Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-04-29 / 17. szám
1988. április 29. SZABAD FÖLDMŰVES 7 • • Üzenetek fekete-fehérben Beszélgetés Tóthpál Gyula fotóművésszel Olyan ember 6, aki nem tör babérokra, az elismerést nem „vadássza", noha idestova már huszonöt éve nap mint nap találkozhatunk a nevével, képeivel. öt a Publikum maga veszi észre... „Az élet krónikása vagyok“ — mondja magáról. Eme ars poeticából eredően a- valósághű irányzatot követi, ami nála korántsem a naturalizmust, netán. az esetleges megrekedést jelenti, csupán azt, hogy őrizkedik a szélsőséges irányzatoktól. De hadd valljon erről — és még sok minden másról — 6 maga azon beszélgetés során, amelyet a nagy sikerű királyhelmeci (Kráľovský Chlmecj, majd az azt követő további bodrogközi és ungvidéki kiállításai után folytattunk. Я Valahogy ügy van, mint annak Idején Ady: neki Fárlzson át vezetett az útja Pestre, a tied pedig Berlin, Prága, Bratislava, Budapest megállókkal ér haza szülöfödedre, a Bodrogközbe. Miért? — Köszönöm az összevetést, de nem kívántam ezt a párhuzamot. Viszont való igaz. hogy hoszszú bolyongás után tértem vissza otthonomba, s mutattam be a »Szélsőségek és párhuzamok« című válogatásomat. Közben persze azért hazahazajártam, csak a hivatalos körökben „feledkeztek meg“ rólam módszeresen. Most viszont örömmel tettem eleget a Királyhelmeci Városi Művelődési Ház meghívásának, hogy — a helyi állami gazdaság védnöksége alatt — otthon is a közönség elé állhassak. H Életutad, dióhéjban? — Indulás: Perbenyik /Pribenik), majd a helmed gimnázium; onnan a bratislaval műegyetem építészeti karára kerültem. De a művészet jobban érdekelt, mint az építészmérnöki pálya, így hát fotósnak csaptam fel. Rendszeresen dolgoztam a legtöbb hazat magyar lapnak, később az Gf Szó belső munkatársává váltam. 1975-ben önállósítottam magam, „szabadúszóvá" váltam, s egyben fölvettek a Szlovák Kéjzömüvészeti Alap tagjainak sorába. ■ Kiállításaid, tárlataid? — A prágai nyilvános bemutatkozásomat Lőrinci Gyula festőművész nyitotta meg, az Oj Szó első oldalon hozta a hírt. Ezt követően a Berlini Nemzetközi Fotó-világkiállításon egy ciklusomat II. díjjal jutalmaztak; ez 1971-ben volt. Berlini tárlatomat Kulcsod (Klúéovec) követte. Hadd említsem és köszönjem meg, hogy a prágai kiállításom védnöke ugyancsak ennek az alig 400 lelket számláló csilizközl kisközségnek az egységes földműves-szövetkezete volt. Az »Elementáris szimmetria« című válogatásomat többek között bemutattam Gödöllőn, Budapesten és Dióspatonyban (Orechová Potôň). jelenleg, mint láthattad, a Bodrogközben és Ungvidéken „tájolok“. Még a tavasz folyamán Esztergomba várnak, ősszel pedig egy berlini meghívásnak kell eleget tennem. ■ Fotóalbumaidról is hallhatnánk egyet-mást?— A nyolcvanas évek elején adtam ki egy albumot a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásról, amelyet a »Csallóköz« követett. 1984-ben. Nemréa fejeztem be egy képes gyűjtemény összeállítását a Bzince pod Javorinou-i Efsz-ről. Ha lehet, akkor a jövőben, Bodrogközről és Ungvidékröl szeretnék váloqatást publikálni a Madách Könyv- és Lapkiadó gondozásában. Ш Az utóbbi időben mintha egy kissé hűtlen lennél a hazai lapjainkhoz. Ml ennek az oka? — Nem csupán rajtam múlik. Ügy látom, hogy Inkább az amatőröket, és a'dáletánsokat ..futtatják", ők bizonyára .Jiálásabbak". Pedig a fővárosban élek, telefonos lakásban, így könnyen elérhetnének. VLAGYIMIR MAJAKOVSZKIJ: Kis májusi dal A télen át csupasz fa, nézd, újra friss, megyünk az új tavaszba. Én is, te is, mi is. Május gyolcsvászna libben, meg-meglegytnt. • Vidáman, ifjú httben megyünk, megyünk, megyünk. Kezünkben lobogó tűz örömet oszt. Mindenre lobogót tűz: Pirost, pirost, pirost. Édes tavaszba mosdó friss tereken ütemre lépni most jó nekünk, neked, nekem. ■ Példaképed, tanítómestered? — Maga az élet. A természet. Nagyra tartom André Kertészt, azaz Kertész Andrást, Haller Frigyest, a cseh Karel Hájeket, a szlovák Martin Martlnöeket. Egy „mazsola" Kertész mesterrel: amikor Budapesten találkoztunk és egy jót beszélaettünk. utána ezt mondta: „Fiam, ha New Yorkban jársz, mindig ugorj föl hozzám, szívesen fogadlak." Fogalma sem volt a kelet-európai viszonyokról. Kertész mester azóta sajnos meghalt. Műhelytitkairól nem is kérdezem, hiszen azokról a munkája beszél a legékesebben. Fotóit nézve akaratlanul a humán elkötelezettség szól hozzánk, amit költői meglátás kísér. Ojabb képein a szociofotó mellett már mindinkább a természet szeretete, a környezet féltése dominál. Finom technikával dolgozik, amelyhez szakmai tökély társul, de nem „rendezi" a képeit, mert azt vallja: maga a természet legyen a fő■ A Váratlan vendég és az Osztrigás Mici rendező.,, CSIBA GÉZA Kvetoslava Fulierová: Lepkeszárnyak A Váratlan vendég Angliából érkezett, és 1988. május 5-én mutatkozik be a Magyar Területi Színház kassai (Košice) Thália Színpadán, Osztrigás Mici pedig egyenesen Párizsból, a Moulin Rouge nevű éjszakai mulatóból repült ide, s 6 egy nappal később, május 6- án, pénteken lép színre, a Matesz komáromi (Komárno) társulatában ... Hogyan kerül ez a hűvös angol úr és ez a vérpezsdítő francia táncosnő a Mstesz színpadaira? Ügy hogy előzőleg már több európai országban Is sikert arattak, s bizony Ideje volt, hogy bemutatkozzanak a csehszlovákiai magyar színházi közönségnek is. Amerre eddig Jártak, sikert arattak. Akik eddig a „bőrükbe bújhattak“, nem bánták meg ... Osztrigás Mici a múlt század gyermeke; a század végén született. Abban az Időben, amikor a hölgyek még csupa csipke és csupa fodor ruhákba rejtették bájaikat, s a férfiak számára — a társadalmi etikett szabályai szerint — már az is csudamód Izgató és „szexis“ volt, ha a hölgyek tejfehér bokája kivillant a földig érő, suhogó selyemruhák alól... Ebben az Időben — legalábbis a látszat alapján — még szilárdan tartották hatalmi pozíciókat a hercegek, papok és katonák de a társaságoknak már teljes értékű tagjai voltak a bankárok, orvosok, iparmágnások és nagykereskedők, vagyis a polgárok is. A társas összejövetelek alkalmával parsze mindenki „viselkedni“ igyekezett, de az első adódó alkalommal kimutatta igazi énjét. Különösen akkor, ha a társaságba — természetesen a megtervezett véletlen folytán — egy olyan „pompás falat“ pottyant, mint Osztrigás Mici, a férfiak bálványa, Párizs leghíresebb és leghírhedtebb táncosnője. Furcsábbnál furcsább és mulatságosabbnál mulatságosabb helyzetek adódnak amiatt hogy — erkölcsi feddhetetlenségét bizonyítandó — senki sem akar „sorsközösséget“ vállalni Miéivel, a hfrhedt táncosnővel, de mihelyt inkognitóban jelenik meg egy előkelő társaságban, mindenki az általa képviselt divatot igyekszik majmolni, öltözködésben, besződmodorban és viselkedésben egyaránt. Kiderül, hogy minden ember egyegy formás-takaros llszteszsák, amelybő! mindenáron ki akar bú|ni „az a bizonyos“, jól elrejtett szög... Georges Feydeau francia drámaíró már száz évvel ezelőtt azért írta meg Osztrigás Mici (más ütmen: Egy hölgy a Maximból) c. bohózatát, hogy kipellengérezze kortársai álszent erkölcsét. Meglepődve vesszük észre, hogy ez a színpadi alkotás az elmúlt száz év folyamán semmit sem vesztett Időszerűségéből ... Manapság is általában másként viselkedünk és másképp cselekszünk — persze azzal Is tisztában vagyunk, hogy ez a megállapítás mindenkire vonatkozik, csak éppen ránk nem... Osztrigás Mici szerepében Tóth Erzsébetet, a többi fontosabb szerepben Boráros Imrét, Petrécs Annát, Dráfi Mátyás érdemes művészt és Kolocsy Istvánt láthatja a közönség. A színház komáromi társulata ezúttal is egy zenés darabot ajánl a nézők figyelmébe, amelyet Iglődi István, a budapesti József Attila Színház főrendezője vitt színre. A Váratlan vendég a maga nemében furcsa szerzet: az irodalom- és színháztörténetnek a mai napig nem sikerült kiderítenie, hogy tulajdonképpen kicsoda. Mesterdetektlv-e, avagy egy szerencsétlenül járt leányanya mélységes fájdalmát titokban tartó édesapa? Vannak nézők akik arra esküsznek az előadás megtekintése után, hogy krimit láttak, mások azt állítják, hogy jelképes színpadi példázatot, a közönség egy további csoportja pedig olyan társadalmi szatírára gyanakszik, amely arról szól, hogy minél gazdagabb az ember, annál becstelenebb... J. B. Priestley már ennek a századnak az írója volt, de alkotásai elsősorban a század első felének — az akkori angol társadalomnak — a tükörképei, írói mesterségének és szociális látásmódjának (magyarán szólva: a tehetségének] köszönheti, hogy művelnek tartalma, erkölcsi magva, tanulsága a század végén is Időszerű. Egyrészt azért, mert a könyveiben drámáiban megörökített figurák ma Is élnek még (megtalálhatók a különböző társadalmakban). másrészt a mai újgazdagokra (a nálunk Is közismer tekre) mintha ugyanaz a ..gyűjtőszenvedély“ és álhumanista emberbölcselet lenne jellemző, mint Priestley „hőseire“. Az előadást Horváth Lajos rendezi, aki most már huzamosabb ideje nem dolgozott a Matesz kassal (Košice) Thália Színpadán. Kmeczké Mihály Látoraásszerúek a gyermekkori emlékek. Egy-egy esemény akkor még érthetetlennek tűnő részleteit később a gazdag fantáziájú képzelet valós és mesebeli alakokkal próbálja teljessé tenni. Valószínűleg így van ezzel maga az írónő is. Regénye cselekményében gyermekkorának inkább csak homályosan, foszlányaiban megmaradt emlékeit idézi fel. Az ifjúkori szempár egy mindennaposnak is nevezhető sorstörténetet lát. Rejtélyeit, titokzatosságát nem érti, de a megoldásukat szeretné megtalálni. A kicsit gyermekszemen keresztül történő cselekménybonyolftásban a talány megfejtését az olvasóra is bízza. A történet színhelye egy kisváros, Královské Mestečko. Témája a főhős, žefia (a „Mókus“) és Jožko közötti szerelem története, a háború utáni évek gondokkal terhelt éveiben. A rövid, alig pár oldalas fejezetekbe foglalt (majd mindig „babonás“ összefoglalóval végződő] képekből lassan bontakozik ki a cselekmény. A családokat érintő események mellett az írónőnek arra is adódik alkalma, hogy felvillantsa a mezőgazdaság szocialista átépítésének kezdeti ellentmondásait is. Az itt főszerepet kapott cséplőgép végül Is tragédia okozúja lesz. Jožko halálát okozza akkor amikor azt érez□ fijayVE*go|p Gyermekéi mények felnőtt szemmel Oľga Feldeková: MÖKIJS zük, hogy minden Jóra fordul. „Fsz, fsz“ — „csócsicsó“ — az értelmetlennek tűnő szavak Indítják és zárják a cselekményt. Ami közöttük van, gondolkodásra készteti az olvasót a probléma megoldásának keresésében, s egyúttal saját élete felett is. A kötetet Ardamlca Ferenc fordításában a Madách Kiadó adta ki, a csehszlovák-magyar könyvkiadási egyezmény keretében. Puntigán Jéxsef HELYREIGAZÍTÁS Lapunk 15. számában, a Csak az idő szabott korlátokat című írásban tévesen tüntettük fel Dobos László legújabb kötetének cfraét. Az elbeszélésgyűjtemény cfme: Engedőimével; a cikkben feltüntetett Egyedül a kötetet záró elbeszélés. A hibáért olvasóink és a szerző szíves elnézését kérjük. Tóthpál Gyula: Bodrogközi táj Tóthpál Gyula (Cs. B. felvétele)
