Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-07-08 / 27. szám

74 -_________________________________________________________ SZABAD FÖLDMŰVES ■................................................................................................................ 1988- Íúllu* *« MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET Varga László a házvégi méhes szé­lén szemlélődik: kopottas kaptárait mustrálgatja. A répalevelek fonákjain harmatgyöngyök csillognak, de már melegen tűz a nap. Szellő sé rebben, hát a méhek dolgoznak is szorgal­masan. A r'jpnyílások előtt egyre na­gyobb a sürgés-forgás. A 64 eszten­dős férfi védőruha nélkül áll, még­sem bántják a fullánkns rovarok. Né­hány kíváncsi méhecske körülzüm­mögi, körberepüli, aztán tovább áll sebesen. Elrepülnek, mennek a dol­gukra, a közel vadvirágos Ipoly menti rét irányába. — Érdekes, gyermekkoromban ször­nyen féltem a kis jószágoktól — fut át agyán a múltidéző gondolat — most viszont barátok vagyunk, közöt­tük megpihenek. — Legénykoromban Ferehczéknél cselédeskedtem, nyaranta arattam. S Lajos bácsinak többek között sok kaptára Is volt, ha jól emlékszem, 65 méhcsalád tulajdonosának mond­hatta magát. Az öregedő gazda ak­kortájt bizony már nem bírta egye­dül a méhesben a munkát, hát en­gem kért fel az inaskodásra. Eleinte, tnl tagadás, nem szívesen álltam kö­télnek, holott idehaza, a nagybácsim is tartott méheket. Nem szerettem volna, — mosolytntja el magát — a falubélt lányok előtt feldagadt áb­­rázattal megjelenni. Később, ha húzódozva-vonakodva Is, de csak odaálltam a bácsim elé, se­gítettem neki. Eleinte persze csak a füstölőt tartottam, később a lépkere­­teket is kezeltem, majd a pörgetés­nél Is az ügyeskezö ember mellett segédkezhettem. Szinte észrevétlenül, de egyre na­gyobb kedvet kaptam a méhészke­déshez, és saját méhekre vágytam. Egy szép tavaszi napon aztán rám mosolygott a szerencse: nagybátyám az ugyancsak remek méhész hírében álló dr. Kuzma Jánostól egy rendkí­vül szorgos-dolgos rajt kapott jutal­mul. „Fiam — mondta még aznap a kedves rokon —, ha rövid időt alatt készítesz magadnak egy kaptárt, ne­ked adtom az ajándékrajomat.“ Bol­dogan bólintottam. „Nos, akkor láss munkához iziben, szólt a bácsi, de engem nem kellett többször biztat­nia.“ Már rohantam is az eresz mel­lé csnpitott kis műhelyembe, s azon melegében nekiláttam a munkának. Mindez nem sokkal a második vi­lágégés után, még 1948-ban történt. Újdonsült asztalos voltam, Újpesten „Telnek a keretek“ — állapítja meg Varga László elégedetten „Órákig el tudnám nézni szorgoskodásukat“ (A szerző felvételei) tanultam ki a szakma cslnját-bfnját. Sokáig, szinte megállás nélkül dol­goztam, alaposan ki akartam tenni magamért. Mértem, fűrészeltem, gya­lultam, szögeltem, s el' Is készült a nagy mű. Nagybátyám töviről hegyi­re átellenőrizte munkámat, hflmmö­­gött egy sort, majd elégedetten így szólt: „Jól van, elégedett vagyok ve­led — tette vállarara a kezét — szé­pen vizsgáztál, neked adom a rajt. Aztán, jó méhészkedést, öcskös.“ A második rajomat már Kuzma Já­nostól kaptam. „Laci — szólított meg egy délután —, az egyik asztalom erősen lesántult. több lábára biceg, meg kellene reparálni.“ Bólintottam, s másnap el is végeztem a munkát becsülettel, s amikor a fizetségre ke­rült sor, kissé bátortalanul megje­gyeztem: pénzt nem fogadok el, de ha egy kóbor, befogott rajt nekem adna, annak módfelett megörülnék. „Úgy legyen* állt rá az alkura az én emberem. Ennyiben maradtunk, aztán egy hét múltán üzent Is ér­tem. „Gyere minél előbb, hívott, a béred az egyik kaptáromban zümmög már.