Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-04-08 / 14. szám

1988. április 8. SZABAD FÖLDMŰVES 3 Ideiglenes tűzszünet avagy aki időt nyer... Nicaraguában hét év éta először hallgatnak a fegyverek. Vajon min­dig? A sandinista kormányzat és a kontrák között a Sapoában aláírt tűz­­szünetl megállapodás szerint hatvan napig, vagy talán tovább is? Netán végleg elhallgatnak? Lehetséges, hogy véget érjen az eddig ötvenezer áldo­zatot követelő háború, s megoldódjék a közép-amerikai válság? A megállapodás mindenesetre konk­rét dátumokat tartalmaz: a két • fél április elsejétől hatvannapos tűzszü­netet hirdet, s ezalatt tartózkodik a támadó jellegű katonai akcióktól. Április hatodikén pedig, a fővárosban, Managuában folytatódnak a tárgyalá­sok a végleges tűzszünet! okmány aláírásáról. Addig sem szakadnak meg azonban a megbeszélések, a két fél katonai szakértői rögzítik az ellen­forradalmárok gyülekezési körzetei­­nek helyét, kiterjedését, ellátásuk kö­rülményeit. A nicaraguai vezetés ugyanis teljes amnesztiát hirdetett, s szabadon bocsátja a nem csupán a forradalom óta államellenes cselek­mények miatt bebörtönzött személye­ket hanem azokat a volt somozista gárdistákat is, akiket még a diktatú­ra idején elkövetett népellenes bűn­­cselekmények miatt ítéltek el. Ugyan­csak lehetővé teszi, hogy a külföldön élő nicaraguai állafhpolgári Jogokat biztosít számukra, s megszűnik a tö­megtájékoztatási eszközökre vonatko­zó minden korlátozás is. A megálla­podás értelmében a kontrák — a meg­határozott tűzszünet! körzetekbe való visszavonulásuk után — lehetőséget kapnak arra, hogy képviseltessék ma­­gukat a kormány és az ellenzéki pár­tok között felújított nemzeti párbe­szédben. Vajon milyen külső vagy belső fé­nyezők hatására jött létre ez az oly régóta alig remélt, de nagyon várt megállapodás a sandinista kormány­zat és a kontrák között? Szakértők és hírmagyarázók szerint a külső „nyomás* hatása volt a döntő. Első­sorban a Contadora-csoport, illetve az ezt támogató másik latin-amerikai ország sürgetése, hogy tárgyalásokkal rendezzék a nicaraguai belső viszályt. Ez a sürgetés felszólítássá erősödött, amikor március közepén Washington az állítólagos Honduras elleni nica­­raguei „agresszióra* hivatkozva több mint háromezer amerikai katonái kül­dött a nicaraguai határszélre, s kl­­kényszeritette, hogy a hodurasi légi­Egészségünkre ! Április 7 — Egészségügyi Világ­nap. Az idén ezt a napot az Egész­ségügyi Világszervezet, a WHO mű­ködése 40. évfordulójónak jegyében ünnepelték világszerte. Miből is állt ez az ünneplés? — A világszer­vezet felhívása, számos ország egészségügyi szervezeteinek, valamint a Vöröskeresztnek a kezdeményezé­se arra irányult, hogy ezen a na­pon senki se dohányozzék, hogy az amúgy Is szennyeződő légkörünket, a különféle ártalmaknak kitett tü­dőnket legalább saját meggondolat­lanságunk, szenvedélyünk, rossz szo­kásunk ne terhelje cigarettafüsttel, ne károsítsa\ — legalább ezen az egyetlen napon. Hazánk szinte elébe ment ennek a kezdeményezésnek, amikor a Munka Törvénykönyve módosításának alap­­elveiben a munka- és az egészség­védelmi ellátás tökéletesítése érde­kében a szervezeteknek — minden munkahely — feladatul adta, hogy hozzák létre a nemdohányzók mun­kahelyeit, ügyellenek arra, hogy a dolgozók egészségét ne veszélyeztes­se a munkahelyi dohányzás. A dől­­gozók kötelesek lesznek munkaidő­ben, munkahelyükön megtartani a do­hányzás tilalmát. Persze, lehetséges, hogy április 