mellett az apró­vad részére Is Időben helyezzünk ki etetőket és töltsük fel ezeket szemes takarmánnyal, fácántáppal és ocsú­­vall Sztlázsolt takarmányt és tör­kölyt Is helyezhetünk az etetőkbe. E hónapban szokott a vadállomány egyik legnagyobb ellensége, az orv­vadász Is „tevékenykedni . Ezért az egész vadászterületen szervezzük meg a vad védelmét. A vadászható vad. Decemberben Szlovákia területén az SZSZK Mező­­gazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­riumának a vadfajok vadászati ideié­ről. módjáról és feltételeiről szóló 172/1975-ös Tt. számú hirdetménye SZAKLEXIKON értelmében a következő vadfajok va­dászhatók: szarvas, dám, muflon, óz­­suta, őzgida, hiúz, farkas, róka, nyúl, üregi nyúl, nyest, pézsmapocok (be* fogással), nyestkutya, görény, hör* csög, fácán, balkáni gerle, vadlűd, héja, vetési varjú, szürke varjú, szaj­kó és a szarka. A vaddisznó az SZSZK Mezőgazda­­sági és Élelmezésügyi Minisztériumá­nak 1988. május 25-én kelt hirdetmé­nye értelmében vadászható. Az ön­álló és elismert fácánosokban va­dászható a vadmacska, sün, menyét, nyest és a sirály. Héjakosarak alkal­mazásával befogható a héja, az ege­részölyv és a gatyás ölyv. A vadászati jog gyakorlása. Nagy­vadra csak a vadászati engedélyben feltüntetett adatoknak megfelelően szabad vadászni. A csülkös vad csak golyós fegyverrel lóhető. Kivételt ké­pez a vaddisznó, amely szabványos lövedékű sörétes puskával Is vadász­ható. Apróvadra csak társasvadászatokon szabad vadászni. A felsoroltakon túl azok a további kötelezettségek, ame­lyek a vadászati log, a vadgazdálko­dás előírásai, valamint a vadászati etika fogalmából adódnak, minden vadász számára kötelező érvényűek. A törvény felhatalmazza a mező­­gazdasági ■ és élelmezésügyi minisz­tert arra, hogy Indokolt esetekben megváltoztassa a védelem Idejét, módlát és feltételeit. Ezért szüksé­ges, hogy minden vadász figyelemmel kísérje a szaksajtóban bizonyos idő­szakonként megjelenő hirdetmény tartalmát. Kakatel. A fácánkakas egyik Jellegzetes hanglát nevezzük így. Levadászni. Többnyire hajtő- vagy körvadászattal szoktunk egy területet levadászni, azaz az egész körzetet végigvadászni. Szárnyazni. Repülő vad szárnyát megsebezni, amitől az repülésképte­lenné válik és szárnyszegetten leesik, de ha még életben van, földet érve ellúbal. (A. J.)

Next

/
Thumbnails
Contents