Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-29 / 4. szám
tennivalók A ZÖLDSÉGESKERTBEN A februári időjárás az évek folyamán nagyon változatosan alakul. Van úgy, mikor ebben a hónapban erős fagyok jönnek, máskor pedig annyira kedvező az időjárás, hogy a szabadföldi kerti munkákhoz is hozzáfoghatunk Megtrágyázhatjuk a kertet vagy, ha a föld kérge kissé megszikknd. elvégezhetjük az átteleltetett zöldség — a spenót ,a fokhagyma stb, kapálását A hónap folyamán fűi Olt vagy fűtétien fóliasátrakban egyaránt jól hajtatható a kara'ábé. Ne feledkezzünk azonban meg arról, hogy ez a növény a hidegre é—ékeny. s ha retek vagy saláta helyett előveteménvkém karalábét termelünk akkor я főnövényként termesztett paprikát, paradicsomot uborkát vagy karfiolt csak később ültethetjük ki. Magját, amely csírázóképességé! 3—4 évig megőrzi, tőzeggel dúsított földbe vettük. Ha a palántákat 1—2 'eveles korban tápkockába áttiizdeljük, akkor négyzetméterenként 15 gramm magot is kivethetünk. A karalábé hőigénye ugyan nem magas, de ha hosszabb ideig nappal és éjszaka is alacsony, 8 C-fok alatti hőmérsékletnek van kitéve, akkor — fajtától függően — gumót nem képez, és magszárba megy. A még optimális csírázás! hőfoka 18—20 C-fok (de már 3— 4 fokon csírázásnak indul). A fóliasátor légterét palántaneveléskor nappal 15—20, éjszaka 10—18 C-fokon tartsuk A palántákat kiültetésük után februárban nappal 12—16, márciusban és áprilisban 15—20 C-foknál, éjjel kezdetben 10— 14 később f március—április) 10—18 foknál neveljük haza, jő szerkezetű nem mély talajt kíván. Előnyös ha a talajban 2—3 százalék mész van, ez ugyanis a gvökőrbetcgségekkel szemben védelmet ad a növénynek. A karalábé vízigénye nagy Ügyeljünk arra. hogy talaja sose száradjon ki, ugyanis a kiszáradás, majd az azt követő öntözés — tehát nagv mennyiségű vízleadásál követő felvétel — a gumő felszínén repedéseket okoz Ez pedig minőségét. piaci értékesítésének lehetőségeit rontja Tavasszal általában a fehér fa|téknt keresik ezek ul nem hajlamosak a fásodásra és a repedésre Szedését 8 cm-es gumóátmérőnél kezdtük Ha'ántanevelésre a következő korai hazai fajták ajánlhatók’ az Azúr, Libochovická bílá raná. Modran, Moravia Diniia. Magyarországon a rövid tenyészldeiű fajták közül a Soroksári fehér, a Szentesi fehér, a Szentesi fóliás a Szentesi fóliás kék. a Roggli, a Knaufs Ideal stb kedvellek A karalábét ültethetjük ritkábban (20 db/m?) vagy egészen sűrűén (30 db/m2). Ha ritkábban ültetjük természetesen nagyobb gumókat termel. Rövid tenyészideje el enére — az ültetés előtti talajtrágyázástól függetlenül — legalább kétszer fejtrágyázzuk. Gyökérzete nem sokkal a talaj felszíne alatt helyezkedik el. Mé'y talajművelést nem kíván, sőt, az kifejezetten kárára van,-mivel gyökerét könnyen megsérthetjük. Februárban vetjük el a fejes saláta magvait is. Erre a célra — s általában minden zöldség magvetéséhez — a legjobb minőségű és szerkezetű, magas humusztartalmú talajt használjuk. Ügyeljünk arra, hogy ne tartalmazzon agyagot, mivel ez az öntözés hatására az ágyás felszínén megcserepesedik és a csíra számára nehezen legyőzhető akadályt képez. A földnek ebben az esetben . nem kell, sok tápanyagot tartalmaznia ntszen a csira a magból táplálkozik. A műtrágyázás növeli a talaj sótartalmát, ez pedig a csíraképzésre gát ólag hat. A megnövekedett sótartalomra elsősorban a saláta magja érzékeny. A magvetésre legjobb, az álrostált tőzeg vagy rostos szerkezetű erdei lombföld, amelyhez — a jobb vízelvezető-képesség érdekében — adjunk 20—30 százalék homokot. A kerti föld helyett azért ajánlatos tőzeget, erdei talajt használni. • mivel az előbbi gyakran gombabetegséggel fertőzött vagy fonálfér, gek élnek benne. A tőzeg — 8—12 kg/m2 — a kisebb sófelhalmozódást is megszünteti. A saláta gyökérzete sekélyen helyezkedik el a talajban. A trágyázásnál és a talaj megműve’ésénél ezt figyelembe kell venni. Tél végén, kora tavasszal a hideg földből csak a nem túl mélyre — 15—20 cm-re — bedolgozott, könnyen felvehető tápanyagokat tudia hasznosítani. A fejes salátát szerves trágyával csak kivételes esetben — túl laza vagy tű! kötött talaj és séfelhalmozódás esetében — ajánlatos trágyázni. A növény fényigénye magas, ha ezt nem tudjuk kielégfte ni — borús Idő. piszkos, poros fólia —. akkor fejeket nem képez, megnyúlik é* betegségekre fogékonnyá vábk Hőigénye viszonylag alacsony Nappal, ha kevesebb fénv áll rendelkezésre 11 —17, napos időben pedig 18—23 C-fokot kíván Felhős nappal után éjjel 5—8, kedvező fényviszonyokat köve tőén pedig 6—10 C-fokot igényel. Ügyelünk arra hogy ne ön tözzük túl. ugyanis ilyenkor könnyen megrothad és gombás betegségek hamar megfertőzik. Vízigénye kora tavaszi hajtafáskor kicsi, később közepes. Lehetőleg reggel öntözzük, így a levelek között felgyülemlő vízcseopek estére felszáradnnk. Amennyiben a fóliasátrat módunkban áll enyhén fűteni, ak kor a palántákat már február közepén • kiOltetheMük. Fütetlen, de kettős falú sátor alá ez a hónap végén, egy rétegű sátor alá március elején történhet. A hónapos retek fütetlen fólia alá február végétől vethető. Elsősorban a lazább talajokat kedveli. Homokos földben azonban magja kiszárad. A tömött talajban a gumóképződés csak később kezdődik el és minősége is rosszabb. Magjának kivetése előtt a földet jól érett (!) szerves trágyával (10—20 kg/m2) dúsítsuk. A retket általában sorosan vagy szórtan vetik. Hagyjunk fel ezzel a gyakorlattal, s helyette alkalmazzunk 8x8 vagy inkább 16x10 négyzetes vetést. A magok max. 2 cm mélyre kerüljenek. Mélyebben később kezdenek csírázni, s a retek gumója megnyúlik. Annak ér dekében, hogy a sekélyen el-, vetett mag ki ne száradjon, csírázásig takarjuk le fóliával Mikor a lomblevelek megjelennek a retket 7—10 naponként N- -és K-tartalmú műtrágyák 3 °/o-os oldatával trágyázhatjuk. A retek nevelésének optimális hőmérséklete nappal 12— 15, erős napsütésnél 18 C-fok. Éjszakai hőigénye 15—10 C-fok. Ne tévesszen meg bennünket az, hogy magasabb hőmérsékletnél a növények nagyobb, dűsabb leveleket hajlanak, látszólag sokkal szebben fejlődnek, mert közben a gumójuk apró marad. Mikor már a gumó elérte a borsószemnyi nagyságot óvatosan öntözzük és műtrágyázzuk. mert a nagy víz- és tápoldatbóség repedezést okoz. A hazaiak közül termelésre a Duó, Granát. Slávia. Helios, Saxa, Vera fajtákat aján’juk. A retek a fagyoknak eléggé jól elenáll, ezért a fóliasátrat nem kell fűteni. A hónap közepe táján a nvá,ri fogyasztásra szánt zeller magját Is kivethetjük. Egy négyzetméterre 0.8—1 gramm magot számítsunk, ez kb. ezer palánta neveléséhez elégséges. Ha palántnneveíő berendezésünkben betegség ütné fe> a fejét — például Dalántadőlést észlelnénk —, akkor nemcsak a beteg növényeket, de a közelükben lévő egészségesnek látszókat is távolítsuk el, s a talajt fertőtlenítsük. A hónap vége felé a fűtetlen fó iasátrakban petrezselymet is hajtathatunk E kedvelt ételízesítő levél és gvökérzöldség magvai 3—4 C-fokon csírázni kezdenek Levele már 10—12 C-foknál töl fejlődik. Magasabb hőmérsékletre nincs is szükség, mivel levélzete ettől nem fei’ődik fohban. Kisebb Í3—4 C-fokos) fagyok nem ártanak neki Fényigénye sem nagy. A gyökérpetrezselymet mély talajban hajtatjuk. A növény vízigénye kicsi A talaj minőségére nem érzékeny A biogén elemek közül elsősorban N tartalmú műtrágyát igényel. Tiszta M-szilkséelete fenvészidfiben négyzetméterenként 25—30 gramm A február) teendőkkel kapcsolatban elmondható, hogy ilyenkor csak o'vnn zöldségféléket vetünk el. amelvek hosszabb Idő után csíráznak ki. fgy nem kell tartanunk attól, hógy a kedvezőtlen időjárás hatással lesz rájuk. Ennek elenére ne feledkezzünk meg a fóliasátor szakadásainak kijavításáról, főleg az ajtók gondos szlgete'éséről. Vizsgáljuk át az elraktározott zöldséget is, a helyiséget rendszeresen, melegebb időjárás esetén reggel és este is, szellőztessük. Ha még maradt fejes káposztánk, azt tovább már ne raktározzuk és gyorsan hasznájuk fel. Szakirodalom alapján -ld.A GYÜMÖLCSÖSBEN Mintha a természet körforgásából kimaradt volna a tél. Ez azonban nem jó. Probléma lehet a korai cseresznyével, esetleg a korai kajszival is, melyek már erősön rügyeznek. Ha végül Is fokozatosan érkezik meg az elkerülhetetlen tél, akkor a rügyek még képesek lesznek visszahúzódni/ ámde ha hirtelen jön, akkor nagy részük megfagy. Kertészkedőink figyelmét szeretném felhívni az ápolási munkálatok teljességére, s arra, hogy az egyes munkálatokat a megfelelő sorrendben végezzék. Az ápolási munkák során semmisítsük meg az áttelelő rovarokat. Szedjük le a fán maradt múmiákat, a gvaojaslepke tojáscsomóit, a vértetfi-te’epeket és a gyűrűs’eoke petéit, a hernyőfészkeket stb. A kaliforniai paizstetövel Tetőzött törzseket kaparjuk le Metszéssel, ritkítással egybekötve, szabadítsuk meg a bogyósakat a paízstetűtől, a málna-ka-csúdíszbogár. a mllna-gubaesszúnvog által okozott meevas'agndntt vesszőktől, valamint azon haifásoktúl. melyek rf;dime'ás vesszöfoitosságeal i’>etve az elzinoés foltosság kórokozójával fertőzöttek, г eeinkább a bokrok legöregebb részel fertőzőnek pajzstetfivel, ezért a kertészkedő a faa'akú riblzke és köszméte törzsé* is takarítsa meg drótkefével A bokrok ne legyenek süniek elhanyagoltak. A glrbe-sörbe, öreg, beteg törzseket, vesszőket. tőből távolítsuk e’ Helyettük hagyiunk meg ugyanonnvi egy éves vesszőt Ha megfigyeltük. hogy melvik bokor nem kénes a hajtásvégeket keilőkénpen táplálni (rajtuk a virágzás után fejletlen bogyókat találunk), akkor azon a hajtásvégeket már tavasz előtt — a végüktől számítva 5 —10 cmrel metsszük vissza Ugyanez vonatkozik a gyümö’csfákon előforduló betegségekre főként n llsztharmatra. Metszésnél — főleg a fonatháo esetében — a fertőzés mértékétől függően rövidítsük *e vagy tőből távolítsuk el a megtámadott vesszőket. Л liszHmrmat rügyekben telel át s tavasszal innen veszi kezdetűt a fertőzés. A biztonság kedvéért a fertőzött rügyek alatti 2—3 szemet is metsszük le. A növényvédőimhez tartozik a nvesedék és kártevő gócok eltávolítása. megsemmisítése Is Ha a leírtakat következetesen elvégezzük. akkor a vegyszeres növényvédelmet már csak biztosítékként, mint ráadást végezzük. Az is fontos, hogy a 15 mm-es átmérőnél nagyobb sebeket kezeljük, olajfestékkel, latexszel lefessük. Előzőleg azonban keverjünk a festékbe Fundazoit, ez egy ideig távoltartja a gombásodást. A vegyszeres növényvédelemben gyakran alkalmazzák __a sárgamérgekke] való lemosó permetezést. Nálunk érre a még mindig forgalomban lévő NitrOzant és Arborolt használják. A kezelést nem kell elsietni, de álfalában a rügyek növekedésének megindulásakor el kell végezni! Nagyon hasznosnak mondható szer az Oléoekamet. A gyümölcsösben, szőlőben és a dísznövényeknél 1 % töménységben ún. tavaszelőtti kezelésre alkalmas. Elpusztítja a takácsatka tojásait is, mégpedig úgy, hogy az olaj bevonatot képez a petén, így az embrió megfullad. A benne lévő etrlnfos nevű hatóanyagnak inszekticid, azaz rovarölő hatása van. Az almánál legutoljára akkor alkalmazható, mikor már a virág pirusbimbós állapotban van. jól használható az Apolo nevű vagy esetleg más fungiciddel együtt is, így munkát takarítunk meg. Mivel azonban a tél még egy évben sem maradt el. és késése egyben a tavaszt is késlelteti, a permetezésekkel még várhatunk.' Ha a tavaszi oltáshoz szükséges oltóvesszők szedését elmulasztottuk. akkor azt mielőbb tegyük meg. Ügyeljünk tárolásukra Is GyakraCban látogassuk meg almatárolónkat, mert, hogy nincs tél, az ott is érződik A nem kimondottan jő télálló tulajdonsággal rendelkező fajtáknál most nagyobb romlási arányt tapnstzalhatunk. A romló darabokat válogassuk és a pincéből távolítsuk el. BELUCZ jANOS agrármérnök, kandidátus A SZŐLŐBEN Februárban, ha az időjárás megengedi, nekifoghatunk a szőlő metszésének A metszés a szőlőtermesztés egyik legfontosabb tennivalója mely során kialakítjuk és megtartjuk a müvelődésmódnak megfelelő tőkeformát. valamint biztosítóik az évi rendszeres, kiegyenlítet* terméshozamot. A szakszerű metszéshez ismernünk ken a szőlő fejlődésének biológiai törvényszerűségeit, figyelembe ke'l vennünk a fajta metszési igényét, valamint a tőke ereiét is Célunk mindig a termőegvensúly fenntartása legyen. A rendszeres túlterhelés a tőkék legvengülését. korai pusztulását okozhatja. A jő erőben lévő szőlőtőke vesszői 8 —10 mm vastagok és megfelelő fejlettségűek. A nagyon bőtermő. nagy és közepes fitrtíí fújták metszésekor kis terhe'ést alkalmazzunk Az előzőnél négyzetméterenként 4—6, az utóbbinál pedig 6—8 rügyet hagyjunk; 8—10 rügyes terhelést közepes termőképességű középnagy vagy apró fürtöket termő fajtáknál alkalmazzunk. A keveset termő? apró fürtű fajták egy négyzetméter tenyészterületre nagy, 10—15 rügyes, terhelést igényelnek. Kevesebb rüggyel (4—8 rügyem2) terheljük a csémegesznlűfajtákat. hogy a fürtök szépen fejlettek, tetszetősek és nagyok legyenek. A jól és szakszerűen végzett metszés fontos előfeltétele a jé szerszám. Metszés előtt ezért az ollót és a fűrészt okvetlenül élesítsük meg. Rossz metszőollőval vagy fűrésszel a szőlőtőkében nagy kárt okozhatunk. A levágott venyigét a sorok közül kévébe kötve kihordjuk vagy helyben felapritva trágyázásra, esetleg komposztkészítésre használjuk. Metszés után javítsuk ki a megrongálódott iártiberendezést. A sérült, törött oszlopokat cseréljük ki. Február végén a fagyok elmúltával nekiláthatunk a szőlő nyitásának Jó idő esetén a nyitást igyekezzünk minél hamarahb elvégezni, mert ha elkésünk vele a rügyek kipállhatnak, s elpusztulhatnak. A már kinyitott szőlőben a tőkefejet, tőkenyakat, a gyökérnyak felső részét és a vesszőket jobban éri a napfény, így a nedvkeringés előbb megindul. Kései nyitás esetén a szőlő később hajt ki. s a májusi fagyok a gyenge hajtásokban nagyobb pusztítást okozhatnak. Ha még fennáll a fagyveszély, ún. előnyitást végzünk. Hogy a rügyek levegőhöz jussanak, ne fii’tedjenek be. csak a sorok egyik oldalát takarjuk ki. A szőlő fakadás előtti lemosó permetezéséhez a kéntartalmú készítmények valamelyikét szerezzük be. Az atkák elleni lemosó permetezéshez a Polybarit-ot 3, a Sulka-t 4—5", a Sulikol К-t pedig 2—3 százalékos töménységben használjuk. Ha oltványtermesztéssel Is foglalkozunk, februárban megkezdhetjük az oltványkészítést. Az oltást angolnyelves párosítással végezzük. A metszlap hossza a vessző vastagságának másfélszerese. Ügyeljünk arra, hogy az alany és a nemes rész azonos vastagságú legyen. A kész oltványokat fűrészporba vagy durvaszemcsés perlitbe, hajtatőládába rakjuk, majd a hajtatás megkezdéséig 0—4 C- fokos hőmérsékleten tartjuk. Ne feledkezzünk meg a tárolt szaporítóanyag ellenőrzéséről, óvjuk a kiszáradástól és a penészedéstől. A BOROSPINCÉBEN A borospincében végezzük el a novemberben vagy december elején lefejtett borok második fejtését. A második fejtés alkalmával különítjük el teljesen a bort a seprőtől. Fejtés előtt vagy fejtéskor a bor szabad kéntartalmának szintjét 20—30 mg SCh/l-re állítjuk, ami azt jelenti, hogy a bort hektoliterenként 4—6 g káíiumpiroszuifitlal kénezzük. A fehér borok második fejtését zártan végezzük, tehát kerüljük az erős levegőztetést. A vörösboroknál a mérsékelt levegőztetés elősegíti a bor fejlődését. Ebben az időszakban a boroknak már tisztáknak kell lenniük. Ha borunk az első fejtés után nem tisztult ki teljesen — homályos vagy még mindig zavaros — derítéshez folyamodunk. Perltéssel a nagyon zavaros borok is megtisztíthatók, ugyanis a derítőszerek nagyobb szemcséjüknél és gyorsabb ülepedőképességüknél fogva hamar a tárolóedény aljára süllyednek miközben magukkal ragadják az egyéb zavarosságöt okozó részecskéket — vagy a bor valamelyik nemkívánatos alkotórészével egyesülve kiválnak. Tudnunk kell azonban, hogy a mozgásban, utóerjedésben vagy emelkedő hőmérsékleten lévő borban a derítöszer nem tud tökéletesen leülepedni, fgy a várt eredmény legtöbbször elmarad. Ä leggyakrabban a zselatincsersavas derítést alkalmazzák. A zselatint mindig csersavval együtt adjuk a borhoz, mivel a zselatin kiválásához csersavra (tanin) van szükség. A bor jellegétől függően hektoliterenként • 2—20 g zselatint, csersavból 2—16 g-ot kell felhasználni’(savanyú borhoz 2:1, savszegény vagy nyálkás borhoz 3:2 arányban). Leggyakrabban 8 g zselatinnal és 4—6 g csersavval már jő eredményt érhetünk el. A derítés mértékét először 1 literes mintákon végzett próbaderltéssel kísérletezzük ki. Így 3—5 nap múlva megállapíthatjuk, hogy milyen mennyiségű zselatinnal, 111. csersavval érjük el a kellő hatást. Derítéskor a szükséges menynytségű zselatint megmossuk, 10—24 óráig hideg vízben áztatjuk, majd kevés, legföljebb 40 C-fokos vízben vagy borban — keverés közben — feloldjuk. Külön oldjuk fel a borban a csersavat is. Kihűlés után a feloldott zselatint és a csersavat külön-külön 3—5 1 borban elkeverjük. Először a borral elkevert csersavat adjuk a derítendő Italhoz, és a hordóban alaposan elkeverjük. Ugyanígy járunk el a zselatinnal Is. A habzás megszűnése után a hordót borral felöntjük. A nagyon hideg borban a zselatin nem oszlik el, hanem öszszeáll, kocsonyásodik. A derítendő bor hőmérséklete, _ezért ne legyen 10 C-foknál alacsonyabb. A derített bort ТО—18 nap múlva az üledékéről lefejtjük. A fejtéssel egytdőben elvégezhetjük a bor szűrését Is. Ezzel a művelettel a bort kristálytisztán csilogóvá tehetjük, A szőrt bort legcélszerűbb üvegedényben, demizsnnhan tárolni. melyben levegővel történő érintkezése erősen korlátozva van. A bor Igv kiváló minőségét hosszú időn át megtartja. Februárban se feledkezzünk' meg a rendszeres töltögetéséről. a pince és a hordók tisztántartásáról. valamint az üres hordók és a helyiség kénezéséröl som A február Igen alkalmas hónap szakelőadások, borbemufaíők. beszélgetések rendezésére Is KORPÄS ANDRÄS mérnök О) » 'S > ш U-се О ’и 'СО h N сл 9 I.-Ö 7
