Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-15 / 28. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1988. július 15 „A dalt és az állatokat 44 Я згбкв, bo'dros ha/й,'szép arcú tizenéves leány a szoba szögletében terpeszkedő akvárium elé guggol: pár pillanatig az üvegmedencében fel-alá cikázO apró sokszínű halakat nézi-figyell, aztán a szomszédos átlátszó falú edényből féltenyérnyi ékszerteknőst halász elő. >— Jaj, Márton — pOccentl meg játékosan a markában lapuló jószág kíváncsian elOkandtkáló fejét úgy hiányoztál. S dúdolni kezd... •—> Nagyapa azt mondta a minap, fut eszébe hirtelen egy emlékmorzsa —, hogy mellettem még az örök hallgatásba burkolózó halak és az ugyancsak módfelett hallgatag gyíkok meg teknösbé- Jeák is megtanulnak dalolni. Hiába ne — neveti el magát én már csak ilyen vagyok: Imádok énekelni. >— A szószt lány elmereng. — A dalt, az éneklést egyik kedvenc alapiskolai tanítóm, Sebény Ferenc kedveltette meg velem. Ha jól emlékszem, ötödikes lehettem, amikor beválogatott alma materünk jó nevű vegyeskórusába. Aztán meg a 20 tagú leánykarban énekeltem. Később szólóénekesként is szerepeltem. Szülőfalumból, Ipolybalogról !Balog nad Ipľom), az alapiskola befejeztével Kassára (Košice] kerültem. Állategészség ügyi tagozatú mezőgazdasági szakiskolába járok. Igaz, inkább konzervatóriumba szerettem volna beiratkozni, de a szüleim eltanácsoltak elképzelésemtől. „Mi lesz veled, ha később »elveszted« a hangod, állás nélkül máradsz, s kezdheted a tanulást elölről__" Persze, megértem aput és anyut. Féltenek, aggódnak értem... A, nem vagyok csalódott, hisz az állatokat is nagyon kedvelem. Persze azért nem hagytam föl az énekléssel sem. Hogy mást ne mondjak, a Tavaszt szél.. népdalversenybe Is beneveztem. A jubileumi évfolyam járási fordulójában ezüstfokozatú szólóénekest minősítést kap„Leginkább balogl népviseletben szoktam szerepelni“ térdel. Eleséget szór a parányi állatkáknak. — Mindenféle állatot szeretek. A halaimon és a teknősbékán kívül most is van néhány cicám, aztán aranyhörcsögöm, meg erdei pelém. Hétközben anyuék gondozzák-ápolják a szelíd jószágokat. Mostanság csak a hétvégére járok. haza. Régebben, amikor kizárólag Balogon éltem, vízisiklóm, s több gyíkom is volt. Ha sérült, beteg állatra vagy madárra leltem, hazavittem, gondoztam, gyógyítottam. Lelkes természetbarátnak tart mindenki. Állatseregletemnek az élelmet mindig magam gyűjtöm, vagy a zsebpénzemből vásárolom. Diáktársaim közül nem nevez csodabogárnak senki, hisz osztályunk minden tagja hozzám hasonló „megszállott". Legutóbb, a születésnapomra például a barátnőmtől két fehér egeret kaptam. Loboncos, fehér szőrű kutya nyomja le óvatosan a mancsával az ajtókilineset, aztán bedugja az orrát a résen. Körbeszimatol. Megérzi, majd észre is veszi barátnőjét, s apró, boldog vakkantásokkal máris az ölében terem. — Ne haragudj, Buksi — mentegetőzik a 17 éves leány —, már éppen indulni akartam hozzád. Angéla egészen pici korában kutyakölyköt is kapott ajándékba. — Később — emlékezik ismét —, baba helyett a kutyust tologattam a kocsimban. Mostanában múlt ki szegény pára. Vén volt már nagyon. Előfordult, hogy egyszerre négy kutya is tam. Kassán is szíves-örömest énekelek,több Csemadok-rendezvényen felléptem már. És, talán mondanom sem kell, az tskolai 'dalosműsoroknak is állandó szereplője vagyok. Gyurász Angéla a szaktanintézetek énekversenyein is képviseli iskoláját, odahaza pedig, a balogi kórussal a munkásmozgalmi dalok járási fesztiválján lépett jel nem is olyan régen. — Illő lenne már összeszedni, s keretbe rakatni az énekvetélkedökön nyert elismeréseimet is — játszik el az újabb gondolánál —, hisz már van belőlük jó néhány. Nézzük csak — szalad az ebédlöszekrény egyik öblös fiókjához, ahonnan okleveleket emel ki óvatosan. — Hű. mennyi különböző rendű és rangú versenyen kaptam már írásos dicséretet! Mindig csakis anyanyelvemen énekelek. No, hébehóba, a Barátság dallamai vetélkedőn orosz nyelven előadott dalokkal lépek pódiumra. Érdekes, Kassán — ki tudja ,miért — iskolagyöztesként se neveztek be a következő fordulóba a tanáraim. Közben már ismét a halai mellett „A teknős a kedvencem" csaholt a portánkon. Volt két törzskönyvezett ebem is. A szakérettségi után a szülőfalumban vagy a közeli helységek valamelyikében szeretnék dolgozni. És az első fizetésemből egy dogot szeretnék vásárolni. A papagájaimról — kap észba hirtelen — meg is feledkeztem. Vagy harminc tarka tollú madaram volt, de nem bírtam nézni a raboskodásukat, holott jól éltek nálam, s — akárcsak a hat gerlémet — szélnek eresztettem mind. Pedig költöttek is szálláshelyükön. A gerlék még két év múltán is visszajártak az ablakomra, és éjszakánként behúzódtak az udvaron nyitva, üresen álló kalitkába aludni... Kicsi koromban, ha valamilyen állathoz jutottam, elvittem az iskolába megmutatni, s a pedagógusokkal megbeszéltem, mivel etessem, hogyan neveljem őket... — „Fura lány vagy te, Angeli — jegyezte meg nem is olyan régen egy ismerősöm —, tán még a randevúdra is magaddal jogod vinni az állataidat, és azon se csodálkoznék, ha virágcsokor helyett néhány tengerimalacot kapnál a barátodtól...“ Könyvtáram zömmel az állatok, hüllők, rágcsálók, erhlösök, madarak életével foglalkozó szakkönyvekből áll. — Érdemes tudni, hogy népviseleti ruháimat az egyik rokonom, Negyela Rozália régi, eredeti minták alapján varrta nekem. Az utóbbi időben fellépéseimen volt tanítóm, Sebény Ferenc bácsi gyűjtötte népdalokat énekelek. Angéla az ablakra tekint: — No lám, — szól fennhangon —, majdnem beesteledett. Ideje tanulásra gondolni. A leány asztalhoz ül, s táskájából könyvet tesz maga elé... ZOLCZER LÁSZLÓ (A szerző felvételei) N agykaposon (Veľké Kapušany) a kulturális élet egyik központja a városi könyvtár, amelyet Macim Пора vezet Immáron huszonhét éve. —■ Bizony, huszonhét éve dolgozom Itt — mondja az elégedettség derűjével. — Én gyermekkorom óta vonzódom a könyvekhez. Olvasó családban nőttem fel. Szüleim nagyon szerettek olvasni, sok könyvet vásároltak maguknak és nekünk, gyerekeknek. Könyvszeretetem korán megnyilvánult; szívesen lapozgattam, amikor még olvasni sem tudtam. Ez munkált bennem, amikor elhatároztam, hogy könyvtáros leszek, amit sikerült is elérnem. Most mint könyvtáros két dologban tudok kiteljesedni. Az egyik, hogy könyvek között élhetek, a maguk fizikai valóságában érzékelhetem, kézbe vehetem, forgathatom őket. és kitekintést nyerek belőlük az engem körülvevő valóságra, a világra. A másik, hogy átadhatom a könyvek szeretetét és ismeretét. Munkatársaim — Tövis Márta, Huszák Edit, Markó Klára, Sziszák Erszébet — segítségével ajánlhatom olvasásra a könyveket. Ugyancsak örömet ad, hogy rendelkezésemre állnak a legkülönfélébb újságok, folyóiratok, s hogy segítségükkel figyelemmel kísérhetem az élet folyását,.. — mondja, ma|d kis töprengés után fgy folytatja: —- A könyvtár és a könyvtáros csak akkor hasznos, ha valakiket és valamit szolgál. Ezáltal — és csak ezáltal — teljesülhet ki létezésének értelme, szépsége, vagyis az, amiért lehet és érdemes teljes önfeledtséggel átadni magunkat a ■mindennapi muríkának. ■ Az olvasók — így én is — irigylik a könyvtárost, mert az a mindennapi dolga, amit más emberfia csak az innen-onnan elcsípett időben űzhet: nlvas. kutat, könyveket, folyóiratokat lapoz... Jól gondolom? — kérdezem. — Igen és nem! — feleli elnéző v mosollyal. — Az eltelt évek alatt többször átszerveztek bennünket. Két éve „integrálódtunk", ami annyit jelent, hogy a városi művelődési házhoz tartozunk, metodlkallag viszont a járási könyvtár Irányít bennünket. A központosítás óta mi magunk is több falusi — pontosabban kilenc — könyvtárat látunk el, segítünk tanáccsal, tapasztalatok átadásával. Kéthavon- Jcént cseréljük a hozzánk tartozó falusi kőny.vt árakban a könyveket. Aztán a helyi alapiskolák könyvtáraival is kell törődnünk. De a könyvtáros gazdasági ügyekkel Is foglalkozik, rendezvényeket szervez, a tömegszervezetek tisztségviselőivel tárgyal... ■ Tehát azt az olvasót, aki a könyvtárban tanul, kutat, irigyelheti a könyvtáros?! — Igen) ■ Hány kötetet őriz a könyvtár? — Ötvenháromezret; a negyvenöt százaléka magyar nyelvű. Állományunk évről-évre bővül, Igaz, nem olyan mértékben, amilyenben ml szeretnénk, mert amióta a könyvek vásárlását is központilag hagyták jóvá, azóta évente csak négyszer vásárolhatunk könyveket. Ez baj, mert a megjelent könyvek mindegyikéhez nem tudunk hozzájutni. A királyhelmeci (Kráľ. Chlmec) könyvesboltban, ahol vásárolunk, a jobb könyveket hamar elkapkodják és mi csak azokat vehetjük meg, amelyeket éppen akkor az üzletben találunk. Aztán az is baj, hogy nagyon keveset kelthetünk könyvek vásárlására: évente mindöszsze 40 ezer koronát. Egy lakosra legalább hat koronát kellene könyvek vásárlására költenünk, de mi ezt az arányt nem tudjuk betartani, nincs rá anyagi fedezetünk. Akkor volna jó, ha legalább 100 ezer korona értékben vásárolhatnánk könyveket. ■ Hány könyvet olvasnak évente? — Tavaly például 54 ezer kötetet olvastak el, Illetve kölcsönöztek ki, plusz még majdnem nyolcezret a magyar tanítási nyelvű alapiskolában lévő könyvtárunkból. Munkánkat úgy szervezzük meg, hogy az ide belépőknek megkönnyítsük a dolgát, és egyben megszerettessük a könyveket. „Szabadpolcokon“ válogathatnak, szerzői, tárgyi és címkatalőgus segít eligazodni a könyvek között. A bejáratnál állandó faliújság várja az érdeklődőket. Aztán van itt szemléltető tábla: az év legfontosabb társadalompolitikai eseményeiről és a jelentős történelmi évfordulókról tájékoztat, beleértve a nagy írók és költők évfordulóit is. A történelmi események évfordulóira bibliográfiákkal, könyvekkel ségítjük azokat a tanárokat és más előadókat, akik az üzemekben. Iskolákban és Intézményekben előadásokat tartanak. Másik könyves segítőmunkánk a megjelent könyvek ismertetése. ■ A rendezvényekről is mondana valamit? " — Ha már a könyvtárban tartott rendezvényeknél tartunk, elmondhatjuk, hogy ezekre mindig népes közönség gyűlik össze. Ide tartoznak az író—olvasó találkozók, a mesedélutánok, az Ismeretterjesztő előadások. Jó kapcsolatokat alakítottunk ki az iskolákkal, az osztályok sorra csoportosan felkeresik a könyvtárat, osztályfőnöki órákat tartanak Itt, megismertetjük őket a könyvtárosi munkával, a könyvek tárházával. A könyvtárlátogatásokkal és irodalmi műsorokkal megszerettetjük a fiatalokkal a könyvet, s az a célunk, hogy az Iskola végeztével se szakadjanak el tőle. A minap Dobos László íróval volt nagyszerű író—olvasó találkozó. ■ Egyszer egy országos rendezvényen valaki azt mondta, hogy a könyv olyan, mint a dalra igazított hege dtí, készen várja, hogy meghúzzák a vonóját és máris megszólal. A hasonlatnál maradva, a hegedűt az fró igazítja dalra, a könyvtáros pedig a vonót adja az olvasó kezébe és arra készteti, hogy szólaltassa meg a hegedűt. Mi teszi erre képessé a könyvtárost? — A könyvtárossághoz is kell valami sajátos érzék, ami nem biztos, hogy veleszületett, inkább a gyakorlat alakította és művelte ki benne, de van! A könyvajánlás alapjában véve válogatás. A jó válogatás feltétele a jól megalapozott szakmai tudás és a tudományos világnézet. Ezeken keresztül szoros kapcsolat a valósággal. Vagyis: ismerje az olvasó Igaz) érdekeit és tudja úgy befolyásolni a könyvet keresőket, hogy azok felismerjék vagy jobban megismerjék azt, amire szellbmileg szükségük van. ■ Milyen terveik vannak? — Tovább folytatjuk az író-olvasó találkozók szervezését, könyvkiállításokat szervezünk. Terveink között sze repel a hozzánk tartozó falusi könyvtárak, könyvtárosok munkáinak a fellendítése. Több mint 10 ezer kötet könyvünk glhasználódott, szükséges nek tartjuk azokat kicserélni. Sajátos eszközeinkkel részt vállalunk abból a sokoldalú nevelőmunkából, amely nek célja a dolgozók