Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-04-08 / 14. szám

use. április a. SZABAD FÖLDMŰVES 5 „Minden fénysugárnak V örülök“ Valami szomorú ifjút képzel­tem magam elé. szótlant, magá­nyosat, az alig húszéves korá­ban elvesztett szeme világa miatt sorsa fölött busongót — amikor kopogtatás után keze­met a kilincsen tartva a most harminckét éves Zsilla Miklós dérnél (Drnava) lakos ottho­nának ajtajában a bebocsájté ..tessékre“ vártam. A tágra nyíló ajtó mögött hangulatos szoba tárul elém, faragott ülőgarnitúrával, a sa­rokban begyújtott kandallóval. Az Incselkedő lángnyelvek kö­zelségében foglalok helyet a velem szemben ölő, meglepő közvetlenséggel fogadó riport­alanyommal. Né7.em az arcát. A reám sze­gezett tekintetében színek és az eladdlgl két évtized látvánv­­csodája, messzi tájak fllmígé­­zete, dédelgetett képek: a szü­lőföld tájékának „túlexponált fotói" A gyermekkor! jövőre­ménység a Kassal fKošlce) Ipari Szakközépiskola elektro­technikai szakán Indult kitel­jesedni. Egy orvosi rutinvizsgá­­íat során derült ki, bogy gyen­gébben lát az egyik szemére; féldioptrtás fénytörésé szem­üveget kapott. Ezt kővetően fo­lyamatosan gvengtllt a látása. Beállt az örökös havazás, szí­nes vonalak. sötétllla foltok kavarogtak a szemlencse fóku­szában. Kórházba kérőit. Máso­dikos volt, amikor túlesett az első szemmététen. Az operációt követően rövid Időre még vlsz­­szaköltöztek szemébe a külvi­lág képei de később egyre el­­mosódottabbakká váltak. Abba kellett hagynia az Iskolát. Egy cementgyár telefonközponttá­­ban helyezkedett el. de hetven­ötben újabb métát következett. Egy évre rá még egyszer — akkor utollára — fellobogott recphártválán a színek kaval­­kád|a. de hamarosan és talán végérvényesen „elmenekült" előle a látható fénytartomány­ba üzenő világ. A jobb szemé­ben kfgyözöld éjszaka tátong, a bal „kincs" látómezeiének egvlk felén egy színsávos folt vakítja a maradék szúk résen belonakodó szürkületi alkony­­tompaságban árnyékosult való­ságot. — Ha kitisztul egy kicsit a szemem, minden fénysugárnak örülök — mondja Miklós a ha­lódó túz parázsába bámulva. — Számomra még így Is csodála­tos és megbecsülendő lehetőség az élet. A megértést és az őszinte emberi kapcsolatokat tartom a legfontosabbnak. A- mlöta fgy élek, felértékelődtek bennem az élet érzelmi színe­zetű szépségei, meg a szavak, a hangsúlyok, a csöndek, vtsz­­szafojtottak vagy végtelenek a falusi utcák nyugtalan zaja a városok nyüzsgése és a mada­rak csevegése. Rakoncátlankndó hipofízise miatt állandó gyógyszeres ke­zelésre szorul. Am vak létére sem világtalan, hiszen a körü­lötte rohanó világot nemcsak a képzelet szabadságharcával, ha­nem ujjal „futásával“ Is igyek­szik nyomon követni — Egy nehezen „megköze­líthető" rehabilitációs központ­ban hamar megtanultam a Braille—írást, -olvasást. Onnan Prágába kerültem, ahol a tele­fonközpont kezelését kitünte­téssel elsajátítandó öthónapos tanfolyamon vettem részj. Ha­­zatövetelem után a Rozsnyói (Rožňava) Járási Nemzett Bi­zottság szociális osztályán ke­resztül kérelmezve szerettem volna etbe'vezkednl a rozsnyól