Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-29 / 4. szám

Kijelölt, kedvező termőhelyi adottságú mezőgazdasági üzemekkel szerződést kötnek az I. és a II. osztályú sörárpa termelésére egy kötelező termelési technológia alko’mazása mellett. A mezőgazdasági üzemek a leszerződött területre olcsóbban jutnak hozzá a kívánt fajtákhoz és a növényvédő szerekhez. A tápanyagpótlás optimalizálásával és a minőség ellenőrzésével kapcsolatos vizsgálatok díjmentesek Az integrációs alapból pedig a felvásárlási árakhoz árkiegészítés jár, a kívánt minőség elérése esetén. Továbbá a gazdaságok pénzeszközökhöz jutnak táro'ókapacitások építéséhez és a betakar!-, tás utáni kezelés gépi berendezéseinek a vásárlásához.

Ebbe a kérdéscsoportba sorolható a zabpehely gyártásához szükséges mennyiségi zab termelése is. Csehországban az évi szükséglet 22 ezer tonna. Az utóbbi években ezt a mennyiséget nem sikerült kitermelni. A megoldást az ipari feldogozásra alkalmas zabfajták termelésében kell látni. Perspektivikusnak mutatkozik a kopasz zabfajták termesztése. Hozamuk azonban alig éri el a pelyvás zab hozamának 60—70 százalékát. Ezért döntő szerepet töltenek be majd a kedvezőbb felvásárlási árak. A kopasz zab hasznosítása gazdasági szempontból is előnyös, mivel feldolgozása során kisebb az energlaszükség'et, s a minősége is jobb. Az emberi táplálkozás mellett távlatilag nagy jelentősége lesz a malacok takarmányozásában is.

A GABONAFÉLÉK TERMŐKÉPESSÉGÉNEK KIHASZNÁLÁSA

A jelenlegi gabonafajtáink termőképessége aránylag nagy, s összemérhető az európai fajtákkal. Megá lapíthatjuk, hogy telies mértékben összhangban vannak a 8. ötéves tervidőszak feladataival. Igazolják ezt a tíz tonna határán mozgó átlaghozamok, amelyek már nem csupán a fajtakísérletekben, hanem kedvező évjáratok esetén a mezőgazdasági üzemek tábláin is elérhetők. Már a hetvenes évek derekától nyilvántartunk 10 tonnán felüli hektárhozamokat. Az első csúcshozamokról a Lipovái, a Vágsellyei (Šaľa) és a Moravský Krumlov-i Efsz-ből adtak számot korábban a Száva, majd később a Slavia búzafajtáknál. Az utőbbi években (1948—1985) a Várkonyi (Vrakúii) Efsz-ben a 80 hektáron termesztett Danubia fajtából 10,5 tonnát, a Nagymegyeri (Galovo) Efsz-ben a 40 hektárnyi Iris fajtából 10,15 tonnát, a Csicsói (fiicov) Efsz-ben pedig a Vala fajtából 10,03 tonnát takarítottak be hektáronként. De ma az sem számít már ritkaságnak, hogy az egész termőterületről 8—9 tonnás hektárhozamokat érnek el. Az 1984-es és 1985-ös években a nagymegyeri szövetkezetben 9,01, illetve 8,73, a Felbári (Horný Bar) Efsz-ben pedig 8,3, illetve 8,73 tonnás hozamot könyveltek el. A rekordtermést azonban csak a kukorlca- és a répatermelő körzetek legjobb termőképességrí talajain és kedvező csapadékelosztású évjáratokban érték el. A széles körű gyakorlatban a hozamok jóval gyengébbek. Jelenleg a gabonafélék termőképességét mindössze 63 százalékra használjuk ki. Mi ennek az oka? A csúcshozamok elérésének ökológiai és agrotechnikai feltételeit 1978-tól rendszeresen vizsgáltuk annak érdekében, hogy megismerjük gabonatermelésünk tartalékait. A további belterjesítés, illetve a hozamok stabilizálása szempontjából a mezőgazdasági üzemeket két csoportba sorolhatjuk.

