Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-11-18 / 46. szám

Két hét alatt három kiállítás a magántermelők kertjeiből Is bekerült néhány termény. A ki­állítás nagy sikerét bizonyára annak köszönhette, hogy a gusztusosán elrendezett termé­nyek nevét is feltüntették, ami­első Ízben megrendezett. In­gyenesen megtekinthető bemu­tatón a diákokon kívül több zoboraljal kistermelő is meg­fordult. A legnagyobb érdeklő­dést a szőlő és borfajták szé­я Nyitrai (Nitra) Mezőgazda­­sági Főiskola a közelmúltban két kertészeti témájú kiállítás­nak is otthont adott. A szep­tember 22-én a főiskola S pa­vilonjában megnyílt „Trópusok színes szépsége“ elnevezésű ki­állítás az Ojvilág és a Távol- Kelet orchldeacsodált mutatta be. Több mint száz orchidea­faj pazar, formagazdag, olykor már szinte valótlannak tetsző gyönyörű virágait tekintették meg a látogatók. A kiállítás szervezője a Szlovákiai Termé­szet és Tájvédelmi Szövetség nyitrai szervezete és a főisko­la botanikus kertte mellett alig egy éve alapított Orchidea Klub volt. A több mint egy hé­tig nyitva tartő kiállításon a kosborfélék közé tartozó tró­pusi orchideákon kívül más rit­ka egzotikus növényeket, pél­dául az egyenlítő vidéki dzsun­gelek hatalmas páfrányait, fá­kon élő eplftta broméliáit Is bemutatta. Egy külön florá­­riumban (vtrágszekrényben) húsevő növények kollekcióját tekinthették meg az érdeklő­dők. A helyszínen az orchideák szobai termesztésére alkalmas virágszekrények több típusa megrendelhető volt. Ezeket egy verebélyi (Vráble) ipari szövet-* kezet gyártja. A Mladosf diákotthon egyik földszinti helyiségében, a ker­tészeti tanszék harmad- és ne­gyedéves diákjainak kezdemé­nyezésére, szeptember 29-től október 2-ig került sor a kerté­szeti termények és termékek kiállítására, A kiállított gyüJ mölcsöket, zöldségféléket, kész és félkész élelmiszer-ipari ter­mékeket a diákok elsősorban Nyugat-Szlovákia egységes föld­­műves-szövetkezeteiből, állami gazdaságaiból szerezték be, de udvarán október 3-től 9-Ig a már három éve működő Bonsal Klub szervezett kiállítást. A sokszor vlrágcserépnek Is kicsi edényekben évtizedes díszfák, cserjék bizonyították, hogy az amatőr „botanikusok“, kerté­szek sikerrel sajátították el ezt az ősi japán művészetet. Első­sorban a mezőgazdasági főis­kola botanikus kertjének dol­gozói. a dr. Dokúpil Tibor ál­tal vezetett munkacsoport att­raktív miniatűr fácskál arattak nagy sikert, jogos volt tehát a btzalom, amikor őt választották a klub vezetőjévé. A kiállítás komoly együttműködésről ta­núskodott. Az állandó tapaszta­latcserére bizony szükség Is van, hiszen könnyen hozzáfér­hető, megfelelő hazai szakiro­dalommal nem rendelkezünk. A korábbi bonszai-kiállltásokat a prágai japán nagykövetségről kikölcsönzött vldeófelvételek tették még érdekesebbé, ám most ez valahogy elmaradt. Az érdeklődőket azonban egy nagy­szerű, diavetítéssel Illusztrált előadással kárpótolták, amelyet egy Svájcban élő szaktekintély tartott. A kiállítás ldele alatt bonszainevelésre alkalmas nö­vények és hozzávaló hazai. Il­letve eredeti kínai edények Is megvásárolhatók voltak. Az évkezdés tehát valóban sikeresnek bizonyult. Az év vé­géig még több érdekes kiállí­tást terveznek. Közülük kiemel­ném a mezőgazdasági múzeum decemberi karácsonyfadísz kiál­lítást, mely n hagyományos népi díszítőművészet egvlk el­felejtett ágát mutatfa meg. A' Nyitra-parti diákotthonban, ta­vasszal még egv kaktuszkiállí­tásra Is sor kerül. Fehér Sándor Az almamoly (Laspeyresia pomonella) kártevők lnte az egész világon el­terjedt. Hazai viszo­nyaink között túlzás nélkül sorolhatjuk a legvesze­delmesebb kártevők közé. Szár­nyainak fesztávolsága 15—20 mm. Az elülső szárnyakon szürke-barna harántcsíkok van­nak, csúcsukon pedig bronzszf­­nű folt található. A barnásszür­ke hátulsó szárnypár rajzolata világosabb. „ Kedvelt tápnövénye az alma, de károsít a dión, körtén, kaj­szin, mandulán, naspolyán, bir­sen, gesztenyén