posta telefonközpontjában. Eny­­nyi volt a lekezelően önkényes válasz: „Szerintünk nem képes erre a munkafeladatra“. Így két és fél esztendőn keresztöl nem dolgozhattam Végül • 1981-tól hasznosíthatom magamat. A la­kásunkra szállított alapanya­gokból seprűket f naponta 25 darabot) kötök Továbhá a tej­feldolgozó üzem részére kar­tondobozkákat hajtogatok, ame­lyekbe sajtot csomagolnak. Va­lamelyik nap több mint hatezer darabot csináltam Közben*hall­­gatom a rádiót. Kedvenc műso­raim a vidám hangjátékok és a kabaré. Miklós amatör festő édesap­ja közös dolgozószobája az ég­benyúló Somhegyre meg a kert alatti zöld rétekre néz. A mun­kaasztal mellettit festöállvá­­nyon egy (reprodukciós) Ady­­portré, a falon csendélet-fest­mény. Az árnyas fák ágai kö­zött belopődzó fénykévék sej­­telmes hangu'atba öltöztetik a helyiséget, ahol a szekrények (A szerző felvétele) roskadoznak a világról hírt hozó pontírásos folyóiratoktól. — Szeretem a természetet, apámmal gyakran járom a me­zőket, nyáron a hús.erdőben érzem Jól magam. Általában fé' hatkor kelek. Másfél órányit olvasok, vagy öt eszperantó­szavakat tanulok. Utána dél­után háromig dolgozok. Rövid pihenő után meghallgatom a híradót, majd valaki a család­ból felolvas nekem egy könyv­ből, vagy segítségemre van a közönséges szótárak használa­tában. Nem érzem magamat a társadalomból kiközösítve, bár régi barátaim sorra elmaradoz­tak mellőlem. Én azonban nem sokat bánkódom: amíg élek, örülni akarok az életnek. Ahogy lehet. Hazai és külföl­dön élő sorstársaim körében új barátokra leltem. A közel­múltban „birtokba vett“ eszpe­rantó nyelven levelezést foly­tatok egy csehországi zeneta­nárral, egy bulgáriai tanítóval, egy . portugáliai pedagógussal és egy taskenti értelmiségivel. Az 6 jóvoltukból számos „pont­írásos“ folyóirathoz ts hozzá­jutok. így a hazai Nový Život és a Zora című lapokon ke­resztül rendszeres „olvasója“ vagyok a vakok számára esz­perantó nyelven íródott, Hol­landiában, Lengyelországban és Bulgáriában megjelenő sajtó­termékeknek. Nagy szükség volna egy szlovák—eszperantó nyelvkönyvre, Illetve szógyűj­temény kiadására. Én az 1957- es kiadású, Csehországban megjelenő eszperantó nyelv­könyvből sajátítottam el az alapokat. Várjuk, hogy a tavaly megrendezésre került Vak Esz­­perantlsták Világkongresszusán elfogadott határozatokból ná­lunk ts minél több, életünket megkönnyítő és teljesebbé tevő jobbító szándék jut majd a megvalósulásig . A falon „világtalan“ világ­térkép. Az asztalon Európát „befogó“ levelek, képeslapok sokasága. Miklós ujjainak futó pásztázása nyomán — az egy­kor megismert színskála segít­ségével — az események, ar­cok képkockái világítássá ren­deződnek össze. Belehatódva egy fénytelen­ségében is megbékélt, célt ke­reső és találó emberi sórsba — a ránk köszöntött estével véget vetettünk a beszélgetés­nek Miklós életvitelével példázza hitvallását: „Vak létemre sem maradtam világtalan“. KORCSMAROS LÄSZLÖ ELKERÜLHETŐ LETT VOLNA _________________________ ' - - — -­­-------------------------------------------­Iraktorosok figyelmetlensége Az SZSZK mezőgazdasági ésélelmezésügyi minisztere kollé­giumának legutóbbi ülésén szóba került az Is, hogy lapunk és a Roľnícke noviny című napilap időközönként közölhet­ne a halált okozó üzemi balesetek okaival foglalkozó Íráso­kat. Az ó| sorozatot azzal a céllal indítjuk útjára, hogy fel­hívjuk olvasóink, a mezőgazdaságban dolgozók figyelmét az egyes veszélyforrásokra. Reméljük, hogy okolnak a megtör­tént esetekből. A múlt év augusztusában a Považské Podhradin-1 Barátság Efsz-ben fPovažká Bystrlca-t járási az egyik kombájnos az önindító meghibásodása követ­keztében leállította a motort, a kombájnt biztosította az esetleges mozgás ellen, majd segítségért sietett. Az úton találkozott 35 éves segédjével, akinek elmondta; tn! történt. A segédnek ezt kő­vetően sikerült beindítania a motort, majd a kombájnnal a 22 fokos lejtón felborult, ami­nek következtében halálos üze­mi balesetet szenvedett. A károsult nem tartotta be a biztonsági előírásokat, a kombájnt járművezetői jogosít­vány nélkül és alkoholos be­folyásoltság alatt vezette (vé­rében 4,03 ezrelék alkoholt mértek!). A szövetkezet meg­szegte az előírásokat abban, hogy nem ellenőrizte az alko­holfogyasztást, a kombájn ve­zetésével olyan személyt bízott meg, aki nem rendelkezett jár­művezetői jogosítvánnyal, a kombájnosokat pedig nem fi­gyelmeztették a táblák lejtős­ségéből adódó veszélyekre. • • • A radnšovcei Béke Efsz (Se­nica! járás) 55 éves traktoro­sának a múlt év augusztusában az volt a feladata, hogy a le­kaszált zöldtakarmányt elszál­lítsa. A traktoros önkényesen megvá’toztatta az útirányét, a legrövidebb úton Igyekezett le­jutni a lejtős területről, ami­nek következtében a traktor és a pótkocsi felborult, a trak­toros pedig halálos üzemi bal­esetet szenvedett. Ebben az esetben is a káro­sult szegte meg a biztonsági előírásokat. • * * A studeneci „Nový Spíš“ Efsz (Spišská Nová Ves-1 járás) 52 éves traktorosára a múlt év au­gusztusában súlyos sérülések­kel találtak rá. A károsult aki huszonegy nap elteltével bele­halt fejsérüléseibe, E 301-es tí­pusú önjáró géppel kaszálta a füves keveréket A kivizsgálás során megállapítást nyert, hogy a traktros a motor leállítása nélkül látott hozzá a vágóbe­rendezés tisztításához, amikor Is a gép magától elindult, s ez okozta az üzemi belesetet. A biztonsági előírásokat a károsult szegte meg azáltal, hogy nem áhította le a motort, és nem biztosította a gépet az esetleges mozgás ellen. * • * Ä Kriváni Efsz (Zvolen! tá­rás) 22 éves traktorosa a múlt év szeptemberében Z 7011-ea típusú traktorral végezte az el­vétett rozs hengerezését. A for­duló után a 16,5 fokos füves lejtón akart lejutni, aminek következtében a traktor felbo­rult, a traktoros pedig halálos üzemi balesetet szenvedett. A biztonsági előírásokat a károsult szegte meg azáltal, hogy a traktorral lejtős terü­leten közlekedett. • • • A vráblel Béke Efsz (Nylt­­ral — Nitra— járás) 35 éves traktorosa a múlt év novembe­rében Dolný Óhaj térségében ■menet közben elaludt, aminek következtében a traktor letért ■az ötről és egy gödörben fel­borult, minek során a trak­toros halálos üzemi balesetet