Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-09-23 / 38. szám

1988. szeptember 23. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Induljunk egyforma esélyekkel A gazdasági mechanizmus átala­kítási folyamatának Jogi és gazda­sági szabályozó rendszerét képező, ez ideig közzé adott ú) gazdasági szabályozók, rendeletek, törvény­­módosítások, szervezeti változások ismeretében konkrét formát öltöt­tek azok a gazdasági rugók, ame­lyek döntően meghatározzák a me­zőgazdasági üzemek tevékenysé­gét, gazdálkodási szerkezetét, és irányt adnak további fejlődésük­nek. Ugyan akad még bőven nyi­tott kérdés, a jövővel kapcsolatos kérdőjel, nagy vonalakban azon­ban kiforrottak a vélemények, ki­alakultak az elképzelések a „ho­gyan tovább“ kérdést illetően. Eb­ből a szemszögből nézve nagyon is lényeges kérdés, miképpen ítélik meg helyzetüket maguk a legjob­ban érintettek, vagyis a mezőgaz­dasági üzemek képviselői. Augusz­tus vége felé a Gombai (Hubice) Állatni Gazdaságban tett látogatá­sunk során — még a választások előkészületi időszakában — Jozef Bohu me 1 mérnökkel, az állami vállalat akkor még ideiglenes igazgatójával az új gazdasági sza­bályozók várható kihatásáról, a megváltozott feltételekhez való hozzáigazodás lehetőségeiről, a vállalati önállóság kérdéséről, va­lamint a küszöbön álló választá­sok szervezési előkészületeiről be­szélgettünk. A felvetődött problé­mákkal kapcsolatban az igazgató eképpen vélekedett: — Az új gazdasági szabályozók ha­tályba lépésével egy hektár mezőgaz­dasági terület után 1500 korona föld­adót fizetünk. Ez gazdaságunk 5 ezer 570 hektár mezőgazdasági területére vetítve nyolcmillió korona, tehát öt­millió koronával több az eddigi adó­elvonáshoz képest. Ha ehhez hozzá­számítjuk a 15 millió korona körüli béradót, a 640 ezer korona jövedelem­­adót, és a termelési kellékek drágu­lásával kapcsolatos ötmillió korona költségnövekedést, akkor az elvoná­sok értéke meghaladja a 25 millió 760 ezer koronát. A felvásárlási árak emelkedésével járó kedvezőbb értéke­sítési lehetőségek 21 millió korona bevételt eredményeznek. Mindent összevetve, számításaink szerint az összköltségek az eddigi szinthez vi­szonyítva ötmillió koronával emelked­nek. Ez az ötmillió korona azonban nagyon fog hiányozni a költségvetés­ből, mivel a felhasználható nyereség­ből a kötelező alapok feltöltése után nem marad elegendő pénzeszköz a követelményeinknek megfelelő fej­lesztési alap létrehozatalára. Ez sú­lyosan érint bennünket. Nem egysze­rű feladat ugyanis Felső-Csallóköznek ezen a részén gazdálkodni, ahol az öntözés létkérdés. Öntözőberendezé­seink kapacitása még ma sem ele­gendő. Ugyanazt a táblát 4—5 hetes időközökben újra öntözhetjük, gyak­ran már elkésve. Az idén ugyan két Fregal és egy Sigmatic csörlős, töm­lős öntözőberendezést vásárolunk. De további négy Fregatra lenne szükség, ez pedig a beszereléssel együtt há­rommillió korona. Persze ezen kívili talajművelő, betakarító és egyéb gé­pek kellenek, amelyek ára ugyancsak elképesztően magas. Paradox módon éppen az öntözés miatt kerültünk a földadót Illetően számunkra két osztállyal kedvezőtle­nebb besorolásba, holott adottságaink között az öntözés nélkülözhetetlen stabilizáló tényező. Ha a jövőben ga­bonafélékből önellátóak akarunk len­ni — s ezt föltétlenül el kell érni, ha nem akarunk a központi készlet­ből vásárolt takarmány tonnájáért 440 koronát hozzáfizetni a felvásár­lási árhoz —, akkor növelni kell a hozamokat. Gazdaságunk évi takar­mánytermelése 14—15 ezer tonna kö­rüli, állattenyésztésünk pedig Jelenle­gi szerkezetében 14 ezer tonnát igé­nyel. Mivel azonban a jövőben az ál­lami alapokba való gabonaeladás az eddigi háromezer tonnáról úgyszólván a kétszeresére nő, ennyivel kevesebb Jozef Bohumel igazgató jut majd a takarmányalapbá. Ez to­­vábbí ok a termelés növelésére. Az utóbbi években sikerült a gabonafélék hektárhozamát öt tonnára stabilizálni. Az