7-ér. még — éppen e mó­dosítás alapelveiról vitatkozva — sok helyütt „ráfüstöltek“. De ha életbe lép az új, a módosított Munka Tör­­vénykönyve, könnyebb lesz a nemdo­hányzóknak és ha nem is akarják tudatosftant. jobb lesz a dohányzásról lemondani nehezen (vagy egyáltalán nemi akaróknak ts. Tulajdonképpen nem is ezen az eqyetlen (vagy első?! napon múlik. Sokkal inkább a többin. S hogy eze­ken a további napokon is hangzik el majd felvilágosító előadás, figyel­meztetés, arra az Egészségügyi Vi­lágszervezet eddigi tevékenysége a garancia. Hiszen a WHO rengeteget tett azóta, hogy 64 állam 1946-ban erő bombatámadást intézzen nicara­guai területek ellen. A Contadora-csoportot aggasztotta, hogy a Közép-Amerikában — az Egye­sült Államok katonai alakulatainak Hondurasba vezénylése következtében — megnövekedett a külföldi katonai erők jelenléte. Kolumbia, Mexikó, Pa­nama és Venezuela közös állásfog­lalását az ENSZ Biztonsági Tanácsá­nak ülésén ismertették, s felszólítot­ták az USA-t, hogy vonják ki csapa­taikat. A Contadora-csoport ellenzi, hogy beavatkozzanak más országok belügyeibe, s elítéli az eró alkalma­zását. Az esetleges katonai interven­ció ugyanis súlyosan visszavetette volna a kontinensen erőre kapó de­mokratizálódási folyamatokat, ezért tett meg mindent a Contadora-csoport a békés, tárgyalásos rendezés érde­kében. Hiszen most, amikor míhdin­­kább felerősödik a térségben a közös gondok belső megoldásának igénye, Latln-Amerika stabilitása is függvé­nye a nicaraguai konfliktusok békés rendezésének. Az ellenforradalmárok számára sem kínálkozik más kiút, miután az ame­rikai /törvényhozás kétszer egymás­után elutasította Reagan elnök nekik szánt segélyének javaslatát. A ntea­­ragual kormányzat már eddig is számtalan kezdeményezéssel, javaslat­tal, kompromisszummal mutatta ki készségét és szándékát az ország bel­ső helyzetének konszolidálására. Ma­nagua évi költségvetésének jelenleg 60 százalékát kénytelen védelmi ki­adásokra fordítani, s ez a gyakorlat­ban megfosztja az országot a Tejlődés lehetőságétól. A gazdasági helyzet egyre romlik, s a háború — újabb és újabb áldozatokat követel. Ezt felmér­ve tett most újabb engedményeket Or­tega kormánya, hogy a túlsó oldalról lövöldözőkkel közös tárgyalóasztalhoz üljön, s a kontrák véleményét is meg­hallgatva olyan belső helyzetet te­remtsen, amelyben az ellentétes vagy vitás kérdéseket párbeszéddel, érvek­kel — és nem a fegyverek erejével oldják meg. Ez a két hónap csupán próbája, ki­indulópontja egy hosszabb megbéké­lési folyamatnak, amely megteremt­heti a politika! pluralizmust, a ve­gyes gazdaságot és az el nem kötele­zett külpolitikát alkotmányába foglaló független Nicaraguát. Ha nem „szól­nak bele" a dolgaikba mások, s ha ók is. az eddig szemben állő két ní­­caragual fél, így akarják... (hme) elhatározta megalakítását, s hogy 1948-ban megkezdte működését. 1970- ban már 150 állam volt a tagja, s azóta — főként a 1ejlödö országok­kal — tagjainak száma évről évre sza­porodik. Irányításával és koordinálá­sával föllendült a nemzetközi egész­ségügyi együttműködés, a fejlődő or­szágokban a szükséges egészséügyt hálózat kiépítése. Óriásiak az érde­mei a járványos betegségek leküzdé­sében, a táplálkozás, az egészség­­ügyi szolgálat, az üdültetés világmé­retű javításában, az orvosképzés tá­mogatásában, az orvosi nómenklatú­rák, gyógyszerek diagnosztizálás szabványosításában, az egészségügyi intézmények és orvostudományt kuta­tóintézetek közötti