Az első csoportban a tarta'ékok a következő tényezőkben rejlenek:

— A talaj természetes termőképességének a javításában, főleg a szerves trágyázás, a nieszezés és a herefélck nagyobb részarányú termesztése, illetve a vetésforgó elveinek betartása révén;

— az alapvető agrotechnika minőségi javításában és az agrotechnikai fegyelem betartásában, valamint a növénytermesztés ésszerű szerkezetének kialakításában;

— a megfe'eiő faj- és fajtaválasztékban;

— a tápanyagpótlás javításában. Itt olyan esetekre gondolunk, amikor az agrotechnika hiányosságait túladagolt műtrágyázással próbáliák ellensúlyozni.

A második csoportra a magasabb szintű gazdálkodás a jellemző és a tartalékuk a következő tényezőkben tapasztalhatók:

— a korszerű tápanyaguótiási rendszerek a'kalmazásában, beleértve a mikroelemek adagolását és az osztott műtrágyázás érvényesítését;

— a nagy hozamú fajták vetőmagjának minőségében;

— az ésszerű növényvédelemben, valamint a növekedésszabályozók alkalmazásában;

— az agrobiológiai ellenőrzés komplex rendszerének érvényesítésében.

A gyakorlatban nagyon nehéz felderíteni a termőképesség a'acsony fokú hasznosításának okait, mert az egyes negatív tényezők gyakran fedik egymást. Célszerűbbnek mutatkozik feltárni a csúcshozamok elérésének tényezőit. Ezeket e CSSZK viszonylatában 1978-ban vizsgáltuk A talajtípust illetően a kiemekedó hozamokat az esetek többségében a barna, illetve a fekete talajokon érték el A talajnemet Illetően a nagy hozamok leggyakrabban a vályogtalajokon fordulnak elő, az agyagtalajokon mindössze az esetek 20 százalékában. Az előveteménynek az esetek 70—80 százalékában javító hatása volt. Gabonaelő-vetemény után csúcshozamok csak akkor voltak tapasztalhatók, amikor a búza alá is trágyázták a talajt. A 7—8 tonnás átlaghozamok esetében a nitrogénműtrágya összadagja 135—158 kiló között ingadozott. Túlméretezettnek bizonyult a búza vetés előtti nitrogéntrágyázása. Az egy hektárra kijuttatott hatóanyagmennyiség meghaladta a 60 kilót. Ez elsősorban a granulált kombinált műtrágyák síéles körű alkalmazásából ered. Csak azon gazdaságokban, ahol a legnagyobb hozamokat érték el, alkalmazták az adagolt nitrogénes műtrágyázást. Ennek során a regeneráló trágyázás adagja 30—38, a hozamnövelő adagé 22—33, az őszié pedig 14—15 kiló között Ingadozott hektáronként (hatóanyagban számítva). Az általában elért 4,4 tonnás hozamoknál hasonló mennyiségű nitrogénműtrágyát alkalmaztak, mint a 7,4 tonnás termésnél. Fejtrágyázást a tenyészidő későbbi Időpontjában ezen esetekben nem alkalmaztak, csupán nagy adagú nitrogénműtrágyát a tenyészidő kezdetén juttattak ki.

A kiemelkedő és a közepes hozamok között jelentős különbségek mutatkoztak a termesztési technológiában a következő mutatók tekintetében:

— a vetés e'ötti szántás időbeni elvégzésében. Ott, ahol nagy hozamokat értek el, a szántást 20—24 nappal, a közepes termés esetében pedig 13 nappal a vetés előtt végezték el;

— a vetőmag minőségében;

— a talaj jobb magnéziumellátásában;

— a talaj kedvezőbb kémhatásában; a csúcshozamoknál 6,8, a közepeseknél pedig 5,7 pH-értékű kémhatása volt a talajnak;

— a nitrogénműtrágya ésszerű elosztásában;

— a komplex vegyszeres növényvédelemben és a növekedésszabályozók alkalmazásában.

