Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-08-19 / 33. szám

H. A MÉK-szervezetek járulékos árképzési és az árképzést nőm befolyásoló dotációi, anyagi eszküzei merítésének alapelvei

a) A D. pontba foglalt dotációk merítésének igényét a gazdasági szervezet a következő esetekben érvényesíti:

aa) a D. a) pontba foglalt dotációk esetében az Illetékes pénzügy-igazgatóság meghatározott díjszabásai alapján;

ab) a B. b) pontba foglalt dotációk esetében a jóváhagyott határérték, illetve az állatni terv érvényes irányelvei, esetleg a CSSZK, vagy pedig az SZSZK MÉM külön intézkedései alapján;

b) A dotációk merítése havonta növekedő összeg hasznosításának módszerével történik. A dotációk jellege szerint azokat a szervezetek az alábbiak esetén meríthetik:

— a D. ol pontba foglalt dotációk esetében a meghatározott összegnek megfelelően;

— a D. Ы és D. c) pontba foglalt dotációk esetében a meghatározott éves mennyiség Vt2-ed részét, esetleg figyelembe véve a külön Intézkedéseknek megfelelő módosításokat.

c) Az éves elszámolást az anyagi kapcsolatok és az állami költségvetés alakulása szerint készítik el.

d) A dotációk átvevője telel a segély meghatározott célra történő felhasználásáért, az elszámolás helyességéért és a merítés időszakos tervének betartásáért.

e) Ha a szervezet megállapítja, hogy a dotációt nem megfelelően hasznosította, vagy nem a megszabott értékben merítette, köteles a logtalanul Igénybe vett összeget megtéríteni abba az alapba, amelyből folyósították a dotációt.

t) Ha megállapítják, hogy a szervezet a dotációt nem megfelelően hasznosította vagy nem a meghatározott mennyiségben, köteles a jogtalanul merített összeget megtéríteni abba az alapba, amelyből a segély származott, és egyidejűleg köteles ugyanabba az alapba — az általános érvényű szabályoknak, illetve előírásoknak megfelelően — a bírságköltségeket befizetni.

Hl. A munkaerő újratermelés, a bérszabályozás és a szociális fejlesztés

I. A munkaerőbázis

A MÉK gazdasági szervezetei ötéves terveikben meghatározzák saját munkaerő-szükségletük mennyiségi és szerkezeti mutatóit (beleértve a fiataloknak, az utánpótlást biztosító hivatásra való felkészítése utáni felvételét).

A dolgozók nevelése és művelődése fejlesztésének biztosítása érdekében:

a) a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok:

— összehangolják a középfokú szakmunkásképző intézetek továbbfejlesztését, figyelembe véve a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari üzemek területi megoszlását, illetve munkaerőigényét, meghatározzák a nevelési, oktatási és művelődési folyamatot, valamint ágazati ellenőrzést biztosítanak;

— meghatározzák a munkaerő-szakképesítés folyamatának' fejlesztését, főleg az adaptációs és rekvalifikációs igények figyelembevételével, irányítják a speciális jellegű munkafolyamatok végzésére, Illetve a különböző gépek és berendezések üzemeltetésére és kezelésére szakosodó szakmunkástanulók képzését, a kádertartalékok felkészítését, az egyes műszaki-gazdasági tisztségeket betöltők továbbképzését, az attesztációs folyamatot, a posztgraduális és érettségi utáni tanulmányok szervezését, valamint a tudományos dolgozók felkészítését;

Ы a MÉK-szervezetek;

— a gazdasági szervezetek szükségletei szerint biztosítják a dolgozók szakmai továbbképzését, s megteremtik ehhez a megfelelő szervezési, illetve anyagi fettételeket;

■— az együttműködési szerződések alapján segítséget nyújtanak a főiskolai hallgatóknak, illetve végzősöknek az új ismeretek elsajátítása során, valamint hozzájárulnak az oktatási-nevelési folyamat korszerűsítéséhez.

A szakképzet munkaerők megszerzésére. Illetve megtartására a mezőgazdasági szervezetekben hasznosíthatók a munkaerő-stabilizációs alap anyagi eszközei az SZMÉM és a Szövetségi Munkaügyi és Szociális Minisztérium megegyezéséből adódóan a II/A/3. 1. pontba foglalt utasítások szerint.

2. A bérek tervezése

2.1. Az ötéves állami terv irányelvei és a MÉK-szervezetek (beleértve az efsz-eket is) 1989—1990-es időszakra vonatkozó állami tervei meghatározzák:

a) a bérezésre szolgáló eszközök szabályozásának növekvő módszere alkalmazása esetén

— a bérezést szolgáló eszközök menyisége növekedésének kötelező normatívumait a termelési érték viszonylatában;

— a bérezést szolgáló eszközök szabályozásának tarifamódszere alkalmazása esetén a bértömeg meghatározása során a (százalékban megszabott) maximális növekedésmértéket, valamint az egyéb költségek növekedésének mértékét.

2.2. Az SZMÉM a Szövetségi Munkaügyi és Szociális Minisztériummal, • valamint a CSSZK, illetve az SZSZK MÉM-mel való megegyezése értelmében meghatározza a bérezéssel kapcsolatos általános előírások:

a) szabályait, amelyek alapján a szervezet

— kiválasztja és saját termelési-gazdasági feltételeire alkalmazza a bértömeg szabályozását szolgáló módszerek valamelyikét az egész ötéves tervidőszak folyamán (1991. (anuár elsejétől az alkalmazott módszer esetleges megváltoztatásának lehetőségévelj,

— elvégzi a bérezést szolgáló eszközök tervezett és felhasználható tömegével kapcsolatos átszámftást, az esetleges túllépés esetén pedig megszabja qz alkalmazható el|árási módszert;

— mindkét módszer alkalmazása esetén biztosítja a béreszközalapok olyan elosztását, hogy a nyereségből fedezett bérek az 1989-es évben legalább 7, az 1990-es esztendőben pedig legalább 1П százalékát képezzék a béreszközalnpoknak;

— módosítja a termelésre szolgáló kiindulási alapot, figyelembe véve a nagykereskedelmi és felvásárlási árak 1989 ianuár elsejei, a gazdasági mérlegelést befolyásoló változásait, illetve azok szervezési és módszertani hatásait (a nyivántartási, átruházási és delimitáciös változásokat);

— a béreszközalapokba vetítik a korábban nem hasznosított anyagi eszközöket az érvényben levő szabályoknak megfelelően, az, élelmiszer-ipari vállalatoknál a minőségi termékek gyártásából származó javakat is beleértve;

b) meghatározza a MÉK-szervezetek bérszabályozó előírásainak specifikus feltételeit úgy, hogy

— a béreszközök szabályozásának növekvő módszere alkalmazása esetén ne minősítsék szabálysértésnek, s ne büntessék semmilyen elvonással a kedvezőtlen Időjárás okozta károk enyhítését szolgáló nagyobb költségeket, valamint az ún. Z-határövezetben végzett munkálatokkal kapcsolatos kiadásokat;

— a bérszabályozást szolgáló larifamődszerek alkalmazása során a szervezeteknek lehetőségük nyíljon a jutalomalapból kifizetni (az anyagi eszközök központi elvonása nélkül) a béreszközökből és az egyéb költségekből megtakarított öszszeget, amelyet a dolgozók korábbi összlélszámhöz viszonyított, legalább egyharmados létszámcsökkentés eredményezett.

3. A bérrendszer

3.1. Az állami vállalatok és szervezetek a népgazdaság általános érvényű bérrendszerét alkalmazzák.

A MÉK általános érvényű és specifikus szabályaitól való eltérés eseteiben a CSSZK, illetve az SZSZK MÉM a tarifarendszer és a többi bérszabályozási tényező meghatározásakorkor együttműködik a Szövetségi Munkaügyi ^és Szociális Minisztériummal.

3.2. A szövetkezeti szervezetek .

a) a mezőgazdasági szövetkezeti törvény értelmében úgy módosítják a szövetkezeti előírásokban a jutalmazási elveket, hogy azok összhangban legyenek a népgazdasági célokkal, valamint az általános érvényű kötelező szabályokkal, amelyeket az SZMÉM az SZSZK MÉM-mel, Illetve a Szövetségi Munkaügyi és Szociális Minisztériummal való megegyezés szerint dolgozott ki, s azok követkeaetesen érvényesítsék az érdem szerinti javadalmazás módszerét és elvét, megfeleljenek a vállalatok feltételeinek, illetve céljainak;

b) a belüzemi előírásoknak megfelelően trányítják, hogy a jutalmazás díjszabásai magukba foglalják a béradó részarányát;

c] az önelszámoiás elvei alapján alkalmazzák az elvégzett munkának megfelelő javadalmazás módszerét, beleértve a gazdasági eredményekből való nyereségrészesedésnek megfelelő összegű javadalmazás módszerét, figyelembe véve a jutalmazást szolgáló eszközök szabályozási elveit;

d] a Munka Törvénykönyve megfelelő rendelkezésének és a különleges munkafeltételeket figyelembe vevő általános érvényű előírások értelmében bérpótlékot juttatnak..

Ä belüzemi előírások, amelyeket az etsz közgyűlése, illetve a közös vállalat vezetősége hagyott jóvá, a szövetkezetekben kötelező érvényűek a munkaszervezés és javadalmazás elfogadott módszereinek alkalmazása, illetve a bírósági perek döntéshozatala, valamint az ellenőrzési folyamat során.

Az SZMÉM a CSSZK, Illetve az SZSZK MÉM-mel, valamint a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottságával való megegyezést követően hirdetményt ad ki a javadalmazással és a tarifakoefficiensek bérfokozatával kapcsolatban, amelyben a differenciálás elvének megfelelően meghatározza a munkafolyamatok közötti különbségeket, az egyes minőségi fokokat, a többi népgazdasági ágazat igényeinek kielégítése szerinti fontossági sorrendet, valamint a vezető dolgozóknak a gazdasági eredmények alapján történő jutalmazásának elveit.

A munkás jeliegű tevékenységet kifejtő szövetkezeti lagok és dolgozók lavadalmazása során a szövetkezeteknek lehetőségük nyílik a minősítési fokozatok szerinti jutalmazási rendszerek alkalmazására, amelynél jobban figyelembe lehet venni a szakképesítést, Illetve az elvégzett munka minőségét.

a) az olyan eszközöket, amelyek nincsenek belefoglalva az alapárba, s melyek a termelési költségeket hivatottak fedezni. Ilyenek:

— a felvásárlási felárak ;

— a prémiumok;

— A MÉM áralapjából származó felárak, prémiumok és juttatások;

— az I-es számú különbözeti földjáradék;

— a II-es számú különbözeti földjáradék;

— az élelmiszer-ipari vállalatoknál a feltételezett ős a valóságos alapanyagárak közötti különbség fedezésére szolgáló dotáció;

— a mezőgazdasági alapanyagok, kellékek beszerzésével és

a szolgáltatások végzésével kapcsolatos központi beavatkozások;

— a megbatározott mezőgazdasági termények termesztésének és az egyes élelmiszer-ipari termékek gyártásának dotációja.

b) a különböző alapok és anyagi források dotációját:

— a tervezett veszteség pótlására;

— a tervezett alapanyagforrás-hiány kiküszöbölésére;

>— a társad'.Imi jelentőségű feladatok biztosítására;

— a gazdasági haszonállatok egészségi állapotának javítására, a törzsienyészetek fejlesztésére és az új mezőgazdasági növényfajták nemesítésére;

— a munkaerő-stabilizálási alapból;

— a CSSZK, illetve az SZSZK MÉM MÉK rendszeralapjából;

— az SZMÉM MÉK rendszeralapjából.

A dotációk odaítélésének és az anyagi támogatás összegének megállapítása az a), illetve b) pont feltételei alapján a korábban már említett szabályok és előírások szerint történik.

c) az állami költségvetésből és az állami alapokból való további dotációkat:

— az ötéves állami terv meghatározott feladatai végzésére, főleg az olyan beruházások anyagi támogatására, amelyek biztosítják az állami fejlesztési programok megvalósítását;

— a távlati szempoptból előnyös individuális, nem beruházásos jellegű termelés támogatására, a tudományos-műszaki fejlesztés állami feladatainak teljesítésére, valamint az új tudományos ismeretek gyorsabb ütemű gyakorlati hasznosítására;

— az ökológiai és államvédelmi intézkedések megvalósítására;

— a földalap termékenyebbé tételére, Illetve védelmére;

— a nagykereskedelmi és kiskereskedelmi árak különbözeiének fedezésére, a központilag meghatározott és a kiadásokat nem fedező árak pótlására, a munkaerőbázis szakosítására, illetve mobilitásának növelésére, az Időszakosan nem kifizetődő, de társadalmi szükségleteket kielégítő termelés, valamint szolgáltatásnyújtás költségeinek fedezésére;

—- a külkereskedelmi kapcsolatok gazdasági és pénzügyi eszközeire.

A felsorolt dotációk állami költségvetésből való odaítélésének feltételei az állami terv irányelveiből, esetleg az általános érvényű anyagi támogatás szabályaiból adódnak.

E. A termelési kockázattal kapcsolatosan felmerülő problémák megoldása

1. A termés biztosítása

a) A mezőgazdasági üzemek jövedelemstabilításának szavatolására és az évközi termelési kilengések kiegyenlítésére a CSSZK Pénzügyminisztériumának 75/1985-ös Tt. számú, Illetve az SZSZK Pénzügyminisztériumának 76/1985-ös Tt. számú hirdetménye értelmében, amely meghatározza a szocialista mezőgazdasági szervezetek törvényes biztosításának feltételeit, továbbra is alkalmazzák a termősbiztosítás általános módszerét.

b) Az egyes mezőgazdasági üzemek termésbiztosításának jellegéből és feltételeiből adódó kisebb hatékonyság okainak felderítését — a kétéves időszak értékelésével — a CSSZK, Illetve az SZSZK MÉM a Cseh és a Szlovák Állami Biztosítóval közösen operatívan végzi. Ezen mezőgazdasági üzemek számára lehetővé teszik:

— az alacsonyabb kártételű kategóriákba sorolt, de a nagyobb károkat szenvedett termények utólagos szerződéses biztosítását;

— a komló és a szőlő termesztése esetében az alacsonyabb fokú. de szintén utólagos szerződéses biztosítást.

A továbbiakban a belterjesítéses módszereket alkalmazó üzemekben mérlegelik a hároméves termésátlag és az évközi termésnövekedés közötti arány módosításának lehetőségeit. Egyidejűleg igyekeznek felmérni a keletkezett károk kiegyenlítésére tett intézkedések hatásait.

c) A 8. ötéves tervidőszak végén elkészítik a mezőgazdasági üzemek valamennyi biztosítási formájának értékelését, s az így szerzett információkat hasznosítják a 9. ötéves tervidőszakra vonatkozó biztosítási formák jogszabály-módosításainál.

2. Az élelmiszer ipari vállalatok biztosítása

a) A növénytermeléshez közvetlenül kapcsolódó élelmiszeripari vállalaotknál az 1989—1990-es időszakban kísérleti jelleggel felmérik a biztosítás hatásfokát a jövedelmezőség alakulásában, főleg a tervezettnél kisebb terméshozamok esetiben.

bj A biztosítós hatásfokának felmérését a cukor-, keményítő-, tartósító-, hűtő-, bor- és dohányipar termelési hatékonyságának a fokozása érdekében kell elvégezni.

c) A biztosítás hatásfokának felmérése általában a következő elveken fog alapulni:

— a biztosítás önkéntes voltán;

— a biztosítás azon károkra vonatkozik, amelyek a hazai mezőgazdasági üzemek szerződésbe foglalt tervezett alapanyag-mennyiségének — gyengébb termés miatti — le nem szállításából adódnak;

— a kártétel fogalma alatt azt a nyereségkiesést kell érteni, amelyet a terménymennyiség-hiány okozott;

