Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-05-06 / 18. szám

írjon jelt a béke ujja

J6 érzés, amikor hosszú és fáradalmas ütra nem egyedül Indul az ember, hanem útttársakkal, hűséges és megbízható barátokkal, akikkel a cél azonossága fűzi egybe. Együttesen könnyebb felkapaszkodni a meredékekre, átvágni az erdő rengetegén, hidakkal átívelni a folyókat. Együtt a küzdelem Is közös, és a szelet kenyér is, mely fij erőt ad.

Ilyen megbízható barátokra tett szert hazánk népe, a szlovák nemzeti felkelés időszakában, majd végérvényesen 1945 tavaszán, amikor a második világháborúi kemény harcainak sorozatában sok ezer hős szovjet katona élete árán a Vörös Hedsereg felszabadította hazánkat a német megszállók elnyomásától. Romos falvakra és városokra sütött az 1945-ös kora tavaszi napfény. Megrendítő tavasz volt ez! A félelem fellege kezdett szétoszlani. Az emberek önfeledt újjongással köszöntötték a békét, de voltak, akikben az értelem és a szív egyszerre kérdezte: felgyógyulhatunk-e ebből a sebesülésből, a súlyos vérveszteségből? Lesz-e erőnk úrrá lenni a szörnyűséges pusztuláson?

És volt erőnk a talpra állásra. Egy világrésznyi, pusztulást okozó háború romjain a szovjet katonák vére, a hazai tanúságtevők hőstettei és szenvedései árán született új társadalom falai magukba fogadták a Kőműves Kelemen-I áldozatot. Történelmünkben nincs olyan korszak, melynek fejlődését a felszabadulás, majd az ezt követő februári győzelem óta eltelt évekhez lehetne mérni. Az Igazén nagy, kor?zakos vívmányaink már anynylra természetesek, megszokottak, hogy ünnepi alkalommal sem igen idézzük őket. Pedig minden eredményűnk alapja az, hogy örökre megszűnt hazánkban a kizsákmányolás, és mindannak, amit javakban az ipari és a mezőgazdasági terme ésben, a tudományban és a kultúrában megteremtettünk, egész népünk a birtokosa és élvezője. Életünk egyik legfőbb jellemzője a létbiztonság, társadalmi méretekben éppúgy, mint az emberek egyéni életében. Az a nemzedék, amely a felszabadulás, majd a februárt győzelem után az újjászületés programiéval indult, ország-világ előtt beváltotta ígéretét.

Sokat tettünk, sok. történelmet és sorsot formáló elhatározást váltoltunk valóra. De nem mondhatjuk, hogy mindent elértünk. A CSKP XVT1. kongresszusa, s a párt- Központí Bizottságának legutóbbi ülései konkrétumokban mutatnak rá arra. hogy vannak mindennapi és a „hogyan tovább“ módját érintő gondjaink is. Éppen ezek a pártdokumentumok mutatnak rá erra. hogy nem lehet alapos, lelkiismeretesen végzett munka nélkül tartós előrehaladás, hogy csak mindenki ereje, értelme, erőfeszítése révén, egy jó közösség, egy magát gazdaságilag biztonságban érző társadalom teljesítménye árán érhetjük el céljainkat. Mindezt ezért hangsúlyozzuk, mert a ml életűnk Is szerves része társadalmunknak Hajszoltabbak vagyunk ugyan, néha idegesek, aggodalmaskodók — de a fontos pillanatokban tudjuk, honnan indultunk, hová tartozunk, kik a barátaink, és miből nem engedhetünk. Azon kell munkálkodnunk, hogy az ifjúsággal, a pártonkfvüliekkel, a képzettekkel, a jól félkészeitekkel, a türelmetlenekkel, a tennl-változtatni akarókkal — egyszóval mindenkivel, aki a közös, a társadalom asztalára minden dolgos hétköznapon tesz valamit — közös hittel, közös akarattal együtt munkálkodjunk. Arra kell törekednünk hogy mindenki részvételével tisztázódjanak a tennivalók, s a távlatok. Az eltelt 43 év különben Is azt Igazolja, hogy nem volt hiábavaló az eddigi harc és áldozat. 1945 óta naponta olyan társadalom, olyan közszellem, olyan politikai és gazdasági program kialakításán fáradozunk, amelyik bizonyította Itthon és külföldön a szocialista társadalom értékeit és eredményeit. Olyan biztonságát teremtettük meg a munkának és a létnek, amely a nehezebb években Is kiállta a próbát. Ma pedig olyan nyitottságnak, nyíltságnak kell szárba szöknie ezen a talajon — amelyikben nem gyanús az ellenvélemény, nem szokatlan' a vélemények ütköztetése, az önkritikára alapozott építő jellegű kritika , ahol rangja és becsülete van a munkának.

Becsüljük meg. amit 43 é» alatt elértünk. Becsüljük és védjük szocialista hazánkat, mert ez a biztos alap továbbhaladásunkhoz. A jelen és a jövő követelménye az, hogy felelősen gondolkodjunk és bátran cselekedjünk. A közös úton haladva azt kívánja a haza, ezt kívánja a szocializmus ügye, ezt kívánja népünk és benne minden honfitársunk érdeke. És a piros betűs ünnepnapot követő munkás hétközrapokon sem feledjük, hogy szabad életünket a szovjet hősök áldozatának, s a szovjet néphez fűződő barátságunknak köszönhetjük. S reméljük, hogy a Szovjetunió és hazánk következetes békepolltlkájának eredményeként hazánkra és egész Európára jelt Ír a béke ujja.

CSIBA BAgZLQ

Suszter a kaptafánál (4.)

Az emberi igyekezet gyümölcse (5.)

Az üvegháztól a menyasszonyi csokorig (9.)

Oj gondolkodásmóddal —

a szavak és tettek egységéért (П.)

Tehenészet — hullámvölgyben Ü2.)

A szövetkezet nem határolható el a falutól (13.)

4

XXXIX. ÉVFOLYAM

18

198«. MÄJÜS 8.

Ага 1,— Ke*

I

A dargovi emlékművet azoknak a szovjet katonáknak a tiszteletére emelték, akik életeket áldozták hazánk felszabadításáért (CSTK-felvételJ;