A többi agrotechnikai tényező — beleértve a fajta kiválasztását, továbbá a vezelés időpontját és a vetőmag menynyiségót — egyformán érvényesül. A nagy és az átlagos hozamok esetében egyaránt nagyobb mennyiségű vetőmagot alkalmaztak a Javasolt mennyiségnél vagy a külföldön alkalmazottnál. Az agrotechnikának állandó gyenge pontja a vetés előtti talaj-előkészítés és a növényállomány beáVítása. Példa erre az egyedszám jelentős, 25 százalékos csökenóse a kelés időszakában. Megáílapitotték, hogy a kelési arany minden egyszázalékos csökkenése hektáronként 25 kilóval csökkenti, a hozamokat. A 7—8 tonnás átlaghozamok esetében tavasszal az egyedszám elérte a 420—460 növényt négyzetméterenként.

A nagy hozamok elérésének Igen fontos előfeltétele a gyomnövények, a betegségek és a kártevők megjelenésének ellenőrzése. A nagy hozamokat elérő gazdaságokban a tökéletes növényvédelem me'lett növekedésszabályozókat — pl. Retacelt (CCC) — Is alkalmaztak kisebb mennyiségben s gyakran kétszeri adagolásban. A CCC egyenletesebbé tette a bokrosodást, serkentette a kalászok és a virágok képződését, végezetül pedig gátolta a szár növekedését. A 8 tonnán felüli hektárhozamokat olyan agrotechnikai alkalmazása esetén érték el, amelynek során ésszerűen kombinálták a gyomirtó szerek, a gombaölő szerek és a növekedésszabályozók kijuttatását. A gyomirtás terén a legjobban érvényesültek az ellenálló gyomok, a rendszeresen előforduló kétszikű (tavaszi) gyomok ellen alkalmazóit készítmények. Ä vizsgált gazdaságokban a gyomirtó szereknek az egyharmadát az eľenálló gyomok ellen, kétharmadát pedig a kétszikű gyomok ellen alkalmazták. A gombaölő szereket felefele arányban a szárbetegségelr, valamint a levél- és a kalászbetegségek ellen alkalmazták. A 7 tonnás hozamok esetében nem használták az említett hármas kombinációt .inkább csak a herbicld-fungicid vagy a herbicíd és a növedékszabályozó kombinációját alkalmazták. A gyenge, 4,4 tonnás hozamoknál az alacsony színvonalú növényvédelemnek volt meghatározó szerepe.

A KORSZERŰ AGROTCHNIKA ÉRTELMEZÉSE

Gabonafélékből a nagy hozamok olyan termelési rendszerek alkalmazásával érhetők el, amelyek figyelembe veszik az adott faj, illetve fajta igényeit, s optimális feltételeket teremtenek növekedésükhöz, fejlődésükhöz, valamint a hozamnnvelő tényezők a'aknlásához. A termelési folyamatba azonban beleszól az időjárás Is, amely jelentősen befolyásolhatja a hozamok alakulását. Becslések szerint az időjárás hatása 10 — 15 százalékos hozamingadozást Idézhet elő. A legújabb tudományos-műszaki ismeretek azonban lehetővé teszik az időjárás kedvezőtlen hatásának bizonyos mértékű mérséklését. Ehhez ismernünk kell a bioléglal és a gazdasági hozam alakulásának törvényszerűségeit, valamint az Időjárás hatását a hozamok és a minőség alakulására.

A hozamképző folyamatok megismeréséhez vizsgálnunk kell a tenyészidő folyamán a hozamnövelő tényezőket, s ezeket összehasonlítjuk az adott fajtára jellemző optimális értékekkel. Ezen ismeretek birtokában agrotechnikai és agrokémiai Intézkedéseket hajthatunk végre az optimális szint megközelítése érdekében. A gabonafélék gazdasági hozamát három alapvető elem képezi: az egységnyi területre jutó kalászok száma, a kalászonként! magszám, az 1000 mag tömege. A hozamképző elemek a fejlődés folyamán fokozatosan alakulnak, s szorosan egymásra kapcsolódnak. Leegyszerűsítve a következő folyamatok mennek végbe:

A talajba juttatott vetőmagból bizonyos számú növény kel ki. Az egyedszámot az áttele'és során a kedveződen időjárási tényezők, a betegségek, a kártevők és a gyomnövények előfordulása, valamint a növényzetben végrehajtott mechanikai és vegyszeres beavatkozások csökkentik. A bokrosodás szakaszában kifejlődött hajtásokon nem minden esetben képződnek kalászok. A vegetatív fejlődésről a generatív fejlődésre való átmeneti szakaszban differenciálódnak a kalászok, amelyeken tovább differenciálódnak a kalászkák és a virágok. így ezek meghatározzák az elérhető kalászonként! magszámot. Nem minden virágbél képződik azonban mag. Közülük több elszárad, vagy terméketlen marad. A formálódó generatív szervekmindössze 20—40 százalékában képződnek kalászkák a tápanyagellátástől, a nedvességtartalomtól és az időjárás alakulásától függően. A magok tömegét a fajta, a magképződés szakaszában uralkodó időjárás (szárazság, talajcserepesedés) és a levél-, illetve kalászbetegségek előfordulása határozza meg

Az egyes hozamképző tényezőknek Időbeni elrendezése és kölcsönhatása bizonyos mértékben lehetővé teszi a hozamképző folyamatok önszabályozását. Például az Igen sűrű növényzetben az egyes növények gyengén bokrosodnak. Ritka növényzetben viszont több kalász, kalászonként pedig több mag képződik. Kevés kalász esetén nagyobb kalászkák képződnek. E folyamatok ismeretében éppen a növény kompenzációs képességét terelhetjük optimális irányba. A hozamképző elemek optimális alakulását alapjában kétféleképpen befolyásolhatjuk: egyrészt a hozamképző elemek képződésének serkentésével, másrészt pedig a hozamképző elemek csökkenésének megakadályozásával. Ezen törvényszerűségeknek, a kritikus fejlődési szakaszoknak, valamint a hozamképzö folyamatokat befolyásoló tényezőknek az ismeretén alapszik a korszerű gabonatermelési agrotechnika. Viszont ahhoz, hogy a hozamok alakulását befolyásolhassuk, s kiküszöbölhessük az időjárás, s egyéb tényezők kedvezőtlen hatását, megfelelő ellenőrzési rendszerre van szükségünk.

BIOLÓGIAI ELLENŐRZÉS

'A biológiai ellenőrzés rendszere lényegéből adódóan hatékgny eszköze lehet a legújabb tudományos ismereteken alapuló korszerű agrotechnika bevezetésének. A biológiai ellenőrzéshez hozzátartozik a hozamokat közvetett módon csökkentő tényezőknek ,— például a gyomnövények a betegségek és a kártevők elterjedésének — a megfigyelése. E tényezők helyes meghatározása, a kártételük mértékének az Ismerete lehetővé teszi a hatékony intézkedések bevezetését úgy, hogy ezek csökkentsék a kártétel mértékét. A növényvédelmi intézkedéseket komplex módon Is Integráltan kell alkalmazni. ami végső soron maga után vonja a növényvédő szerek ésszerű kihasználását is. A biológiai e'lenőrzési rendszer keretében tehát a növényvédelem minőségileg magasabb szintre emelkedik. Ehhez persze alapos makrofenoiógiai (az egyes növekedési szakaszok) és mikrofenolőgial (a tenyészcsúcs képződésének szakaszai) Ismeretek Is szükségesek. Az említett módszerek alkalmazása hatékonyabbá teszi az agrotechnikai és agrokémiai intézkedéseket is, mert ezek optimális határidőben végezhetők el.

