Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-11-11 / 45. szám

1988. november 11. SZABAD FÖLDMŰVES. Olyan lyazl, nagy szerelem bizony nem nagyon akadt a „régi“ világban. Mert a házasságot nem annyira a fia­talok vonzódása, mint inkább a vagyon döntötte el. Suba subá­hoz, guba gubához. A gazdag tehetőshöz törekedett, a sze­génynek meg úgyis a magafor­­májú maradt. Úgy volt, hogy esküvB után a férI szülőházába költözött az iffú pár. Ott meg az anyós volt a gazdasszony. ö osztotta be a pénzt, az ételt. Más még a lábát se tehette a kamrába. A fiatalabb nők cselédei lettek az anyósnak. Egyik az állatokkal balolt, másik a házat tartotta rendben, harmadik a kiskertet művelte. Pissz se volt az új asszonynak, hiába rugódozott. Aztán — ha rossz szájízzel is — betört, mint a rakoncátlan csikó. A felszabadulás előtti régi vi­lágról mesélt Bottyán /Botany) községben a már százhárom évet megélt és még mindig jó egészségnek örvendő Török Anna néni. Aztán hozzátette: ma már megváltozott a világ, más a helyzet, lie hogyan áll most az anyósok és a menyek közötti kapcsolat? Ennek jár­tam utána. ZÁTONYON 'A kora délelőtti nap betűző sugarait sötét szűrőként fogiák föl — s csak mértékkel eresz­kedik át —■ az ablakok. Hiába is próbálja, a néhány fáradt őszi fénynyaláb, nem tudta de­rűsebbre varázsolni a sivár fo­lyosó szürkeségét. A falak mel­lett átellenben hosszú padsorok nyújtózkodnak. Rajtuk két el­lentétes pár. Komor tekintetű, népes család az egyik — szem­ben egy magányos, csinos, fia­tal nő. Bíróságt tárgyalásra várnak. Szavaik mozaiklat ki­rajzolják egy zátonyra futott házasság történetét. Az anyós: — Ellenem uszí­totta a fiamat. Állandóan plety­kált, idehaza nem dolgozott semmit. Pedig higgye el, min­dent megtettem a fiatalokért. Két évvel ezelőtt keltek egybe, magunkhoz vettem őket. A meny: — Amit férjem tránt éreztem, több volt a szerelem­nél. Pedig a szüleim tiltottak tőle, hogy a szülőfalujában és a munkahelyén nem a legjob­ban viselkedett. Apám szép szö­vői, aztán veréssel próbálko­zott, de nem győzött meg. A gimnáziumban kitűnő tanuló voltam, sör felvettek a főisko­lára Is. de nem mentem, mert feleségül mentem hozzá. Az anyós: — Két szobát, ké­nyelmet adtam nekik, bár kez­dettől nem szívleltem azt a há­zasságot. Aztán — láthatja — nekem lett Igazam. Nagyon rossz ennek a természetei Az asszony felháborodottan summáz. Nem nehéz szóra bír­ni. Mondja 0 kérés nélkül Is a maga Igazát. Csak arra kér, hogy fiának ne mondtam meg miről beszélgettünk. — Tudta, ideges szegény — magyarázza. — Meg úgy látom, ivott is egy kicsit a nagy iz­galomra — mutat egy kivörösö­dött, borostás arcú fiatalember felé. A meny: — Esküvő után két hónapra jó munkát találtam. Aztán a férjem minden nap It­tasan járt haza. A fizetésének • nagyobb részét a barátaival el­­ftta. Anyósom pénzelte, hogy legyen mit leöntenie a torkán. Sőt az én fizetésemnek ts el­hordta egy részét. Eleinte ked­vesek voltak a szülei. Mikor terhes lettem, minden megvál­tozott. Anyósom folyton sze­kált, hogy nem dolgozom a kertben. Nem értette, hogy az éjszakai műszak után Ilyen ál­lapotban nem telt az erőmből minden munkára. Kíméletre lett volna szükségem. De 0 soha­sem segített. Az anyós mellett fiatal pár. Eoymás szavába vágva kont­ráznak: — En nem pártolom az anyó­som — magyarázza a vő —, de ml is miatta költöztünk blokk­ba. pedig még van most Is há­rom üres szobája. — Képzelje — vág közbe a feleség —, űqy öltözködik mint egy színésznő. Egy koronát nem tudott meatakarítanl. Biztos, hogy szegény anyám megtaka­rított pénzét lopta. A faluban mindenki megszólta. Nyalkame­nyecskének hívták. Azt beszé­lik, hogy a vasútnál, ahol dol­gozik, szeretője ts van. 