Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-09-02 / 35. szám
12------------------------------------------------------ --------------------------------SZABAD FÖLDMŰVES ARATÄS UTÁNI Az Idén Szlovákia-szerte gazdagon fizetett a kalászos gabona a földművelők fáradságos munkájáért. A földekről lekerült a szalma, eltűnt a tarlő, s helyét a zöldellő tarlővetemények vagy az eke nyomait viselő fekete hantok váltották fel. A kitisztított, minőség szerint osztályozott gabona fedél alá került, s a mezőgazdasági üzemekben elkészült a mérleg, mennyit Is hozott a termés a közős kasszába, hogyan alakult az állami terv teljesítése, milyen tapasztalatok szűrhetők le az Idei évjáratból a jövőre nézve. A Bratislava-vidéki Járási Mezőgazdasági Igazgatóságon is elkészült az Idei aiatás számvetése. A gabonaprogram megvalósításának eredményeiről, az ezzel kapcsolatos tapasztalataikról és nézeteikről Antcn Cavojsky agrármérnök, a jmi föagronómusa tájékoztatott. Ha az idén valaminek megkülön- Döztetett figyelmet szenteltek a járás mezőgazdasági üzemei, akkor ez kétségtelenül a gabonatermelés volt. Az 1986-os évet a gabonatermesztés szempontjából ugyanis a nagyon kedvezőtlen évjáratok közé könyvelhették el, mivel a tervezett gabonamennyiségnek mindössze háromnegyed részét takarították be. A kiesés meghaladta a 38 ezer 800 tonnát. Tavaly a lemaradásból sikerült valamit behozniuk, s öt mezőgazdasági üzemben tiszta számlával indultak ebben az évben. Az Idén tovább bővült a lemaradásukat behozó mezőgazdasági üzemek száma. Annak ellenére, hogy a beindulás az elkésve érkező tavasz miatt nem volt a legkedvezőbb, és hogy sok helyütt tavaszi árpa helyett szemes kukoricát vetettek, mert klfutotak az árpavetés agrotechnikai határidejéből, mégis igen jó hozammal zárták az idei aratást. Ha a múlt évi eredményekhez hozzászámítjuk a kalászos gabona Idei termését, akkor törlesztésre már csupán 18 ezer 500 tonna marad hátra. A főagronőmus úgy vélekedett, hogy ebhői még valamit a szemes kukorica is behozhat, s becslésük szerint lövőre mindössze 10 ezer tonnát kell még majd többletterméssel pótolniuk. A gabonatermelési programjukat feltétlenül teljesíteni akarják. Jól felfogott érdeke ez minden mezőgazdasági üzemnek, következésképpen már azért Is, mert az új gazdasági irányelvek értelmében a gabonatermelés az egyedüli kötelező mutató. Az idén a járás mezőgazdasági üzemei 25 ezer hektárról 124 ezer számvetés 440 tonna kalászos gabonát takarítottak be, ami 4 ezer 200 tonnával több a tervhez viszonyítva. Járási átlagban 4,96 tonnás hektárhozamot értek el. A járásban az Idén első ízben dicsekedhettek „hét-, illetve hattonásokkal“. A Vajnoryi Efsz-ben 7 tonnás hozammal, a bratislavai Barátság, a Chorvátsky Grob-i, a féli (Tomášov), a Dunajská Lužná-1 Efsz-ben pedig hat tonnán felüli átlaggal fizettek a kalászosok. A legnagyobb termést az őszi búza adta az 5,75 tonnás átlaghozammal. A hét tonnát meghaladó átlagterméssel a bratislavai Barátság Efsz, a Chorvátsky Grob-i és a Vajnoryi Efsz dicsekedhetett. A „hattonások“ listájára pedig a Dunjská Lužná-i, a féli, a budmericei, a šenkvlcei és a blatné! szövetkezet, valamint a Szenei (Senec) ÄG került. A nagy hozamokhoz kétségtelenül a megfelelő fajtaválaszték is hozzájárult