Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-04-29 / 17. szám

1988. április 29. SZABAD FÖLDMŰVES 13 AZ IGÉNYEK ELŐn JÁRNAK Ä Komáromhoz (Komárno) csatolt Gadócon (Hadovce) működő a£ro­­laboratőriumot bemutatandó írás­ban mindjárt az elején dilemma elé kerül a cikkíró: területinek vagy is­kolainak nevezze-e az intézményt? Mindkét elnevezést kellőképpen meg lehet indokolni. Az elsőt azzal hogy a laboratórium hatásköre Jóformán az egész Nyugat-szlovákiai kerületre ki­terjed, Komáromtól Aranyosmaróton (Zlaté Moravce) és Léván (Levipe) keresztül Topoľčanyig; a másikat pe­dig azzal, hogy 1975-ben a helyi kö­zépfokú mezőgazdasági szaktanintézet részeként kezdte meg működését, s az iskolához a mai napig szoros szá­lak fűzik. A megnevezés tehát lehet kétféle, a „labor“ feladatairól viszont egyértelműen beszél az iskola elő­csarnokában kifüggesztett fábla. Esze­rint szolgáltatásai a Komáromi és az Érsekújvári (Nové Zámky) járás me­zőgazdasági üzemeire, illetve a bjyu­­gat-szlovákiat kerület tangazdaságai­ra terjednek ki; ezek számára végez­nek a növénytermesztés területén egyebek között talajelemzést, vető­mag-ellenőrzést, levéldiagnosztikát, az állattenyésztésben pedig takarmány-, istállótrágya- és tejelemzést. Ezzel persze távolról sem soroltunk fel mindent; az intézmény feladatairól. Mintavizsgálat termelők — hogy úgy mondjam — nem használnak ki bennünket annyi­ra, amennyire lehetne. Több példát is tudnék mondani a közelmúltból arra, hogy ebből is, amabból a szövetke­zetből is csak akkor szaladtak hoz­zánk, amikor már baj volt: nem vet­ték át ezt vagy azt a terményt/ és hasonló. Amióta viszont meggyőződ­tek róla hogy valóban hatásosan tu­dunk segíteni, rendszeresen eljárnak hozzánk vagy hívnak bennünket. A kertészkedőkkel is hasonlóak tapasz­talataink: elég volt egyszer vissza­kapniuk a sárgarépát vagy a paprikát a magas nitráttartalom miatt, a kö­vetkező alkalommal már kérték a ta­Bncz György agrármérnök, a laboratórium vezetője az itt folyó munkáról B o c z György agrármérnök, a laboratórium vezetője szól részletesebben: — A gondolat hogy Gadócon agro­­tnboratórium létesüljön — tér vissza a kezdethez —, egyértelműen az is­kola kezdeményezéséből eredt Kez­detben célunk is „csupán“ az volt, hogy segítsük az itt folyó oktató-ne­velő munkát Az iskolaügyi és a me­zőgazdasági minisztériumnak köszön­hetően azonban hamarosan lehetősé­günk nyílott az iptézmány bővítésére, s mi éltünk is ezzel a lehetőséggel. Természetesen ezzel a hatáskörünk is bővült: területi rangra emelkedtünk, de az iskolában folyó oktató-nevelő munkából továbbra is kivettük és ma is kivesszük a részünket A laborató­riumi gyakorlatok a tanterv szerves részét képezik, de ennél többet Is tu­dunk adni a tanulóknak Megismer­kedhetnek például a számítógéppel, megtanulhatnak programokat készíte­ni és egyáltalán, gvakoroihatják a szá­mítástechnikát. amelynek alkalmazása belátható időn belül a mezőgazdasá­gi üzemekben is nélkülözhetetlenné válik. Sokszor késő délutánig, sőt es­tig is itt maradnak néhányan. Még ha Játszanak is rajta, az sem baj; a fő az. hogy Ismerkednek a számí­tógéppel, rutint szereznek a kezelé­sében. Egyébként két ROBOTRON tí­pusú számítógépünk van. Ami magát a munkát illeti, ugyan­azok a feladataink, mint más agro­­laboratórlumoknak. Van azért egy-két különbség, később majd ezekre is rá­térek. Egyelőre általánosságban: a mezőgazdasági üzemek és a kister­melők számára rendszeresen végez­zük azokat a szolgáltatásokat, ame­lyeket az iskola folyosóján elhelye­zett táblán már olvashatott. A talaj- és terményelemzések mellett rendkí­vül fontos a hatóanyag-maradvánvok, az űn. rezíduumok vizsgálata, ame­lyek mérési eredményeink figyelmen kívüt hagyásával gvakran túllépnék a megszigorodott normákat Az igazság­hoz tartozik azonban az is. hogy