'A meny — törékeny, szőke nő — lemondóan rázza a felét. Sápadt, szeme karikás. Első Iá-JC er&m w y cyy ka tta n fásra legaláb 25 évesnek tűnik, pedig még húsz sincs. — Az állandó feszültség vé­gül egy nagy családi botrány­ban robbant. Ezt már nem bír­ták kt az Idegeim. Kórházba kerültem. Aztán anyámék jo­gadtak be. Közben megbomlott a viszony a férjem és köztem. Egyszer azzal állított haza, hogy terhes lett tőle egy elvált asszony. Betelt a pohár, bead­tam a válópert... KÖZÖS HÁZTARTÁSBAN — ö, nem olyan nagy a ml „birodalmunk". Ez a konyhánk: ugye milyen pici? Azért elég. Jaj, ne nézzen körüli Nagy a rendetlenség, éppen paradicso­mot főzünk tétire. Hétköznap, mtkor mindenki rohan, csak futtában kapjuk be a falatot. Szombaton és vasárnap benn terítünk a nagyszobában. Ez az. Itt szemben, amelyikhez az er­kély ts kapcsolódik. Vendéglátóm, egy fókedélyű, barna fiatalasszony nem kis büszkeséggel kalauzol végig a modern bútorokkal berendezett lakásban. Éppen a nagyszobába Invitál, amikor hirtelen kinyílik az ajtó, s egy fejkendős néni perdül elénk; kezében seprű, lapát. — Engedje meg — vezet felé a fiatalasszony —, hogy bemu­tassam az anyásom. A két család közös háztartás­ban lakik. A nagyszülők úgy osztották be a lakást, hogy mindenki elégedett legyen. — A gyerekek három szobát kaptak. Mi az öregemmel meg­férünk a hátsó kisszobában. Az anyósom és az apósom a meHettünk tévő szobában lak­nak. Ez a beosztás csak az al­vásra érvényes. Különben egy­formán használja mindenki a helyiségeket — bizonygatja a néni. — Sok rosszat hallottam én ts arról, ha nemzedékek egy lakásba kényszerülnek. De nem féltem az együttlakástól. Békés, kedves embereknek ismertem meg a férjem szüleit. Azt hi­szem, hogy a\ anyósom is elé­gedett. Mert olyan eset még nem fordult elő, hogy velem ne főtt volna ki valaki. A fiatalasszony nem csaló­dott. Mint mondja, az öt év alatt egyszer sem volt hangos szó, veszekedés az otthonuk­ban. — Tudja, valahogy úgy van nálunk, hogy a munka is közös. Mikor a kis menyem az And­reát várta, sokat betegeskedett. Azokban a hónapokban kímél­tem. Mfg a nagymama beszél, a fiatalasszony térül-fordul. s ízes süteményekkel, forró feketével tér vissza. Közben a őédmama kiabál az udvaron. Ezt hallva anyósa már ugrik ts. üvegekbe kell rakni a paradicsomot, s ehhez a legjobban 6 ért. And­rea, aki eddig békésen látszott, együtt szalad a nagyival. Kértem a családot, adjanak receptet. Hogyan lehet ilyen jól meglenni — három nemzedék­nek közőS háztartásban? Fejü­ket rázták: nincs ilyen. — Türelem, nyugalom, meg­értés. Talán ez a titka — so­rolja a legidősebb Takácsné. — El kell nézni egymás hi­báit. Már csak azért is, mert együtt sokkal könnyebb — bó­lint helyeslőén a fiatal menyecs­ke. „SZÖGfSDRÖT“ — Kit tetszik keresni? — kérdezi a hátsó udvarból egy magas, jóképű fiatalember. Vá­laszomra mosolyogva invitál a szobába: — Jöjjön csak, azok mi vagyunk. Sápadt kismama tárja ki az ajtót. Most várják a harmadik