Igazolja ezt az a tény, hogy a legjobban vizsgázott a legnagyobb területen termesztett „Viginta“ és „Danűbia“ fajta. Bőtermőnek bizonyult az „Iris“ is, csakhogy ezt a fajtát vetőmaghiány miatt kisebb területen termeszthették. Elégedettek lehettek a termelők az őszi búza minőségével is, hiszen a sütőipari búzából jóval túlteljesítették tervüket. Főleg azon mezőgazdasági üzemekben, ahol az őszi búza termesztésében osztott nitrogéntrágyázást alkalmaztak, s nem hagyták ki az utolsó, ötödik „minőségjavító“, nyomelemek kijuttatásával egybekötött nitrogénes fejtrágyázást sem. Az árpatermesztés eredményei már kevésbé mondhatók sikeresnek. A 4,35 tonnás hektárhozammal a tervezett szintet sem érték el. A járás területén az utóbbi években a tavaszi árpánál lényegesen kedvezőbb eredmények mutatkoztak az őszi árpa termesztésében. Az idén hektárhozama kedvezőtlen elővetemény után termesztve is elérte az 5,65 tonnát. Nem véletlen, hogy a gazdaságok rákaptak az őszi árpa termesztésére, s jövőre termőterületének további bővítésével számolnak. Sajnos, a sörárpa mennyiség és minőség tekintetében egyaránt nem bizonyul versenyképes partnernek az előbbi két kalászos gabonának, s termőterületének csökkenésével lehet számolni. Az utóbbi egy-két esztendőben nyolc mezőgazdasági üzemben nagyüzemi kísérleteket folytatnak a Triticale termesztésével. Már az eddigi tapasztalatok alapján is bizonyossággal elmondható, hogy a Triticale átlagban egy tonnával felülmúlja a rozs hozamait. Persze a gazdaságoknak még tisztázniuk kell, milyen talajokon melyik fajták eredményezik a legnagyobb hozamot. Bár egyelőre a Triticale hozamai elmaradnák a búza hozamaitól, mégis néhány csúcseredmény a Triticaléban rejlő lehetőségekre utal. A Senkvicei Efsz-ben például a 10 hektáron termesztett „Grado“ fajta 6,5 tonnás átlaghozammal fizetett, a modral szövetkezetben pedig az egyik parcelláról a „Lasko“ fajtát 6,09 tonna átlagterméssel takarították be. Napjainkban egyre sürgetőbb követelménnyé vált a lakosság ésszerű táplálkozása. Megnőtt az igény a zab, a rozs és a durum búza iránt, hiszen ezek ma a fejlett országokban nélkülözhetetlen részét képezik a teljes értékű egészséges táplálkozásnak. Ez ideig azonban nálunk a termelői és a fogyasztói érdekek nem talál'koz, tak. A gabonatermelésben úgy tűnik, az új gazdasági szabályozóknak sem sikerült, illetve sikerül a választék bővítésére serkenteni a termelőket. Továbbra is a mennyiségi mutatón maradt a hangsúly, a felvásárlási árak nem eléggé ösztönzőek, az árpótlék pedig főleg gazdasági szempontból nem sokat javít a helyzeten. Érthető, hogy ameddig a mennyiség lesz az értékelés fő mérvadója, addig a termelők többnyire csak a nagy és stabil hozamokat biztosító gabonaféléket termesztik. Kétségtelenül, az idei termés kedvező alakulásához az aratásra való jó felkészülés, s ennek rugalmas és gyors elvégzése is nagymértékben hozzájárult. A betakarítást 12 nap alatr végezték el. A gazdaságoknak elegendő kombájn áll a rendelkezésére. A magyarországi Rajkából Is érkeztek vendégkombájnok a tnodrai és lozornói szövetkezetbe. A gépek üzemeltetésében sem volt fennakadás, mivel javításukkal, karbantartásukkal idejében elkészültek, s a szükséges pótalkatrészek beszerzéséről vagy ezek felújításáról