“ Több mint három és fél kilót nyo­mott a hatalmas nagy raj. Alig bír­tam e kertek alatt hazacipelni... Az erősen őszülő üstökű ember vé­­glghordozza tekintetét a kaptárokon, majd így folytatja. — Az évek során negyvenötre szaporítottam fel a méhcsaládaim szá­mét. Nyugdíjas koromra, tervezget­tem esztendőkön át, 50 családnm lesz, s aztán minden szabadidőmet velük töltöm majd. Az Ipolysági (Šahy) asztalosműhelyben dolgoztam, 34 éven át ingáztam Innen a szülőfa­lumból, Ipolybalogról (Balog nad Ip­­fnm) hóban, fagyban, kánikulában — naponta. Dédelgettem az álmaimat. Szakla­pokból ollózott tervminták alapján építettem a kaptáraimat, közel ötven darabot készítettem saját kezűleg, s egy kockás, vaskos füzetbe méhész­naplót vezettem. A lusta, évente csu­pán 5 kilő mézet adó családokon sem adtam túl, persze voltak olyan méhcsaládjaim is, amelyektől több mint 20 kllónyt mézet tudtam kiper­­getní. Három éve vészes fertőző betegség ütötte fel méheim között a fejét. At­ka támadta meg jószágaimat. A 45 családból rövidesen csak 12 maradt. Lapáttal szedtem össze az elhullott állatkákat. Még a könnyem Is kicsor­dult közben a nagy veszteség láttán, tehetetlen dühömben. Az állatorvos mintát vett belőlük, az állategészség­ügyi állomás dolgozóinak a szakvé­leménye azonban — 'érdekes módon — egészségesnek nyilvánította az ál­lományomat. Nem egy olyan rajom is ~vadt, ahol csupán az anya maradt életben. Most már ismét 20 családdal ren­delkezem. Méheimmel soha nem ván­doroltam. Úgy látom, — akad meg tekintete az égbolt alfán gyülekező sötét fellegeken —, az idén ismét ke­vés mézet várhatok méheimtől. Gya­korta esik ngyanis az eső, meg a vegyszeres gazdálkodás is megtizede­li a hordáshoz nekilátott állatokat. Kerftésdrótról, villanyoszlopról, meg kerti gyümölcsfák ágairól is szedtem már le, fogtam be újra szö­kevény rajokat. Régen, még Ferenczéknél, alaposan összecslpkedtek egyszer a méhek. La-' jós bácsi védőfelszerelést öltött, én meg utcai ruhában álltam neki a kap­tárok átvizsgálásának. Meggondolat­lanságommal feihergelhettem a csa­ládokat, rajokat, mert pillanatok alatt egy felhőnyi méhecske támadott rám, s úgy összeszurkáltak, hogy este odahaza se a cipőt, sem pedig a zoknit nem tudtam a lábamról levet­ni. Azóta állandóan kizárólag mé­hészszerelésben közelítek a kaptárok­hoz, saját káromon tanultam ... Hosszú esztendőkön át méhészbl­­zalmi voltam a falunkban. Az egyik évben, mégpedig a nagy pusztulás esztendejében, a 45 családtól 300 ki­lő mézet tudtam begyűjteni. Lányaim vannak, ők tartanak a mé­­hektől, a velünk közös udvarban élő vöt sem érdekli a méhészkedés, de szerencsére Tóni, a fiuk, a 4 éves unokáin állandóan ott téblábol a mé­hesben körülöttem. Pedig már a tűz­keresztségen is átesett, alaposan megcsipdesték a méhek, mégsem tá­gít elhatározásától, méhész lesz min­denáron. Méretes méhészfelszerelése, ruhája is vau már. • Az ipolybalogi szövetkezet irányító szakemberei mindig időben alkalmaz­zák a növényvédő szereket, betart­ják az erre vonatkozó előírásokat. Varga László munkanadrágja oldal­zsebéből csavarhúzót vesz elő, fel­bont néhány kaptártetőt, átellenőrzi a kerteket, aztán az udvarra indul. — Időigényes foglalkozás a mé­hészkedés nagyon —diinnyögi magá­ban — de én, ha újra kezdhetném az életemet, ismét belefognék ebbe a szép és hasznos időtöltésbe. A kis fullánkosok nélkül már el sem tad­nám képzelni az életemet... ZOLCZER LÄSZLÖ Júliusban a jól felerősített csalá­dokkal és vándorlással még jé hordási eredményeket érhetünk el (napraforgó, lucerna stb.j. Esetleg a gyengén sikerült akácvirágzás után termelési redményeinket is javíthat­juk. A méhészek között vannak olya­nok, akik a napraforgóra nem ván­dorolnak, azzal érvelve, hogy