Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-11-18 / 46. szám
12-SZABAD' tötiDMÜVES-1988. november 18. A ROZS BÖLCSŐJÉNÉL Ä hetvenes években, egészen a nyolcvanas évek kezdetéig az NDK gabonatermése hektáronként átlagosan 3,5—3,9 tonna volt. A négy tonnát 16 darabig afféle mérföldkőnek tekintettük. Első ízben 1984-ben léptük túl a hektáronkénti 4,5 tonnát. Az össztermés 1981-től 1984-lg 8,86 millió tonnáról 11,34 millió tonnára nőtt. Népgazdaságunk számára mindez azért bírt óriási Ielentőséggel, mert ez időtől kezdve megszüntethettük a takarmánygabona importját, s az élelmezést szolgáló gabonaszükségletünket is fedezni tudtuk. Az elért eredményekhez döntő mértékben hozzájárult a hazai és a KGST keretein belül folyó mezőgazdasági kutatómunka. Minden gabonaszemnek egy csepp verejték az ára — vallja egy német közmondás. Ha a Potsdam megyében fekvő Petkus község lakói költői lelkületúek volnának, bizonyára sokat emlegetnék, mennyit áradoznak az ország kenyeréért. Ä rozs a nála nemesebb növény, á búza mostohatestvéreként jött a világra. Évezredekkel ezelőtt mintegy gyomnövényként bukkant fel a szántóföldeken. Feltételezik, hogy a vadon termő rozs szinte önmagától fej-1 lődőtt kultúrnövénnyé, még mielőtt a bronzkorban a parasztok felfedezték volna erényeit: kiváló termőképességét a viszonylag gyenge adottságú falaiban, valamint a szárazsággal és a faggyal szembeni ellenálló képességét. Petkus községben nagy hagyománya van a rozstermesztésnek. Egy Ferdinand von Lochow nevű gazda, aki öröklött birtokán először csak valamelyest lendíteni akart a gazdaságon, jó száz évvel ezelőtt elkezdte a tervszerű, s egyre inkább tudományosan is megalapozott rozstermesztést. Az első fajtát 1891-ben dobta piacra. A petkusi rozsvetömag a falucska nevét annak idején egész Európában ismertté tette. Ä kis gazdaságot 1945 után nagy kapacitású gabonanemesftő intézetté fejlesztették. Itt ringott az NDK minden rozsfajtájának a bölcsője. Az intézet legfőbb munkatársa már hosszú évek óta szolgálja a céget, nagyon ritkán fordul elő, hogy innen valaki el akarna menni. A lelkes csapat tíz év leforgása alatt hét új, a mezőgazdasági szakemberek körében rendkívül nagyra értékelt őszi rozsfajtával bővítette a választékot. Ä rozs nemesítését szolgáló nemzetközi együttműködésben csehszlovák, lengyel, szovjet és NDK-beli termesztők közös kutatómunkát végeznek. A petkusi szakemberek a baráti országokban dolgozó kollégáikkal nemcsak a szakmai tapasztalatokat cserélik ki, hanem a legújabb kutatási eredményeket is. így egy-egy partner előrelépése természetszerűen a többieket is gazdagítja, lendít mindenkinek a munkáján. Dr. Joachim Köchling, a kutatócsoport vezetője szerint e téren a további kilátások is igen jók. A hagyományos populációkat egyre növekvő mértékben váltják fel a hibridek és a szintézissel létrehozott fajták. Ezek a jelenleginél 15—20 százalékkal nagyobb hozamot ígérnek a gabonatermesztésben. Az első keresztezésektől, a szelektálásoktól hosszú út vezet azonban egy-egy fajta engedélyezéséig. Nagyszámú „pályázó“ közül választják ki a legjobb kilátásokkal kecsegtető rozsfajtákat, melyeknek megvizsgálják minden tulajdonságát, a betegségekkel szembeni ellenálló képességüktől kezdve egészen a magból készült liszt sütési minőségéig. Csak a legeslegfobb családok utódaiból lehet vetőmag. Steril körülmények között — mint valami kórházi műtőben — ügyes női kezek vágják le szikével a fiatal növények hajtásait. Ezeket kémcsőben (ln vitro) növesztik tovább, mindaddig, amíg el nem érik Csak a gondosan kiválasztott párok kerülnek a melegágyba A VILÁGGAZDASÁG HÍREI Kína önellátásra törekszik, cukorbó Kína önellátásra törekszik cukorból, ezért 1992-ig új finomítókat épít. Illetve kibővíti a már meglevőket — írja a Zsenmin Zslpao. A szocialista ország 1992-re 7 millió tonnára akarja növelni a finomított cukor