Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-08-26 / 34. szám

tennivalók

A ZÖLDSÉGESKERTBEN

A szeptember — s természetesen az október is — a zöldségbetakarítás fő időszaka, s csak ennek befejeztével nyerhetünk végleges képet munkánk eredményéről.

A hónap folyamán rendszeresen szedjük a szabadföldi paprikát, paradicsomot, padlizsánt, tököt, patisszont. cukkinit, dinnyét vagv a később vetett uborkát Fontos még az öntözés és a növények gondozása is, melyeket, ha következetessen végzünk, továbbra is szép termésre számíthatunk. A gyomokat a magok beérése eiótt távolítsuk el, ha azok már érettek lennének, akkor ügyeljünk arra, hogy kapálás, gvomiálás közben ne szóródjanak szét, ugyanis jól áttelelnek, s csíraképességüket sok éven át megtartják. Ha az alacsony hőmérsékletre érzékeny zöldségféléket az első őszi fagyoktól sikerül megóvnunk, akkor a friss termésre ‘ovábbra is számítha tunk.

A betegségek által pusztított, károsított növényeket például az uborkát, tépjük ki a Tőidből és égessük el. így megakadályozzuk hogy a talajt megfertőzzék. A paradicsom bogyóinak érését meggyorsíthatjuk. ha a főhajtást visszacsípjük. az oldalhajtásokat pedig kitördeljük. Szeptember végén az egészséges, zöld termést is leszedhetjük. A zöld paradicsomokat hűvös helyiségben tároljuk. Ha a frissen szedett piros bogyók elfogynak, okkor a zöl deket rakjuk át olvan helyiségbe, ahol 20 C-fokos hőmérsékletet tudunk biztosítani — ott pirosra érnek.

Befőzésre a pirosra érett paprika a legmegfelelőbb. Az tartalmazza a legtöbb C-vitamint. Az édeskés-savanykás lében eltett paprika vagy a belőle készített saláta télen jelentős C-vitamin-forrás.

Ilyenkor szedjük a hüvelyeseket, — a babot, borsót is. Ügyeljünk arra, hogv ne érjenek túl, mert akkor hüvelyeik felpattannak, s magvalk kiszóródnak. Betakarításkor tépjük ki az egész növényt vagy csak a hüvelyeket szedjük le, s szellős helyen szárítsuk meg. Szárítás után a kifejtett magvakat néhány napra helyezzük mélyhűtőbe. hogy a bennük lévő zsizsikeket elpusztítsuk. A vetésre szánt babot vagy borsót

2—3 napra műanyag zacskóba zárva Aetellie-kel kezeljük.

A karfiolt még ez őszi — hónapvégi — fagyok beállta előtt takarítsuk be. Ha a rózsák nem fejlődtek ki teljesen, akkor a töveket gyökerestül szedjük fel és védett helyen, szorosan egymás mellé helyezve, vermeljük el. Itt — fagypont feletti hőeérsékleten — a rózsák tovább fejlődnek.

Megfelelő feltételek mellett az alma tömege még az őszi hónapokban is gyarapodik. a (Fotó: P. R.)

A júliusban ültetett, rövid tenyészidejű káposzta szeptemberben szedhető. Folytatjuk a nyári saláta betakarítását is. Szakaszos vetést alkalmazva kertünk késő őszig ellát bennünket friss salátával, borsóval. babbal vagy spenóttal. A póréhagymát szükségleteink szerint szedjük. A talaibél mindig a legfejlettebb növényeket húzzuk ki.

Ebben a hónapban a betakarításon kívül akad más munka is. Szeptember végén kell elvetni az őszi hagymafajtákat (pl. ilyen az Augusta, a Hiberna). A vetés módszere a tavaszitól semmiben sem különbözik. Kelés után — amikor már jól látni a sorokat — véleményünket kapáljuk be, a ritkítást azonban csak tavasszal végezzük. Vethető a spenót Is. Állománya legyen sűrű, hogy jól áttételien. Az őszi vetésből származó paraj kora tavasszal szedhető. Vethetünk retket is. Ha rendszeresen öntözzük, akkor még az idén Is szép termést érhetünk el.

Szeptember végén kezdjük az őszi fokhagyma ültetését. Erre az „Alan“, a „Bzenecký pali- Ciak“. a „Cepal", a „Ropal“ és a „Záhorský“ fajták alkalmasak. A fokhagymagerezdeket az ültetés előtt 12 órán át áztassuk 5 százalékos Sulka oldatban, majd utána szárítsuk meg.

