Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-07-08 / 27. szám

1988. július 8.

SZABAD FÖLDMOVES

13

A szemes kukorica termei istinek gazdasági jelentősége világviszonylatban kiemelt helyen szerepel A gazdasági növények sorrendjében az őszi báza és a rizs után a harmadik helyet foglalja el. A szocialista országok mezőgazriasf gában is megbecsült növénykultfira. Magyarországon és Bulgáriában a szemes kuknr’Cát a gabonafélék vetésterületének 38. illetve 27 százalékán termesztik. Hazánkban a szemas kukorica a gabonafélék termőterületén 7,89 százalékos arányban résztsedik. Statisztikai adatok szerint 1958-ban a szemes kukoricát összesen ti) millió 470 ezer hektáron termesztették a KGST tagországaiban. Az 1981—1985- -ös évek átlagában a legnagyobb — 8.31 tonnás — átlaghozamot Magyarországon értek el. Bulgáriában 5,81, hazánkban pedig 5,44 tonnát takarítottak be hektáronként

A fejlett mezőgazdasággal rendelkező tőkés országok közül a stemes kukoricát 1985-ben a legnagyobb területen, mintegy 30 millió 889 ezer hektáron az USA ban termelték. A nagy kukoricatermelők közé az inban Franciaország és Kanada is sorolható. ahol a szemes kukorica termőterülete 1 millió 887 ezer, illetve 1 millió 198 ezer hektárt foglalt el. Érdekes tényeket tártak fel a hektárhozamok alakulásával kapcsolatos adatok. Az 1985-ős év adatai szerint Ausztriában 8,31, az tJSA-ban 7,41, Olaszországban 8,91, az NSZX-ban pedig 8,85 tonnás átlaghozamot értek el. A felsorolt adatok egyben erre ts felhívták a figvelmet. hogv a KGST- országokban a szemes kukorica genetikai termőképességét mindössze 80 százalékra használták ki.

A KGST-országok közül Magyarország sorolható a legjelentősebb knkoricatarmesztők közé. Az ntőbti évtizedben ugyanis számottevő mértékben növelték a kukoricatermelés volumentét. A jó eredményekhez nagymértékben hozzájárult a tudományos kutatás, az élenjáró mezőgazdasági vállalatok kezdeményezése, a komplex módon történő rendszerszeré termelés, a szoros nemzetközi együttműködés a legjobb kukoricatermelő központokkal de nem utolsósorban a szemes kukorica termelése országos mérető szervezési kérdéseinek a megoldása. Már 1985-ben a szemes kukorica termesztését 889 ezer 178 hektáron, azaz a termőterület 93,4 százalékán termelési rendszerek keretében valósították meg. Az iparszerű

[Klamarcsik Mária Illusztrációs felvétele)

termelési rendszereken a legnagyobb — 34,6 százalékos — arányban a KITE, 26,3 százalékban az IKR, 24,4 százalékban a KSZE, 8,2 százalékban pedtg a BKR részesedett.

Hazánkban a szemes kukorica rendszerű termelésével 1980-tól kezdtünk

komolyabban foglalkozni. Abban as időszakban a szemes kukoricát 191 ezer 541 hektáron termeltük, s hektáronkénti átlagban 4,69 tonnás hozamot értünk el. A legproduktívahbnak a Nyugat-szlovákiai kerület bizonyult, amelynek gazdaságai 1980- ban a szemes kukoricát 128 ezer 524 hektáron termesztették, ami az összterületnek 67,1 százaléka volt. Hazánkban a kukoricatermelési rendszert — nagyobb területen — elsőként á Vágsellyei (Šaľa) Efsz-ben kezdték alkalmazni a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelési Rendszerrel együttműködve.

A magyarországi termelési rendszer elsősorban a kukoricatermelés anyagi-műszaki bázisát biztosította. Vagyis vetőmagot, növényvédő szereket és gépi eszközöket — például könnyű éi nehéz tárcsás boronákat, Huniper permetezőgépeket, IH Cyclo 400 jelű vetőgépeket — nyújtott a partnergazdaságoknak. Ugyanakkor szaktanácsadást is biztosított a termelési technológiához. Így például táblára és fajtára adaptálva kidolgozták a termelési technológiát, levél- és talajelemzések alapján pedig a trágyázást terveket, továbbá a taggazdaságok szakemberei számára Bábolnán továbbképző tanfolyamokat szerveztek.

1980-ban a termelési rendszert három mezőgazdasági üzemben alkalmazták, összesen 1840 hektáron. Már az első évben 5,83 tonnás átlagos hozamot értek eL A mai IKR-PPK rövidítéssel Ismert vágsellyei termelés) rendszer az évek folyamán jelentősen bővült s tavaly máry47 ezer 105 hektár területre terjedt kt. Országos viszonylatban 94 taggazdaságot tartott számon. Tavaly az átlagtermés elérte a 8,78 tonnát. A taggazdaságok közül 11 mezőgazdasági üzemben elérték a nyolc tonnán felüli, két gazdaságban pedig a kilenc tonnán felüli hozamokat. A Nádszegi (Trstice) és a Montnicei Egységes Földműves-szövetkezetben 10,18, illetve 10,22 tonna szemes kukoricát takarítottak be hektáronként. A Vágsellyei IKR PPK termelési rendszer 1987-ben az egy hektárra jutő kukorica termelését — az ötéves átlaghoz viszonyítva — 0,91 tonnával növelte. Ez már pedig jelen (ős eredménynek számít.

A másik nagy knkaricatermelési rendszerünk a bajai, amelynek hazai

rendszergazdája az Ekecs! fOkoüj Efsz. A Bajai Kukoricatermelési Rendszer Fejlesztő Közös Vállalattal 1983- ban teremtették meg a kapcsolatot, ekkor 2 ezer 963 hektáron kezdték alkalmazni a kukorica rendszerszerű termelését. Erről a területről 5,93 tonnás átlaghozamot értek el. A BKR a szaktanácsadás és a know-how nyújtása mellett a kukoricatermelés anyagi-műszaki bázisáról is gondoskodik. Vagyis a biológiai anyagot, növényvédő szereket, talajművelő, vető- és permetező gépeket szállít. Tavaly az ekecsiek mintegy 48 mezőgazdasági üzem bevonásával összesen 22 ezer 098 hektár területet Integráltak. s átlagban 7,06 tonnás hektárhozamot értek el. Ez a termelési

rendszer a Dunaszerdahelyi, a Komáromi (Komárnol és a Lávái (Levice) járás mezőgazdasági üzemelt öleli tel. Tavaly az ötéves átlaghoz viszonyítva a termelésnövekedés elérte a hektáronkénti 1,82 tonnát, ami valóban figyelemreméltó hozamnövekedésnek számit. A BKR több taggazdaságában 9 tonnán felüli hozamokkal dicsekedhettek.

A hazánkban alkalmazott további magyarországi termelési reudszer a nádudvari RITE, amelynek hazai rendszergazdasága a Szőgyénl (Svo dfn) Efsz. Ezt a termelést rendszert

1988-tól alkalmazzák 1230 hektáron. Itt ts az anyagt-müszaki ellátás, valamint a szolgáltatásnyújtás az előző rendszerekéhez hasonló. A KITE az Érsekújvári (Nové Zámky) járásban terjedt el 11 taggazdaságban, összesen 7 ezer 310 hektárnyi területen. Tavaly a rendszer keretében 8,83 tonnát tett ki az átlaghozam, ami az ötéves átlaghoz viszonyítva 1,91 hektáronkénti növekedést jelent, ami az alkalmazott termelési rendszerek közül a legnagyobb.

К Magyarországról átvett termelési rendszereken kívül az évek folyamán három hazai knkaricatermelés) rendszer is kialakult. Ezeknek a rendszergazdasága az Ostrovi Efsz, a Slovosivo és az Agrokomplex, valamint a Slušovicei KSl AK. Tavaly az Ostrov) Kukoricatermelési Rendszer 23 ezer 710 hektárnyi területre terjedt ki, az átlaghozamok pedig elérték az 5,71 tonnát. A Slušovicei Kukoricatermelési Rendszer Szlovákia területén 2 ezer 951 hektárt foglalt el, ahonnan átlagban 8,47 tonna kukoricát takarítottak be.

Mindent összevetve 1987-ben Szlovákia területén a termelési rendszerek keretében a szemes kukoricát 103 ezer 187 hektáron mintegy 224 mezőgazdasági üzemben termelték. Ebből a magyarországi termelési rendszerek 76 ezer 513 hektárt, vagyis a területnek mintegy 74 százalékát foglalták el. E terület átlagában a hektárhozamok elérték a 5,85 tonnát, országos viszonylatban pedig 5,33 tonnás átlagtermést takarftottnnk be. Ha ezt az eredményt a magyarországi termelési rendszerek keretében elért átlaghoz viszonyítjuk, könnyen kiszámítható, hogy a hektáronkénti hozamnövekedés 1.52 tonnát tett ki. Vagyis a magyarországi termelési rendszerek jóvoltából 115 ezer 299 tonnával több szemes kukoricát takarftottnnk be. Csehszlovákiai viszonylatban tavaly a kukoricatermelési rendszerek keretében 6,53 tonnás hektárhozamot értünk el, ez hektáronként 1,20 tonnával nagyobb termelést jelentett

Az egész területre, vagyis a 103 ezer hektárra átvetitve — szlovákiai viszonylatban — ez 123 ezer 600 tonnával nagyobb knkoricatermelést jelentett, ami pénzben kifejezve 279 millió 338 ezer koronával nagyobb bevótelt eredményezett, ha az átlagos tonnánkénti 2280 koronás felvásárlási árat vesszük alapul.