együttműködés elő­segítésében. Kiemelt szerepe volt a malária el­leni sikeres világméretű küzdelem­ben, a sárgaláz leküzdésében, a gyer­mekbénulás megszüntetésében, az éh­ségzónákban szenvedők felkarolásá­ban és tápsierellátásában. Sokoldalú tevékenységének része a környezetvédelem is, amely egyre na­gyobb terheket és feladatokat ró minden Földiünk jövőjéért aggódó em­berre, s az őket tömörítő nemzeti és világszervezetekre. És itt van korunk pestise, az AIDS, amelynek egyelőre csak terjedéséről, gyógyításáról nem adhat hírt egyetlen' földrész, egyet­len ország sem. Az Egészségügyi Vi­lágszervezetnek köszönhetően ma már a kutatók és intézetek, Intézmé­nyek és jeles tudósok működnek együtt és cserélnek tapasztalatokat, számolnak be egymásnak elképzelé­seikről és valós vagy vélt sikereikről a kór feltárását és gyógyítását ille­tően. A világméretű küzdelem széles nemzetközi összefogást igényel. Ez az intézmények, a WHO dolga. Az egész­ségügyi világnapon elhanqzott figyel­meztetés azonban mtndannyiunknak „feladja a leckét", saját érdekeinkre, egészségünk védelmére szólít fel. Es nem csak egyetlen napra vonatko­zóan. (mészáros} Még január elején nyilvánosság­ra hozták Moszkvában a kolho­zok új alapszabály-tervezetét, amely a korábbihoz képest sok vál­tozást tartalmaz. Az új tervezet egy­értelműen erősíti a kolhozok szövet­kezeti jellegét, növeli demokratizmu­sukat, a tagok és a vezető testületek jogkörét. Az alapszabály rendelkezik a belépés és a lehetséges kilépés rendjéről. Oj és nagyobb rangot, sze­repet kap a háztáji. Űj és fontos meg­állapítás, hogy a háztáji a szocialis­ta mezőgazdaság része. Minden kol­hoz az adottságait figyelembe véve az alapszabályában saját maga hatá­rozza meg a háztáji föld és a háztá­ji állatállomány nagyságát. A szövet­kezeti tag igavonó állatokat is tart­hat és kisgépeket is vásárolhat. A jö­vőben egyre nagyobb szerepe lesz a családi munkavégzési formának, a­­mely a tapasztalatok szerint jól szol­gálja a közös és az egyéni érdekek kielégítését és erősíti a tulajdonosi érzést. Az eddiginél szibadabban fog­lalkozhatnak a kolhozok ipari és szolgáltató tevékenységgel, bizonyos esetekben alkalmazottakat is felve­hetnek. A kolhoz önállóan dolgozza ki saját éves és ötéves termelési ter­vét és a jövedelmét maga osztja fel. Az állami felvásárlási tervben foglalt kötelezettségen felüli áruit, termékeit szabad áron értékesítheti. Több héten keresztül folyt a vita a szovjet lapok hasábjain az új alap­szabály tervezetéről. Sok új, fontos javaslat kapott nyilvánosságot, ame­lyekkel kiegészült a szovjet szövet­kezeti törvény tervezete. Erről tanács­kozott és döntött Moszkvában a kol­hozok IV. kongresszusa március 23— 25-e között. Az előző három kong­resszust 1919-ben, 1935-ben és 1969- ben tartották. A mostani kongresszus okkal nevez­hető történelminek a kolhozok életé­ben. Ezt támasztja alá az is, amit Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtit­kára a kongresszuson elmondott bő­szében hangsúlyozott a forradalmi változásokról szólva, amelyek áthat­ják a szovjet társadalom fejlődésé­nek egész területét. Az átalakítás el­múlt három esztendejét jellemezve ki­jelentette: Hangsúlyoznom kell, hogy sokkal több nehézség merült fel, mint kezdetben gondoltuk. Túl sok probléma halmozódott fel. s ezek túl sokáig nem lettek megoldva. A földművesek ezt úgy fogalmaznák meg, hogy földjeinket alaposan benőt­te a gyom, a bürokratizmus, a pazar­lás. a társadalmi apátia és a felelőt­lenség bogáncsa. Csupán a gyoralátás­­sal itt nem megyünk semmire. Szo­cialista földjeinket alapvetően egész­ségesebbé kell tenni, hogy azok a magok, amelyeket az átalakítás so­rán elvetettünk, kifejlődhessenek. Je­lenlegi nehézségeink azzal függnek össze, hogy a mindennapi élet renge­teg felhalmozódott problémáját kell megoldanunk, s ugyanakkor a hely­zet sokoldalú elemzése alapján ke­resnünk kell azokat a leghatéko­nyabb utakat, amelyeken keresztül a fövő számára elérjük a Jobb irányá­ba való energikus változást.“ Milyen volt a kolhozok eddigi út­ja? Lenin tézisei a szövetkezeti moz-Ноду vaffldi gazdak tegyenek.« galom szocialista jellegéről, a szocia­lista forradalom győzelme után a for­radalom utáni első évek tapasztala­tainak mély elemzésére épültek. Le­nin nem kételkedett abban, hogy a termelés szövetkezeti szervezettségé­nek demokratizmusa és önelszámolá­si alapjait, aktivitása és rugalmassá­ga tág teret nyitnak az emberek kez­deményezése és alkotó képességei ér­vényesítése előtt. Ezzel kapcsolatosan Mihail Gorbacsov rámutatott: „A hú­szas és harmincas évek fordulóján a kollektivizálás során durván elferdí­tették Lenin tanítását a szövetkeze­tekről. A további években is tapasz­talható volt a szövetkezetekkel szem­beni önkény, amikor indokolatlanul felszámolták az ipari szövetkezeteket, a kolhozokat adminisztratív úton szovhozokká változtatták, s korlátoz­ták vagy betiltották a szövetkezeti tevékenység egyéb formáit. Ezen túl­menően a szövetkezetek valamiféle államnsftására került sor. Durván megsértették az önkéntesség, az ön­igazgatás, az önelszámolás, valamint a kolhozok és általában a szövetke­zetek munkájának további elveit.“ Mindezek a jelenségek a mai napig is érezhetőek. A kolhozok számos bo­nyolult történelmi foudulaton, nehéz­ségeken, sőt drámai pillanaton men­tek keresztül, mindez ártott a mező­­gazdaságnak. A gazdaságok bővültek, majd kisebbek lettek, a kolhozokat tömegesen szovhozokká alakították, s ezekben a munkát sok esetben fel­készületlen emberek irányították. Nagy károkat okozott a gigantomá­nia a termelésben, továbbá a külön­böző átszervezések, korlátotzások és a háztáji gazdaságokra, valamint a kisipar fejlesztésére vonatkozó tilal­mak. A kolhozok mai Jelentőségét mél­tatva az SZKP KB főtitkára kijelentet­te: „A kolhozok jelentős termelési­­-gazdasági és káderpotenciállal ren­delkeznek. így nagy szerepet játsza­nak az ország élelmiszer- és nyers­anyagellátásában. Különösen bízunk abban, hogy a szövetkezeti mozgalom kedvező feltételeket teremt az olyan halaszthatatlan és kiemelt feladat mi­előbbi megoldásához, mint az ország élelmszer-ellátásának lényeges javítá­sa. Az országban a bruttó mezőgazda­sági termelés két év alatt kilenc szá­zalékkal növekedett. Ebben az ötéves tervidőszakban a gabonatermés az előző tervidőszakkal összehasonlítva átlagosan 30 millió tonnával, a hús­termelés 2,1 millió tonnával, a tejter­melés pedig 8,2 millió tonnával növe­kedett. Ennek köszönhetően tavaly a gabonakészítmények fogyasztása egy személyre 131 kg, a húsé 63 kg, a cu­koré 46 kg volt, tojásból pedig egy személy átlagosan 270 darabot fo­gyasztott.