Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-10-14 / 41. szám

12

$ZABAD FÖLDMŰVES

1988. október 14,

A JUHTENYÉSZTÉS

TÖBB FIGYELMET ÉRDEMEI

Hideg szelek fújnak a Vihorlát felől, tázik a juhász is. Csak a juhok „báránybőrbe“ bújva fittyet hánynak a szélnek. A töltés meredélyén baktat lassan a nyáj. Bogár néha felkel, rendet tesz sebtiben.

— Kiváló nyáj ez — mondja Мокр Béla juhász. Szebbet az egész járásban nem talál. Merinó.

— A juh különben Is Igénytelen, 4 a határ sepregetője — vetem közbe a jól ismert mondást a kölcsönös bemutatkozás után —, nem is sejtve, milyen megdöbbenés és rosszallás fogadja szavaimat.

— A juh nem igénytelen, csak szerény — mondja mintegy kioktatóan a középkorú férfi, — A jó gondozást, az okos takarmányozást búsásan meghálálja.

Lassan arrébb vándorol a nyáj, komótosan legelészve. Moko Béla is megindul. Bogár is nekiiramodik. Rezes Árpáddal, a vaján! (Vojany) jövő Egységes Földműves-szövetkezet állattenyésztési főágazat-vezetőjével ml Is tovább ballagunk a hideg szélben,

A Labore partján újabb n^sájra találunk. Kovács Lajos számadó juhász, miután észrevesz bennünket, felénk siet. A lelkes puli a juhász szavára Igyekvőén elénk tereli a birkákat. Miután kezet «fogunk, máris magyarázkodásba kezd:

— Heten vagyunk Juhászok. ín vagyok a számadó juhász. Az egyik kolléga szabadságon van, hát helyettesítem. Különben az egész juhászat az én nyakamon van.

Gyönyörű ez a táj. Hatalmas fák, odébb meg ameddig csak a szem ellát, egészen a Latorcáig, zöld legelő, fákkal, bokrokkal szabdalva.

— juhtenyésztésre nagyon megfelelő ez a táj — mondottam.

•— A szövetkezet vezetősége néhány éve mégis azt latolgatta, nem lenne-e érdemes felszámolni az egész Juhászatot. Az ugyanis csak veszteséget hozott. Amióta ide szegődtem, nagyot fordult a kocka, ha szerényen Is, de mégiscsak nyereséges a juhtartás. Sajnos, a szövetkezet vezetősége most sem fordít kellő gondot a juhászatra. Nekünk, juhászoknak rengeteg energiánkba kerül, hogy a kívánt szinten tartsuk a Juhtartást.

— Szemre szép az állomány mondom.

— No, hallja, jól Is néznénk ki, de lehetne sokkal szebb Is, ha kapnánk legalább közepes minőségű takarmányt és ha megfelelnének a szálláshelyek. Nagyon régi Istállókban tartjuk a juhokat, öt akolből sürgősen ki kellene hordani a kötésig érő trágyát, a rácsokat Is meg kellene javítani. Szóval, az akol karbantartása elhanyagolt. A két dohánypajta főként télen nem felel meg juhtartásnak. Igaz, épül egy juhistálló, de ezt már régen be kellett volna fejezni.

karmányozni, nehogy leromoljanak. Olyannyira érzékenyek, hogy nyírás idején, egy jő juhász csak ránéz a gyapjúra, s a szálból megmondja: mikor volt baj az állattal. A takarmányozás ma már a juhoknál is tudomány.

— Egyenként Ismerem a juhokat — mutatja az állatokat sorba Kovács Lajos. — Másként nem megy. Ellésnél Is lényeges, hogy lúdjam, melyik bárány melyik anyához tartozik.

Ez a szerény állat, amely beéri egy éven át a legelővel, a bandukoló rágcsálással — a számadó juhász szerint —, jó teljesítményéért elvárja a becsületes gondozást.