is. Lárvája te­lel át, amely fák repedéseiben, a kéreg alatt, kivételesen a ta­lajban húzódik meg. Tavasszal báboződlk be. A lepkék rajzása április utolsó, május első nap­jaiban kezdődik, de a csúcsot csak május utolsó harmadában érik el. A vegyszeres védeke­zés Szlovákia déli részén 6—7 nappal ezután kezdődhet. A megtermékenyített nőstények petéiket egyenként — elsősor­ban a termésre, kevésbé a haj­tásokra és levelekre — rakják. A lerakott peték száma egye­denként elérehetl a 70—90 da­rabot. A lárvák kelése 10—12 nap múlva kezdődik. A kocsány vagy a csésze mellett rövid időn belül befurakodnak a gyümölcsbe. Kedvelik azokat a helyeket is, ahol a gyümölcsök egymással vagy a levelekkel érintkeznek. Járataik szabály­talanul húzódnak, de végül mindig a magház felé irányul­nak. Egy lárva máz. négy gyü­mölcsöt is elpusztít. Fejlődésük 3—4 hétig tart. Június végén, Július elején bábozódnak be azok a lárvák, melyekből a lep­kék július végén vagy augusz­tus folyamán rajzanak. Ennek a generációnak a nőstényei szintén csaknem kizárólag a termésre rakják le petéiket. A lárvák előbb üreget rágnak a héj alá, itt 10—12 napot töl­tenek el és csak utána Indul­nak meg a magház felé. A ki­fejlett lárvák — amikor tele­lőre vonulnak — elérhetik a 20 mml, Meg kell jegyezni, hogy az északi járásainkban csak egy, délen pedig két, és nem három nemzedéke károsít. Amit a har­madik nemzedék kártételének tartanak, az a sodrőmolyoktől, vagy a második nemzedék ké­sőbb kirepülő egyedeltői szár­mazik. Nagyon hatásos védeke­zést biztosítanak az Előkap né­ven forgalmazott, kistermelők­nek is hozzáférhető szez-fero­­mon csapdák. A múlt év őszén befogott második nemzedék raj­zása szerint az első permete­zés időpontja is pontosan meg­határozható. Ezt a te’evfzió, a szaklapok, a rádió is közük. Általában elmondható, hogy ez a permetezés 3—4 héttel a vi­rágzás után esedékes. A máso­dik permetezésre 12—14 nap múlva kerülhet sor. A máso­dik nemzedék ellen először au­­gusztus második felében az előrejelzés alapján védekezünk. Augusztus végén, szeptember elején esedékes a nem minden esetben szükséges második (il­letve negyedik) permetezés. A' harmadik védekezésnél hasz­­nált növényvédő szer hatékony­sága eldöntheti a negyedik be* avatkozás szükségességét. A kö­vetkező készítmények használ­hatók: Actellic 50 EC. Ambush 25 EC, Anthio 25, Cybolt 100 E, Cymbusch 10 ЕС, Decis 2,5 ЕС, Metation E 50, Ripcord 20 ЕС, Decemtion 20 EC, Znlnne ЕС, valamint a Dimllin 25 DP és а Nomolt 15 SC. Szalai László 1 Lovaskocsi és mindenféle lószerszám Molnárfi Miklós, Ancsa nevű kétéves lovával (A szerző felvételei)' «brsűjfalun (Nová Stráž) és Bi a közeli településeken ta­­ián nincs Is olyan ember, aki ne Ismerné Molnárfi Mik­lós lótenyésztőt. A környékbe­liek gyakran megkérik őt a ta­vaszi vagy az őszi szántás­­vetés elvégzésére, s ez nem is csoda, hiszen bőven akad olyan kert vagy nadrágszíjnyl par­cella, amely a mezőgazdasági gépek számára hozzáférhetet­len. Egyébként Is sűrűn zörget­nek Molnárfiék kapuján, hogy­ha megakadt vagy meghibáso­dott gépkocsit kell elvontatni. Miklós bácsi pedig mindig, mindenkinek — Ismerősnek, idegennek egyaránt — szívesen segít. Molnárfi Miklós már hu­szonöt éve a komáromi (Ka­­márno) Steiner Gábor Hajógyár gépszerelője. Azelőtt a helyi földműves-szövetkezet állatte­nyésztési részlegén dolgozott. Jelenleg lovakat, malacokat, baromfit tenyészt, de szívesen szerel, fúr-farag, sőt kőműves­­munkát is végez. Hogy mindez hogyan fér meg egymás mel­lett? Erről Így beszél: — Kis­koromtól kezdve szeretem az állatokat, s az állattenyésztés az évek során nemcsak kedv­teléssé, hanem szenvedéllyé vált. Egy Időben még tehenek­kel is foglalkoztam. Mivel fia­talon magamra maradtam, ha­mar meg kellett tanulnom a saját látamon állni. Miután megnősültem, nekifogtunk a házépítésnek, és mivel csak ke­véske pénzünk volt, a legtöbb munkát Igyekeztem magam el­végezni. Az összes