A gerezdeket 60 mm mélyre, egymástól 0,25X0,1 m sor- és tőtávolságra ültessük.

A megürült ágyásokat — ha kell — trágyázzuk meg és minél előbb ássuk fel. Készítsünk új komposztáló helyet is, ahol a növényi maradványokat összegyűjthetjük.

A melegágyakban termesztett uborkát vagy paprikát éjszakára már le kell takarni. Napközben viszont — úgy a hónap közepéig — még az árnyékolás is szükséges.

Az üres melegágyakba tavaszi szedésre karottát, őszi szedésre pedig salátát és retket vethetünk. A melegágyakba ilyenkor kiültetett karfiolpalántákból karácsonyra fogyasztható termés lesz.

Magdaléna Valšíková, agrármérnök, kandidátus

A GYÜMÖLCSÖSBEN

Augusztusban, az esős napoktól eltekintve, ha mérsékelten Is, de tovább folytatódott a nyári kánikula. Elmondható tehát, hogy az idén a nyár a hőösszeg és a napos órák számát tekintve is jeleskedett. Kár, hogy az igazán melegkedvelő gyümölcsből, az őszibarackból kevés termett. Kedvezett az időjárás az almának, s amenynylben fáinknak elegendő vizet adtunk, termésük szépen kifejlődött. A hónap elején szedjük az őszibarackot („Elberta“, „J.

H. Hale“), az őszi almát („James Griewe“, „Nonetit“, „Oldenburg“, „Mc Intosh“, „Spartan“), az őszi körtét (,,Hardy vajkörte“ stb.j. Az áru néhány nappal korábbi leszedését és a rövid ideig tartó, hűvös helyen történő tárolását mindenkinek ajánljuk, ez alatt az idő alatt ugyanis a gyümölcs „összeérik“. Ugyanakkor azonban sem az almánál, sem pedig a körténél két hétnél tovább tartó tárolást ne tervezzünk, mert akkor már veszteséggel kell számolnunk.

Az ősziek szedése után megkezdjük a téliek szüretelését. Ezt kör-. Illetve szlnelószedéssel végezzük. Megfelelő feltételek mellett ugyanis szeptemberben, sőt még októberben is, egy középnagy — 50—60 grammos — alma napi egy grammot gyarapodhat. Ha a megnőtt, kiszíneződött gyümö'csöt időben szedjük le, jobb lesz a tárolhatósága és teret adunk az apróbb, fán maradt példányok növekedésének Is. S ez bizony egy szerényebb termés esetén nem lehet közömbös.

Azt tanácsoljuk, hogy az almafajták közül elsőként a ,.fonathánt“. majd a „Starkiugot“, a „Starkrimsont“, az „Idaredet“ szedjük, s utoljára hagyjuk a Golden-féléket. A helyes időpont megválasztásában sokat segít, ha van már némi tapasztalatunk, főleg, ha megfigyeléseinket éveken át feljegyeztük. A legfontosabb szempont az, hogy a termés magja barna legyen, héjának meglegyen a fajtára jellemző alapszíne, s már a fedöszín is kialakuló félben legyen. A gyümölcsöt teljes tenyérrel szedjük, fgy elkerülhetjük, hogy ujjainkkal megnyomjuk, azok helye rajtuk maradjon. Óvakodjunk attól is, hogy a jövő évi termőrügyeket károsítás érje, ezért csavarjuk meg az almát, hogy a kocsánnyal együtt a termőrésztől elváljon.

A szedés után a gyümölcs rövid időn belül kerüljön a tárolóba. A rekeszekben lévő almát, körtét éjszakára ne hagyjuk a szabadban, mert fenn áll a lehetősége, hogy Így a gyü(A szerző illusztrációs felvétele)

2

mölccsel együtt pocok vagy meztelencsiga kerül a tárolóba.

Hullott vagy romlandó félben lévő gyümölcsöt ne vigyünk, illetve ne hagyjunk a tárolóban, mert az megfertőzi az egészségeset is. A tárolással kapcsolatban még hadd említsük meg, hogy a helyiség padlózatát a kellő páratartalom biztosítása érdekében naponta szöktessük fel vízzel. A nappali szellőztetésről térjünk át az éjszakaira. Tehát éjjel, amikor a levegő hőmérséklete csökkent, nyissunk ajtót, ablakot, reggel viszont minden nyílást zárjunk le. s azok szigeteléséről se feledkezzünk meg. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az éiszakára nyitva hagyott ajtón, ablakon át a tárolóba rágcsálók is bejuthatnak, ezért minden nyílásra szereljünk fel keretre erősített szúnyoghálót. Időnként a helyiségben égessünk el egy-egy azbesztkéhszalagot.

