Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-11-11 / 45. szám
1988. november 11. SZABAD FÖLDMŰVES. Olyan lyazl, nagy szerelem bizony nem nagyon akadt a „régi“ világban. Mert a házasságot nem annyira a fiatalok vonzódása, mint inkább a vagyon döntötte el. Suba subához, guba gubához. A gazdag tehetőshöz törekedett, a szegénynek meg úgyis a magaformájú maradt. Úgy volt, hogy esküvB után a férI szülőházába költözött az iffú pár. Ott meg az anyós volt a gazdasszony. ö osztotta be a pénzt, az ételt. Más még a lábát se tehette a kamrába. A fiatalabb nők cselédei lettek az anyósnak. Egyik az állatokkal balolt, másik a házat tartotta rendben, harmadik a kiskertet művelte. Pissz se volt az új asszonynak, hiába rugódozott. Aztán — ha rossz szájízzel is — betört, mint a rakoncátlan csikó. A felszabadulás előtti régi világról mesélt Bottyán /Botany) községben a már százhárom évet megélt és még mindig jó egészségnek örvendő Török Anna néni. Aztán hozzátette: ma már megváltozott a világ, más a helyzet, lie hogyan áll most az anyósok és a menyek közötti kapcsolat? Ennek jártam utána. ZÁTONYON 'A kora délelőtti nap betűző sugarait sötét szűrőként fogiák föl — s csak mértékkel ereszkedik át —■ az ablakok. Hiába is próbálja, a néhány fáradt őszi fénynyaláb, nem tudta derűsebbre varázsolni a sivár folyosó szürkeségét. A falak mellett átellenben hosszú padsorok nyújtózkodnak. Rajtuk két ellentétes pár. Komor tekintetű, népes család az egyik — szemben egy magányos, csinos, fiatal nő. Bíróságt tárgyalásra várnak. Szavaik mozaiklat kirajzolják egy zátonyra futott házasság történetét. Az anyós: — Ellenem uszította a fiamat. Állandóan pletykált, idehaza nem dolgozott semmit. Pedig higgye el, mindent megtettem a fiatalokért. Két évvel ezelőtt keltek egybe, magunkhoz vettem őket. A meny: — Amit férjem tránt éreztem, több volt a szerelemnél. Pedig a szüleim tiltottak tőle, hogy a szülőfalujában és a munkahelyén nem a legjobban viselkedett. Apám szép szövői, aztán veréssel próbálkozott, de nem győzött meg. A gimnáziumban kitűnő tanuló voltam, sör felvettek a főiskolára Is. de nem mentem, mert feleségül mentem hozzá. Az anyós: — Két szobát, kényelmet adtam nekik, bár kezdettől nem szívleltem azt a házasságot. Aztán — láthatja — nekem lett Igazam. Nagyon rossz ennek a természetei Az asszony felháborodottan summáz. Nem nehéz szóra bírni. Mondja 0 kérés nélkül Is a maga Igazát. Csak arra kér, hogy fiának ne mondtam meg miről beszélgettünk. — Tudta, ideges szegény — magyarázza. — Meg úgy látom, ivott is egy kicsit a nagy izgalomra — mutat egy kivörösödött, borostás arcú fiatalember felé. A meny: — Esküvő után két hónapra jó munkát találtam. Aztán a férjem minden nap Ittasan járt haza. A fizetésének • nagyobb részét a barátaival elftta. Anyósom pénzelte, hogy legyen mit leöntenie a torkán. Sőt az én fizetésemnek ts elhordta egy részét. Eleinte kedvesek voltak a szülei. Mikor terhes lettem, minden megváltozott. Anyósom folyton szekált, hogy nem dolgozom a kertben. Nem értette, hogy az éjszakai műszak után Ilyen állapotban nem telt az erőmből minden munkára. Kíméletre lett volna szükségem. De 0 sohasem segített. Az anyós mellett fiatal pár. Eoymás szavába vágva kontráznak: — En nem pártolom az anyósom — magyarázza a vő —, de ml is miatta költöztünk blokkba. pedig még van most Is három üres szobája. — Képzelje — vág közbe a feleség —, űqy öltözködik mint egy színésznő. Egy koronát nem tudott meatakarítanl. Biztos, hogy szegény anyám megtakarított pénzét lopta. A faluban mindenki megszólta. Nyalkamenyecskének hívták. Azt beszélik, hogy a vasútnál, ahol dolgozik, szeretője ts van. 