“ A továbbiakban azonban mindez még nem elég. Az ötéves tervidőszak hátralévő három évében a termelés átlagos szintjének eléréséhez további 2,5 millió tonna húst, 20 százalékkal több zöldséget és közel száz száza­lékkal több gyümölcsöt kell termel­ni. Feltétlenül növelni kell a tej és más mezőgazdasági termékek terme­­lését is. Az önellátás alapvető feltételeként jelölte meg Mihail Gorbacsov a ta­karmányellátást és a takarmányim­port csökkentését. „Tegyük magun­kévá azt az egyszerű igazságot, hogy a gabonát termeszteni kell, nem pe­dig kérni“ — jelentette ki. Az ötéves tervidőszak végéig mini­málisan 50 százalékkal kell növelni a megtermelt gabona mennyiségét. Ezt az ütemet feltétlenül tartani kell, hogy a következő ötéves tervidőszak­ban el lehessen érni az évi 260—280 millió tonnás termést. A kolhozok számára létfontossságú, hogy alkal­mazni tudják az új termelési-gazdasá­gi kapcsolatokat. A szövetkezeti tör­vény elvi megállapításai alapján fel kell számolni minden mesterséges a­­kadályt. Az idei évtói az összes gazdaság­nak több mint a hatvan százaléka tért át a gazdálkodás új módszerei­re, amelyek kihasználják az előző évek kiterjedt kísérleteit és felhal­mozott tapasztalatait. Ahogyan a főtitkár! hozzászólásból kiderült: „Alapvető fordulatot való­sítunk meg, melynek keretében a földművesek legjobb hagyományos tu­lajdonságaik újjászületésével és ki­bontakoztatásával számolunk, azzal, hagy a kolhozok és szovhozok önál­lósága reális módon fog érvényesül­ni, növekszik az érdekeltségük ás fe­lelősségük a termelés végsó eredmé­nyeiben.“ Sürgető követelménnyként hangzotf el a fogyasztási szövetkezetek tevé­kenységének gyökeres átalakítása Is. És nem véletlen, hogy Itt, a kolho­zok kongresseusán. Hiszen létük és tevékenységük szorosan összeforrt a kolhozok munkájával s nem utolsó sorban — eredményeivel. A mezőgaz­dasági. főleg a közgazdasági tudo­mány jelentőségét taglalva a főtitkár megállapította, hogy nagyon lemarad a gyakorlat követelményei mögött. Végezetül a szövetkezeti törvényről és a kolhozok alapszabályzatáról szól­va Mihail Gorbacsov kijelentette: „Kell, hogy jogilag megalapozza a kolhozok önállóságának garanciáit. A jogi aktusok ennek csak előfeltéte­lét képezik, de még nem a garan­ciáit.“ Tudvalévő, hogy nem elég a jő törvény és az alapszabályzat, be­tartásukat is meg kell tanulni. Csupán így, a kolhozokon belüli demokrácia elmélyítésével szilárdít­ható az átalakítás. A demokratizálás­ban. a nyíltság politikájában, a gaz­dasági reformban, az új szövetkezeti törvény érvényesítésében egyaránt a szocialista társadalom kibontakozásá­nak lehetőségei kapnak tág teret, s ennek további útját jelölte ki a kol­hozok IV. kongresszusa is. A LESZERELÉS FOLYTATÁSÁÉRT A SZILÁRD BIZTONSÁG GARANTÁIÁSÁÍRT A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottsága 1988. már­cius 29—30-án Szófiában ülést tar­tott, amelyen áttekintették a nemzet­közi, mindenekelőtt az európai prob­lémák széles körét Megállapították, hogy a nemzetközi helyzet Európá­ban és az egész világon változatlanul bonyolult és ellentmondásos, aláhúz­ták a leszerelési folyamat előmozdí­tásának, a nukleáris fegyverektől és erőszaktól mentes világ megteremté­sének nyomatékos szükségességét. Síkraszálltak a Szovjetunió és az USA között a közepes és rövidebb ható­­távolságú rakéták felszámolásáról kötött szerződés ratifikációs folyama­tának mielőbbi befejezéséért. A szer­ződés általános megítélés szerint tör­ténelmi Jelentőségű. A leszerelés te­rületén újabb rendkívüli Jelentőségű lépés lenne a Szovjetunió és az USÄ között a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentéséről szóló megállapodás, az ABM szerződés 1972-ben aláírt formában való betar­tása meleltt. Eduard Sevardnadze. a Szovjetunió külügyminisztere, tájékoztatást adott