az kop­tatja a méheket, és így gyengíti a családokat. Méhészkedésiink fokmérője az ered­ményesség. Azért fejlesszük fel a csa­ládokat, hogy optimális körülmények között minden lehetséges legelőn per­gessünk! A jó eredmény rendszeres elérése nem a véletlen műve. Állo­mányunkat akár kis üzemnek is te­kinthetjük , ezért képletesen szólva az üzemszervezésre nagy gondot kell fordítani, A tavaszi, illetve nyári fej­lesztést, a termelő családok kialakí­tását, az etetést, vándoroltatást, per­­getést, telelő családok kialakítását, betelelést és atkairtást mindig idejé­ben szervezzük meg. A méhészkedők körében Ismeretes, hogy az akác után a napraforgó a legértékesebb és többnyire a legmeg­bízhatóbb méhlegelő. A korábbi gyen­gébb eredmények a napraforgóra va­ló vándoroltatással pótolhatóak. Ne feledjük azonban, hogv a napraforgón elért Jó eredmény csak megfelelő előkészítő munka • után várható. A mézelés szempontjából jól megválasz­tott legelő hasznosítása nagy gyakor­latot és szaktudást igényel. Ezért a legelő keresésére az időt, Illetve az energiát ne sajnáljuk, mert megéri. Lehetőleg minden esetben hibrid napraforgóra vándoroljunk, amelyik előzőleg jól megázott, s amely kör­nyékén más növények is vannak (pél­dául lucerna, here stb.j. jó tudni, hogy a napraforgó mézelése jelentős mértékben függ a talaj minőségétől. Agyagos, kötött talajon, ha az időjá­rás is kedvező, általában jől mézel. Ellenben homokos területen többnyi­re gyenge mézelés várható. A nagy olajtartalmú napraforgó, valamint a megfogásra termelt hibrid naprafor­gó igen gyengén mézel. Ilyen terü­letekre csak akkor érdemes vándo­­roltatnl, ha szerződést kötöttünk a mezőgazdasági üzemekkel, s az anya­­gi térítés Is biztosított. Nagyon fon­tos, hogy a napraforgóra már a vt­élelem. Sajnos, ebben az esetben a flasítás is csökken, mert a petézést az anya a nektárhoz, illetve az ete­téshez Igazodva szabályozza. Ha nincs hordás, vagy csak Igen kevés van, már júliusban feltétlenül alkalmaz­zunk serkentőetetést. A rablás elke­rülésére este adjuk be a szörpöt. Szükség esetén ún. élelempótló ete­tésre is sort kell kerítenünk. Ügyeljünk arra, hogy a rajok ne szenvedjenek élelemben hiányt. Tudni kell, hogy az éhező raj vagy család fejlődése éppen akkor torpan meg, amikor meghatározó fontosságú az erőnlét fenntartása. A lépépltés miatt is szükség lehet a rajok etetésére. Sok eső után, erdős részeken (fűz, nyár, hárs) várható, hogy lesz édes­­harmat-képződés. Ezt a méhek be-, gyűjtik, de vigyázni kell arra, hogy az Ilyen méz gyorsan kristályosodik. Ilyenkor mielőbb pörgessünk, mert az édesharmat téli élelemnek nem megfelelő. Az öreg vagy gyengén Ha­sító anya cseréjének Is elérkezett az ldpje. Az új, fiatal anya még lendü­letesen petézik. Bő Hasítást nevelhet Mébéukocii « napreforgótáblán (Fotó: Macsicza Sándor) TENNIVALÓK a család, s ezzel megalapozhatja a következő évi eredményeket. Három­évesnél idősebb anyát ne hagyjunk meg. Ha jól petézik is, általában a magtarisznyája már kimerülőben van. A lépeket úgy rendezzük, hogy ne ke­rüljön a fészekbe félig kiépített, öreg, hibás, vagy herefiasításos épít­mény. Legmegfelelőbb a fészket vi­lágosbarna lépekkel kialakítani. A méhbetegségek közül legjobban a nyúlós költésrothadás veszélyeztet ebben az időszakban. Tudni kell, hogy főleg rablással terjed családról családra, vagy az egyik méhészetből a másikba. A nyúlós költésrothadást, sőt már annak gyanúját is azonnal be kell jelenteni a máhegészségügyi felelősnek. Ebben az időszakban — különösen száraz időjárás esetén — nagy szám­ban jelennek meg a darazsak. Töme­ges megjelenésük esetén készítsünk csapdát. A viaszmoly kártétele