szabadidő­,merősökre bízzuk. Én azonban már másnap aggódom, vajon minden rendben van-e otthon. Hiába, én már csak ilyen va­gyok! A legjobban az bánt, hogy a mai fiatalokat nem na­gyon érdekli az állattenyésztés, nincs utánpótlás. Pedig azok a fiatal suhancok, akik naphosz­­szat a présszókban, a kocsmák­ban üldögélnek, hasznosabban is eltölthetnék szabadidejüket, ha valami hasonlóval foglal­koznának. Miklós bácsi készségesen ve­zet el a hátsó udvarba, a lo­vakhoz. A tiszta istállóban az idegen láttán a két szépen gon­dozott 16 fel-felhorkan. A fé­szerben ltászálógép lovaskocsi és mindenféle lószerszám —< díszes nyereg, zabla, hám, kan­tár, szemellenzők, kápa, ist­ráng, ostor... A fészerrel szemben hatalmas szénaboglya, melyet a gazda egyedül gyűj­tött össze a nyár folyamán. Miklós bácsit mindenki Is­meri és szereti a környéken, hiszen segítőkészségéről közis­mert. Kapu|a mindig, mindenki előtt nyitva áll. Nyaranta a közeli autókempingből Is gyak­ran jönnek hozzá - turisták, hogy megnézzék a lovait és 5 mindig szívesen kalauzol min­denkit udvarában, sót, ha meg­kérik, meg is kocsikáztatja őket. — Sorsommal elégedett va-* gyök — mondja búcsúzóul —, s ha ú|ra kezdhetném, ismét csak ezzel foglalkoznék. Púda Erzsébet re vidéki rendezvényeken nem les skálája váltotta ki, de az mindig kerül sor, hiszen a kul- új, perspektivikusnak Ígérkező túrvariánsok, az új hibridek zöldségfélék Is lekötötték a kö­­szövevényében a fajták pontos zönség figyelmét, meghatározása még a szakem- A Várhegy oldalán található bereknek Is gondot okozhat. Az Szlovák Mezőgazdasági Múzeum met az építkezésre fordítottam, gyakran éjszaka is dolgoztam. Rákényszerültem más mester­ségek elsajátítására, de ezt nem panaszként mondom, hi­szen mindennek ma is gyakran hasznát veszem. — Jelenleg két lovam, egy anyadisznóm, néhány malacom és baromftm van. A legtöbb gond a lovakkal van, de a leg­egy NSZK-beli úr vásárolt meg^r tőlem. Ma már azért a csikó- n nevelésre nem vállalkoznék, г Amit viszont — a szántás-veté- 1 sen kívül — szívesen vállalok, g az a decemberi Télapó-ünne- 1 pély' kocsisának szerepe. Min- g den évben én „hozom“ lovaim- r mai a feldíszített hintőn Komá- f romba a Télapót. Nagyon |ó ér- s zés örömöt szerezni a gyere- b „Volt egy csikóm...“ nagyobb örömöm is belőlük fa­kad. Sajnos, a Szlovákiai Állat­tenyésztők Szövetségének alap­­szervezete vajmi keveset segít. A takarmány magamnak keli beszereznem. A lovaknak pedig jó minőségű széna kell. ezért hát szinte az egész nyáron szé­nát gyűjtök. Általában a Duna­­parton szoktam lévontatású ré­gi gépemmel kaszálni. Sajnos, az a helyzet, hogy nem so­káig ... Egyre nehezebb a szé­na és az eleség beszerzése, az elkeserítő pedig az, hogy éppen azok nem segítenek, akik arra hivatottak lennének. Amit a ló­­tenyésztésben a jó takarmá­nyon kívül a legfontosabbnak tartok, az a lovakkal való bá­násmód. A lovak nagyon érzé­kenyek. Soha sem szabad őket —még az lgáslovakat sem! — ütni-verni, bántalmazni, esetleg megfeddni, megfenyegetni. Ré­gebben csikókat is neveltem, néhányuk versenylóistállóba került, egyet pedig 1976 ban keknek, látni a vidám, boldog arcocskájukat, amikor lovasko­csin megérkezik a várva várt Télapó. Feleségemmel négy gyerme­ket neveltünk fel. Az egyik fiam villamosmérnök, a másik hosszú Ideig zsoké volí és je­lenleg Somorján (Samorínj versenylótenyésztéssel foglalko­zik. Mindkét lányom tanítónő. Az állattenyésztés sajnos, csak egyiküket érdekli komolyan. Az állatok gondozásában a legtöb­bet feleségem segít, no meg a legnagyobb örömömre — a nyá­ri szünidőben egyik kisunokám, Tomika. Minden szabadidőmet az állataimnak szentelem. Idő­igényes és egész embert köve­telő munka ez. Emiatt bizony ritkán jut Időnk „csavargásra“, de azárt névnapok, születésna­pok alkalmából mindig meglá­togatjuk rokonainkat, ismerő­seinket. Kirándulni legfeltebb, ha három napra megyünk. Ilyenkor az állatok ellátását Is-

Next

/
Thumbnails
Contents