Szeptember elején végezhetünk még talajmunkákat is. Irthatjuk э gyomot, kaszálhatunk. A téli gyümölcsöt már ne öntözzük. A hónap folyamán még füvesíthetünk is; zöldtrágyaként vethetünk mustárt, repcét vagy rozsot.

Az utóbbi néhány évben előfordult, hogy almaszüretkor frissen szúrt almákkal találkoztunk. Ezt az almamoly harmadik generációja okozta. Erre az idén is fel kell készülni. Az ellene való, szeptember elejére ajánlott védekezést kössük össze a raktárkártevók, kórokozók ellen történő permetezéssel. A Metationhoz ezért keveruink Novozirt, esetleg Perozint

Az őszibarackfákkal kapcsolatban korábban már megemlítettük a fölösleges hajtások eltávolításának fontosságát. Most, a hónap elejétől kezdve, végezzük el a vesszők 40—45 cinre lörténő visszametszését.

Az arra szánt, megtrágyázott, gyommentesen tartott területeken itt van az ideje a szamóca telepítésének ie. Ügyeljünk arra. hogy az ültetés előtt a talaj nedves legyen. Ha a telepítés mulcsolás nélkül történik, akkor a sortávolság 1, ha fekete fóliára ültetünk, akkor pedig 0.8 m legyen. A növénykék közti tötávolság 20—25 cm legyen. Nagyon fontos, hogy a kiültetést követő napokon — legalább egy héten át — a fiatal töveknek kellő nedvességet, páratartalmat biztosítsunk: ez a feltétele annak, hogy a sekélyre ültetendő palánták megéledjenek.

BELUCZ JANOS agrármérnök, kandidátus

Szeptember első felében végezzük el a fiatal, még nem termő ültetvények, valamint az oltványiskola csonkázását, hogy a hajtások beérését ezzel Is elősegitsük. A gyengén növekedő tőkéknél elegendő a hajtá sok visszacsípése. Csonkázás után elvégezzük a peronoszpóra és a lisztharmat elleni utolsó permetezést. Peronoszpóra ellen most már a fiatal ültetvényekben is a hajtások beérését elősegítő réztartalmú készítményeket tanácsos használni. A talajt tartsuk gyommentesen. s végezzük el az utolsó talajlazítást. Fejezzük be az alanyszőlők zöldmunkált.

A vesszők egyenletes beérése szempontjából fontos a jó megvilágítottság. Az alanyszőlők talaját most már mélyen lazítsuk fel. Szüret előtt még ervszer nézzük át a szaporítás céljából megjelölt tőkéket, hogy csak teljes értékűek kerüljenek továbbszaporításra.

Folytatjuk a csemegeszőlő szüretelését. A már leszedett gyümölcsöt nagyon gondosan válogassuk át. A fürtökből vágjuk ki a beteg, sérült bogyókat. A sérült bogyókból mustot, szőlőlevet vagy bort készíthetünk. Az erősen rothadt szemeket, fürtöket semmisítsük meg. A tőkéken ne hagyjunk fertőzött fürtmaradványokat, mert ezek elősegítik a kórokozók terjedését, fertőzési gócok kialakulását. A szeptemberben érő fajták lazább fürtjeit már tárolhatjuk. A csemegeszőlő tárolására az alacsony, 5—6 C-fokos hőmérsékleten tartható és kis hőingadozású pince, kamra a legalkalmasabb.

Az erősen rothadt szemekét, fürtöket ne használjuk fel, inkább semmisítsük meg. (Fotó: P. R.)

Megkezdjük a korai és a középkorai borszőlőfajták szüretelését. Mivel jó minőségű bor csak érett termésből készíthető, a szüret optimális időpontját próba segítségével állapítjuk meg. Próbaszüretkor több tőkéről arányos elosztásban szedjünk le fürtöket, és sajtoljuk ki a levüket. Ha a szőlő elérte a fajtára jellemző cukorfokot és a próbaszüret alkalmával a cukortartalom már nem emelkedik, megkezdjük a szüretelését. Az időpont kitűzésekor legyünk tekintettel az utoljára végzett permetezés vagy porozás idejére, mivel a növényvédő szer maradványokkal szennyezett szőlő mustjában erjedési zavarok, a borban pedig fzhibák léphetnek fel. Kedvező időjárás esetén ne siessük el a szüretet. Az optimális időpontnál előbb kell azonban a savszegény szőlőfajtákat („Müller Thurgau“, „Irsai Olivér“, „Mopr“ stb.) leszedni, ugyanis ezek később — főleg meleg és csapadékmentes nyár után — gyakran jellegtelen, diszharmónikus, betegségekre hajlamos bort adhatnak.

A vörösborok készítéséhez a szőlőt jó éretten, de nem túléretten kell szüretelnünk. Ha a kék szőló rothadni kezd, azonnal szedjük le, mert a penészek elroncsolják a színanyagot.

A szőlőfürtöket éles késsel vagy szüretelőollőval metszük le, a földre hullott szemeket Is szedjük össze. A szőlő összegyűjtésére zománcozott vagy műanyag vödröket használjunk, A fém- vagy bádogedényeket mellőzzük. Műanyagzsákban a szőlő könnyen bemelegszik, ecetesedik. A szedőedényeket naponta mossuk el, éjszakára csö. pögőre állítva reggelig megszáradnak. Igyekezzünk fajtatiszta bort készíteni, ezért az egyes fajtákat szüreteljük külön. Direkttermő szőlőt ne keverjünk a nemes fajták közé, mert átható, kellemetlen szagával a legjobb “bort si elronthatja.

A BOROSPINCÉBEN

A borospincében fejezzük be a szüreti előkészületeket. Mivel az egészséges bor alapfeltétele a tisztaság, a szürethez csak akkor fogjunk hozzá, ha már a présházban és a pincében minden tiszta. A must egyenletes erjedésének biztosításához szerezzünk be fajélesztőt. Az erjesztést Így megbízható, jó tulajdonságú tenyészet indítja meg.

A leszedett szőlőt mindig gyorsan és lehetőleg még aznap dolgozzuk fel, hogy szép, üde, zöldessárga színű, kellemes fzű bort kapjunk Ha valamilyen oknál fogva nem tudjak a szőlő feldolgozását a szedés napján elvégezni, akkor a szőlőt 100 kg-onként 10—15 gr káliumpiroszulfittal szórjuk be és hűvös helyen másnapig tároljak. A bogyók szétzúzásához lehetőség szerint zúzó-bogyőzót használjunk. Л bogyók zúzásakor ügyeljünk arra, hogy ép bogyó ne maradjon, de a kocsány és a magok ne sérüljenek meg, mert akkor kloro iil és felesleges csersav kerülhet a mustba. Ezektől húzóssá, fanyarrá válhat a bor. Héjon áztatáskor a cefrét a zúzás és a bogyózás után azonnal 10—20 gramm káliumpiroszulfittal kell hektoliterenként kezelni. Héjon áztatást igényelnek a nyálkás húsú („Zöld szilváni“. „Nenbnrgi"), valam'nt az illatos, fűszeres szőlőfajták

(„Tramini“, „Sauvigňon“, „Pálava“ stb.). Rövidebb 4—6 órás héjonáztatás a legtöbb fajtánál minőségjavnlást eredményez.

A törkölyt ne hagyjuk hoszszú Ideig a sajtóiéban, mert befülled, ecetesedik. Sajtolás után a használt eszközöket alaposan mossuk el. Vörösbor készítésekor — jobb színnyerés céljából — a mustot a törkölyön erjesztjük. A rothadt, penészes szőlőből készült mustot erjesztés előtt nyálkázzuk. A nyálkázott mustból készült bor gyorsabban tisztul és szebb színű lesz.

Az alacsony cukortartalmú mustok minőségét cukrozással javítjuk. A savanyú mustoknál savtompitást végezhetünk. Egy hektoliter must cukortartalmának egy fokkal történő növeléséhez 1,10 kg répacukorra van szükség. A fehérborszőlőfajták mustját 21—22 kg/hl, a vörösbor mustját pedig 22—24 kg/hl cukorszintre javítjuk. A must savtartalmának literenkénti 1 grammal történő csökkentéséhez hektoliterenként 67 gramm szénsavas mészre van szükség, jegyezzük meg azonban, hogy a must savtartalmát literenként legfeljebb 2 grammal csökkenthetjük.

A hordókat csak háromnegyedig töltsük, hogy zajos erjedéskor a must ki ne fusson. Ä megfelelő erjedéshez célszerű kotyogót használnunk, hogy az erjedés alatt képzódó gázok eltávozhassanak, de a hordóba levegő ne (ásson. Ezzel elkerülhetjük, hoj?y a must felszínén a káros ecetbnktériumok elszaporodjanak A most erjedéséhez igyekezzünk 15—18 C- fokos pincehőmérsékletet biztosítani.

KORPÁS ANDRÁS mérniik