szenvedett. A biztonsági előírásokat szin­tén a károsult szegte meg. A Gyulamajori (Dulov Dvorj Állam! Gazdaság 42 éves trak­torosa a múlt év novemberé­ben az éjjeli műszakban alko­holos befolyásoltság alatt (vé­rében 3,3 ezrelék alkoholt mér­tek) irányította az ST—180-as erőgépet. Tarlóhántás közben meglátott egy rókát, kiugrott a haladó traktorból és vadász­­fegyverrel rálőtt a rókára. Közben a tarlóhántó elkapta a traktorost, aminek következté­ben az halálos üzemi balesetet szenvedett. A biztonsági előírásokat a traktoros szegte meg azáltal, hogy kiugrott a haladó trak­torból. Az állami gazdaság az­által vétett, hogy nem ellen­őrizte az alkoholfogyasztást. Ezért a gazdaság három veze­tőjét fegyelmi eljárásban ré­szesítették. (b!m) SZERETI A FÖLDET Дг élszaka hosszú, kicstt hűvös és unalmas. Éjfél körül mindig rátör az emberre a fáradtság, az álmosság. Ennek megszüntetésére két módszer ts bevált. Az ember ki­száll a fülkéből és gyalogol vagy hat­van métert. Közben mélyeket lélegzik. , Az a fontos, hogy az embernek meg­mozduljon minden porctkája. Karját lendíti, lábával toporog, fejével kö­röz. Felgyorsul a vérkeringése. A test felfrissül, a látás kitisztul, az éberség visszatér. Ha ez sem elég, akkor ott a termoszban a forró feketekávé. Né­hány korty után fólesik ismét a fülke melege Karicska Vincének, a Céket fCejkoof Egységes Földműves-szövet­kezet traktorosának. > A traktoros a rádlóhirekre is odafi­gyel. Egytket-másikat annyiszor ts­­métlik az éjszaka folyamán, hogy szinte megtanulta azokat. Akár fel is mondhatná, mint kisiskolás a leckét. Most nincsenek hírek. A kinti viláara figyel. Várja, hogy feltűnjön legalább egy-egy nyúl vagy róka. Lám, mégis csak történt valami. Az sem mindennapi, hogy délelőtt fel­verjék álmából. Újságírókkal beszél­getett. Most arra gondol, vajon nem mondott-e valamit rosszul. Felidézi a találkozás részleteit. A váratlan láto­gatás kissé megzavarta. Az ágyak ve­tettének. jómaga is ügy állt az idege­nek előtt, ahogy fészkéből kikelt. Jobb hílán a konvháhan ültek le. Ott rend volt. A vendég egyből az udvaron lát­ható aprójószágot szúrta ki. — Az a sok baromfi mind a ma­guké? ' — Szeretünk enni. A baromfit hátul tartjuk, biztos az asszony nyitva hagy­ta a kiskaput. Hacsak tehetik, fel­szöknek az udvarba. A kacsa huncutI Van belőlük vagy ötven. A tava.yl tér. cék az idén már tojnak. A nemrég épült lakóházat szölólu­­gas övezi. Mondja Is a gazda: — Van egy kis bor a pincében .,, Különben én antialkoholista vagyok. Hogy is lehetne más? Ott van a traktor. — Cigaretta? — Az megy. Azt szívom szigorúan. Marsot. Éjjel elmegy egy dobozzal. — Nem baj, hagy magára törtünk? — Már felkeltem volna. Darálni va­lót kell vinni, mert már elfogyott a dara. +-f Mi mindent kérdeztek! A traktor halad, barázdára barázdát hasít az eke. Az ember érzi már, átlendült azon a kritikus ponton, amikor min­den porctkája az álmot kívánja. A munka jól halad. A tábla hosszú, nem zugos, kevés a forduló. Az ilyen táb­lákat szereti. Amíg a fordulóig ér, van idő továbbgondolni a beszélgetést. — A szövetkezeti irodában csupa jót hallottam magáról. — Fiatal voltam még, amikor a szö­vetkezetbe főttem dolgozat. Annak immár tizennyolc éve. Azóta már Vin­ce bácsinak szólítanak, öregszem. Nemrég voltam negyvenéves. — Negyven év! Sok az vagy kevés? — Gépjavítónak tanultam ki, min­den önjáró géphez értek. Kezdetben a ZT-300-as traktorral dolgoztam. A mostani masinám még majdnem új. Nem volt, akt ráüljön. Különben sze­retek kint lenni. Szeretem az olyan munkát, mint a szántás, a vetés, az aratás. Nem baj az, hogy egyedül va­gyok, nem is gondolok rá, hiszen le­köti a figyelmemet a munka. — Azért néha-néha másra ts gon­dol? A traktoros mereng, nem tudja, mit mondjon. Karicska Vince nős. két gyereke van. így aztán feleségére, gyermekeire mtért ne gondolhatna, ha jól megy a gép, halad a munka. — Igen, gondolok rájuk. Mert igaz, mondtam az előbb, hogy a gépeket szeretem, minden gépet szeretek, na de ha az embernek családja van, az mindennél fontosabb, előbbre való. Hogy ismertem meg a feleségemet? Hát 6 is garanyi fHraftj. — A javítóműhelyben nem lett vol­na jobb dolga? — Míg legény voltam, addig a mű­helyben voltam. Megmondom őszlú­­tén, traktorosként többet kerestem. Azt is beválthatom, első és a legfőbb oka annak, hogy a gépnél maradtam: a pénz volt. A traktor megy, az idő múlik. Már szürkül az ég alja. Most ntncs kőd, a tegnapihoz képest mintha enyhült vol­na az idő. Hány fok lehet? A fene a rádióba, hogy nem szólt Mit ts kérde­zett még az újságíró? A házat. Szó­val a házat. — Háromszobás, fürdőszobás, pince ts van benne, öt éve építettük. Ga­rázs kellene hozzá. Bútor is hiányzik belőle. Kocsi is kellene. — Viszont szép ez a ház. föl mutat ebben az utcában. Milyen utca ez? — Itt Garanyban az utcáknak nincs neve. Van felvég meg alvég. Sok ilyen ház van a faluban, sőt jóval különbele ts épültek itt az elmúlt években, fó itt lakni, jó szomszédaim vannak. Az­tán arra ts gondolok néha, hogy ez az enyém. Mit mondjak még? — Szereti a földet? — A földet nem tehet nem szeretni. Az eltartóm. Ha nem szeretném a föl* det, nem vállaltam volna a mezőgaz­dasági munkát. Szeretek aratni. Nem tudom én azt elmondani. Amikor be­érik a búza, amikor jó a termés, ami­kor a gép is jó és úgy Igazából megy a munka. Tavaly nyáron jó volt kom­­bájnolni. Nem dicsekvésképpen mon­dom, de a burgonyakombájnnal 48 hektárról „ástam" ki a krumplit. Azt sem tagadom, hogy cigányszármazású vagyok. A szövetkezetben mindenkivel barátkozom, főleg a gépesítési ága* zatban vannak jó barátaim. Soha sen­ki engem még nem bántott, de én sem bántottam senkit. A gyermekei­met a szépre, a jóra és a becsületes­ségre nevelem. Milyen ember az a Karicska Vince? Azt mondták, érti a dolgát, szereti a munkát. Becsületes, tgazl kommunista. A traktor megy, már reggel van, az utolsó barázdákat hasítja az eke. A gépet hamarosan a váltótárs veszt át. Elmúlt az éjszaka. Karicska Vince hazatart. Otthon várja az ágy, de előt­te még a jószág. Hízó röfög a karám­ban. A baromfira Is rá kell tekinteni. Aztán következhet az alvás. Nem hosz< szú, nem sok. Ma is lesz vendég s , (I. В.)

Next

/
Thumbnails
Contents