a nukleáris és űrfegyverekröl szóló genfi szovjet—amerikai tárgyalások alakulásáról. Az ülésen részt vevő államok a nukleáris leszerelési folya­matban megnyilvánuló jóakarat jele­ként értékelik, hogy a Szovjetunió még a közepes és rövidebb hatótávol­ságú rakétákról szóló szerződés élet­be lépése előtt az NDK-val és Cseh­szlovákiával kötött megállapodás alapján kivonta e két állam területé­ről a szovjet OTR-22 (SS-12) típusú rakétákat. Hangsúlyozták, hogy a tartós béke és biztonság megőrzésének feltétele Európában a kontinens háború utáni határainak sérthetetlensége, a terü­leti-politikai realitások, az államok szuverenitásának és területi integri­tásának tiszteletben tartása, az álta­lánosan elfogadott nemzetközi jogi elvek és normák szigorú betartása. Kifejezték a Varsói Szerződés tagálla­mainak eltökélt szándékát- az európai — az Atlanti-óceántól az Uraiig ter­jedő területen lévő — fegyveres егбк és hagyományos fegyverzet jelentős csökkentésére, az ezzel kapcsolatos tárgyalások mielőbbi megkezdésére: Megvitatták a bécs! utótalálkozó munkáját és megállapították, hogy ez a fórum egészen közel került olyan politikai döntések meghozatalának fontos szakaszához, amelyek biztosít­hatják az európai biztonság és együtt­működés további erősítését. A maguk részéről készek minden tekintetben hozzájárulni tartalmas, kiegyensúlyo­zott záródokumentum késedelem nél­küli kidolgozásához. Megerősítették azt a Javaslatot, hogy a bécsi utő­­találkozót az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt ve­vő államok külügyminisztereinek szintjén fejezzék be. Megerősítették államaik azon állás­pontját, hogy meg kell szüntetni Eu­rópa két, egymással szemben álló ka­tonai tömbre való megosztottságét, a miniszterek ismételten síkraszálltalc az Észak-atlanti Szövetség és a Varsói Szerződés egyidejű feloszlatásáért, s az ehhez vezető első lépésként azok Katonai szervezeteinek megszünteté­séért. Teljes támogatásukról biztosították azokat a Javaslatokat, amelyeket a közelmúltban a szocialista országok terjesztettek eló: a BNK és az RSZK atomfegyver- és vegylfegyvermentaes övezetek létrehozásáról a Balkánon, az NDK és a CSSZSZK atomfegyver­mentes folyosó és vegylfegyvermentes övezet létrehozásáról Közép-Európá­­ban, az LNK a fegyverzet csökken' fáséról és a bizalom növeléséről Kö­­zép-Európában, a CSSZSZK új, átfogó kezdeményezését a bizalom, az együtt­működés és a jószomszédi kapcsola­tok övezetének létrehozásáról a két szövetségi rendszer érintkezési vona­la mentén, valamint azt a Magyaror­szágon, Finnországban és Olaszor­szágban előterjesztett közös Javasla­tot, amely felhívást tartalmaz az atomfegyverekkel nem rendelkező ál­lamokhoz, hogy fokozzák erőfeszíté­seiket az európai leszerelés ügyének előmozdítása érdekében. Az ülésen a NATO-tagállamokhoz, az európai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet valamennyi résztvevő­jéhez intézett felhívást fogadtak el, amely a leszerelésnek az előbbiekben Ismertetett legfontosabbnak tartott további fokozataira irányítja a figyel­mét. s rámutat a nukleáris fegyver­kísérletek teljes és általános betiltá­sának jelentőségére, a vegyi fegyve­rek és készletek betiltásáról szóló egyezmény kidolgozásának fontossá­gára. Nyomatékosan sürgetik a NATO- nrszágokat és valamennyi európai ál­lamot. hogy éljenek a történelmi eséllyel és együttes erőfeszítésekkel tegyenek meg mindent a szilárd biz­tonság garantálásáért, a leszerelésért.

Next

/
Thumbnails
Contents