'A meny — törékeny, szőke nő — lemondóan rázza a felét. Sápadt, szeme karikás. Első Iá-JC er&m w y cyy ka tta n fásra legaláb 25 évesnek tűnik, pedig még húsz sincs. — Az állandó feszültség végül egy nagy családi botrányban robbant. Ezt már nem bírták kt az Idegeim. Kórházba kerültem. Aztán anyámék jogadtak be. Közben megbomlott a viszony a férjem és köztem. Egyszer azzal állított haza, hogy terhes lett tőle egy elvált asszony. Betelt a pohár, beadtam a válópert... KÖZÖS HÁZTARTÁSBAN — ö, nem olyan nagy a ml „birodalmunk". Ez a konyhánk: ugye milyen pici? Azért elég. Jaj, ne nézzen körüli Nagy a rendetlenség, éppen paradicsomot főzünk tétire. Hétköznap, mtkor mindenki rohan, csak futtában kapjuk be a falatot. Szombaton és vasárnap benn terítünk a nagyszobában. Ez az. Itt szemben, amelyikhez az erkély ts kapcsolódik. Vendéglátóm, egy fókedélyű, barna fiatalasszony nem kis büszkeséggel kalauzol végig a modern bútorokkal berendezett lakásban. Éppen a nagyszobába Invitál, amikor hirtelen kinyílik az ajtó, s egy fejkendős néni perdül elénk; kezében seprű, lapát. — Engedje meg — vezet felé a fiatalasszony —, hogy bemutassam az anyásom. A két család közös háztartásban lakik. A nagyszülők úgy osztották be a lakást, hogy mindenki elégedett legyen. — A gyerekek három szobát kaptak. Mi az öregemmel megférünk a hátsó kisszobában. Az anyósom és az apósom a meHettünk tévő szobában laknak. Ez a beosztás csak az alvásra érvényes. Különben egyformán használja mindenki a helyiségeket — bizonygatja a néni. — Sok rosszat hallottam én ts arról, ha nemzedékek egy lakásba kényszerülnek. De nem féltem az együttlakástól. Békés, kedves embereknek ismertem meg a férjem szüleit. Azt hiszem, hogy a\ anyósom is elégedett. Mert olyan eset még nem fordult elő, hogy velem ne főtt volna ki valaki. A fiatalasszony nem csalódott. Mint mondja, az öt év alatt egyszer sem volt hangos szó, veszekedés az otthonukban. — Tudja, valahogy úgy van nálunk, hogy a munka is közös. Mikor a kis menyem az Andreát várta, sokat betegeskedett. Azokban a hónapokban kíméltem. Mfg a nagymama beszél, a fiatalasszony térül-fordul. s ízes süteményekkel, forró feketével tér vissza. Közben a őédmama kiabál az udvaron. Ezt hallva anyósa már ugrik ts. üvegekbe kell rakni a paradicsomot, s ehhez a legjobban 6 ért. Andrea, aki eddig békésen látszott, együtt szalad a nagyival. Kértem a családot, adjanak receptet. Hogyan lehet ilyen jól meglenni — három nemzedéknek közőS háztartásban? Fejüket rázták: nincs ilyen. — Türelem, nyugalom, megértés. Talán ez a titka — sorolja a legidősebb Takácsné. — El kell nézni egymás hibáit. Már csak azért is, mert együtt sokkal könnyebb — bólint helyeslőén a fiatal menyecske. „SZÖGfSDRÖT“ — Kit tetszik keresni? — kérdezi a hátsó udvarból egy magas, jóképű fiatalember. Válaszomra mosolyogva invitál a szobába: — Jöjjön csak, azok mi vagyunk. Sápadt kismama tárja ki az ajtót. Most