tudatformálása. ILLÉS BERTALAN Körzeti dal - és táncünnepély Öt éve, hogy a Csemadok Szímfti (Zemné) Alapszervezetének vezetőségében felvetődött a gondolat: hozzanak létre olyan szórakoztató jellegű kultúrrendezvényt, amely fellépési lehetőséget biztosít az aktívan tevékenykedő kultúrcsoportoknak: citerazenekaroknak, folklórcsoportoknak, népi hangszerek megszólaltatóinak népi-, modern- és társastánccsoportjainknak, énekeseinknek. Nemes segítőkészség vezette őket, hiszen tudatosították: több csoport és együttes csupán azért nem bír szárnyra kapni, mivel nincs elég és megfelelő fellépési lehetősége, nem nyílik alkalom a bizonyításra. A szímőiek fórumot akartak nyitni. Nem versenyezni, nem megmérettetni, hanem szórakozva művelődni, nemzetiségi kultúránk ápolására megfelelő körülményeket biztosítani. Az eltelt évek arról győzték meg őket. hogy elképzelésük helyes volt, az elvetett mag szárba Szökött, dal- és táncünnepélyük neve — VÄG-PARTI RANDEVÚ — ismerőssé vált a környéken. Volt egy másik, ugyancsak nem titkolt céljuk is: a környék Csemadok-szervezeteit baráti szálakkal fűzni egymáshoz, egymást segítve-gazdagítva-támogatva végezni nem könnyű, de nemes küldetésünket: elődeink hagyatékát ápolni és továbbadni az utánunk jövőknek. A baráti szálak kedves meghittséggel fonódnak szorosra, hiszen idei rendezvényükön nem egy Csemadokalapszervezet ' képviselőit már ismerősként, jó. barátként üdvzözölhették. Évről évre jönnek, szórakoztatnak — és közben ők is gazdagodnak. Ugyanakkor minden alkalommal új csoportokat, együtteseket, szólistákat is köszönthetnek rendezvényükön. Az idei műsorban a helyi szereplők — az ovisok, az alapiskolások, valamint a Csemadok csoportjainak fellépése — mellett tartalmas műsort adtak a vendégszereplők. A kürtiek (Strekov) alapiskolásokkal vitték színre a Libapásztorjátékokat, arnelylyel az Idősebb korosztály pár éve a Tavaszt szél__ országos döntőjének győztese lett. E tettükkel követendő példát mutattak, miként lehet az idősek emlékezetében élő hagyományokat az ifjúság tudatába átplántálni. Az összeállítást „átadó“ idősek — akik a folklór kategória kétszeres országos győztesei — vegyeskórussá alakulva léptek a színpadra, s népdalklncsünk feledésbe merülő darabjaiból nyújtottak át egy csokorravalőt. Népes szereplőgárdával érkeztek a Vág partjára a nagykériek (Milanovce). A Szibilla Lászíóné vezette tánccsoport figyelmesen kidolgozott tánckompozíciókkal érdemelte ki a közönség tapsát; aranysávos minősítésű vegyeskaruk előadása szintén bizonyította, hogy rendszeres munkát végeznek. Az andédiak (Andovce) tánccsoportja szatmári táncokat mutatott be; a Sidö Zoltánné Irányította csoport a gyakori tagcserék ellenére Is színvonalas műsorral lepte meg a közönséget. A besenyőiek (Bešeňov) clterazenekara ugyancsak többéves rendszeres tevékenységre tekinthet vissza. A Huszlica Mihály irányította zenekar az utóbbi időben éneklőcsoporttal bővül — ezáltal a látványosság mellett tartalmi értékekkel is gazdagodott. Közel negyven szereplőt vonultattak fel a bényiek (Bífta). Folklőrcsoportjuk Csókás Ferenc vezetésével Garam menti népszokásokat hozott a Vág partjára. A kalendáriumi év jelesebb ünnepeinek szokásaiból kiragadott mozaikok érzékeltették; a három generációt felvonultató csoport tárháza olyan gazdag, hogy bármelyik szokásból képes önálló műsor összeállítására. A dal- és táncünnepély kellemes színfoltja volt a vágkirályfaiak (Králové n/Váhom) fellépése. Tökéletesen kidolgozott műsoraik az igényesség jegyeit tükrözték. A Kovács Odón és Papp Mária irányította énekkar, valamint a Tóth György vezette citerazenekar előadása a több éves következetes munka minden jegyét magán viselte. A szervezők körültekintő munkát végeztek: az étel, ital és csemegeféleségek biztosítása mellett könyvárusításről sem feledkeztek meg. a dales táncünnepély népmulatsággal ért véget, amelyen a zenét a Spirál együttes biztosította. —pénzes— i.