sem a mezőgazdasági üzemek, sem a kis­lajelemzést és hozták a terményeket A talajmintákat egyébként ők maguk veszik; ezzel kapcsolatban előadások voltak az alapszervezetekben. A talaj­minta elemzése egyébként 148 koro­na, a terményé pedig mindössze 32. A mezőgazdasági üzemek számára is rendkívül jutányos árakon dolgozunk. Egy szilázsminta elemzése például a Központi Mezőgazdasági, Ellenőrző és Minőségvizsgáló Intézet szabott árai szerint 850 korona, mi viszont csak 450-et, gyakorlatilag tehát a felét pontosabbak szlovákiai viszonylatban. A másik nagy előnyünk abból ered, hogy tangazdaságoknak dolgozunk. A legtömörebben talán így fogalmazhat­nám meg: ezek olyanok számunkra, mint a kísérleti telepek, persze a szó jobbik értelmében. Például: a tíz tan­gazdaság közül nyolcban folyik állat­­tenyésztési Mi itt hosszú távon ter­vezhetjük a takarmányadagokat az ál­latállomány összetétele és a súlygya­rapodás alapján, hogy elkerüljük a pazarlást jelentő tűletetést. Ugyanígy optimális takarmányozási rendet állít­hatunk össze például a tejelékenység növelésére. Ennek egy konkrét ered­ményéről is beszámolhatok: komáromi tangazdaságunk a járásban elsőként érte el, pontosabban lépte túl a hat­ezer literes évi fejési átlagot. Ugyan­így a növénytermesztésben is hosszú távon dolgozhatunk, például a trágyá­zás! tervek vagy a vetési struktúra összeállításában, a szükségleteknek megfelelően. A visszajelzés folyama­tos, munkánk hatékonysága tehát ál­landóan mérhető. Müszerállományunkról túlzás nélkül elmondhatom, hogy világszínvonalat képvisel. Az alapberendezésen — ége­tők, szárítók, analitikus mérlegek - kívül van atom-spektrofotométerünk, amellyel egyidejűleg 25 elem mennyi­sége mérhető, FLAPHÓ lángfotométe­rünk a kálium-, nátrium- és kalcium­tartalom meghatározására, két TECA­­TOR típusú svéd műszerünk a takar­mányban lévő nyersrost, illetve a nit­rogén megállapítására, SPEKOLunk a spektrálanalízisra és így tovább. Egy szó mint száz: felszereltség szempont­jából a legjobbak közé tartozunk. A legközelebbi terveink közötti sze­repel a mikrobiológiai és a diagnosz­tikai részleg megépítése, amelyhez már hozzá is kezdtünk. Ha elkészül­nek, létszámban is bővülni fogunk: a jelenlegi 23-ről úgy 28—30-ra. A mikrobiológiai részlegen rendszeres ivóvíz-ellenőrzést is szándékozunk vé­gezni; tudjuk, hogy az ezzel kapcso­latos gondok Is egyre komolyabbak. Ugyanitt fogjuk majd végezni a ter­mőföld mikrobiológiai vizsgálatát, amelyet Csehszlovákiában jelenleg csupán egyetlen prágai kutatóintézet­ben végeznek. Lesz üvegházunk is, a permetanyagok hatásának ellenőr^ zésére. Egyszóval igyekszünk mindig távlatokban gondolkodni, előre látni az igényeket és a szükségleteket, A világszínvonalat képviselő műszerek egyike: a kapilláris izotaohoforézis­­analizátor [A szerző felvételei) számlázzuk. Ennek az az oka — és ezzel egyben rátérnénk intézményünk sajátosságaira, illetve az azokból ere­dő kétségtelen előnyökre —, hogy mi állami költségvetéssel dolgozunk, te­hát nem kell mindenáron nyereségre törekednünk. Ez azzal az óriási előny­nyel Jár, hogy a vizsgálatokra, az elemzésekre sokkal több tdőt szánha­tunk, magyarán alaposabban végez­hetjük el azokat. Az eredmény: az utóbbi hat év átlagában a mi labora­tóriumunk mérési eredményei a leg­hogy mielőbb megfelelhessünk azok­nak. * Az egykori szerény Iskolai agro­­laboratórium tehát alig több mint egy évtized alatt országos viszonylatban is a legjobbk közé küzdötte fel ma­gát. Eredményeik kézzelfoghatóak, munkájuk megbízható és pontos. Tar­talékaik — mint hallhattuk — még vannak; reméljük hát, hogy minél többen rendszeresen igénybe veszik majd a szolgáltatásainkat VASS GYUI/Ä Hivatása állatorvos Aligha állíthatná a legmegrögzöt­­tebb fatalista is, hogy Éli István pályaválasztása elrendeltetés szerint alakult annak idején. Hiszen miféle elrendeltetett sors volna, hogy a vár­­gedet (Hodefov) parasztcsaládbart ne­velkedő fiú csakis állatorvos lehet és semmi más...? Édesapja földműves­ből lett traktoros. Édesanyja világ­­életében a mezőgazdaságban dolgo­zott. Félreértés ne essék az elhiva­tottság azért megvolt. Mert ugye nem mindenkiben buzog annyi elszántság, hogy a háborút követően folytassa az ötödik eleminél félbeszakított alapis­kolát. A gimnázium elvégzése után megrohamozta a Kassal (Košice] Ál­latorvosi Főiskola kapufát. Д jószág szeretete, a gyógyítás vágya a szü­lők és a nagyszülők háztáji állattar­tásából, valamint a kamaszkori termé­szetbúvárkodásból fakadt. — Akkor még mááárdalos volt a mező. Mikor a hűsítő vizet hordtam a kaszálásban szerénykedő nagyapám­­ňak, mindig átkutattam a fűtengeri, és a talált madárfészkek mellé hosszú husángokat szúrtam le, jelevén: itt óvatosan suhogtassa a kaszapen­gét... A fürge és fiatalos, a cselekvésre mindig kész, jó kedélyű] közszeretet­nek örvendő ember huszonnyolc éve praktizál. 1960-ban végezte el a főis­kolát, utána 23 évig volt a Rima­­szombati (Rimavská SobotaI járás várgedei körzetének az állatorvosa; gyógyította a környező szövetkezetek állatállományát és a tagok 'háztáji jó­szágait. Amikor megkezdték a függet­len állomások kialakítását, őt nevez­ték ki a Jesenskéi Állptegészség-ugyi Központ vezetőjének. Ennek már öt esztendeje. Komoly feladat várt rá. — A semmiből kezdtük. Korszerű, központot létesítettünk; laboratóriu­mokkal, adminisztrációs helyiségek­kel. A káderügyek és a felmerülő ne­hézségek megoldását követően meg­kezdtük a szolgáltató tevékenységün­ket. Velem együtt tizenegy állator­vos és négy technikus ügyel a köz­pontunkhoz tartozó 40 községben és 10 mezőgazdasági nagyüzemben tar­tott állatok egészségére. Mozgalmas élet zajlik tehát Jesens­­kében, ahol bizony naqy kincs az állatorvos. Évente 10 ezer szarvas­­marha, 25 ezer sertés, 20 ezer juh és több százezer pecsenyebaromfi van a gondjukon. A munkaidejük reggel fél nyolckor kezdődik, ki ki a saját autó­jával járja be naponta a körzetét, s csak kéthetenként jönnek össze a központban. ÉjjeV ügyeletük állandó jellegű. Vakcinákból kielégítő az el­látás, a diagnosztikai műszer felszerelt­ség korszerűsége közepesnek mond­ható. Van már hordozható röntgen­­készülékük is, CB rádiójuk azonban még nincs. Allatkórház viszont volt, de ezt Jesenskéből Rimaszombat­ba telepítették át. — Kár volt érte, hiszen eredménye­sen és gazdaságosan működött: több száz állatot láttak el. Évente mintegy 200 tehenet mentettek meg — a komplikált elletések biztonságos leve­zetésével — a biztos pusztulástól! Élt István állatorvos időjósnak is elmehetne: az állatok viselkedéséből, bizonyos kórformák megjelenéséből előre következtetni tud az időjárás változásaira. A környékbeliek azon­ban főként azért szeretik, mert hoz­zá, de kollégáihoz is éjfél-nappal bi­zalommal fordulhatnak. Az állattar­tók az önköltség csökkentésével igyekeznek nyereségessé tenni a ter­melést. Ehhez hozzájárul az állator­vos is, aki nemcsak injekcióstűvel, hanem szóval is gyógyít. Pontosab­ban: segít a betegségek megelőzésé­bert. Télidőben előadásokat tart az állat­gondozók részére. Részben a szak­irodalom, részben saját orvosi és ál­lattenyésztői tapasztalata alapján. Nemigen panaszkodhat amiatt, hogy nincs mivel agyonütnie az idejét. Elmondta, milyen széles betegeinek köre. Olykor bizony nemcsak a négy­­lábúakra kell nagy figyelmet fordí­tani, hanem a gazdák lelkére is. Az ember környezetéhez hozzátartozik az állat, hangsúlyozta. Egyébként a kocsija fogalom. Is­meri minden környékbeli állattartó. Hiszen autójából kiszállva, sok-sok embert tanított meg arra, hogy ló, sertés, baromfi, házinyűi nemcsak ha­szonforrás, hanem szeretetet, gondos­kodást érdemlő lény. A