Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-29 / 4. szám

get sűrűsége, uz erős szálak száma és a növényzet egészségi állapota szerint végezzük. A hozamnövelö trágyázásra rendszerint cseppfolyós műtrágyákat alkalmazunk. A műtrágyával együtt szükség esetéu növényszabályozókat Is kijuttathatunk. Néhány külföldi termelési rendszer keretében (például Belgiumban 1 igen nagy adagú — 80 kg nitrogén — hozamnöveló trágyázást alkalmaznak. A többi termelési rendszerben az adagok közepesek. Mivel az Ilyen nagy adagok egyszeri kijuttatásának hatékonysága megkérdőjelezhető, néhány termelési rendszerben ezt Is kétszerre juttatják ki. Ennél is rendszerint cseppfolyós műtrágyát használnak, kis mennyiségű növekedésszabályozóval kombinálva. A termelési technológiák többségében a növekedósszabályozó szerek, de főleg a CCC alkalmazása nélkülözhetetlen része a belterjesftési Intézkedéseknek, mert egyrészt növelik a Uozamképző elemek szintjét, másrészt javítják a nitrogén-műtrágyázás hatékonyságát A minőségnövelő levéltrágyázás során — a kalászbaszökés előtti, a kalászbaszökés vagy a virágzás szakaszában — úgyszólván valamennyi termelési rendszerben nagy adagú nitrogénműtrágyát alkalmaznak. A hazai gyakorlatban ezt a levéltrágyázást csak elvétve alkalmazzák, aránylag kis, mindössze 10—15 kilogrammos hektáronkénti adagokban Ennek tudható be gyakran a mag kis térfogattömege, kisebb sikértartalma, a takarmánybúzáknál pedig az alacsony fehérjetartalom. Kitűnik, hogy ezáltal csak csekély mértékben serkentjük az 1000 mug tömegének alakulását. Szükséges azonban megjegyezni, hogy ennek a fejtrágyézásnak ' f amelyhez kizárólag szilárd műtrágyát, főleg mészsalétromot használunk) hatékonyságát a talajnedvesség-tartalom határozza meg. További előfeltétele a növényzet (6 egészségi állapota, esetleg a levél- és a kalászbetegségek elleni egyidejű védekezés.

A termelési rendszerek többségére jellemző, bogy a levéltrágyázás segítségével az összes hozamnövelö elemet támogatják. A hazai termelési rendszereinkben túlzottan erősítjük a növényzet sűrűségét, s csak kis mértékben serkentjük a magvak képződését.

NÖVEKEDÉSSZABALYOZÓK AZ INTENZfV GABONATERMELÉSBEN

Az összes csúcstechnológiában egyre nagyobb szerepet töltenek be a növekedésszabályozók, leggyakrabban klormequat (CCC) vagy ethephon (СЕРА) formájában, Illetve a kettő kombinációjában. Ezeket a szereket az új búzafajták esetében már nem a szárnövekedés gátlására, a megdőléssel szembeni ellenállás fokozására alkalmazzák, hanem a hozantképző folyamatok szabályozására. A haza! tudományos kutatás több lehetőséget tárt fel, hogyan lehet ezeket az anyagokat á korszerű agrotechnikában felhasználni. A hazai gyakorlatban széles körben alkalmazzák kora tavassszal — hektáronként 2 literes adagban — a Retacelt, főleg a közepes és a ritkább növényzetű őszi gabonafélék bokrosodásának a serkentésére. Hatására a bokrosodás 30—50 százalékkal nő. Jó tápanyagellátás, s kedvező időjárás esetén a kalászok száma Is növekszik.

A kalászok termőképességét kedvezően befolyásolja a kisebb adagban kijuttatott CCC a bokrosodás szakaszának vége felé, vagy a szárbaszökés kezdetén alkalmazva. A szer lassítja a tenyészcsúcs differenciálódását, s ennek következtében több kalászka és virág képződhet. De ebben az esetben is a kalász termőképessége nagyban az időjárás kedvező vagy kedvezőtlen alakulásától függ. Sok függ azoptknálls tápanyagéig látástól és a betegségek elleni védelemtől is.