várják a harmadik gyermeket. Rövidesen megérkezik, anyukája már nem bírja magát olyan könnyen. — Kicsit kellemetlen erről a témáról szólni — kezdi a beszélgetést. Nem tudom, mit hallott a kapcsolatunkról. Evek óta nem beszélünk az anyósommal. De kezdtük az eleién. A jérjemék négyen voltak testvérek. Amikor összeházasodtunk, egy kis szobácskát kaptunk. Am a három húgának, külön mindegyiknek saiát szobája volt. Aztán ahogy férjhez mentek, az anyósom mind á hármat lefoglalta. Amikor Iskolába ment a két fiam, hát nagy nehezen adott egy szobát. Mindenbe beleszólt. Ha jobbra néztem, azért, ha balra, azért veszekedett. A konyha közös volt. Reggel, ha bekapcsoltam a rádiót, ö jött és elzárta. Kitörtem: miért csinálja ezt, anuuka? Mit gondol, hogy jelelt? Megtámadott a nyújtóval... Elköltöztünk, előbb az én szüléimhez, majd blokkba kényszerültünk. S most mégis egy házban laknak. Fele a mamáé, fele a fiataloké. Nemigen bírná sok ember ezt a szomszédságot. Mert a két asszony között szögesdrótként húzódik a hallgatás- Lassan nyolc éve. A láthatatlan válaszfal másik oldalán idős hölgy. — Higgye el, nekem fáj legjobban ez az egész história. A szemem előtt őrlődik föl a fiam. Szeméből sűrűn peregnek a könnyek. — Tiltottam a fiamat ettől a lánytól. Pedig hogy mondta mindig: ugyan anyám, ez nem komoly dolog. Végül mégis az lett. Próbáljon megérteni! Ahogy férjhez adtam a legklseb lányom, azonnal hozzákezdett gyaldzni. Ezt nem tűrhettem; így elköltöztek. — Most megint egy házban laknak. — Odaadtam nekik a fél kertet meg a fél lakást. Gondoltam, csak megbékél a menyem. Tévedtem. A fiam lopva szökik be hozzám pár percre. A két kisfiút be sem engedi hozzám. De nem tart soká már ez az állapot. Szívbeteg vagyok, ki tudta, meddig Mzom. Négy gyerekem van — s mégslncs, aki öregségemre egy pohár vizet adjon nekem. — A /érje után szép nyugdíjat kap, ott van a nagy kert, mién nem adja oda az egészet a fiának? — Hát az enyém csak húsz árnyi, amíg bírok, dolgozok benne. A lányaim blokkban laknak. Hát már csak nem fogják a krumplit meg a zöldséget az üzletben venni? — Ügy tudom, hogy maga kora tavasztól késő őszig a piacon árul. — Az nem sok amit én árulok. Elosztom a gyerekeim között. EZ A RECEPT? Nem egyszerűen egy ház, hanem egy valóságos kis palota bújik meg a díszes vaskapu mögött. Korszerű bútorok, szőnyegek. Büszke is rájuk a házigazda. Hatalmas kert, ahol zöldség, gyümölcs, virág bőségben megterem. Bírja még a néni a férjével együtt, pedig alig néhány év választja el őket a nyolcvantól. — Nagyon szeretnek Itt az unokáim. A lányok huncutok. Becsavarogják ungot-berket. Nagyocskák már. A szünidőt mind ttt tudtak le, féltem ts őket, nehogy valami bajuk legyen. Ml ritkán megyünk el a gyerekekhez. Szememre ts vetik. Fáj már a lábam. Nem vagyunk fiatalok. De ők gyakran eljönnek hozzánk. Jóska fiam mo,st ment el. Mondtam neki, hozza el Katát, mert kiírta az orvos. Torokgyulladása van, úgysem járhat iskolába. A két kis örea derűsen, fürgén tevékenykedik a ház körül. Nem egy fiatal megirigyelhetné az életkedvüket. — Annak ideién egy ktestt féltem a Jóska fiam házasságától. De végül örültem, hogy így választott. Péter fiam házassága is napyon jól sikerült. Aranyos családja van, tisztességben és békességben élnek. Ferenc, a