A biológiái el'enörzés rendszere az Indító, a folyamatos és a záré ellenőrzésből tevődik össze. Az ellenőrzés megköveteli az alapvető termelési és ökológiai adatok nyilvántartását, az adott fajta termesztési technológiájának tervét, az indító, folyamatos és záró el’enörzés adatait, valamint az ezekből eredő intézkedésekről szóló feljegyzéseket. Ezen túlmenően az időjárás alakulását is figyelemmel kell kísérni. A nýilvántartás céljaira tervezték meg az „agronómus technológiai jegyzetfüzetét“. valamint a főbb növénykultúrák táblák szerinti technológiai lapjait, amelyek lehetővé teszik:

— táblára adaptáltan kidolgozni az adott faj, illetve faita termesztési technológiájának tervét a korszerű agrotechnika és az adott növény hasznosítási módjának elvei alapján;

— az agrobiológiai ellenőrzés során a hozamképzö folyamatokkal kapcsolatos adatok nyilvántartását.

A technológiai lapok ezen túlrríbnően fontos kiinduló anyagot képeznek egyéb fontos értékelő adatok összeállításához Egyben lehetővé teszik az egyes agrotechnikai intézkedések hozamokra gyakorolt hatásának vizsgálatát. A technológiai lapok adatai, s ezáltal az egész termelési folyamat mikroszámítógépek segítségével is feldolgozható. Lényegében ez jelenti az átmenetet a növénytermesztés automatizált irányítási rendszereire

A gabonafélék agrotechnikájának indító ellenőrzése a következő adatok megál'apítására iránvnl:

— a vetőmag minőségének a vizsgálatára;

— a talaj tápanyagháztartásának a megállapítására;

— a szántás és a vetés előtti talaj-előkészítés minőségének ellenőrzése.

A folyamatos ellenőrzés során a következüket vizsgálják:

— a makro- és mlkrofenológiat módszerek segítségével a növényzet növekedését és fejlődését;

— az egyes kritikus fejlődési szakaszokban a növényzet állapotát.

A záró ellenőrzés az alábbi adatokat tartalmazza:

— a termés- és a hozambecslést;

— a felvásárolt termények minőségi értékelését (a gabona és a vetőmag minősége, valamint ezek szabvány szerinti átértékelése).

A TERMELÉSI RENDSZEREK SZEREPE A GABONAFÉLÉK NAGY HOZAMAINAK ELÉRÉSÉBEN

Az egyes növénykultúrák maximális hozamainak az elérésé érdekében — elfogadható önkönltségek mellett és figyelembe véve a gazdasági és környezetvédelmi szempontokat — a fej* lett mezőgazdasággal rendelkező országokban egyre nagyobb' méretekben alkalmazzák a termelési rendszereket. A termelési rendszerek a korszerű nagyüzemi növénytermesztés keretében lehetővé teszik: a tudományos-műszaki haladás Ismereteinek komplex módon történő alkalmazását, az anyagi és technikai eszközök ésszerű és gazdaságos kihasználását, az emberek tudatos tevékenységét.

A rendszergazdák a taggazdaságok számára biztosítják: a biológiai anyagot (fajta, vetőmag), a gépi eszközök komplex rendszerét, a gépek üzeme löké pességét, a dolgozók szakképzettségének növekedését, a termelési technológia és a betakarítás utáni kezelés tervét, kívánság szerint a mezőgazdasági üzem körzetesttési javaslatának a kidolgozását anyagi és műszaki szempontból egyaránt a műtrágyázás és a vegyszerezés elvégzését. Továbbá ellenőrzik a javasolt termesztési technológia betartását, s az agrobiológiai ellenőrzés segítségével vizsgálják a növényzet állapotát, s menet közben megoldják a felmerülő problémákat. Végezetül értékelik az elért termelési és gazdasági eredményeket.

