Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-02-05 / 5. szám
1 1988. február 5. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Mostoha feltételek között Általánosan Ismert, hogy egységes földműves szövetkezeteinkben és állami gazdaságainkban az állatgondozói munka nem tartozik a legkeresettebb munkák közé, és főleg nem a mai húszon és harmincévesek körében. Annak ellenére sem, hogy a gazdaságok többségében korszerű istállókban és megfelelően gépesítve folyik a munka. Nincs szándékomban most az érdektelenség okait vizsgálni. Ehelyett inkább olyan munkahelyet mutatok be, ahol nagyon is mostoha munkahelyi feltételek uralkodnak, ám mindezek ellenére az ott dolgozó emberek évek óta jó eredményeket érnek el. A bussaí (Bu- Cince) Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz múl vádi (Műfaj állattenyésztési telepéről van szó. Ott dolgozik Jekkel Lászlóné sertésgoudozó négytagú szocialista brigádja. Egy ködös késő délután látogattam el a mulyadi állattenyésztési telepre, ahol Varga József telepvezető zootechnikus irodájában az előzetes bejelentkezésem alap'ján már várt rám Jekkel Lászlóné. — Elnézést kérek, hogy munka közben zavarom ... A szocialista brigád tagja) (balról-jobbra) né, Jekkel Lászlóné, Vámos Imréné Jekkel Béláné, Varga Józsefben éhes kismalacok éktelen visítása fogad. — Éppen az előbb kezdtük meg az etetést — mondja az istálló belsejéből üres moslékosvödrökkel kifelé tartó Vámos Imréné, aki már évekkel ezelőtt betöltötte a nyugdíjkorhatárt, de még szívesen „ráhúz“. — Nehéz, piszkos munka a miénk, nem is igen törekednek ide az emberek — tudom meg Jekkel Bélánétól, aki hét évvel ezelőtt csatlakozott a brigádhoz. — Én ugyan még újoncnak számítok a kollektívában. Egy évvel ezelőtt kerültem ide egy másik sertéstelepről, de nem bántam meg, mert nagyon jól megértjük egymást — szól közbe a néhány percnyi munkaszünetben Varga Józsefné. — Nekem az a véleményem, hogy ha jól dúl felém a brigádvezető. — Nem rossz ötlet — hagyja jóvá Varga József is — Mert tény, hogy ma már kevés helyen dolgoznak 30— 40 évvel ezelőtt épült istállókban. Ha jól emlékszem, az itteni telepen található gazdasági épületek nem sokkal a szövetkezet megalakulása után épültek, és azóta nem nyúltak hozzájuk. A gépesítés egyenlő a nullával. — így Igaz. Én például húsz éve dolgozom itt, de ezek az épületek már akkor is megvoltak — veszi át a szót Jekkel Lászlóné. — A gépesítés mindössze vödrökből és talicskákból áll. Két hatalmas katlanban forraljuk a vizet a nedves takarmány elkészítéséhez. Mi magunk hasogatjuk a fát és tüzelünk a katlanok alatt. Az elkészített moslékot vödrökben hordjuk az állatok vályújába. Higgye el, naponta legalább százszor kell kezünkbe venni a teli vödröket. — Ennek ellenére tartósan jő eredményekkel dicsekedhetnek ezek a szorgalmas, dolgos asszonyok. Szocialista brigádjuk szövetkezetünk legjobb munkakollektívái közé tartozik — mondja Varga József, miközben már a sertéslstalló felé tartunk. — Naponta nyolcvan anyakoca és mintegy 500—600 kismalac etetéséről gondoskodnak. Tavaly 21 malacot választottak el egy kocától, s a malacelhullás Is kisebb volt a megengedettnél. Ne tűnjék dicsekvésnek, ha azt mondom, hogy szövetkezetünk sertéstelepei közül a mulyadi telepen érik el a legjobb eredményeket. És ezt nem azért mondom, mert pont én vagyok ennek a telepnek a vezetője. Az igazság az, hogy korábban a többi telepen is hoszszabb-rövidebb ideig megfordultam, van némi összehasonlítási alapom, tehát ebből kiindulva mertem az iménti kijelentést tenni. A gyér megvilágítású sertéslstállómegértjük egymást a kollektívában, ez a munkaeredményekre Is kihatással van. — Amint