tudás, ,a ta­pasztalat mellé elengedhetetlennek tartja a fiatalabb kollégákhoz fűződő, atyai jó viszonyt. Tisztában van vele, hogy a harmonikus munkakapcsolat csakis kölcsönösségen alapulhat. Szép példa erre, hogy egyenrangú társ­ként vállalja az ifjabbakkal együtt a szolgálatot Jószerével mindenki Pista bácsinak szólítja. P,s a bácsi koránt­sem a korának szól. A javára írható, hogy abba is sze­ret beleszólni, ami hivatalból nem az ő asztala. Ennek a fáradhatatlan munkának köszönhető a törzskönyve­zett állatállomány bővítése, valamint a járványszerű megbetegedések visz­­szaszorítása. — A népszerűséghez persze koránt­sem lett volna elegendő pusztán ba­rátkozni. A munkán mérik errefelé is, hogy ki mennyit ér. Teendő pedig van elegendő, naponta legalább tíz órára való. Szigorú a napirend. Az íróasztalán lévő állatnaptár figyemezteti az olyan teendőkre, mint például az el­­lés utáni méhkezelés vagy a kötele­ző tuberkulózisvizsgálat stb. De al­kalmi feladat is . akad bőven, ezek közé tartozik például az ikerborfúk világrasegítése. Ám gyógyítja a szö­vetkezeti tagok háztáji jószágát is. Ha nincs beteg állat, akkor is szem­lét tart a telepeken. Sok év tapasz­talata megtanította rá, hogy mire ügyeljen különösképpen. Hogy a körzeti állatgyógyászok munkája érdemben tükröződjön a gazdasági eredményekben, s hogy si­keresen birkózhassanak meg az állat­­egészség-ügyi problémákkal, az nem­csak az ö munkájukon múlik. Egyma­­gukban nem képesek dűlőre jutni az olyan problémákkal, mint a takar­mányhiány, a helytelen etetés, vagy az almozás, a fódoldatos tőgymosás elhanyagolása, de nem utolsósorban a fontos higiéniai előírások megsze­gése. — Mindezek közül a legalapvetőbb gond, a tehenek meddőségét előidéző egyoldalú takarmányozás Egy tehén napi szálastakarmány-szükséglete 5— 6 kiló, aminek többnyire csak az egy­­harmadát tudják biztosítani a gazda­ságok. Általában a szilázs minősége nem a legjobb. Maradna hát az új technológiával készített szárított, po­­aársázott takarmányok viszont — a fűtőanyag hiánya miatt — ebből sem készíthetnek elegendő mennyiséget. A végeredmény az, hogy évente 30 százalékos a selejtezési arány! De nem beszéltünk még a termelésben tapasztalt szervezési é$ jutalmazási fogyatékosságokról, pfogy csak a tej­termelést említsem: általában egymás­tól eltérő teljesítménynormák szerint állapítják meg az állatgondozók és a fejők fizetését. Vagyis a bérezési rendszerből hiányzik az ösztönző ér­dekeltség. Doktor Pista bácsitól azt is megtud­tam, hogy a hozzájuk belépő főisko­lát végzett fiataloknak kijár a leg­alább fél esztendős gyakornoki idő. Nem dobják be őket a mély vízbe, hanem (mindenféle teendőt alaposan végigpróbálva] a. gyakorlatot fokoza­tosan megszerezve, tapasztalatokkal gazdagodva rázódnak be felelősség­teljes hivatásukba. Es csak azután kapnak saját körzetet. Ennek a bá­násmódnak köszönhetően itt Ismeret­len jelenség a csalódott, két-három év múlva vándorbotot fogó állator­vos. Kollektívájukban valamennyien szocialista brigádtagok. Közülük né­gyen már „átbújtak az aranykOpun“, a többiek „ezüstben tündökölnek". A brtgádvezető, a fél évtized híján nyugdíjas Pista bácsi hajában ts csil­lognak már az ezüstös szálak. S hogy magánéletéről is megtudjunk valamit, kérdésemre elárulja: szenvedélyes va­dász, szeret olvasni, a hétvégek ki­vételével dohányzik, érdekli őt a po­litika és a sport. Van egy kedvenc német juhászkutyája, ötven család méhe, kiterjedt gytimölcsöskertje, kis fóliája, és becsben tartott magyarnó­ta lemezgyűjteménye. Szeretett fele­sége pedig két fiúgyermekkel áfán­­dékozta meg. Az idősebb, Tamás, ap­ja nyomdokába lépett: állatorvos lett. A középiskolát véazett ifjabb Pista most töpreng a főiskolai válaszútok váltójánál. KORCSMAROS LÄ3ZLÖ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents