Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-05-06 / 18. szám
б SZABAD FÖLDMŰVES 1988. május 8. Л SPORT Ahol jó az összjáték Dernö (Drnava) régi bányászfalu a Csermosnya-patak völgyében. Egykor vasolvasztójéról és vasgyáráról volt híres. A budapesti Lánchíd építéséhez Is Innen szállították a nyersvasat. Mivel a bányászat a magas szállítási költségek miat{ nem volt kifizetődő, 1964-ben bezárták a tárnákat. Azóta a település számottevő munkalehetőség hiányában nem képes megtartani eredeti népességét. A munkaképes lakosság körében egyre kevesebben vállalják az ingázó életformát. Inkább elköltöznek a faluból. A 760 lelket számláló falu hepehupás, lejtős, hegyes vidéken terül el. Kelet felől a 805 méter magas, cseppkőbar- Iengot rejtegető Somhegy, északon pedig a Jó minőségű vasércben gazdag Pipityke 1221 méteres csúcsa képezi a falu természeti határait. A négy község centrumának számító Dernő a tömegsport terén is a fejlődő települések közé tartozik. A faluban évtizedekre viszszanyúló — szlovákiai viszonylatban is Jelentős eredményességgel fémjelzett — hagyománya van a mozgáskultúra ápolásának. A helyi sportegyesület vezetésében a nyolcvanas évek elején bekövetkezett változás újabb lendületet adott a pangássá csendesedett, csupán a labdarúgás köré összpontosult sportfolytonosságnak. Az ügyszerető, megszállott sportbarátokból verbuválódott „Bányász“ nevet viselő sportegyesület 9 tagú vezetősége — Krajnyák József elnökkel és leső József titkárral az éien — 171 személyt számláló tagságot irányít. Hat esztendővel ezelőtt kidolgozott célprogramjukban a mozgalom megújhodását elősegítendő, új sportlétesítmények létrehozása mellett döntöttek. Az öszszehasonlftásf alapként szolgáló korabeli állapotokról ekképpen számol be a harminchárom éves leső József, a falusi . labdarúgócsapat egykori aktív Játékosa, a szervezet egyik mindenese. — A járási III. osztályban, szereplő csapatunknak nem volt öltözője, a meccsek után a patakban mosakodtunk, és Jobb lehetőség híján a falusi kocsmában „lazítottunk“, illetve nikotinfüsttel dúsított légkörben vitattuk meg a gondjainkat. Azután erős elhatározással. érdekegyeztetéssel és öszszefogással sikerült úrrá lennünk az áldatlan helyzeten. Az azóta eltelt hat esztendő alatt — némi anyagi támogatással — szinte teljesen önerőből a labdarúgópályán öltözőt építettek, s a fedett lelátó építése pedig folyamatban van. Sífelvonót, több célra használható sportpályát, korszerű tekepályát, s J61 berendezett sportklubot létesítettek. Négy pingpongasztalt, s több sportfelszerelést vásároltak A létesítmények — ide számítva e felszereléseket is — értéke eléri az egymillió koronát. — Éveken át szinte minden szombaton és vasárnap építettünk, dolgoztunk. A társadalmi munkálatok leggyakoribb résztvevői közé sorolhatjuk krajnyák Józsefet, Gyurán Lászlót, Vnzár Lászlót és Búlik Zoltán. Az „élmunkáscsapat“ azonban más területeken is „bevetette“ magát. Az alapiskolában megjavítottuk a kéményt. A mező- és erdőgazdaságot segítve, minden évben kaszás brigádokat szervezünk Tavaly pedig négyszáz méteres vízvezeték hálózatot építettünk a falusi óvodához. — Honnan ered, s miből táp’álkozlk e tiszteletre méltó és megbecsülésre érdemes lelkesedés? — A mozgáskultúra örömforrás és egészség S csak egy egészséges közösség válhat örömbefogadóvá, és