is gondoskodtak a gazdaságokban. A kombájnok nyomában a szalmabálázó gépek haladtak. Az idén a bálázógépeknél is éltek a kooperáció lehetőségével, és mivel gépekből nem volt hiány, a szalma begyűjtése sem húzódott el, mint a korábbi években. A tarlónövények vetését ezer hektáron végezték el, tekintettel a takarmánynövények várhatóan gyengébb termésére. Az idén a mezőgazdasági üzemek maguk ügyeltek arra, hogy az étkezési gabonát és a sörárpát elkülönítve tárolják, s lehetőleg utókezelve értékesítsék. Még a betakarítás előtt mintákat vettek a sikértartalom megállapítása érdekében. A tárolókapacitások hiánya azonban az idén is nehezítette a termelők helyzetét és csak az időjárás kegyein múlott, hogy 17 ezer tonna néhány hétig provizórikusán tárolt gabona nem veszített minőségéből. A helyzetet még megnehezítette az, hogy a szenei felvásárló üzem gabonatárolója rekonstrukció alatt áll, ami egy-két évig eltart. Ez 21 ezer tonna tárolókapacitás keisését jelentette. Zohoron egy nagy kapacitású korszerű gabonasiló építésével számolnak még ebben az ötéves tervidőszakban. Elméletileg ezzel a tárolókapacitások kérdése meg is oldódna, ha nem kellene számolni a hozamok további növekedésével. Igaz, még ez sem oldja meg a szemes kukorica tárolásához szükséges, de eddig hiányolt 20 ezer tonna körüli tárolóhelyet. Valami azonban mégiscsak változott ezen a térPn is. Míg a múltban a kisebb befogadóképességű gabonatárolóknak az építése a mezőgazdasági üzemekben a nem kívánatos beruházások közé tartozott, addig ma nagyon is indokolttá és támogatottá vált. Csakhogy a pénzeszközök megcsappantak, s a beruházásra szánt keretet sokfelé kell szétosztani az üzemeknek. Ennek ellenére a járásban szorgalmazzák a hangárszerű gabonatárolók létesítését. Építésüket úgyszólván mindegyik mezőgazdasági üzemben megkezdték, s több gazdaságban már be is fejezték. A főagronőmus úgy vélekedett, hogy a járás gabonaprogramja sikeres valóra váltásának alapfeltétele a komplex agrotechnika alkalmazása. Vonatkozik ez persze a többi növénykultúrára, de főleg a takarmánynövényekre. Hiszen ha van elegendő, jó minőségű tömegtakarmány, már azáltal is számottevő menyiségű abrak takarítható meg. A tömegtakarmányok termelése ezáltal a gabonaprogram elválaszthatatlan része. Ä járás mezőgazdaságát irányító szakemberek fogalomként beszélnek, példáznak a ..csallóközi talajelőkészítési módszerről“, amelyből az optimális magágy előkészítésének egyetlen láncszeme sem hiányzik. A mezőgazdasági üzemeken belül az egyes gabonatáblák termése között tapasztalt indokolatlanul nagy eltérések is az agrotechnika hiányosságaira vagy éppen kiválóságára utalnak. További fontos tényező az öntözés alkalmazása a tenyészidő előtti Időszakban vagy közvetlenül a vetés után. Azokon a táblákon, ahol az idén a tavaszi árpát vetés után öntözték, a hozamok meghaladták az öt tonnát hektáronként. Az alapvető agrotechnikai követelmények betartása esetén Jó eredmények várhatók, a ráfordítások és az emberi munka pedig többszörösen megtérül. KLAMARCSIK MARIA [Könyvespolc} Lapunk hasábjain már több ízben beszámoltunk arról, hogy a növényi eredetű fehérjeforrások közül kiemelkedik a szójabab. Ez elsősorban nagy fehérjetartalmának és biológiai értékének köszönhető. A műit