Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-10-14 / 41. szám
8 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. október 14. T-----Helytállás - OTTHON ÉS MUNKAHELYEN Otthon, csatád, munkahely — hogy mennyi a vita körülötte. Évtizedeken keresztül harcoltunk, ml, nők egyenjogúságunkért. Most elcsigázva, gyötrődve gyakran megkérdőjelezzük az ezernyi ellentmondással és megoldatlan körülménnyel együtt „felta- Idlť emancipáció szükségességét. Valóban ezt akartuk volna? Talán nem egészen így képzeltük el az emancipációt. De hát akkor hogyan? Megkapott és gondolkodóba ejtett egy értelmiségi nőnek az egyik közkedvelt folyóiratban közölt levele, talán mert a mi viszonyainkra is nagyon jellemző, ami olvasható benne. Idézem: „Nos, én úgy érzem, hogy engem tökéletesen és végérvényesen kifacsar a munkám és a családom. Kezdjük a munkahelyemmel. Tehetségesnek, de megbízhatatlannak tartanak a főnökeim. Állandóan szorongok; mikor mondták azt, hogy köszönjük szépen, elegünk van belőled. A mai leépítéses világban egyre Inkább fenyeget ez a veszély. Egy jól menő vállalatnál szerintem Is luxus annyi Időt táppénzen tölteni, mint amennyit én vagyok távol. De sajnos kiszámíthatatlan, hogy mikor gyullad be megint az óvodás kisfiam füle, mikor szed össze megint influenziát a kislányom. Erőlködöm, igyekszem, rágom magam, ennek ellenére tény, hogy nem lehet úgy számítani rám, mint a férfi kollégákra ... Családi életemet is ugyanez a lelkiismeretfurdalás uralja. Reggel hattól hétig mindenes cseléd vagyok I ágy ázás, reggeli, tízórai), nyolctól negyed ötig pedig az öntudatos dőlgozónő szerepe vár. öttől kilencig kuktává, szakácsnővé, tanító nénivé, pincérré kellene átalakulnom. Kilenctől fél tízig értelmiségivé változom fbeszélgetés, tévé, napi sajtó), tíztől pedig a végzet asszonyát kellene alakítanom az ágyban. Nem megy. Lehet, hogy vannak boldog kevesek* akik ezt zökkenőmentesen produkáfnl tudják... En Időnként ^elalszom, későn ébresztem a családot, elfeleltek sütőport vásárolni, odaégetem a főzeléket, majdnem elszundikálok az értekezleten, kiejtem kezemből a szakfolyóiratot, ordítok a gyerekekkel, dühöngök a tanítónőre, alvást tettetek este az ágyban. Tisztában vagyok vele, hogy egyik szerepemnek sem tudok tökéletesen megfelelni, legalábbis olyan színvonalon nem, ahogyan azt elvárnám magamtól. Nem tudok egy fenékkel öt különböző lovat megütni! Hogy ml lenne a megoldás? Talán az, ha választhatnék. Ha magam dönthetném el, hogy meddig kívánok otthon maradni a gyerekeimmel. Ha a férjem keresne annyit, hogy ne legyen létfontosságú az én keresetem. Nem lennék örökké háztartásbeli, de hatnyolc évet biztosan otthon maradnék, és csak utána állnék munkába.“ Hát eddig a levél. Sorstársunk tehát abban tátja a megoldást, ha az ember legalább nyolc évig a gyerekei mellett maradhatna. Valóban jelentős vívmány lenne ez mindenekelőtt a gyerekek egészséges fejlődése szempontjából. Azonkívül a kisgyermekkoron túl már a gyermekbetegségek is ritkábban fordulnak elő, és ezáltal az anya munkahelyi mulasztásainak száma is csökkenne, viszont a kéthárom „műszak" naponta, a hajsza ezután is maradha. A feltételes mód ez esetben nagyon helyénvaló, mert ez egyelőre csak vágyálom. A fenti levélben eléggé leegyszerűsített naptrendről olvastunk. Tudvalévő, hogy sok anyuka rohan reggelenként bölcsődébe, Óvodába, hazamenet megint csak útba ejti a „gyermekmegőrzőt“. Meg kell állnia az élelmiszerboltban, a hentesnél, a bevásárlótáska súlya egyre nő, pedig a tervezett vacsorához sem kapta meg a hozzávalókat, ráadásul a nyafogó trónörökös Is ctpeltetné magát. Mire beteszi maga mögött a lakás ajtaját, már tökéletesen megérett egy jó kiadós pihenésre... Es .akkor kezdődik a következő műszak, ami nagyjából hasonlít a levélben leírthoz, megtoldva néhány aprósággal. Ma mosás, holnap vasalás, hbinavután szakadt gombokat, zippzárt felvarrnl, festett nadrágokat összevarrni, foltot kitisztítani, majd rakodni, takarítani. Az ember időnként nyakába veszi a várost, vtharkabát, csizma kell a gyerekeknek, ruházni is kell a családot. A lakásban is hiányzik még ez-az ahhoz, hogy otthonos, lakályos legyen. Kézimunkázni, kötni, varrni is jó lenne néha, legalább tévénézés közben, mert a háziassághoz az is hozzátartozik. Es ugye a modern ember társasági étetet ts éljen, művelődjön, színházba, hangversenyre járjon, sportoljon..-. Ennyi szerepet tökéletesen alakítani valóban nagy művészet. Számtalan példát tudnék felsorolni arra, hogy valaki a felsoroltak közül két vagy három területen is jeleskedik, de bevallom, olyannal még nem találkoztam, akt az anya, feleség, dolgozónő, társaságI ember stb. szerepét egyaránt kifogástalanul, tökéletesen be tudná tölteni. Lehet valamennyit elfogadhatóan, jól csinálni !?), vagy bizonyos fontossági sorrendet követni. Gondolom ez utóbbival találkozunk gyakrabban, csak éppen nem azonos felfogás szerint történik a dolgok rangsorba állítása. En mindenesetre osztom azt a véleményt, miszerint a családi élet, az otthon hangulata elsősorban az anyán múlik. Egy biztos, túlhajszolt, örökké fáradt, rosszkedvű anya csak feszült, boldogtalan gyerekeket nevelhet. (gyepe*) Jelesvadászat Egyik Ismerősöm nagyon megverte gyermekét, mert egy kettest vitt haza bizonyítványában. Az ötödik osztályos tanuló szorgalmas. Jó képességű, okos gyerek. Történelemből azonban becsúszott neki az az egy osztályzat. Eddig mindig kitűnő volt. Nagyon megdöbbentett az eset. annál Is Inkább, mivel az apa egyébként kiegyensúlyozott, családszerető, Intelligens ember. — Hogy tehetted ezt? — kérdeztem tőle. — Gyermeked ezzel az egyetlen kettessel még az osztály legjobblel közé tartozik. Nem elég ez neked? Nem! ö ne csak egyszerűen a leg• Jobbak közé tartozzonl Legyen a legjobb! Nem folytatom a vita leírását, mert a dolog lényege: nem tudtam az apát meggyőzni tettének helytelenségéről. Azzal érvelt a továbbiakban, hogy a továbbtanulásnál visszamenőleg az Szükséges, de nem Jő, ha életünk értékmérője a bútor. Pedig az. Én nem hiszem, hogy attól függ az emberek jókedve, testi-lelki épsége, hogy milyen a szekrénysoruk, van-e és hol a nyaralójuk, van-e Hi-Fi torony és videomagnó, s ha összeakad két ember, aki közül az egyik ezt tartja fontosnak, a másik nem, bizony furcsán néz rá. Nem a- márkajelzés döijti el, hogy a lakás kényelmes, otthonos, a család különböző korú és Igényű lakói jól érzik-e magukat benne. Lakótelep — amúgy is szűk tér. Egy tükör csodákat müvei. Megnagyobbítja a teret, alkalmas serdülő gyerekünk pózolására, arcmimikák kiélésére, és időnként ellenőrizhetjük a rajtunk végbemenő változásokat Is. Jő kritiku^ A sok drága bútor — arra jó, hogy elvegye a helyet és teret, amit minden másra ki tudnánk használni, s még vigyázni is kell rá. Nem Is Esetleg elég egy tükör gond addig, amíg nincs gyerek, de mihelyt van, állandó fegyelmezési eszköz, ne nyúl] hozzá, vigyázz, ne karcold, és így tovább. Csupa NE! A sok NE végül Is odavezet, hogy