Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-29 / 4. szám
i 1988. január 29. SZABAD FÖLDMŰVES 13 zakeretek nem teszik lehetővé a gyorsabb ütemű felújítást, így a rendelkezésre álló anyagi javakai ésszerűen hasznosítva kell olyan feltételeket teremteni, amelyek elősegítik a piaci igények folyamatos és nagyobb fokú kielégítését A Tőketerebesi Cukorgyár teljes korszerűsítése mellett az elmúlt idényt megelőzően a Trenčianska Teplá-i és a Slädkovičovói Cukorgyár műszaki bázisát igyekeztek felújítani a rendelkezésre álló eszközök ésszerű hasznosításéval. Az elkövetkező időszakban is több helyütt fogják korszerűsíteni a technológiai berendezéseket és gépsorokat, így például a Dunaszerdahelyi Cukorgyárban. Az egyes cukorgyárak képviselőivel való alapos elemzések rámutattak a hiányosságok legfőb okaira. Az ágazat vezetői mindenekelőtt a termelokedv növelését, vagyis a nélkülözhetetlen alapanyag-mennyiség biztosítását tartják elsődleges feladatuknak. Ezért az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma az idei (198B-as) évre új intézkedéseket hozott a cukorrépa-termelés fellendítése érdekében. Korábban már beszámoltunk az említett intézkedésekről, ezért most csak tömören vázoljuk a legfontosabb változásokat. A cukortartalom szerinti árdifferenciálás mellett elsősorban a korszerű - termeléshez szükséges gépek megvásárlásához nyújtan-Az egészséges táplálkozás korszerű követelményeit figyelembe véve ajánlatos lenne csökkenteni átlagos cukorfogyasztásunkat, ám az utóbbi időszakban végzett felmérések ennek ellenkezőjéről tanúskodnak. A gasztronómiai szakemberek véleménye szerint a magas energiatartalmú élelmiszerek közül elsősorban a cukor szükségesnél nagyobb mértékű fogyasztása okoz jelentős egészségügyi problémákat. Az egy főre jutó átlagos cukorfogyasztás fokozatos növekedése, s a jelentős piaci igények folyamatos kielégítése egyre nehezebb helyzet elé állítja az édesipar képviselőit. A népgazdasági feladatok maradéktalan teljesítését Kropitz Károly mérnök a tröszt képviseletében elmondotta, hogy az előirányzott cukorrépa-felvásárlási tervet — szlovákiai viszonylatban — mindössze 77,3 százalékra tudták teljesíteni. Ez a hiány természetesen rányomta bélyegét a mögöttünk levő főidényben elért eredményekre. A cukorgyárak termelőkörzeteiben elért gyenge Felvásárlási eredmények azt mutatják, hogy sehol sem sikerült az előirányzott mennyiséget teljes mértékben biztosítani. A trnavai Peter Jilemnický Cukorgyár körzetében érték el viszonylag a legjobb erdmányeket, ahol 94,7 százalékra teljesítették a felvásárlás tervét. Leginkább a Suranyl és a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Cukorgyár körzetében maradtak adósak a mezőgazdasági üzemek, mivel csak a tervezett menynyiség 58, Illetve 64 százalékát tudták a feldolgozók rendelkezésére bocsátanL Felmerülhet a kérdés, hogy mi okozta a Jelentős alapanyaghiányt, s miként lehetne a jövőben elkerülni az ilyen kedvezőtlen helyzet kialakulását? Arról már több ízben beszámoltunk, hogy az egységes földműves-szövetkezetek és az állami gazdaságok nagy része — néhány kivételtől eltekintve — igyekszik megszabadulni a cukorrépa-termelés terhétől, s inkább a jóval jövedelmezőbb gabonatermesztést helyezi előtérbe. A korábbi termelésösztönző intézkedések, sajnos, nem bizonyultak megfelelően hatékonyaknak. Évek óta problémát okoz a jó minőségű vetőmag beszerzése. A növénytermesztési szakemberek véleménye szerint elsősorban a csírázőképesség növelésével lehetne jobb gazdasági eredményeket elérni. Ez természetesen csak egy tényező a sok közül, mivel az agrotechszámos tényező akadályozza. Lapunk hasábjain is rendszeresen foglalkozunk