A felsoroltakból kitűnik, hogy a termelési rendszerek jelentős mértékben hozzájárultak a szemesekből velő önellátottság eléréséhez.

DUSÁN SlMO docens, a tudományok kandidátusa, a Nyitrai f Nitra) Mezőgazdasági Főiskola munkatársa

■........... -...- ....Keserű gyümölcs"

b, i ■ i i síimmmmmmmmé

Liszenko megnyeri Sztálint

IV. RÉSZ

Az 1929— 1932-es években a „nagy törés“ következett. A törést politikai szempontok durva érvényesítése okozta a tudományban. Nyitányát bőnOgvl filmsorozatba Illő események jelezték: a Moszkvába meghívott P. Kämmerer öngyilkossága fennek okát 8gy hírhedt kfsérlethamlsftás volt), Csetverlkov letartóztatása, elítélése és száműzetése, Kolcov meghurcoltása és eltávolítása, a gene* tikal intézet Igazgatósága körmi Intrikák. Ezeket meg az őket követő eseményeket azonban már külön kell választani e tudományos eredmények számbavételétől és Vavilov ragyogó egyéniségétől A seregeit fokozatosan elvesztő hadvezér ezekben az Időkben stratégából taktikussá, majd frontkatonává, végül mártírrá vált.

„Minden tüdős tévedhet, de a tudomány számára végzetes, ha az érvek hatalmát a hatalom érvel váltiák fel. ha valaki a helyzetét és az erőszak eszközeit használja fel Igazának bebizonyítására. Az Ilyen jelenségek tragikus következményeit még ma !s érzi a tudomány, s érezni fog)a mindaddig amfg végérvényesen nem tisztázzuk a társadalmi vésznek a lélektanát. nem teremjük meg az ellene velő védelem megbízható törvényhozó mechanizmusát!“ — Így kezdődik az Ogonyok című szoviet folyóiratnak az a cikksorozata amPlv bemutat)a egv hírhedt mintsem hires tudósnak T Gv Piszénkének tudományos és politikai életűdt, s ezen keresztül azt, hogy miként vált áldozatává számos tüdős Is a sztálini Idők önkényeskedéseinek. Annak, hogy mindez ne Ismétlődhessen meg, az egyik legfőbb biztosítéka: a nyilvánosság.

Troftm Gyenytszovlcs liszenko 1948-ban töltötte be 50. életévét. Sorsával tel lesen meg lehetett elégedve: ereje teljében lett — mondhatni — a legismertebb szovfet tüdős, egyszerre három hazai akadémiának a tagja. (Mellesleg: a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tagjai közé Sztálinnal és Vislnszklüel egyidejűleg vették fel.) S már tíz éve, hogy 1938-ban elfoglalta a Mezőgazdaságtudományi Össz-szövetségl Akadémiának az elnöki posztját, miután annak egymást váltő két előző elnökét letartóztatták, majd kivégezték. Ezt a tudományos szervezetet a szovjet genetikai kutatásoknak egyik legkiválóbb személyisége — Llszenkőnak tudományos ellenlábasa —, Ny. J. Vavilov hozta létre, és* 1929-től 1935-ig annak elnöke volt. Néhány év múlva azonban már 6 sem étt. Liszenko és társai hosszú üldözése után elérték, hogy 1940-ben letartóztassák: a nagy tüdős fizikailag összeroppanva 1943 Januáriában meghalt a szaratovl börtönben.

Vavilov letartöztatása után

Liszenko azonnal megkaparintotta az Akadémia genetikai lntázetének vezetését ts: ezt az Intézetet szintén Vavilov alapította és vezette Az Öl Igazgató, aki nem értett a genetikához, sőt gyűlölte azt. elpusztította a vavllovt szellemet az eladdig világhírű Intézetben.

„OSZTÄLYHARC A TUDOMÁNYBAN“

Hogyan érte el mindezt Ltszenko? Barátai és kritikusa! tudták, hogy akik akárcsak vé letlenül Is „megsértették“ a „népből Jött akadémikust“ (az újságok gyakran nevezték így Llszenköt), azok hamarosan a börtönben találták magukat, hiszen Sztálin Igencsak nagyra értékelte és támogatta őt. Sztálin nyilvános dicséretére először 1935 februárjában találtatott méltónak. Akkor a párt és a kormány vezetői a Kremlben találkoztak a mezőgazdaság élmunkásaival. Llszenkót Is meghívták oda, hiszen a nevét a szovjet sajtó már 1929 ben felkapta, midőn jelentette, hogy tudja, miképpen növelhető meg a gabonatermelés. Nem éppen eredeti módszerét jarovizálásnak nevezte, s ennek az volt a lényege, hogy a csírázó búzamagot hideg hatásának kell kitenni. De még mielőtt bármiféle eredmény alapján ellen, őrizték volna a módszert, máris dicsőítették az újságok, majd az ukrajnai és a moszkvai földművelésügyi népbiztosság munkatársai is. Az agrárblológta akkori vezető tudósa Vavilov akadémikus Is hitt abban, hogy Liszenko ereje, esze és Igyekezete segíthet a szerveződő kolhozoknak. A jarovizálás azonban még egy kllőnyl többletgabonát sem adott, amikor 1931-ben Liszenkőt már méltónak találták a Munka Vörös Zászló Érdemrendre.

De miközben a hozá nem értők a jarovtzálást és Ltszenkőt magasztalták, más tudósok — például P. K. Konsztantyinov és P. I. Liszicln — a kísérleti állomások hálózatéban módszeresen ellenőrizték a jarovizálás hatását harmincöt fajtán, s erről bizonyosodtak meg, hogy ez az eljárás csak kárt okoz. Vizsgálatuk eredményét 1935 végén nyllvánnosságra !s hozták, de akkor már senki sem akarta hallani az Igazságot.

Liszenko pedtg pihent a babértaln. Minden évben ű]abb meg újabb feltűnő ötlettel állt elő, s azok mind „példátlan termést“ ígértek, ötletei azonban hovatovább ellentmondásba keveredtek a tudomány alaptételeivel, különösen a genetikáéval, s ezért egyre dühödtebben támadta a genetlknsokat. Egyéb érvek hfján „polgári gondolkodónak“, „dekadensnek“, a „kolhoz-szovhoz forma tudomány fezek Liszenko szaval) számára ártalmas“nak állította be őket.

Vavilov atyalen Igyekezett a még Hatal kutatónak számító Liszenkőt a tudományos Igazság útjára terelni, de csak azt érte el, hogy Liszenko nyíltan támogatója ellen fordult, mégpedig éppen a Kremlben, 1935 februárjában. Amikor fellépett az emelvényre, a vezetők — köztük Sztálin — előtt beszédét két pillérre építette fel: dicsekedett e saját eredményeivel, és gyalázta tudományos ellenfelelt, ö volt az első, akinek mint akadémikusnak a szájából elhangzott az, hogy a tudományban „kártevők mesterkednek“, s először ott, a Kreml ben, 6 minősített egy tudómé nyos vitát „politikai felforgatás“-nak Látszólag nem Sztálinhoz vagy az elnökségben tilő többi vezetőhöz intézte a szavait, hanem a teremben ülő „paraszt társaihoz“, de pontosan tudta, hogy ezzel kinek szerez örömet „Elvtársak, nem volt-e. és nincs-e vajon osztálvharc a jarovizálás frontján?“ — tette fel a kérdést, s a tudósokat azzal vádolta, hogy elherdálják, fölélik a nép kenyerét. Minél tovább beszélt, szaval annál Jobban tetszettek Sztálinnak, mert az végül felugrott a helyéről, tapsolni kezdett, s közbekiáltott:

— Bravó, Liszenko elvtárs, bravő!

A tudósok kártékonyságára, fölösleges voltára tett utalások megtették a hatásukat. Jakovlev, Sztálin akkori bizalmasa, a szovjet földművelés frissen kinevezett népbiztosa (egyébként 1938-ban őt Is kivégezték] leszólt az elnökségből:

— Név szerint kikről van sző?

A kérdésre Liszenko azonnal sorolta a neveket, s elsőnek azt nevezte meg, aki a legtöbbet segítette, sőt, még ezen az ülésen Is dicsérte őt: Nyikolaj Ivanovics Vavtlovot.

Az ülést követő napon a Pravda ielentette: Liszenko megkapta az ország legmagasabb kitüntetését, a Lenin-rendet. (Egyébként élete során nyolc Lenln-rendet és három Sztálip-díjat kapott, ezenkívül a Szocialista Munka Hőse címmel is dicsekedhetett. 1

Válaszul a Pravda közleményére a kitüntetett édesanyla megható* levelet küldött Sztálinnak, s azt a Pravda szintén megjelentette Olyan fordulatok Is voltak ebben a levélben, amelyek örökre belevésödtek Sztálin emlékezetébe A kolhozokban most „könnyebb és vidámabb az élet“ Ezt a mondatot később — egy kissé megváltoztatva — Sztálin úgy állította be. mint salát szüleményét Az országban alighanem ez volt az egyik legelterjedtebb szólás Sztálin uralma alatt

(Valerij Szajfe cikke nyomán)

v

Nagyobb kukoricahozamok érdekében