Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-02-05 / 5. szám
1988. február 5. .SZABAD FÖLDMŰVES, 3 A fejlődés tükrében A* utóbbi hónapokban, hetekben a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából számos folyóiratban jelentek meg statisztikai adatok a Szovjetunió mezógazdaságával kapcsolatban. A sok-sok adatból rövid válogatást szeretnénk adni olvasóinknak. A „Svet hospodátství“ című, a t'STK által kiadott gazdasági folyóiratban közölt adatokat vettük alapul. Bevezetőként annyit, hogy a Szovjetunió mezőgazdasági termelésének terjedelme a nyolcvanas évek felében az ötvenes évek valóságához visrt»nyttva a 2,7-szeresére növekedett, ebből a növénytermelésé a 2,3-sznrosára, az állattenyésztési termelésé pedig a 2,7-szeresére. Meg kell azonban jegyezni, hogy a termelés növekmó nye Jóval elmaradt a töbhi népgazdasági ágazatéhoz viszonyítva, ősz szehasonlításként csupán egy adat: az említett Időszakban az Ipari termelés nem egészen a 25-szörösére növekedett... A jobb megértés érdekében néhány kiválasztott termék 1940. évi termelését közöljük. A gabonatermelés 95.6 millió, a cukorrépa-termelés 18 millió, a burgonyatermelés 76,1 millió, a hústermelés (vágótftmegben számítva) 4,7 millió, a tejtermelés 33.6 millió tonna, a tojástermelés pedig 12,2 milliárd darab volt. IASSÜ tlTEMO FEJLŐDÉS A gabonatermelés a hetvenes évek végéig ugyan növekvő irányzatot mutatott, de az elért eredmények elmaradtak a tervcéloktól. Például a kilencedik és a tizedik ötéves tervidőszakban (1971—1980) nem sikerült teljesíteni sem a tervezett növénytermelést, sem pedig az állattenyésztési termelést. Az 1976—1980-as években az átlagos évi gabonatermelés 205 millió tonna volt, a tervcél 215— 220 millió tonnás termeléssel számolt. Rendkívül kedvezőtlen eredményeket értek el a tizenegyedik ötéves tervidőszakban, (1981—1985), amikor a gabonatermelés évi átlagban csupán 180.3 millió tonna volt, ami a hetvenes évek eleje szintjének felelt meg. Kiegészítésképpen még anynyit, hogy a Szovjetunióban 1984-ban 210,1, a múlt évben pedig 210 millió tonna gabonát termeltek. A nyolcvanas évek végére jelentős előrehaladást kell elérni, hiszen a jelenlegi, tizenkettedik ötéves tervidőszak végén a gabonatermelést 250—255 millió tonnára kell növelni. A cukorrépa- és a burgonyatermelésben gyakorlatilag hasonló eredményeket értek el, mint a gabonafélék esetében. A tizedik ötéves tervidőszak 08,7, Illetve 82,6 millió tonnás termelése után a tizenegyedik ötéves tervidőszakban évi átlagban 76,3, 11 letve 78,4 millió tonnára való csökkenés következett be. Tavalyelőtt a cukorrépa-termelés 79,3, a burgonyatermelés pedig 87,2 millió tonna volt. Az 1R90. évi terv 92—95, illetve 90— 92 millió tonnás termeléssel számol. Egyedül a zöldségtermelésben értek el állandóan növekvő irányzatot. Például a tizedik ötéves tervidőszakban • évi átlagban 26,3, a tizenegyedikben 29,2, 1986 ban pedig 29,7 millió tonnát termeltek Igényes viszont az 1990. évi — 40—42 millió tonnás — tervfeladat. \ VÁLTAKOZÓ EREDMÉNYEK Az állattenyésztési termeléssel kapcsolatban szintén növekvő Irányzatról lehet számot adni. A legnagyobb mértékű növekedést a tojástermelésben érték el. Az országban évi átlagban a hetedik ötéves tervidőszakban (1960—19651 28.7, a kilencedikben 51,4. a tizenegyedikben 74,4, lc86-ban pedig 80,3 milliárd tojást termeltek. A hús- és tejtermelés növekménye — figyelembe véve a lakosság számának növekedését, ami fö'eg a városokra összpontosul — a hetvenes évektől kezdve lelassult: a hetedik ötéves tervidőszakban évi átlagban a hQsíermelés 9,3, a tejtermelés 64.7, a kilencedikben 14,0, illetve 87.4. a tizenegyedikben 16,2, Illetve 94,6, tavalyelőtt pedig 17.7. illetve 101,1 millió tonna volt Az 1990. évi terv 21 millió tonna hús. 108—110 millió tonna tej és 80 — 82 milliárd tojás termelésével számol A jelenlegi — tizenkettedik — ötéves tervidőszakban a mezőgazdasági terme'és növekményét meg kell kétszerezni. Nem véletlen, hogy az SZKP XXVII. kongresszusán is megállapítást nyert, hogy a mezőgazdaság lemaradását lassú ütemben hozzák be. Köztudott, hogy a mezőgazdasági termelés terjedelme számos tényező függvénye Elsősorban a bemeneteli tényezők nagyságától és azok hasznosításától továbbá az Időjárási feltételektől a talajok minrsőgétő! stb. függ. Egy ország növénytermesztési hozamainak színvonalából gyakorlatilag- következtetni lehet a bemeneteli tényezők nagyságára és hasznosítására, valamint a gazdálkodás módjára és színvonalára. Kiindulási anyagként ismét néhány 1940. évi adat: a gabonatélék átlagos hektárhozama 0,86, az Őszi búzáé 1,01, a napraforgóé 0,74, a cukorrépáé 14,6, a burgonyáé 9,9, a zöldség féléké pedig 9,1 tonna volt. A gabonafélék terméshozama a hatodik és a hetedik ötéves tervidőszakban stagnált, a hetvenes évek végéig növekedett, a nyolcvanas évek első felében pedig gyakor’atilag lecsökkent a hetvenes évek elejének szintjére. Az őszi búza hektárhozama hasonlóképpen alakult. A napraforgó és a cukorrépa terméshozama szintén jelefttös mértékben ingadozott. A hatvanas években tapasztalt növekedést a hetvenes évek végén csökkenés követte, ami a nyolcvanas évek elején is folytatódott. A burgonya terméshozama gyakorlatilag a hetvenes évek második felének szintjén maradt. A legnagyobb mértékű növekedés a zöldségfélék esetében volt tapasztalható. A jobb áttekinthetőség kedvéért a tizenegyedik ötéves tervidőszak átlagában a gabonafélék terméshozama 1,49, az őszi búzáé 2,28, a napraforgóé 1,19. a cukorrépáé 21,8, a burgonyáé 11,5, a zöldségféléké 16,1, két évvel ezelőtt pedig — az előbbi sorrendben -'1,80. 2,80, 1.3P, 23,3, 13,7, illetve 16,4 tonna volt. Tehát megállapítható, hogy lc86-ban fordulat következett be a terméshozamok növekedésében. Ezek az eredmények gyakorlatilag az első 'epést jelentették a tizenkettedik ötéves tervidőszak feladatainak teljesitéséheu, amikor is a mezőgazdasági termelést évi átlagban 14—16 százalékkal kell növelni. főleg a belierjesttft tényezők hasznosításán és a terméshozamok növelésén keresztül. a beruházások és a gépesítés színvonala, valamint a foglalkoztatottság szerkezete A Szovjetunió gazdasági ereiének növekedése nehezen elképze’hetó a beruházási tevékenység nélkül. Az ipari beruházások szakaszán az utóbbi hetven évben nem volt tényeges különbség, már ami a beruházások részarányát illeti. Az ipari berultázá sok részaránya az említett időszakban 34,8—36,5 százalék között Ingadozott. Ezzel szemben a mezőgazdasági beruházások tekintetében már lényeges különbség tapasztalható. Mig a két világháború közötti időszakban a beruházások részaránya átlagosan 11 százalék körű'i volt, addig a hetvenes évek végéig húsz százalékra. tehát az összes beruházás egyötödére növekedettt. Ez a növekedés azonban távolról sem felel meg az elért eredményeknek és a szovjet mezőgazdaság növekményének. A ti zenegvedik ötéves tervidőszakban évi átlagban a mezőgazdasági beruházások részaránya 18.5 százalékos volt. A munkák gépesítése és a munkatermelékenység színvonala szempontjából a mezőgazdaság áll a legroszszabbu’ az egyes népgazdasági ágazatok közül. Ennek bizonyítására néhány adat: 1985-ben például a kolhozokban a növénytermesztési munkák 73,3. a szovhozokban 69,8, az állattenyésztési munkák 68.5, illetve 72.4 százalékát végezték kézi erővel. Ezek az adatok a munkatermelékenység növelésében még óriásf tartalékokra utalnak. Általában a fogla'koztatottság szerkezete jól tükrözi az elért gazdálkodási színvonalat. Annak bizonyítására. hogy a Szovjetunió népgazdaságában hogyan alakult a foglalkoztatottság szerkezete, néhány adat: míg 1.940-ben a kolhoztagok a munkaviszonyban lpvök 44,2 százalékát képezték, addig 1985-beu mindössze 10,1 százalékát A munkások és a foglalkoztatottak részaránya ugyanebben az időszakban 30,4 százalékról 61,8 százalékra növekedett A mezőgazdasággal foglalkozó családtagok száma 2,5 százalékról a hatvanas években 4,0 százalékra növekedett, 1985- ben 1,2, az egyénileg gazdálkodó földművesek, a kézművesek stb. száma pedig 11,2 százalékról nem egészen nullára csökkent. Fordította és összeállította: —blm Helmut Kohl, az NSZK kancellárja a múlt napokban hivatalos látogatáson járt hazánkban. Találkozott Csehszlovákia vezető személyiségeivel, ellátogatott Lidicébe, ahol megkoszorúzta a fasizmus áldozatainak emlékművét. Lubomir Strougal szövetségi kormányfő díszvacsorát adott a Vendég tiszteletére, amelyen pohárköszöntőjében rámutatott, hogy fejleszteni akarjuk dinamikus kapcsolatainkat a helsinki záróokmány elveinek szellemében. „Nincs olyan kérdés, amelyet ma haboznánk felvetni. Nyíltan és tárgyszerűen, mégis reálisan, elhamarkodott ígéretek nélkül beszélünk, mert olyan problémák is aagasztanak bennünket. amelyektől még sok évig nem szabadulunk meg“ — mondotta a csehszlovák kormányfő végezetül kijelentette: ,.Üj légkört teremtünk kapcsolatainkban, amely a kölcsönös együttműködés legszélesebb horizontjaira irányul.“ Helmut Kohl pohárköszöntöjében a kapcsolatok bővítésének lehetőségeit vázolta fel, a testvérvárosok számának növelését, további határátkelőhelyek létesítését, a kulturális együttműködés fejlesztését. Miloš Jakes, a CSKP KB főtitkára is fogadta az NSZK kancellárját. Méltatta Helmut Kohl csehszlovákiai látogatásának jelentőségét, ' s a csehszlovák vezetőkkel folytatott megbeszéléseinek nyílt, tárgyszerű jellegét Pozitívan értékelte a két ország kapcsolatainak mérlegét, főleg az elmúlt évekre visszatekintve, s hangsúlyozta, hogy ez a fejlődés jelentős mértékben elősegíti a bizalom megteremtését kapcsolatainkban. Tájékoztatta a vendéget a 'csehszlovákiai gazdasági mechanizmus átalakításának — amely új lehetőségeket teremt az NSZK-val kifejtett gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés progresszív formáinak meggyorsításához — elveiről és céljairól. A • fe’ek egyetértettek abban, hogy reális és kívánatos támogatni a két ország parlamentjei és kormányai, társadalmi szervezetei, az ifjúság, a városok, a kulturális, tudományos és más szervezetek és intézmények kapcsolatainak fejlesztését a jobb kölcsönös megismerés és megértés érdekében Ezzel összefüggésben kiemelték a két ország közt az ökológiai problémák megoldása terén való együttműködés fontosságát. „Űj légkört teremtünk kapcsolatainkban“ szabályozó történelmi jelentőségű szerződés aláírása volt. Kohl kancellár hangsúlyozta, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet kimondottan kedvező ahhoz, hogy új fejezet kezdődjön az NSZK és Csehszlovákia kapcsolataiban. A szovjet—amerikai viszony pozitív alakulásának köszönhetően a kelet-nyugati kapcsolatokban mozgás következett be, s az új bizalom megteremtése nemcsak az említett két ország, hanem minden tovább! állam, köztük az NSZK és Csehszlovákia ügyévé is vált. Nagyra értékelte, hogy hosszú megbeszéléseket folytatott a csehszlovák pártós állami vezetőkkel, Ezeket minden eddiginél nyíltabbaknak nevezte, s kiemelte, hogy a tárgyalások során fontos információkhoz jutott a csehszlovákiai átalakítás menetére és távlataira vonatkozóan. Rámutatott továbbá, hogy teljes egyetértós alakult ki a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését illetően, különös tekintettel a legmagasabb szintű rendszeres politikai párbeszédre, a testvérvárosok kapcsolataira, a környezet védelmére, a kulturális és ifjúsági cserékre, valamint a humanitárius kérdések észszerűbb megoldására. Kiemelte: az NSZK-nak érdeke az egyetemi csereakciók fejlesztése. A gazdasági és kereskedelmi együttműködés továbbfejlesztésének lehetőségeiről szólva megállapította, hogy örvendetes ha-, ladás született, például a vállalatok közvetlen kapcsolataiban, másrészt azonban még jelentős tartalékok vannak, például bankügyekben és a harmadik országok piacán való együttműködésben. A kancellár rámutatott, hogy az NSZK a Közös Piacban jelenlegi elnöki tisztét szeretné felhasználni arra, hogy lényeges haladás történjék a közösség és a KGST kapcsolataiban egy erre vonatkozó szerződéses dokumentum kidolgozásának irányában. Egyúttal a közúti közlekedés, a nukleáris létesítmények biztonságának növelése és a környezetvédelem terén is kifejtette az együttműködés egyes konkrét lehetőségeit. Helmut Kohl Lubomir Štrougalt látogatásra hívta meg az NSZK-ba. Miniszterelnökünk a meghívást köszönettel elfogadta. A látogatás időpontját és programját diplomáciai közvetítéssel határozzák meg. A kancellár látogatása során többször szóba került, hogy tizenöt év után először jár NSZK-kormányfő Csehszlovákiában, jól tudjuk, ml választ el bennünket. Milyenek az eddigi politikai *és katonai realitások a társadalmi rendszerek szerint megosztott világban. Csakhogy ezek a tények sem gátolják a kölcsönösen előnyös együttműködést, a jószomszédi kapcsolatokat és más politikai gyakorlat megteremtését. Annál is Inkább, mert a kölcsönös kapcsolatainkat szabályozó 1973. évi szerződés és az 1978. évi közös nyilatkozat megteremtette a szükséges jogi alapot és politikai légkört az ilyen út követéséhez. Ahogyan arra Lubomir Strougal is rámutatott, az elmúlt években sok mindent sikerült elérni e kapcsolatok Javításában, de most fordulatot jelentő időszakban élünk, amikor földrészünkön már ötödik évtizede béke van, amikor a világ abban reménykedik, hogy történelmileg rövid Idő alatt legalább a tömegpusztító fegyverektől sikerül megszabadulni. E cél eléréséhez hazánk is minden erejével hozzájárul. Az új gondolkodásmód a nemzetközi politikában vitathatatlanul meghozza első gyümölcseit. Ez a Szovjetunió és a többi szocialista ország érdeme is. Tény, hogy még sokat kell tenni, hogy növekedjék a kölcsönös bizalom, s. eltűnjenek a helytelen elképzelések a népek életmódjával és céljaival kapcsolatban. Hogy érvényesüljenek a fegyveres erők lehető legalacsonyabb, a védelemhez elég szinten tartásának elvei, mégpedig nemcsak a nukleáris és a Vegyi, hanem egyben a hagyományos fegyverek tekintetében is. Helmnt Kohl Prágában tartolt sajtóértekezletén nagyon pozitívan értéke’te Csehszlovákiában tett kétnapos hivatalos látogatását és nagyon fontosnak nevezte azt. A kancellár sžerint kivételességét az adta meg, hogy gyakorlatilag ez volt az első olyan kimondottan munkajellegé hivatalos csehszlovákiai látogatás, amelyet NSZK-beli kance’lár tett. mert Willy Brandt volt kancellár 15 évvel ezelőtti látogatásának célja elsősorban a két ország kapcsolatait A zárótanácskozáson a csehszlovák vezetők és az N$ZK kancellárja kiemelték a tárgyalások tárgyszerű, konkrét és nyílt jellegét. Rámutattak: a két ország politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi kapcsolatainak továbbfejlesztése rendkívül fontos. Kicserélték az ilven együttműködés fejlesztése terén kitűzött feladatok konkrét jegyzékét, és megállapodtak abban, hogy egy éven belül gondosan ellenőrzik a feladatok teljesítését. Azt kívánjuk: fegyverektől túlterhelt bolygónk arra a következtetésre jusson, hogy a világűr militarlzálása katonai túlzás. Jó, hogy ezt a kívánságunkat osztja az NSZK is, amikor kancellárja kijelenti: „Az éppen újrakezdődött bécsi tárgyalásokon minden energiánkat arra fordítjuk, hegy a közeljövőben jóváhagyják az egész Európára kiterjedő haderő-csökkentést tárgyalások mandátumát.“ HlrmagyarAzatunk Budapesten, Helsinkiben és Rómában egyidejű sajtóértekezleten hozták nyilvánosságra a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Finn Szociáldemokrata Párt és az Olasz Szocialista Párt közös felhívását, amelyben az atomfegyverekkel nem rendelkező országok vezetőit — a politikai, katonai és ideológiai választóvonalakon felülemelkedve — aktiv együttműködésre szólítják fel földrészünk biztonságának erősítése és az európai leszerelés előmozdítása érdekében. Vajon miért van szükség egy ilyen felhívásra most, amikor már aláírták a szovjet—amerikai kettős nullamegoldásról szóló szerződést, s folytatódnak a leszerelési tárgyalások mind Genfien, mind Bécsben az utótalálkozón? A felhívás kimondja: „Európának ma minden korábbinál nagyobb esélye van egy biztonságosabb béke kialakítására. A közepes és rövidebb hatótávolságú atomrakéták felszámolása megnyitja az utat a valódi leszerelés előtt. Reméljük, riogy követi majd a hadászati atomfegyverek nagyarányú csökkentése és a rakétaelháritő rendszerek korlátozásáról szóló szerződés tiszteletben tartása. E történelmi jelentőségű eredmények erősitik a világ és különösen Európa biztonságát. Európa egészének hátározőtt szerepet kell vállalnia ahhoz, hogy a bizalomerősftés és a leszerelés tartós, kiegyensúlyozott folyamattá váljon. Ügy véljük, hogy az európai országoknak — különösen azoknak, amelyek nem rendelkeznek atomfegyverekkel — aktívan, politikai, katonai és ideológiai választóvonalakra való tekintet né'kül fel kell lépniük a biztonság erősítése érdekében.“ Európa mindhárom országcsoportjához tartozó államból egy-egy — a Varsót Szerződéshez tartozó Magyarország az aktív semlegességi politikát folytató Finnország és a NATO- tag Olaszország —, a közös fellépés lehetőségével élve azért fordult felhívással az atomfegyverekkel nem rendelkező országokhoz, hogy ráirányítsa a figyelmet földrészünk tartós békéjének, biztonságának jelentőségére. mm felnő Európáért „A nukleáris fenyegetés csökkentésére irányuló nemzetközi erőfeszítések alapját az atomsorompő-rendszer adja. A nukleáris fegyverrel nem rendelkező európai országoknak különösen közös érdeke az atomsorompú-szerződés megújítása és megerősítése azután, hogy érvénye 1995- ben lejár. A közepes és rövidebb hatótávolságú nukleáris eszközök és a hadászati fegyverek csökkentése nem vezethet újabb fegyverkezési sersenyhez más területen. Minden egyes ország és térség biztonsági érdekeit figyelembe kell venni“ — figyelmeztet a felhívás. A végső cél: a katonai doktrínák védelmi jellegének erősítése, olyan katonai képességek és magatartás kialakítása, amelyek nem tesznek lehetővé támadó fellépést. A védelmi jelleg erősítése olyan lépéseket is jelent, mint atom- és vegyifegyvermentes és más fegyverfajtáktól ritkított vagy megtisztított övezetek kialakítása. „Az atomfegyvermentes övezetek létrehozása és a katonai erők egymástól való szétválasztásának és eltávolításának más furmái, amelyekben az érintett országok megegyeznek, hozzájárulhatnak a távlati célhoz, Európa megszabadításához az atomháború fenyegetésétől.“ Remélhetőleg ez a dokumentum eljut minden országhoz, amelyet az európai béke és biztonság ügye érint, s ezek e felhívás szellemében sürgetik majd a genfi tárgyalások, mind a bécsi utótalálkozó eredményes folytatását. „Európa valamennyi országa, szövetségi rendszerek tagjai, semlegesek és el nem kötelezettek egyaránt felelősek a bizulom- és biztonságerőstlő intézkedések továbbfejlesztéséért a helsinki folyamat kereteiben. A cél: béke és biztonság a fegyverzetek lehető legalacsonyabb szintjén.“ A felhívás az együttműködésre, a kérdések alapos tanulmányozására és nyílt párbeszédre — összecseng a delhi hatok céljaival. És ha Földünk más-más részén egyre több ország vállalja fel a béke és biztonság, a leszerelés ösztönzésének és követelésének ügyét, akkor remélhetőleg a tárgyalóosztaloknál is hamarább jutnak dűlőre. Mert az említett két helyszínen ez ideig túl sok volt a nyitva hagyott kérdés, az egyik problémakört a másikhoz kapcsolni akaró szándék, elsősorban a NATO-országok részéről. A jóakarat és a célra —ya békére és a biztonságra — összpontosított figyelem nélkül nem lehet előrelépni. Bécsben most kellene befejezni az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentéséről tartandó tárgyalások mandátumának kialakítását és megszövegezését. Bízzunk abban, hogy a fentiekben ismerteteti felhívás hozzájárul ennek megvalósitásához.-h—