középső fiuk, az alvégen lakik. A feleségét találtam odahaza. — Mt talán valamivel könynyebben indultunk, mint mások. Igaz, már benne voltunk a korban. A megtakarított pénzünkből háromszobás lakást építettünk. A földműves-szövetkezei, ahol dolgozunk, nagyon sokat segített, úgy anyagilag, mint erkölcsileg. A fuvar mindig nagyon jől jött, és jutányos áron kaptuk. A férjem munkatársat is besegítettek. így a kezdetnél nem szorultunk egyik szülőre sem. Ha nem sikerül az elején minden, jó helyünk lenne az anyósoméknál. Nyugodt, ló természetű asszony, én pedig — közel a harminchoz — megtanultam alkalmazkodni. A csinos fiatalasszony. Ifjabb Szakái Ferencné nagy szeretettel beszél az anyósáról. — Nincs hét, hogy ne segítene valamtt. Ha férjem — akt rajong a szüleiért — meglátogatja ókét, mindig csomagol egy kts gyümölcsöt, süteményt, virágot. Nekünk safnos, talpalatnyi kertünk sincs. A hétvégi ellátásunkról ts anyuka gondoskodik. Szombaton már repoel itt a pucolt csirke, a friss zöldség. * A másik nagyszülő negyven kilométerre lakik. Kéthetenként keresik föl a fiatalok. Ilyenkor a férj szülei vigyáznak a gyerekekre. — Elégedett vagyok az életünkkel. Talán azért is ilyen jó a kapcsolatunk az Öregekkel, mert nem élünk egymás mellett. Ha ritkábban találkozik az ember, nagyobb a szeretet meg a békesség ts. En ezt a módszert tanácsolom mindenkinek. Ha tehetik kezdiék és éljék le külön, szüleiktől függetlenül az életüket. ... Hát erre mondta Tőrök Anna néni, hogy megváltozott a helyzet, hogy most könnyebb. Mert minden fiatalasszony a saját gazdája lehet, nem szorul senkire. Megalapozottan, salát otthonban —ha másképp nem, hát üzemiben vagy szövetkezetiben — indulni egy házasságba jobb kilátással kecsegtet, mint bármilyen más ,J(özös kezdeményezés". ILLÉS BERTALAN DAVID KDGULTINOV: Nap napra fut... Nap napra fut, s magával hív. e16bb, Előbbre, s van. ki messze elmarad Hátam mögött elhalva, napra nan. Bár mindegyik nap. év. múlttá tűnő, E mába rezdül át. de sok napom. Hogy múlttá lett, nem birtokolhatom. A napok sorra így halnak mögém, Szülvén a holnapi nap érzetét. Mellyel a boldogságig eltelek ÍA lét öröme tán nem ebben él?l, A holnap, amely teltesen enyém. Az érzés, mely nélkül lennék beteg. Az áldást osztő drága fényben Mint kis fűszálak nőttünk fel. Foganván Föld-anvánk ölében, Füvek voltunk, mind akkor, régen, ' S azok lennénk, füvek, ma is. Ha nincs erő, mely többre Visz. És mit ts lelent az, hogy — . Mindazt, amit egv gondolat Erőlködvén, tudván a lét értékét, tettnek elfogad. Mert belőlünk a gondolat hitén egy fűszál lenne csak. ,£n"? (Konczek József fordítása) Idő Nem volt a térben messzeség, közelség, amíg az emberek számba nem vették. Ember nélkül, s ha nincsen bölcs tudása, nincs idő sem, csak az út tátongása. Hogyha átformálták az emberek, idővé az idő csak úgy lehet. És ezért, okosan meghányva-vetve, véljük: az Idő jő miért ne lenne? Akár az emberek, egyszerű ő. Nem dicsekvő — hisz ők se dicsekednek. Mérienek ma|d talaján érdemednek, majdan más idők által mért idő. (Szokolay Károly fordítása) IRÖK, KÖLTÖK, SZÍNÉSZEK A SZOVJET KÉPZŐMŰVÉSZETBEN V. I. S?uha)ev: Alekszandr Szergejevics Puskin A. V. Morozov; Lev Tolszloi dolgozószobájában F. Sz. Bogorodszkij: Koroljov színész portréja IV, Gy. reprodukciói)