Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-08 / 27. szám
74 -_________________________________________________________ SZABAD FÖLDMŰVES ■................................................................................................................ 1988- Íúllu* *« MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET Varga László a házvégi méhes szélén szemlélődik: kopottas kaptárait mustrálgatja. A répalevelek fonákjain harmatgyöngyök csillognak, de már melegen tűz a nap. Szellő sé rebben, hát a méhek dolgoznak is szorgalmasan. A r'jpnyílások előtt egyre nagyobb a sürgés-forgás. A 64 esztendős férfi védőruha nélkül áll, mégsem bántják a fullánkns rovarok. Néhány kíváncsi méhecske körülzümmögi, körberepüli, aztán tovább áll sebesen. Elrepülnek, mennek a dolgukra, a közel vadvirágos Ipoly menti rét irányába. — Érdekes, gyermekkoromban szörnyen féltem a kis jószágoktól — fut át agyán a múltidéző gondolat — most viszont barátok vagyunk, közöttük megpihenek. — Legénykoromban Ferehczéknél cselédeskedtem, nyaranta arattam. S Lajos bácsinak többek között sok kaptára Is volt, ha jól emlékszem, 65 méhcsalád tulajdonosának mondhatta magát. Az öregedő gazda akkortájt bizony már nem bírta egyedül a méhesben a munkát, hát engem kért fel az inaskodásra. Eleinte, tnl tagadás, nem szívesen álltam kötélnek, holott idehaza, a nagybácsim is tartott méheket. Nem szerettem volna, — mosolytntja el magát — a falubélt lányok előtt feldagadt ábrázattal megjelenni. Később, ha húzódozva-vonakodva Is, de csak odaálltam a bácsim elé, segítettem neki. Eleinte persze csak a füstölőt tartottam, később a lépkereteket is kezeltem, majd a pörgetésnél Is az ügyeskezö ember mellett segédkezhettem. Szinte észrevétlenül, de egyre nagyobb kedvet kaptam a méhészkedéshez, és saját méhekre vágytam. Egy szép tavaszi napon aztán rám mosolygott a szerencse: nagybátyám az ugyancsak remek méhész hírében álló dr. Kuzma Jánostól egy rendkívül szorgos-dolgos rajt kapott jutalmul. „Fiam — mondta még aznap a kedves rokon —, ha rövid időt alatt készítesz magadnak egy kaptárt, neked adtom az ajándékrajomat.“ Boldogan bólintottam. „Nos, akkor láss munkához iziben, szólt a bácsi, de engem nem kellett többször biztatnia.“ Már rohantam is az eresz mellé csnpitott kis műhelyembe, s azon melegében nekiláttam a munkának. Mindez nem sokkal a második világégés után, még 1948-ban történt. Újdonsült asztalos voltam, Újpesten „Telnek a keretek“ — állapítja meg Varga László elégedetten „Órákig el tudnám nézni szorgoskodásukat“ (A szerző felvételei) tanultam ki a szakma cslnját-bfnját. Sokáig, szinte megállás nélkül dolgoztam, alaposan ki akartam tenni magamért. Mértem, fűrészeltem, gyalultam, szögeltem, s el' Is készült a nagy mű. Nagybátyám töviről hegyire átellenőrizte munkámat, hflmmögött egy sort, majd elégedetten így szólt: „Jól van, elégedett vagyok veled — tette vállarara a kezét — szépen vizsgáztál, neked adom a rajt. Aztán, jó méhészkedést, öcskös.“ A második rajomat már Kuzma Jánostól kaptam. „Laci — szólított meg egy délután —, az egyik asztalom erősen lesántult. több lábára biceg, meg kellene reparálni.“ Bólintottam, s másnap el is végeztem a munkát becsülettel, s amikor a fizetségre került sor, kissé bátortalanul megjegyeztem: pénzt nem fogadok el, de ha egy kóbor, befogott rajt nekem adna, annak módfelett megörülnék. „Úgy legyen* állt rá az alkura az én emberem. Ennyiben maradtunk, aztán egy hét múltán üzent Is értem. „Gyere minél előbb, hívott, a béred az egyik kaptáromban zümmög már.“ Több mint három és fél kilót nyomott a hatalmas nagy raj. Alig bírtam e kertek alatt hazacipelni... Az erősen őszülő üstökű ember véglghordozza tekintetét a kaptárokon, majd így folytatja. — Az évek során negyvenötre szaporítottam fel a méhcsaládaim számét. Nyugdíjas koromra, tervezgettem esztendőkön át, 50 családnm lesz, s aztán minden szabadidőmet velük töltöm majd. Az Ipolysági (Šahy) asztalosműhelyben dolgoztam, 34 éven át ingáztam Innen a szülőfalumból, Ipolybalogról (Balog nad Ipfnm) hóban, fagyban, kánikulában — naponta. Dédelgettem az álmaimat. Szaklapokból ollózott tervminták alapján építettem a kaptáraimat, közel ötven darabot készítettem saját kezűleg, s egy kockás, vaskos füzetbe méhésznaplót vezettem. A lusta, évente csupán 5 kilő mézet adó családokon sem adtam túl, persze voltak olyan méhcsaládjaim is, amelyektől több mint 20 kllónyt mézet tudtam kipergetní. Három éve vészes fertőző betegség ütötte fel méheim között a fejét. Atka támadta meg jószágaimat. A 45 családból rövidesen csak 12 maradt. Lapáttal szedtem össze az elhullott állatkákat. Még a könnyem Is kicsordult közben a nagy veszteség láttán, tehetetlen dühömben. Az állatorvos mintát vett belőlük, az állategészségügyi állomás dolgozóinak a szakvéleménye azonban — 'érdekes módon — egészségesnek nyilvánította az állományomat. Nem egy olyan rajom is ~vadt, ahol csupán az anya maradt életben. Most már ismét 20 családdal rendelkezem. Méheimmel soha nem vándoroltam. Úgy látom, — akad meg tekintete az égbolt alfán gyülekező sötét fellegeken —, az idén ismét kevés mézet várhatok méheimtől. Gyakorta esik ngyanis az eső, meg a vegyszeres gazdálkodás is megtizedeli a hordáshoz nekilátott állatokat. Kerftésdrótról, villanyoszlopról, meg kerti gyümölcsfák ágairól is szedtem már le, fogtam be újra szökevény rajokat. Régen, még Ferenczéknél, alaposan összecslpkedtek egyszer a méhek. La-' jós bácsi védőfelszerelést öltött, én meg utcai ruhában álltam neki a kaptárok átvizsgálásának. Meggondolatlanságommal feihergelhettem a családokat, rajokat, mert pillanatok alatt egy felhőnyi méhecske támadott rám, s úgy összeszurkáltak, hogy este odahaza se a cipőt, sem pedig a zoknit nem tudtam a lábamról levetni. Azóta állandóan kizárólag méhészszerelésben közelítek a kaptárokhoz, saját káromon tanultam ... Hosszú esztendőkön át méhészblzalmi voltam a falunkban. Az egyik évben, mégpedig a nagy pusztulás esztendejében, a 45 családtól 300 kilő mézet tudtam begyűjteni. Lányaim vannak, ők tartanak a méhektől, a velünk közös udvarban élő vöt sem érdekli a méhészkedés, de szerencsére Tóni, a fiuk, a 4 éves unokáin állandóan ott téblábol a méhesben körülöttem. Pedig már a tűzkeresztségen is átesett, alaposan megcsipdesték a méhek, mégsem tágít elhatározásától, méhész lesz mindenáron. Méretes méhészfelszerelése, ruhája is vau már. • Az ipolybalogi szövetkezet irányító szakemberei mindig időben alkalmazzák a növényvédő szereket, betartják az erre vonatkozó előírásokat. Varga László munkanadrágja oldalzsebéből csavarhúzót vesz elő, felbont néhány kaptártetőt, átellenőrzi a kerteket, aztán az udvarra indul. — Időigényes foglalkozás a méhészkedés nagyon —diinnyögi magában — de én, ha újra kezdhetném az életemet, ismét belefognék ebbe a szép és hasznos időtöltésbe. A kis fullánkosok nélkül már el sem tadnám képzelni az életemet... ZOLCZER LÄSZLÖ Júliusban a jól felerősített családokkal és vándorlással még jé hordási eredményeket érhetünk el (napraforgó, lucerna stb.j. Esetleg a gyengén sikerült akácvirágzás után termelési redményeinket is javíthatjuk. A méhészek között vannak olyanok, akik a napraforgóra nem vándorolnak, azzal érvelve, hogy az koptatja a méheket, és így gyengíti a családokat. Méhészkedésiink fokmérője az eredményesség. Azért fejlesszük fel a családokat, hogy optimális körülmények között minden lehetséges legelőn pergessünk! A jó eredmény rendszeres elérése nem a véletlen műve. Állományunkat akár kis üzemnek is tekinthetjük , ezért képletesen szólva az üzemszervezésre nagy gondot kell fordítani, A tavaszi, illetve nyári fejlesztést, a termelő családok kialakítását, az etetést, vándoroltatást, pergetést, telelő családok kialakítását, betelelést és atkairtást mindig idejében szervezzük meg. A méhészkedők körében Ismeretes, hogy az akác után a napraforgó a legértékesebb és többnyire a legmegbízhatóbb méhlegelő. A korábbi gyengébb eredmények a napraforgóra való vándoroltatással pótolhatóak. Ne feledjük azonban, hogv a napraforgón elért Jó eredmény csak megfelelő előkészítő munka • után várható. A mézelés szempontjából jól megválasztott legelő hasznosítása nagy gyakorlatot és szaktudást igényel. Ezért a legelő keresésére az időt, Illetve az energiát ne sajnáljuk, mert megéri. Lehetőleg minden esetben hibrid napraforgóra vándoroljunk, amelyik előzőleg jól megázott, s amely környékén más növények is vannak (például lucerna, here stb.j. jó tudni, hogy a napraforgó mézelése jelentős mértékben függ a talaj minőségétől. Agyagos, kötött talajon, ha az időjárás is kedvező, általában jől mézel. Ellenben homokos területen többnyire gyenge mézelés várható. A nagy olajtartalmú napraforgó, valamint a megfogásra termelt hibrid napraforgó igen gyengén mézel. Ilyen területekre csak akkor érdemes vándoroltatnl, ha szerződést kötöttünk a mezőgazdasági üzemekkel, s az anyagi térítés Is biztosított. Nagyon fontos, hogy a napraforgóra már a vtélelem. Sajnos, ebben az esetben a flasítás is csökken, mert a petézést az anya a nektárhoz, illetve az etetéshez Igazodva szabályozza. Ha nincs hordás, vagy csak Igen kevés van, már júliusban feltétlenül alkalmazzunk serkentőetetést. A rablás elkerülésére este adjuk be a szörpöt. Szükség esetén ún. élelempótló etetésre is sort kell kerítenünk. Ügyeljünk arra, hogy a rajok ne szenvedjenek élelemben hiányt. Tudni kell, hogy az éhező raj vagy család fejlődése éppen akkor torpan meg, amikor meghatározó fontosságú az erőnlét fenntartása. A lépépltés miatt is szükség lehet a rajok etetésére. Sok eső után, erdős részeken (fűz, nyár, hárs) várható, hogy lesz édesharmat-képződés. Ezt a méhek be-, gyűjtik, de vigyázni kell arra, hogy az Ilyen méz gyorsan kristályosodik. Ilyenkor mielőbb pörgessünk, mert az édesharmat téli élelemnek nem megfelelő. Az öreg vagy gyengén Hasító anya cseréjének Is elérkezett az ldpje. Az új, fiatal anya még lendületesen petézik. Bő Hasítást nevelhet Mébéukocii « napreforgótáblán (Fotó: Macsicza Sándor) TENNIVALÓK a család, s ezzel megalapozhatja a következő évi eredményeket. Háromévesnél idősebb anyát ne hagyjunk meg. Ha jól petézik is, általában a magtarisznyája már kimerülőben van. A lépeket úgy rendezzük, hogy ne kerüljön a fészekbe félig kiépített, öreg, hibás, vagy herefiasításos építmény. Legmegfelelőbb a fészket világosbarna lépekkel kialakítani. A méhbetegségek közül legjobban a nyúlós költésrothadás veszélyeztet ebben az időszakban. Tudni kell, hogy főleg rablással terjed családról családra, vagy az egyik méhészetből a másikba. A nyúlós költésrothadást, sőt már annak gyanúját is azonnal be kell jelenteni a máhegészségügyi felelősnek. Ebben az időszakban — különösen száraz időjárás esetén — nagy számban jelennek meg a darazsak. Tömeges megjelenésük esetén készítsünk csapdát. A