Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-09-02 / 35. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. szeptember 2, AČSKP XVII. kongresszusa hatá­rozatával összhangban a kör­nyezetről való gondoskodás a tudományos-műszaki haladás, a gazda­ság- és szociálpolitika elválaszthatat­lan részévé válik, és ennek az Irányí­tás minden fokozatán kifejezésre kell jutnia. A környezetfejlesztésben és -védelemben elért eredmények foko­zatosan ugyanolyan fontosak lesznek, mint a gazdasági és szociálpolitikai eredmények. Az egész világra érvényes irányza­tokkal összhangban felismerjük, hogy a környezet minősége nemcsak az egészséget, a flóra és a fauna meg­maradását befolyásolja, hanem a ter­melőerők fejlődésének ütemét, a vá­rosok fejlődését és az emberiség fennmaradását is. Az ökológia tehát általános emberi problémává válik, ugyanolyan kérdéssé mint az emberi­ség élelmezése, az energiaellátás, a ve­szélyes betegségek felszámolása, a vi­lágbéke megtartása, a nukleáris ka­tasztrófa elhárítása. Napjainkban az atomkatasztrófa és az ökológiai ka­tasztrófa veszélye jelenti a legna­gyobb globális problémát. Békeharcunkat és a szocialista haza védelmét mi mindig összekap­csoltuk a gazdaságfejlesztéssel. Eljött az Ideje annak, hogy most az emberi környezet védelmét szoros egységben értelmezzük hazánk egészében vett szociális-gazdasági fejlesztésével. A gazdasági aktivitás következtében je­lentősen károsodik a környezet. Más­részt viszont e károk ellensúlyozása csak úgy lehetséges, ha tudományos­­műszaki és gazdasági fejlesztéssel megfelelő gazdasági erőforrásokat te­remtünk. A környezet védelme a tár­sadalmi újratermelési folyamat elvá­laszthatatlan részévé válik. Konkré­tabban: ahogy sort kell kerítenünk a termelőerők többi összetevőjének új­ratermelésére, úgy az emberi környe­zet újratermeléséről is gondoskod­nunk kell. És ugyanígy gondoskod­nunk kell a felújítható természeti erőforrások felújításáról, illetve ész­szerűen kell gazdálkodnunk a fel nem újítható erőforrásokkal. Igényes feladatokat kell teljesíte­nünk. Pártunk gazdaságpolitikájának állandó célja: a lakosság új, minő­ségileg igényesebb szükségleteinek egyre színvonalasabb kielégítése, az életszínvonal emelése, a szociális biz­tonság szilárdítása, a személyiség harmonikus fejlesztése és a szocia­lista életmód elmélyítése A dolgozók anyagi és kulturális színvonalának emelkedése közvetle­nül összefügg azzal, miként kapcsoló­dunk be a társadalom vagyonának gyarapításába. Céljaink elérésének előmozdítására pártunk elfogadta a szociális-gazdasági fejlesztés gyorsí­tásának a koncepcióját. Ez azon alap­szik, hogy tökéletesítjük a társadalmi élet összes szférájának a működését. 'A gyorsítási stratégia két egymással összefüggő és azonos időben végbe­menő folyamaton alapszik: a társada­lom anyagi-műszaki bázisának átala­kításán és a társadalmi viszonyok, elsősorban a termelési viszonyok, ez irányítási rendszer és a gazdálkodási mód tökéletesítésén. Azzal, hogy megkezdtük népgazda­ságunknak a tudományos-műszaki ha­ladás bázisán való lntenzifikálását, további lépéseket is tettünk: átala­kítjuk a gazdasági mechanizmust, a termelési-műszaki, tudományos-kuta­tási és áruforgalmi bázist, de a köz­ponti irányítást is. Kidolgozták a gazdasági mechaniz­mus komplex átalakításának irányel­veit, a közelmúltban jóváhagyták az állami