Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-08-12 / 32. szám

szervezetek kiválasztásának, valamint a mezőgazdasági termékeknek a mezőgazdasági szervezetekben való feldolgozásának lehetőségét. Л szállítási korlátozásokat csupán az élelmiszer Ipart gabonára lehet érvényesíteni;

d) az előírások mellékletén nem kell konkrétan feltüntetni a felvásárlőszervezeteket, de fel kell tüntetni azt az alapelvet. miszerint az a szervezet, amely termelő szervezettől vásárolja fel a mezőgazdasági termékeket, felvásárlőszervezetnek számít, amelyre a felvásárlást rendszerre vonatkozó jogok és kötelezettségek érvényesek, s amely köteles a felvásárlási árakon felvásárolni;

e| a jogszabályokat a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek szállítására kell vonatkoztatni tekintet nélkül a különböző szállítókra és átvevőkre;

f) a mezőgazdasági szükségletek szállítási feltételeinek meghatározását rá kell hagyn! a szerződő felek megállapodására, és a rendelet keretében csupán a vetőmag, ültetőanyag, facsemete, tenyész- és haszonállatok szállítási feltételeit kell rendezni, elsősorban a hiányosságok kiküszöböléséért való felelősség szempontjából.

3. 8. A gabonaalappal és az erőtakarmányokkal való gazdálkodás

3.8.1. A gabonafelvásárlás társadalmi szükségletét az emberi táplálkozás, a további ipari feldolgozás, valamint a tervezett dotáció szükségletét biztosító mennyiségben határozzák meg, mint az állami terv kötelező mutatóját. Azon szervezetek, amelyeknek a gabonafelvásárlást az állami terv kötelező mutatójaként írták elő, ezt előnyben részesítik, elsősorban az élelmiszer-ipari célokra szánt gabona tekintetében.

3.8.2. A CSSZK és az SZSZK MÉM az Irányelvekbe foglalt meghatalmazás alapján előírja a gazdálkodó szervezeteknek az állami terv gabonafelvásárlásának kötelező mutatóját, rendezerint ötéves Időszakra, úgy hogy ez teljes mértékben fedezze a 8.3.1. pontba foglalt társadalmi szükségletet:

a) a CSSZK és az SZSZK MÉM az élelmiszer-ipari gabona felvásárlásának társadalmi szükséglete, a tervezett dotáció (lásd a 3.8.1. sz. pontot], az előző időszak gabonatermelési eredményeit, valamint az állatok és az állati eredetű termékek felvásárlásáról és eladásáról szőlő adásvételi tárgyalások eredményei alapján szabják meg a takarmányszükséglet, valamint az össztakartnány-szükséglet fedezésének egységes norma tívumát;

b) ennek alapját képezi az utóbbi öt év gabona betakarításának átlaga a két leggyengébb év kizárásával:

c) a b) pontban foglalt alapból leszámítják:

ca) az utóbbi három évben a vásárolt és saját vetőmagok' mennyisége alapján kiszámított átlagos vetőmag felhasználását;

eb) a tagok és a dolgozók számára eladásra szánt gabona mennyiséget, összhangban az SZMÉM rendeletével;

cc) az állatok és az állati eredetű termékek eladásával és felvásárlásával kapcsolatos adásvételi tárgyalások eredményei alapján meghatározott erőtakarmány-szükségletet a szükséglet és az össz-szükséglet fedezésének egységes normatívuma szerint;

« d) a számítások végeredményét tized tonnákra kikerekítve, az állami terv kötelező mutatójaként tüntetik fel;

e) ha az adott évben nem teljesítik az állatok és az állati eredetű termékek felvásárlásával és eladásával kapcsolatos gazdasági szerződéseket, akkor a következő évben ennek megfelelő mennyiségben növekszik az állami terv kötelező mutatója;

f) a vetőmag eladása és felvásárlása a gazdasági szerződések alapján történik, megállapodott mennyiségű gabona ellenszolgáltatásáért (illetve erőtakarmány átvételi igényéért).

3.8.4. Az összpontosított takarmányforrásokkal való gazdálkodásban a következő eljárást érvényesítik:

a) 1988. december 31-kei hatállyal megszűnik a központi takarmányalap;

b) 1989. január elsejei hatállyal létrejönnek az összpontosított takarmányforrások, amelyeket az alábbi tételek képezik:

— a központi takarmányalapból 1988. december 31-ig visszamaradt mennyiség;

— a kötelező mutatón felül a szervezetektől felvásárolt gabona mennyisége ösztönző pőtdíjjal kiegészített felvásárlási áron;

— malomipari takarmányok, hazai és behozatalból származó fehérjetakarmányok (dara és pogácsa, takarmányliszt, tejpor, turula stb.), takarmányzsír, cukor, esetleg egyéb források az összpontosított takarmányforrások képzésének alapszabályzata értelmében;

— visszatérített kölcsönök;

•— további kijelölt források (kölcsönök) a szövetségi anyagtartalékok állami gabonamérlegéből;

cl az összpontosított takarmányforrásokat a következőképpen használják fel:

— a kölcsönöket is beleértve a szövetségi anyagtartalékok

feltöltésére;

— a takarmányforrások dotálására a termőtalajon nem gazdálkodó szervezetek, esetleg a huzamosan a szemesek

szükségletének fedezése nélküli. Illetve az állattenyésztés magas fokú szakosításával rendelkező szervezetek esetében;

— a takarmánykoncentrátumok gyártására és a d| pont értelmében a takarmányösszetevők eladására;

— mezőgazdasági üzemeknek eladásra, árpótlékkai kiegészített nagykereskedelmi áron (az árpótlék fedezi a bj pontban feltüntetett ösztönző pótdíjat, valamint a tárolási és manipulációs költséget), esetleg visszatérítendő kölcsönre;

— a mezőgazdasági üzemek takarmányalapját érintő, előre nem várható rendkívüli események (természeti csapások) következményeinek a felszámolására;

— az egységes mezőgazdasági termékek termelésének és felvásárlásának az ösztönzésére;

d) a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok az állatok és állati eredetű termékek eladására és felvásárlására szolgáló gazdasági szerződések (liléivé az előkészítő szállítási szerződések), valamint a takarmányöaszetevök szükségletének egységes normatívuma alapján szabják meg ezek eladásának maximális keretét;

— a mezőgazdasági üzemek maguk döntik el, hogy a gazdasági szerződések alapján takarmányösszetevőket vugy megfelelő összetevőt tartalmazó keveréktakarmányokat vásárolnak-e;

— a takarmányösszetevők és a keveréktakarmányok vásárlása a gabona eladásával egyidejűleg történik (1:1-hez való arányban);

e) az összpontosított takarmányforrásokkal való gazdálkodás alapszabályzatát a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium határozza meg a CSSZK és az SZSZK MÉM-mel a való megvitatása után, az ösztönző pótdljat és az árpótlékot pedig a Szövetségi Arhivatallal megegyezve határozza meg.

3. 9. A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek mérlegelése

Az SZMÉM a köztársaságokra vonatkozóan szétosztva javasolja a gabona összmennyiségének, a cukornak és a vágóhídon előkészített húsnak a mennyiségét (kiegészítve a hasznosítás-, a piaci alapokra való beadás-, a kivitel-, és a többi átvevő-tétellel). Ebből a mérlegelésből kötelező mutatóként az állami ötéves tervbe besorolják:

— a dotáció. Illetve a szövetségi anyagtartelékok (SZAT) váltását;

— a gabonafelvásárlást;

— a cukorkívitelt.

Az állami terv kötelező mutatójaként szerepel a SZAT nomenklatúrájának egyéb tételeiből feltüntetett dotáció, illetve a SZAT váltása, valamint a komló, a maláta és a hús (húskészítmények) kivitele.

A többi mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékre vonatkozó, a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok által kidolgozott mérlegelések az állami ötéves tervben nem szerepelnek kötelező mutatóként. Alapdokumentumként szolgálnak a mezőgazdasági termelés fejlesztésének, a feldolgozóipar és a kereskedelem igényeinek a pontosítására, valamint a kereslet és kínálat összehangolására az egyes területek és a szállítási Időpontok megosztása tekintetében.

A MÉK gazdasági szervezetei és a kereskedelmi szervezetek szintjén az adásvételi kapcsolatok keretében a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek mérlegelési átszámításait végzik.