gyártását a jelenlegi évi öt millió tonnás átlagról. A terv megvalósítására 34 cukorfinomítót építenek fel, illetve bővítenék az ország északnyugati vidékén. Ebben a térségben a cukornád, illetve a cukorrépa vetésterületét 668 ezer hektárral akarják bővíteni a következő években. Azt előre még «nem lehet tudni, hogy e beruházások révén Kína mikor lesz ténylegesen önellátó, a tervek szerint azonban 1992-től alapvetően megoldódik a kritikus belföldi cukorellátási helyzet. Az iparág illetékesei szerint az országban a cukorfogyasztás a következő években is mintegy évi 600—700 ezer tonnával emelkedik. A kormány lelentős erőfeszítéseket tett ugyan a cukortermelés felfuttatására, de az Intézkedések nem hozták meg a várt eredményt. A cukornád termesztése tavaly 6,7 százalékkal 46,85 iplllió tonnára esett vissza 1986-hoz képest, míg a cukorrépáé 4 százalékkal 7,89 millió tonnára zsugorodott. A finomított cukor gyártása 5,1 millió tonna volt, ami 2,6 százalékos csökkenést jelent. A visszaesés döntően azzal magyarázható, hogy az alacsony felvásárlást árak miatt a termesztők más termények felé orientálódtak. A kormány az Idén már megemelte a felvásárlási árakat, és ez a vetésterület növekedésében máris éreztette hatását. A múlt évben a belföldi kereslet 13 százalékkal 7,12 millió tonnára bóvült, így Kína kénytelen volt Importból kielégíteni a keresletet. A bevitel az Idén tovább emelkedett, az idei első öt hónapban az Import 998 ezer tonna volt a tavalyi azonos Időszak 416 ezer tonnájával szemben. __ az űjraosztődási képességüket. Egyetlen gabonaszemnek több ezer testvérkéje születik, ezek úgy hasonlítanak egymásra, mint az egypetéjű ikrek. Ezután rendkívül alapos vizsgálatok következnek, hogy végül a tenyészanyag egy parányi részecskéjéből előállíthassák a kémcsőben az új fajta összetevőinek egyikét. Évekre van szükség annak a négy-hat összetevőnek a létrehozásához, amelyek tulajdonságaik révén oly ideálisan egészítik ki egymást, hogy az elkülönített szaporítás után fajtává nevelhetők. sári útján ä vetőmagot mindaddig, amíg ki nem termesztették az engedélyezett fajtát. A nemesítők több mint tfz hektár területű kertjében évről évre kézzel vetik a rozsot, minden egyes szemet előre meghatározott távolságban a másiktól. A melegház fülledt levegőjében tapasztalt szakemberek végzik a keresztezéseket. A nem megfelelő „apákat“ kasztráciő útján teszik szaporodásra alkalmatlanná, s csak az életképes párokat házasítják össze. Igényes, aprólékos, rendkívüli pontosságot kívánó munka ez. S az aratás még ennél Is több ráfordítást igényel. A laboratórium munkatársai Iránt ugyancsak nagyon magasak az elvárások: napról napra magpróbákkal „etetik" a ké-A hímnemnek küzül csak a legjavát használják fel, a nemkívánatos „apákat“ hatástalanná teszik A nemesítők Jutalmáról dr. Köchling a következőket mondja: Az NDK- ban jelenleg az őszi rozs átlagtermése hektáronként 3,65 tonna. A hibridektől és a szintézissel létrehozott fajtáktól ezt várjuk, hogy lényegesen hozzájáruljanak majd a genetikai függőségű hozampotenciál növeléséhez, Ha ezt a lehetőséget a vetésnél legalább 65—70 százalékban kihasználjuk, már ezzel Is elérhetjük hektáronként az 5,0 tonnát, vagy még ennél Is többet. A hagyományos rozstermő vidékeken ez a teljesítmény egyáltalán nem utópia. Ä rozs nem szereti a lusta embert — mondják a petkusiak. A nevelőszülők szorgalmas csoportja végigklszülékelket, vizsgálják az őrlési és a sütési minőséget, a takarmányozási értéket: adatok százait, ezreit, tízezreit rögzítik számítógép segítségével. A jő nemesítők egyik jellemző tulajdonsága, hogy kitartóan tudnak gyalogolni. Túlnyomórészt járművek nélkül közlekednek, így végzik az ellenőrzést, az értékelést. Az elkülönített növények gyakran óriási erdőségekben találhatók, egymástól jókora távolságra. Ezért nem csoda, ha dr. Köchling a hosszú úton