teremthet alkotó közösségi szellemet Mindezt a hétközna pl gondolkodás szintién megfdgel mazva: szeretjük a sportot és a barátivá szerveződött Csermosnyavölgyi faluközösséget Baráti viszonyunk az országhatárokon — a magyarországi Ruda-bányára és Mezőcsákra — is átleng. Eddig csak focifigyekben de ezután más sportágakban történő versengésre is kiferlesztve istápotluk, szövögetjük maid a sportközösséghen élő népek barátságát erősítő élmény szálakat — A spnrt'étesítmények építése tehál — legalábbis egyelőre — befejeződött. Mi a következő lépés? Mire-merre irányul majd a jövő szándékkal párosuló igyekezet? — A lakosság — főleg az ifjúság — bevonásával a mozgásszegénység feloldására, az egészségesebb életmód propagálására és a szabadidősport kibontakoztatására összpontosul. Ennek érdekében az igényekhez igazodva különféle szakosztályok létrehozásán fáradozunk. 'Hatvantagú turisztikai szakosztályunk Fábián József pedagógus irányításával a természetjárás céljait szolgálja. Az idén tavaszi gyalogtúrákat és szakmai kirándulásokat szerveznek a pelsőci, a szílicei fennsík, valamint a környező vidék természeti szépségének, gazdag növény és állatvilágának, geomorfológiai érdekességeinek a felkutatására. Egy tájékozódási verseny meghirdetésével, előkészítésével és lebonyolításával is számolunk. Az idei gyermeknapot sportjátékokkal egybekapcsolva az iskolával együttműködve szeretnénk megrendezni. A kis sportpályát télen jégkorongozésra, nyáron pedig többek között teniszezésre és kézilabdázásra vehetik igénybe az érdeklődők. Az asztallteniszrszekosztály újraszervezésével is megpróbálkozunk. hiszen 1969-ben kerületi bajnokságot nyertünk, 1983-ig pedig Járási szinten versenyeztünk. Utánpótlás és szakképzet! edző hiányában sajnos, feloszlott a csapat. Reméljük, hogy eme sportágnak is akad majd irányítója. Az alapiskola tornatermét sportegyesületünk is használhatja. A téli időszakban hetente kétszer szerveztünk benne programot, többnyire labdajátékokat. Jakab Mária, Bukovics Judit és leső Józsefeié kezdeményezésére tizenhárom dernői hölgy szerepelt a spartakiád járási bemutatóján, s közülük néhányan Prágába is eljutottak. A téli sportok kedvelőinek —* különösen a szánkózni, síelni vágyó gyermekeknek, fiataloknak — nagy öröme telt a Nyírjeske dombvidéken felállított kétszáz méteres sífelvonóban. Eddig csendesek voltak a téli lejtők, tavaly viszont — mert az idén alig volt hótakaró — megélénkült-benépesedett a táj. A tekének is nagy hagyománya van a faluban. Az általunk épített, korszerű tekepályán tizenöten fizik ezt a sportágat versenyszerűen, Gyurán László edzó irányításával. Hetente kétszer tartanak edzést, így készülnek fel a járási erőpróbákra. A szellemi torna területén egy tizenöt fős csoportban „érdeklődnek“ a sakk Ifjú hódolói. A B-csapatunk járási, az А-csapatunk pedig kerületi szinten szerepel. A szakosztály elnöke Kuchta Emil. aki Fábry Ferenccel és Sznkoly Lajossal hamarosan egy edzótanfolvamon vesz majd részt, ök vállalták ebben a sportágban az utánpótlás nevelését. A falunak nincs használható kultúrháza. ezért a sportklub — jelentős szerepet vállal a közművetődés terén. Irő-olvasó találkozókat. különféle előadásokat és vitaesteket rendeznek a Csemadok helyi szervezetének közreműködésével. amelynek elnöke éppen a sporttitkár felesége, Valika. A