Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-22 / 3. szám

4

SZABAD FÖLDMŰVES

1988. január 22.

A gyakorlat ma már Igencsak kitágította a )6 szakember holtig tanul mondást, amelynek érvényességi köréből természetesen a mezőgazdasági szakemberek sem vonhatók ki. Sőt, az utóbbi évtizedben éppen a népgazdaság 'ezen ágazatának alkalmazottal igénylik egyre folyamatosabban és rendszeresebben a szakképzést, a továbbtanuást Mindenekelőtt az egyre gyorsabb ütemben fejlődő termesztési-tenyésztési technológia, valamint a felgyorsult technikai fejlődés indokolja ezt, továbbá az a törekvés, amely a mezőgazdaság legújabb eredményeit a termelésben Igyekszik hasznosítani.

Az SZFSZ Tőketerebesi (Treblsov) Járási Bizottsága nemrégiben értékelte a szövetkezeti munkaiskola menetét. A statisztikai kimutatásból többek között megtudtuk, hogy a járás 17 egységes földműves-szövetkezetében Időben kidolgozták a munkaiskola tervét.

— Amint arról a mezőgazdasági szakoktatás eddigi eredményei számot adtak, az egységes földműves-szövetkezetekben újabban megnyilvánuló érdeklődés egyre ékesszőlóbban tükröz! azt a felismerést, hogy az ismeretfelújító, illetve az újabb ismereteket biztosító szakoktatásnak ma hatványozottabb a jelentősége — mondotta Alexander Sabol, az SZFSZ járási bizottságának titkára. — A továbbképzésben részesülők száma állandóan növekszik. A beérkező statisztikai adatok, valamint a saját tapasztalataink, illetve ellenőrzéseink alapján leszögezhető, hogy ez ideig húsz százalékkal növekedett a szövetkezeti munkaiskola hallgatóinak száma az elmúlt év valóságához viszonyítva.

A járás szövetkezeteiben 39 továbbképző központ működik. Az SZFSZ járási bizottsága 136 előadót képezett ki. Valamenynyien a szövetkezetek elismert szakemberei. Minden egyes oktatóközpontnak van az SZFSZ járási bizottsága részéről egy

Járhatóvá tenni az utat

„garantja“, aki instruktorszerepet tölt be, ami annyit jelent, hogy részt vesz az előadásokon és segítséget nyújt a felmerülő problémák megoidásásában.

— Magában véve az a tény, hogy az előirányzott központi témákon kívül a szövetkezetek általában 7—11 saját témával bővítik az előadások keretét, azt igazolja, hogy mindenütt

szorítkozik mindenütt az oktatás, különös tekintettel a termelés hatékonysága fokozásának elérhető lehetőségeire.

A járás mezőgazdasági üzemei — s főképpen az efsz-ek — a növénytermesztés szakaszán elfogadható szintre kerültek. A legfontosabb cél az elért eredmények, hektárhozamok stabilizálása. Az állattenyésztés szakaszán komoly gondok, problémák vannak. Éppen ezért a szövetkezetek saját témáinak nagyobb része az állattenyésztési ágazatra terjed ki. Az állattenyésztési főágazat-vezetök, technikusok, állatorvosok, a legjobb szakemberek irányításával működő továbbképzések' résztvevői a helyi termelési sajátosságok ismeretében részletesen megbeszélik az idei esztendő lehetőségeit, hogy a helyi tapasztalatok ésszerűbb hasznosításával, a hatékonyabb munkaszervezéssel, valamint az eredményesebb takarmányozási technológiák alkalmazásával sikeresebb évet zárjanak az állattenyésztés szakaszán Is.

A különböző tanfolyamokra és kurzusokra 215 dolgozót szerveztek be, akik az előirányzott vizsgák után szakképesítést szereznek. Olyan dolgozókról van szó, akiknek semmiféle képesítésük nincs. Például a Kystai Egységes Földműves-szövetkezetből 30, a parchovanyi szövetkezetből 42, az Abarai (Oborin) Efsz-bői 15, a bolyi (Bői) szövetkezetből pedig 12 dolgozó szerez az Idén szakképesítést. Még el kell mondani, hogy 1990-ig újabb 214 -dolgozó szerezhet kvalifikációt.

Befejezésül csupán annyit! az eddigi előadások mind tartalmilag, mind formailag máris jóval felülmúlták az elmúlt esztendőkben sorra kerültek színvonalát. Ezt az utat kell járhatóvá tenni a jövőben...

ILLÉS BERTALAN

februAr*#4o

(Kalita Gábor felvétele)

Az este oroszosán ereszkedett le Vajkára (Vojka nad Dunajom). Néha meg-megállt a fák tetején, majd ágas-bogos trónusáról méltósággal telepedett le a tájra. A kinti borongás időt egy csapásra feledtette td. Vonylk Viktor otthonának barátiasgn kellemes légköre. Ahogy egyre távolabb kerültünk a mától, úgy lettek egyre rlngatóbbak a szavak, a mondatok, lassan körvonalazódott az egykori efsz-elnök életútja.

1.

*— Szeretettel kell szólnom szülőfalumról, Vajkáról, ahol népes család harmadik gyermekeként láttam meg a napvilágot. A Duna gyermekének vallom magam, melynek kora és neme van, gondoltam nyolcévesen, térdig állva a folyó zöld kiöntéseiben; mögöttem Vajka és Doborgaz (Dobrohoš( f távoli fehér falaival, mennybeszúró jegenyéivel.

Itt, ezen a tájon a víz határozta meg az ember életét. Hol táplálója volt, hol meg felbőszült, zabolátlan ellensége.

E vlzben-fában gazdag táj egyszerre kínált védelmet és élelmet. Békés időben a halászat, a vadászat és az aranymosás adott kenyeret az itt élőknek, de mindhármat nagyon fukarul mérte.

Tizenkét évesen árvaságra jutottam, nagyapámhoz kerültem, akt egy pár lóval, pár hold földön gazdálkodott. A harmincas években megnősültem, s cselédként, napszámosként, majd részaratóként Tárnokon (TrnávkaI és Keszölcésen (Kyselica) tengettem életem. Télen, Vizkereszt körül a cselédek, tavasszal-ősszel a napszámosok, nyáron pedig az aratómunkások vették a sátorfájukat, hogy munkást kereső gazdára akadjanak. Afféle modern rabszolgavásár volt ez, verejtékes nagyhangú alkudozások, szomorú fölklnálkozásokkal, s legfeljebb annyiban eltérően a régitől, hogy az „emberáruk* itt szabadon rendelkeztek önmagukkal. Szabadságuk mértékét azcnban kellőképpen jelezték az agyonviselt ruhák és a leromlott testek.

Közülük többen — rossz álmaimban — szemem közepét keresik állhatatos, időtlenné éledt tekintetükkel: kérdezik tőlem, látom e még őket? S én látóm őket nemcsak rossz álmaimban, hanem akkor Is, ha kívánkozó tekintetem a hazai tájakra száll pihenni. Gyakran felzaklat seregük sűrű csillagzata. Szülőföldemen sok-sok falut, erdőt, ágvizet bejártam, ösztönöm elhagyott dülőutakra, vadregényes árterekre, sűrű nádasokba csalogatott, de nem léphettem olyan rögre, olyan zsombékra, ahonnan ne futott volna cseléd a gazdáknak, katona a háborúknak.

U.

Csendes téli estén fajóan sejtenek fel az emlékező szavak. A konyha is olyan, akár egy szikár élet. dísztelen, csak a legszűkséqesebb tárgyak vannak jelen. Elhalkulnak, majd áttüzesednek a szavak, id. Vonyik Viktor lelkében Ismét átéli a hajnali indulatok, viták hevét. lijjai — mint tapogatócsápok — előrelendülnek, emlékeket idéző régi fényképek között válogat. Ez a kis lélegzetvételi szünet alkalmas arra, hogy leküzdje magában az ellágyulást, drámai pillanatok feltoluló emlékét.

— A felszabadulást megelőző években „beállt“ itt az élet, és nem mozdult se té, se tova. A felszabadulást követő intézkedések viszont már jótékonyan hatottak az idegekre, ocsúdni kezdtek az emberek a háború pszichózisából, és egyre több

szó esett a jövendő még mindig kérdéses, de most már távolrói sem olyan riasztónak látszó formálódásáról.

A parasztság „ezeréves" perének diadalmas befejezését a februári események jelentették, melyek megvédték 1945 májusának vívmányait. A kommunista párt a munkás-paraszt szövetség megszilárdításának politikájából indult ki. Ezzel kapcsolatban negyven év távlatából is jól emlékszem Klement Gottwaldnak a CSKP KB 1948. novembert ülésén elhangzott beszédére, melyben többek között megállapította: „Politikánkban a földnélktillekre és a kisparasztokra kell támaszkodnunk, Szövetségre kell lépnünk a középparasztsággal, s el kell szigetelnünk a földbirtokosokat ..." A Vencel téren elhangzott gottwaldi szavak hatására Somorján (Samorínl, a volt járási székhelyen akcióbizottság alakult. Tizenkét partizánt osztottak be a Nemzetbizottsági Testület tagjai közé, a többiek pedig az üzemekben teljesítettek szolgálatot.

Vajkán a mezőgazdaság szocialista átépítésének kezdete a februári győzelmet követően 1949. május 5-hez fűződik. Az efsz 17 taggal alakult meg és 46,5 hektáron kezdett gazdálkodni.

III.

Id. Vonylk Viktor — mint alapító tag — elnökként 1952- ben lépett színre.

— A tettet kiváltó gondolat lendítőereje vitt, ami nem lehetett más, mint a történelmi helyzet reális felismerése. Az tmitt-amott hallottakból, a személyesen át élt ékből, s a sorsáért és családjáért aggódó szorongásos gondolatsorból egyszer csak összeállt bennem valami végleges és megrendítő felismerés, *valami ahhoz hasonló élmény, mintha kettéhasadt volna a föld, s ezáltal minden földi dolog úf helyzetet nyert, úf értelmet és magyarázatot kapott volna. A történelem új színpadára való lépésemet többen követték. Ekkor már 280 hektár szántó, 230 hektár legelő és 50 hektár erdő tartozott a közös tulajdonhoz.

Az elnöki fizetésem 450 korona volt, ugyanakkor az iparban dolgozó segédmunkás 1000—1200 koronát is keresett havonta. A fellendülés 1954-ben vette kezdetét, amikor év végi futtatásként két koronát fizettünk munkaegységenként.

Id. Vonyik Viktor irányításával fokozatosan й/ fejezet kezdődött az efsz életében. Megerősödött a gazdaság, ki-Aratás előtti határszemlén a hatvanas években. Jobboldalt id. Vonyik Viktor

tisztult a látóhatár, világossá vált, hogyan és merre érdemes a szövetkezetei fejleszteni.

—- A sok gond közepette többször bizony a járást szervekkel is pörlekednem kellett. Az ötvenes évek végén például ránkkényszerítették a négyzetes kukoricavetést, a vékony deszkafalakból épített sertésfialtatót, s 1956-ban a nagy dunai árvíz idején pedig a védnökségi üzemekből „aratókat“ küldtek a nyakunkra, hogy bokán felül érő vízben arassanak. Sosem tartottam magam tévedhetetlen embernek, de az ilyen esetekben bizony az asztalra csaptam. A gyakorlat mindig engem igazolt.

Ezerkilencszázhatvanegyben a Vajkai Efsz a Doborgazi és a Keszölcési Egységes Földműves-szövetkezettel társult. Az egyesített efsz élére elnökként Bors János állt. Id. Vonyik Viktor ebben az időszakban állattenyésztési föágazalvezetőként, majd brtgádoezetöként ténykedett. 1969-ben viszont újra öt választották az efsz elnökévé.

— Ebben az Időszakban gabonafélékből már 6—7 tonnás hektáronkénti hozamokat is elértünk, cukorrépából pedig 1970-ben a 65 tonnás átlagos hektárhozammal kerületi elsők tettünk. A növénytermesztés fejlesztésével szilárd alapokra helyeztük állattenyésztésünket is. .

Id. Vonyik Viktor úgy élte Kék Duna Efsz létrejöttéig állt a Vajkai Efsz élén.

— A társulást követően — mint nyugdíjas — farmárokat helyettesítettem, majd ősztől tavaszig éjjeliőrként, tavasztól őszig pedig mezőőrként ténykedtem.

IV.

Id. Vonyik Viktor úgy élte le életének 74 évét — ebből 16 évet elnökként —, hogy tetteiről ma már alig tudnak néhányon, pedig történelmet érintő sorsában bizonyos fokú hősies* ség rejlik.

— Megöregedve, kissé fáradtan úgy érzem, hogy hazaérkeztem, ismét ott állok gyermekkorom képzeletbeli ablakában, ahonnan kitartóan szemlélem a Dunát, mint a meseszerű kristályképet. Azóta persze megtanultam, hogy semmiféle jövő nem lehet mesebeli, csupán csak emberi. Az egész hazából hallom az intést, hogy minden akaratunkkal, minden körülmények között vigyázzunk emberlesült létünkre. S arra is köteleznek intésükkel február „katonát“, hogy önérzettel viseljük a tulajdonjogot, szabad lelkiismerettel szeressük a hazát, a szülőföldet, mert az nem ajándék, hanem a proletár nemzetköziség harcmezöin és a dicső február napjaiban megváltott örökség — mondja gondolataiba merülve, majd hozzáfűzi.

— Kommunistaként vonultam nyugdíjba, s a gleccserszínű Duna mentén ma is az élet sűrűjében élek. Számomra örök parancsolat, hogy önmagam legjobb énjéhez és egykori küzdőtársaimhoz kötelességem hajthatatlanul hűségesnek lenni Mindaddig, amíg a szívem dobog.

CSIBA LÄSZL0

komolyan veszik a mezőgazdasági szakoktatást — folytatta Alexander Sabol, az SZFSZ járási bizottságának titkára.

A statisztikai kimutatásból tudtam meg továbbá azt is, hogy a járás szövetkezeti dolgozóinak 75 százaléka rendelkezik szakképesítéssel. A hiányzó 25 százalék az állattenyésztésben „lelhető meg“. El kell mondani azt Is, hogy az előadásokon átlagosan a szövetkezeti dolgozók 64 százaléka vesz részt, tehát 4 ezer 880 dolgozó, ami valóban szép aránynak számít.

Általában a fiatalok, a kezdő szakemberek, a szocialista brigádok és a komplex ésszerűsítő brigádok tagjai vesznek részt különböző tanfolyamokon, kurzusokon. A szövetkezeti munkaiskola „óráin“ minden dolgozó részt vehet. És amint az a beérkező jelentésekből, észrevételekből kitűnik: ugrásszerűen megnövekedett a tudástöbblet megszerzése Iránti igény. A szövetkezetek saját témái egyre jobban vita jellegűvé válnak. S ami ugyancsak szembetűnő, szinte mindenütt kizárólag a termelési célkitűzések megvalósítása szerepel a viták középpontjában. Természetesen, a főbb kultúrákra

Gyermekkor: első lépések

Sokan talán nem Is gondolnák, hogy a mezőgazdaságban alkalmazott gépjavítóknak mennyi a tennivalójuk. Mily mennyiségű az a kisebb-nagyobb alkatrész, amely az egész esztendő folyamán egyegy „géporvos“ keze ügyébe kerül. Tehát hiába próbáljuk munkacsúcsnak nevezni a téli gépjavítási .időszakot. Annak főszereplői az ilynemű állításra a legtöbb esetben rácáfolnak.

Tette ezt ekképpen Habán Gusztáv is, amikor a Zsigirdi (Žiharec) Egységes Földműves-szövetkezet gépjavító telepére látogattunk el, hogy bepillantást nyerjünk a munkálatok alakulásába.

— Valóban nehéz a mi esetünkben idényről beszélni. Itt a körforgás ismétlődő, nincs szezon, nincs lazítás, jómagam talán éppen ezért kerültem olyannyira közel a gépekhez. Már ezerkltencszázhatvanhat óta dolgozom a Zslgárdl Efsz-ben.

— Az említett esztendő bizonyos vonatkozásban átállást, váltást Jelentett, vagy azelőtt is a mezőgazdasági termelés biztosftotta az ön — illetve családja — számára a kenyérkeresési lehetőséget?

— Mindenképpen átmenetinek kell elkönyvelnem a már említett évet. A géplakatosszakmát az 1943—1946-os években tanultam ki, majd Bratislavában dolgoztam egy építővállalatnál. Tehát a mezőgazdaságtól merőben eltérő beosztás. Legnagyobb ellenségem az utazás volt: hajnali három órakor kelni, este kilencre hazaérni. Mennyire megszolgált volt az a néhány korona? Abban az időben — a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején — gyakran marhavagonokban utaztunk. Nem is tűrtem hosszabb ideig az ingázás eme változatát. 1953-ban változtattam munkahelyet, Galántára (Galante) kerültem a terményfelvásárló vállalathoz. Igaz, megint utazni kelleti, de ez már egészen más helyzet volt.,.

— Ott már azért közelebb állt jelenlegi működés! köréhez. Galántán is géplakatosként tetszett tevékenykedni?

— Igen. A vállalat több tehergépkocsival rendelkezett, azok üzemképességére ügyeltem többek között én Is.

— Ha tegyök fel, választhatna, mit javít szívesebben: tehergépkocsit, traktort vagy esetleg kombájnt?

— A választás lehetősége valóban csak illúzió. De ha mégis alkalom adódna, biztos, hogy először a traktorhoz mennék, azt „boncolgatnám“. Már gyermekkoromban kialakult bennem a gépekhez, a motorokhoz való vonzalom.

— Immár huszonkettedik éve dolgozik egy helyen. S most már mint nyugdíjas. Hatvankét esztendős. Nem foglalkoztatta a gondolat, hogy már elég, abba kellene hagyni?

— Tessék elhinni, amikor betöltöttem a hatvanadik életévemet, egyértelműen kijelentettem: gyerekek, ameddig szükségetek van a munkámra, jövök. Ha az' egészségem Is úgy akarja. Ez ideig sem a kollektíva, sem pedig a szervezetem nem mondott nemet.

— Kikapcsolódás, kedvenc időtöltés?

— A sport imádója vagyok, mindenekelőtt a labdarúgásé. A helybeli csapat hazat mérkőzéseiről nem hiányzóm. S a tévében is ritkán „megy“ meccs nélkülem. A további hobbim az olvasás. Elsősorban a gépekkel, berendezésekkel, műszerekkel foglalkozó szaklapokat böngészgetem. Hiszen számunkra, gépjavítók számára is egyértelmű a követelmény: lépést tartani a korral, figyelni a fejleményeket, az állandóan „felbukkanó“ tphnikal csodákat. Legalábbis a mezőgazdaság vonalán.

Habán Gusztávnak két családja van, egy harmincéves lánya meg egy harminchat éves fia. Nagy örömére a fiú követte az apját — ugyancsak a zslgárdl szövetkezetben dolgozik, traktoros.

Ö bizonyára büszke az apjára, aki az 1986-ban kifejtett becsülete, odaadó munkájáért tavaly „A szocialista munka győztese“ kitüntetésben .részesült, amelyet a CSSZSZK kormánya, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottsága, valamint a SZISZ Központi Bizottsága adományozott neki.

(-labé-j