a jelenlegi kedvezőtlen helyzettel, s igyekszünk rámutatni a szervezési, technológiai és belkereskedelmi hiányosságokra. Tesszük ezt annak reményében, hogy a hibák feltárása hozzájárul az előrelépést gátló nehézségek és bajok orvoslásához Hagyományainknak megfelelően a cukorrépa-feldolgozási idény befejeztével felkerestük az Édesipari Tröszt vezérigazgatóságát, hogy tájékoztatást kapjunk az elért eredményekről, s betekintést nyerjünk a felmerült hiányosságokba és gondokba. . A feldolgozási idény átlagosan 78 napig tartott. Három cukorgyárban — Trnavän, Trenčianska Teplában és Seredben — január első hetében fejeződött be a cukorrépa feldolgozása. A leggyorsabban — hatvan nap alatt — a rimaszombatiak dolgozták fel a mezőgazdasági üzemekből száHftott cukorrépát, míg az idény a trnavai Peter Jilemnický Cukorgyárban bizonyult a leghosszabbnak, ahol kilencven napig tartott. Az Édesipari Tröszt vezérigazgatósága minden feldolgozási Idényt követően összegezi az eredményeket, s valamennyi cukorgyár képviselőivel részletesen elemzi a kialakult helyzetet. Ennek során megkülönböztetett figyelmet fordít a technológiai fegyelem betartásának értékelésére, a feltárt hibákból való tanulságlevonásra. A cukorgyártásban a minőségfejlesztés legfőbb követelménye az egységnyi alapanyagból való cukormenynyiség növelése, illetve a veszteség arányának csökkentése. A kedvezőtlen jövedelmezőségi mérleg javítása céjából az utóbbi időszakban főleg az ésszerűbb energlahasznosftás területére összpontosították figyelmüket az ágazat vezetői. Számos olyan intézkedést foganatosítottak, amely az energiaigényesség csökkentését, Illetve a hatékonyabb felhasználást szorgalmazta. A műszaki bázis korszerűsítése a legtöbb cukorgyárban nehézségekbe ütközik, mert szűkösnek bizonyulnak az anyagi keretek. Az elhasználódott gépsorok és berendezések cseréje, illetve felújítása jelentős kiadásokat igényel. Sajnos, a technológiai berendezések nagy részét a tőkés országokból kell importálni, s ez alaposan megnehezíti a korszerűsítési elképzelések megvalósítását. A szűkös devinlkal határidők következetes betartása mellett például a növényvédelmi módszerek korszerűsítése, valamint a legújabb gépek alkalmazása is jelentős mértékben fokozhatná a szerény jövedelmezőséget. Az elmúlt főidényben a felvásárolt cukorrépa minősége általában megfelelőnek bizonyult, de a területi különbségek ismét jelentkeztek. Az átlagos cukortartalom 15,38 százalékos volt a felvásárláskor. Ezen a téren a legjobb eredményt a Nyitral (Nitra) Cukorgyár termelőkörzetének mezőgazdasági üzemeiben könyvelhették el (15,84); míg a leggyengébb eredmény (14,65) a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda 1 Cukorgyár termesztőinek a számlájára írható. Szlovákia tíz cukorgyárában összesen 1 millió 568 ezer 87 tonna alapanyagot dolgoztak fel, ami az előirányzott terv 8J százalékának felel meg. A cukorkitermelés adatai Is ennek megfelelően alakultak. A répa cukortartalma a feldolgozás során átlagosan 14,86 százalékos volt, ami a tavalyi eredményekhez viszonyítva 0,2 százalékos javulást mutat. A cukorgyárak október hatodikén rajtoltak, csak a tőketerebesiek (Trebišov) kezdték két héttel később a feldolgozást. A napi feldolgozókapacitás átlagos eredményeit tekintve megállapíthatjuk, hogy hal cukorgyárban: Trenčianska Teplában, Nyitrán, Seredben, Tökaterabesen, Rimaszombatban és Sládkovičnvóban sikerült a normát túlteljelteni. Ennek ellenére szlovákjai viszonylatban csak 96,5 százalékra tudták teljesíteni a napi feldolgozókapacitás előirányzott tervét, mert a Dunaszerdahelyi, Oroszka! (Pohronský Ruskov), Trnava és Suranyl Cukorgyárban ezen a téren alaposan