évben módunkban állt beszámolni mind a magyarországi, mind pedig a hazai szójatermesztési eredményekről. Ezért szeretném felhívni a szójatermelést folytató mezőgazdasági nagyüzemek vezetőinek figyelmét, hogy a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalatnál a közelmúltban jelent meg Bódis László—Kralovánszky D. Pál »A szója« (Élelmiszer és takarmány) című könyve Az „ötezer éves növényünk, a szója“ című első fejezet részletesen foglalkozik a világ és Magyarország szójatermesztésével, a szójababnak és termékeinek a világpiacokon betöltött szerepévei és jelentőségével, a kukorica és a szója „vitájával“, a szója leírásával, a szójabab béltartalmával és kémiai összetételével. A szójabab fontosabb beltartalml anyagai ős azok mennyisége című táblázatból megtudhatjuk, hogy száz grammban 7,5—10,1 vetőmag-előkészítéssel, vetéssel és tőszámmal, a gyomirtással, a kórokozók és kártevők elleni védekezéssel, a mechanikai növényápolással, a szója vízigényével és öntözésével, valamint a betakarítással), a szója vetőmagtermesztésével és a szójatenmesztés nagyüzemi gyakorlatával. ötödik fejezet gyakorlatilag mindenkinek ajánlható, mert benne megtalálhatók a szójás ételek. A hagyományos, nem fermentált szójás ételek közé a szerzők a friss zöld szójababot, a szőjababcsírát, a szójamagot, a széjatejet, a tófűt és rokon termékeit, valamint az olajos szójalisztet, a hagyományos, fermentált szójás ételek közé pedig a szójaszószt, a misot, a tempehet, a nattot, a fermentált tófűt és a szója nuggetsest sorolják. A hatodik fejezet a szójának a takarmányfehérje-ellátásban betöltött helyével és szerepével, a hetedik és egyben utolsó fejezet pedig a szójatermelés. -feldolgozás és -hasznosítás ökonómiai kérdéseivel, közte a magyarországi szójatermesztés gazdaságosságával foglalkozik. Ezen utóbbi összehasonlítás céljából jó szolgálatot tehet a hazai termelőknek is. A hatvanöt táblázatot és negyvenegy ábrát tartalmazó szakkönyv Magyarországon 74,— forintért vásárolható meg. (blm) 1988. szeptember 2. Köztudott, hogy a lakosság élelmezésében a kalászos gabona mellett kiemelt helyet foglal el a burgonya. Akár második kenyerünknek is mondhatjuk. Ennélfogva népgazdasági jelentősége sem lebecsülendő. Nem mindegy tehát, hogy burgonyát milyen termelési költségekkel, milyen hozamszinten és milyen jövedelmezőséggel termelik. A felsorolt szempontokat Burgonyatermelők tanácskoztak figyelembe véve a burgonyatermelés területén is kiemelkedő szerepet tölt be a tudományos-műszaki haladás ismereteinek széles körű gyakorlati alkalmazása. Ezért nem véletlen, hogy éppen a tudományos-műszaki haladás vívmányai, valamint a burgonyatermelés szervezési, adásvételi és gazdasági vonatkozású kérdései kerültek napirendre azon a fajtabemutatóval egybekötött szaktanácskozáson, amelyet a közelmúltban a magyarországi dunaújvárosi Vörös Csillag Mgtsz-ben tartottak a Magyar Agrártudományi Egyesület Fejér megyei Szervezete, valamint a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat szervezésében. Hogy valóban nem mindennapi szakbemutatóról és tanácskozásról volt szó, azt a több mint kétszázötven szakember részvétele tanúsította a legjobban. A szaktanácskozáson jelen voltak Európa tőkés országainak olyan közismert burgonyatermelő cégei, mint például az Agrico, a Hettema, a Meier, a Van Rijn, a Wof, a Holland ZPC, az Osztrák Niederöst. A tanácskozás résztvevői a Dunaújvárosi Mgtsz-ben végzett több mint kilencven kisparcellás kísérlet megtekintése során ismerkedhettek meg a legújabb magyarországi és külföldi burgonyafajtákkal. A fajtabemutató gondos megszervezése a Dunaújvárosi Mgtsz szakembereinek kiváló munkáját dicséri. A bemutatóval egybekötött szaktanácskozáson dr. Baranyi Ferenc, a MÉM mezőgazdasági főosztályvezetője a burgonyatermelés fejlesztésének időszerű kérdéseivel foglalkozott. Rámutatott arra, hogy a burgonyatermelés fejlődésének irányát a kutató- és fejlesztőmunka határozza meg. Ma a burgonyatermelésnek 80 százaléka társulások keretében megy végbe. Az utóbbi években azonban a burgonya hozamainak dinamikus növekedése lelassult s növekedtek a termelési költségek, főleg a gépek árainak 20—30 százalékos emelkedése miatt. A közeljövőben olyan irányba kell fejleszteni a burgonyatermelést, hogy ez lehetővé tegye a költségek csökkentését. Igen kedvezőek a feltételek a fajtaváltás szempontjából, mivel a legújabb holland nemesítésű fajták, mint például a „Desire“, a „Cleopatra“, a „Kondor“ kiváló tulajdonságokkal és termőképességgel rendelkeznek. Franc A. Holstein, a holland Coop Agroci cég képviselője a nagy hozamok elérésének a lehetőségeivel foglalkozott. Rámutatott arra, hogy főleg a nagyhozamú új fajtákra és a gépi betakarításra alapozott burgonyatermesztésben fokozott figyelmet kell szentelni a betegségek elleni védelemnek. Ügyelni kell elsősorban a burgonya mechanikai károsodásának az elkerülésére, mivel a felsértett. sebhelyes gumók a fertőzések táptalaját szolgálják. Dr. Jó József, a Szentlőrinci Állami Gazdaság igazgatója előadásában a korszerű termelési technológiák alkalmazásának, valamint a biológiai anyag termőképessége jobb kihasználásának a szükségszerűségére utalt. Az új technológiákkal kapcsolatban a korszerű műtrágyázási módszerekre hívta fel a figyelmet. Ma ezen a téren a mikroelemek kerülnek előtérbe, s a leghatékonyabb módszernek a cseppfolyós műtrágyázás bizonyult. Mindezek mellett nagy szerepet játszik a burgonya öntözése is. A szaktanácskozásról mindent összevetve elmondhatjuk, hogy sok hasznos információval szolgált a burgonyatermelő szakembereknek. Szénássy Arpád mérnök Szójatermelők figyelmébe gramm víz, 36,8—51 gramm nyersfehérje, 14,7—18,3 gramm szénhidrát, 18—22 gramm olaj, 3,9—5,3 gramm rost és 8 gramm oldhatatlan maradék található. A második fejezetben az olvasó megismerkedhet a szója ökológiai (talaj- és klimatikus) igényeivel, genetikai adottságaival, fajtaválasztékával, termesztéstechnolégtai elemeivel (a szójának a növényi sorrendben betöltött helyével, a talajművelés rendszerével, a tápanyag-gazdálkodással, a A további, a „Szójafeldolgozási eljárások, fontosabb műveletek“ című harmadik fejezet már nem a termelőknek ajánlható. A negyedik fejezetben a szervezők bemutatják a szőjatermékeket, így a szójalisztet, a szójakoncentrátumot, a szójaízolátumot, a textúráit szójafehérjéket, az olajtalanított szójalisztből készült, a teljes olajtartalmú szójatermékeket és az ipari feldolgozással előállított termékeket (szójaolaj, szőjaleeltin). „A szójabab mint élelmiszer“ című
