Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-04-22 / 16. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. április 22, Van-e mid kitalálni az útvesztőből Elöljáróban annyit: nem mindennapi esettel állunk szemben, részleteit első ízben áll módunkban feltárni. Tesszük ezt azzal a szándékkal, bogy levonhassuk a kilábaláshoz elengedhetetenül szükséges következtetéseket. 'A Šafárikovói Állami Gazdaság tavaly a 3 millió korona nyereség helyett 25 milliós, a dotációkkal együtt pedig 43 millió koronás mérleghiánynyal zárta az évet. Az ellentmondásos fogalmazásért a makacs tények a felelősek. Az elpazarolt milliókért viszont nincs személyesíthető felelős! Ugyanis az 1977 óta mindig veszteséges gazdaság exigazgatója — aki kezdettől a műit év végéig „irányította“ a termelést — a süllyedő hajó elhagyásakor az ott maradóknak nem tárta fel a zátonyrajutás okait és következményeit. Pavol Snider mérnök, a Rimaszombati (Rimavská Sobota) fárási Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője erről így nyilatkozott: — Ä Járás eme legnagyobb mezőgazdasági üzeme a múlt évben Jelentős támogatást élvezhetett: 12 millió koronát merítettek az állami intenzifikálisi alapból, 11 milliót pedig az állami biztosítótól „kaptak“, hogy csak a legnagyobb tételeket említsem. Utólag derült rá fény hogy meglehetősen hiányosan vezették az elsődleges nyilvántartást. A gazdaság akkori felelős vezetője háromnegyedéves Jelentésében még 5 millió 800 ezer korona veszteséget „garantált“ ... A veszteség pár hónap alatt a többszörösére növekedett. Ilyen veszteséget összehozni, én mondom, művészet voltl Ráadásul a hegyvidéki körzetekben levő gazdaságokat is meghaladva, a Járásban „ők“ kapták a legmagasabb (100 koronára 70 koronát!) árkiegészítő pótlékot. A környező, hasonló feltételek között gazdálkodó szövetkezetek ennek mindössze az egyharmadában részesültek. Susányi István, az üzemi pártbizottság elnöke: — Nekünk a pártgyűlésen még szeptemberben is azt mondta az igazgató, hogy plusszal zárunk, vagyis nyereségesek leszünk, és prémiumot is fogunk kapni... Az elmondottak után nehéz bármit is mondani. Kérdezni azonban kell. Hogyan Jutottak ilyen mélyre, mi indította el és vajon szükségszerű, elkerülhetetlen folyamat eredménye volt ez? Kik a felelősek mindezért? Immár az új vezetésnek milyen elképzelése, esélye van az egyenesbe jutáshoz? Ezekről a kérdésekről folytattunk beszélgetést azon a .munkaértekezleten, amelyen Jelen volt a Jmi igazgatója, a Csehszlovák Állami Bank járási kirendeltségének igazgatója, továbbá az állami gazdasági műszaki-irányító dolgozóinak mintegy százfős „legénysége“. Äz alábbiakban próbálkozom a kialakult vélemények összefoglalásával. A nagy gazdaságot négy efsz összevonásával, illetve 23 település egyesítésével 1977-ben hozták létre. Mezőgazdasági területe 8 ezer 500 hektár, ebből a szántó 4 ezer 870 hektár. Hogy ezt milyen megfontolások alapján döntötték el, azt most nem vizsgáljuk. A tanácskozás vitaindítójaként Herényi Béla mérnök, kandidátus, az állami gazdaság új vezetője felolvasta az 1987-es esztendő gazdasági „kórképét“: A közel 105 millió koronára tervezett bruttó bevételeknek 81 százalékban tettek eleget. Ezen belül a növénytermesztési ágazat mindössze 89,1 százalékos tervteljesítésre volt képes Az 1986 őszén szakszerűtlenül elvetett búzának egyharmadát tavaszszal árpával kellett pótolni. Búzából 4.05 tonna, árpából 3,99 tonna, (az IKR keretében 795 hektáron termesztett. de ebből 438 hektárról szilázsolt) szemes kukoricából pedig 2.61 tonna termést takarítottak be hektáronként. Az aratásban 41 kombájn vett részt ebből 18 a Popradi és a Soiáská Nová Ves-i Állami Gazdaságból. A nagy teljesítményű kombájnok átlagos napi teljesítménye alig haladta meg a 2,5 hektárt! A 250 hektáron elvetett őszi repcéből 192 hektárt ki kellett szántani, a helyébe vetett napraforgóból sem lett több 1,33 tonnánál hektáronként. Kevésnek bizonyult a téli takarmányozásra bekészített tömegtakarmány. A hiányzó mennyiséget 26 millió 473 ezer korona értékben vásárolták. Az abraktakarmányra sem volt elegendő fedezetük. Az állami alapból „kölcsönbe“ kapott erőtakarmányt az idei termésből 5 ezer 915 tonna gabonával kell visszafizetniük. Az állattenyésztésben sem volt rózsasabb a helyzet. 400 ezer liter tejjel adtak el kevesebbet. Az egyedenkénti évi fejési átlag 2 ezer ‘581 literen állandósult. Száz tehéntől átlagban mindössze 84 borjút neveltek fel, a hízómarhák esetében a napi 50 dekás súlygyarapodást sem érték el. A sertéshúst is rendkívül gazdaságtalanul termelték. Az igazgató végül ezekkel a gondolatokkal fejezte be beszámolóját: — Nekünk ebből a helyzetből ki kell jutnunk, ehhez kérem a továbbra is itt maradó dolgozók segítségét. Pavel Šníder mérnök, a Jmi vezetője az alábbiakkal egészítette ki a tárgyilagos Jelentést: — Itt a zöld asztal mellől próbáltak eredményt elérni, s közben viszszaéléseknek, visszaesésnek lehettünk tanúi. A gazdálkodás minden területén látványos visszaesés következett be. Eddig az állami gazdaságot előnyben részesítettük a gépvásárlás és az állami támogatással épült beruházások tekintetében. A hatalmas rétek és legelők intenzívebb kihasználása helyett éveken át növelték a szántóterületen termesztett takarmánynövények arányát, de ebből nem lett több takarmány, csak papíron teljesítették a hozamokat. Nem bővült az állatállomány, a termelőképesség viszont csökkent. Az első osztályú tejet literenként 7 korona 33 fillérért vásárolták fel tőlük Egy kiló hatóanyagú műtrágya felhasználásával tíz kiló gabonát termeltek, a szomszédos, jól menő gazdaságokban ugyanakkor harminc kilót. Nagyok voltak a betakarítási veszteségek. Az olajnövények nagy részét minden évben beszántották. A nehézgépeket nem használták ki kellőképpen. Azokat a munkákat is — indokolatlanul — az agrokémiai vállalattal végeztették el, amelyekhez megvolt a technikájuk és az idejük. Felelőtlenül bántak a termőfölddel és a munkaidővel. A melléküzemági termelés fejlesztése érdekében tett Javaslatainkat elengedték a fülük mellett. Irányításról egyáltalán nem lehetett beszélni. Rendet kell tenni, mihamarább. 0] utat kell keresni a kibontakozáshoz. Ebben a MÉM is a segítségünkre lesz, ha a gazdaságban felszámolják a hanyag munkát, s ha garanciát kapnak a pazarlás megállítására a problémák felszámolására. A tanácskozás vitájába hosszú ideig senki sem jelentkezett. Végül Danyi Ernő, a diagnosztikai műhely vezetője törte meg a kínos hallgatással kiváltott csendet. Ezeket mondta: — Az a helyzet, amelybe kerültünk, számunkra nem meglepetés, hiszen már legalább öt éve ilyen súlyosak a gondok. Ezt azonban a felettes szerveinknek is tudniuk-látniuk kellett. Minden évben már eleve terveztük a veszteségeket. Bíztató perspektíva, nem mondom Alig hinném, hogy sok sikerre számíthat az olyan hadvezér, aki azzal biztatja a seregét: „Kövessetek a biztos vereségbe“. A gazdaságtalanságot céllá tenni súlyos hiba, mert a cél csak a hatékonyság javítására lehet. Ez nyújt egyedül szilárd alapot a gazdaság egyensúlyba hozatalára és felemelkedésére. Sokkal könnyebb úgy gazdálkodni — (de mi még így sem tudtunk!) —, ha nem kel! törődni azzal, hogy mi mibe kerül vagy, hogy megtérül-e a termék árában. És természetesen sokkal könnyebb konzerválni az elavult technikát, irányítást stb., ha azért nem jár felelősségrevonás. Igaz, most már az új gondolkodásmód korszakába léptünk, nagyobb lett a nyíltság. így hát azt mondom: ne csak beszéljünk, illetve kevesebbet szónokoljunk, hanem inkább próbáljunk meg többet megvalósítani az agyontárgyalt útmutatásokból. intézkedésekből és gazdasági-politikai forgatókönyvekből. Javaslom, legyen minden munkafeladatnak felelőse. A legidősebb dolgozók közül Kocsis Zoltán kapcsolódott be a megoldást kereső párbeszédbe: — A gazdaság megalakulása óta eddig még sohasem kerül (hetet )t sor a valóságos okok nyilvános feltárására, amiben az FSZM üzemi bizottságát és az üzemi pártbizottság vezetőségét is felelősség terheli. Nálunk az emberekkel való kapcsolat mindig Is laza volt. Az ellenőrzések és a beszélgetések hiányát a büntetések szaporításával ellensúlyozták. A Jövőben, illetve már most is a dolgozók bizalmának, hitének és munkakedvének, nem utolsósorban felelősségérzetének visszaszerzése legyen a legfőbb feladatunk. Ján Myríík, a Csehszlovák Állami Bank rimaszombati járási kirendeltségének igazgatója is felszólalt: — Ebben a gazdaságban 1987-ben csak egy mutatóban „teljesítették túl“ a tervet, mégpedig 21 százalékkal túllépték a kiadásokat. Az egy dolgozóra számított munkatermelékenység 58 százalékos teljesítésével a gazdálkodás színvonala a járási átlagon alulinak mondható. A raktárakban sok az elfekvő készlet. Sürgősen át kell dolgozni és következetesen meg kell valósítani az intenzifikálási programot, hogy az év végéig kedvező(bb) feltételeket teremthessenek az új gazdasági mechanizmus bevezetéséhez. Herényi *Béla mérnök és helyettese, Ohár Cyörgy mérnök minden kétséget kizáróan súlyos örökséget vettek a vállukra. Rengeteg a teendőjük, hiszen a területileg is hatalmas gazdaság minden zegzugában fel kell tárniuk a jelenlegi helyzetet utána szinte mindenütt egy csapásra változ(tat)ást kell elérniük. Ellenkező esetben sikertelenné válhat, kinulláződhat minden igyekezetük. — Vajon képesek leszünk-e arra, hogy a helyes irányba fordítsuk a lejtő legaljára jutó gazdaságot jelképező szekér rúdját, és ha lassán is, elindulunk-e a lejtőn (most már) felfelé? Én félek, hogy elveszünk a részletekben, hiszen a most már visszafogottabb anyagi (állami) támogatás mellett lényegében önmagunkra, ötleteinkre, leleményességünkre, tekintélyünkre támaszkodvahagyatkozva kell helyes döntéseket hoznunk. Ráadásul még Időzavarban is vagyunk, hiszen az év végéig sok tízmilliós nagyságrenddel kel! hogy javuljon a gazdálkodás Jövedelmezősége. Szinte lehetetlen, hogy ilyen elvárásokra megfelelő választ tudjunk adni. Pontosabban: nem hiszem, hogy ilyen nagy terhet-veszteséget csak úgy ki lehet „gazdálkodni“. Aggódásomat most csak egyetlen példához kötőm. Az idén 5 millió 300 ezer liter jó minőségű tejet kell értékesítenünk, de januárban már 13 ezer liter szabványon aluli tejet „termeltünk“ — mondotta az igazgató, aki a továbbiakban beszámolt: a technológia korszerűsítéséről, a műszaki irányítási-szervezési-jutalmazási rendfejlesztésről, a szerkezetváltásról, az irányítási-szervezési Jutalmazási rendszer átépítéséről, a pazarlás minden formájának megszüntetéséről, a szocialista vagyon jobb védelméről, a melléküzemági termelés bővítéséről, az égető kádergondok megoldásáról, az intenzív gyepgazdálkodásről, az ivóvízhiány megszüntetéséről, a szakszerű vetésforgó kialakításáról, az öntözőberendezések bővítéséről, a géppark maximális kihasználásáról, a leukózis felszámolásáról, a gazdasági haszonállatok termelékenységi mutatói lényeges javításának szükségszerűségéről. A megvalósításra váró tengernyi teendő láttán, latolgató-mérlegelő gondolataimat most visszafogom. Döntsön az idő. Hónapok múltán majd még visszatérünk az eredmények megmérettetésére. KORCSMAROS LÄSZLÚ M. Kováč a kolektív BIOLOGICKÁ , A EKONOMICKÁ OPTIMALIZÁCIA VÝŽIVY hospodárskych zvierat fgy könyv, amelyre sokáig vártunk Könyvesboltjainkban a közelmúltban egv érdekes szakkiadvány jelent meg. amelynek Jelentősége túllépte országunk határait. „A gazdasági állatok takarmányozásának biológiai és ökonómiai optimalizálása“ (Biologická a ekonomická optimalizácia hospodárskych zvierat) címen megielent szakkönyv szerzője Michal Kováč professzor, a Nyitral Mezőgazdasági Főiskola rektora és munkatársai. A könyv társszerzői is neves kutatók és pedagógusok. Nevezetesen G. A. A múlt évben az SZSZK állattenyésztési termelését az előző év valóságához viszonyítva — a tervnek megfelelően — fél százalékkal kellett volna növelni, a valóságban 2,1 százalékkal sikerült nevelni. A szarvasmarha-állomány a szocialista szektorban (a Január elsejei adatokat figyelembe véve) 7400, ezen belül a tehénállomány négyezer darabbal csökkent. Az összes szektort alapul véve a tejtermelés a múlt évben az előző év valóságához viszonyítva 1,2 százalékkal, azaz 23 5 millió literrel csökkent. A szocialista szektorban a tehenek évi tejelékenysége hat literrel 3579 literre csökkent, ebből a Nyugat-szlovákiai kerületben hetven literre! csökkent, a Közép- és a Kelet-szlovákiai kerületben pedig négy, illetve kilencvennyolc literrel növekedett. A múlt évben egy tehénre számítva átlagosan 3231 liter, az előző év valóságához képest tizenkét literrel kevesebb tejet vásároltak fel. Egy tehénre számítva a legtöbb tejet a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban (4073 liter), a Bratislava-vidékí (3875 liter) és a Prievidzai (3760 liter), a legkevesebbet pedig a Žilina! (2669 liter), a Svidníki (2749 liter) és a Rozsnyói (Rožfiava) Járásban (2785 liter) vásárolták fel. A különbségek, azt hiszem, nem igényelnek külön kommentárt I Egy tehénre számítva a múlt évben az SZSZK-ban átlagosan 403 kilogramm, az előző év valóságához viszonyítva öt kilóval kevesebb marhahúst vásárolták fel. Legtöbbet a Cadcai (571 kg), a Dunaszerdahelyi (542 Bogdanov akadémikus, a Kijevi Mezőgazdasági Egyetem munkatársa, valamint Tóth J. professzor, a Debreceni Mezőgazdasági Egyetem volt rektora, A szerzők a gazdasági állatok optimális takarmányozásának kérdéseivel foglalkoznak nemcsak biológiai szempontból, hanem a gazdasági tényezőket Is figyelembe véve. Az állattenyésztés összpontosítása és további intenzifiká'ása valamenynyi KGST-országban megköveteli a takarmányok termelésének elsődleges fejlesztését. Ezt a kérdést nem lehet elszigetelten kezelni a mezőgazdasági termelés más ágazataihoz velő' kapcsolatának mérlegelése nélkül. A