elmaradtak a várakozástól. > dó jelentős anyagi támogatástól várják a szakemberek a helyzet javulását. A cukorrépa termelés ütemének fellendítését szolgáló Intézkedések minden bizonnyal hozzájárulnak a legnagyobb problémák mielőbbi megoldásához: a vetőterület és az átlagos terméshozam növeléséhez, az elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű alapanyag folyamatos biztosításához. A termelői érdekeltség fokozása előfeltétel a népgazdasági feladatok teljesítésének. Hiába ugyanis a cukorgyárak ' műszaki-anyagi bázisának a felújítása, korszerűsítése, ha nem lesz elegendő feldolgozásra szánt cukorrépa-mennyiség. A termelők ösztönzése remélhetőleg elősegíti a korábban tapasztalt terméshozam- és cukortartalom-ingadozások mérséklődését. Az Édesipari Tröszt vezérigazgatóságának képviselői arra a kérdésünkre, hogy a tavalyi hozzávetőlegesen húsz százalékos alapanyag-hiánynak nem lesznek-e kedvezőtlen belkereskedelmi következményei, egyértelműen nemmel válaszoltak. A tervezettnél kisebb mértékű tervteljesítésből származó hiány pótlására a cseh országrészekből elegendő menynyiségű cukor kerül a szlovákiai belkereskedelmi áruhálózatba, így az ilyen jellegű gondoknak nem volna szabad felmerülniük. A MÉM cukorrépa-termelést szorgalmazó új Intézkedéseit különösen a cukorgyárak anyagbeszerzői fogadták örömmel. Élve a kínálkozó lehetőségekkel, az utólagos szerződéskötések során több mint 27 ezer tonna cukorrépa szállításáról egyeztek meg a mezőgazdasági üzemek képviselőivel a gyárak alapanyag-beszerzői, s így lényegesen javultak a jövő idényre vonatkozó kilátásaik. A túlzott optimizmustól viszont óvakodni kell, mert a Dunrszerdahelyl, Komáromi (Komárno), Érsekújvári (Nové Zámky) és Rimaszombati járás mezőgazdasági üzemelnek jelentős részében a hosszú távú szerződések felbontását szorgalmazzák. Remélhetőleg az új intézkedések nyújtotta előnyök jobb belátásra bírják a cukorrépa-termeléstől ódzkodó mezőgazdasági szakembereket. (A szerző illusztrációs felvételei) BÁRDOS GYULA' JEGYZET Vagy két évvel ezelőtt lógó orral vették tudomásul a bratislavai autósok, hogy tsrnét felszámoltak egyet a belváros amúgy is kevés parkolóhelye közül. A Szárazvámra /Suché mf)!oj nyíló bejárata elé kirakták a „Behaitant tilos“ táblát, a Széplak /Obohndná) és a Posta /Poštová I utca fel ól pedig szemet bántó kék színűre mázolt hullámlemez-kerítéssel vették körül, amely mögött hamarosan titokzatos döngés-csaltogás-fűrás-kalapálás kezdődött. A titok persze nem maradt sokáig titok: csakhamar ktakasztottak egy szép fehér táblát, amely ország-világ tudtára adta, hogy itt épül a bratislavai Fórum Szálló. Annak rendje és módja .szerint rajta volt még a beruházó, a kivitelező cég neve, sót még az építkezés főmérnökéé is. Legalul pedig, az utolsó két sorban az építkezés megkezdésének, illetve az épület tervezett átadásának időpontja. Erre kérném, egy ktssé jobban figyeljenek oda: 1987. január 5. és 1988. december 21. Mivel elég sűrűn járok arrafelé, elkezdtem figyelni az emberek arcát, miután elolvasták a tábla utolsó két * sorát. Nos, kérem, egybehangzóan állíthatom, hogy ezekről a közömbös, örökké siető városi emberekről, akik rezzenéstelenül el tudnak menni szinte minden mellett, ami körülöttük történik — egy pillanatra lehullott a kőálaro. Ha csak egy meglepett szemöldökfelhúzás erejéig ts, de csaknem mindenki reagált valamiképpen. Nem is szólva azokról, akik mondjuk a barátjukkal vagy a kollégáikkal álltak meg a tábla előtt: ezek vagy rögvest élénk diskurzusba kezdtek, vagy — mondjuk ki nyíltan — egy főt derültek. Szó se róla: még ez utóbbi esetben ts meg tudtam érteni őket. Sőt, ha nagyon őszinte akarok