gyermeket. Rövidesen megérke­zik, anyukája már nem bírja magát olyan könnyen. — Kicsit kellemetlen erről a témáról szólni — kezdi a be­szélgetést. Nem tudom, mit hal­lott a kapcsolatunkról. Evek óta nem beszélünk az anyó­sommal. De kezdtük az eleién. A jérjemék négyen voltak testvérek. Amikor összeháza­sodtunk, egy kis szobácskát kaptunk. Am a három húgá­nak, külön mindegyiknek saiát szobája volt. Aztán ahogy férj­hez mentek, az anyósom mind á hármat lefoglalta. Amikor Is­kolába ment a két fiam, hát nagy nehezen adott egy szo­bát. Mindenbe beleszólt. Ha jobbra néztem, azért, ha balra, azért veszekedett. A konyha kö­zös volt. Reggel, ha bekapcsol­tam a rádiót, ö jött és elzárta. Kitörtem: miért csinálja ezt, anuuka? Mit gondol, hogy je­lelt? Megtámadott a nyújtó­val... Elköltöztünk, előbb az én szüléimhez, majd blokkba kényszerültünk. S most mégis egy házban laknak. Fele a mamáé, fele a fiataloké. Nemigen bírná sok ember ezt a szomszédságot. Mert a két asszony között szö­gesdrótként húzódik a hallga­tás- Lassan nyolc éve. A láthatatlan válaszfal másik oldalán idős hölgy. — Higgye el, nekem fáj leg­jobban ez az egész história. A szemem előtt őrlődik föl a fiam. Szeméből sűrűn peregnek a könnyek. — Tiltottam a fiamat ettől a lánytól. Pedig hogy mondta mindig: ugyan anyám, ez nem komoly dolog. Végül mégis az lett. Próbáljon megérteni! Ahogy férjhez adtam a legkl­­seb lányom, azonnal hozzákez­dett gyaldzni. Ezt nem tűrhet­tem; így elköltöztek. — Most megint egy házban laknak. — Odaadtam nekik a fél ker­tet meg a fél lakást. Gondol­tam, csak megbékél a menyem. Tévedtem. A fiam lopva szökik be hozzám pár percre. A két kisfiút be sem engedi hozzám. De nem tart soká már ez az állapot. Szívbeteg vagyok, ki tudta, meddig Mzom. Négy gyerekem van — s mégslncs, aki öregségemre egy pohár vi­zet adjon nekem. — A /érje után szép nyugdí­jat kap, ott van a nagy kert, mién nem adja oda az egészet a fiának? — Hát az enyém csak húsz árnyi, amíg bírok, dolgozok benne. A lányaim blokkban laknak. Hát már csak nem fog­ják a krumplit meg a zöldséget az üzletben venni? — Ügy tudom, hogy maga kora tavasztól késő őszig a piacon árul. — Az nem sok amit én áru­lok. Elosztom a gyerekeim kö­zött. EZ A RECEPT? Nem egyszerűen egy ház, hanem egy valóságos kis palo­ta bújik meg a díszes vaskapu mögött. Korszerű bútorok, sző­nyegek. Büszke is rájuk a há­zigazda. Hatalmas kert, ahol zöldség, gyümölcs, virág bőség­ben megterem. Bírja még a né­ni a férjével együtt, pedig alig néhány év választja el őket a nyolcvantól. — Nagyon szeretnek Itt az unokáim. A lányok huncutok. Becsavarogják ungot-berket. Nagyocskák már. A szünidőt mind ttt tudtak le, féltem ts őket, nehogy valami bajuk le­gyen. Ml ritkán megyünk el a gyerekekhez. Szememre ts ve­tik. Fáj már a lábam. Nem va­gyunk fiatalok. De ők gyakran eljönnek hozzánk. Jóska fiam mo,st ment el. Mondtam neki, hozza el Katát, mert kiírta az orvos. Torokgyulladása van, úgysem járhat iskolába. A két kis örea derűsen, für­gén tevékenykedik a ház körül. Nem egy fiatal megirigyelhetné az életkedvüket. — Annak ideién egy ktestt féltem a Jóska fiam házasságá­tól. De végül örültem, hogy így választott. Péter fiam házassá­ga is napyon jól sikerült. Ara­nyos családja van, tisztesség­ben és békességben élnek. Ferenc, a középső fiuk, az alvégen lakik. A feleségét ta­láltam odahaza. — Mt talán valamivel köny­­nyebben indultunk, mint má­sok. Igaz, már benne voltunk a korban. A megtakarított pénzünkből háromszobás lakást építettünk. A földműves-szövet­kezei, ahol dolgozunk, nagyon sokat segített, úgy anyagilag, mint erkölcsileg. A fuvar min­dig nagyon jől jött, és jutá­nyos áron kaptuk. A férjem munkatársat is besegítettek. így a kezdetnél nem szorultunk egyik szülőre sem. Ha nem si­kerül az elején minden, jó he­lyünk lenne az anyósoméknál. Nyugodt, ló természetű asszony, én pedig — közel a harminc­hoz — megtanultam alkalmaz­kodni. A csinos fiatalasszony. Ifjabb Szakái Ferencné nagy szeretet­tel beszél az anyósáról. — Nincs hét, hogy ne segí­tene valamtt. Ha férjem — akt rajong a szüleiért — megláto­gatja ókét, mindig csomagol egy kts gyümölcsöt, süteményt, virágot. Nekünk safnos, talpa­latnyi kertünk sincs. A hétvégi ellátásunkról ts anyuka gondos­kodik. Szombaton már repoel itt a pucolt csirke, a friss zöld­ség. * A másik nagyszülő negyven kilométerre lakik. Kéthetenként keresik föl a fiatalok. Ilyenkor a férj szülei vigyáznak a gye­rekekre. — Elégedett vagyok az éle­tünkkel. Talán azért is ilyen jó a kapcsolatunk az Öregek­kel, mert nem élünk egymás mellett. Ha ritkábban találko­zik az ember, nagyobb a szere­tet meg a békesség ts. En ezt a módszert tanácsolom minden­kinek. Ha tehetik kezdiék és éljék le külön, szüleiktől füg­getlenül az életüket. ... Hát erre mondta Tőrök Anna néni, hogy megváltozott a helyzet, hogy most könnyebb. Mert minden fiatalasszony a saját gazdája lehet, nem szorul senkire. Megalapozottan, salát otthonban —ha másképp nem, hát üzemiben vagy szövetkeze­tiben — indulni egy házasság­ba jobb kilátással kecsegtet, mint bármilyen más ,J(özös kezdeményezés". ILLÉS BERTALAN DAVID KDGULTINOV: Nap napra fut... Nap napra fut, s magával hív. e16bb, Előbbre, s van. ki messze elmarad Hátam mögött elhalva, napra nan. Bár mindegyik nap. év. múlttá tűnő, E mába rezdül át. de sok napom. Hogy múlttá lett, nem birtokolhatom. A napok sorra így halnak mögém, Szülvén a holnapi nap érzetét. Mellyel a boldogságig eltelek ÍA lét öröme tán nem ebben él?l, A holnap, amely teltesen enyém. Az érzés, mely nélkül lennék beteg. Az áldást osztő drága fényben Mint kis fűszálak nőttünk fel. Foganván Föld-anvánk ölében, Füvek voltunk, mind akkor, régen, ' S azok lennénk, füvek, ma is. Ha nincs erő, mely többre Visz. És mit ts lelent az, hogy — . Mindazt, amit egv gondolat Erőlködvén, tudván a lét értékét, tettnek elfogad. Mert belőlünk a gondolat hitén egy fűszál lenne csak. ,£n"? (Konczek József fordítása) Idő Nem volt a térben messzeség, közelség, amíg az emberek számba nem vették. Ember nélkül, s ha nincsen bölcs tudása, nincs idő sem, csak az út tátongása. Hogyha átformálták az emberek, idővé az idő csak úgy lehet. És ezért, okosan meghányva-vetve, véljük: az Idő jő miért ne lenne? Akár az emberek, egyszerű ő. Nem dicsekvő — hisz ők se dicsekednek. Mérienek ma|d talaján érdemednek, majdan más idők által mért idő. (Szokolay Károly fordítása) IRÖK, KÖLTÖK, SZÍNÉSZEK A SZOVJET KÉPZŐMŰVÉSZETBEN V. I. S?uha)ev: Alekszandr Szergejevics Puskin A. V. Morozov; Lev Tolszloi dolgozószobájában F. Sz. Bogorodszkij: Koroljov színész portréja IV, Gy. reprodukciói)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents