Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-04-29 / 17. szám
1988. április 29, SZABAD FÖLDMŰVES 11 A cukorrépa-termesztés és cukorgyártás hagyománya és jelene (II. RÉSZ) A Jelenlegi kedvezőtlen helyzet, amelyre a cukorrépa-termesztés színvonalának csökkenése, a korábbi éveknél kisebb átlagos hektárhozam Jellemző, más élelmiszer-ipari ágazatokban Is érezteti negativ hatását. Ez főleg abban nyilvánul meg, hogy több feldolgozóipari ágazatban a szükségesnél kisebb mennyiségű cukor és különböző cukoripari melléktermék áll rendelkezésre, s így korlátozott a különböző új technológiai rendszerek széles körű gyakorlati bevezetése. Ezért elérkezett a legfőbb Ideje annak, hogy elemezzük a gyenge cukorrépa-termesztési eredményeket, rámutassunk a hibákra s átértékeljük a gyakorlatban be nem vált korábbi intézkedéseket. Olyan megoldást kell mielőbb találni, amely lehetővé teszi a termesztés dinamikus fejlesztését, a néhány évtizeddel korábbi kiváló eredmények elérését. Mindenekelőtt a termőterület Jelentős növelésével, a cukorrépa-termesztés belterjesitési folyamatának meggyorsításával, s nem utolsósorban a hektárhozamok, valamint az átlagos cukortartalom növelésével lehetne fokozni a felzárkózás ütemét. A Jelenlegi helyzetben fel kell tennünk s még szükséges válaszolnunk a kérdést: mit és hogyan szükséges cselekedni annak érdekében, hogy a hagyományoknak megfelelően fellcn»dűljön a hazai cukorrépa-termesztés üteme? Mielőtt erre rátérnénk, tekintsünk például vissza az 1980-től eltelt időszakra, s nézzük miként alakultak a cukorrépa-termesztés, illetve cukorgyártás legfőbb mutatói a hetedik ötéves tervidőszakban, valamint a jelenlegi tervidőszak első két évében. A cukorrépa-termesztés és a cukorgyártás tervét a hetedik ötéves tervidőszak folyamán nem sikerült teljesíteni. A cukorrépa átlagos hektárhozama — 14.45 százalékos cukortartalom mellett — 33,1 tonna volt. A' gyenge eredmények miatt az SZSZK és a CSSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma részletesen elemezte a termelés intenzifikálásában beállt kedvezőtlen helyzet okait és kidolgozta azon konkrét intézkedések rendszerét, amelyek a nyolcadik ötéves tervidőszakban — mindkét országrészben — elősegítik a cukorrépa-termesztés, illetve a cukorgyártás hatékonyságának növelését. Az intézkedések a mezőgazdasági termelést és a feldolgozóipart egyaránt érintették az Irányítás és a tudományos-műszaki bázis középső szintjének bevonásával. A jóváhagyott intézkedéseket azonban a jelenlegi ötéves tervidőszak első két évében nem sikerült megvalósítani. A tervezett 2 05 millió tonnával szemben 1980-ban csupán 1,69 millió tonnát; 1987-ben pedig (azonos terv mellett) nem egész 1.6 millió tonna cukorrépát vásároltak fel. Az átlagos hektárhozam az emlftett két évben 33,1 tonnáról 30 tonnára csökkent. A nyolcadik ötéves tervidőszak' első két évében 15 százalék fölé emelkedett a répa átlagos cukortartalma. Az előző tervidőszakban ez a mutató 14.45 százalék volt. Meg kell jegyeznünk, hogy 0,1 százalékos átlagos cukortartalom az említett répamennyiség feldolgozása esetén egy év alatt 1700 tonna cukor gyártását Jelenti. Ez nemcsak a cukoripar, hanem az egész népgazdaság szempontjából Jelentős mennyiség, illetve érték. A nyolcadik ötéves tervidőszakra kitűzött cukorrépa-termesztési feladatok nem teljesítésének legfőbb okai a következők: ■ A tervezettnél kisebb területen termesztették a cukorrépát a mezőgazdasági üzemek dolgozói. ■ Az eddig alkalmazott termesztési technológia — a talaj-előkészítéstől egészen a betakarításig — számos problémát nem tudott megoldani. Ezzel magyarázható, hogy az átlagos hektárhozamok évről évre csökkentek, s fgy a mezőgazdasági üzemek képviselői egyre kevésbé érdeklődtek fontos ipari növényünk termesztése iránt. ■ Már huzamosabb ideje hiányoznak a különböző gépek, például élték, tarlóhántók, trágyaszórók stb. ■ A speciális cukorrépavető gépek krónikus hiánya már nagyon régóta számos probléma forrását képezi, mert az optimális 4—8 nappal szemben több mint 10 napig is eltart a népgazdasági szempontból fontos ipari növény vetése. Ennek következtében lerövidül a vegetációs időszak s egyenetlen az egyedfejlődés. ■ A közelmúltban végzett kutatási eredmények azt bizonyítják, hogy a cukorrépa-termesztés gazdasági sikerét jelentős mértékben befolyásolják a korszerű betakarítógépek, amelyek alkalmazása esetén a veszteség nem haladja meg a 10 százalékot. Hazai viszonyaink között a cukorrépatermés jelentős része a korszerű betakarítógépek hiánya miatt kárba vész. Az a helyzet ugyanis, hogy a Jelenleg alkalmazott gépek nagy része nem felel meg a korszerű, a veszteségeket minimálisra csökkentő technológiai eljárások követelményeinek. Bár a Multo-típusú cukorrépa-betakarító gépek gyártási szabadalmának megvásárlására jelentős devizamennyiséget költöttünk, ennek ellenére nem sikerült a korábbi elképzeléseket megvalósítani. A gyakori meghibásodások, a gyengébb minőség, s az eredeti gépeknél Jóval szerényebb műszaki paraméterek nem teszik lehetővé a korábbi terveknek megfelelő, sikeres széles körű gyakorlati alkalmazást. ■ Elgondolkoztató, hogy a betakarítási veszteségek számlájára a terméskiesésnek egészen 20—30, sőt néha több százaléka Is írható. Sajnos a megfelelő minőségű cukorrépa-betakarftó gépek az ágazat gépállományában hiánycikknek számítanak. ■ A mezőgazdasági üzemek dolgozóinak nincs elegendő számú, s megfelelő minőségű korszerű lánctalpas növényvédőszer-adagoló gépsora, ameFotó: (kim) lyek alkalmazásával akár 40 százalékkal lehetne csökkenteni a felhasznált szermennyiséget. így ennek következtében a termesztők kiadásai is jelentős mértékben csökkennének. ■ Már néhány éve hiánycikknek számítanak az olyan növényvédő szerek, mint például a Dual. A nyári gyomosodást megakadályozó szerekhez is csak nagy nehézségek árán lehetséges hozzájutni. Ennek tudható be hogy a cukorgyárak a felvásárlás során akár 20 százalékos levonással is sújtják a gyomos cukorrépát szállító mezőgazdasági üzemeket. ■ A mezőgazdasági szakemberek szerint nemcsak a gyomnövények, hanem a különböző drótférgek és más rovarok is viszonylag nagy károkat okoznak a fejlődő cukorrépában. A jelenleg használt Dursban, Dyfonate és Mokap fertőtlenítőszerek nem sokat segítenek a felsorolt kártevők ellen, így az Ilyen jellegű terméskiesés hektáronként átlagosan 3—4 tonna. ■ A Bratislavai Központi Mezőgazdasági Minőségvizsgáló és Ellenőrző Intézet és a Hetényi (Chotin) Agrokémiai Vállalat szakemberei által végzett talajkutatási vizsgálatok eredményei szerint, amelyeket az egyes termelési körzetekben figyeltek meg, felbomlott a talaj megfelelő nitrogén—foszfor—kálium aránya, ezért a trágyázáskor nagyon körültekintően kell eljárni. A helyzet orvoslását jelentős mértékben elősegítené a szuszpenziós cseppfolyós műtrágyák használata, ám ez Ideig egyetlen állomás sem képes Szlovákiában teljesíteni az ilyen elvárásokat. A cukorrépa-termesztés gyenge láncszeme a nem legjobb minőségű vetőanyag. A gyenge csírázóképességű, nem megfelelő minőségű, egyenetlen csomagolású vetőmag használata következtében csak átlagosan 60 százalékos a vetés eredménye, s így lényegesen alacsonyabbak az átlagos hektárhozq•mok. Ezzel magyarázható, hogy a cukorrépa-termesztés belterjesítő tényezőinek alkalmazásakor mindenekelőtt a biológiai anyagból, vagyis a vetőmagtermesztésből kell kiindulni. Olyan vetőmagra van szükség, amelynek csírázóképessége К százalékos, később pedig meghaladja a 95 százalékot. Elsőrendű szempont az is, hogy a vetőmag maximális hektárhozamot és a lehető legnagyobb cukortartalmat eredményezze. A másik tényező — amelyet a cukorrépa-termesztésnél állandóan s?em előtt kell tartani — a talaj optimális tápanyagtartalma. Ezért el kell végezni azon területeknek a talajelemzését is, amelyeket csak a következő években vetünk be cukorrépával. Ez a gyakorlat a fejlett cukorrépa-termesztő országokban nagyon jól bevált, ennek köszönhetően jóval nagyobb átlagos hektárhozamokat érnek el, mint ml. A mezőgazdasági igazgatóságokkal olyan szakosított termesztőket kell megnyerni, akik a szántóterület 16—22 százalékán fogják termelni a cukorrépát, ügyelni kell természetesen arra is, hogy a cukorrépa-termesztők minél közelebb legyenek a feldolgozóüzemekhez, ez a tény ugyanis lényegesen csökkenti a szállítási költségeket. A szakosított termesztőket gazdaságilag kellőképpen érdekeltté kell tenni. A cukorgyárak ez irányban már megtették az első lépéseket: 1987 végén integrációs szerződést kötött a Bratislavai Cukor- és Édesipari Konszern a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járásban levő légi (Lehnice) Csehszlovák—NDK Barátság Efsz képviselőivel. (E szövetkezet a cukoriparral együtt a termesztés rendszergazdája.) A szerződés értelmében segíteni kell a cukorgyáraknak a megfelelő biológiai anyagok, technoló* giai berendezések beszerzésében. Másrészt a légi szövetkezet — amely idén több más efsz-szel együtt a legújabb módszerrel több mint 6 ezer hektáron termeszt cukorrépát —, kötelezi magát, hogy egy hektárról 5,7 tonna cukor gyártásához elegendő alapanyagot biztosít, s ezt a mennyiséget a későbbiek folyamán fokozatosan növelni fogja. Hogy képes erre a teljesítményre, azt az általa kidolgozott kísérleti program is bizonyítja. Az ebben alkalmazott termesztést technológia a hagyományossal szemben hektáronként átlagosan 1000 koronás költségmegtakarítást eredményezett. A cukoripar a lehetőségekhez képest különböző módon törekszik a vetőmagtermesztés színvonalának emelésére. A bratislavai Slovosivo tudományos-termelési társulással kötött szerződés értelmében közösen kiépítik a Sládkoviüovói Vetőmagtermesztő Üzemet hogy ezzel megteremtsék a feltételeket a megfelelőbb tulajdonságú biológiai anyag biztosításához. A cukorrépa-termesztés hatékonysága fokozásának további forrása a betakarítási veszteségek csökkentése. Ezt elsősorban a fejlett cukorrépatermesztő országokban, de főleg a Szovjetunióban ismert korszerű betakarítási technika alkalmazásával érhetjük el. Ezzel a módszerrel a veszteségeket 10 száza'ék alá lehet szorítani. Ilyen mértékű veszteségcsökkentés 6 ezer hektárnyi szántóterület megtakarítását eredményezi, amelven más fontos növények termeszthetők. Ha Ismét sikerül Jó eredményeket elérni a cukorrépa-termesztésben, akkor nemcsak a szlovákiai cukorfogyasztást és keresletet fedezhetjük, hanem exportlehetőségeket is teremthetünk. Az említettek alapján a cukorraenynyiség növelése mellett a melaszgyártás ütemének fokozása is nagyon fontos. Ezzel Jelentős mértékben hozzájárulnánk a leghaladóbb biotechnológiai eljárással készített termékek gyártásához. így sor kerülhetne olyan ágazatok fejlesztésére is, amelyek melaszhiánv miatt eddig nem nagyon termelhettek. Ha valamennyi érdekelt fél felelősségteljesen lát hozzá a cukorrépa-termesztés sikerét meghatározó tényezők alkalmazásához, joggal várhatjuk, hogy még a század vége előtt sikerül folytatnunk korábbi termesztési hagyományunkat. Ezzel kedvező feltételek alakulnának ki a különböző élelmiszer-ipari ágazatok továbbfejlesztéséhez. A cukorrépa-termesztők és a cukoripari dolgozók így Járulhatnak hozzá leghatékonyabban a gazdasági mechanizmus átalakítási folyamatának sikeréhez. így megújulhat a termesztés és a cukorgyártás régi hagyománya, s az ágazat raéltú helyet foglalhat el népgazdaságunkban. Csak ebben az esetben beszé’hetünk a cukorról isméf úgy, mint fehér aranyról. Dr. HUTVÄGNER SÄNDOR Gvártásfejlesztés, korszerűsítés Tejipari termékbemutató (Vass Gyula felvétele) A Rozsnyói (Rožňava) Tejipari Üzem •'immár egy évtizede átépítés, felújítás alatt áll. A korszerűsítést — a napi feldolgozás zavartalanságát biztosítva —, csak szakaszonként és rendkívül körültekintően hajthatják végre. Még fgy is különlegesen összehangolt szervezőmunkát követel, hogy a termelőrészlegeken folyó átalakítószerelő munkálatok mellett — a termékek minőségének megőrzése érdekében — be tudják tartani a technológiai és higiéniai fegyelmet A feldolgozóüzem a tejtermelés idényjellege miatt csak nagy erőfeszítések árán és milliós nagyságrendű többletköltséggel tudja biztosítani a lakosság folyamatos, megfelelő minőségű tejipari termékekkel való ellátását. Tavaly az előbbi évhez képest két millió 343 ezer literrel kevesebb tejet vásároltak fel, átlagosan 3,75 százalékos zsírtartalommal. Nem könnyű a termékek minőségét huzamosabb ideigmegőrizni, hiszen a tej romlandó. Jó minőségű terméket viszont csak megfelelő nyersanyagbői lehet előállítani. A tej minőségével azonban baj van. Az elmúlt évben a régi, illetve az új minőségmeghatározás szerint az első osztályba a tejnek 74,9—23.5, a másodikba 21,3—25,1; a harmadikba pedig 0,7—29,1 százaléka tartozott. Ennek ellenére a rozsnyól tejüzem három évvel ezelőtt megkapta a „Kiváló termékek üzeme“ címet. Nem érdemtelenül, hiszen több terméküket árusítják az ország kiváló minőségű készítményeket forgalmazó ún, ESO- jVzleteiben. Az érdem egy példásan tevékenykedő komplex ésszerűsítő brigád tagjaié, akik között a Kassai (Košice) Allategészség-ügyi Felügyelőség dolgozói is képviselve vannak. A termékek minőségének állandó Javítása érdekében a brigádtagok tucatszám dolgozzák ki az új ötleteket, gyártásfejlesztési megoldásokat. Az innováció, termékszerkezet-váltás itt fontos fogalom. A fiatal munkaközösségben széles körű újítási mozgalom bontakozott ki. A sajtgyártó részlegen négy esztendővel ezelőtt indították be a termelést. Itt készül a tortára emlékeztető párolt-füstölt „Koliba“, meg az „Oštiepok“ (fonott) sajt, valamint kisebb, tojás alakó változatai. A „Minikolíba" például kisebb, szintén ízléses csomagolásban kerül a piacra. A közelmúltban a Bratislavai Minőség-ellenőrző Felügyelőség két további új terméküket hagyta jóvá azaz Ismerte el: a „Gemer“ és „Soroška“ néven forgalmazott gyűrött-füstölt