lenni: ekkor tudtam csak megérteni őket igazán. Mert nyilván nemcsak én olvasom fártamban-keltemben a város számtalan építkezésén kifüggesztett hasonló táblákat, amelyek közül néhányon már nemcsak az átadás évét, hanem az évtizedét ts átfestették. S ha véletlenül még az eredeti dátum szerepel rajta, az sem jelent semmit: majd átfestik akkor, ha elérkezik az a nap. Mert hogy nem készül, nem készülhet el akkorra, azt a vak is látja. Három-négy év alatt felépítendő áruház, üzletközpont, kórház vagy bármi más így épül sokszor hat-hétnyolc, vagy éppenséggel tíz évig, miközben az építkezésen olykor hetekig egy lelket sem látni: kihalt és idillien csendes az egész Érthető hát, hogy az emberek jelkapták a fejüket: micsodaaa?l Mit akarnak itt nekünk bemesélni? Hogy nem egészen két év alatt felépítenek és komplett, kulcsrakészen átadnak egy isten tudja hány emeletes luxusszállodát, egy Hotel Fórumot? Nálunk, ahol már annyiszor becsaptak bennünket a határidőkkel? Lásd csak legutóbb a Sztráda Áruházát, amelyet „karácsonyi ajándéknak" szánták a lakosság számára aztán csak decemberben négyszer /1) halasztották el a megnyitását... No nem, ilyen nincs; ez csak valami félreértés lehet. Majd holnap kijavítják, legkevesebb nyolcvankilencre, de valószínűbb, hogy kilencvennyolcra. A táblát azonban nem javították ki. Más dolgok történtek helyette. Például az, hogy — félelmetesen rövid Idő elteltével — egyszer csak kibukkant a ronda kék bádogjai felett az épülő szálloda szürke betonmasszivuma. Az állandó kopácsolás, zakatolás, csikorgás testet öltött, és ettől kezdve láthatta, aki akarta, hogy itt — DOLGOZNAK. Így, csupa nagybetűvel. Márpedig sokan akarták iátni ezt a hihetetlen jelenséget, ezt a csodát: a trolira várakozó emberek csapatosan bámulták az aluljáró bejárata fölötti kis teraszról, mint valami kilátóról. S ha másnap megint arrafelé vetődtek, láthatták, hogy az épület ismét magasodott valamicskét. TegnaptólI És akármikor néztek fel a két hatalmas Potain toronydarura, azok izmos drótkötelein mindig ott htmbálódzott a folyékony betont tartalmazó, alul kúpszerüen elkeskenyedő fémtartály vagy egy épületelem, amelyet méltóságteljes ívben illesztettek a helyére. (A hatást csak fokozta, hogy áll a közelben — légvonalban alig kétszáz méterre, az Üf Színpad épülete mellett — egy harmadik, ugyanilyen toronydaru. Azon az egyetlen változás, ami hónapok óta felfedezhető, hogy sötétedéskor meggyújtfák a csúcsán a piros lámpát.) Körülbelül ekkor merülhetett fel az emberekben először, hogy az az ezerkilencszáznyolcvannyolc december huszonegyedikéi dátum — nem is olyan képtelenség. ÍGY nem. Hogy folyamatos munkával, jó szervezéssel, a munkaidő minden percének kihasználásával igenis lehet építeni egy Fórum Szállót — vagy bármi hasonlót, mondjuk egy harminc tantermes Iskolát — huszonhárom hónap alatti És nem okvetlenül azért, mert — most már mondjuk el ezt ts — a Fórumot történetesen a párizsi CBC Illetve a belgrádi Montinvest vállalat építi. Mert nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy ha valamit í g у építenek — az korszerű, dinamikus, a mai igényeknek megfelelő építkezés, csinálja bár török, tatár, szerb, oláh vagy hottentotta. Ha pedig valami olyan csigalassúsággal halad előre, mint a bratislavai építkezések túlnyomó többsége — az lassú, elavult, korszerűtlen, legyen megint bárki a beruházó és a kivitelező. Meglehetősen szomorú tanulság ez ránk nézbe, de le kell vonnunk. Már csak azért is. mert hogy ez valóban így van, arról az aluljáró bejáratának párkányán könyöklő emberek Immár több mint egy éve nap mint nap a saját szemükkel győződhetnek meg. VASS GYULA' Építkezünk, épí I KIÚTKERESÉS
