Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-05-06 / 18. szám
1988. május 8. SZABAD FÖLDMŰVES 11 Üj gondolkodásmóddal - a szavak és tettek egységéért A húsiparban is gyorsabb ütemű korszerűsítés kellene {Fotó: — rd—) . Hasúnkban a gyökeres vll iggazdasúgi fordulatok, a növekvő kölcsönös gazdasági föggóségek, az együttműködést megnehezítő nemzetközi politikai nehézségek, körűiéit nyék éa a népgazdaság fejlődési feltételeinek bonyolultabb időszakában le politikai folytonosság van. Gyakorlatileg azt Igazolja a gazdasági mechanizmus átalakítása, a gyorsítás stratégií jáoak előtérbe helyezése. E két gazdasági erőközponttal olyan reformok bevezetésére került sor, melyekkel új hajtóerőket kapcsolunk lm a mezőgazdasági élei mlszer-iper: komplexum fejlődésének áramába. Tömören ez a gondolatsor képezte Július Medvédnek, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere első helyettesének a közelmúltban Vyitrán (Nitra) rendezett szemináriunon tartott előadásának vezérvonalát. Előadói beszédében a miniszteritilyettes kitért a politikai közgondolkodás dj vonásainak fontosságára is. Többek között 1 hangsúlyozta, hogy az új gondolkodásmód erősödésével világossá vált, hogy a gazdasági mechanizmus átalakításása nem valamilyen elmélet alkalmazása vagy kipróbálása, hanem olyan diszciplína, illetve cselekvési rendszer, amelynek a konkrét viszonyok, érdekek, helyzetek, képességek és következmények szerves részét jelentik. Nyilvánvaló, hogy szilárd elmélet! koncepciókra, gondolkodásmódra van szükség, mert ellenkező esetben a gazdaságpolitika alaktalanná válik, felolvad a napi problémákkal és helyzetekkel történő konfrontációban és taktikázásban. E felfogással szemben egyesek az új gazdasági mechanizmus tartalmát leszűkítik, s úgy képzelik el, hogy a fejlődési célok — többnyire naturális — kialakításával kezdődik, a rendelkezésre álló anyagi eszközök elosztásával folytatódik, majd egy olyan végrehajtási folyamat során éri el célját, amelyben a társadalom minden tagja a neki kijelölt helyen kiveszt a részét. A 8. ötéves terv egyre szigorúbb feltételei, valamint a jelenlegi gazdasági körülmények az élelmiszeriparban ts szükségessé teszik a gazdasági egyensúly létrehozását, at inflációs folyamat megfékezését, valamint a beruházások minőségének további javítását. Az élelmiszeripar egyébként a 8. ötéves terv első két évében a meghatározott gazdaságpolitikát célokat elérte, és a zavartalan belföldi élelmiszer-ellátás érdekében a szükséges Intézkedéseket megtette. Az öss; ességében jó színvonalú áruellátáson belül, sajnos, olyan problémák Js felmerültek, melyek felett a jövőt illetően nem szabad szemet hunynunk. Területi és strukturális tekintetben ugyanis jelentős eltérések mutatkoznak. Ennek vetülete leginkább abban lelhető fel, hogy az állattenyésztés dinamikusabban fejlődött, mint n növénytermesztés. Ez utóbbit elsősorban a belpiac nyomásának kell tulajdonítanunk. Később a hústermelés gyorsabban növekedett, mint a lakosság vásárlóereje, ugyanakkor a takarmányalap mérlege tovább romlott. A növényi eredetű élelmiszer-ipart ilapanvagok közül csak a kalászos gabonafélék. as olajnövények és a hüvelyesek termelése mondható kielégítőnek, ugyanakkor cukorrépából, étkezést horgonyából, szőlőből, zöldség- és gyümölcsfélékből messze alm.iradtnnk a kívánt szinttől. Ellentmondásokra atal az a tény is. hogy a szarvasmarha-állomány csökkenése ellenére élelmiszeriparunk — egyoldalúan — az állattenyésztés eredményeire alapozva fejlődött. Többlettermés mutatkozott vágott baromfiból, tojásból, lisztből, kukoricáéi búzadarából, ugyanakkor nem tudtuk a keresletet kielégíteni olcsóbb húsféleségekből. csokoládéfélékből, kockacukorból, fagyasstott helból, ömlesztett sajtból stb. További gon dot okozott a szeszes Italok, az üdítőitalok és a sütőipari termékek — főleg a kenyér — Iránti kereslet csökkenése Az elmondottak ellenére a 8. ötéves tervidőszak első két évében az éle'mtszer-lparl cikkekből való bevétel 6,4 milliárd koronát tett ki, ami a 7. ötéves tervidőszakhoz viszonyítva 20 százalékos emelkedést jelent. Sajnos, megrekedtünk a menynyiségnél, annak ellenére, hogy az élelmtszer-ípari cikkek minősége mindinkább életbevágó kérdés. A minőséget, Illetve a minőség javítását igen sok gazdasági és emberi tényező befolyásolja, azonban elsősorban a társadalom termelési kultúrája határozza meg. Az utóbbi évek beruháházásai egy-egy élelmiszer-ipari ágazat vonatkozáséban tehetővé tették a termelés korszerűsítését, s eredményesen segítették a termelési szerkezet, a termékösszetétel és a minőség javítását. A termékek minőségének alakulása függvénye a műszaki fejlesztésnek — a jelenlegi ötéves tervidőszakban 30 milliárd koronát fordítunk erre a célra — ez azonban önmagában még nem garantálja a jobb minőséget. A minőség kérdése ugyanis a termelésben dől el, a „gyári minőség“ javítására a termelési szférán kívül nincs vagy nagyon kevés a lehetőség. A belkereskedelem szerepe főleg a fogyasztói igények közvetítésére és az árukészletek minőségének megóvására terjed ki. Ezért alapvető érdek, hogy e minőséggel kapcsolatos helyes szemlélet mindenekelőtt a termelésben váljék gyakorlattá, itt kell biztosítani, hogy a rosszul minősített áru ne kerülhessen forgalomba. Az eddigi tapasztalatokból és a jelentkező új Igényekre való tekintettel, le kell vonni azt a következtetést, hogy a tudományosműszaki fejlődésből és a körülmények változásából fakadó szükségszerű követelmény a tervszerű minőségfejlesztés. A jövőben átfogóbban szükséges megítélni a termékek minőségét, elemezni kell, hogy az általános műszaki követelményeken túlmenően megfelelnek-e termelési, gazdasági és társadalmi adottságainknak, Illetve a piaci Igényeknek. A jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani a termékek minőségének korrekt tanúsítására és a fogyasztók — minőséggel kapcsolatos — tájékoztatására. A minőségi követelményeknek termelési, illetve tenyésztési vetületei is vannak, amelyek mezőgazdaságunkban kérdésessé teszik a mennyiségre való törekvések további folytatását. Ezek a kérdések a növénytermelésben leginkább a sörárpát és a búza sütőipari értékét érintik, az állattenyésztés vonatkozásában pedig negatív genetikai összefüggésekre vezethetők vissza, amelyek általában minőségrontó tényezők. Ezen nemcsak ez egy terméken belüli ellentéteket éltjük — például a tejmennyiség és a tejzslr-, fehérjeszázalék — hanem az ágazat termelésében előforduló biológiai ellentéteket ts: tejmennyiség. szaporaság, születési testtömeg, ellési nehézségek stb. Azon is érdemes lenne végre elgondolkozni, hogy az ipari jelleggel üzemelő tehenészeti telepekről először miért a nagyhozamú tehenek esnek ki. A piacváltás a húsiparban is felszínre hozta a korábban is meglevő feszültségeket: a nyersanyagtermelés és a feldolgozás összhangjának a hiányét. Ráadásul lassú a piaci információáramlás, amely gátolja a szakma külpiaci alkalmazkodóképességének javulásét. Ezért a jövőben fontos feladattá válik a követelményeknek megfelelő — ttt nemcsak az exportkövetelményekre gondolunk — higiéniai feltételek maradéktalan megteremtése, e minőségi termékek gyártásához szükséges kapacitások további növelése. A csontozó-, szeletelő-, fagyasztó és csomagolórendszerek, egyszóval a megmunkálás színvonalának korszerűsítése; a fagyasztó- és a hűtő-tárolókapacitás növelése. Lényeges feladat az Is, hogy például a marhahústermelés színvonalét tovább emeljük a nagy hústötnegü húsmarhatenyésztés gyorsab ütemű terjesztésével. Az élelmiszeriparnak — többek között — a 8. ötéves tervidőszakban 176 millió liter tej, 68 ezer tonna csont nélküli hús, s 45 ezer tonna húsipart termék feldolgozását lehetővé tevő új kapacitásokat kell biztosítania. Ezeknek az elvárásoknak csak abban az esetben tud maradék nélkül eleget tenni, ba a vállalati önállóság fokozásával megteremtődnek azok a feltételek, amelyek a stratégiai. üzletpolitikai, árpolitikai eredményességet elősegítik, s egyben az élelmiszer-áruellátás javítását szolgálják. A megnövekedett vállalati önállóság érvényre juttatása mellett. Irányítási rendszerünket a változó viszonyokhoz kell Igazítani. Az új feladatok lényege: a központi irányítás erősítése, a vállalati önállóság egyidejű növelése mellett. Ezzel összhangban előtérbe kell helyezni a közgazdasági szemléletet, a közgazdasági környezet formálását, a gazdasági szabályozás fejlesztését. Arra kell törekedni, hogy af áruellátás összetételének problémái — a kereslet-kínálat egyensúlyának megteremtése — elsődlegesen a vállalati kapcsolatokban rendeződjenek. Az ágazati irányítás új rendszerében, az Irányítás korszerűsítésének folyamatában élni kell a piacfelügyeleti hatáskör adta lehetőségekkel. Ki kell alakítani a piac működését meghatározó szabályozó eszközöket, a zavartalan működéshez szükséges — piac! körülményeket. Az időlegesen fellépő zavarok elhárítását, azok okait operatív beavatkozással kell elhárítani. Számolni kell azzal, hogy bizonyos problémák — az áruellátás egyensúlyi problémái — a vállalatközi kapcsólatokban nem rendeződhetnek. Ilyen esetekben szigorú és gyors beavatkozással — a piacfelügyeletí jogkörrel összhangban — szabályozott módon kell intézkedni. Az élelmiszer-ipari vállalatok gazdasági körülményeinek változása, valamint az élelmiszer-fogyasztás szerkezetének várható alakulásai mind sürgetőbben Igénylik az ellátás javítását szolgáló kereskedelempolitikai elképzelések kialakítását, az ipar és a kereskedelem közötti összhang megteremtését. A népgazdasági tervben meghatározott gazdaságpolitikai célok elérése érdekében a belföldi élelmiszer-ellátás zavartalanságára — a jövőben Is — megkülönböztetett figyelmet kell fordítani. Ezt elősegíthetik a helyesen meghatározott fogyasztót Igényekre és termelést lehetőségekre alapozott kereskedelempolitikai elképzelések. — A mezőgazdaság fontos célkitflzése volt és lesz, hogy megfelelő hátteret adfon az élelmiszer-termeléshez, segítse e termelőüzemek megújulási, hatékonysági törekvéseit, támogassa a népgazdaság erősödését szolgáló Aj kezdeményezéseket — mutatott rá a miniszterhelyettes, majd hozzáfűzte. — Természetesen ezek csak feltételek. Hogy mi válik belőlük valóra, az döntően a különböző szintű irányitúhelyeken. a vállalatoknál éa az agyas intézményekben végzett mnnkátúl függ. Ez utóbbiakra annál is inkább szükség Jesz, mivel szocialista mezőgazdaságunk további dinamikus fejlődését különböző objektív és szubjektív tényezők nehezítik. Ezek közé tartoznak az Érsekújvárt (Nové Zámky), a Galántai és a Komárom! (Komárno) járásban jelentkezű belvízproblémák, a talajerózió, az exhalátumok általi szennyeződés, főleg Nováky, žiar nad Hronom. Vágsellye (Sala), Krompachy, lstebné és Sered környékén. Nagy gondot okoz a hígtrágyák környezetterhelő hatása, a túlméretezett — nem okszerű — műtrágya- és növénvvédőszer-adagolás. Szerencsére — főleg a nitráttartalomra, a rádióaktív elemekre és a nehézfémekre vonatkoztatva — egészségügyi szerveink által kidolgozott normáink sokkal igényesebbek és szigorúbbak mint az iparilag fejlett európai országokban. Gondot okoz, hogy a Szlovákiai Állami Biztosító — a komplex biztosítás bevexetése éta — nem minden esetben tanúsít objektív magatartást. A problémák sorát növeli az a tény. hogy a mezőgazdasági vállalatok egy része veszteséges, többeknél pedig minimális a nyereségképzés. Mindez arra figyelmeztet, hogy igényesek a feladataink, mert erről a szintről a továbblépés az eddiginél sokkal észszerűbb gondoskodást, tervezést és kivitelezést kíván. A teljesítmények ugyanis önmaguk helyett beszélnek. Am hiba lenne, ha egyoldalúan, csakis a számszerű közelítés alapján készítenénk el munkánk mérlegét. Az ország közvéleménye által ismert nehézségek közepette kényszerültünk arra, hogy az alkalmazkodásban, s a megújulásban tapasztalatokat — örömtelteket és fájdalmasakat — egyaránt szerezzünk. A realitásokhoz tartozik, hogy mezőgazdasági vállalataink megterhelése az elmúlt időszakban növekedett. Az új szabályozórendszer egyre keményebb követelményeket támasztva közvetítette a mezőgazdasági—élelmiszer-ipari komplexum minden területére a világ gazdasági követelményeit. Az új körülmények megkövetelik a vállalati rendszer korszerűsítését és kikényszerítik a korszerű — vállalkozói jellegű — magatartást. Az árak, adók, támogatások és a hitelek összehangolt működése lényegében jól közvetíti a népgazdaság igényeit, a központi tervek céljait és a piac értékítéletét. Amikor a szabályozók szigora miatt berzenkedünk, nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy szaporodó terhelnkre, gondjainkra végül is a termelés és a hatékonyság Javításával, illetve növelésével lehet választ adni. A szabályozás elvonó jellege ugyanis nem akadályozhatja meg a szakmailag jól irányított mezőgazdasági vállalatokat abban, hogy belső átcsoportosításokkal, termelést szerkezetváltással, az anyagok, energiahordozók takarékos felhasználásával, — korszerűsített anyagi ösztönzéssel és a jövedelemszabályozás új rendjével élve megtegyék az előre vivő okos intézkedéseket. Azokat, amelyekkel a maguk erejéből még többet tehetnek gazdasági növekedésünk megvalósításáért. Az előzetes becslések szerint 2000-ig az egy főre jutó évi húsfogyasztás 80 kilogrammról 90—95 kgra, a tejfogyasztás 240 literről 260— 270 literre emelkedik, a cukorfogyasztás viszont a 36 kilogramm körüli szinten marad. Nagymértékben keli növelni az egy főre jutó zöldség-, gyümölcs-, valamint burgonyafogyasztást. Egyedül a tojásfogyasztás csökken évi 350 darabról, 325—340 darabra. Átlagosan az élelmiszeripar 15—17 százalékos növekedésével számolunk, mely gyakorlatilag 14— 15 milliárd korona értékű árut jelent. Az élelmiszeripar és az annak hátterét biztosító mezőgazdaság előtt — a jövő illetően — igényes követelmények állnak, amelyek az egész ágazatban fegyelmezettebb, célratörőbb munkát igényelnek. A korábbi Időszak gyakorlatából tudjuk, hogy a vállalatok lehetőségeiket alábecsülve, gyakran megoldhatatlannak ftélik meg feladataikat és erőiket többször a különböző állami támogatások kiharcolására forgácsolják szét. Az Irányító szervek, a pértszervek ezúttal sem adnak teret az ilyen törekvéseknek. Nem önigazoló számításokra, hanem olyan törekvésekre van szükség, amelyek feltárják a lehetőségeket, s megmutatják, hogy a gazdálkodás és a termelés új körülményei között Is helyt lehet állni. Várhatóan a vállalatok — az egész ágazatra vonatkoztatva — ezt az utat fogják követni, s nehezebb körülmények között is biztosítani tudják normális gazdálkodásuk és a munka hatékonyságával arányos fejlődésük feltételeit. A most nehézségekkel küszködök többsége pedig kellő intézkedésekkel, termékszerkezetük és szervezettségük javításával, önköltségeik csökkentésével nem túl hosszú Idő múltán fel tud zárkózni. Lesznek tehát nehézségek, ezekre hivatkozva azonban nem adható felmentés a szigorú követelmények alól. A szavaknak és a tetteknek a párt általános gyakorlatára jellemző egységét a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban is érvényesíteni kell CSIBA LÁSZLÓ Július Medred (Tóth József felvétele) Egyra több fagyasztóipari termékre van szükség (Fotó: Pavel Matis)