vállalatról szóló törvényt és a szövetkezeti törvényeket, módosítot­ták a nemzeti bizottságokról szóló törvényt, illetve az említett törvény­­módosításokkal összhangban megte­remtik a központi államigazgatási szervek új szervezeti elrendezésének, hatáskörük módosításának törvényes előfeltételeit, illetve a gazdasági me­chanizmus módosításának előfeltéte­leit. E lépések eredményessége azon­ban azon múlik, hogy az összes irá­nyítási dolgozó miként változtatja meg magatartását, és hogy a dolgo­zók általában hogyan viszonyulnak a változásokhoz. Az embereken múlik, hogy a helyes alapelvek, az új ter­melési és társadalmi feltételek ho­gyan valósulnak meg a gyakorlatban, a társadalom, a kollektívák és az egyének lavára. Ha nem gondolkodunk el mélyeb­ben a népgazdaság lntenzifikálása céljairól, az új gazdasági mechaniz­mus érvényesítéséről, főleg pedig an­nak vezérlő elvéről, az önelszámolás­­ről, könnyen úgy tűnhet, hogy az új irányzatok, a gazdasági eredmények előtérbe helyezését célzó törekvések a környezetvédelem ellen hatnak. Fel • merül tehát a kérdés: valón képe sek leszűnk-e megvalósítani a kör­nyezetről való gondoskodás távlati szándékait?. Irta: PAVOL FROLKOVlC mérnök, azSZSZK belügyi és környezetvédelmi miniszterhelyettese Sok szó esik az utóbbi időszakban az ökológiáról, a környezettel való törődésről, a környezet fejlesztéséről és védelméről. Nemcsak politikusok, a közgazdászok és hivatásos környezetvédők beszélnek egyre többet e kérdésről, hanem a széles közvéleményt is egyre többet foglalkoztatja a környezet minősége. Különösen nagy érdeklődést mutatnak iránta a fia­talok, és ez nem a véletlen műve, de nem is divathóbort, és nem is a „zöldek“ utánzását jelenti. A reális körülmények váltották ki, és annak felismerése, hogy a színvonalas és egészséges emberi környezet egyre erőteljesebben befolyásolja szociális-gazdasági fejlődésünket ás ezzel együtt az életszinvonalat. Az ilyen kérdés teljesen jogos len­ne, ha nem abból indulnánk ki, hogy — mint az élet többi területén — az ökológiában is teljesen új szemlélet­re van szükség. Hogy valóban érvé­nyesül itt is az új szemlélet, azt az szavatolja, hogy a dinamikus nép­­gazdaságfejlesztésnek, a társadalom fejlesztésének limitáló tényezőjévé vált a környezetről való gondosko­dás. Az említett Jogszabályok és más megfelelő technológiák alkalmazásá­ra. A környezetről ugyanúgy kell gondoskodni, mint a termelési felada­tok teljesítéséről. E követelményeket mind a gazdasági mechanizmus kom­plex átalakításának irányelvei, mind a vállalati törvény, mind pedig az nb-kről szólő módosított törvény ren­delkezései tartalmazzák. Ezt az irány­elvek néhány kiemelt tézise is bizo­nyítja: — a környezetfejlesztési és -védel-Eredeti természeti környezet ... és az ellene elkövetett emberi „merényletek“ egyike: műtrágya tárolása a szabadban (Fotó: -SS-, ita) — kötelező limiteket és normatívá­kat határoznak meg a területhez kö­tött természeti források és környe­zeti tényezők érvényesítésére, az el­vonásokat ezek függvényében diffe­renciáltan határozzák meg és szank­cionálják a környezetet károsftókat; — a szervezeteket olyan mértékben kötelezik a környezet fejlesztésére és védelmezésére, amilyen mértékben azt károsítják; — a környezet igénybevétele és ká­rosítása utáni elvonásokat úgy hatá­rozzák meg, hogy azok maximálisan fedezzék a környezetfejlesztési és -vé­delmi kiadásokat. E szempontból fontos rendelkezé­seket tartalmaz az állami vállalatról szóló törvény: — a vállalat úgy köteles megvaló­sítani gazdasági és szociális tevé­kenységét, hogy a lehető leghatéko­nyabban védelmezze a környezetet a káros hatásokkal, amelyek tevékeny­ségével kapcsolatban érvényesülnek; — a környezetvédelmi intézkedése­ket a vállalat saját forrásaiból finan­szírozza; — a szükséges ökológiai berende­zéseket a termelő berendezésekkel egyidöben kell létrehozni, és módo­sítani kell azt a technológiát, amely működésével veszélyezteti. illetve ronthatja a környezetet; a vállalat­nak kötelessége gondoskodni az öko­intézkedések, pl. a központi állam­­igazgatási szervek új elrendezését, az állami vállalatok kialakítását szabá­lyozó törvény a környezetvédelem új feltételeit is figyelembe veszi. A kör­nyezetvédelem irányításának új esz közei és a gazdasági mechanizmus új szabályai révén olyan állapotot igyekszünk elérni, amelyben a kör­nyezet egyes károsító! számára ked­vezőtlenebb lesz a bírság, a bünte­tés és az elvonások kifizetése, mint olyan technológiai berendezések fel­szerelése, amelyek messzemenően kí­mélik a környezetet. Más szóval: a társadalom a gazdasági eszközökkel úgy hat a vállalatokra és az egyé­nekre, hogy érdekeltté váljanak a környezet kímélésében, ésszerű érvé­nyesítésében, az erőforrások minél hatékonyabb hasznosításában. A ter­mészeti erőforrásokat úgy kell hasz­nosítani, hogy a feltételek az önel­számolási szférát rákényszerítsék mi szempontokat már az előrejelzé­sek, távlati szándékok kidolgozásakor figyelembe kell venni mind a terü­leti, mind pedig a köztársaságok, il­letve a föderáció színvonalán; — az irányelvek és az állami öt­éves tervek kidolgozásakor érvénye­sülnie kell az ökológiai egyensúly kritériumának is; — a tételes feladatok és az állami megrendelések közé besorolják az ál­lami fejlesztési programokat és az ökológiai feladatokat; — a területi tervezésben kiemelten kifejezésre jutnak a környezetfejlesz­tési és -védelmi követelmények; — a távlati tervezésben országos távlati koncepciókat (általános sémá­kat) dolgoznak ki a termelőerők el­helyezésére, a település struktúra ki­alakítására és fejlesztésére és a kör­nyezetfejlesztés és -védelem követel­ményeinek érvényesítésére; „ lógiai létesitmények folyamatos és hatékony működéséről; — a vállalat a működésével kap­csolatban keletkezett hulladékot kö­teles hasznosítani, illetve azt más szervezetnek feldolgozásra átadni, esetleg megfelelő helyen tárolni, nyil­vántartásba venni, hogy a jövőben esetleg felhasználhassák, szélsőséges esetben pedig köteles a hulladékot környezetkímélő módon megsemmisí­teni. Az állami vállalatról szőlő törvény értelmében a vállalatok és az nb-k viszonya Is megváltozik. A vállalat a természeti erőforrások ésszerű hasz­nosításában és a környezetvédelem­ben szorosan együttműködik az érin­tett nemzeti bizottságokkal. Hozzá kell járulni a működési területén levő helységek komplex szociális és gaz­dasági fejlesztéséhez. Más legiszlatív intézkedésekkel összhangban az nb-kről szőlő tör­vényt is módosították. A módosítás nyomán elmélyül az nb-k ellenőrzési és szankcionálási hatásköre a terüle­tén működő vállalatokkal szemben. A törvény meghatározza, hogy mi­lyen módon szankcionálhatók a köz­tereket szennyező vállalatok, illetve azok a