A hazai termelési rendszereinkben nem terjedt el olyan mértékben a növekedészabályozók alkalmazása a szárbaszökés szakaszában, mint a külföldi termelési rendszerekben. Félünk a szermaradványok előfordulásától, főleg e szerek későbbi alkalmazása esetén. A szárbaszökés szakaszában elsősorban а СЕРЛ alapanyagú szerek (Camposan, Flordimex vagy а СЕРА és a CCC kombinációja) alkalmazásával próbálkozunk. A kisebb CCC-rőszarányú készítmények, mint például a Betacel super, a Phynazol vagy a Terpal a szárbaszökés szakaszában kijutva ugyancsak alkalmasak a sűrű növényzet megdőléssel szembeni védelmiére. Ez főleg akkor Indokolt, amikor nem végeztük el a bokrosodás szakaszában a Retaceles kezelést.

Újszerű megoldás a növekedésszabályozók őszi alkalmazása, amely főleg az őszi árpánál nagyon hatékonynak bizonyult. Tekintettel arra, hogy az őszi árpa kevésbé érzékeny a rövid napra és rövldebb a Jarovlzációs időszaka is, az ősz folyamán gyorsabban fejlődik, s így átléphet a generatív fejlődési szakaszba. Ezáltal pedig fokozódik a fagykár veszélye Október 15-ig elvégzett Retaceles kezeléssel hektáronként 2—3 literes adagban megakadályozható az árpa túlfejlődése. A kezelés hatására lelassul a fejlődés, fokozódik a bokrosodás. Jobban fejlődik a gyökérzet, harmonlkusabbá válik a tápanyagfelvétel, vagyis optimalizálődlk a növényzet állapota az áttelelésre. Az őszi árpa hozama hektáronként 300 kilogrammal nőtt.

m .- ť

NAGY HOZAMOK ÉS A GABONA MINŐSÉGE

A gnbonaprogram megvalósításában kiemelkedő helyet foglal el a minőség kérdése. Vagyis biztosítanunk kell a szükséges mennyiségű élelmiszer-ipari gabona termelését Erre а célra Is a termelési rendszerek kínálják a legjubb lehetőséget, mert figyelembe veszik mindazon tényezőket, amelyek a minőség elérésére Irányulnak. Mivel a minőséget lelentős mértékben befolyásolják az ökológiai tényezők, az agrotechnika és a fajta genetikai tulajdonságai, ezért szigorúan be kell tartani a termelés előirányzott körzetesítését. Ugyancsak fontos az olyan fajták kiválasztása, amelyek genetikailag megfelelnek a minőségi követelményeknek. Végezetül minden mezőgazdasági Szemben részletesen ki kell dolgozni a kívánt hasznosítási célnak megfeleld termesztési technológiát.

Az őszi búza minőségére kedvezően hat a korai vetés.

A vetőmag mennyisége в javasolt mennyiségnek az alsó határán mozogjon (400—450 csíra négyzetméterenként). Ŕ sűrű növényzet esetében nehezen érhető el a mag megkövetelt térfogattömege. Ezórt kerülni kell azon beavatkozásukat, amelyek növelik a növényzet sűrűségét.

Gyökeresen változtatni kell az élelmiszer-ipari búza nttrogéntrágyázásl rendszerén. A trágyázás segítségével elsősorban a kalász termőképességét, a magok tömegét és a nagyobb sikértartalmát kell serkentenünk. Ajánlatos ezért korlátozni az őszi nitrogéutrágyázást, a regeneráló és a hozamnövekvő fejtrágyázást, amelyet a kalászbaszökés előtt vagy a kalászbaszökés és a virágzás szakaszában alkalmazunk. Az első esetben a nllrogéntrágyézás növeli a hozamokat, ám nem befolyásolja a mag nitrogéntartalmú anyagainak a menynylségét. A másik esetben a nitrogén segítségével a sikértartalmat növelhetjük, viszont a hozamokon csak kisebb mértékben változtathatunk. A későbbi nltrogénes fejtrágyázásnak nagy jelentősége van az olyan fajták tekintetében, amelyek kiváló minőségű, de kevés síkért tartalmaznak. Ilyen például a Regina. Mivel a kalászkák a tápanyagokat a növény felső részeiből veszik át, minél tovább tart a felső részek asszimtfáclós folyamata, annál jobban növekszik a magvak tömege. A késői nitrogénes fejtrágyázással az asszimilációs folyamatot megnyújthatjuk. Igaz, hasonló jelentősége van a levél- és a kalászbetegségek elleni védelemnek is.

A sörArpa termelése

Az ntóbbl években a tavaszi árpa hozamai stagnáltak. Ennek fő okát a következő tényezőkben kell látnunk: az évjáratok többségében kedvezőtlenül alakult az időjárás, főleg az árpa korai vetése szempontjából. Szünte’en romlottak az árpa termesztésének ökológiai feltételei. Egyebek között növekedett a savanyá kémhatású talajok részaránya, romlott a talajok fizikai állapota, csökkent a jo előveteménynek számító növények száma. Az őszi árpa termőteriretének bővülésével növekedett a betegségek és a kártevők terjedése. De a gyenge eredményekhez nem utolsósorban a helytelen agrotechnika Is hoszájáralt. Az árpára is érvényes, hugy a termesztési színvonal emelése csakis a termelési rendszer keretében lehetséges.

A sörárpa esetében is figyelembe kell venni a fajta genetikai tulajdonságait. Minőség szempontjából a hazai fajták megfelelnek. A sikeres termesztés érdekében azonban nagy figyelmet kell fordítani a vetőmag minőségére és a vetőmag megfelelő csávázására specálls szerek (Bayton) segítségével. Fontos követelmény a talaj kedvező kémhatása és jó termőképessége. Előnyös az Istállótrágyázott talajon, termesztett elővetemény kiválasztása. A talaj-előkészítés során a szakemberek a sekélyebb szántást javasolják. Ajánlatos a talajt először nehéz boronával megművelni, majd a talaj „beérése" után az előkészítést simítózássat és könnyű boronákkal elvégezni. A nitrogéntrágyázásnál figyelme kell venni a talajelemzések eredményeit és a fajta Igényeit. A tenyészidő folyamán végzett levéltrágyázásnál pedig a levélelemzés adataira kell támaszkodni. A javasolt vetőmagmennyiség 350— 450 csíraszám négyzetméterenként. Fontos a gyomok és a betegségek elleni növényvédelem Is.

A legjobb minőséget a teljes érés szakaszában végzett betakarításnál érhetjük el. Ekkor a kalászok 70—80 százaléka már beérett. Az árpa nagyon érzékeny az utószárltásra. A 17 százalékos nedvességtartalomig az árpát aktív szelőztetéssel szárítjuk. Nagyobb nedvességtartalom esetében közvetve melegített forrólevegős szárítást alkalmazunk, a szárítási technológia szigorú betartása mellett. A kíméletlen vagy helytelen szárítással az egész évi munkánkat tönkretehetjük. Megkülönböztetett figyelmet kell szentelni az árpa tisztításának és osztályozásának is Tapasztalataink azt mutatják, hogy az árpát igen gyakran éppen a magvak mechanikai és biológiai károsodása miatt sorolták be alacsonyabb minőségi oztályba. A termelési rendszer keretében 4 ezer hektárnyi területen 5.49 tonnás hektárhozamot értek el, 1,17 tonnával többet az országos átlagnál.

A haladó tapasztalatok iskolájának 5. tananyagát 1988. február 8-án 17.33-kor sugározza a Csehszlovák Televízió egyes műsora. Az elsó ismétlés időpontja 1988. február 10., a másodiké pedig 1988. február 15.

HALADÓ TAPASZTALATOK ISKOLÁJA

XVII. évfolyam

5. tananyag

A !egüjaNotechnológiái eljárások a nagy termőképességű gabonafélék, főleg a 8-9 tonnás átlaghozamé bOza termesztésében

Hálánkban an elmúlt években Jelentül »kereket értünk el a gabonafélék termelésében. A* utóbbi bősz év folyamán gyakorlatilag változatlan vetésterületre] gabonatermelésünk 95 százalékkal nőtt. Ezáltal olyan fejlett közép- és nyugat-európai országok közé zárkóztunk fel, mint amilyen Nagy-Brllaunla, az NSZK, Franciaország, Ausztria, a szocialista országok közül pedig Magyarország és Bulgária.

A 4—8. ötéves tervidőszakban gabonatermelésünk mennyiségi változásokon ment át. Jelentősen bővült az őszi búza vetésterülete, ú| nagy hozamú fajták kerültek a köztermesztésbe, emelkedett e műtrágyázás és a vegyszeres növényvédelem színvonala, s javult a műszaki ellátás. Mér a 0. ötéves tervidőszak folyamán kezdetét vette a belterjesítés átültetése, amely a 7. ötéves tervidőszak éveiben döntő jelentőségű tényezővé vált. Az eddig elért eredmények a kívánt fejlődési ütemről tanúskodnak, s egyben igazolják azt, hogy képesek vagyunk valóra váltani a CSKP XVI . kongresszusának határozatait, s megteremteni a gabonafélékből való önellátottság feltételeit.

Gabonatermelésünk a 7. ötéves tervidőszak három évjáratában meghaladta a 11 millió tonnát. Az 1984-es évben 12 mi'lló tonna gabonát termeltünk Országos viszonylatban gabonafélékből 4,80, búzából pedig 5,14 tonnás hektár'nozamot értünk el, ami rekordtermésnek számít. A 7. ötéves tervidőszak átlagában a gabonafélék átlaghozama elérte a 4,31 tonnát, s ezzel az élenjáró gabonatermelő országok közé sorakoztunk. Hiszen az NSZK-ban 4,89, Ausztriában 4,78, Magyarországon 5,03 tonnás hektárhozamokat értek el, miközben a termelési feltételek a hazánkéhoz hasonlóak. A kedvezőbb adottságú országok, például Franciaország 5,25, Nagy-Brltannla 5.57 tonnás átlagos terméshozammal dicsekedhetett, ötéves átlagban a legnagyobb, mintegy 6,56 tonnás hektárhozamot Hollandiában érték el, viszont a gabonaféléket tízszeresen kisebb területen termelik, mint hazánkban.

A 8. ötéves tervidőszakban a gabonafé'ék termelése továbbra is kulcsfontosságú feladat. A gabonafélék évi tormelését 11.4—11,8 millió tonnán kell stabilizálni, s az önellátottság biztosítása mellett — kedvezőtlen évjáratok esetére — tartalékkészlet megteremtéséről is szükséges gondoskodni. Ezen Igényes feladatok valóra váltásának kedvező előfeltétele a növénytermesztés szerkezetéből, valamint a gabonafélék termőterületének a stabilizálódásából adódik. A 7. ötéves tervidőszakban a termőterület 2 mll'ió 500 ezer hektáron állandósult. Ezt a területet az elkövetkezendő években is meg kell tartani. A termelés további növekedését a belterjesítés útján kell majd elérni. Szükségszerű figyelembe venni azonban u gazdasági szempontokat is. Nem törekedhetünk minden áron a maximális hozamok elérésére, hanem szem e'őtt kell tartanunk az önköltségek elfogadható alakulását is.

A gabonaprograra sikerűi megvalósításának egyik alapvető feltétele a növénytermesztés optimális szerkezete, amely a termelés megfelelő körzetesítésére támaszkodik. A gaijonafélék választékában továbbra is az őszi búza tölti be a döntő szerepet. Az utóbbi évtizedben ugyanis a búzatermesztésben tapasztalhattuk a legnagyobb hozamnövekedést, a legnagyobb mértékű stabilizálódást és a befektetések legnagyobb mértékű hasznosítását. Az elmúlt harminc év folyamán az őszi búza hozamai megkétszereződtek, s ma már nem megy ritkaságszámba a 10 tonnás átlaghozamok túlszárnyalása sem.- A búza részaránya a gabonafélék termőterületén joggal ha'adja meg az 50 százalékot, de még ennél nagyobb részrányra Is törekedhetünk.

Az utöbbl években az őszi árpa termőterülete is stabilizálódott, főleg azért, mert a termőhelyi adottságokkal szembeu és az előveteményre Igénytelen növény aránylag korán takarítható be. Termesztése azonban több negatív tényezővel jár.

E’sősorban az áttelelése kockázatos, másodsorban pedig több olyan betegség hordozója, melyek a tavaszi árpát Is megfertőzhetik, de termesztése hozzájárul a nehezen Irtható gyomnövények terjedéséhez is. Az ószl gabonafélék választéka egy

új növénykultúrával, a rozs és a búza keresztezéséből származó hibriddel, a triticaléval gazdagodott. Előnye a nagyobb, mintegy 15—17 százalékos fehérjetartalomban és az aminosavak kedvező arányában rejlik. Jól érvényesülhet, főleg a keveréktakarmányok gyártásában.

A GABONAPROGRAM MINŐSÉGI VONATKOZÁSAI

A kenyér, a péksütemények ős a tésztafélék a burgonya mellett élelmezésünkben az energiaforrást ts biztosítják. Hazánkban a fejenkénti lisztfogyasztás évt átlagban elért a 105 kilót. Ezért nem lényegtelen ezen termékek minősége sem. A feldolgozóipar részére évente 1.8—2 millió tonna élelmiszer-ipari bózáról, a tészlaipar számára pedig 30 ezer tonna kemény búzáról kell gondoskodnunk. A standard minőségű (23 százalékos sikértartalmú, 8—16 om2 duzzadőképességü és 750 g tértömegü) élelmiszer-ipart búza biztosítása mellett kiváló minőségű búzát is kell termelnünk speciális pékipari készítmények gyártásához, valamint a standard liszt minőségének a javítására. (A kiváló minőségű búza sikértartalma 28 százalék, duzzadóképessége 10—18 cm2, tértömege pedig 780 gl-Hazánk melegebb éghajlatú területein, a Nyugat-szlovákiai és a Dél-morvaországi kerületben a durum — a kemény — búzák termesztésével is prúbálkozunk. Minőségük azonban egye'öre kiegyenlítetlen, de a liszt szfne sem felel meg a követelményeknek. Így továbbra Is a durum búzák behozatalára szorulunk. Az utóbbi Időkben nehézségeket jelent a’rozs biztosítása. Gyengébb hozamai miatt a termőterülete jelentősen csökkent azokban a körzetekben is, ahol termesztése azelőtt hagyományos volt. Itt a rozsot ma az őszi árpa, Illetve az őszt búza szorította ki. Pedig a rozs termesztésének kedvező egészségügyi hatása van. A rozstermelést fellendítésének átértékelése révén próbáljuk majd serkenteni. A rozsot elsősorban ott kell termeszteni, ahol hasonló vagy nagyobb hozamokat ad, mint az őszi búza.

A gabonaprogram megvalósítása keretébeu külöu feladat a sörárpa termelése, amely .részben exportra, részben pedig a hazai ipar ellátására irányul. Az évi szükséglet 915 ezer tonnára tehető. A ma’áta évtizedek őta fontos kiviteli cikkünk, amely évente 350—400 millió devizakoronát, szocialista relációban pedig 15 millió rubelt hozott népgazdaságunknak. A maláta nélkülözhetetlen exportcikkünk, főleg olyan országok vonatkozásában, ahova más kiviteli lehetőségünk nem adódik (pl. Japán)- Az eltelt húsz év folyamán egyre nagyobb nehézségekkel küszködtünk a maláta megkövetelt minőségének betartása tekintetében. Ennek következtében az export évről évre csökkent. Míg 1965-ben malátakivitelünk világviszonylatban az első helyet foglalta el, nemcsak a menynyiség. de a minőség szempontjából ts, addig 1970-ben Franciaország után a második, 1975-ben pedig már a harmadik helyre süllyedtünk. Az utóbbi években a 190 ezer tonna malátaexporttal az ötödik helyen tartunk. Az okok közé nemcsak az elavult malátaiparunkat és a technológiai fegyelem be nem tartását, hanem a sörárpa gyenge minőségét is említhetjük.

A mezőgazdasági üzemek eddigi értékelési rendszere —< amely a termelés mennyiségi mutatóit, vagyis a hektárhosamókát vette alapul — háttérbe szorította a minőség kérdését. A minőséges sörárpa termelésébe gazdasági szabályozók sem ösztönözték. Ma keressük azon hatékony megoldásokat, amelyek gyors minőségi változáshoz vezetnének. Az exportfeladatok biztosításához — a legigényesebb külföldi partnereink számára — 50 ezer tunna I. osztályú sörárpára van szükség. További 150 ezer tonna kelt az egyéb expurtfelsdatok biztosítására és a márkás sörök gyártásához. A helyzet javítása érdekében — az illetékes szervek bevonásával —egységes módszertant dolgoztak kt, amely a sdrárpa rendszerszerű termelésén alapul.