ellen is védekezzünk. Fontos, hogy a nyá­ri Időszakban ne hagyjuk a kerete­ket méhek nélkül. A méhészkedésre is vonatkozik, hogy a baj megelőzése a legjobb vé­dekezési módszer. A megfelelő erőn­létben levő 1—2 éves anyával ren­delkező családok a különböző beteg­ségeknek is jobban ellenállnak. Ezért fordítsunk megkülönböztetett figyel­met az állomány rendszeres vizsgála­tára. (A Méhészet alapján) HIRDETÉS Értesítjük a tisztelt méhésztársakat, hogy a beküldött viaszból megrende­lésre 10,— körönért — sonkolyból pedig kilónként 12,— koronáért jó minőségű műlépet készítünk, s azt kívánatra fertőtlenítjük. A műlépet megrendelés szerinti méretre vágjuk, s ha partnereink kívánják foszforral feljavítjuk, hogy a méhek egészsége­sen szaporodjanak. A viaszt, a són­­kolyt, s a megrendelést az alábbi címre küldjék: Výrobňa medzistienok 991 08 2 e 1 o v c e Telefon: 931-14 / éppen az élelem és a rendszeres hor­dás hiánya. Mikor a hordás megfe­lelő, ne késlekedjünk ■ pergetéssel. Hordástalan időben is folyamatosan pergetni szükséges. A nagy melegben fontos, hogy az állomány megfelelő Ivóvízhez jusson, ezért ha a méhes környékén nincs természetes víz, rendszeresen töltsük fel az itatőkat. Az egészségügyi keze­lés során megkülönböztetett figyel­met fordítunk a flasítás vizsgálatára. Ha fertőző betegséget észlelünk, ezt azonnal jelentsük! Azoknak is tudatosítaniuk kell, hogy a következő év eredményét most kell megalapozni, akik körzeté­ben nem található napraforgó. Ha jú­liusban aszály és forrőság van, a vi­rágok csak a reggeli órákban adnak kevés nektárt. Ez azonban a méhcsa­ládok napi szükségletét semmiképp sem fedezi. Ilyenkor a család a kész­letből tartja fenn magát, így fogy az rágzás első szakaszában vándoroltas­­sunk, mert ekkor mézel a legjobban. A virágzás utolsó fázisában — külö­nösen nagy szárazság esetén — már nem Is mézel. Mivel a nyári legelő könnyen túl­terhelhető, tartsuk be legalább a 800—1000 méter távolságot, különbö­ző repülési Irányokkal. Természete­sen az a legjobb, ha a mezőgazda­­sági üzemek képviselőivel történő megegyezés után foglaljuk el a he­lyet. A megporzásnak általában csak akkor van Igazán eredménye, ha a tábla minden részén arányosan elosz­tottuk a méhcsaládokat. A korábbi évek során szerzett tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy a napra­forgótermésben jól szervezett és irá­nyított megporzássel akár 20—30 százalékkal jobb eredményt is elér­het a gazdaság. Lehetőleg szakaszo­san vetett napraforgóra, s ott is a ké­sőbb vetett terület mellé helyezzük az állományt. Pergetni akkor kell. amikor a hor­dás még tart, különben kitörhet a rablás, ami nagy veszélyt jelent. Ha tehetjük a napraforgó virágzása után vándoroltassunk lucernára. Igaz, hogy ennek mézelése a napraforgóhoz vi­szonyítva már sokkal bizonytalanabb. A tapasztalatok szerint megfelelő csa­padék és folyamatosan 30 C-fok fe­letti hőmérséklet esetén a lucerna jól mézel. Meg kell jegyezni azonban, hogy a mézelés eléggé kiszámíthatat­lan, sőt szeszélyes. Az Idősebb mé­hészek jól tudják, hogy hiába a nagy meleg, ha a levegő páratartalma nem megfelelő. Jól telelő családok kiala­kítására július végén, augusztusban megfelelő a maglucerna. Vigyázni kell azonban arra, hogy a virágzás­kor történő gyors betakarításkor ne essenek áldozatul méhelnk. A hónap ntolsó harmadában és au­gusztusban meghatározó fontosságú a méhcsaládok népessége; az, hogy folyamatos-e a hordás. Ügyelni kell arra, hogy megfelelő legyen a Hasí­tás. Aki erre nem fordít gondot, csak gyenge családokat teleltet be. Előfor­dulhat, hogy a méhcsaládokat le­gyengíti a nagy tömegű még, vagy

Next

/
Thumbnails
Contents