Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-04-29 / 17. szám

8 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. április 29. Kisbútor -% kis gond? 'Amikor Bratlsla­­vában, a Duna ut­cai, kisbútorokat forgalmazó üzlet­ben kedvemre va­ló kör alakú kis­asztal után érdek­lődtem, egy beszél­getés fültanúja let­tem. Egy fiatal há­zaspár azon tana­kodott, vajon ho­gyan és mivel Is rendezzék be új otthonukat. Válo­gatták, keresték megálmodott búto­raikat, ám igyeke­zetük meddőnek bi­zonyult. Ilyen si­lány kínálattal — gondoltam magam­ban — valóban nem lehet mit kezdeni. Egy ldós néni is hiába kereste a to­lóajtós gardrób­­szekrényt. már el­fogyott, mondta a kékköpenyes eláru­sító. Valaki fehér­re festett Thonet hintaszéket kívánt venni. Az elárusitónő majdnem elne­vette magát. — Fehérre festettet? Jó, ha barnát kapunk, azt is csak egy hónap múlva. Hároméves hiábavaló keresgélés után én is kérdezni bátorkodtam: — A Gabi nevű, üveglapos, kör ala­­kú kisasztalon kívül más, hasonló nem is lesz kapható? A kékköpenyes válasza szinte égi zeneként csengett a fülemben: — jöjjön el hétfőn reggel, kapunk külföldi kisasztalokat. Ha Jól tudom, lesz közöttük kerek is ... Csodák csodájára a szállítmányban tényleg volt kerek... Sajnos csak néhány darabot kaptak belőle, így hát, kevesen örülhettünk az égből, vagyis — Olaszországból pottyant csodának. A borsos áron adott asztalka nem a világ közepe, de szép és praktikus, mert egy profi formatervező álmodta papírra. Tehát — bármelyik hazai cég elkészíthetne ilyet féláron, de hát — nem készíti el... Szokásaink szerint a kereskedelmet szoktuk szidni — nem is akármilyen jelzőket használva, pedig a bal okát nem itt — vagyis nemcsak itt — kell keresni Egy bútorkiállítás előtti saj­tóértekezleten említette egyik eminens bútorgyáriunk termelési igazgatója: „A nagy bútorgyárak anyagi érdekelt­ségével nem fér össze a kisbútorok tömeggyártása ..Vagyis a bútorgyá­rak számára a drága bútoregyüttesek tömeggyártása a kifizetődő, nem az olcsóbb kisbútoroké. És mit monda­nak a kisüzemek Illetékesei, amelyek vállalják (vagy vállalnák! a kisbúto­rok készítését? — Rossz minőségű nyersanyagot ka­punk... A tartozékelemek fdíszgom­bok, pántok, stb.) minősége csapni­való hiányoznak egyes géptípusok stb., a raktárhiány már-már kataszt­rofális méreteket ölt... S hogy bal van a formatervezéssel is, ezt már én a vevő mondom: ki nem látta a felületesen kidolgozott konyhai sarokpadokat, az évtizedek óta változatlan, fantáziátlan kivitel­ben készített konyhaszekrényeket, elő­szobafalakat, a műanyag bevonatú, otromba cipőtartókat, amelyeknek nem volna semmi keresnivalójuk üzle­teinkben, hát még otthonainkban! A kiállításon résztvevő kereskedel­mi szakemberek tudnák a leginkább igazolni, hogy milyen nagy az érdek­lődés a variálható, különféleképpen elhelyezhető, praktikus kisbútor iránt. S hogy gyáraink, kisüzemeink képe­sek szép s hozzáférhető áron forgal­mazott kisbútorokat is tervezni, gyár­tani, többnyire csak ezeken a kiállít­­fásokon derül ki Hadd. Igazol lám ezt az íráshoz mellékelt fényképfelvéte­lekkel is, amelyek — sajnos — nem bútorüzletben, hanem egy kiállításon készültek. Ugye, nagyon sok fiatal házaspár, akár tizenéves lány vagy fiú szívesen látná szobájában azt a disco-falat felső felvételi, amelyen elfér a tévé, esetleg a hifi-torony, de lemezek, né­hány emléktárgy, könyvek, kisplaszti­ka is helyet kaphat. A másik felvéte­len látható praktikus bütoregyüttes­­nek főleg a kislakással rendelkező családok örülnének: az . emeleten" el­helyezett ágy alatt gardrób-szekrény, íróasztal, alatta ágynemfltartó, ezek felett ajtóval zárható iratszekrényke, mellette a nyújtóiéinak is használha­tó létra, s mindez egyetlen fekvőhely területét foglalja el egy szoba sarká­ban. A mit sem sejtő, kiállításon elámí­tott vevő jóhiszeműen bemegy a szak­üzletbe, majd — csalódottan kijön on­nan. Csalódott, hiszen többször is hal­lotta, olvasta a nagy ígéreteket. Tud a nyolc évvel ezelőtt meghirdetett „fenyőfaprogramról", amely az olcsó bútorok gyártását célozta meg. de hal­lott az „ártámogatott“ ifjúsági varia­­bútorokról is, amelyeket azóta is hiá­ba keres. , A kedves olvasó bizonyára felteszi a kérdést: Vajon kinek jó ez? A gyár­tónak? A keresekdelemnek? Hogy a vásárlónak nem, az biztos. A félmeg­oldásokról számot adó feleleteket nem tarthatjuk válasznak, s magyarázko­dással nem érheti be senki sem asz­tal, sem szekrény helyett. КАНТА GÁBOR (A szerző felvételei] KÉRÉSZÉLET A Földünkön élő rovarfajok száma meghaladja az egy milliói. Gazdasá­gi jelentőségük — hasznuk és ká­ruk — vitathatatlan. Nélkülük sok gazdasági növény nem hozna ter­mést, a szerves anyagok nagy része nem bomlana le, számos állatfaj táp­lálék híján éhen pusztulna. (Persze azért, ha nem lennének vérszívó szú­nyogok, legyek, tetvek, ha erdőinket nem pusztítanák az apácalepke her­nyót stb. kevesebb gondunk volna.] Mindezek ellenére alig figyelünk fel rájuk. A kolorádó- és a cserebogarat ugyan mindenki ismert, a szúnyogot szintén Iazt viszont már csak keve­sen tudják, hogy a fajok többsége nem szív emberi vért], a termeszek nevét hallva is sokaknak rémlik va­lami, de ki ismeri manapság például a kérészeket!? Pedig a kérész, a ti­szavirág elnevezés szólásmondásaink­ba is bekerült! A kérész-, illetve ti­szavirág-életű jelzőt gyakran használ­juk, mikor valamely jelenség vagy tárgy ideig-óráig tartó létére, hasz­nálhatóságára utalunk. De ki tudja közületek, hogy a rovarvilág egyik érdekes csoportja életmódjának ré­gi népi ismerete bővítette a szép jel­zővel nyelvünket? A kérészek a rovarok osztályának egyik fajokban ugyan szegényes, ám­de érdekes rendje, amely a vizek háztartásában fontos szerepet játszik. „Kétéltű" vagy vízi rovaroknak tekint­hetjük őket, hiszen életük nagy ré­szét a folyó és állóvizek tszapfában vagy a köveken töltik. Lárváik hen­geres vagy lapos testű állatkák. Van­nak köztük ragadozó és békés fa­jok is. A vizekben élő többi apró élő­lénytől könnyen elkülöníthetők, mi­vel testük végén három hosszú, fo­nálszerű képződmény van (néhány fajnál számuk csak kettő, de ez csak erősíti a szabályt). Potrohúkon pedig légcsövekkel ellátott, levélszerű kép­ződmények, ún. tracheakopoltyúk ta­lálhatók. Általában az oxigénben gaz­dag, áramló hegyi patakok vizét ked­velik, így a hegyek kérészfaunája fajokban gazdagabb mint a síkságo­ké. Ennek ellenére mégis a slkvidé­­kek nagy folyótnak kérészei váltak nevezetessé. Áz agyagos medrű, las­san hömpölygő, zavaros vizű folyók — pld. a Tisza — medrében valami­kor hatalmas tömegben élt a tiszavi­rág, — a Dunában pedig a dunavi­­rág — lárvája. Kardszerű, kttines száfszerveivel U alakú táratokat vájt az aljazatba, s 3 évig tartó lárva­kori fejlődését itt töltötte. Kora nyá­ri, meleg, szélcsendes időben egyszer­re csak megelevenedett, forrni kez­dett a víz. Sok ezernyi kérészlárva emelkedett a felszínre, hogy levesse „bőrét“, s kecses, sárgásfehér imágó­­vá (szárnyas ivarérett rovarj váljon. (Egyes kutatók szerint az akkor kö­vetkezik be, ha a levegő és a víz hőmérsékletének emelkedése egybe esik a holdtöltével.] Erre a tömeges rajzásra mondták a halászok, hogy .,kivirágzóit a Tisza." Örültek is, hi­szen a rajzó rovarokat követték a felszínre a halak is. Elfeledkeztek аж óvatosságról, a ráfuk leselkedő sirá­lyokról, emberről, s habzsolták a ro­varcsemegét — sietniük kellett, hi­szen a tiszavirág csak 1—2 óráig él. Manapság azonban már a vizek szennyezése, a meder- és partszabá­lyozások folytán a folyók „virágzá­sa“ elmarad. Kevesebb a márna, a ponty, a kecsege is, amelynek fő táp­lálékát a tiszavirág lárvái képezték. Tisztavizű patakjaink, csatornáink partján, ha szerencsénk van más ké* részfafok kisebb rajzását, táncát még ma ts megfigyelhetjük. Május végén, június elején az iszapos ágyú fo­lyócskák, patakok partján százával leftik csapongó táncukat a sötét, fé­mesen csillogó vagy sárgásbarna fa­jok. Potrohúk végén lévő, hosszú ser­­téiket összezárva, nagy első és kisebb hátsó szárnyaikkal szaporán csapdos­­va két-három méter magasra emel­kednek, majd függelékeiket széttár­va — növelve a levegő ellenállását — alásüllyednek. A partmenti sáson, bokrokon pihenő; petéktől duzzadó potrohú nőstények időnként közéjük vegyülnek, összefogódznak a hímek­kel, s a párzás befejeztével a vízbe hullatják petéiket. Mindez a fajtót függően néhány óráig, esetleg 1—2 napig tart. A megtépázott, kimerült rovarok végül a vízbe hullanak és el­pusztulnak. Ennyiből áll a kérészélet. Még ha akarnának sem élhetnének tovább, hiszen száfszervetk erősen csökevényesek, így nem táplálkozhat­nak. Dr. POMICHAL RICHÄRD A kérészek csápjai nagyon rövidek (csak néhány Izból állnak], ezért helyettük az érzékelés szerepét az előre tartott, felemelt első lábpár ve­szi át. (A szerző felvételei Oaváth Erzsébet:t Ké jusnyitc című тег. idézünk; Harc­kocsi Íz idézet <iter- T Társadéi­ul ezerr svájci léprajz­kérddezo- T Folyó Belgium­ban J.ecra finnugor nyelvet beszéld lén Fiúunoka szlovákul fettle f beta . T~ Ausztriai t OlYO Az idézet L. ée 2. >ora M —1 Indlei király­lernéaze­taaen Indium, lulfur 1 Rossz hírt, hírhedt Júlia Biliikon Azonos betűk ?énz­íűtíméng szovjet­unió «utójele Пятен tátik Rádiusz 7 л Fiatalos is idézet Utóra идо Etel lallium KettBa Kosiban тап » \ Grams tréséről tsxtáciua И " IBzlekedé ti eszkBz la tározói Igené» cépzBje Lantén Zár IKókua áelléknévi cépz* Rőaai >gy уVasúti P vendéglB 1 Azonos betűk Ilyen lerea la van kártékony 30gár Uf KettBs betű Szkandium káliun Joule Koreai dinasztia lén, Lttrlum Fegyver r kártyalap ... mail légipsat Tárgyra* János П Cseh II drámaíró L_ A MEGFEJTÉS - NYERTESEK A lapunk 14. számában közölt keresztrejtvény helyes megfejtése „Ml vagyunk az Élet fiai, a küzdelemre fülként daliák“. Nyertesek: Bettes Szilárd. Lénártfala jLenartovce), Halász István, Rad, Sipos János, Bés (Bega). Kérjük kedves Olvasóinkat, hogy megfejtéseiket postai levelezőlapon küldjék be szerkesz­tőségünk címérel

Next

/
Thumbnails
Contents