azon is töri a fejét, milyen nevet válasszon a legközelebbi, rekordtermést ígérő fajtának, amelyet a sok-sok társa között egyelőre csak egy egyszerű parcellaszám jelöl. (NDK, 1988/10) ÚJ TECHNIKA NAPJA Ä múlt hónap derekán Bajcson (Bajč) a Komáromi járási Mezőgazdasági Igazgatóság a Hurbanovói Gép- és Traktorállomással, valamint a Bajesi Állami Gazdasággal karöltve rendezte meg az új technika napját. A szakrendezvóny keretében a Hurbanovói Gép- és Traktorállomás dolgozói az altalajlazító gépek különböző típusait mutatták be a járás agronómusainak és gépesítőinek. Nem véletlenül került sor a gépek bemutatására. A járás mezőgazdasági üzemeiben ugyanis olyan gépekkel dolgoznak, amelyek segítségével egyidőben több munkaművelet végezhető el. Többségük vontatásához csakis nagy teljesítményű, nehéz traktorok alkalmazhatók. Mind a nagy teljesítményű gépek, mind a- nehéz traktorok' lenyomják, tömörítik a talajt. Az idővel átereszthetetlen, tömörödött talajréteget, a jő termés elérése érdekében lazítani kell, Az altalaj lazítása; a környező országokban ma már magától értetődő dolog, nálunk viszont még nem nagyon honosodott meg. A gép- és traktorállomás dolgozói bemutattak minden olyan altalajlazító gépet, amelyeket hazánkban már használnak. így többek között bemutatásra került az NSZK-bell Kébla cég gyártmánya, a TGL 350-es aktív altalajlazító, a passzív altalajlazítók közül pedig a magyar gyártmányú Vibrolaz 80-as és az IHC cég lioencs alapján nálunk gyártott gép, valamint a Dašicei Gép- és Traktorállomás legújabb altalajlazító gépe. Mivel a Hurbanovói Gép- és Trafctorállomás is foglalkozik mezőgazdasági talajművelő gépek gyártásával, dolgozói bemutatták saját termékeiket Is. Elsősorban egy NSZK-bell céggel kooperációban gyártott vibrációs altalajlazító gép váltott ki nagy érdeklődést. Gyártmányaik közül bemutatták még az innovált két és három méter szélességű szárzúzókat és külön felhívták a szakemberek figyelmét a nemrég kifejlesztett speciális eke prototípusára, amely kiválóan alkalmas a kukoricaszár beszántásárá. Amennyiben a mezőgazdasági üzemed a speciális eke iránt érdeklődést tanúsítanak, még az Idén megkezdik a sorozatgyártást. A gépbemutatón a; bajcsiak a kukorica silózásának legújabb technológiáját Is bemutatták. KOLOZSI ERNŐ A hazai környezetkutatás eredményeiből Európai viszonylatban Csehszlovákia 34,9 százaléknyi erdős területével egyike a fában leggazdagabb országoknak. Több erdővel csak Svédország (57%), Ausztria és Finnország (43—43%) rendelkezik. Az ország valamivel több mint egyharmadát borító erdők területi eloszlása azonban már korán sem ideális. Városainkban, Ipari körzeteinkben, s természetesen az Intenzív mezőgazdasági művelés alatt álló vidékeken a fás területek, zöldövezetek nagysága a kívánatosnál lóval kisebb. A települések, az Iparvidékek környezetébe a növényzet és a természet beillesztése nagy részben még megoldatlan. Sajnos, még napjainkban is tanúi vagyunk annak, hogy ú|abb és újabb fák válnak az urbanizáció — az útburkolat felújításának, a kábelek, a víz- és gázvezetékek fektetésének stb. — áldozatává. A határban pedig elegendő egy-egy Fregat típusú öntözőberendezés felállítása ahhoz, hogy az egész táblán minden fát, bokrot kipusztftson. A legnagyobb veszélyt azonban az ipari létesítményekből származó légszennyeződés jelenti. A mikroklíma, az oxigén újraképzése, a levegő tisztítása és Ionizációja, e zajtompítás pozitív hatása mellett a fák egyéb egészségügyi és esztétikai funkciója sem nélkülözhető. A települések zöldövezetének lelentőségére, az ezzel kapcsolatos tudományos vizsgálatok fontosságára, az alap- és alkalmazott kutatások feladataira mutatott rá az SZSZK kormányának 356/1979. Tt. számú határozata. A tudományos Intézetek számára többek között feladatul tűzte ki a Jelenlegi állapotok, a zöldövezetek faji és mennyiségi összetételének felmérését, a városok és az ipari körzetek ökológiai faktorainak, az ott fellépő negatfv tényezők növényzetre kifejtett hatásának, a hazat eredetű fák. bokrok, egzotikus növények biológiai és ökológiai tulaldonságainak stb. vizsgálatát. A legfontosabb feladatok közé az Ipari központok, s főleg az atomerőművek környékének fásításával kapcsolatos kutatások tartoznak. Hangsúlyt helyeztek a szaporító anyagok korszerű, előállítási módszereinek kidolgozására is. A 7. ötéves tervidőszak folyamán e nagyszabású feladat megoldásában a Szlovák Tudományos Akadémia 4 kutatóintézete, valamint 5 főiskola, illetve egyetem és 1 ágazati kutatóintézet vett részt. Eredményeiket többek között az SZSZK Kormányhivatala, az ÍJZSZK egyes minisztériumai — köztük például a belügyminisztérium, a MÉM — stb. hasznosították. A kutatások során fontos feladat hárult a Szlovák Tudományos Akadémia Bio-ökológiai Tudományos Központja Malonyai (Mlýňany) Dendrobiológiai Intézetére. Eredményeikről az október végén megtartott sajtóértekezleten František Benfiať docens, a tudományok doktora, valamint munkatársai )án Supuka mérnök, kandidátus és Pavol VeStiak mérnök, kandidátus számoltak be. A sajtóértekezleten az SZSZK Kormányhivatala képviseletében Arnošt Mitske mérnök, az ipari minisztériumtól pedig RizniE mérnök vett részt. Szlovákia flórájának kutatása során kiválasztották, megkeresték azokat a fásszárú növényeket, amelyek a települések, Iparvidékek zöldövezetének kialakítására leginkább alkalmasak. Foglalkoztak az autópályák sózásának, a környező vegetációra kifejtett hatásával. Oj ismereteket szereztek a városi talajok fizikai és vegyi tulajdonságairól, a földbe kerülő szennyező anyagoknak az élővilágra kifejtett hatásáról. Megállapították a fák életfolyamatait befolyásoló tápanyagok, különféle elemek, vegyi származékok kritikus értékeit. Tüzetesen foglalkoztak egyes hazai fajok — a tölgyek, a galagonya, a som és a mogyoró szlovákiai elterjedésével, változékonyságával, ökológiájával, s értékelték a zöldterületek kialakításában való alkalmazhatóságukat Megrajzolták a Duna mente, továbbá Bratislava, Nyitra (Nitra) és Žilina kialakítandó vegetációjának, várost zöldjének térképét. Foglalkoztak as egzotikus növények hazai előfordulásával és ökológiájával. A klimatikus stb. viszonyok tekintetbevételével kidolgozták az egyes fajok telepíthetőségének, hasznosíthatóságának körzeteit. Az eredményeket egy 1982-beö kiadott, több száz oldalas munkában (Atlas rozšírenia cudozkrainých drevín na Slovensku a rajonizácia ich pestovania, Bratislava, Veda 1982) jelentették meg, amely 1986-ban Nemzeti díjat kapott. A kutatók kidolgozták a környezetszennyeződésnek a zuzmók és a puhatestűek biológiai indikációján (jelzőképességén) alapuló jelzésmődszereit, illetve mérését Is. Az Ipar és a vegetáció kapcsolatát, az iparvidékek fásításának, parkosításának lehetőségeit, módozatait, ä. fák, bokrok, lágyszárúak védelmét és gondozását, valamint az antropogén eredetű (ember által képzett) talajok rekultivációjával kapcsolatos kutatási eredményeket Ján Supuka Ipari zöldterületek kialakítása és gondozása (Tvorba a údržba priemyselnej zelene, Bratislava, 1985) című módszertani útmutatója foglalja össze. A hazai megfigyelések és vizsgálatok alapján a szerző felsorolja azokat a növényfajokat, amelyek a különböző ipari körzetekben [ezeket az ott kibocsátott imissziők »levegőben lévő szennyező anyagok összessége« alapján kategorizálja, határozza meg] telepítésre alkalmasak. így pl. az alumíniumkohók körzetének fásítására a zöld (kőrislevelű) juhar, a mézgás és hamvas éger, a közönséges nyír, a húsos som, a Véníc-szil, a francia tamariska, a gyertyán, az akác, a mogyoró, a szellőrózsa, a homoktövis, a tövises ezüstfa, a bükk, a magas kőris, egyes tölgyfajták, a fekete és vörösfenyő, valamint a boróka és a bodza alkalmasak. (poraichal)'