láthatja, öreg, elavult istállóban dolgozunk, ahol a hellyel is szűkösen vagyunk. A kismalacok részére kevés ketrec áll rendelkezésre, ebből adódik aztán a túlzsúfoltság. Ugyanis gyakran előfordul, hogy az anyakocádnak nem tudunk megfelelő helyet biztosítani az elléshez. Így aztán nagyon kell ügyelnünk arra, hogy az ellésnél az anyadisznó ne nyomja agyon a kismalacokat — veti közbe Jekkel Lászlóné. — Az asszonyok gazdaságosan bánnak az abraktakarmánnyal is. Až etetésnél vagy a moslékkészítésnél nem pazarolják az abrakot. A nyári időszakban zöldtakarmánnyal, főtt burgonyával, tejjel és babbal Is pótolják az abraktakarmányt. Tavaly több mint 13 tonna erőtakarmányt takarítottak meg — fűzi hozzá Varga József telepvezető. Végezetül arra lennék kíváncsi, mi lehet az oka annak, hogy vannak sertéstelepek, ahol az Itteninél sokkal jobb körülmények között dolgoznak, mégis gyengébb eredményeket érnek el? Kérdésemre jekkel Lászlóné, az itt dolgozó, bronzfokozatot magáénak mondható szocialista brigád vezetője igyekszik megfogalmazni a választ. — Ahogy már szóba Is került, higgye el, sok múlik a kollektíván is, a munkához való viszonyulásról és munkakedvről már nem Is beszélek. Mi, szerencsére, jő közösség vagyunk, egyikünk sem húzza el magát a munkától. Nem az a cél vezet bennünket, hogy mielőbb összecsapjuk a munkát, aztán irány haza, hanem az, hogy jól ellássuk az állatokat. Éppenséggel hivatkozhatnánk a rossz munkahelyi körülményekre, erre, meg arra, de ez az, amit nem tudunk megtenni, mert szerettjük a munkánkat. BODZSÄR GYULA (A szerző felvételei) Nem örültek a szakemberek a Januári tavasznak. Bár az őszt vetések kivétel nélkül megerősödtek, hiányzott a téb A Tőketerebesi (Trebišov) járásban a talaj még egyszer sem fagyott át annak rendje-módja szerint, így aztán gyakorlatilag járhatatlan volt a határ. Mozdulatlanságra kényszerítve a gazdasági udvarokban álltak a szerves- és műtrágyaszórók. Még a homokosabb területeken sem lehetett dolgoz-Tavasz a télben ni a taposási kár miatt. A-földutak nagy része szintén nem volt alkalmas közlekedésre, így a szerves trágyát még a táblák melletti szarvasokba sem tudták hordani. Valamennyi mezőgazdasági nagyüzemben biztosítva van a tervezett mennyiségű műtrágya, aminek csak egy része fejtrágya, a többivel lassan már a szemes kukoricának kellene alapozni.. A fejtrágyázásra mindenütt felkészültek, türelmetlenül várják, hogy vastagon átfagyjon a föld. A Királyhelmeci (Kráf. Chlmec) Állami Gazdaság ezerkétszáz hektár búzájának földi géppel történő fejtrágyázásához például ttzenöt-húsz napra lenne szükség, de nem kockáztatnak, rövidesen indul a repülő. Ahol repülőgépes szórásra lehetőség van, élni fognak vele. Az Agrokomplex bodrogszerdaheiyi (Streda nad Bodrogom) üzemének vezetői úgy tervezték, hogy az ősziek 90 százalékát repülővel fogják fejtrágyázni, tehát mintegy ezer hektárt. Legalább két hét tél szerepel az agronómusok fohászaiban manapság, mert félő, hogy felborul a rend a természetben Hasznos, hogy az eddigi csapadék mélybe szivárgott — és jó tartalék lesz egy aszályos májushoz, és az sem baj, hogy ha a tavaszi gyomok egy része kikel a szokatlan meleg hatására, de kellene egy keménv fagy, hogy ezek elpusztuljanak más kártevőkkel együtt. Még a növények belső biológiai ritmusának Is kellene egy zimankó, egy kis hótakaró. Érdekesen alakul az őszi vetésű gabonafélék állapota. Még a később vetettek Is üdezöld színben vannak Ha érdemi munka nem is végezhető a határban, van éppen mit csinálni. A traktorosok részt vehetnek a munkagépek javításában, amit most nyugodtan lehet végezni akár a szabadban is. (illés) Nem tudni, ki volt az az ember, aki