Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-22 / 3. szám

< 1988. január 22. SZABAD FÖLDMŰVES Kiskacsa fürdőit..: (avagy egy baromfitelep sorsa) A keltetőrészleg tovább üzemel Ä kis tö körül rengeteg a kacsa, s mivel a kedvező január eleji időjá­rásnak köszönhetően a víz nem vál­tozott szilárd halmazállapotúvá, több szárnyas él a lubickolás lehetőségé­vel. Ilyen kép fogadott nemrégiben a Királyrévi (Kráfov Brod) Állami Gazdaság egyik baromfitelepén. Rög­vest hozzáfűzendő, hogy a szóban forgó gazdaság két farmon foglalko­zik (foglalkozott) baromfitenyésztés­sel. A zárótelezett múlt időt az írás keretén belül megvilágítjuk, most kö­vessük figyelemmel a bennünket fo­gadó Erdélyi Márta technikus véle­ménynyilvánítását okfejtését. — A baromfitelep 1962-ben jött létre. Kezdetben csak kacsatenyész­téssel foglalkoztunk, a csirkékre csak a későbbiek folyamán tértünk át Termékeinket az utóbbi években a Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgo­zó Vállalat galántat (Galanta) és el­fért üzeme vásárolja fel. Galántára csirkéket és kacskákat egyaránt szál­lítunk. míg CIferbe csupán csirkeszál­­lltmányokat bocsátunk útra. Az Itte­ni telepen csak kacsatenyésztéssel foglalkozunk. Jelenleg mintegy ezer­­hatszáz tojókacsa és háromszáz gá­csér található a telepen Tehát a ka­csakeltetéssel járó gondokat is ma­gunkra vállaltuk. A tojóállományt nem szükséges vásárnlnunk. Van tíz tör­zsünk, mélynek mlndegvtkében öt to­jó és egy gácsér tartozik. Závodská Erzsébet mérnök az álla­mi gazdaság állattenyésztést részlegé­nek a vezetője. A további érdekessé­geket — a gazdaság székházában — tőle tudtuk meg. — Ami a keveréktakarmányokkal való ellátást Illeti, a szállítmányok Vágtornócról (Trnovec nad Váhom) érkeznek. A tojókacsának tolatás előtt KCHt típusú keveréket adagolunk, a tojatás Időszakában pedig КСНг típu­sút. Ami a tápok minőségét Illeti: gvakran vitaminokkal szükséges pó­tolni a keverékeket a jobb hatás el­érése érdekében. Egyébként a ka­csák általában úgy hathónapos ko­rukban kezdenek tojni A vásárlók, ugye, e legjobban májusban viszik a kiskacsákat, s ebből kifolyólag gyak­ran ahhoz a kényszermegoldáshoz folyamodunk, hogy Június végével leállítjuk a tolatást. Mert sok eset­ben a kacsák valóban tovább győz­nék a tojástermelést. — Milyen a kiskacsák Iránti ke­reslet? — Azt hiszem, egyértelműen leszö­gezhetem. hogy "ez Ideig szinte min­den eszendőben várakozáson felüli volt. Tavaly például mintegy 200 ezer kiskacsát adtunk el. darabját tíz ko­ronáért. S körülbelül nyolcvanezret saját magunk neveltünk fel. — Az előzőekben már szó volt ar­ról. hogy a baromfifeldolgozó válla­lat mely üzemel vásárolták fel önök­től a kacsákat és a csirkéket. Vajon milyen a helyzet a felvásárlással kap­csolatosan? — Tavalyi tervünkben benne fog­laltatott százhatvan tonna kacsahús, valamint kétszázkilencven tonna csir­kehús szállítása Galántára, Illetőleg Cíferbe. Ezt a tervet valamicskével túl­teljesítettük. A felvásárló az álta­lunk szállított kacsáknak a 76 száza­lékát sorolta be első minőségi osz­tályba, a második osztályba 21 szá­zalék, a harmadikba pedig három százalék nyert besorolást. Nem csu­pán a mi panaszunk: sajnos, az osz­tályozást már tulajdonképpen a ba­romfifeldolgozó üzemben végbement valamennyi munkafolyamatot köve­tően végzik az iletékesek. Ez termé­szetesen valamennyi termelő és szál­lító körében bizalmatlanságot és bi­hasznot nem hoz, hanem óriási rá­fizetéssel Jár. Vagyishogy egy kissé pontosítsák: egynapos kiskacsákra továbbra is „összpontosítunk“, brojler­csirkék és -kacsák tenyésztésével azonban nem fogunk foglalkozni. Legalábbis ebben az évben nem. Az­után — az árpolitikától függően — majd meglátjuk Nagyon sajnáljuk, hogy Ilyen döntéshez kellett folya­modnunk. Pedig a Szlovák Szocialis­ta Köztársaságban mindössze két üzem foglalkozik pekingikacsa-te­­nyésztéssel. A többi már hibridekre szakosodott. Marad tehát egy a pe­kingi fajtára. Nekünk ugyanis a cé­lunk legalább a tízszázalékos renta­bilitás. Most már azért érthetőbb Erdélyi Márta technikus szomorkodása. — Én már ezerkilencszázhatvanhá­­rom óta itt dolgozom. De többen vannak, akik régóta alkalmazottal a baromfitelepnek. Azt hiszem, egyikük sem fogja könnyen elviselni a kény­szermegoldást, az áthelyezést. Mint­egy ötven dolgozóról van szó, akik két szocialista brigádba tömörülnek. Az egyik brigád nyolctagú, s az ezüstfokozat birtokosa, a másik a bronzfokozatot vallhatja magáénak, igaz, néhányan Itt maradnak, mivel a keltetőrészleg továbbra is üzemel. Az áthelyezés körülbelül 35—38 em­bert érint. De vajon kik lesznek azok? Hirtelen mélyet sóhajt, majd újfent arról beszél, amit olyannyira szeret, amivel már csaknem negyed évszá zada foglalkozik. ✓ — Kacsákat keltetünk, de a kls­­csibéket vásárolnunk kellett. Darab­ját 4,20 koronáért vettük tavaly. A hizlalást folyamatot magunkra vállal­tuk. Az állatok általában 49—51 nap alatt érik el a megkövetelt 1,50—1,60 kilogrammos végósúlyt, miközben 2,35—2.40 kilogramm keveréktakar­mányt fogyasztanak egy kiló súlygya­rapodás eléréséhez. A csirkéknek két­hetes korukig BRi típusú tápot szol­gáltattunk, a második héttől egészen hathetes korukig BR2 típusút kapnak, majd azt követően BRs-t. A minőség­gel ilyen vonatkozásban ts felmerül­nek néha problémák, ezért szükség van a vitaminokkal való kiegészítés­re, a pótlásra. Egyébként a takar­mányszállító üzemnek a szállítás ыННШШЖеЖИ Kacsaidul zonytalanségot szül — s a legtöbb esetben nem is oktalanul. Gondoljunk csak például az oly sok esetben kor­szerűtlen feldolgozási módszerekre, az elavult gépsorokra, gyári beren­dezésekre s nem utolsósorban a mun­kájukat nem mindig teljes odaadás­sal végző alkalmazottakra. Bizony, a feldolgozás folyamán keletkezett „fogyatékosságokat“ természetszerű­leg a szállítók hibáiként könyvelik el. S ennek következménye: ml már néhány esztendeje ráfizetésesek va­gyunk a baromfitenyésztést illetően. Tavaly Is azok voltunk. Persze, nem csupán a felvásárlóknak köszönhe­tően. Ugye, a tápok ára úgyszólván évről évre emelkedik. És az energia­árak sem mutatnak Ínséges világunk­ban csökkenő tendenciát. De ami ál­landósult: az a felvásárlási ár. Ta­valy például mintegy 900 ezer korona volt a mínuszunk Ilyen vonatkozás­ban, annak ellenére, hogy a kiska­csa-árusítás — mint azt az előzőek­ben már említettem — valóban Jól jövedelmezett. Ogy döntöttünk tehát, hogy ebben az évben nem folytatjuk a baromfitenyésztést, hiszen minek azzal foglalkozni, ami nemhogy előtt mintegy két héttel mindig Jelez­zük, konkrétan mire van szükségünk, feltüntetjük a tápok típusát és a kel­lő mennyiséget. A csirkenevelésre az istállók padlásait használtuk ki, mind a borjúistáüőban, mind pedig a sertéslstállőban tenésztettünk csir­két. Tavaly két műszakban dolgoz­tunk a telepen, az Idén azonban — legalábbis amíg üzemelünk — vlsz­­szatérünk a háromműszakos munka­idő-hasznosításhoz. Erre természete­sen a keltetőrészlegen van szükség, ahol mintegy kilenc-tlz ember dolgo­zik. Ä Királyrévi Állami Gazdaság ba­romfitelepe dolgozóinak aggódása, kétségbeesése — véleményünk sze­rint is — valóban megalapozott. Hi­szen a gyökerektől kell elszakítani a törzset, a nagyon erős gyökerek­től. A jövőben ehhez a témához visz­­szatérünk, figyelni fogjuk a dolgok menetét, hogy tudomást szerezzünk arról, miképpen alakult a baromfi­­telep mostani alkalmazottainak a sorsa. SUSLA BÉLA Akár jelképesnek ts tekinthetők azon utazásom körülményei, amelyen a februári győzelem 40. évfordulója kapcsán közlendő ri­portsorozathoz Indultam anyagot gyűjteni. Kora reggel érkeztem meg Felsőő­re f Plešivec j... Itt hívták össze 1927. január 23-ra a politikai pártok hiva­talosan engedélyezett nyilvános gyű­lését, hogy megakadályozzák a Gö­­mörhorkyi fGemerská Hôrka) és a SlavoSoocei Cellulóz- és Papírgyár be­zárását. Ezen a területi konferencián Klement Gottwald elvtárs is felszó­lalt, sürgette a munkások és földmű­vesek közös egységfrontba való tömö­rülését. nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül... Az éjszaka önos eső hullott és rá­fagyott az útburkolatra. A Borzovdra hiába vártam. Leállt, megbénult a for­galom. Gyalog vágtam hát neki a mintegy tizkilométeres útnak. Ködös hideg, jég, zúzmara. A zord termé­szet mintha a történelmi múltat akar-Almi a múltnak mm van ná jelképezni, gondolataimba idézni. Most január van. Dideregve, csúsz­kálásán araszolgatva fogyasztom a távolságot, s közben önkéntelenül is a tavaszt hozó, a politikában pedig negyven évvel ezelőtt az „olvadást" jelentő, jégtörő februári napokra gon­dolok ... A 250 lakost számláló Borzova egy kőfennsík tetején, borókákkal és fe­nyőkkel vadregényesített, dombokkal körülvett lapályon úszik, mint egy csendes tengeröbölben horgonyzó ha­jó. A járási székhellyel összekötő keskeny és meredek aszfaltút a köl­dökzsinór szerepét jelenti a falu éle­tében. A háborítatlan természet „mag­zatburka“ alatt fejlődő falura az ál­mok valószínűtlenségével hat a távol eső nagyvárosok eseményzajlása, szív­dobogása. A kopár mészkőhegyek, a sekély és kevés termőföld önbizalomra, sze­rénységre s fegyelmezett munkára nevelte az itt élő embereket. A táj üdítő eredetisége és az ősi állandó­ságából alig kimoccanó falusi élet­mód szinte konzerválta a faluban egykor dívó hagyományokat. Farkas István, a helyt nemzeti bi­zottság fiatal elnöke lelkes hagyo­mányápoló és jó táncos, aki másod­állásban tölti be elnöki tisztségét — az öregek emlékezetéből sodort kép­zeletbeli fonalon ereszkedik le velem a falu múltjának kristálytiszta kútjá­ba... A faluközösség a hagyomány­­őrzést, az anyanyelvet bugyogá­­sú, a nemzetségi kultúra és a történelmi múlt vállalásának te­kinti. Tizenkilenc évvel ezelőtt ala­kult meg a jolklórcsoport, amely szép hírnevet szerzett a közösségnek. 'A hegyilakák jellegzetes ősi fog­lalkozása volt a pászterkodás, amely annyi eseményt, legendát és anek­dotát szült, hogy most bővizű forrás­ként táplálja a hagyományápolók tö­rekvéseit. Az immár másfél évtizede sikeresen szereplő kultúrcsoport a pásztorok, csordások, kondások és ju­hászok külön-kűlön kiformált szokás­világából merítve alakítja műsor pro­filját. „Gulya a karámnál" című első fel­dolgozásuk után a feleségek, gyere­kek által, a batyuval mezőre-hegyre cipelt „pásztorétkeztetés“ Idillt emlé­két halászták ki a múlt mély vízé­ből. A csoport néhány éven keresztül együttműködött, „összeállt" a sztlt­­cet (Silica I hagyományőrzőkkel. Kö­zös szereplésük, mint amilyen a ka­locsai, zseltzt IŽeliezovce I és gom­baszögi (Gömbösek} fellépések voltak: mindkét csoport hírnevét gyarapítot­ták. Ekkor újra kettéváltak és a sejt­osztódás törvénye szerint, a szerep­lőgárdát mindkét fél az eredeti lét­számra bővítette. „Pásztorfogadás“. Ez volt a címe a soron következő megjelenített hagyo­mánynak. A forgatókönyv szövegét Deákos Farkas Lajos bácsi, a falu né­hai élőkönyv-kránikásának elbeszélé­se alapján írták, aki azóta örök nyu­galomra hajtotta fejét. Az évek során többször ts láttam ezt a műsorukat: ... A légteret a szerep­lők gömöri tájszólással zamatositott történetet, a pásztorok, kondások, csordások és juhászok fogadásáról, hétköznapi és ünnepi szokásaik pár­beszédeiről szóló adomák töltik be, Két-háram szíjostorcsattanás szente­síti a hallottak igazságát, majd a fér­fiak ajkán felcsendül a pártosztor­­nóta: „Lóra csikó, lóra, elszaladt a ménes ..." A pásztorok fogadására bevonulnak a nótát táncra váltó leá­nyok. A táncrepertoár Hyen gazdag: Vasvárt-, Karé-, Pásztortánc, amelye­ket a látványos Botozö, majd a vidék­re eredetiségével jellegzetes, tempe­ramentumos Verbunkos követi. A kép­zeletbeit színpad életre kel: a tán­cospárok kettős csillagok, rügyekből kibuggyanó illatozó virágok, színek zuhataga, őst ütemek, rugalmasság, és szépség... Tíz évvel ezelőtt a „Lakodalmas“ falusi szokást vette filmszalagra a Csehszlovák Televízió, de — okát nem tudni — azóta sem mutatták be... A szántóban szegény, mindig ipar nélkül való települést /negyvenötig Szádvárborsa volt a nevej még égy negyedszázaddal ezelőtt 600 lélek lak­ta. Az elvándorlás az alapiskola és az Óvoda bezárásával erősödött fel. Az óvodát később sikerült visszasze­rezni. A jelenlegi tizennégy helyett legalább harminc nebulóra lenne szükség ahhoz, hogy a félnaposból teljes ellátást nyújtó létesítménnyé válhasson. Sajnos, erre kicsi a re­mény, mivel — a helyt vaqy közeli munkalehetőségek hiányában és az építkezési tilalom miatt — a fiatalok sorra vándorbotot fognak. A falunak való hátatjordítással egyre Inkább befelé fordultahbá válik a haldaná­ban oly nyüzsgő-vidám közösség ... Pedig ennek a községnek már 1936- ban volt kultúrháza. amit a szomszé­dos városok a mai napig sem mond­hatnak el magukról... Örömszerző belső szükségből fakadó közösséqi hajlandósággal, a saját erejükből, összefogással építették. Nem is állt üresen soha: minden ünnepségre más és más színdarabot, táncos műsort stb. tanultakmutattak be. A munká­ban meqfáradt emberek özönlöttek a kultúrszentélybe. Mivel ülőalkalma­tosságra akkor még nem tellett, az akciók előtt markos legények járták körül a falut, hogy a házakból, egy vállon cipelt hosszú rúdra „felfűzve“ gyűjtsék össze a nézőtéren felállí­tandó karosszékeket. A műsor végén ugyanilyen módon juttatták azokat vissza... S amikor a kultúrház „pi­hent", ftéli estéken) a ftalálok min­den áldott este a Fonóba jártak, ahol cigányzene mellett tánccal előlegez­ték meg a fonást. Közben daloltak, a legények eldugták a lányok guzsa­lyatt.......záloaosdt-kiváltőt játszottak. Utána a legények felmentek a to­ronyba és éjfélig is eldalolgattak. 'Aztán háború lelt. A szenvedésre, nélkülözésre — a felszabadulással máig tartó — békeidők főttek. Meg­alakult a szövetkezet, amely az idők során beleolvadt a Hosszűszói /Dlhá VesI Efsz-be. A zsindelytetös, szabad­­kéményes, szobapitvaros lakóházak sorra átépültek összkomfortos /fürdő­szobás családi otthonokká. Ötvenki­lencben elkészült a vízvezetékhálózat és a tűzoltöszertár .Egy évre rá új üzletet és vendéglőt avattak. 'A falust pártszervezetnek tizenkét tagja van. Farkas Istvánon (a szer­vezet elnöke) kívül valamennyien nyugdíjasok. Akikben a konok embe­ri kitartás példáinak felmutatóit tisz­teli a faluközösség: a meg nem alku­vökét, a közdőkét, akik vállalásra ösztönzik az utódokat. 'A múltját tisztelve őrző Bortova szerény vágyakat is dédelget: a ki­szolgált, félévszázados kultúrház he­lyébe újat szeretnének emelni. A fa­lut átszelő patak szabályozását, vala­mint a közvilágítás felújítását ts terv­be vették. Ugyanakkor a környezet óvására, a parkosításra is gondot kí­vánnak fordítani Elköszönök a hajdani Szádvárbor­­sától és az újkori Borzovától. Torony­iránt mehetnék tovább éhes vándorok szokásaként, ha nem vendégeltek volna meg felejthetetlen kedvesség­gel. bőséggel. A kedves házak egyé­niség- és közösségtermők, felszabadí­­tóan otthonosak. — Jö ttt élni, jövőben gondolkod­ni — mondja kézszorttás közben Far­kas István —, mert az emberek kö­zött akad itt is, ott is jó tanács, ba­ráti kéz, szervező akarat. Csak a jégtörő tavasz jönne márt KORCSMAROS LÁSZLÚ {Fotó: -lta)

Next

/
Thumbnails
Contents