Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-10-21 / 42. szám
б SZABAÖ FÖLDMŰVES ——ч >"•*>' 1988. oKtóSer 2b mpir-búcsúztató Volt tizenhat nap, amely megrengette 'a világot. Igaz' — mondjuk el mindjárt a legelején —, sokszor bántó módon, a legkülönfélébb botrányok sorozatával. Ezek sem tudták azonban elhomályosítani a sport legnagyobb ünnepének fényét, s а XXIV. Nyári Olimpiai Játékokat mégis a csodálatosabbnál csodálatosabb teljesítmények, a fantasztikusnál fantasztikusabb világcsúcsok, a lélegzetelállítóan izgalmas versenyek jellemezték elsősorban. Idestova már egy hónapja. hogy a szöuli központi stadionban, egy felejthetetlenül szép záróünnepség végén kihunyt az olimpiai láng, de emlékezetünkben elevenen él még ez a tizenhat nap. Még akkor is, ha a vége felé már a szemünk is ötkarikás volt a sok virrasztástól, s tulajdonképpen már egy kicsit vártuk is, hogy vége legyen. El is múlt, és már másnap rájöttünk, hogy — borzasztóan hiányzik. Azóta persze megszoktuk, hogy nem hangzik fel a rádióban minden tíz percben a jól ismert szignál, hogy újra unalmas a tévéműsor, hogy az újságokban a politika és a közélet visszahódította azt az egy vagy két oldalt, egyszóval: hogy helyrebillent a világrendje, de most mégis, hadd emlékezzünk egy kicsit. Nem az eredményekre: az már sporttörténelem. Inkább néhány olyan dologra, tényre, eseményre, amelyektől — hogy is mondjuk csak — ez az olimpia OLYAN volt, amilyen volt; utána pedig, a Nagy Verseny emlékétől való végleges búcsúként egy tarka kaleidoszkópot, afféle utólagos hírcsokrot állítottunk össze a két hét kulisszák előtti és mögötti eseményeiből. Egy szó mind száz: mégegyszer és utolójára, de ismét az Olimpiáról lesz szó. szőni a szamok tükrében Ä minden Idők eddigi legnagyobb' szabású nyári olimpiáján 160 ország 7150 férfi és 2477 női sportolója vett részt. Összehasonlításul: a résztvevő országok számát tekintve az eddigi rekordot Los Angeles tartotta, míg Szöult megelőzően a legtöbb sportoló — 7894 — Münchenben gyűlt össze. Az idei nyári játékokon 23 sportágban összesen 237 aranyérem talált gazdára, ami szintén rekord. A legnépesebb — 772 fős — küldöttséggel az Egyesült Államok érkezett Szöulba, míg a „legszerényebben“ Brunei képviseltette magát: küldöttsége egyetlen sportvezetőből állt... Valamennyi sportág küzdelmeibe egyedül a Szovletunlő versenyzői kapcsolódtak be, s Irina Silóvá személyében ugyancsak szovtet versenyző nyerte az olimpia első aranyérmét. A 655 tagú szov|et csapatban egyébként 26 olimpiai és 145 vllágbalnok volt. Ä versenyekről — és ez szintén rekord — 14 ezer újságíró, rádió- és tévériporter tudósított folyamatosan. MACYAR (ÍROM — CSEHSZLOVÁK BANAT Megígértük, hogy eredményekről nem fogunk beszélni, de hazánk és Magyarország sportolóinak teljesítményéhez mégis vissza kell térnünk néhány mondat ereiéig Nem várt csalódás az egyik oldalon — minden várakozást felülmúló siker a másikon. A maga médián tulajdonképpen mindkét csapat szereplése rejtély, csakhogy a legtöbb rejtélynek megvan e kulcsa. Előrebocsátjuk: senki ne várja, hogy ezt a kulcsot ml adjuk a kezébe, vagy egyszerűbben szólva: hogy ml adjuk, Itt és most, átfogó és szakszerű magyarázatot Váratlanul 16 vagy váratlanul gyenge teljesítményekre. Ez az edzők, szakvezetők, sportpszlcholőgusok stb. feladata, s ők remélhetőleg le is vonták a kellő tanulságokat. Egyet viszont — egy nagyon lényeges dolgot — úgy érezzük, még laikusként Is elmondhatunk: volt valami ALAPVETŐ különbség a két ország sportolóinak küzdőszellemében, becsvágyában, győzniakarásában. Valami, ami az arcokra volt írva. ami tízezer kilométer távolságból Is sugárzott a képernyőről, ami erőt adott a magyar kardcsapatnak, vesztett állásból megfordítani a döntő mérkö7ést. ami Sike Andrásból többet csiholt ki, mint amennyi talán egyáltalán benne van, ami a máskor hangulatilag oly labl-Hs Klampár Tibort tizenkét "(!!) évvel a fénykora után az olimpia legjobb négy asztaliteniszezője közé űzte, hajtotta... A csehszlovák sportolók közül talán egyedül Miloš Mečíŕnél érezhettünk Ilyesmit; _ tudott is fordítani az aranyéremért vívott mérkőzésen. S az öröm pillanata, amikor ez a máskor oly kimért, szenvtelen fiú az utolsó labdamenet után az ütőjét a csillagos égig hajította, minden szett- és játékeredménynél ékesebben bizonyította, hogy valóban szívét-lelkét adta a látókba. Ügy, ahogyan azt egy olimpián KELL. Mert anélkül győzni nem lehet. МГГ VETTEl EL TŐLÜNK, SK-NT Kz olimpia legnagyobb vesztesé Ben Johnson. Nem kapott ki, nem lett második, harmadik, tizedik: egész sportpályafutása végére tett kíméletlenül drasztikusan pontot a doppingbotrány. Felháborodtunk mi is, teljesen jogosan — de felháborodásunk alatt, valahol mélyen elrejtve, szétömlött bennünk valami nagy-nagy szomorúság. Ben. te elvettél tőlünk valamit', talán örökre. Nemcsak az örömet, amellyel emberfeletti, csodálatos kilenc másodperced fölött ujjongtunk. Nemcsak örök riválisod, Oarl Lewis örömét, aki úgy lett győztes, hogy nem győzött. Nemcsak huszonnégymillió honfitársadét, akiknek reménye. bálványa, büszkesége voltál, s akik két napig azt hitték. Igazi arannyal ajándékoztad meg őket. Mindannyiunk örömét — és ami a legszomorúbb: nemcsak az örömet. Hanem a hitet is. A hitet abban, hogy a sport az emberi megmérettetés legnemesebbje, legtlsztábblka. Hogy az ősi eszmének megfelelően a pályán, a szoritóban, az arénában az győz, aki jobb. Hogy a győzelmi emelvényen annak tapsolunk, azt ünnepeljük, aki méltó a tapsra, az ünneplésre. Az örömünkön kívül ezt a hitünket vetted el tőlünk. Ben. Megtaláljuk, visszakapjuk-e még valaha?... RAOtOSOl DICSÜKET! A hajnalba nvúló tévézések ellenére az olimpia nagyobbik részét valószínűleg rádión keresztül hallgattuk. Utazás közben, iskolai tízpercekben, munkahelyi körülüldögélések során „gyűjtötte össze“ azokat a többletperceket, amelyekkel' végül is maga mögé utasította' nagy vetélytSrsát. S habár úgy szokott az lenni, hogy ami jő, természetesnek vesszük és fel sem tűnik, -legalább utólag okvetlenül meg kell dicsérnünk valamennyi hazai és magyarországi rádióst, akiket csak hallgathattunk. Elsősorban és mindenekfelett azonban: a budapesti Petőfi Rádió olimpiai stábját és riportereit. Ä „Halló,; itt Szöul!“ szignálja után beindult a több órás színes, eleven, abszolút „profi“ módon megcsinált olimpiai magazin. Bevezetőben B. Tóth László „feldobott“ egy feszes ritmusú diszkószámot, de a legritkább esetben játszhatta végig: hol Török Péter, hol Vass fstván Zoltán, hol bármely másik riporter kiabált közbe, hogy elnézést, de itt most terven felül egy világcsúcs van születőben, talán beközvetíteném — s mit ad isten, többnyire valóban világcsúcs is lettl Aztán ment tovább a zene, közben nagyszerűen időzített rövid összefoglalókkal, színes hírekkel, nézői-hallgatói véleményekkel, egy-egy diadalmas pillanat kitudja, hányadszor hallott, de soha meg nem unható bejátszásával... Maguk a 1 versenyközvetítések pedig — a műfaj szakmai és technikai magasiskoláját képviselték. A riporterek felkészültsége imponáló volt: egyszerűen MINDENT tudtak a versenyzőkről, amit kell és amit egyáltalán tudni lehet. Martinék János Stílusuk szellemes, könnyed, gyakran sziporkázó volt, s , amilyen játszi könnyedséggel adják-vették, dobálták egymás között a szót, néha szinte a másik fejezte be kollégája megkezdett mondatát, hát abba néha mármár beleszédültünk. Egy pillanatra nem hagytak bennünket pihenni, közvetítéseikben szinte akkor is „történt valami“, amikor a pályán történetesen éppen nem, ám ami a legfőbb: az olimpia egyetlen eseményéről, egyetlen jelentősebb pillanatáról sem engedtek lemaradni bennünket. Csak megismételjük: olyan jó volt ez egész, hogy fel sem tűnt; elvégre Ilyennek kell ma lennie egy olimpiai rádióműsornak. Jozef Pribiüneo (középen) az aranyéremmel Az engedélyezett doppingmódszerek csoportjába tartozik az, amelyet a hazaiak alkalmaztak, még a labdarúgótorna első jelében. A Szovjetunió ellen elért döntetlen annyira jelbuzdította őket, hogy a labdarúgó szövetség vezetőt valamennyi játékosnak egy személygépkocsit ígértek a csoportból való továbbjutás esetén. A „doppingszer", mint tudjuk, nem vált be túlságosan; vagy talán kevés volt,..? Ml tagadás, az Egyesült Államok' sportolói sokat tettek azért, hogy ha lehet, minél népszerűtlenebbé váljanak Szöulban. Túlzott „lezserségükkel“ kishíján botrányt okoztak a megnyitó ünnepségen, aztán jött a két ittas úszó lopási ügye. Egy Johnny Gray nevű atlétájuk is kitüntette magát, bár még csak nem is győzött: összeveszett egy taxisofőrrel, és horpadtra rugdosta kocsijának oldalát. Az USA szöuli nagykövetségén fejezte be az estét, házi őrizetben... #*• Szeptember 27;én kerekezett ba Szöulba az amerikai Sean Holland, aki még tavaly indult el kerékpáron Athénből. A 28 éves egyetemi hallgató nem kevesebb mint 18 ezer kilométert taposott le, s útját az olimpiai stadionban tett tiszteletkörrel fejezte be. A még hátralévő napokon tiszteletjegyet kapott valamenyi versenyre. • •• 'Arra sajnos több példa is volt, hogy a győztestől elvették az aranyérmet. be hogy elveszítse — nos, ilyen ts volt! Akkor történt, amikor a férfi négypárevezősök versenyének győztesei, az olaszok ürömittasan dobálták a levegőbe a csapat egyik tagját, Davide Tizzanót. Egészen addig, amíg az, aranyérmestülmindenestül be nem pottyant a Han folyóba. Egy evezős olimpiát bajnok úszni természetesen tud, az érem viszont még esés közben kirepült a nyakából. Végül Is békaemberek találták meg, hosszas keresés után, tizenöt centiméteres iszapréteg alatt a csillogó medáliát. • •• A- vitorlásversenyeket a tengeren, éspedig a többnyire háborgó tengeren rendezték, úgyhogy gyakoriak voltak a borulások, a kényszerfürdők. Ez történt a szingapúri Joseph Csannal is: egy éles szélroham megbillentette hajóját, s balszerencséjére úgy zuhant ki belőle, hogy közben meg is sérült. A nagy hullámok azonnal elsodorták őt, s élete komoly veszélybe került. Ekkor érkezett a helyszínre a kanadai Lawrance Lemieux, aki a finn dingizők versenyében a második helyen vitorlázott. Észrevette a sérült sportolót, és veszni hagyva majdnem biztos olimpiai érmét, kimentette őt a vízből.- Utána még megvárta az odaérkező mentöhajőf, s csak azután folytatta a versenyt; a 21. lett. A legmelegebben mégis őt ünnepelték a verseny után ... • •• Mondják, hogy в törött pohár szerencsét hoz, s az Stefi Gráf esetében be is vált. Miután könnyedén megnyerte a döntőbe jutásért vfvott mérkőzést, őt is berendelték az olimpiai laboratórium immár híressé-hírhedtté vált doppingrészlegébe, hogy alávessék a kötelező vizsgálatnak. Ott azonban — összetörte a kémcsövet, s kezdődhetett az egész elölről. Mi sem természetesebb, mint hogy ezek után simán megnyerte a döntőt... • #* Suriname igencsak megbecsüli az ország történelmének első olimpiát aranyérmesét. Anthony Nest úszó győzelmének tiszteletére emlékérmet vertek és emlékbélyeget bocsátottak ki az országban. Az érmet természetesen aranyból verték, a bélyegen pedig a 100 méteres pillangőúszás olimpiai bajnokának arcámása látható. • *• Florence Griffith-joyner amerikai futőnőt és Veszela Lecseva bolgár sportlövőt kiáltották ki az olimpia legcsinosabban öltöző női versenyzőjének. (Hogy a férfiak között is volbe ilyen verseny, arról nem szóltak a hírügynökségek.) A csapatok közül az olimpiai falu lakói a holland küldöttség egyenruháját szavazták meg a legszebbnek. • « • Két olyan sportoló ts nyert aranyérmet Szöulban, akinek a kijutása a szó szoros értelmében hajszálon múlt. Az egyik a kenyai Paul Ereng volt, aki a hazai válogatón- a kínkeservesen megszerzett utolsó helyen került be a csapatba. Ha akkori melibedobása nem sikerül, ma nem őt tisztelnénk a 800 méter bajnokaként. Az NDK diszkovesztője. Martina Hellmann viszont már kétszer is nyert világbajnokságot, csakhogy az idén nyáron sokat betegeskedett, és nehezen lendült formába. Csak a közvetlenül a nevezési zárlat előtt megrendezett külön válogatón biztosította helyét hazája csapatában. Búcsú Szöultól... (CSTK-felvételek)' Viszontlátásra tehát, Szöul, viszontlátásra, világ sportolói, viszontlátásra, Olimpia. Felejthetetlen perceket szereztetek nekünk, ezért pergettük vissza némelyiket, örömtelit, szomorúbbat egyaránt. Mert így, együttesen alkották azt a pergő, sokszínű, csodálatos kaleidoszkópot, amely tizenhat napon keresztül a bűvkörében tartott bennünket. Mégegyszer: a viszontlátásra >— 1992-ben, Barcelonában. УÁSS GYULA Darnyi Tamás Miloi MeCII I