viaszmoly kártétele ellen is védekezzünk. Fontos, hogy a nyári Időszakban ne hagyjuk a kereteket méhek nélkül. A méhészkedésre is vonatkozik, hogy a baj megelőzése a legjobb védekezési módszer. A megfelelő erőnlétben levő 1—2 éves anyával rendelkező családok a különböző betegségeknek is jobban ellenállnak. Ezért fordítsunk megkülönböztetett figyelmet az állomány rendszeres vizsgálatára. (A Méhészet alapján) HIRDETÉS Értesítjük a tisztelt méhésztársakat, hogy a beküldött viaszból megrendelésre 10,— körönért — sonkolyból pedig kilónként 12,— koronáért jó minőségű műlépet készítünk, s azt kívánatra fertőtlenítjük. A műlépet megrendelés szerinti méretre vágjuk, s ha partnereink kívánják foszforral feljavítjuk, hogy a méhek egészségesen szaporodjanak. A viaszt, a sónkolyt, s a megrendelést az alábbi címre küldjék: Výrobňa medzistienok 991 08 2 e 1 o v c e Telefon: 931-14 / éppen az élelem és a rendszeres hordás hiánya. Mikor a hordás megfelelő, ne késlekedjünk ■ pergetéssel. Hordástalan időben is folyamatosan pergetni szükséges. A nagy melegben fontos, hogy az állomány megfelelő Ivóvízhez jusson, ezért ha a méhes környékén nincs természetes víz, rendszeresen töltsük fel az itatőkat. Az egészségügyi kezelés során megkülönböztetett figyelmet fordítunk a flasítás vizsgálatára. Ha fertőző betegséget észlelünk, ezt azonnal jelentsük! Azoknak is tudatosítaniuk kell, hogy a következő év eredményét most kell megalapozni, akik körzetében nem található napraforgó. Ha júliusban aszály és forrőság van, a virágok csak a reggeli órákban adnak kevés nektárt. Ez azonban a méhcsaládok napi szükségletét semmiképp sem fedezi. Ilyenkor a család a készletből tartja fenn magát, így fogy az rágzás első szakaszában vándoroltassunk, mert ekkor mézel a legjobban. A virágzás utolsó fázisában — különösen nagy szárazság esetén — már nem Is mézel. Mivel a nyári legelő könnyen túlterhelhető, tartsuk be legalább a 800—1000 méter távolságot, különböző repülési Irányokkal. Természetesen az a legjobb, ha a mezőgazdasági üzemek képviselőivel történő megegyezés után foglaljuk el a helyet. A megporzásnak általában csak akkor van Igazán eredménye, ha a tábla minden részén arányosan elosztottuk a méhcsaládokat. A korábbi évek során szerzett tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy a napraforgótermésben jól szervezett és irányított megporzássel akár 20—30 százalékkal jobb eredményt is elérhet a gazdaság. Lehetőleg szakaszosan vetett napraforgóra, s ott is a később vetett terület mellé helyezzük az állományt. Pergetni akkor kell. amikor a hordás még tart, különben kitörhet a rablás, ami nagy veszélyt jelent. Ha tehetjük a napraforgó virágzása után vándoroltassunk lucernára. Igaz, hogy ennek mézelése a napraforgóhoz viszonyítva már sokkal bizonytalanabb. A tapasztalatok szerint megfelelő csapadék és folyamatosan 30 C-fok feletti hőmérséklet esetén a lucerna jól mézel. Meg kell jegyezni azonban, hogy a mézelés eléggé kiszámíthatatlan, sőt szeszélyes. Az Idősebb méhészek jól tudják, hogy hiába a nagy meleg, ha a levegő páratartalma nem megfelelő. Jól telelő családok kialakítására július végén, augusztusban megfelelő a maglucerna. Vigyázni kell azonban arra, hogy a virágzáskor történő gyors betakarításkor ne essenek áldozatul méhelnk. A hónap ntolsó harmadában és augusztusban meghatározó fontosságú a méhcsaládok népessége; az, hogy folyamatos-e a hordás. Ügyelni kell arra, hogy megfelelő legyen a Hasítás. Aki erre nem fordít gondot, csak gyenge családokat teleltet be. Előfordulhat, hogy a méhcsaládokat legyengíti a nagy tömegű még, vagy