szalámisajtokról van szó. A kiváló termékek ne«i fekszenek raktáron, valamennyit a szavatossági időn belül értékesítik, így azok eljutnak az ország szinte minden tájára. Az árukínálat a járás tejboltjaiban megfelelő. Saját termékeiket illetően tehát az adásvételi kapcsolatokban nincs különösebb fennakadás. Am annál problémásabb dolgokról tájékoztatott MVDr. Bodnár Árpád, az üzem igazgatúja: — Reánk nézve rendkívül sérelmesnek tartom abbéli kiszolgáltatottságunkat, hogy az üzem korszerűsítését elvégzendő, nem találunk teljes értékű beruházó vállalkozót, csak kivitelezőt. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy — a nyersanyag-felvásárlásra és a minőségi árukészítésre Irányuló feladatok mellett, vagy inkább helyett — Járjam az országot, és a legkülönfélébb módszerek segítségével szerezzem be mindazt az építőanyagot technológiai berendezést és műszaki eszközt, amellyel már kényelmesen elvégezhetők a szükséges átalakítások. És a végén még örülnöm is kell, amiért ilyen feltételek mellett is egyáltalán elvállalják a megbízatást. Hát elsősorban ezen a tűrhetetlen kiszolgáltatottságon kellene, hogy változtasson az űj gazdasági mechanizmus, amely számunkra eddig még csak a nyereség és a béralap ötven— ötven százalékos, meglepetésszerfl megadóztatását, meg a prémiumelvonást jelentette ... Pedig a 8. ötéves tervidőszak két esztendejében a nehézségek ellenére 8 millió korona nyereséget értünk el. — Hogyan készülünk az átépítés programjának a megvalósítására? Százkilenc fős kollektívánkkal továbbra is végezzük a dolgunkat a lakosság jó minőségű áruval történő ellátása érdekében. Ebben a szükségszerű folyamatban a minőség fontos követelmény. A dolgozók-létszámának úgymond „leépítésével“ mi nem számolunk Reméljük, hogy nem kapunk egy „felülről“, adminisztratív módon meghatározott-előirányzott csökkentett létszámstoppot, hiszen dolgozóink 80 százaléka nő többségben gyermekes családanya. Az agilis, újftó-ésszerűsítő üzemigazgató az elmaradhatatlan gyártásfejlesztés menetének Ismertetésével folytatta a tájékoztatást. — A cél: megelőzni az időt. Elsősorban a meglévő géppark jobb kihasználására, felújítására, az energiahordozókkal való ésszerűbb gazdálkodásra építünk gyártásfejlesztési tervünkben. Önállósítani akarjuk magunkat a vízzel és a villamos árammal való ellátásban, ezért saját energetikai gazdaság létesítését vettük tervbe. Egy karbantartó műhely építését is szorgalmazzuk. Az új központi raktár létesítésére és a víztisztító állomás áteresztőképességének kibővítésére, valamint az üzemi konyha építésére egyelőre nem kaptuk meg a várt anyagi támogatást. Jelenleg a nyereségesebb gazdálkodást elősegítve, három nagy feladat megvalósításán dolgozunk. Az elsőt — a hűtőkapacitás 50 százalékos kibővítését és a mélyhűtésre való átállítását — az év végéig befejezzük. A második akciónk hgy nagyjavítás: az üzemcsarnokok padlózatának jobb szigetelőburkolattal való felújítása. Jövőre végzünk a pasztőrözőállomás és a centrifugák teljes korszerűsítésével. Ezek után nyílik majd lehetőség a tej homogenlzálásl módszerének a bevezetésére! Továbbá a gyúrott-füstölt szalámisajtok kisebb adagokba való csomagolását is mihamarább szeretnénk' megoldani. Amennyiben a munkálatokat sikerül időben és kifogástalan minőségben elvégezni — ezáltal, számításaink szerint a termékek minőségének további javítása mellett, évente 2—2,5 millió koronával gyarapszik majd a nyereségünk. KORCSMAROS LÁSZLÓ