a Duna hordalékában elször megpillantotta és onnan kimosta az első aranyszemecskéket. Annyi bizonyos, jó néhány évszázad eltelt azóta. Ez idő alatt az aranymosás a Duna mentén hol virágzott, hol alábbhagyott. A mesterség apáról fiúra szállt, arany mosó nemzedékek követték egymást, több-kevesebb szerencsével. Eme ősi mesterség folytatója az ötvenhat esztendős nagymegyeri (Galovo) Varga Imre. — Mióta űzi a mesterséget? — Csak néhány éve. Persze, a gondolattal már régóta foglalkozom. Ifjúkoromban ugyanis olvastam egy könyvet a Duna menti aranyászokról. Mi tagadás, rögvest kedvet kaptam a mesterséghez. Mentem volna azonnal a Dunához aranyat mosni. De nem lett belőle semmi, mert a mesterség szakszerű leírását a könyv nem tartalmazta. Az arany mosás vágyálomként hosszú évek során tovább élt bennem, mígnem a Szabad Földműves hasábjain egy felhívásra bukkantam. N. László Endre néprajzos, az aranymosás kiváló ismerője tanfolyamot hirdetett leendő aranymosók részére. 1983-ban végeztem el a tanfolyamot, s azóta űzöm ezt a mesterséget. — Hol lehet, hol érdemes aranyat mosni? — Ahol vöröses-fekete a hordalék, az biztos lelőhely. Ott van arany is. — Milyen szerszámok kellenek az aranymosáshoz? — Szükség van egy másfél méter hosszú, hatvan centiméter széles, tizenöt fokos le/tésú mosópadra. Posztóra, rostára, lapátra, köpőcére. — Miből áll a munka? — Leteszem az asztalt a lelőhely közvetlen közelébe. Ráhelyezem a posztót. Majd az asztalra helyezem a rostát, melyre két lapát hordalékot teszek. Utána a köpőcével vizet merek a hordalékra. Az aranyszemcsék a posztóhoz tapadnak... — Mennyi aranyat lehet kimosni egy „jó“ nap alatt? — Оду egy grammot. El kell mondanom, hogy a mosás végeredménye még nem a tiszta arany, hanem a vörösgránit, vaspor és aranyszemcsék keveréke. Higannyql kezelem, tudvalevő, magához vonzza az aranyszemcséket. Majd eltávolítóm a higanyt, kiégetem, s az így nyert végeredmény az ün. ctpócska 23 karátos arany. — Az aranymosás jő erőnlétet Igényel... — Ez így igaz. Az arany mosás nehéz fizikai munka. Ha kimegyek a Dunához, általában csak három-négy órát dolgozom. Ez idő alatt átmosok egy köbméter hordalékot, 9 ezer 200 liter víz felhasználásával. —* Meg lehet élni az aranymosásből? — A megélhetési forrásom a helybeli szövetkezet, ahol állatgondozóként dolgozom. Azt ugyan nem állítom, 'hogy az a-anyászat nem hoz semmit a konyhára... Ha most lennék huszonöt éves, akkor talán csak aranymosással foglalkoznék.., — Tehát jelenleg csak hobbiként csinálja? — Igaz, ez egyik kedvtelésem. Az év minden időszakában szép a Dunánál. Annyira belefeledkezem a munkába, hogy nem is érzem a nehezét... — Van-e érdeklőds az „aranycsinálás“ iránt? — Elvétve. Leginkább tavaly, két bratislavai fiatalembert avattam be a mesterség fortélyaiba. De remélem, nem én vagyok az utolsó mohikán a szakmában ... — Lesz a családban kővetője? — Ügy néz kt, hogy nem. Vejem ugyan nyáron velem jön a családjával. De nem érdekli a munka. Ok inkább csak pihenni, kikapcsolódni járnak a Dunához. Ellenben, egyik fiatal kollégám hajlandóságot mutat a mesterség iránt. Többször kint volt már velem. Remélhetőleg előbb vagy utóbb aranyász válik belőle... (marton) (Archívumi felvétel) Jekkel Lászlóné az egyik kedvenccel — A többiek Is most jöttek, és amíg előkészülnek az etetéshez, addig, gondolom, be is fejezzük a beszélgetést — szól közbe Varga József. — Én viszont azt szeretném, ha a munkatársnőim Is jelen lennének a beszélgetésnél. Ezért azt ajánlom, hogy közvetlenül a munkahelyünkön beszélgessünk, így legalább saját szemével győződik meg róla, milyen körülmények között dolgozunk — for-Jekkel Béláné etetés közben