Ahogyan megtudom, a legelóterületük elbírna ugyan ennél jóval nagyobb állományt, a fejlesztés azonban pénzbe kerülne. Tévedés ugyan azt gondolni, hogy a juh igénytelen állat. Megél ugyan szinte a leghitványabb legelőkön ts, de megnézhetné magát az a juhász, aki állandóan csak a sivár legelőn terelgetné nyáját. Bírja a hideget Is, ám elléskor meleg akolba kívánkozik az anya, a klsbart egyaránt. Kikaparja ugyan a hó alól is az élelmet, nem hal éhen, de mennyivel másképp szemléli a vevő azt a birkát, amelyen látszik, hogy gondját viselték. S a gazdát az érdekli: miképp vélekedik jószágáról a vevő, mennyit penget le az alku során. Az alku persze képletes, már ami a szövetkezetei Illeti, hiszen a íelvásárlővállalat stabil árakkal dolgozik.

A katonai szaknyelvből kölcsön véve: a juhászatot az állattenyésztés „könnyű tüzérségének“ is nevezik, mert könnyen mozgatható, s a befektetés is gyorsabban térül meg, mint mondjuk a szarvasmarha-tenyésztésben.

«— Ügy gondoljuk, az állomány létszámát egyelőre nem változtathatjuk’

— mondja már az Irodában a főágazat-vezető. A termelési és minőségi mutatókat azonban javítani akarjuk. Növelni a gyapjúhozamot és a szaporulatot. Ehhez tulajdonképpen kidolgoztuk a megfelelő technológiát

— amely az elléstől a takarmányozáson át, az eladás optimális Időpontjának a megválasztásáig ter)ed — s rendelkezésünkre áll a megfelelő szakembergárda Is.

Kovács Hajnalkával, az ágazat közgazdászával tisztázzuk a pénzügyi dolgokat. Elmondla, hogy amióta megalakult a Liptovská Osada-i Agrokombinát, azóta minden probléma egyszerre megoldódott és nagy lehetőségek nyíltak az ágazat fejlesztésére. Gyapjú- és hústtpusú merinó fajtát tartanak. A sikeres tenyésztői munkát bizonyítja az a tény is, hogy száz anyától 126 bárányt neveltek fel. Tervük összesen 6,5 tonna gyapjúhozamot irányzott elő és a valóságban 9,6 tonnát értek el, ami egy anyára számítva 7,16 kiló nyírósúlyt jelent.

Tgy a gyapjú 780 ezer koronás bevételi tervét a valóságban Л miliő 121 ezer koronára növelték. A gyapjúnak kilóját átlagosan 116 koronáért értékesítették. Húsból a pénzügyi tervek 315 ezer korona bevételt Irányzott elő, a valóságban eddig 594 ezer koronát értek el.

— Jövőre még kedvezőbb helyzet várható — magyarázza a közgazdász —, 70 korona árpótlékot fizetnek hozzá.

Megtudtam, az Idén olasz exportra eladtak 550 darab ürüt és 400 darab teiesbárányt, ahogybn itt mondják, húsvéti bárányt. Továbbá a jaklovcei szövetkezetnek továbbtenyésztésre 380 bárányt adtak el. Aukción 17 tenyészkos kelt el. Még az idén 60 bárányt szándékoznak eladni.

— Számunkra Igazán kedvező, hogy jövőre a bárányhús termelést anyagilag jobban ösztönzik — toldja meg az elmondottakat a főág-azat-vezetö.

— Erre az évre juhászati ágazatunkra 1 millió 95 ezer korona összbevételt terveztünk, de az eddigi bevételünk 2 millió 63 ezer korona — folytatja a közgazdász. — Tehát a bevételi tervünket már 968 ezer koronával teljesítettük túl.

A délutáni órákban meglátogattuk a többi juhászt is: Dobrovszky Mihályt, Nagy Lajost, Lukács Bertalant, Szabó Irént és a szakmában kezdőnek számító Mórik Istvánt. Valamennyiüknek az volt a véleménye, hogy a szövetkezet vezetősége részéről eléggé el van hanyagolva a juhászat. Fából vaskarikának tűnhet, de Itt megoldották azt, hogy érdekelt legyen a gondozó az abraktakarékosságban, ugyanakkor a súlygyarapodásban és a magasabb gyapjúhozamban egyaránt. Lehet kevesebb takarmányból több hús? Ez tényleg lehetetlen. Nem Is látnak a szövetkezet juhai abrakot, csak akkor, amikor már a hó alól nincs mit kikaparni. Szálastakármányből Is a legrosszabbat kapják. Egyszerűen nincs meg az összhang az állattenyésztés és a növénytermesztés között. Mert ahogyan megtudtam, aratás után a tarlót azonnal meszezik és leszántják, így a luhászok ki vannak zárva a tarlólegeltetésből. Hasonló a helyzet a kukoricafölddel Is. Pedig akadnak gazdaságok, ahol augusztusban rozsot, búzát és repcét vetnek, hogy télen legyen mit legeltetniük. Az őszi és téli legeltetésnek hasonló megoldását Itt is javasolták a juhászok a növénytermesztőknek, de eddig nem hallgattak rájuk. A szövetkezet az érdekeltségi prémium kifizetésével Is késik. A vezetőség az említett problémákról nem feledkezhet. meg. Hiszen az új szabályozók ösztönöznek, sőt jövő év januárjától a felvásárlást árak emelkedésével még inkább. Kiváló eredmény csupán az állami támogatásból, kedvezőbb felvásárlási árbői aligha várható.

Ä juhászok elmondták, ők mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a jövőben növeljék a bárányszaporulatot meg a gyapjútermelést. Ez az egyedüli járható út. Ezt bizonyára a szövetkezet vezetői jól tudják és ennek alapján fognak a jövőben a juhászaihoz viszonyulni.

ILLÉS BERTALAN

— Mióta juhász? — terelem a szót más témára.

— Az őseim mind luhászok voltak. Édesapám a grófnál juhászként szolgált. Gyermekkoromban, ha csak tehettem, mindig vele voltam. A mesterséget tőle tanultam el, és tőle vettem át a termés?ePlrántl szeretőiemet. Nem könnyű mesterség ez. Az ember alig lehet otthon. Néha bizony a családdal Is összekap az ember emiatt. Itt nincsen ünnep. Hidegben, hőségben mindig kint kell lenni a juhokkal. Szükség van tehát jó juhász-1 ra, váltótársra is.

Egyetértőén bólintok, majd a juhász így folytatja: — Odahaza Mokcsában (Kršovská) mindig tartottunk juhokat, én gondoskodtam róluk. A háború alatt tönkrement a nyáj. Aztán újra kezdtük, de a szövetkezetesítés Ideién a luhokat beadtuk a közösbe. Én eredetileg ugyan szakácsnak tanultam ki, de a iuhászathoz mindig jobban vonzódtam. Tíz évvel ezelőtt kerültem ide. amikor már a csőd szélén állott a juhászat. Szívós és kitartó munkával sikerült újból fellendíteni ezt az ágazatot. Pontosad emlékszem rá, hogy amikor Idejöttem, még hétszáz birka sem volt. Ma pedig már 2400 darabos a juhállomány, s ebből 1340 az anya. Az állományt úgy állítottuk össze, hogy az anyák folyamatosan újratermelik azt, amit eladunk, kiselettezünk. Megszüntettük a szezonfellegü, ellést. Az anyák október elejétől ellenek egészen kitavaszodásig. Nagy igénybevétel ez. Megfelelően kell ta-Ä gyümoicskertészet nesztora

„Bátorkeszi" kertészete a sző szoros értelmében véve mintatelep volt, melyén a modern politológia minden vívmánya melegágyra talált..

Ezzel a Gazdasági Lapok-ban 1888- ban megjelent idézettel lehetne kezdeni a Kováts József neves pomológus halálának századik évfordulójára szánt megemlékezést. '

Kováts József neve eléggé ismeretlen a köztudatban, pedig megérdemelné a híres emberek sorába való felsorakoztatását. Nevét hiába is keresnénk a legismertebb lexikonokban, hiszen a Magyar Életrajzi Lexikon is csupán néhány sorban említi. Pedig munkásságát felmérve, a múlt század egyik legismertebb kertészepomológusa volt. Hangyaszorgalmával és kitartásával európai hírnévre tett szert, sőt, még faluját, Bátorkeszit Is közismertté tette.

'

Lakszakállason fSokolce) szöletett 1807-ben. Később a család Hetényre (Chotín) költözött, ahol apja mint református lelkész és rektor működött. Tanulmányait a helybeli elemi iskolában kezdte, a gimnáziumi éveit Rév-Komáromban töltötte, majd a felsöbbfokú képzést Pápán és Debrecenben szerezte meg. 1833-ban iktatták be lelkészi hivatalába Bátorkeszin. Az ambiciózus fiatal lelkésznek nem volt elegendő a hivatása, ezért minden szabad idejét e tudományos képzésre szentelte. 1840-től teljes odaadással kertészettel és gyümölcstermesztéssel foglalkozott. Bátorkeszi gyümölcskertészete rövid időn belül közismertté vált az egész országban.

Kertészetének megalapozásához előy szőr 1838-ban meglátogatta a budaörsi szőlő- és faiskolát, ahol a gyümölcsfacsemetéit is beszerezte. Később végigjárta az összes nevesebb faiskolát. Budán, Pesten, Aradon, Pozsonyban. Kováts József gypmölcskertészetét Igazán" egy nagy váltakozás nyomán tudta igazán megvalósítani. Az 1859-es év elején európai körútra szánta el magát, »bebarangolta Németországot, Belgiumot, Hollandiát, Poroszországot és Csehország leghíresebb kertészeteit, s gazdag tapasztalatokat gyűjtve tért haza. Ahogy naplójában írta, életének egyik legszebb útja volt ez. Az európai hírnevű gyümölcskertészetekben összegyűjtötte az ismeretlen külföldi gyümölcsfajtákat, amelyeket tanulmányozás és szaporítás céljaiból kertészetébe hozott.

A bátorkeszi gyümölcs és szőlő hírneve eljutott Bécsbe ts. A több évszázados szokásokhoz híven ugyanis nem egyszer lepte meg a császárt udvart gyönyörű gyümölcseivel, sőt egy alkalommal, télen, szőlőtőn vitték fel a szőlőt a császárnak.

Kováts József bátorkeszi gyümölcskertészetében tudományosan foglalkozott a gyümölcsfák termesztési módszereivel, a fajták nemesítésével és szaporításával. Kíséreteit két fő Irányba vezette. Különös figyelmet szentelt gyümölcskertészetében a faiskola talajadottságal s ennek a termésre gyakorolt hatása vizsgálatáriak. Bebizonyította, hogy a megforgatott talaj ereje sokkal hatásosabb a növényre, mint a terület fekvése. A gyümölcsfák minőségét a faiskola földjének tulajdonságában látta. Ezen túlmenően különös fontosságot tulajdonított a fák magról velő szaporításának.

Äjpomológus nagy természettudományi műveltséggel rendelkezett. Gyümölcskertészete mellett elválaszthatatlannak tartotta a szőlőnemesítéssel és borászattal való foglalkozást. A faiskolája mellett külön szőlőtermesztéssé,! ts foglalkozott. A szőlőtermesztés hibái közé sorolta, hogy nincsenek kiválasztott szőlőfajták a további nemesítésre. A minőséget a bőség váltotta fel, ezért különböző kísérleteket végzett a borszőlők javítása érdekében, és vizsgálta a különböző talajok hatását a szőlőfajtákra. Megállapította, hogy éghajlati adottságaink között gyakoriak , a minőség szempontjából kedvezőtlen évjáratok, amikor a vörösborokban nincs meg a kellő festékanyag. Gyürtölcskertészetét dicsérte az is. hogy a szőlészetében 220 féle csemegefajtát, 85 féléi borszőlőt termesztett, ezek közül 40 fajta Franciaországból származott.

Kováts József több mint négy évtizedes kertészeti munkásságát, szakmai hírnevét a kertészeti kiállításokon való részvételei tették Igazári egésszé. '„Gyümölcsgyűjteményeivel“ és a kiállított facsemetéivel gyakrarf rangos kitüntetést, elismerést aratott*

Az első kiállítását — amelyet Komáromnak szentelte — 1857 szeptemberében tartották meg, ekkor mán Kováts Bátorkeszin egy virágzó gyümölcskertészettel dicsekedhetett, a második részvétele az egri kertészeti kiállításon volt 1859 októberében. Itt 25 fajta körtét állított ki. Ezután Budapesten, a Magyar Kertészeti Társulat által 1859 novemberében a Magyar Nemzeti Múzeum csarnokában rendezett kiállításon külön nemesített gyümölcsfajtákkal vett részt. 1860-ban Székesfehérváron, 1862 novemberében ismét Budapesten állít ki. Nevezetes volt a boraival való részvétele az 1871 májusában tartott miskolci kiállításon.

Nagy sikerrel szerepelt’ az 1873-as bécsi közkiállítás áltat rendezett három Időszaki kiállításon. A felsorolásból is kitűnik, hogy Kováts József élete utolsó napjáig aktívan dolgozott és a jelesebb kiállításokról még előrehaladott kora ellenére sem hiányzott.

Mindezek’ mellett Jelentős szakiról munkássága Is, melyet a Gazdasági Lapok és a Kert Gazdaság hasábjain, kezdte meg. Már az első írásaiban kitűnt kísérletezéseivel, gyakorlatiságával, eredményeinek ismertetésével* Ha behatóbban figyeljük szakcikkeit, kitűnik, hogy az említett témakörökön kívül főként a gyümölcsfalták leírása érdekelte. Szakcikkei mellett az egyik legmaradandóbb irodalmi munkássága a kertészeti szaknyelv terjesztése és a különböző szakkifejezések magyarosítása volt. Ezáltal’ megalapozta és meghonosltota a kertészeti szaknyelvet.

'Az tartotta, hogy a gyümölcskertészét felvirágoztatásának alapjait a’ gyümölcsfajok és' fajták tökéletes Ismerete képezi. Ezt tartotta szem előtt a több évtizedes munkája eredményeképpen született 232 oldalas „Kalauz a gyümölcsfaültetés és a Bátorkeszi faiskolában található s csemetékben vagy oltó-vesszőkben megrendelhető gyümölcsfajok körül“ című könyve megírása során is, amelyet 1861-ben adtak ki. Ezzel a könyvvel a magyar gyümölcstermesztőket kitűnő szakkönyvvel látta el. Főleg azoknak nyújtott nagy segítséget, akik kertészetük megalapozásával foglalkoztak és nem volt lehetőségük drága külföldi gyümölcsleíró szakkönyv beszerzésére.

Kováts Józsefet a gyümölcstermesztés egyik legkiemelkedőbb út-, törőleként tartották számon. Fél évszázados munkássága mögött egy gazdag élet volt. Facsemetéit messze külföldre Is elszállították, 1880-bart egy egész ha)órakományt Afrikába is szántott. Munkásságáért 1850-ben a Ferenc József-rend polgári arany érdemkeresztjével tüntették ki. Á Gazdasági Egyesület 1847-es ezüst érdemrend tulaidonosa volt, 1858-tól a Magyar Gazdasági Egyesület rendes tagja, 1859-től a Magvar Kertészeti Társulat Igazgató választmányi tagja.

Ä múlt század magyar gyümölcskertészete egyik megalapozó, fáradhatatlan úttörőjének élete 81 éves korában fejeződött be 1888. március 7-én Bátorkeszin.

SZÉNÄSSY ÄRPÄU