AZ ĎSZI BÚZA TERMELÉSI RENDSZEREINEK

Áttekintése

A fejlett európai országok mezőgazdasági kutatásában és gyakorlatában olyan ismeretanyag gyűlt össze, amely a termelési rendszerek keretében komplex módon alkalmazva lehetővé teszi az Igen nagy, 8—10 tonnás hektárhozamok elérését. Az egyes országokban és termelési körzetekben ezeket az ismereteket az előre kidolgozott tervek alapján alkalmazzák a legnagyobb hozamokért indított versenyek keretében (a tíztonnások klubjai). Azon feltételeket, amelyek között a rekordhozamokat elérték, részletesen elemzik, s ennek alapján felújítják a csúcstechnológiákat. Említést érdemel, hogy az egyes országokban a csúcshozamokat ismételten csak bizonyos talaj- és ökológiai adottságok között érik el Hazánkban például rekordhozamot a kukorica- és a répatermelő körzetek legprodukttvabb vidékein könyvelhettük el

A vizsgálatokból kiderült, hogy a nagy hozamok elérésének alapvető előfeltétele a jó talajerő, a talaj gazdag tápanyagkészlete és kedvező vízháztartása. Éppen a rekordhozamok elérése során bizonyosodott be, mennyire meghatározó tényező a vízhiány. A nitrogéndús műtrágyázás az osztott tápanyagpótláson alapszik, amely határozott mértékben befolyásolja a hozamképződés folyamatait. A hazai műtrágyázást rendszerünkben a nitrogéntrágyázás egyes adagjait a hozamképző folyamatra gyakorolt hatása szerint neveztük el. Az őszi gabonafélék esetében a nitrogén-műtrágyázást: (a vetés előtti) alapműtrágyázásra. (tavasszal a növényzet felfi)ítása során) regeneráló trágyázásra, (a bokrosodás és a kalász generatív formálódása idején) hozamnövető trágyázásra, (kalászolás és a virágzás idején) minőségjavító trágyázásra osztjuk.

Ha a hazai nitrogén-műtrágyázásl rendszerünket a külföldi rendszerekkel hasonlítjuk össze, akkor a legnagyobb különbséget a vetés előtti trágyázásban tapasztalhatjuk, Míg hazánkban az őszi vetés előtti nitrogénműtrágya adagja túlzottan nagy addig a többi országban az őszi nitrogéntrágyázást az esetek többségében teljesen kihagyják. A regeneráló trágyázás során közepes — hektáronként 30—50 kg — vagy nagy —' 80—100 — nitrogénadagokat alkalmaznak. Hazánkban a regeneráló trágyázás adagját több tényező alapján határozzuk meg. Objektív mutatónak tekinthető a talaj nttrogéntartalma. Továbbá figyelembe vesszük a növényzet állapotát, sűrűséget és fejlődési fokát, valamint a tavaszi vegetáció felújításának időpontját. A szubjektív értékelésnél az előveteményt, valamint az őszt és a téli Időjárás alakulását vesszük alapul. Я korai kitavaszodás esetén ajánlatos a regeneráló trágyázást két adagban elvégezni, s a második adagot cseppfolyós műtrágya formájában (DAM 390) a gyomirtó és a gombaolő szerekkel, esetleg a CCC-vel. illetve Retacellel együtt kijuttatni. A szi'árd trágyák közül a salétromok váltak be a legjobban.

Az őszi gazonafélék hozamnövelő trágyázásakor — amelyet a bokrosodás szakaszának a vége felé végzünk el —[ levélelemzés segítségével aránylag pontosan megállapíthattuk a nitrogén szükségletét Dr Baler módszertanát alkalmazzuk, amely az egyes tápanyagok arányát Is figyelembe veszt. A korrekciókat az elővetemény, a szerves trágyázás, a növény-