— a fel nem vásárolt alapanyag-menniségnek az arra az évre szóló gazdasági szerződésbe foglalt mennyiség és a valós szállítmány közötti különbözetet kell tekinteni, de ez nem haladhatja meg az utolsó öt esztendő felvásárlást átlaga (esetleg a három legsikeresebb év átlaga) és a valóságban felvásárolt mennyiség különbözetét;

— 20 százalékos kártétel esetén az élelmiszer-ipari vállalat is hozzájárul a hiány okozta károk fedezéséhez;

— a biztosított mennyiség feltételezett kártételét átlagosan 80 százalékban állapítják meg;

— az lélelmiszer-ipari vállalatok a hazai alapanyag-szállítóktól kötelesek felvásárolni a szerződésben rögzített teljes mennyiséget, figyelembe véve természetesen az egyes terményfajták szerkezeti összetételét és az átvételi lehetőségeket, illetve kapacitásokat. Az egyes mezőgazdasági termények esetében a mennyiséghiány pótlása és a kártétel mértékének csökkentése érdekében biztosítani szükséges az alapanyag-tartalékot;

— a biztosító képviselői a partner élelmiszer ipart vállalat szakembereivel közösen a veszteségek mértékének maximális csökkentésére, illetve a károk enyhítésére összpontosítják tevékenységüket.

3. A kockázati alap

Ä MÉK gazdasági szervezetei a további kockázati források' fedezésére meghatározott esetekben ún. kockázati alapot létesíteneki A kockázati alap létesítése és gyakorlati hasznosítása során a szövetségi kormánynak a MÉK-szervezetek, az egységes földműves-szövetkezetek és a közös vállalatok pénzügyi gazdálkodását szabályozó rendelete alapján kell eljárni.

F. Az állam) költségvetés és a nemzeti bizottságok költségvetése céljaira szánt adók és elvonások, valamint további elvonások

a) A MÉK gazdasági szervezeteiben érvényesítik: a bérek és jutalmak adóztatását, a töld- és nyereségadóztatást, a szankcionális és regulációs elvonásokat, a természeti környezet Igénybevétele miatti elvonásokat. Illetve a környezetszenynyezésl szankcionális elvonásokat, a mezőgazdasági földalap igénybevétele miatti elvonást, valamint a forgalmazás adóztatási módszerét. A termelési alap adóztatásának (elvonásának) módszerét a MÉK gazdasági szervezeteiben nem alkalmazzák.

b) az adófizetőket, ez adóztatás díjszabását és más, ezzel kapcsolatos részletkérdés megoldását a mezőgazdasági adótörvény alapján szabják meg. A mezőgazdasági adó módosításainak fő irányelveit a szövetségi kormány 337/1987-es számú rendelete tartalmazza.

c) A MÉK-szervezetekben a természeti környezet igénybevétele miatti elvonások, illetve a környezetszennyezési szankcionális elvonások és más bünteíöjellegű, regulációs elvonások módszerét az általános érvényű szabályok szerint alkalmazzák.

d) A szövetségi kormánynak a termelési feltételek kiegyenlítését szorgalmazó irányelvei alapján a CSSZK, li'etve az SZSZK MÉM felvásárló-, szolgáltató és feldolgozóegységeiben a minisztériumok alkalmazzák az időszakos járulékos elvonások módszerét:

G. Állami alapok (CSSZK és SZSZK) a talaj termővé tételére

a) A CSSZK, illetve az SZSZK MÉM módosítja az állami alapból származó eszközöknek a talaj termővé tételére való hasznosításának lehetőségeit, figyelembe véve azon intézkedéseket, amelyek megváltoztatják, illetve módosítják az eddig érvényes előírásokat.

b) Tekintettel arra, hogy ezen alapok bevételei az állami költségvetésen kívül a talajhasználatból, a mezőgazdasági termelésből származó anyagi javak elvonásából képződnek — s nem egyidejűleg a tervezett termővé tételt intézkedések megvalósításával — az ún. holt időszak pénzügyi nehézségeinek áthidalására az állami költségvetés eszközeinek hiánya miatt a korábban említett alap költségvetési bevételének megfelelő összegű előleg folyósítható.

c) A talaj ■ termővé tételére szolgáló alap ki nem merített forrásai a következő évre átruházhatók, illetve átutalhatók.