szervezetek, amelyek nem tart­ják meg a rendet, és így rontják a városképet, illetve a falu rendezett­ségét. Akkor is szankcionálható a vállalat, ha saját területén van ren­detlenség. A környezetről való gondoskodás szilárd helyet kapott szocialista ál­lamunk gazdaságpolitikájában. A kör­nyezetfejlesztésre és -védelemre vo­natkozó koncepciós dokumentumok, a természeti források ésszerű hasznosí­tását szorgalmazó intézkedések, ezek­nek a népgazdasági tervekben való tükröztetése és a 8. ötéves tervidő­szakra szóló környezetvédelmi beru­házások állami programja együttvéve megteremtik hazánkban az emberi környezet fokozatos javításának a fel­tételeit. Igényes ökológiai beruházá­sok nélkül, a termelési technológiák erőteljesebb módosítása nélkül és az egész újratermelési folyamat inte.nzi­­fikálása nélkül a környezeti problé­mák nem oldhatók meg. Ehhez azon­ban határozottan hozzá kell járulnia az irányítási és tervezői tevékenység­nek, a tudományos-műszaki haladás érvényesítésének, főleg pedig a kör­nyezettel kapcsolatos szemlélet álta­lános megváltoztatásának. Szükség van erre a dolgozók, az Ifjúság, illet­ve az idősebbek körében egyaránt. E nem beruházási tényezők érvényesíté­se érdekében mozgósítani kell az összes rendelkezésre álló eszközt az irányítás, a szervezés és az ellenőr­zés szférájában. Mozgósítani kell a jogi és a gazdasági eszközöket, de a nevelési szférát és propagandát Is. Azzal, hogy új központi államigaz­gatási szerveket hoztak létre, hogy ezek között létrehozták a köztársasá­gi belügyi- és környezetvédelmi mi­nisztériumokat, feltételeket teremtet­tek ahhoz, hogy országosan egységes állami politika -érvényesüljön e fon­tos területen. A belügyi és környezet­védelmi minisztérium koordinációs funkciókat lát el a gesztorszerveze­tekhez, illetve a többi központi ál­lamigazgatási szervhez és a nemzeti bizottságokhoz fűződő viszonyban. Ezzel azonban nem csökken az ösz­­szes érdekelt szerv és szervezet fe­lelőssége a környezetfejlesztési és -védelmi stratégia végrehajtásáért. Az ökológiai feladatok eredményes megoldásának fő feltétele: az ökoló­giai kultúra fejlesztése, annak felis­merése, hogy e téren a tennivaló végrehajtása — közügy. Cáfolni kell azokat a nézeteket, amelyek szerint természeti forrásaink kimeríthetetle­­nek, és hogy a környezethez fűződő viszonyban konzumszemléletet érvé­nyesíthetünk. Az egyén és a társadalom figv sza­bályozza a természethez fűződő vi­szonyát, hogy állandóan figyelembe vegye minden tettének ökológiai kö­vetkezményeit. Csak így leszünk ké­pesek felszámolni a balesetek okozta károkat, a vizek és levegő tisztasá­gának veszélyeztetését, csak így tud­juk tejjesftni környezetvédelmi fel­adatainkat, végrehajtani az ökoló­giai beruházásokat. De közben min­dennapi tevékenységűnkkel Is sokat tehetünk környezetűnk tisztaságáért, lakóhelyűnk rendjéért. Lehet, hogy éppen ezzel kezdjük kialakítani a környezetünkhöz fűződő új viszonyt. Meghívó A SAJÖGÖMÖR1 (GEMER) EFSZ lovasszakosztálya szeptember 3—4-én 13 órai kezdettel LOVASNAPOKAT rendez, melyeken a hazai versenyzőkön kfvül a Magyar Népköztársaság­ból is lesznek résztvevők. Szeptember 4-én délután CSIKÖSORSOLÄST tervez a rendezőség, me­lyen egyéves csikót lehet nyerni. Ä RENDEZVÉNYRE SZERETETTEL MEGHÍVUNK MINDEN ÉRDEKLŐDŐT! Emberi módon viszonyuljunk a környezetünkhöz

Next

/
Thumbnails
Contents