Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-22 / 3. szám

erek- és fiatalkorom Xjr'y nagy részót a kertben és a szántóföldön töltöttem, ahol vegyszerek nélkül termeltünk zöldséget, gyümölcsöt, kapásnővényt és gabonát. Utána hosszú ideig nem a mezőgazdaságban dolgoztam, de mindig találtam rá módot, hogy legyen kertem. A növénytermesztés Iránti érdeklődésem oly mély volt, hogy bár rendelkeztem a foglalkozásomhoz szükséges főiskolai végzettséggel, levelező tagozaton mégis elvégeztem a mezőgazdasági főiskolát. A vegyi anyagokról újonnan szerzett Ismeretemet • a kertemben teljes mértékben hasznosítottam, így sok és nagyon szép termést értem ei, de fogyasztásakor mégsem voltam elégedett. A zöldséget és a gyümölcsöt nem tudtuk folyamatosan felhasználni, mert a permetezések után be kellett tartant az egészségügyi várakozási Időt. A gyönyörű gyümölcs nem tudta kielégíteni azt a harmonikus fzigényt, amelyet gyermekkoromban megszoktam, sőt a körítésként fogyasztott vagy a levesben főtt zöldség Ize Is furcsának tűnt. Ennek okát sokáig nem tudtam megérteni. Később leltem rá magyarázatot Alwin Seifert Kertészkedés „mérgek" nélkül és Gertrúd Franck- öngyógyltó kiskert című — magyarul Is megjelent — könyveiben. A szerzők, említett munkáikban, a vegyszerek nélküli sikeres termelés harminc éves tapasztalatait írják le.

Éghajlati adottságainkhoz és lehetőségeimhez mérten az általuk közölt tapasztalatokat alkalmazom immár négy éve, és termesztek szintetikus úton előállított vegyszerek felhasználása nélkül — szőlőn kívül

Tapasztalataim a biokertaszkedessel

— mindent. A zöldségnél és a burgonyánál, Izük minőségének javulása mellett, még bizonyos mennyiségi növekedést is tapasztaltam. Legfőbb eredménynek azonban azt tartom, hogy termékeimben újra érezni kezdtem azok valódi zamatét.

A sikeres biokertészkedés xáloga a komposztkészités. A

Kertészkedés „mérgek“ nélkül című könyv szerzője, A. Seifert, a biokért ászkedés sikerét a mikroorganizmusokkal és a földigilisztákkal átdolgozott biokomposzt rendszeres használatában látja, így nem csoda, hogy igen nagy jelentőséget tulajdonít készítésének. Az általa leírt módszert lehetőségeimnek megfelelően módosítottam.

A 8x1 méteres komposztáláhelyet kertem árnyékos sarkában jelöltem ki, majd ástam egy 0,40 méter mély gödröt, amelyet a felszínen 0,40 méter magas beton- Illetve deszkafallal vettem körüL Benne halmozom fel a kertből, a konyhából és a nyúlólból stb. származó szerves hulladékot. A folyamatos munkának köszönhetően általában a telep 1/3-a érett, 1/3-a átforgatott, 1/3-a pedig frissen összerakott komposzt. Az alapanyagot előzőleg 5—10 em-es darabokra aprítom és 35—40 cm vastagon — taposás nélkül — szabadon a gödörbe rakom. Erre a szerves hulladékokból álló rétegre körülbelül 5 cm vastagságban nyúltrágyát terítek. Ha rendelkezek fahamuval és csontliszttel, akkor nagyon vékonyan azzal is beszórom, majd az egészet vékony agyagréteggel takarom le. Az agyagtakaróra a leírt módon újabb réteget rakok, és ezt 6—8 hétig érni hagyom. Közben ügyelek arra, hogy az egyes rétegek se szárazak, se túl nedvesek ne legyenek. A komposztálás közben keletkező bfiz arra utal, hogy az alapanyag túlságosan nedves volt és most rohad. A bomló anyagban különféle mikroorganizmusok, Ízeltlábúak és férgek telepednek meg. Természetesen beköltöznek ide a földigiliszták, és itt elszaporodnak. jelenlétük

— élettevékenységük — nagyon kedvezően befolyásolja a kom posztérést.

A fagymentes hónapokban a komposztált anyagot В—В hét eltelte után forgatom meg, közben pedig ügyelek arra, bogy az anyag a szélekről a halom közepére, felülről pedig alulra kerüljön. Ha a komposztot a forgatáskor száraznak találom, akkor kellő mértékben megnedvesftem, majd az átforgatott anyagot füvei takarom le és hagyom tovább érni. Amikor a komposztált hulladékok

— a vastagabb fás részeken kívül — teljesen elbomlottak, akkor a felhasználás ütemében kirostálom a kellő menynylséget. A rostán fennmaradt részeket a kevésbé érett komposzthoz keverem.

Л leírt módszert azért kedvelem, mert viszonylag kis helyen elvégezhető, és 4—В áras kertek esetében elegendő komposzthnz juttatja a kertészkedő!. Hátránya, hogy viszonylag sok kézi munkát igényel és a komposztálóhely méretei, valamint a komposzt mennyi-HASZNOS ÖTLETEK

A komposztsiló

A kertünkben létesített komposztálom nem éppen esztétikus látvány, ennek ellenére ne telepítsük a kerítésen túlra, mivel a hulladékanyagok oda, és a komposzt visszaszállítása fölösleges többletmunkával jár. Legjobb ezért, ha a kertünk sarkában helyezzük el és megfelelő falat — silót — építünk köré. Erre a legmegfelelőbb anyagok egyike a terméskő. Előnye, hogy tartós és masszív faj építhető belőle.

A domboldalakon teraszosan kiképzett kertekben a középső

ábrán látható módon elhelyezett faládákból készíthetünk komposztsilót. Erre leginkább a nyugati fekvésű domboldalak alkalmasak. Egyszerű módon, vastagabb lécekből készült kerítéssel Is körülvehetjük a komposzthalmot. jő azonban, ha belső oldalára feketére festett bádoglemezt szegezünk, s ha egyik oldalán nyithatóan, pántokkal szereljük fel. Amenynyiben szépérzékünket még az ilyen rendezett komposztrakás is zavarja, akkor ültessük körül napraforgóval, kukoricával vagy babbal.

(NP)

A tél folyamán ügyeljünk arrra, hogy gyümölcs- és díszfáink ágain ne halmozódjon fel túl sok hó vagy ráfagyott Jég, mert ezt a terhet nehezen bírják el és könnyen letörnek. Ezen úgy segíthetünk, hogy a havat, a jeget óvatosan lerázzuk vagy a magasabban lévő ágakról hosszabb bottal leverjük.

Ha a fóliasátor építésére szánt fóliát télen hideg helyen tároljuk, lehetőleg ne tapossunk rá és feleslegesen ne mozgassuk, ugyanis ailacsony hőmérsékleten törékennyé válik és könnyen megsérül. (rn)

ségének következtében nem gépesíthető.

A biokomposzt készítésének persze más módjai is vannak. Szinán (Sefia) például Schmidt Ferenc, a helyi „bioklub“ elnöke, kb. 3x10 tn alapterületű helyen a következőképpen állított elő biokomposztot: Két ásónyomnyi mélységű gödör aljára 20 cm-es vastagságban jól megnedvesitett istállótrágyát térit. A gödröt kb. 0,50 m magas, fémlemezből készült „kerítéssel“ veszi körül, aljába pedig — egymástői 0,60—0,80 méteres távolságban — vascsöveket vagy fakarókat ver. Ezt követően rakja a trágyára a kerti és a konyhai hulladékot. (A hosszabb darabokat természetesen felaprltja.) Ha a hulladékréteg eléri a 20 cm-es vastagságot, jól moglocsolja és földdel takarja le. Erre újabb trágyát- hord. A rétegezést mindaddig végzi míg a komposzthalom el nem éri az 1 méteres magasságot. Utána az egészet letakarja fővel, majd a karókat (vascsöveket) kihúzza, s így lehetővé válik, hogy a levegő az alsó rétegekhez is eljnsson. Megfigyelései szerint megfelelő oxigénellátás esetén a halomban három hónapon belül a hőmérséklet eléri a 65 C-fokot Is. Ez a magas hömérség-tet 3—4 hétig tart, közben a halom jelentősen süpped További 3—4 hét alatt kihűl és fokozatosan beköltöznek ide a földigiliszták. A jó minőség érdekében a halmot még további 5—6 hónapig érleli. Tapasztalati szerint a komposztolást legjobb júniusban és júliusban végezni, mert a nyári tartós meleg kedvez a különféle talaj- illetve komposztlakó élőlények elszaporodásának. Az sem utolsó szempont, hogy ilyenkor nagyobb mennyiségű zöldanyag áll a kertészkedik rendelkezésére. Schmidt Ferenc azt is megfigyelte, hogy az ősszel halomba rakott anyagok nehezen melegszenek be, s érésük így hosszadalmasabb.

A két komposztolási módszert összehasonlítva az utóbbi előnyére válik, hogy az alapanyagokat nem kell megforgatni, s az egyes munkafolyamatok (például a komposzt kiszedése a felhasználás előtt) géppel Is elvégezhetők. Hátránya, hogy kertünkből huzamosabb időre, nagyobb területet lefoglal.

Mindössze négy éves tapasztalataim ellenére bátran mondhatom, Igazoltnak tekinthető az az állítás, hogy az eredményes biokertészkedés záloga a komposztkészités és a komooszt szakszerű használata.

(A komposztolás tránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk lapunk 1987. évi 40. és 48. számában megjelent „Komposztkészítés“ és a „Most készítsünk komposztot“ című írásokat — a szerk. megjegyzése.)

(Folytatjuk) KÖTELES GABOR

A BAROMFITENYÉSZTÉSBEN

Az idei enyhe, csapadékos téli időjárás ellenére januárban, februárban szinte minden átmenet nélkül hirtelen lehűlhet a levegő. Nagyon fontos ezért, hogy a baromfiőlak Jól szigeteltek, huzatmenetesek legyenek. Elsősorban arra kell töekedniink, hogy még az erősebb fagyok idején se csökkenjen itt a hőmérséklet 5 C- fok alá. A hőmérséklet alakulását kellő, általában 30 cm vastagságú almozással biztosíthatjuk. Erre megfelel a széna, szalma, száraz levél és a gyaluforgács keveréke. A téli nappalok rövidek, hamar leszáll az este. A felhős, borús égbolton nem süt át a nap, s így kevés fény jut szárnyasainknak. Ne feledkezzünk meg ezért a tyúkólak megvilágításáról. Ehhez elegendő egy 25 W-os égő, amelyet az etető vagy az itató közelében napi

12—15 órán át üzemeltetünk. A többletköltségek a nagyobb tojáshozam folytán megtérülnek. Még kedvezőbben hat a tojástermelésre, ha a helyiség hőmérséklete nem csökken + 12 C-fok alá.

A tyúkoknak télen Is szükségük van levegőre, mozgásra. Az óvatos szellőztetésről sem feledkezzünk meg, enyhe napokon pedig engedjük ki szárnyasainkat a szabadba. Rendkívül hidegek esetén szárnyasaink taraját, lebenyeit kenjük meg olajjal, vagy zsírral, így az elfagyás veszélye csökkenthető.

A téli hónapokban fordítsunk nagy gondot a táplálékra. Ilyenkor nágyobb az energialeadás, ezért etessünk több szemes kukoricát. A táplálék összetétele a téli tojáshozamot is befolyásolja. Előnyös a tojótáp etetése; amenyiben azonban nem áll rendelkezésünkre, helyettesítsük gabonadarával, melyet állati fehérjékkel, szárított élesztővel, darált lucernával és csalánnal egészítünk ki. Ne feledkezzünk meg az ásványi anyagokról, vitaminokról (forrásuk a Konvlt, a Reboran H) sem. Az itatóba langyos vizet öntsünk, és időnként keverjünk hozzá fertőtlenítőszert. A tyúkól sarkába tegyünk ki átrostált hamut.

A tenyészetekben a tojófészkeket naponta néhányszor ellenőrizzük. mert, ha a hőmérő higanyszála a nullá alá csökkent, akkor az embriók hamar elpusztulnak. A begyűjtött, keltetésre szánt tojást 85—70 százalékos páratartalmú, 17<—18 C-fokos helyiségben tároljuk.

A pulykák szakszerű gondozás és táplálékellátása esetén, februárban kezdenek tojni, ezért 7—10 nappal korábban — tehát Január végén — táplálékuk legyen csíráztatott

árpa. A nemi aktivitást vízben oldódó E-vitamin készítményekéi (Hydrosol E, Combinál E) Is kiválthatjuk.

Az Idősebb ludaik, kacsák (a pézsmakacsák kivételével) már Januárban Is tojhatnak — ezt általában reggel teszik. Csendes, nyugodt helyen készítsünk

0®

0

lg

Ц

m

tennivalók i

fészket nekik. A két óránál nem- régebbi (1) tojást, ha szennyezett, langyos vízzel le moshatjuk. A vízi szárnyasok tojásait fektetve raktározzuk el és hosszanti tengelyük körül naponta 180 fokkal forgassuk •1. (A tájékozódás kedvéért a tojás egyik oldalát puha ceruzával jelöljük meg.)

A GALAMBTENYÉSZTÉSBEN

A galambász téli teendőinek egyik központi kérdése, hogy télen át együtt vagy egymástól elzárva tartsa-e a nemeket?

A basxongalambok gazdaságos tartásának feltétele a folyamatos termelés. Azokat a párokait, amelyek ennek a követelménynek nem felelnek meg, selejtezzük ki. A szakirodalom, ezért azt ajánlja, hogy vedlési időben és télen is tartsuk együtt a párokat. Csak akkor járjunk el ellenkező módon, ha a tenyészetben nagyobb arányú átcsoportosításokat akarunk végrehajtani. Néhány hetes különválasztás után ugyanis a madarak az újonnan kijelölt párt általában vonakodás nélkül elfogadják.

A díszgalamboknál — ahol az a célunk, hogy minél szebb és jobb minőségű példányokat nyerjünk — ajánlatos március elejéig pihentetni az állományt.

A röp- illetve a postagalambok esetében, hogy jó versenyeredményeket érjünk el, szintén pihentetni kell az állományunkat.

A tenyésztők véleménye szerint a galambfajták többségénél a tojó és a hím két nap alatt összeszoktatható. A tapasztalt tenyésztők jól tudják — de a kezdők kedvéért elmondjuk —, hogy a megszokott tenyésztőrekeszben a hímeket hagyjuk, hiszen a fészkelőhelyeket ők védik.

Amennyiben decemberben nem tettük volna meg, akkor most van itt a legfőbb ideje, hogy állományunkat trichomona dózis ellen kezeljük. Ezt a tevékenységet tovább már nem halogathatjuk, mível a betegség elleni gyógyszer egy bizonyos Ideig hatással van madaraink szaporodására is. A melegebb téli napokon tegyük lehetővé számukra a fürdést. Az egészséges példányok hideg, de napfényest I) Időben is fürödhetnek. A vízbe minden egyes alkalommal tegyünk fertőtlenítő szert (hipermangánt). Amennyiben kiállításon kívánjuk őket bemutatni, akkor max. 8 nappal a rendezvény előtt fürdessünk, ilyenkor a fürdővízhez adjunk néhány csepp ánlzsolajat.

(Andre jkovics Pál illnsstrációs felvétele)

A NYÜLTENYÉSZTÉSBEN

A ketrecek megfelelő szigetelése a nyuleknAl Is sok figyelmet Igényel. Főleg az északt szelek áltol ért oldalra ügyeljünk. Az almot rendszeresen cseréljek, mert a nedves, fagyos szalmán az állatok könnyen megfáznak. Ha évente 4 fészekaljat szeretnénk felnevelni, akkor az első ugratást már januárban — lehetőleg a délutáni érákban (ekkor van ugyanis a legmelegebb) — végeztessük el. A vemhes nőstények ketrecének alján 15—20 cm vastag, száraz alomréteg legyen. Két héttel a fialás előtt helyezzünk el ketrecükben elietőboxot Ezt főleg az angoranyulak igénylik, mivel szőrzetük a többi fajtától eltérően, nem biztosit számukra kellő meleget.

Az erötakarmányon kívül szénát, répát és burgonyát Is etessünk. Csak olyan adagokat adjunk, hogy azt az állatok el tudják fogyasztani. A fagyott burgonya és a répa fogyasztása ugyanis emésztőrendszeri zavarokat, sőt pusztulást idézhet elő. A vitaminokat szárított csalán és ágacskák etetésével pőtoljuk. A nyulak ivóvize ne legyen 8 C-foknál hidegebb. Ha már lehűlt vagy befagyott, akkor Inkább öntsünk ki, hogy a hideg víz fogyasztása, a jég nyalogatása állatainknál ne akozzon meghűlést.

A PRÉMESÁLLATTENYÉSZTÉSBEN

A prémes állatok közül a fagyok elsősorban a nntriákat veszélyeztetik. Az állatok farka ugyanis nagyon érzékeny. A megfagyott testrészeken fokozatosan nyílt sebek keletkeznek, amelyek az állatokat a további tenyésztésre alkalmatlanná teszik. A kifutók alléra szórjunk vastag szalmaréteget. Az állatok medencéjéből engedjük ki a vizet Gyakran előfordul, hogy egy-egy agresztzívebb nőstény az 61 bejáratát „elzárja", s a him tgy a

kifutóban reked. Ilyenkor a hímet helyezzük át egy másik ólba vagy a kifutó sarkába tegyünk annyi szalmát, hogy ebben elbújva a hideg ellen kellő védelmet kapjon.

A felnőtt állatokat naponta egyszer, a fiatalokat kétszer etessük. Az etetést a melegebb napszakban, tehát délután végezzük. Ha erősebben fagy, akkor a takarmányt — elsősorban a több nedvességet tartalmazó zöldséget (burgonyát, répát) — az ólban kínáljuk feT. A tápkeverékhez adagoljunk vitamint és ásványt sókat. Rendszeresen adjunk nekik vékonyabb ágacskákat Is. Vízigényüket takarmány- és sárgarépával, esetleg a kifutóba tett tiszta hóval biztosíthatjuk.

Az állatokat a leölés előtt ne etessük és ne engedjük ki a szabadba, mert szőrzetük beszennyeződhet.

A nyérceknél a január nyugalmi Időszaknak számit, nem csoda, hiszen ez Időtájt tenyészetünkben már csak a törzsállomány maradt. Megfelelő etetéssel arra kell törekednünk, hogy állatainknál 10—15 százalékos súlycsökkenést érjünk el. Most kezdjük el az E-vitar min adagolását is

Az ezüstrőkáknál a hónap második felében megkezdődik a pároztatás Időszaka. Erre az állatokat megfelelő diétával, koplaltatással fel kell készíteni. A pároztatásra szánt kanoknál ellenőrizzük, hogy mindkét heréjük leszállt-e a herezacskóba. A kisebb vagy egy herével rendelkező kanokkal ne pároztassuak Ha nőstény a hímet nem fogadja el. akkor a pároztatással másnap vagy harmadnap újra próbálkozzunk. A hímeket naponta — három négyórás szünet beiktatásával — kétszer pároztathatjuk.

Forrásmunkák alapjáni —ld —