idén kalászos gabonából 5,71 ton­nát takarítottunk be hektáronként, ami adottságaink között valóban re­kordnak számít. A jövőben azonban legalább 5,5 tonnás termésátlagon szeretnénk állandósulni. Elképzelé­seink megvalósítása érdekében vál­toztatunk a növénytermesztés szerke­zetén. Növeljük a szemes kukorica termőterületét, a gyengébben termő tavaszt árpa rovására. A takarmányok termelésében pedig a kiváló minősé­gű, kedvező beltartalmi értékű, de nagy zöldtömeget adó növények ter­mesztését és a kettős termelési rend. szer meghonosítását szorgalmazzuk^ Az idén a silókukorica és a cukor­cirok keverékének termesztésével pró­bálkoztunk, kiváló sikerrel. Ha sike­rülne a tömegtakarmány-termelést növelnünk, akkor jobban jövedelmező növénykultúrák, például lencse, bor­só, repce termesztésére is felszaba­dulhatna terület. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a gabona ne lehetne jól jövedelmező termény, fő­leg akkor, ha magunk végezzük a be­takarítás után! kezelést és a szárítást. Céljainkat azonban intenzív öntözés nélkül aligha valósíthatjuk meg. Hamarosan üzembe helyezzük az új földgázra beállított gabonaszárítón­kat, ami kétségtelenül hozzájárul a gazdaságosság növeléséhez. Az áru­­értékesítésben a minőséget helyezzük előtérbe. Végső soron ugyanis a be­vételi árak és a költségek döntik el a nyereség alakulását. Ezzel kapcso­latban azonban felvetődik a kérdés, vajon nem hajlanak-e majd a terme­lők a kevesebb munkaráfordítással járó növénykultúrák termesztésére. Valljuk be őszintén, az ötven száza­lékos béradó kissé túlhaltott. miköz­ben a termelés többnyire extenzív»kő­­rülmények között folyik. Az állattenyésztés szakaszán négy­ezer darab sertést, ugyanennyi szar­vasmarhát és 160 ezer darab baromfit tartunk. Erőtakarmány-fogyasztás szempontjából igényes ágazatok. De 1985-ben megkövetelték tőlünk a ser­téshústermelés növelését. A régi istál­lók korszerűsítésével lehetőséget te­remtettünk a sertéshústermeles 340 tonnáról 500 tonnára való növelésé­hez. Ekkora beruházás indokolttá te­szi a sertéstenyésztés jelenlegi szint­jének a megtartását. A baromfite­nyésztésen sem kívánunk változtatni, már azért sem, mert az olyan, kézi munka szempontjából igényes ágaza­tok mellett, mint a szőlészet, vagy az öntözéses gazdálkodás — egy kevés­bé munkaigényes ágazat is szüksé­ges. Ezekre a tényekre tekintettel kell lenni. Tervbe vettük azonban a szarvasmarha-tenyésztés tntenzifiká­­lását, mert ez az ágazat valóban ex­tenzív körülmények között i termel'. A be nem vált rostos állású kötött te­­hénistállőinkat almozott, boxos tejhá­zakkal ellátott istálókká alakítjuk át. Már abból az okból is, hogy ezáltal növeljük az istállótrágya termelését. Éppen a fokozottabb istállótrágyázás­nak köszönhetően növelhettük az utóbbi években a hozamokat. Az istál­lótrágyát a döntő jeientőségü belter* jesítő tényezők között tartjuk szá­mon. Ez Ideig a kifutók aimozásával oldottuk meg úgy-ahogyan az istálló­­trágya-termelést, de ez' elégtelennek bizonyult. A korszerűsítés további cél­ja a modern gépek és berendezések segítségével a munkatermelékenység növelése. Tehénállományunkat hét­százra szeretnénk bővíteni, s három tehenészeti telepre összpontosítani. A korszerűsítést az idén kezdtük el, —< csakhogy a 30 millió koronára ter­vezett költségvetésbe nem férünk be­le, ezért a beruházás költségeit a leg­szükségesebbre szűkítjük. Tisztában vagyunk azzal, mit kell tennünk. De hiába beszélünk válla­lati önállóságról, ha nincs meg a vál­lalkozáshoz szükséges kellő anyagi fedezet. Becsléseink szerint egy hek­tár mezőgazdasági területre 1400 ko­rona felhasználható nyereséggel szá­molhatunk, ez pedig nagyon kevés- Legalább 1800 koronára lenne szük­ség. Ez hozzávetőlegesen 10 millió korona elosztható nyereséget jelente­ne, s ebből már életképes vállalat lennénk. Célszerű lenne, ha hátrá­nyos helyzetünket a központ a II. szá­mú különbözeti járadék révén leg­alább részben enyhítené. Mi is szeret­nénk ugyanarról a rajtvonalról, egy­forma esélyekkel indulni, mint a töb­biek. Azután az már a mi dolgunk, képletesen szólva, hogyan futunk to­vább, habár nehéz feltételek között is. De ilyen nagy indulási hátránnyal ne­hezen lehetünk versenyképesek. To­vábbá ahhoz, hogy reálisan tudjuk megítélni helyzetünket, végre ismer­nünk kellene már a termelési eszkö­zök, kellékek árait is. — A gazdasági helyzet és a terme­lési feltételek javítása érdekében a melléküzemági termeléssel Is foglalko­zunk. Csakhogy ezzel a kérdéssel na­gyon óvatosan kell bánnunk, mert gazdaságunkban a szőlőtermelés és az öntözés akkor is elvon munkaerőt, amikor más vállalatoknál az emberek foglalkoztatásáról kell gondoskodni. Szemléltetésképpen egy olyan aszályos évjáratban mint az idei, az öntözés egész 24 órára 30—50 dolgozót vesz Igénybe. Kiegészítő tevékenységként a kavlcskitermeléssel próbálkozunk, s ebből fedeznénk majd a talajjaví­tási programunkból eredő munkákat. A gaböíkovői vízi erőmű környékén őrlési mennyiségű elszállítható humó­­zus földet halmoztak fel, csak elő kell teremtenünk az elhordásához szükséges pénzeszközöket. Ezt szol­gálja majd a kavicskitermelés. Igaz, Ilyen alapon pillanatnyilag nem sokat segít gazdasági helyzetünkön, ám fel­tehetően többszörösen megtérül a ta­lajjavítás hatására betkövetkezett ho­zamnövekedésben. További tevékeny­ségünk főleg az exportra irányuló to­jáskészítmények gyártására alapulna. Az így szerzett devizaeszközökből el­sősorban növényvédő szereket vásá­rolnánk, ami ugyancsak a növényter­mesztés intsnzifikálását szolgálná. Ami dolgozóinkat illeti, elmondha­tó, hogy vállalatunknál jő politikai és munkalégkör uralkodik. Minden bi­zonnyal ez a szerteágazó szociális program megvalósításának köszönhe­tő. Csak egy példa: jelenieg 169 lakás­egységgel rendelkezünk, de számotte­vően támogatjuk az egyéni építkezést is. A szociális programot továbbra is elsőrendű feladataink között tartjuk számon. A jutalmazás tekintetében a tarifa rendszerrel szemben a növek­mény! bérező rendszert helyezzük előtérbe, mert tágabb teret biztosít a differenciált, egyénileg értékelt jutal­mazásra. Ezt lényeges ösztönző té­nyezőnek tartjuk. A brigádszerű mun­kaszervezés és jutalmazás módszerét is alkalmazzuk, főleg olyan munka­helyeken, ahol a kollektíva teljesít­ménye kiegyenlített. Tehát elsősorban a tehenészetben, a baromfitenyésztés­ben, a cukorrépa-termesztésben. Az esetek többségében azonban az egyé­ni értékelésen alapuló jutalmazást szeretnénk alkalmazni. Alapvetően fontos ugyanis, hogy a dolgozó tisz­tában legyen azzal, miért dolgozik. Ne érezze azt, hogy esetleg másra dolgozik. Különben is miért ne keres­hetne többet az, aki ügyesebb, teher­bíróbb, rátermettebb. Már ez ideig is eredményesen alkalmaztuk az anyagi ösztönzés különböző formált. Igaz, bérezési szintünk még nem érte el a szövetkezetek színvonalát, ezért a jö­vőben növelnünk kell a béralapot, persze úgy, hogy magunk teremtjük meg az ehhez szükséges pénzeszkö­zöket. Ennek egyik útja éppen az ál­lattenyésztés intenzifikálása lesz, el­sősorban a teljesítmények növelése terén. A vállalati önigazgatásra valő fel­készüléssel kapcsolatban annyit: ami­kor arról volt szó, hogy maradjunk-e csupán az igazgató választásánál vagy a választás lehetőségét a többi vezetői posztra is érvényesítsük, én azon a véleményen voltam, hogy a küldöttek gyűlése az igazgatóhelyet­test és a többi részleg-, illetve ága­zatvezetőt is válassza meg. Gondolom ezáltal a vezetők egyrészt áttekintést kapnak arról, hogyan is állnak a dol­gozói kollektívákban, másrészt pedig, ha a dolgozókollektíva elfogadta ve­zetőjét, akkor feltehetően mindent el­követ a közügy érdekében. A válasz­tások politikai-szervezési előkészüle­teit a választő bizottság végezte. Munkahelyek szerint meghatározta á küldöttek gyűlésének összetételét, s kijelölték a dolgozókollektíva taná­csának jelöltjeit. A javaslatokat min­den egyes termelési részlegen meg­vitatták. Az egyes részlegeken máť lezajlott a küldöttek gyűlésének a megválasztása és elő van készítve a 21 tagú tanács és az Igazgatói tiszt­ségre pályázó jelöltek javaslata. A3 üzemi pártszervezet és a szakszerve­zet üzemi bizottsága ügyelt arra, hogy a komoly, nagyobb horderejű döntésekben csak azok a dolgozók vegyenek részt, akik becsületesen gondolkodnak, akiknek jó a hozzáál­lásuk a vállalathoz, s akik döntéseik­ben objektívak, igazságosak. A kül­döttek gyűlésének összetételéből ítél­ve, gondolom ezt sikerült is elér­nünk. A beszélgetést köszönt: KLAMARCSIK MARIA Az NSZK-bell AMAZONEN-WERKE mezőgazdasági gépgyártó vállalat ter­mékei méltán nevezhetők világszínvonalúaknak. Közülük többet is láthat­tunk Nyitrán; a cég elsősorban talejmegmunkáló gépeivel aratott nagy sikert. Ezek egyike volt a KG 40 SD típusjelű nehézkultivátor (felső kép). Vonóigénye minimálisan 150 lóerő, és kifejezetten a köves talajok meg­művelésére készült. „Normális“ talajokra használt változata a KG 40 D típusjelet viseli. A' növényvédelemben használatos gépeknél — elsősorban a különbőz® típusú permetezőberendezéseknél — fontos szemponl a hatékonyság, ami lényegében nem más, mint a drága vegyszerekkel valő takarékoskodás. Ebből a szempontból egészen kiváló paraméterekkel rendelkezik az alsó képünkön látható ZEROS 1000 típusú permetezőgép, amely hazai gyárt­mány. egészen pontosan a koryöanyi Béke Efsz terméke. A gépcsalád új generációjához tartozik, mivel az elektrosztatikus töltés elve alapján mű­ködik; a permetszórás egyenletessége így tökéletes, a vegyszermegtakarí­tás pedig bármely korábbi — értsd: mechanikus elv alapján működő — típussal összehasonlítva legalább 40 százalékos. A gép tartályának befo­gadóképessége kereken ezer liter, a két dupla (alsó és felső) szórófej mindegyikébe külön-külön 12 fúvóka torkollik, amelyek mindegyike külön szabályozható; ezáltal a különböző vegyszerek aránya gyakorlatilag ab­szolút pontossággal beállítható. A gép szórási szélessége alul és felül egyaránt 10 méter. (vass) A 2000. év traktora Milyen lesz a 2000. év traktora? (üisőre nemigen különbözik majd a ielenlegitől. de sokoldalúbb és „intel­ligensebb“ lesz. Súlya kisebb, bizton­sága és kényelmi foka nagyobb. Nagy 'eljesftményü motorral szerelik fel, smely kevésbé szennyezi majd a kör­nyezetet. A vezetőfülkében pedig egy örökös „útitárs“, a számítógép kap belyet. Az igazi forradalmi újftást az elekt­ronika hozta meg. „A Jövő traktora mondotta John Matthew professzor, a brit agrármérnöki kar vezetője — a számítógép Jegyében születik meg. A vezetőfülkében elhelyezett monitor és a gépen található vezeték- és ér­­zékelőhálézatok lehetővé teszik, hogy a traktoros teljes mértékben ellen­őrzése alatt tarthassa a gépet és mindig áttekithesse a munkafolyama­tokat. A számítógép lehetővé teszi, hogy minden pillanatban ellenőrizhessük a sebességet, a motor fordulatszámát, a fogyasztást, a megmunkált földte­rületet, a megtett távolságot, sőt még ezt fs, hogy mennyi idő múlva szük­séges a következő karbantartás. A számítógép ellenőrzi a transzmissziós szerveket, szabályozza a szántási mélységet, méri a kerekek csúszását, ellenőrzi a szerszámok működési po­zícióját, megeiűzt a manőverezési hi­bákat. a traktoros helyett elvégzi a gyakran ismétlődő, nnalmas munka­fázisokat. Az első, traktoron alkal­mazható számitógépet több mint egy évvel ezelőtt dobta piacra a Massey- Ferguson cég. Ma már szinte vala­mennyi gépen helyet kap az elektro­nika valamelyik vívmánya. Kerámiamntor, vezetőfülkében elhe­lyezett számítógép, alternatfv üzem­anyag (napenergia, biogáz), villamos­­meghajtás, formatervezés. ú| szerszá­mok... a kntatás világa megannyi meglepetést tartogat a 2000. év trak­tora számára. 'fSzüv.J'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents