Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-08-26 / 34. szám

6

SZABAD FÖLDMŰVES

Kilenc év folyamatosság már hagyományt jelent, §zért méltán nevezhetjük hagyományosnak az amatőr képzőművészek évről évre nyaranta sorra kerülő nyärasdi (Topol niky) alkotótáborát. Valamikor a legelején volt egy kis telep, ahol először jött össze néhány mükerlvelő festő, szobrász, grafikus, és hamar bebizonyosodott: életrevaló kezdeményezésről van sző. Hasonlóképpen vélhette ezt a vásárútt (Trhové Mýto) székhelyű Csehszlovák-Szovjet Barátság Efsz vezetősége is, mert védnökséget vállalt a tábor fölött. Ennek első kézzelfogható eredménye maga az állandó otthonteremtés volt. a szépreményű ifjú művészek megkapták a gyönyörű környezetben fekvő nyárasdi ún. vadászlakot, amelynél ideálisabb otthont valóban keresni sem lehetett volna a számukra. A Kis-Duna vadregényes ártere téma, ihlető és pihentető életkörnyezet is egyszerre: szinte magától indítja útjára az ecsetet a vásznon. Valahogy úgy, mint ahogyan ^ nyárasdiak és a vésárútiak annak idején — persze egy csomó más intézménnyel, mindenekelőtt a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Népművelést Központtal epvüttmüködve — útnak indították ezt az egészet.

— Itt van ni, valahogy így nézett ki tavaly — emel le egy katalógust a polcról Szalay Antal, a szövetkezet üzemi pártbizottságának elnöke. Belelapozok a kitűnő minőségű krétapapírra nyomott brosúrába, s megakad a szemem egy Goethe-idézeten: „Aki számára a természet elkezdi felfedni

Gódány Margit: A Dunánál (olaj)

minden évben kiállítást rendezünk az egy évvel korábban született alkotások legjavából — folytatja Szalay Antal. — A kiállítás színhelye az Idén is a nyárasdi sportcsarnok, s a megnyitón több járási szerv és intézmény Is képviseltette magát. Ott volt például Mácsai Gyula, a járási nemzeti bizottság alelnöke — 6 tartotta a megnyitó beszédet —, aztán Héger Károly és dr. Mag Gyula, a járási népművelési központ, illetve a Csallóközi Múzeum igazgatója. Eljött továbbá* természetesen a helyi nemzeti bizottság elnöke és titkára. Soöky János és Dórák Lajos is, a szövetkezeiét pedig az elnök elvtárs — mutat az ugyancsak jelenlevő Varga Gyula szövetkezeti elnökre — és lómagam képviseltük. Ennek a kiállításnak az anyagából készül aztán évről évre ez a brosúra, a járási népművelési intézet gondozásában.

— Szóval amolyan állandó védnökeivé váltunk ennek a rendezvénynek

— veszt át a szót Varga Gyula. — Persze nincs szó valamiféle látványos támogatásról, az egésznek a jellege sem olyan, hogy ilyesmit igényelne, de azért segítjük őket. A vadászházat az állandó résztvevők már akár az otthonuknak is tekinthetik, aztán ittott kilódítunk nekik autóval egypár láda friss gyümölcsöt, mi tagadás, olykor egy demizson bort is ... Számunkra ez Igazán nem jelent tehertételt, s ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy ez az egész tábor jó reklám a falu, a vidék számára Is. Egy másik nagy előnye: elhozza a művészetet a falusi emberek, a szövetkezeti dolgozók közé, akik, mondjuk meg őszintén, maguktól nemigen mennének utána. így viszont meggyőződhetnek arról, hogy tényleg nem holmiféle haszontalan tdőfecserlés ez, sőt, ha alkotás közben is láthatják a művészeket, mondjuk kint a táborban, akkor arról is, hogy bizony komoly munkai

* *

Igaza volt az elnöknek: szervezett, irányított, egyszóval valóban komoly munka jellemzi a nyárasdi képzőművészeti alkotótábor tíz napját. A résztvevők száma évről évre úgy néhány tucat körül van, s ismert hivatásos képzőművészek Irányítása alatt dolgoznak. Az idén például a festészet terén Kelemen János és Almást Róbert festőművész volt a szakelőadó, de az évet akár felesleges is hangsúlyozni, mert ők is — a többiekhez hasonlóan — az állandó résztvevők közéi, tartoznak. Ugyanez mondható el •Alexej KraSčenič festőművészről, a grafikusok mesteréről, Štefan Rabináról, aki a „textilesek“ munkáját irányítja, Milan Kosmel szobrászművészről, no és persze az ismert fotóművészről, Kontár Gyuláról. Az amatőrök pedig? Nos, jó néhányan közülük már nem is annyira amatőrök, hiszen Petrla Ferencnek vagy Gódány Sándornak például már Bratislavában is volt önálló kiállítása, de nevet szerzett már a szakmában Tihanyi József, Péter Sándor, Gódány Margit, Csöraö Zsuzsa, Preizinger Mihály, Kovács Zsuzsa, Rácz László — „civilben“ a járási népművelési központ dolgozója, a tábor egyik fő szervezője —, továbbá Szitás Zoltán, Farkas János és Kuky János is. S ha olyasmit azért egyelőre túlzás is lenne állítani, hogy a nyárasdi alkotótáborból indultak útnak a világhír felé, annyi mindenképpen igaz, hogy szaktudásuk, művészi látásmódjuk csiszolásához, fejlődéséhez ez az évi tíz nap nagyban hozzájárul. De hát végeredményben

— éppen ez a célja. Vass Gyula

•

nyilvánvaló titkait, az ellenállhatatlan vágyat kezd érezni ezen titkok legméltóbb felmutatója a művészet iránt." Találóbban és köitőibben nem is lehetne megfogalmazni az alkotótábor lényegét, szellemét. A füzetecske lapjain fekete-fehér reprodukciók, sajnos, nem mindig a legjobb minőségben, de némi fantázia olyankor is segít. Alattuk nevek, az alkotók nevei, akik közül egynéhány már ismerősen cseng képzőművész-berkekben. t- Az éppen esedékes tábor idején

A perhenyikí Nefelejcs női éneklőcsoport

Nyolcadszor a Tisza-parton

Az idén a nyolcadik alkalommal került sor a Tisza-parti kulturális ünnepélyre. Elöljáróban el kell mondani, hogy a találkozót átütő siker jellemezte. Itt meg kell dicsérni a rendezőket, mégpedig a Nemzeti Front kistárkányi (Maié Trakany) tömegszervezeteinek vezetőit, akik fáradságot nem ismerve Igazán mindent megtettek, hogy az idelátogatók jól érezzék magukat.

dálatos mozdulataikban. A perbenyiki (Pribeník) Nefelejcs női éneklőcsoport nagy tapsot kapott, akárcsak a bélyi (Biel) Puškár Antalné, aki szép nótákkal szórakoztatta a lelkes közönséget. A kistárkányi citerások minden kulturális rendezvényen részt vesznek. Innen sem hiányoztak. Palágyi Béla bebizonyította, hogy szénen tud a citerával bánni. A bélyi aszszonykórus méltán váltotta ki a közönség igen-igen nagy tetszését.

De szóljunk a rendezvényről. Volt szavalat, ének, tánc, diszkó, szépségverseny, koncert és táncmulatság.

A nagytérkányl (Veiké Trakany) Metropol zenekar tizenöt évvel ezelőtt alakult, és produkciójuk színvonala is bizonyította, hogy nem kopott meg ennyi év után sem A nézők szeretettel, melegséggel fogadták a kistárkányi Kráter zenekar koncertjét. Aztán a meghívott községek csoportjai következtek, akik magukkal hozták szebbnél szebb dalaikat. Láthattuk a nagytárkányi lányok diszkőtáncát, gyönyörködhettünk csoJesztrebi Andrea, a Tiszaszépe

Befejezésül a rendezőknek mondanék néhány tanácsot. Sokan drágállták a laclpecsenyét és a házikolbászt. A színpad nagyon rossz helyen van. A befizetők közül nagyon sokan nem nézhették a műsort, mert a színpad egyszerűen megközelíthetetlen volt. Szóval a bevételből jócskán jutna egy összeszerelhető. korszerűbb színpadra, és természetesen padokra, hogy akik befizetnek, azok a műsort meg Is tekinthessék.

Ä szlránfalvi (PtrukSa) vegyeskar

másfél évvel ezelőtt alakult, de már számos rendezvényen aratott sikert. A járási versenyen elsők lettek és a kerületi versenyen a második helyet érték el. A Tisza-parton Is óriási sikert arattak. A szavelók közül kimagasló teljesítményt ért el a kistárkányi Ffilöp Szilvia.

A divatbemutatót ts sokan nézték végig. Óriási sikere volt a szépségversenynek, melyet titkos szavazással a ttszacsernőt (Čierna nad Tisou) Jesztrebi Andrea nyert meg. ö lett nz 1988-as Tiszaszépe. Az értékes díj átvétele után Mercedes kocsin mutatták be a közel tízezer nézőnek a Tlsza szépét.

A Tisza-parti rendezvény ts bizonyította, hogy erős műkedvelő mozgalommal rendelkezik ez a vidék, s ha néha mégsem |ön ki a lépés a megszokott mődon, annak az az oka, hogy nem gazdálkodnak kellő következetességgel műkedvelőink tehetségével, tenniakarásával. •

(Terebesl Gyula felvételei)

Illés Bertalan

Belépőjegy a sikerhez

A Lévai (Levice) Városi Filmszín-' házak Igazgatásán tett látogatásom folyamán mindenekelőtt arről győződhettem meg, hogy az épület folyosóit és az egyes helyiségek falát számtalan elismerő oklevél ékesíti. A legtöbbet a városban, illetve a járás területén kifejtett aktív, elkötelezett és eredményes kulturális tevékenységért kapta az Intézmény vagy annak egyes dolgozót.

Az okleveleken olvasható elismerő sorok mögött a Terézia ' Chlebová Igazgatónő vezPtte 23 tagú kollektíva példás és szorgalmas munkája áll. Hogy Itt valóban szorgalomra, odaadásra és munkaszeretetre van szükség, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy olyan munkahelyről van szó, ahol a munkaidő a legtágabb, ráadásul „rendhagyó“ határok között mozog, s értelemszerűen beleesnek a szombatok és a vasárnapok is Hatványozottan érvénye sek az elmondottak a filmfesztiválok idején, úgyhogy nagyon nagy segít séget jelentenek számukra az Itt dől goző nyugdíjasok. A mozilátogatők száma, mint azt az igazgatónő elmondotta, nem csökken, hanem évről év,re növekszik, nem kell tehát tartani a televízió és a videó jelentette konkurenciától. Ezt főleg ismét csak a filmfesztiválok Idején lehet a legjobban felmérni, tette még hozzá.

A továbbiakban a dolgozók idei nyári filmfesztiváljáról beszélgettünk. Ebből megtudhatom, hogy a rendez, vénysorozat rendkívül sikeres volt: a fesztivál 20 filmet jelentő összkínálatából a lévai filmszínházakban nem kevesebb mint 13 alkotást láthattak az érdeklődők. Különösen nagy látogatottságnak örvendett a Hajsza a gyémántért című amerikai film, de igazi mozlstkernek bizonyult a Bon és nyugalom című cseh produkció is. (Magyarul meglehetősen semmitmondó címe egyébként eredetiben — Bony a klld — rendkívül szellemes parafrázis.) A nézőrekordot azonban mégis egy harmadik film érte el, mégpedig a két barát újabb kalandsorozata, ezúttal A két nagyorrü és a viedó címmel (NSZK). Mindeneset-.

re kétség nem férhet hozzá, hogy elsősorban e három alkotásnak köszönhetően teljesítették túl a fesztivál nézőszámra és bevételre vonatkoztatott tervét

A munkaközösség tagjai már évekkel korábban bekapcsolódtak a Szlovák Ftlmkölcsönző Vállalat, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága, valamint a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség által szervezett szocialista munkaversenybe. Ennek egyik mutatója éppen a filmfesztiválok látogatottsága, amelyet, mint említettük, sikerült túlteljesíteniük. Ugyancsak értékelték, hogy hány hazat és külföldi delegáció vett részt a fesztiválon, s hogy milyen volt a rendezvény propagációja, mennyiségi és minőségi téren egyaránt; a lévaiak ezen a téren Is jelesre vizsgáztak. A versenyben egyébként eddig háromszor szereztek harmadik, egyszer pedig első helyezést; ez utóbbit tavaly, a Szovjetunió életét bemutató filmek szlovákiai fesztiválján.

A sikerek és az eredmények után a gondokról, problémákról Is szó esett. Az igazgatónő elmondta például, hogy a szabadtéri filmszínház nemrég elkészült kerítését — megépítése 300 ezer koronába került! — vandál kezek rövid idő alatt alaposan megrongálták. Ugyanezek a kezek nem kímélték a filmfesztiválon bemutatandó alkotásokat népszerűsítő táblákat és transzparenseket sem a város különböző pontjain, pedig ezek elkészítése szintén tízezrekbe került. Ráadásul továbbra is a fiatalok egyik kedvenc szórakozása maradt az amfiteátrum környékét megvilágító lámpák drága higanygőz égőinek kilövöldözése.

Ä moziigazgatőság kollektívája előtt álló legközelebbi feladat a szabadtéri filmszínház rekonstrukciója. Már meg is egyeztek a vállalatokkal, amelyek a tereprendezést, az ülések cseréjét stb. elvégzik majd, miáltal lényegesen kényelmesebbé válik a mozínézés. Mindez azonban megköveteli az amfiteátrum hosszabb időre — előreláthatólag két évre — történő bezárását. A Slovan Filmszínházra szintén ráférne egy alaposabb tatarozás, de főleg a belső átépítés, az elöhelyiségektől a műszaki berendezésekig. A terveket már kidolgozták az Illetékes fórumokon, s nraenynyiben megvalósítani is sikerül azokat, a város egy reprezentatív kulturális létesítménnyel lesz gazdagabb. A költségvetés 7 millió koronát Irányoz elő a mozi rendbehozatalára, s külön feladat lesz a rendszeres vetítések másutt történő biztosítása. Külön érinti ez majd a gyerekeket, hiszen számukra gyakorlatilag minden nap van előadás. A korszerű, reprezentatív Barátság Művelődési Hfiz már régen nem elegendő, hiszen a filmvetítéseken kívül más kulturális, társadalmi és politikai rendezvényeknek is teret kell hogy biztosítson.

Beszélgetésünk előtt oklevelekkel ismerkedtem — nos, a végére Is maradt még egy. Terézia Chlebová a közelmúltban kapta meg a művészeti és kulturális dolgozók szakszervezetének elismerését, emlékpiakett formájában. Az átadásra a filmforgalmazás megindulásának 30. évfordulója alkalmából rendezett ünnepség keretén került sor.

Mária dmmermannová