3. 10. A termékek minősége

A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok az 1989—' 1990-es időszakban a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek minőségének alakulását a termékek minőségi szabályozásának komplex rendszere (178/1977 Tt. sz. kormányhatározat) alapján irányítják, amelyet a CSSZK és az SZSZK MÉM a saját hatáskörére vonatkozóan a 8. ötéves tervidőszakra dolgozott ki,

A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok a 9. ötéves tervidőszakra kidolgozzák a minőségfejlesztés konkrét, hosszútávú céljait és feladatait, a döntő jelentőségű ágazatok és kijelölt technológiák műszaki-gazdasági célmutatóinak meghatározásával.

A MÉK műszaki szabványosítás területén kétszintű normarendszert alkalmaz (állami és vállalati normák).

A minőségi szabályok tökéletesítése a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok szintjén, a Szabvány és Mérésügyi Hivatallal együttműködve a kidolgozott szabványosítási ötéves terv alapján történik. A szabványosítás ötéves tervét az egyes évekre bontják le, és az évi tervezés során konkretizálják. A MÉK területén a szabványosításnak az állami ötéves tervbe besorolt feladatait az összpontosított forrásokból fedezik. Az olyan állami szabvány kidolgozása esetén, amely nincs besorolva a tervbe, e költségeket a gazdasági szervezetek saját forrásaikból fedezik. A vállalati műszaki szabványok kidolgozását és realizálását, beleértve azon állami szervek részvételét Is. amelyek a minőségellenőrzést és felügyeletet, a gépvizsgálatot, a szabványosítást és n méréseket biztosítják, a gazdasági szervezetek saját forrásaikból fedezik.

Az új élelmiszer-ipari termék jóváhagyási eljárását 1989-től az alábbi szabályok alapján Irányítják:

a) az új termékek elismerését az az állami vizsgáló szervezet végzi, amelynek hatáskörébe tartozik a termék elismerése. A jóváhagyási eljárás kiinduló anyagát képezi a termék

védelmi tevékenységgel, a lakásgazodálkodási helyzettel, valamint az infrastruktúrával kapcsolatos elképzeléseiket.

A gazdasági és szociális fejlesztés állami tervének jóváhagyását követően a gazdasági szervezetek módosítják, illetve kiegészítik az ötéves tervre vonatkozó javaslataikat az Irányelvekből adódó esetleges változások és új feladatok figyelembevételével. A gazdasági szervezetek ötéves tervét az állami vállalatokról szóló, illetve a mezőgazdasági szövetkezeti törvény értelmében az Illetékes önkormányzati szerv hagvia jóvá.

3. 3. A MÉK gazdasági fejlődésének folyamatos irányítása

3. 3. 1. A gazdasági szervezetek éves tervezése

A gazdasági szervezetek éves tervei az ötéves tervek szerves részét képezik. Az ötéves tervek megszabott Időszakra

vonatkozó feladatai alkotják az íves terv alapját. A gazdasági szervezetek éves terveik készítésekor főleg a következüket veszik figyelembe:

— a gazdaságirányítás eszközeinek hatását az adott időszakban;

— az adásvételi kapcsolatok eredményeit;

— a szerződési kötelezettségek teljesítésében a jelentősebb termelési. Illetve szállítási kilengések kiegyenlítését szorgalmazó Intézkedéseket, valamint az ötéves gazdasági terv további feladatait.

A gazdasági szervezetek a tervvel kapcsolatos Információkat az ötéves tervnek megfelelő terjedelemben a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumoknak terjesztik elő.

3. 3. 2. A MÉK folyamatos gazdasági irányításának eszközei

A MÉK folyamatos gazdasági Irányításának legfontosabb feladata, hogy kiegyenlítse a szervezetek tervei és az állami ötéves terv, illetve a megkötött szerződések közötti különbségeket. Ez elsősorban azért fontos, hogy a társadalmi szükségletnek megfelelő szerkezetű élelmiszer-mennyiséget, s a gazdasági szervezetek és a termelés továbbfejlesztéséhez szükséges támogatást biztosítani lehessen.

A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok a gazdasági szervezetek folyamatos Irányítására szolgáló eszközök érvényesítése céljából az információrendszer alapján rendszeresen elemzik:

aj a társadalmi szükségletek biztosítását, a mezőgazdasági termények felvásárlására kötött szerződések betartását, a belkereskedelmi piac ellátásának helyzetét;

b) a kötelező feladatok teljesítését, az értékhatárok betartását és az állami ötéves tervben szereplő kereskedelmi kapcsolatok színvonalát;

c) a kivitel és a behozatal alakulását, a devizahitelek megtérítésének módját, a termelési, kooperációs és árucserekereskedelmi kapcsolatok fejlesztését;

d) a műszaki-anyagi bázis és a veszteséges termelőeszközök biztosításának módját, a beruházáspolitlkánek megfelelően az egyes beruházásos akciók megvalósításának helyzetét;

e) az anyagi eszközök megteremtésének módját, a szervezetek gazdálkodásának jövedelmezőségét és a bérfejlesztést.

A belkereskedelem élelmiszer-ipari cikkekkel való ellátásában tapasztalt zavarok és súlyos kilengések esetében a gazdasági szervezetek viszonylatában a következő eszközök alkalmazhatók: >

a) az Integrációs és más jellegű alapok létesítése az áruátvevő szervezetekben;

b] a felvásárlási árak felárainak módosítása;

ej a szerződésben szereplő mennyiséget meghaladó. Illetve a szerződés nélküli szállítmányok árszabályozása;

d) a termékprémiumok módosítása;

e| az ún. rendszeralap létesítése.

A MÉK szervezeteiben az anyagi források alakulása és az állami ötéves terv közötti különbségek kiegyenlítésére, a hiánycikkekkel kapcsolatos problémák áthidalására, a MIK gazdasági szervezetei által biztosított veszteséges beruházások és szállítmányok megtérítésér», az új tudományos-műszaki ismeretek gyakorlati hasznosításának meggyorsítására és a megfelelő fejlesztési elképzelések megvalósításának támogatására a szervezetek felhasználhatják a hitelpolitika eszközeit.

A különösen kedvezőtlen éghajlati viszonyok miatti kiesések pótlása és a belkereskedelmi piac élelmiszerekkel való ellátásának egységes, illetve körzeti stabilizálódásának biztosítása érdekében az alábbiak szerint kell eljárni:

a) a vállalatoknál elegendő mennyiségű takarmánykészletet, mezőgazdasági terményeket, élelmiszereket, félkész termékeket és alapanyagokat kell biztosítani (az Ilyen készletek létesítésével kapcsolatos anyagi kérdéseket a bank képviselőivel szükséges megtárgyalni);

b) a döntő fontosságú mezőgazdasági terményekből, éle^ miszer-ipari termékekből, a folyamatos gyártáshoz nélkülözhetetlen alapanyagokból (főleg a nagyobb kitengésű termelés esetében) idényjellegű készleteket kelt kialakítani. A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok döntése értelmében meg kell téríteni a tárolási költségek egy részét — mégpedig a termelési hitelek kamataiból, illetve az ár- vagy rendszeralapból származó dotáció összegéből;

O c) a belkereskedelmi piac élelmiszerekkel való ellátásának О területi problémát enyhítésének érdekében a mezőgazdasági és

élelmezésügyi minisztériumok érvényesítik a rendszerszerű ökonómiai eszközöket, esetleg konkrét intézkedésekkel — vállalatok közötti szállításokkal — orvosolják az Ilyen jellegű gondokat. A megnövekedett szállítási költségek és az esetleges árumozgatási kiadások megtérítése lehetséges a köztársasági minisztériumok MÉK-rendeszeralapjáből;

d) érvényesíteni az erőtakanmányok központi takarmányalapból való — felárral történő — megvásárlásának módszerét (lásd a 3. 8. bekezdést!);

e) a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok által létesített takarmányalapot felhasználni;*

f) a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok, valamint a központi alapanyag-tartalékokkal rendelkező központ beleegyezésével lehetőséget nyújtani a termékgyártás! kölcsön felvételére. Esetleg az érvényben levő rendelet alapján a CSSZSZK kormányának jóváhagyásával térítésmentes dotációval folyamatosan felszabadítani a központi alapanyag-tartalék egy részét;

g) állami tervfeladatként meghatározni (a baromfi kivételével) a vágóállatok felvásárlását.

3. 3. 3. A vállalkozásoknak megfelelő kockázat

A MÉK gazdasági szervezetei a társadalmi szükséglet nagyobb mértékű biztosítása érdekében — különösen a mezőgazdasági termények termesztése és az élelmiszer-ipari termékek gyártása során — szocialista mödon vállalkoznak és gazdasági vonatkozásban versenyeznek. így a kezdeményezés mértékének megfelelően kockázatot vállalnak, amely főleg a következőkben nyilvánul meg:

a) a gazdasági szervezetek azon döntéseiben, amelyek benne foglaltatnak az ötéves, Illetve éves gazdasági tervekben, amelyeket jóváhagyott a szocialista önkormányzati szerv. Ilyen:

— a termékszerkezet módosítása, a nem hagyományos alapanyagok felhasználása és az új termékek gyártása, mivel ezekben az esetekben a gazdasági hasznot csak a megvalósítást követően lehet megbízhatóan felmérni;

— e szerződésben vállalt — általában magasabb színvonalú — speciális szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos gazdasági feladatok, amelyek jövedelmezőségét szintén nem lehet egyértelműen meghatározni, illetve előre feltételezni. Ilyenkor a gazdasági kockázat valószínűségének lehetőségével mindkét érintett félnek számolnia szükséges;

— a beruházásos építkezést megkövetelő gazdasági tevékenység vagy új termelőeszközök vásárlása, ha a tervezett nyereség mértéke és az esetleges sikertelenség közötti arány a szakmai elbírálás szerint nem veszélyezteti a gazdasági szervezet tulajdonában levő termelési alapeszközök hasznosításának lehetőségeit;

— a tudományos-műszaki fejlesztés és technikai fejlődés területe, ahol a sikertelen megoldások miatti károkat, beleértve a szabadalmazott gyártási módszereket és termékgyártás-szervezési változásokat is abban az esetben, ha a gazdasági kockázat mértéke a szakmai elbírálás szerint az érintett felek közötti szerződésben rögzítve van;

— az olyan gazdasági tevékenység, amelynél a termelési alapeszközöket a gazdasági szervezet vállalkozása küldetésének megfelelően, s nem más jellegű célokra használja fel;

b) az olyan gazdasági döntésekre, amelyeket az állami ötéves terv vagy más társadalmi igény, illetve megrendelés feladatainak teljesítésére hoztak, s melyek megvalósítását objektív okok veszélyeztetik;

ej azon gazdasági döntésekre, amelyek az elemi csapások okozta károk felszámolására, enyhítésére vagy megakadályozására vonatkoznak.

3.4. A tudományos műszaki fejlesztés

A MIK tudományos-műszaki fejlesztése irányításának alapját a MIK hosszútávú műszaki programja képezi, amelyet a CSSZSZK fő gazdasági, szociális, illetve tudományos műszaki fejlesztésének 1991—1995-ig, illetve 2005-ig szóló, távlati programterve figyelembevételével dolgoztak ki.

A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok az Állami Tervhivatallal, az Állami Tudományos-Műszaki és Beruházásfejlesztési Bizottsággal, valamint a cseh. Illetve a szlovák tudományos-műszaki fejlesztést irányító bizottsággal közösen dolgozzák ki a műszaki fejlesztés fő Irányvonalait és feladatait magában foglaló programot. Ennek kidolgozásakor. Illetve javaslatainak megfogalmazásakor természetesen figyelembe szükséges venni a MIK prognózisait, a tudományosműszaki bázis képviselőinek szakmai véleményezését és a gazdasági szervezetek javaslatait.

A tudományos-műszaki fejlesztés hosszútávú programjában az alábbiakat szükséges részletesen kidolgozni, illetve javasolni:

a) az 5—15 éves időszakra vonatkozó állami fejlesztési programokat és az önálló kutatási feladatokat, amelyek nem tartoznak közvetlenül az állami tervvel kapcsolatos tennivalók közé (pontosabban: a jelentős kutatási területeket rögzíteni. különösen azokat, amelyek megvalósításához a központi tudományos-műszaki bázis igénybevétele szükséges). Az állami fejlesztési programok és az önálló kutatási feladatok teljesítését az állami ötéves terv irányelvei, valamint a kű-