mezőgazdasági termelés azonban igen bonyolult rendszer, ahol az ökológiai tényezők véletlenszerű hatása mellett az emberi tényező is nagy szerepet játszik. Egy ilyen bonyolult rendszer tényezői kölcsönhatásának vizsgálatára csakis tudományos módszerek alkalmazhatók, még akkor is, ha a döntéshozatal az emberek kezében maradt. Ma azonban az ökonómiai és matematikai módszerek, valamint a számítástechnika eszköztára szerves részévé vált a tervezés és az irányítás gyakorlatának. A szakkiadványban a szerzők ameliett. hogy nagy figyelmet szenteltek a takarmányok és tápanyagok funkciójának az állati eredetű termékek termelésében, tág teret biztosítottak a takarmánytermelés és hasznosítás gazdasági vonatkozású kérdéseinek, valamint az optimális takarmánytermelési szerkezet kialakításában a tervezés automatizált rendszereinek. Bár a k e ivány szakmai szempontból Igénye: témakörrel foglalkozik, a szerzők nagyon közérthetően tolmácsolják, s ezért a szélesebb szakolvasó-közönségnek ajánlható. A főiskolai hallgatók számára pedig tankönyvként Is Jó szolgálatot tesz. Imrich Okenka docens (A szerző felvétele) kg) és a Dolný Kubín-1 (485 kg), legkevesebbet pedig a Humennél f 308 kg), e Považská Bystrica-1 (317 kg) és a Liptovský Mikuláš-i (328 kg) járásban. Az állattenyésztésben levő termelésfejlesztési lehetőségekre abból is következtetni lehet, hogy a CSSZK-ban egy tehénre számítva 337 literrel több tejet és 31 kilogrammal több húst vásároltak fel, mint az SZSZK-ban. A száz tehénre számított borjúnevelés — az elhullás fél százalékos növekedése és a nataiitás stagnálása következtében — « múlt évben 99,2 darabra csökkent. Meg kell azonban jegyezni, hogy a tehenek natalitása a CSSZK-ban 5,5, az üszőké pedig 8,1 százalékkal Jobb volt. A hfzőmarhák átlagos napi tömeggyarapodása a múlt évben egy dekagrammal 0,72 kilóra, a hfzőmarhák átlagos vágótömege pedig egy kilogrammal 456 kilóra növekedett, de ezen utóbbi még így is 33 kilogrammal kevesebb volt, mint a CSSZK-ban. Az SZSZK-ban a múlt évben 2,2 százalékkal sikerült túlteljesíteni a marhahús, 0.5 százalékkal pedig a tej felvásárlásának állami tervét. Mindkét eredmény Jobb a csehországinál. A vágómarhák felvásárlásában a tehenek 40 százalékban)!) részesedtek, összesen 179 ezer 900 darabról volt szó, ami az átlagos tehénállomány 34,3 százalékát(l) képviselte. A szarvasmarha-állomány esetében a kényszervágások száma 947 darabbal 67 ezer 100 darabra csökkent. Az egy liter te) termelésére felhasznált ahrakmennyiség egy érdekes következtetés levonására ad okot. A Nyugat- és a Közép-szlovákiai kerületben 0,25—0,25, a Kelet-szlovákiai kerületben pedig 0,24 kilogramm abraktakarmányt használtak fel annak ellenére, hogy a tehenek átlagos évi te|e!ékenvsége között lényeges különbségek tapasztalhatók Az előbbi sorrendben: 3854, 3444, illetve 3255 liter! Mindez takarmánvnzási fogyatékosságokra és abraktakarmány-pazarlásra vezethető vissza! Végül pedig nézzük meg a nyolcadik ötéves tervidőszak első két éve feladatainak teljesítését. A bruttó állattenyésztést termelést a hetedik ötéves tervidőszak átlagához viszonyítva 3,6 százalékkal kellett növelni, a valóságban 5.9 százalékkal a marhahús felvásárlását 5, a tejét pedig két százalékkal sikerült túlteljesíteni annak ellenére, hogy tovább tart a szarvasmarha-tenyésztés stagnálása. (bim) (Klamarcsik M. illusztrációs felvétele) Eredmények az új mutatók tükrében SZARVASMARHA-TENYÉSZTÉS