sem a saját bőrében, sem a saját lakásában nem érzi Jól magát sem á szülő sem a gyerek. Hogyan is kell a lakásnak funkcionálni: pihenés — szobák, étkezés — konyha, de ha itt már áll egy varrógép és egy rádió, ideális kuckó anyának. A szobákban nagy ugyan a mozgástér. Gondoljunk az őszi-téli korai sötétedésre, milyen fontos, hogy ne a kellékek sokasága várjon ránk, hanem egy meghitt hangulatú kuckó, ahol többféle tevékenység is*folytatható a különböző igények szerint. Egy egészséges és jókedvű anya és apa sokkal fontosabb, mint a csillogó-villogö szekrénysor, tömve sok drága ruhával. Ne ezek megszerzése legyen az elsődleges cél, hanem élni. Észrevenni mindent, ami szép és jó, nem elmenni mellette, hogy annyi a dolgom. Ez csak kifogás. Könnyebb panaszkodni, mint tenni azért, hogy közelebb kerüljünk a mindennapi szépséghez. Mert a boldogság és siker titka, mégis az otthon mélyéből csírázik. S ha csak tárgyakat veszünk és adunk egymásnak, egymás helyett, vajon tényleg örömét szerzünk-e és tudjuk-e mi ts az a boldogság? — Nem. Még örülni is elfelejtünk, sírni, nevetni, őszintén reagálni dolgokra, mert sokan pózolnak, de azt hisszük az a jó. Így a jó. Mindenki keresi a jót, a szépet, de valahogy kevesen találnak rá. Az alkoholisták — a mámorban. A dohányosok — a füstben, a sok pénzű a tárgyakban. Rossz utakon járnak. Ezek mind csalóka boldogítók. Próbáljunk csak 10 perccel korábban felkelni és a nyitott ablaknál hallgatni a madarak reggeli üdvözlését, máris másképp indul az egész nap. Csak ml vagyunk felelősek magunk és gyermekeink békéjéért. Másszuunk elő a csigaházból, kerüljük a tárgyak és külsőségek csodálatát, s máris Jtözelebb kerültünk az élet apróbb, de valós értékeihez! (gy-k) MÚLTIDÉZŐ A szocialista társadalomban az idős emberekről való gondoskodás természetes jelenség. A nehéz munkában megfáradt idős emberek anyagi helyzetét a társadalom fokozatosan javította és javítja. De más módon is kifejezi az idős emberek iránti tiszteletét és becsülését. Az idősek általában a megszokott környezetükben érzik jól magukat, ahol életük jelentős részét töltötték. Évente egyszer-kétszer megtelik a helyi kultúrház idős, hajlott hátú, remegő kézé, deres hajú emberekkel, akik részére a nemzeti bizottság vagy a szövetkezet nyugdíjas találkozót szervez, ük a mindennapok katonái, akik már megtették a társadalomért, családjukért a tőlük telhetőt. A falvak, városok tisztségviselői, a tömegszervezetek képviselői szép és elismerő szavakkal, csekély ajándékkal, az iskola pionírjai versekkel, énekekkel és tánccal köszöntik a nagyszülőket, dédszülőket. Ilyenkor az idősek gondolata a mezítlábas korba száll vtszsza, a határban húzódó fűzfák sorához, a Duna-partra, a kocsmaudvarra, ahol vasárnaponként együtt ropták a táncot, vagy éppen koccintottak egymás egészségére. Ilyen köztiszteletben álló ember volt Felbáron (Horny Bar) a 3 éve elhunyt Csetényi József, akiről a következőket mondták, akik ismerték: A helyi egységes földműves-szövetkezet és a pártalapszervezet alapító tagja volt. Ötgyerekes család legidősebbjeként született. Édesapja napszámos, alkalmi munkás, urasági ara.ó volt. Később legidősebb fia is apja nyomdokain Indult el, akt korán megismerte az élet nehézségeit, de szorgalmas, becsületes munkáját jnirulenütt elismerték. Húszévesen lett a falusi pártszervezet alapító tagja. A régmúltra nem szívesen emlékezett, amikor csak munka volt látástól vakulásig, bér alig valami. Néha elfáradt, de csak egyet tehetett, — újrakezdeni. Nem kellett neki parancsszó, és sohasem nézte az óramutató állását. A gazdák és az uradalom adott neki hol hoszszabb, hol rövidebb időre szóló állást. A bért pénzben, élelemben vagy terményben kapta. És nekilátott a munkának: aratott, kapált, kaszált, házat épített — napkeltétől napnyugtáig, mert ennyi volt a munkaidő országos átlaga a 'húszas-harmincas évek elején. Életének első' nagy örömét a háború vége jelentette. 1948-ban hnb-elnöknek választották, majd elsőként lépett be a szövetkezetbe, de az első évek itt is a megpróbáltatások évei voltak. Az ő szavait idézem: „Szorgalmas munkával meg lehet ostromolni a csúcsokat is.“ — mondta4a válságos években. j Az idő őt igazolta. Mindig is eredményes munkát végzett. Mint élmunkást emelte kt a szövetkezet vezetősége minden 'alkalommal Marták Éva О’КЕШ, EÜ V9 Vasból készült es zkSS Síeteeáp Mi Is és bizonyára Olvasóink is szívesen tekintenének be otthonokba, szövetkezeti dolgozók, ipari munkások, értelmiségiek vagy akár művészek otthonába. Kíváncsiak vagyunk, kinek hogyan sikerült az otthonteremtés. esetleg hasznos tanácsokat is közre adhatnánk a családi-egyéni, a munkahelyi és a kiizösségi-társad almi érdekek sikeres egyeztetéséhez. Várjuk azon kedves Olvasóink Jelentkezését, akik tervezett OTTHON című rovatunkban szíveseit bemutatnák otthonukat, háztartásukat, váltanának sikeresen megoldott (vagy sikertelen) családi életűkről! A Jelentkezőkkel otthonukban készítünk ma jd riportot, a közlésre szánt leveleket pedig örömmel tesszük közzé rovatunkban, természetesen kívánság szerint, akár a név elhallgatásával. A szerkesztőség étödik osztálytól bekérik az érdemjegyeket, és ezek alapján döntenek a felvételről. Hiába próbáltam bizonygatni. hogy azért még >gyetlen, ötödik osztályban szerzett kettes miatt nincs veszélyeztetve gyermekének Jövője. Minden erőfeszítésem hiábavaló volt. Mondanom sem kell, hogy a szóban forgó szülő nem áll egyedül ezzel a felfogásával. Sok esetben mármár hisztérikussá válik a szülők és a gyerekek lelesvadáscata. Sokan eljutnak odáig, hogy a kettes már nem Is Jegy. Az kétségtelen, hogy ez abnormális állapot. A legfájóbb az egészben az, hogy a kialakult helyzet áldozatai a teljesen ártatlan gyerekek. Igazában nem Is gyerekkor ez, amit mostanában átél nagyon sok általános iskolai tanuló. A hajsza, a rohanás, a különórák töltik kl ezeket az éveket. Koravénekké nyomorítjuk a legtehetségesebb tanulókat. Még nem rontottunk el mindent véglegesen. Hagyjuk abba a mindenáron való Jelesvadászatot. Gy. Le szid. Argoa üátar £ isgy óbb területi SZ£Í££l эчишл Bűvé Burmái pénznem 5 Pon« poetica CsStte a vívásban ! Kévelő tT t Azonos betűk Aroma KéraSar.ó O'NElbb adva Komán. pénznem bűvészet latinul Hyea per is vazt lolog - latinul iöaályos fitem!» .. fül közepe ! ú.J.r. OtBdrészl Ab apa ée az anya együttvé- Yg ..... Igazi. Somai 8t 3>ШЬЬ tűve AatDc Kálium Bartók Béla Azonos betűk: VSdSrbea van t N4mán betájol ! Püré fele folózér Ciel legzepg Sapsznlc oas» keveri» zaj 1 Igeképzö igébe« mi* «ел. Saiiyak Elek, «citál j-evert rés 1 L rágta közepe 1 ■ф I aádiuas Indulat-SZO____ Vitamin DBrBmLBl ■m r mine* az éle jói vág. % - ď-Ж lárgyrsg líaö&V Kelet A Kálium MEGFEJTÉS X lapunk 37, számában megjelent keresztrejtvény megfejtése: „Mindenkinek öinnagát kell nevelnie.“ \ - , iyt ?ftv«í Könyvet nyertek: Börüczky Dominik, Érsekújvár JNové Zámky), Mag Erika, Fülek (Fiľakovo), Molnár József, Vágkirályfa (Králová nad Váhom).