következő gondolatokat az 6 vallomásából jegyzem ide: — Ma a sportban és a kultúrában — az anyagi támogatás apadása folytán — csak teljes önfeláldozás útján-árán lehet valamirevaló eredményeket felmutatni. A férjem — barátjaival együtt — évek óta megszállottja ennek az önként vállalt missziónak. Nemegyszer előfordult már, hogy a kerti munka közben „szökött“ meg a sport kedvéért. A sorstárs-feleségeknek csak az évzáró taggyűléseket követő táncrendezvényeken jutfott) némi kárpótlás a családfőknek dukáló házkörüli teendők vállalásáért. Befejezésként hadd továbbítsam n megértő feleségek és a törekvő, „szökdöső“ férjek közös nevezős óhajtását: Add meg nekünk mindennapi szabadidőnket!“ KORCSMAROS LÁSZLÓ CSANÁDI IMRE: FRAftO KRÄĽ: 1945 májusa Léptünk megszilárdult. Pattogó zenéje ágyúk sortüzével egy ütemre reng. Messze kelet felöl testvér jött élénkbe. A világ sebeit tűzzel orvosolják. A fasizmus vége életet jelent. Csak nem megállni, csak tovább, tovább! Éji gyötrelmünkre hajnal enyhe jött. Telek borzalmára mosolygós tavasz. Tövises út után hűs virágesők. A szellem röptét már nem gátolja fogság. Sugárzó nappalok vak setét helyett. Csak nem megállni, csak tovább, tovább! TÖRÖK ELEMÉR: Még emlékszel ? Én jól tudom még nem feledted el azt a tavaszt hozó napot, amikor az élet számodra annyi bajt, könnyet adott. Ember, ügye most is emlékszel mint kérted az eget, az istent, csak még egyszer éld meg a tavaszt, s amikor az élet feléd intett megesküdtél, hogy megvéded azt. Bár még féltél, amikor láttad, hogy terített felhőt a napra a házak felett kavargó füst meg a robbanó sok-sok akna. S már sejtetted, jön-jön egy nap, mely körötted új rügyet fakaszt, és feszült minden idegszálad, hogy telitorokból kiáltsd azt: lám megifjodott ez a százsil! És ifjú lett a nép is egy tavasz derengő reggelén, s a szinezüst reggeli fényben a szabadságot üdvözöltem én. Csiliég a líálílll r ÍR r?á~l7..V I t/'U'l Ä.& бЧУ i, u. Í.8. « Jöttek csak lejeié, jöttek völgynek le, csomókban, mint munkába-menet egy-egy banda legény, olyan békésen, lomha-nyugodtan, fagytól komoran, igazuk tudatában — jöttek, mintha a föld dermedt rögei indultak volna együtt formátlan tömegekben, szikkadlan-feketén, igaz-osztó néma haragban: jöttek-ereszkedtek, mint földreszakadt, felhödarabok, viharűzte sötéten, villámtól tüzesen — jöttek ezer mérföldeken át, szédttő-távoli rónák mélyeiről, csupa-reftély főidről, lángokon át, holttesteken át, ellenség-tiporta vádló tájakon ál, gázolva kietlen pörnyét, iszapos-vért, jöl-ismert, egykori, kedves nyirfákkal-ezüstlö otthonok üszkei közt bukdostak, — a tar romokon füst csapzott, kisgyerekek elnémult csipogása, öreg nanyapók megtöri panasza, bosszút suhogó, hosszan-suhogó lobogóként — jöttek, mint akik azóta nyugvást és pihenést nem lelnek, — puszta göröngyön háltak, havon és sáron, ahol éppen szemüket meglepte az álom, jöttek, jöttek csak, törtek konok arccal előre, hajtották a gyűlölt idegent, földjük taposöját, a lángot, a vért fölidézőt —> főttek, — vasfeketén a decemberi éj hidegétől, alvatlan; jöttek az út közepén, jöttek le a dombon, csillag a homlokukon •— Hajnal remegett föl a mogorva égre mögöttük, új korszak titka derengett — SZERESSÜK Ä KÖNYVET! Az Ipolysági f Šahy) emberek szeretnek könyvtárba Járni. Jól érzik magukat a barátságos környezetben, ahol szabadon válogathatnak, és ha szükségük van valamire, a könyvtárosnők szívesen segítenek, például a jó könyv kiválasztásában. Igyekeznek kielégíteni az olvasók Igényelt. Én is szívesen Járok az Ipolysági könyvtárba. Legutóbbi látogatásomkor felkerestem a könyvtár igazgatóját. Cserbe Istvánt, hogy elbeszélgessünk munkájáról, a könyvekről, az olvasókról. — A pedagógiai pályáról kerültem a városi könyvtárba. 1979-tól vagyok a könyvtár igazgatója. Amikor idekerültem, a könyvállomány, valamint a könyvtár műszaki felszerelése elég alacsony színvonalú volt. Összehasonlításként megemlíteném, hogy akkor 20 ezer darab könyvvel rendelkezett a könyvtár és a könyvek sem voltak megfelelő körülmények között tárolva. 1980—81-ben a könyvtár felújításra került. A helyiségek tágasabbak lettek, a könyvek megfelelő helyre kerültek. Ma már 34 ezer kiadvány áll az idelátogatók rendelkezésére. Ä könyvtárat azonban megintcsak „kinőttük“. A nagy látogatottság arra késztet bennünket, hogy mind újabb és újabb könyveket szerezzünk be, a helyiségek ismét bővítésre szorulnak. Az író-olvasó találkozóknak még helyet tudunk biztosítani, de a nagyobb létszámú közönséget vonzó rendezvényeket a városi művelődési központban kell megvalósítanunk. Jelenleg 1500 olvasónk van. ennek 42 százaléka 15 éven aluli. Sajnos, legkevesebbet a közép-korosztály olvas. Az ő értékrendjükben a Jövedelemszerzés — kertészkedés és egyéb foglalatosságok — áll előtérben, pedig véleményem szerint emellett még érdeklődhetnének a kultúra, az irodalom, a könyvek iránt. Sok gondot fordítunk arra, hogy ezt a korosztályt is aktivizálni tudjuk. író-olvasó találkozókat szervezünk nemcsak fiatal, hanem „középkorú“ írókkal is. Űj könyvek bemutatásét, előadásokat, beszélgetéseket szervezünk. Legutóbb például dr. Szeberényi Zoltán iroda- Iomkritiknst hívtuk meg, aki a Ma dách könyvkiadóval, valamint a cseh szlovákiai magyar irodalom Időszerű kérdéseivel foglalkozott. Könyvtárunkat a környező falvakból is sokan látogatják, főleg fiatalok. akik Itt tanulnak vagy itt dolgoznak Ipolyságon. Jelenleg e legolvasottabbak Dóba Gyula, Mács József és Lovicsek Béla müvei, de nagy az érdeklődés a szakirodalom iránt Is. Mivel olvasóink fele magyar anya nyelvű, igényeiket igyekszünk Magyarországból behozott kiadványokkal kielégíteni. Sajnos, egyre kevesebb könyvet kapunk Magyarországról, pedig az ottani kiadványok után óriási az érdeklődés. S hogy mennyire szeretünk olvasni, mennyire szeretjük a kultúrát, az irodalmat? Ez elsősorban attól függ, bogy az ifjúság milyen példát lát otthon Azokban a családokban, ahol a szülők ts érdeklődnek a kultúra, az irodalom tránt, a gyerekeket ts úgy nevelik, hogy szeressék a könyvet. Együtt járnak a könyvtárba, együtt látogatják a különböző rendezvényeket. Mi már az óvodáskorú gyermekeknek is szervezünk programokat, így igyekszünk megszerettetni a könyvet, az olvasást az ifjúsággal. Ebben persze sokat segít a óvoda és az iskola is. Mi igyekszünk olvasóinknak tartalmas, érdekes könyveket ajánlani. Csak tgy. közös összefogással érhetjük el hogy a ió könyvek valóban eljussanak az olvasókhoz. Fontos, hogy az emberek a rendelkezésünkre álló szabadidőt tartalmasán, hasznosan töltsék. Ebben nagy segítségükre lehet egy jő könyv. KARDOS MÁRIA Cserbe István, a könyvtár igazgatóié
